|
Orbán Béla: Shabbat Ki Técé Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén 2008.09.13
Ennek a szombatnak a neve Ki Técé, és ez a heti szakasz 5Mózes 21-től kezdődik. „10. Mikor hadba mégy ellenségeid ellen, és kezedbe adja őket az Úr, a te Istened, és azok közül foglyokat ejtesz; 11. És meglátsz a foglyok között egy szép ábrázatú asszonyt, és megszereted azt, úgy hogy elvennéd feleségül: 12. Vidd be őt a te házadba, hogy nyírja meg a fejét, és messe le körmeit.” Nem erről akarok beszélni, hanem az elejéről, „amikor hadba mégy.” Ez akkor hangzik el, amikor a választott nép még be sem érkezett Kánaánba, nem töltötte be azt a feladatát, hogy az ott lévő népeket maga űzze ki. Az e heti bibliai rész számunkra tele van kincsekkel, törvények sokasága van benne. Rengeteg törvény van benne, az akasztott emberről, a keresztfai áldozat nem lehetett zsidó parancsolat, törvénykezés által, hiszen az akasztás a zsidóságnál nem létező fogalom. Lehetne beszélni a 18. fejezetben levő engedetlen fiakról. Aztán, hogy Isten hogy szabályozza az emberek irányába a szeretetünket, éppúgy, mint az állatok irányába. Sokról már beszéltünk is, pl. amikor eltévedt juhról beszél a 22. fejezetben, vissza kell adnod. Ha nincs közel az atyádfia, hajtsd a magad házába, te etesd, míg elő nem jön az atyádfia. Hogyan kell foglalkozni a ma élő kereszténységgel, amelyik ott tévelyeg utcáról utcára egyedül, s nem tudja, hogy hova menjen enni, nincs mit enni. Mi a feladatunk? Nem saját magunknak bekaszálni, begyűjteni az embereket, gyülekezetet növelni, hanem megetetni és oda, arra a helyre visszaadni, ahol Isten akarja látni. Megtanítani, megetetni, helyreállítani szellemben, és úgy visszaadni Istennek, hogy mutassa meg, hogy melyik gyülekezetben, közösségben a helye.
Mégis van egy törvény, amit újra és újra elő kell vennem a 22. fejezet 8. versét: „Ha új házat építesz, házfedeledre korlátot csinálj, hogy vérrel ne terheld a te házadat, ha valaki leesik arról.” A heti szakasznak a prófétai része Ézsaiás 54 fejezete: „1. Ujjongj te meddő, ki nem szültél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajúdtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr. 2. Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjesszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet. 3. Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek.” Kétféle építkezésről, kétféle házról lehet beszélni. A háztetőre épített korlát története nem ugyanaz, mint hogy kifeszítem a sátram köteleit. Mi a kettőben mégis, ami számunkra ma szól? Az első, amikor a törvényről beszélünk, ha már megvan a házad, bizonyos értelemben az, ami a tied, felelős vagy, bekerített terület számodra, még szellemben is bekerített. A közel keleten, ahol ez elhangzott, a háztetőn aludtak éjszaka a hőség miatt. Nem volt világítás abban az időben, és ha valaki felébredt a dolgát végezni, vagy valamiért, és túllépett a háztetőn, akkor kitörte a nyakát. S abban a pillanatban a háznak a gazdája volt, aki felelős volt az életéért. Hogy ne okozzák valaki halálát, kötelességszerűen korlátot kellett építeni.
Nincs ez másképpen ma sem. Tudod-e, hogy mi a te házad? Ez a ház önmagad, a családod, a közösséged, Krisztus Teste. Hol vannak a határok? Neked kell megszabni! Tudnod kell, hogy meddig mehetsz el te! Hol van a szolgálati területed? Ez megépült házról beszél. Hívő életedben tudnod kell, hogy meddig mehetsz el! Úgy emberként is tudnom kell, meddig mehetek tovább, nincs erőszakos misszionálás. Idáig szól a megbízásom. Isten tökéletesen behatárolta azt a területet, ahol neked kell élned. Férfi vagy, talentumaid vannak, építőkövekből összerakott épület vagy. Van saját magadnak a 3-as illetve 4-es felépítése. Tudnod kell, hogy ki vagy! Azon kívül ne lépjél túl. Ha túllépsz a fizikai testeden, megszakadnak az ízületeid, izmaid, meghalhatsz. Önmagad testéből nem tudsz kilépni. Amikor túllépsz a saját gondolataidon, olyan veszélybe kerülhetsz, hogy nem tudod kontrollálni a saját lépéseidet sem. Az okoskodó, hiper okos emberek tudják a legtöbb hibát elkövetni. Tudni kell a határokat. Mennyi, de mennyi bűnt okoz az, hogy többre tartom magam, a határaimon túlra megyek, és abban a pillanatban életveszélyes helyzetbe kerülök. Nemcsak azért, mert megszégyenítnek, mert kiderül, hogy ki vagyok, hanem azért, mert badar dolgokat tudok mondani, csinálni, sőt még másokra is veszélyes lehetek. Tudom-e, hogy mi az én határom? Azon belül viszont el kell jutnom a széléig, teljes mértékig meg kell ismernem saját magamat ahhoz, hogy a határokat meg tudjam vonni. Nem kicsi vagyok, és nem nagyobb annál, amit Isten adott. Tudom-e, hol a határom? Isten Izrael határait is teljes pontossággal megadta. Nekünk is megadott személyesen minden határt.
Ne toljuk ki a határokat! Lopás! Lopás, ha én más szolgálatát akarom átvenni, mert én jobban tudom. Kitoltam a határt, és én fogok leesni. Megölöm a másikat, mert ráesek. Kitoltam a határaimat. Ne foglaljak többet el, mint amit Isten nekem adott! Másnak se én adjak határokat, hanem Isten adja meg mindenkinek a határát. Ne én uralkodjak a feleségemen és ne én uralkodjak a gyülekezeten! Ne én uralkodjak semmin! Van egy határ, és ha valakivel egy vagyok, akkor tudjam meg, hogy neki is ugyan az a határa! S ebben a pillanatban egy családi rend van. S ebben a pillanatban kevesebb lehetőség van a bűn elkövetésére, mert a törvény korlátként megállítja az életemet, hogy ne tovább! Ideáig elmehetek, de tovább nem! Hány példát mondhatnék: szexualitás, evés, szórakozás, mi a határ? Egész hétköznapi dolgok. Azok, akik egy házban vannak, mind a ketten tudják-e egyformán, hogy mi a határ, hogy kettőjüknek Isten mit adott, nem neki meg nekem, hanem kettőnknek. Ne tologassuk, és ne húzzuk vissza egymást! Egy közösségen belül is, tudjuk-e, hogy neki mi a kapacitása, mik a határai, ne tartsd vissza! Tudom-e a másikról, hogy mi az, amit Istentől kapott ő? Nem korlátozhatsz másokat, és nem is engedhetsz lazára másokat!
Ennek a világnak pontosan az az átka, hogy korlátlan immáron. Láthatjuk a következményeit. A meggondolatlanság is korlátlan, mert törvénytelenség és korlátlanság egy és ugyanaz. S a „szabadságnak”, a korlátlan lehetőségeknek a következménye, hogy a bűn szaporodik, és a halál is szaporodik, hiszen a bűn zsoldja a halál, mert a korlátlan törvénytelenség miatt olyan a környezetünk, amilyen. A testvéri kapcsolatokban is a törvénytelenségek miatt vannak szikrázások, mert valaki túlmegy a korlátain és a másik korlátjába beleütközik, mert a másik joggal nem engedi be. Azt mondja, ez az én területem, én feladatom. Miért vagy kíváncsi a másik ember házasságára? Miért vagy kíváncsi a másik ember hétköznapjára? Korlátok! Te fogsz arccal neki menni a falnak! Majd ha beengednek, behívnak, akkor majd jöhetsz.
Erről szól az Ézsaiási ígéret is. Szélesítsd ki a te sátradat! Magyarul vidd odébb a cölöpöket, amikkel ki van feszítve a kötél, hogy nagyobb legyen a felület és nagyobb legyen az a terület, ahol szőnyeg van, ahol tudsz fogadni vendégeket. Nem misszionálni! Nem gyarmatosítani! Nyitott-e a szíved arra, hogy beférjen valaki más is? Készülsz-e egy házasságra, hogy be tudjon férni az a társ, aki érkezik? Odébb tudod-e vinni a sátorkötelet és várakozni ott a pusztában, mert a pusztában volt sátor. Nem Jeruzsálem falainak tologatása! Ami van, az már stabil, ha Isten törvénye és rendje szerint épült meg! Tudunk-e olyan nyitottak lenni, hogy ha valaki jön, van helye a sátorban? Van helye a férjednek, feleségednek, aki majd jönni fog? Van-e helye annak, aki holnap idejön? Tágak-e a sátorköteleink, vagy egy belterjes módon élünk? Mindenkinek számozott helye van az első sorban. Isten úgy akarja növelni Krisztus Testét is, és a családban akár a gyermekek számát is, hogy kinyitottad már a sátradat? Meg van a feltétele, a sátor betakarás, megvan a betakarása annak, aki érkezik? Megvan az a szőnyeg, ahol aludhat, ahol tisztaságban, mezítláb, a saruját levéve be tud-e jönni tiszta lábbal, és veled egy tud-e lenni? Ki van-e nyitva, ki van-e tágítva a sátor, vagy megyek, mint a hódító népek tömkelege, megyek harcolni, hogy rabszolgákat fogjak a börtöneimbe? Nem misszionálni, nem lenyelni, nem elfoglalni dolgokat, késznek kell lenni testvéreket fogadni, akik otthon vannak az én általam kinyitott szívemben, szolgálatomban. Nyitott-e a szíved?
Fel tudjuk-e fogni, hogy korlátaink vannak, de van feladatunk: kinyitni a sátrunkat. Korlátok- tovább nem is mehetünk. Veszélyes a misszionálás engedély nélkül. Veszélyes a hódítás, mert Isten nem adja hozzá a betakarását. Veszélyes, és az első lépés a korláton túl, akár nyaktöréssel kezdődik. Vagy egy sérüléssel. Tudjuk-e azt, hogy mi a korlátunk? Aki lelkigondozással foglalkozik olykor, szabad-e belépni a másik életébe? Mert ha nem hívott, mind a ketten tönkre mehetünk. Mind a ketten, tolvaj vagyok, betörő vagyok. Hol a határ? Mikor nyitom ki az ajtót? A szomszédok között kettő darab kerítés van. Az ő határa, és az ő határa. Egyikük sem lépheti át. Nem szólhatok bele senki életébe, csak átszólhatok, nem mehetek be senki életébe intézkedni, vagy onnét elhozni, vagy használni. Ezt a kerítést tiszteljük egymás irányában! Tiszteljük-e? Akár gyülekezetnél, akár személynél? Akár bizonyos értelemben férj feleségnél is van egy határ, ami a teremtettség által van. Tudom-e a határt, hogy a férfi és a nő között mi a különbség? A férfi és a női szolgálat között mi a különbség? Hol a határ? Nem leszek nőies férfi és férfias nő! Ne menjünk át egymás területére! Még akkor sem, ha egy sátorban lakunk. Tudjuk-e ezeket a határokat?
A 613 törvényből ez az egyik, a te általad újonnan épített házra, építs korlátot! Tegyél fel önmagadnak korlátot, nem a nagy lendülettel rohanok, mint újjászületett ember, hogy most az enyém az egész világ és megtérítem. Pofára fogsz esni, csúnya szóval, mert leesel a tetőről, tudjad, hol a határ! Miért akarsz te mindent tudni a másik háztetejéről? Miért akarsz átmenni? Nem veszed észre, hogy gödör van a kettő között? Nem egymásba épült épületről van szó, hanem határvonal, és közte van néhány méter. Hol az a határ, hogy végre tisztelnénk egymásban, hogy ki kicsoda. Ez az ő élete, az ő családja, az ő közössége, ez az ő cipője az ő pénze, ő autója és így tovább. Egy másik kérdés, hogy hogyan működnek ezek egymással, mint nagyobb közösség. Mint annak idején, ahogy a családokat alkották, és a családok a közösséget, hogy egészítették ki egymást. De tudjuk meg, hogy egymást nem használhatjuk! Az az ő talentuma és nem a te hasznod! Az az ő pénze és nem a gyülekezeté. Hogy Isten által hova juttatja, az nem a te dolgod. Az, hogy szép hangja van, ne erőltesd, hogy énekeljen, mert lehet, hogy olyan szellemi, lelki mélyponton van, hogy az ő éneke nem dicsőítés, hanem átkozza Istent. Megcsúfolja. Tudom-e látni a másik emberben, hogy ő is egy külön egyén, még akkor is, ha velem egy, akkor is van külön része. Tudom-e ezt tisztelni és betartani?
Új épületről beszél itt a Biblia, és amikor megszületik egy gyerek, akkor meg kell mondanom, hogy mire akarom tanítani. Hogy fogom nevelni? Oda kell tennem az első pillanatban Isten elé, hogy Istenem a Tied és a Te törvényeidre fogom tanítani. Ez az első feladat. Már határt szabok, mert kötelességem védeni, mert amíg kiskorú, átmehet azon a határon, amit ő nem ismer. Felelős vagyok. Hiszen sötétségben jár képletesen szólva. A gyerekednek köteles vagy határt szabni! Aztán, ha elmegy, hogy építsen magának házat, akkor ő ott építsen magának határt. Ő építsen kerítést, s ha jól nevelted, ismeri Isten törvényét. Ha nem nevelted, ő is korlát nélkül fogja nevelni a gyermekét. A korlátnélküliség látható, hogy vadon járkálnak a gyerekek veszélynek kitéve, a halálba, mert nem szabtunk törvényt. Tolerancia néven rosszul szeretjük a gyerekeket. A nagy szabadság ilyen nagy szabadság? A bűnre és a halálra visz.
S pont ebben a korban, a pusztában, pusztai népnek mondhatjuk magunkat, mondja Isten ezt a próféciát, amit itt Ézsaiás 54-ben olvastunk felszólításként, hiszen Isten ígéretei mellett felszólítás is van. Szélesítsd ki sátorod helyét, és hajlékod kárpitjait terjesszék ki.., ne tiltsd meg, nyújtsd meg köteleidet, erősítsd meg szegedet. Tágítsd ki, tegyél valamit, nyisd ki a szívedet. Csinálj benne helyet! Takarítsd ki a szívedet, hogy ott le tudjanak ülni benne és együtt veled egy közösségben legyen veled bárki. Ez a dolgod, berendezni a helyet, a feleségednek, a gyereknek, a testvérednek, annak, akit azt sem tudod, hogy ki az, honnét jött. Kész kell lenned Isten ígéreteire. Kész vagyok arra, Uram, hogyha valaki jön, betakarást kap, ételt kap, nyughelyet kap, mindent, ami egy családfő kötelessége, megcselekszem. Ennek egy házasság alapszabályának kell lenni. Kész vagyok fogadni egy feleséget, és lesz neki egy szőnyeg, amin megpihenhet, ahol velem közösségben lehet. Kész vagyok tágas helyen tartani, és annyira kiszélesíteni a határt, hogy gyermekeket várni, akiket kaphatunk. Újra vagyok kész, nem hódításokra, tágítsd a köteleket. Tágítsd a szívedet, és Isten meg fog áldani. Tágítsd, és ne a másiknak hatolj be a házába, az életébe, a házasságába, és akármibe. Nem hódítanod kell, hanem várnod kell, amit Isten ad, és arra készen kell lenned.
Mindenkinek van ígérete. Te leszel az egyik épület, ahol a Szent Szellem lakozik, ha kitisztítod, kiszélesíted, kész vagy. Minden embernek ígéret, hiszen minden embernek hatalmas ígéret Istentől a társ, a család. Ígéret, hogy adok neki méltó társat, hogy együtt legyenek a sátorban. És ígérete van Istennek Krisztus Testéről, s azon belül annak részeiről is ígérete van. Csak feladatként hozzá kell tennünk, hogy tágítsd ki a sátorodat. Ne legyél bezárkózott. Ne félj, hogy ellenség érkezik. Egy dolgod van, adni. Felkészülni, és bárki jön, annak adni. Ebben a felkészülésben Isten ígérete valósul meg, és nem a rabszolgáidat kell kordában tartanod, hogy mit lopnak el a sátorodból. Aki tudja a korlátait, az tudja, hogyan kell viselkedni a te házadban. Aki tudja a korlátait, tudja, hogy hol van a férj illetve a felség teendőinek a határa, s annál többet, és annál kevesebbet nem fog tenni. S aki közösségbe érkezik, tudni fogja a határait, nem lesz önmutogató, nem lesz öndicsőítés, nem lesz sikerhajhászás, ami támad minden egyes gyülekezetet. Bizony ebben a korban, amikor minden utcasarkon 3 gyülekezet van, különböző fantázia néven, erről szól. Hol húzok gyorsan egy sátrat, és beráncigálok valakit, mint a cirkuszban. Tágítsd ki a sátradat, kész legyél befogadni embereket, és akkor Isten ad, akit befogadjál. Nem neked kell lasszóval mászkálni. Nem neked kell hordón prédikálni a Hősök terén. Ennek a határtalanságnak Isten véget akar vetni. A törvénytelenségnek olyan következményei lesznek, hogy mindenki esernyőt, vagy barlangot keres, hogy elbújjon.
Az ébredés nem azt jelenti, hogy milyen szépen éneklünk, meg tapsolunk. Arra kell készülni, hogy elég tágas legyen a sátrunk a fájó és sebzett szívű embereket fogadni, akik betakarásra várnak, hogy megmoshassák a lábukat, és haza akarnak jönni. A saját ismeretségi körből lehetne mondani, hogy ezrével vannak, akik nem találnak haza, mert nincsen haza. Nincsenek sátrak, nincsenek felépült emberek. Az emberek keresztény néven sem tudják a határukat. Mindenki törtet ugyanúgy a világhoz a határain túl. Ekkora missziós feladat, és ekkora rablás a másiktól. Ekkora, de ekkora elhívás, ekkora vágy, hogy megint gyarmatosítsak.
Ismerd meg magad az Ige tükrében. Ki vagyok, s utána kérdezd meg Istent, hogy mire akar használni. Lehet, hogy jó lennél ebben vagy abban emberileg és kiszámítható módon. Megkérdezted Istent? Én is sok mindent akartam csinálni, de Isten mondta, hogy meg tudnád csinálni, de nem ez a dolgod. Nekem most nem az a dolgom, hogy evangelizáljak. Isten nem ezt kéri ma tőlem. Tudnék menni a cigánysághoz, várnának, csak össze kellene kötni a régi kapcsokat, nem mehetek, mert nem oda kell mennem. Rohannék Izraelbe végre haza, és sokszor belülről sírok, hogy mennék, de nem mehetek. Még ha fájdalmas is, Isten azt mondja, hogy állj, neked nem ez a dolgod. Nem úgy kell a határaidat kiterjeszteni, hogy a másik területére bemész. Majd ha Isten megmondja, hogy mikor és hol, akkor terjeszd ki a határodat, akkor legyél kész arra, hogy a betakarásodban legyenek emberek. Ha nem időben mész, azok az emberek miattad fognak elveszni, nem lesz betakarásuk. Megtéríted őket, és ott fognak meghalni, mert a Sátán szabad prédájává válnak. Nem lesz otthonuk, és nem lesz gyülekezetük, felteszik a kezüket, és megnyugszanak, hogy megtértek. De a család, gyülekezet építése nem emberi akarat kérdése. Késznek kell lenni, hogy Uram, én akarok családot, de Tőled várom. Késznek kell lenni, hogy Uram, ha rám bízol embereket, kész vagyok, hogy betakarom őket, de Tőled várom. Tudni kell, hogy nehéz feladat, mert ha betakarom azt a gyermeket, vagy azt az embert, én kapom először az ütéseket. Én leszek az, akit a Sátán először támad. Nekem kell korlátokat szabni. A gyerek, és a gyerek keresztény mindjárt neki támad a korlátnak, hogy dehogyis, és megyek tovább. Nem olyan könnyű ez, kiterjeszteni a köteleket, odébb tenni a sátor karókat. Csak akkor tedd, ha Isten mondta, mert akkor Ő takar be engem, hogy én betakarjak másokat.
Mégis ismételem ezt, hogy pusztai állapot van. Keresztény puszta, világi puszta, ahogy jól esik. Azt az időt éljük, amikor rengeteg ember keresi a menekülést. A közvetlen környezetünkben egyre többen lesznek, hiszen a bizonytalanság kezd növekedni, a félelemkeltéssel együtt. A kereszténység vakon mászkál, s ugyanazt teszi, mint a világ, gyarmatosít, mert kell a bevétel, kell az embereknek a pénze, munkája, szolgálata. Isten nem azt mondja, hogy ugyanazt tedd, mint a világ. Ellenkezőt mond, magadat találd végre meg. Magadban tudd meg, mik a korlátaid, mik a határaid, de azért felelős vagy. Felelős vagy azért, amit mondasz, mert a korláton túl megy a szavad. Felelős vagy, amit teszel, mert a korláton túl mehetsz, és magad fogsz belezúgni, magad veszítheted el a szellemi életedet, ha korlátlanul nekiállsz az egzisztenciádat építeni. Tudod-e a korlátaidat fizikailag, lelkileg, szellemileg is. Tudod-e, hogy miben kellene még távolabbra eljutni, vagy visszább jönni, mert veszélyes helyzetben vagy, túllépted a kereteidet. Számtalan embert ismerek, akik Erdélyben szolgálnak, és miattuk nem tudnak szolgálni azok, akiknek kellene, elfoglalta más a helyüket. Vannak olyanok, akik gyülekezetről gyülekezetre járnak, szabad partizáncsapatként működnek. Ki az, aki korlátokat állít neki? Ki az, aki a korlátot felmeri emelni? Kötelességünk a saját életünk védelmében, a házasságunk védelmében, a közösség védelmében, kötelességünk Krisztus Testének a védelmében. Kötelességünk felállítani a törvényeket. Eddig és ne tovább.
A törvény védelem a halál ellen. Ha a sötétségben megyek, és nem tudom, hogy meddig mehetek el, de jó, ha nekem ütközik a törvény, hogy állj. De jó, ha megszólal a Szent Szellem, hogy állj, ne tovább! Ebben a szirén világban azt mondjuk, hogy itt egy kicsit továbbléphetek, és a te adócsalásod a te halálod. A kis hazugságod, hazugság, a kis paráznaságod paráznaság. Ma már minden szabad, de a halálig visz. Az a kegyelem, hogy Isten felemel, hogy belehalhattál volna. Megtettél lépéseket, hogy kitörted volna a nyakadat, halált érdemelnél, mert gyereket öltél, mert hazudtál, mert parázna voltál. Azt mondja, akarsz-e visszamenni a saját helyedre? A megbocsátás mindegyikünknek lehetőség. Az első lépése ennek, hogy bocsánatot kérek az embertársamtól, hogy belementem az ő vetésébe, belementem az ő életébe, bementem a házába, mint elefánt a porcelánboltba. Kötelességem rendezni! S aztán odamenni Isten elé, hogy nem akarok más lenni, csak az, akit Te adtál. Azzal akarok élni, akivel Te akartad, hogy egy legyek, nem egyedül és nem mással. A határunk miatt oda kell állni Isten elé, nem veszekedni közösségben vagy házasságban. Őszintén Isten elé menni, Uram, Te mutasd meg, ki vagyok én. Magamnak kell tudnom a határaimat, hogy meddig mehetek el. Önmagammal békében vagyok. Békében vagyok a társammal. Nem vagyok főtanácsadó, ne legyek nagy felkenetésű akárki! Tudjam és tiszteljem a másiknak az elrendelt állapotát. De ha a kerítést felteszem a háztetőre, nem csak nekem szól, hanem annak is, aki jönne a háztetőre. Nem rácsot húzok fel. A rács és a kerítés egész más. Oda-vissza működik a kerítés. Nem engedem be a rablót, de azt sem engedem, hogy a gyerekem tudatlanul leessen a háztetőről. Kerítés, törvény. Törvénnyel megállítani a betolakodást, és törvénnyel megmondani, hogy ezért és ezért nem. Isten Igéjével! Nem a házi rend! Bűnt nem enged be, de engem sem enged, hogy bűnt kövessek el. Ez a kegyelem, hogy a helyemen vagyok. Nem az én feladatom, hogy egy kalapáccsal és egy cölöppel járkálok, hogy meddig lehet elmenni, hanem Istenhez odamenni, mutasd meg Istenem, hogy mi az én határom! S lehet, hogy boldog leszek, mert kinyílnak előttem a lehetőségek, végre nő lehetek, vagy férfi, kinyílik előttem a lehetőség, mert idáig elmehetek, s mindazt, amit kaptam Istentől szabadon használhatom azon a határon belül. Mennyi, de mennyi áldása lehet a törvénynek, mennyi áldása van, amikor Isten szavát meghallom, most nyisd ki! Annak az embernek nyisd ki a sátradat! Mennyi áldás, amikor kész vagyok valakit fogadni! És egyszer csak ott lehet a betakarásomban, és kiteljesedik az élet, és növekszik a közösség.
Kerítés és kerítés között óriási különbség van. Vannak határvillongások. A háborúk a történelemