|
Orbán Béla: Shabbat Naszo
Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban
hívő Közösség szombati istentiszteletén
2008.06.07
Új szombathoz érkeztünk, melynek neve Naszo, Mózes 4. Könyvének 4. fejezetében van, a 21-től olvasom: „21. Szólt ezután az Úr Mózesnek, mondván: 22. Vedd számba a Gerson fiait is az ő atyjuknak háznépe szerint, az ő nemzetségük szerint.” Vedd számba – egy közösséget is jelent, hogy számolj vele. „A harminc esztendőstől és azon felül az ötven esztendősig számláld meg őket; mindenkit, a ki szolgálatot teljesíteni való, hogy szolgáljon a gyülekezet sátorában. 24. Ez legyen munkájuk a Gersoniták nemzetségeinek a szolgálatban és a teherhordozásban: 25. Hordozzák a hajlék kárpitjait és a gyülekezet sátorát, annak takaróját és a borzbőrből csinált takarót, a mely rajta van felül, és a gyülekezet sátora nyílásának leplét. 26. És a pitvar szőnyegeit, és a pitvar kapunyílásának leplét, a melyek a hajlékon és az oltáron köröskörül vannak, azoknak köteleit, és az ő szolgálatukhoz való minden edényt; és mindazt, a mi tenni való azokkal, ők teljesítsék. 27. Áronnak és az ő fiainak beszéde szerint legyen a Gersoniták fiainak minden szolgálatuk, minden terhükre és minden szolgálatukra nézve; minden terhüket pedig az ő őrizetökre bízzátok. 28. Ez a Gersoniták fiai nemzetségének szolgálata a gyülekezet sátorában; az ő szolgálatuk pedig legyen az Áron pap fiának, Ithamárnak keze alatt. . A Mérári fiait is az ő nemzetségeik szerint, az ő atyjuknak háznépei szerint számláld meg. 30. A harminc esztendőstől és annál feljebb az ötven esztendősig számláld meg őket; mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy szolgálatot végezzen a gyülekezet sátorában. 31. Ezek pedig, a mikre ügyelniük kell a továbbvitelnél és a gyülekezet sátorában való minden szolgálatuknál: a hajlék deszkái, annak reteszrúdjai, oszlopai és talpai. 32. A pitvarnak is köröskörül való oszlopai és azok talpai, szegei és kötelei, azoknak minden szerszámai, és minden szolgálatukhoz való. Név szerint is megszámláljátok az edényeket, a mikre a továbbvitelnél ügyelniük kell. 33. Ez legyen szolgálatuk a Mérári fiai nemzetségeinek, a mellyel szolgáljanak a gyülekezet sátorában, Ithamárnak, az Áron pap fiának vezetése alatt.” Ennek az ószövetségi résznek látszólag semmi kapcsolata nincs velünk, az úgymond Újszövetségben levő néppel. Ez az igei rész újszövetségi és nekünk szól, hiszen Krisztusban valamennyien papok vagyunk. A levitákra való törvény ma valamennyiünknek kötelesség, hiszen ma is van Templom, ma is van papság. Krisztus Teste a Templom, Krisztus Testének a tagjai valóban papok, és a papokra vonatkozó törvény ugyanúgy vonatkozik ma ránk, mint annakidején a Lévitákra. Gerson házának volt egy feladata: szőnyeg, kárpit, összecsomagol, cipel. Ma Krisztus Testében meg van-e ez a három nemzetség? Megvan-e a Gerzson nemzetsége, és megvannak-e Mérári fiai? Vajon ma a Krisztus Teste nem azonos egy vándorló pusztai sátortemplomot cipelő néppel? Hol van ez a három nemzetség, (a harmadikról majd később beszélek) Kehát, Gerson és Merári? Mindegyik külön feladat. Krisztus Testében is a templomépítésben a vándorutunkon háromféle feladat van. Amikor Gersonról beszélünk, megkérdezem, ki az, aki a betakarásról gondoskodik nálunk? A takarók, a templom betakarása valakinek a feladata. Kik azok a leviták, akik imádkoznak Krisztus Testében betakarásért, védelemért, nemcsak az eső ellen? Hol vannak? Hol vannak Gerson fiai, akik mindig útra készek, és mindig készek arra, hogy imádkozzanak a másik testvérért? Hol vannak a betakarók? Hol vannak az imádkozók? Csodálatosan szép és nagy feladat. Része a pusztai vándorlásnak, része annak, amit mi megélünk Krisztus Testeként hazafelé bandukolva. Gerson fiainak ez a feladata, nem Lévi adta ki a parancsot, hogy kell valaki önként jelentkező, nem emberi leuralás volt, majd Lévi csinál egy imacsoportot. Hol vannak azok, akik tudják, hogy ez a feladatuk? Hol van a belső szellemi vezetésem, hogy tudom, ki vagyok, hogy nekem kötelességem a közbenjárás, kötelességem az imádkozás? Kötelességem, mert Gerson népéhez tartozom? Hol vannak? Mert mindenféle vonulás van, mint a cirkuszos lovak úgy mennek, gyülekezetek és csoportok. De nincsenek, akik vigyék megszámláltan a dolgokat. Ezeket a szőnyegeket és takarókat nem volt könnyű vinni. Nem voltak szállító eszközök, sőt Kehátéknak a saját kezükbe kellett vinni a szent dolgokat. Merári fiai vitték az oszlopot, a deszkát és egyebeket. A mai templom miből áll? Tebelőled: deszka, amit Isten faragott ki, tett a helyére, aranyozott be, hogy az Ő dicsősége látszódjon rajtad. Jobb esetben te vagy az oszlop, aki teherhordó vagy. Téged ki hordoz? Hol vannak azok a testvérek, akik hordozzák a nehezebb feladatra elhívott, teherhordó testvéreket? Az oszlopokat ki cipeli magával? Ki az, aki vigyáz rá? Ki az, aki viszi az úton? Ki az, aki helyreállítja? Nem az oszlop állítja helyre a gyülekezetet, nem a pásztor csinál gyülekezetet, a gyülekezet csinál pásztort. Ki az, aki viszi az oszlopot azzal a megszámoltsággal, hogy ennek az edénynek ott a helye, ennek a testvéremnek ott a helye, annak ott a helye? Úgy, ahogy Meráriék vitték, a poharak megszámlálva, lajstromozva. Ez a pohár ahhoz a szolgálathoz, az a pohár ahhoz a szolgálathoz kell. És nem ők találták ki. Nem ők voltak az edénygyártók, és nem a saját céljukra voltak, ők is eszközök voltak, akik szállították az eszközöket. Hol van az a testvér, aki viszi ma közöttünk az oszlopot, az edényt? Ki hordozza a másik testvért? Vagy csak összejövünk egy előadásra? A Templom úton van… 4 Mózes
4: „15. Ha pedig elvégezi Áron és az ő fiai a
szenthelynek és a szenthely minden edényének betakarását, mikor el akar
indulni a tábor: akkor jöjjenek el Kéhát fiai, hogy elvigyék azokat; de
ne illessék a szenthelynek semmi edényét, hogy meg ne haljanak. Ezek
Kéhát fiainak terhei a gyülekezet sátorában.” Meg van a harmadik része a Krisztus Testének és a papságnak is, Kéhát fiai, akik a szent dolgokhoz vannak rendelve, hogy azt hordozzák. Tudjuk, hogy ma Krisztus Testének ebből a három részből kellene állni? Azok, akiknek a szent dolgokat kell vinni, szolgálatra elrendeltek, ugyanolyan Levita, mint a másik, nem fölötte. Súlyos teherviselés, és felelősség, mert ha hozzányúlok a szenthez, belehalhatok. Ha az Igét magaménak használom, és üzengetek valakinek, magamat ölöm meg először. Lehet, hogy élve maradok, de a hívő életem meg fog halni. Ha Istennek a pénzéhez nyúlok, a tizedhez, akkor hozzányúltam a rám bízottra, ami nem az enyém. Hány és hány Kéhát fia tesz ezzel a törvény ellen nap, mint nap. Csomagold be, legyen készen, te vagy a felelős a szolgálatokért, te vagy a felelős a szentélyben levő dolgokért, mindazért, ami szellemben történik. Csomagold be, nem a tied! A Szent Szellem nem a tied, a Szent Szellemet ne használd! A Szent Szellem ajándékai sem a tietek, a gyümölcsei sem a tietek. Te csak egy eszköz vagy. Csomagold be, és ott nyisd ki, amikor áll a Templom, hogy ott minden a helyén legyen. Istennél félelmetesen erős a rend. Nem játszunk a Szent Szellemmel! Nem játszunk a gyógyítással! Nem játszunk az edényekkel, a testvéremmel, magammal sem, mint főedénnyel! Csomagold be, különben büntetés van! Ott veheted elő, ahol Templom van, ott veheted elő, ahol előkerülnek az oszlopok, előkerülnek az edények, meg van a betakarás, és a Szentély nemcsak be van rendezve, hanem meg is van szentelve. Elindul az istentiszteleti rend, az áldozati rend. Tudjuk-e, hogy Krisztus Testében ennek a háromnak mennyire kellene működni? Lehet csinálni ilyen dicsőítő csoportot, meg olyan szolgáló csoportot, meg lehet csinálni ilyen közbenjáró, aluljáró, felüljáró dolgot. A háromból egyet használunk. A szent dolgokra nem vigyáz valaki. Az oszlopokat nem viszi senki. A dicsőítés megy. Az nem Templom. Az a Templom, ahol a Lévi fiai mind a három egységben megy elrendelt, elhívott feladatában. Kehát nem fog oszlopot cipelni, és az oszlop nem fog poharat cipelni. Mindenki az elrendelt helyén van. Te tudod-e, hogy hova tartozol? Nem hova nevezett ki a pásztorod, mert az hazugság. Legfeljebb ő láthatja rajtad, hogy neked mi az elhívásod. De ő ne helyezzen sehova! A pusztai sátor felállítói, szállítói, bontói, az egész Levita sereg az Isten parancsára megszámlált, megnevesített módon működött. Nem véletlen, hogy Isten mondta Mózesnek: „neve szerint számold meg őket.” Tudod-e, hogy itt mindenki a neve szerint van megszámolva? Nem darab kiló, neked neved van. Tudod-e, hogy mi a neved? Az, hogy Levita, ok, hiszen újjászületett ember vagy. De tudod-e, hogy Merári, Kehát vagy Gerson? Három lehetőséged van. Tudod-e, hogy mi a feladatod, vagy belemész a másik törzs feladatába és csinálsz egy rendetlenséget! Imádkozol, mikor egy oszlopot kéne tartani! Rogyadoznak a lábaid, de közbenjáró vagy! Tudod-e, ha nem működik ez a rend, a Templom nem fog összeállni! Hol vannak a betakarások? Hol vannak azok, akik bármikor készek arra, hogy kicsomagolhassák a kárpitot, bármikor a tetőt a helyére tudják tenni? Hogy akarod a tetőt a helyére tenni, ha az oszlopokat otthon felejtette valaki, vagy éppen kizavarták a gyülekezetből, vagy nem fogadták el, mint oszlopot? Hogy akarod felállítani? Neked vigyáznod kell az oszlopra, de még a deszkákra is, amiből a Templom áll! Azok a nagyon kemény akácfák, aki magam is voltam. Beletört a fűrésze mindenkinek, de Istennek nem. Ő meg tudott faragni. Vigyázunk-e egymásra, hogy ő is része Krisztus Testének? Ő is része a Templomnak, jöjj velünk, gyere! Mennünk kell, mert te fogsz hiányozni a Templomból! Te oszlopként onnan hiányzol! Mivel nem vagy edényként a helyeden, nem tudok Istennek áldozatot bemutatni! Mindenki a helyén van? A Templom minden egyes eszköze ismert, leltárba vett, sőt amikor lebontják a Templomot, és viszik, minden egyes szállító a nevén van megszámolva. Kehát, Gerson, Merári, nemcsak ők voltak megszámolva, hanem azok, akik hozzá tartoztak, sőt, a Biblia pontos számokat mond, hogy hányan voltak, Istennél még ez is fontos, hogy hányan voltak. Isten szólt volna, ha valaki hiányzik. Lehet, hogy ma szólna, hogy az oszlopok ott hevernek? A magyar kereszténységben heverő, letaposott oszlopokat látok, amik nincsenek a helyükön. Vagy megvetetteket, hiszen még a szegletkő is meg volt vetve… Az edények hol vannak? Hol van ez a három rész, amelynek vinni kell Krisztus Testét előre? Hiszen mi egy úton levő Templom vagyunk. Amit Jesua HaMassia felépített három nap alatt nem egy bazilika, hanem egy úton levő közösség. Figyeljünk oda a Leviták törvényére! Mindenegyes sora a mai Levitákra vonatkozik. Naszo – számláld meg! Emeld magadhoz! És ez a szó akkor Mózesnek szólt, és ha Mózes Jesua HaMassia előképe, akkor ez megszólal Jesua HaMassiánál is: számold magadhoz, amikor a fej Krisztus Testében azt mondja, hozzám tartozik. És ma is számolja Jesua HaMassia, hogy ki az, aki oszlopot visz, ki az, aki viszi a gyalult akácfa bearanyozott deszkákat, a Templom részeit. Ő számolja meg, hogy vigyáztál-e arra az edényre, ami oda kell a Templomba, hogy a Szentélynek az eszközei rendben vannak-e? Te vigyázol az Úrvacsorára, annak a tisztaságára, csomagold be, vigyázz! Mert ha nem fog a helyére kerülni az életében valakinek, a helyére kerülni egy gyülekezetben, a Krisztus Testében, akkor nem fog működni az a Templom. Mi a feladatod? Teneked kell tudnod! Mind a három Lévi nemzetség tudatában volt, hogy hova tartozott. Tudod-e az elhívásodat? Vagy be vagy csapva? Igen be vagy csapva, mert egy földi templomhoz soroltál be, egy földi uralomhoz soroltál be, akinek az a szándéka, hogy te építsd a templomot, te legyél ott oszlop, néha rogyadozó parafákat neveznek ki oszlopnak, szellemben gyenge embereket fővezéreknek. Kit építesz te? Kit cipelsz a válladon, melyik „-izmust”? Melyik „-istát”? Melyik gyülekezetet? Krisztus Testét kellene cipelned. El kellene végre felejteni, hogy milyen „-ista” vagyok! El kellene felejteni a földi gyülekezetet, ott vannak elszórva a deszkák, a heverő oszlopok, a beszennyezett edények, és onnét kell összeszedned neked, és megtisztítani és a helyére állítani. Neked kell helyére állítanod a szolgálókat, az oszlopokat, és neked kell cipelned. Neked kell az edényeket megtisztítani és vinni, hogy amikor elindul és jelen van Isten, a Templom működésében minden a helyére kerüljön. Ami Istennek a terve, Krisztus Testének az összeszedése, összegyűjtése, nem Ő fogja összeszedni. Neked kell cipelned a testvéredet. Tudnod kell, hogy ki az oszlop, tudnod kell, hogy ki a deszka, hogy ki a pohár, a hamutartó, mindent tudnod kell. Ismerjük mi egymást? Azt kimondjuk, hogy Leviták vagyunk, azt kimondjuk, hogy Krisztusiak vagyunk, de tudod-e a testvéredről, hogy mi az ő elhívása? Magadról nem tudod sokszor. Mert nem csinálod, mert a kiskorúságban tartásnak a következménye, hogy megy a csorda. De te Levita vagy, nem csorda. Levita vagy, akinek teherbírónak kell lenni, nem kényelmesen sétálni, meg vinni az ölében a kisfiút, kislányt! Neked kell vinni az oszlopot. Neked kell vinni a terheket, a másik testvéredet! Mindent, ami biztosítja és előkészíti az istentisztelet rendjét! Ha valahol meg kell állni, legyen rend és istentisztelet. Úton vagy! Isten, amit szellemben elrendelt, neked kell fizikailag és lelkileg betölteni. Hordozni az oszlopot, figyelmeztetni a másikat, hogy hol a helye, ne tolakodjon valami futórózsa, hogy ő az oszlop. A testvéremért én vagyok a felelős, a szolgálatáért én vagyok a felelős. Nem nekem kell a fejére mászni, még akkor sem, ha kétezer év tapasztalata az, hogy uralkodni akar mindenki. Nem! Te viszed, te nevezed ki. A Leviták sem önmagukat nevezték ki. A nép mondta ki, hogy igen tudjuk, hogy Isten elrendelte őket, hogy ők a Leviták, mi meg elfogadjuk. Hordozta Izrael a Levitákat, a Leviták hordozták a Templomot, és mindenkinek hordozni kellene már valamit, amit úgy hívnak, hogy felelősség. Nézz körül ma a világban, az a szó, felelősség ismeretlen. Miért? Ahol nincs törvény, nincs felelősség. Vissza kellene térni a törvényhez! Isten mit mondott? A Leviták törvénye nagyon fontos lenne Krisztus Testének. Papoknak szól, és ha te papnak tartod magad, nem bíboros vagy a kis faluban, hanem a Főpapnak vagy a papja. Királyi papság! Isten átadta a Főpapnak a törvényeit, hogy parancsolattá tegye. Azok a törvények, amit Levita törvénynek hívnak, ma már parancsok a Főpaptól. Azt az időt éljük, hogy számold meg, számold magadhoz! Azt hiszem, azt a profetikus időt éljük, amikor a Főpap számol. Te Kehát fia vagy, te Merári, te Gersoné. A te dolgod, hogy engedelmes legyél, tudom, hogy hova tartozom, és tudom, hogy kinek a felügyelete alatt kell ezt megtennem, hiszen akkor is a főpap felügyelete alatt történt mindez. Ismered-e ezt a helyedet, vagy emberi papocskák téged úgy használnak, ahogy akarnak? Gyülekezetek azt mondják, mi templomot építünk, és maximum, vállalkozást építenek. Valójában a gyülekezetnek, a pásztornak az utasítása egyezik azzal a törvénnyel, ami Krisztus Testének, Isten népének, a Szentélynek az építéséről szól? Egyezik-e a Levitáknak a törvénye, a szolgálóknak adott ukázokkal? Ki itt az úr, ez az első kérdés? Ennek az úton levő csapatnak ki az ura? Egyértelmű, hogy Isten. Isten akkor Mózessel beszélt, Mózes által adta tovább a törvényeit. Ma ezen az úton levő csapatnak, Isten népének, ki a vezetője? Ki? Csak Krisztus lehet! Mese nincs! Nincsenek alpapok, mellékpapok, nem csinálhat se Gerson, se Merári, se Kehát csak azt, amit Isten kijelentett! Lehet templomot építeni, úgy néz ki, lehet törvényeket alkotni, hasonlítanak. Lehet áldozatokat bemutatni, úgy néz ki, úgy szólal meg a dicsőítés. Nem az! Úgy szólal meg az ima. Kéregetés! Nem az! A Sátánnak az alaptulajdonsága a hazugság és a másolás és a hamisítás. Most is mész az úton, cipelned kell az oszlopokat, meg a másikat, rád terhelik a testvéredet, rád bízzák a szolgálatokat, te vagy a pohárhordó. Meg a szent dolgokkal is kell foglalkozni, holnaptól te vagy a kiscsoportos akármicsodának a vezetője. És ki mondta, hogy egy házi csoport Isten által odaállított oszlop köré gyülekezik? Ki mondta, hogy az az ének és zene, ami elhangzik a lelkin túl már nem szellemi? Ki mondta? Meg van a szellemi kontrollunk? Meg van az, hogy tudjuk, hogy valóban ki az egyetlen úton levő társaságnak, egyetlen vezetője? Alapvető dolgokat kellene mindig tisztázni! Egy népnek, egy Királya! Ha más király van, az már nem az a nép! Lehet, hogy pásztor uralkodik, lehet, hogy gyülekezeti rend van, lehet bármi! Ha nem Isten rendje, és nem a Főpap egyetlen uralma alatt van, akkor az nem az! Az hamisítvány. Mielőtt elindul valaki, legfontosabb dolga odamenni a Főpap elé, te vagy az én Királyom és Főpapom, mondd meg, ki vagyok! Te mondd meg, mi a feladatom, te mondd meg mi a szolgálatom, és védjél meg minden emberitől! Mert a Sátán szintén emberivel támad. A megbízásoknak ott vannak az emberi jutalmai, sok gyülekezetben egy csirke csontért mindent megcsinálnak, egy ölelésért, egy jó szóért, egy bármiért! Nekünk nem ezekért, hanem a célért kell dolgoznunk, hogy a Templom felépüljön! Hogy mikor a Templom beérkezik a célba minden meg legyen, és a helyén legyen. Jó lenne a zsidó hagyományokból és életből meríteni az erőt, hogy a zsidóságot ma is a Messiás várása tartja össze, a törvény és hogy felépül a Templom. Nem egyről beszélünk, de az alapnak ugyanannak kellene lenni. Krisztus jön, a Messiás jön. A törvény maga Krisztus uralmának a parancsolatai! A Templom helyre áll! Tudunk-e tanulni a zsidóságtól ebben a három dologban, hogy nekünk ez a három lehet a fő célunk? Nem egymásnak tetszeni, hogy én erősebb vagyok, nagyobb oszlop, fényesebb. A cél felé kell nézni, amit Isten határozott meg. Isten határozza meg a szereplőket, hogy kicsoda Lévi törzsén belül, az újjászületetten belül kinek hol a helye. Ő határozza meg! Meg kell vizsgálni magunkat! Kell nekem oszlopot cipelni? Nem biztos! Összeesel alatta, mert nem a tied! Lehet, hogy neked a szent dolgokkal kellene foglalkozni? Te lennél Kehát fiai közül az egyik, akinek a szent dolgokra kell ügyelni? Lehet, hogy te vagy az ajtónálló a gyülekezetben, és neked kellene prédikálnod? Nem engednek, mert mindenféle zűrzavar van, mert Merári Kehátot játszik, Kehát Gersont. Istennél rend van, tessék a helyedre menni! De ezt ember sosem határozza meg, maga Krisztus, a Főpap mondja meg, hogy te ehhez a néphez tartozol, neked itt a feladatod. S abban a pillanatban áldás van. S ha azt a szolgálatot végzed, amit valóban Isten adott, örömöd van benne, és a gyümölcseit is meglátod. A többi mű, meg elkötelezettség, meg csirkecsont, amivel megáldanak. Akkor lesz igazi békés és örömöd, ha a helyeden, a neked elrendelt helyeden vagy engedelmesen. Minden saját és öncél nélkül. Egyedül a Főpap, egyedül! „S’ma Izrael”, „Halld Izrael, Isten egyetlen”! S ha mi a Szentháromság egységéről beszélünk, akkor ki kell mondani, Krisztus is egyetlen! Nincs több főpap, meg messiás! Egyetlen! Lehet, hogy most nagyon sok pásztor és gyülekezet megsértődik. Akkor végre Krisztus Teste világos lesz! Akkor végre eltakarodnak az „oszlopok”, amik pudvás parafák. Végre kifényesednek az edények! Végre működni fog a dicsőítés, az ima és az úrvacsora. Nem közösségi attrakció lesz! Legyen végre rend! Hálát adok Istennek, hogy azt adta a zsidóságnak, hogy nem vagyunk toleránsak. A rendet mi megtanultuk. A rendet tovább kell adnunk! Kehát fiai a helyetekre, Merári fiai a helyetekre, Gerson fiai a helyetekre, mert mi is a Templom része vagyunk! Isten népe a Templom! Menjünk vissza a legelső pontokig, ott tanulhatjuk meg a rendet. Levita, Levita vagy! Ennél egyszerűbben nem tudok fogalmazni. Templom az Templom, embernek semmi köze hozzá nincsen, még a tervét is Isten adta! A Templomnak egyetlen alkatrészét nem termelte meg a választott nép. A pusztában nem tudott aranyat bányászni, nem tudott semmit szerezni, Isten gondoskodott a Templomról még onnét Egyiptomból épp eleget adott, meg amivel megáldotta. Hiszen a betakarás valóban áldás, hiszen a vándorlás során szaporodott állatok szőréből volt, amit a vándorlás során Isten áldásaként kapott, az volt a betakarás alapanyaga. Semmit a saját erejéből nem engedett meg Isten a választott népnek, hogy beépítse a Templomába. Most meg arról szól a történet, hogy mindenki izzad, mindenki a sajátjából akar templomot csinálni. Olvassuk el már végre a vándorlást, a templomépítést, a gyülekezet építés alapszabályait, amely Krisztus Testének az építése igazából. Semmi, ami a tied, amit dicsőségként beépíthetsz, ami az enyém, nem lehetett, és nem lehet a gyülekezetbe és Krisztus Testébe beépíteni. A Krisztus Testének templomában nincs semmi emberi! Nincs siker, nincs business, nincs akarat, nincs moderálás, nincsen semmi manipuláció! Azt, amit kaptál Istentől, azt építsd meg! És ebben a pillanatban érvényes, hogy amit az Úr épít, az fog épülni! Nem az, amit te össze-vissza loptál, csaltál, hazudtál, építettél, termeltél majd abból csinálok templomot! A pusztai Templomban nem volt saját termék! S ha olyan gyülekezetbe akarsz járni, lenni, ami Krisztus Testéhez hasonlít, takarítsd ki az emberi dolgokat! Takarítsd ki! Ezzel kezdjed! Nincsen biblia iskola, fizetős, nincsen dicsőítős kiképzés! Ha a Szent Szellem a szívedbe adja a dicsőítést, neked ezért tandíjat kell fizetni? Szégyen! Minden emberit ki! Krisztus Teste, a pusztai Templom, nincs benne semmi saját termék! Te is akkor leszel igazi templom, ha nem lesz semmi saját akaratod, nem akarsz a sajátoddal fizetni Istennek, nem lesz semmi, ami a tied. A tied lesz minden, mert Őbenne vagy, és Ő épít fel téged! Hagyd már Istent, hogy építse fel a Templomot! Hagyd már Istent, hogy építse fel teveled és tebelőled a templomot! Hadd tanítson ez a pusztai út bennünket erre! Kaptál elég talentumot, amit ebbe a világba kaptál. Kaptál elég ismeretet, ami elég aranyként, hogy Isten dicsőségére használd! Ismétlem: Isten dicsőségére! Egyiptomból arannyal jöttünk, Isten dicsőségével, azzal, amit neked adott talentumként. És mellette meg tudja szaporítani a marhádat, hogy annak a szőréből legyen betakarás, szőnyeg, kárpit, Templom legyen. Amit Istentől áldásként kaptál a Templom része? A gyermeked, az otthonod? Közte lakik, vagy a tied? Naszo, számláld meg. Egy másik szót olvashatunk a Bibliában: a nazirságot. Bár a jelentése a két szónak különböző, az egyik rávezet a másikra. A heti szakasz a tisztátalanok elkülönítésével folytatódik, aztán a vétekért való áldozat és a hűtlenségnek az áldozatai. A Templom összeállítása csomagolása és szállítása előtt van még bőven feladat. Krisztus Testének a célba jutása előtt bőven van feladat, nemcsak a megszámlálás, ahogy itt történik is az ószövetségi részben, hanem a tisztátalanok elkülönítése. Külön fejezet lenne arról beszélni, hogy el vannak-e különítve a tisztátalan dolgok és szellemiségek az úton levő Krisztus Testéből. A hűtlenségi gyanúnál is, amikor a férj-feleség viszonyában hűtlen lesz a feleség, az átok áldás kérdése, hogy a féltékenység, hűtlenség kérdésében Isten hogy ítélkezett. Súlyos lenne, ha ezt is elővenném, hiszen sokszor a gyülekezetek féltékenyek leginkább egymásra, és a gyülekezetek vágják egymás arcába, hogy paráznák vagytok. Most mégis inkább a nazireusoknál van néhány dolog, amit szeretnék elmondani. Nazireus külön célra, feladatra elválasztott ember. Ez a törvény. A heti szakasznak a prófétai része Sámsonról szól. A rendkívüli dolgokról kell beszélni. Rendkívüli feladatra elhívott emberek. Az Ároni áldást megelőző rész, a 6 fejezet: „1. És szólt az Úr Mózesnek, mondván. 2. Szólj Izráel fiainak, és mondd meg néki.: Mikor férfi vagy asszony külön fogadást tesz, nazireusi fogadást, hogy így az Úrnak szentelje magát: 3. Bortól és részegítő italtól szakassza el magát; borecetet és részegítő italból való ecetet ne igyon, és semmi szőlőből csinált italt se igyon, se új, se aszú szőlőt ne egyék. 4. Az ő nazireusságának egész idején át semmit a félét ne igyon, a mi a szőlőtőről kerül, a szőlő magvától fogva a szőlő héjáig. 5. Az ő nazireusi fogadásának egész idején, beretva az ő fejét ne járja; míg be nem teljesednek a napok, a melyekre az Úrnak szentelte magát, szent legyen, hagyja növekedni az ő fejének hajfürtjeit.” Több helyen előfordul a nazireusság nemcsak Sámson történetében. Ma is előfordulnak ilyen nazireusi esetek, amikor valakinek az élete Isten akaratából különleges célra és feladatra kiválasztottan megszentelt. Most Savout előtt egy másik kiválasztásról kell beszélnem, az ünnepekről. A következő ünnep a Savout lesz, a pünkösd héber neve, az első zsengék ünnepe, betakarítás ünnepe, mégsem az. A mai Izraelben is már elvilágiasodott ez az ünnep, egyszerűen mezőgazdasági ünnepnek deklarálták. Pedig sokkal többet jelent ez számunkra. Mi is történt Savoutkor? Összefügg a heti szakasz templomépítési szakasza Savout ünnepével. Hiszen ez az úton levő társaság, Krisztus Teste megy előre, és amikor a Templom helyreáll, akkor Savout, Pünkösd, Szent Szellem kitöltetése. Amikor Kehát, Merári és Gerson fiai helyreállnak végre és Isten be tudja teljesíteni az ígéretét köztünk újra. Pünkösdről sok téveszme van. Pünkösd nem a keresztény egyház születésnapja. Elég szomorú, hogy a keresztény egyház ezzel a kijelentésével azt fejezi ki, hogy elszakadt a zsidó gyökereitől, Pünkösdkor születtünk, vagyis semmi közünk a zsidósághoz. Gyökértelen, talajtalan, múlt nélküli nép lett. A napokban a keresztény Pünkösd alkalmával szörnyülködve fedeztem fel, hogy a karizmák ünnepe lett belőle. Nem az Atya, vagy Jesua HaMassia vagy a Szent Szellem a fontos, már csak a karizmák a lényeg. Itt tartunk! Mi is a Pünkösd? Az az idő, amit Isten a Joeli próféciában megígért: és kitöltöm rájuk. A kettős lángok! Isten ezt szeretné, ha végre megértenénk, hogy Pünkösdkor miért kettős lángok voltak. Az egybegyűlteknek, egy akaraton levőknek és engedelmeseknek ekkor jelent meg Isten Szelleme Krisztus Szellemeként uralkodóvá vált. Kettős Szellem. Mi az igazi Pünkösd egy ember életében? Az, amikor Isten Szelleme elvezeti a megtérésig, és a másik láng is kigyullad egyszerre, és Krisztus uralma látható lesz az életében. Tudni kell, hogy Isten Szelleme, Krisztus Szelleme együtt a Szent Szellem. Tudni kell, hogy Isten Szelleme visz el valamennyiünket a megtérésre, Isten Szelleme működik most a zsidóság között is. Krisztus uralkodó Szelleme a vallásos keresztények között és a zsidóságban önhibájukon kívül most nem uralkodik. A zsidóságnál, amikor összegyűltek Jeruzsálemben, akkor vált először valósággá, hogy Isten akarata Krisztus uralmává, a Szent Szellem uralmává vált valósággá. Tovább kell lépnünk, hogy Isten akarata, Krisztus parancsa által a Szent Szellem vezetése legyen az életünkben. Miért lett két láng, és a kettő egy? Akkor lesz igazi Savoutod, ha Isten akarata és Krisztus parancsa kettő, de egy egyszerre tefölötted tűz, mely megvilágít, tűz, mely tisztít, tűz, ami meleget ad. Isten ígéretként adta a zsidóságnak, és ezt az ígéretét megismételte, „újra kitöltöm.” A Szent Szellem kitöltetését csak akkor tapasztaljuk meg újra, ha a Templom állni fog. Keháttól, Meráritól, Gersontól nagyon sok elvárás van, az ő szolgálatuktól. Ott tudja Isten az ígéretét betöltetni, ahol Kehát, Merári, Gerson bevégezte a feladatát. Ott, ahol Templom fog állni, ahol működik a szolgálat, ahol minden oszlop, minden egyes deszka és edény a helyén lesz. Nem véletlen, hogy Savout Jeruzsálemben történt, nem véletlen, hogy akkor a világ minden tájáról összejött Isten népe. Amikor mi most megyünk előre, vannak Kehát fiai, akik viszik a szentséget. Alig látjuk, de vannak. Vannak Gersonok, akik cipelik mások terhét, vagy akár másokat. Vannak Merárik, mert tőled és tőlem függetlenül Krisztus Teste működik és megy. Csak működő Templomba tud Isten az Ő Szellemével és Krisztus uralmával bevonulni újra, megmutatni önmagát és hatalmát. Ma szanaszét vannak az oszlopok, a fák. Tudjuk, hogy itt van egy ember, aki Krisztus Testéhez tartozik, tudjuk, hogy ott van egy ember, akiből lehetne oszlop és tartó oszlop, Krisztus Testének egy nehezebb teherviselésére kiválasztott embere. Tudjuk, hogy az az ember egy áldott eszköz Isten kezében, egy pohár, egy serleg. Tudjuk, de valahogy most még nincs együtt. Ez az összegyűjtetés pontosan ezért történik, hogy az a Savout újra valóság legyen, hogy Isten akarata és Krisztus uralma legyen újra. Sajnos emberi uralmak vették át Krisztus uralmát.
Tehát Savouttal összekapcsolódva a kérdés az, hogy visszük-e a ránk bízott dolgokat? A nazireusok törvénye szintén felteszi a kérdést: tudod-e, hogy téged Isten milyen feladatra hívott el, és mit választottál? Nem „ihatsz”, nem tehetsz semmi olyat, ami a saját örömödet szolgálja. Isten valakinek még jobban szűkíti a lehetőségét, ha neked még nagyobb elhívásod van, és Isten felé tettél egy ígéretet, akkor ott van számodra megint, akkor te még ezt sem teheted, amíg ez a feladat be nem teljesedik. Ha zsidó vagy, mondhatnám, nazireus vagy. Nincs miért örülnöd, nem ihatsz a borból. A bor az öröm jelképe a zsidóságnál. Nincs minek örülnöd, mert a be és visszaoltatás még igazából nem kezdődött el. Rajtad lehet a koszorú, a hajfonatod, látszik rajtad, hogy Istennek célra kijelölt, kiválasztott népe vagy, le sem vághatod. De örömnek nincs helye. Ne igyál részegítőt, ne szédülj el, láss! Aki elszédül, örömködik, nem tudja betölteni a szolgálatát. Nem veszed észre, hogy a Sátán pont a bort kínálja? Pont az örömöt kínálja? Nem veszed észre, hogy a gyülekezetekben az öröm ugyanaz, mint a világban? Ugyanaz a bor van a palackban csak más a címkéje. Nem veszed észre, hogy a világ örömei bejöttek a gyülekezetbe? Ha te nazireus vagy, ebből nem ihatsz! Ez egy elhívás, ami sokszor kihívás. Gyere ki onnét! Más feladatod van!
A végső
pontja a heti szakasznak az Ároni áldás:
22. „És szólt az Úr Mózesnek, mondván: 23. Szólj Áronnak és az ő
fiainak, mondván: Így áldjátok meg Izráel fiait, mondván nékik:” Isten mondja Mózesnek: szólj! Szólj Áron fiainak, akik betöltötték azt a feladatot, amit kaptak, a templom szállítását, bárhol készek voltak felállítani a Templomot, és bárhol folytatódhatott az áldozat. Nekik, az áldás az ő jogkörük, azoké, akik nem a magukét építették, nem a maguk ötlete szerint barkácsoltak. Szólj Áron fiainak, akik engedelmesek voltak ezen az úton. Akik vitték a Templomot, akik megtisztították a fertőzötteket a táboron kívül, akik megszüntették a féltékenységet, akik vállalták még a nazireusi törvényt is. Az áldás érdekes kérdés, nem hatalom, nem jutalom, hanem ezután ez a cipekedő nép ki tudja mondani: „24. Áldjon
meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet.” A többieknek már tovább tudja adni. Hiszen ezen az úton, amin jöttünk mi, Leviták, sok veszély volt és azt kívánom, hogy 25. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.” Ahogy én
előtte álltam, és a tüze rám világított, testvérem téged is ítéljen meg,
állj elé és „Világosítsa meg az Úr az ő orcáját te rajtad.” De
jön ennek a folytatása is, könyörüljön rajtad. Előtte álltam,
megvilágított, nem elégtem, hanem könyörült rajtam. Ezt kívánom neked
is: „26. Fordítsa az Úr az ő orcáját te reád,
és adjon békességet néked.” Ha ott állsz Isten előtt alázatban, akármit tettél, akármi az ítélete, legyen békességed! Áll Isten elé, ítéljen meg, könyörüljön, s mindezekben adjon békességet neked. S azt hiszem ezt az Ároni áldást megélhettük valamennyien, mert voltak Leviták és van egy Főpapunk, mert aki az életével odaállt Isten elé, Jesua HaMassia kezébe teszi le, az békességet kapott. Isten és ember közötti békességet, magát Jesua HaMassiat. A mi áldásunk az, hogy Jesua HaMassia uralma alatt vagyunk, benne vagyunk. Ne csapjanak be hamis békék, hamis áldások, humanista, a szeretettől csöpögő áldások, jó kívánságok. „Fordítsa
az Úr az ő orcáját te reád, és adjon békességet néked.” Valamennyiünknek kívánnám, aki most nem Levitaként megy, aki nincs benne Kéhát, Gerson, Merári fiai között. Aki ezen az úton megy, a Levita úton, ezt tudja annak kívánni, aki még nem Levita. Ezt tudom kívánni annak, aki megelégszik a vallásos útjával, aki be van csapva és más templomot épít, ezt tudom kívánni: áldjon meg az Úr az Ő ítéletével, kegyelmével, és Krisztussal! De ehhez úton kell lenni! S az áldás utat nyit arra, hogy te is vigyél oszlopot, másik testvért, te is vigyél deszkát, te is vigyél edényt, te is vidd a szentélynek a dolgait. Megítélés, kegyelem, Istennek az irgalmassága és Krisztus nélkül nincs Levita. S ha Levita vagy, a te áldásod egyetlen jutalma, hordozd a terheket! A Templom terhét, ne ember terhét! Ez a mi feladatunk, hogy Savout legyen, hogy valóság legyen közöttünk Isten Szellemének akarata, életet adó teremtő ereje és Krisztus uralma mindarra, amit Isten teremtett, s amit Isten tett éltetővé a szívünkben és életünkben. Lehet, hogy furcsa ez az áldás, az áldás munkára hív. Az áldás szolgálatra hív. És aki áldott, az áld másokat. És így fogod megérteni Izrael elhívását, aki téged áld, áldott lesz. Ha áldod Izraelt, hogy álljon a helyére, te is áldás részese leszel. Akár általunk Isten megítél, akár általunk Isten kegyelmét megismered, akár általunk Krisztust is megkaphatod. Áldd Izraelt, hogy töltse be az elhívását, hogy papok birodalma legyen, hogy vigyék a Templomot, hogy felépüljön. Legyen az Ároni áldás valósággá az életünkben, hogy dolgozzunk és szolgáljunk. Ámen.
Elhangzott: Sófár Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség 2008.06.07-i Szombati alkalmán
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON
LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ
ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |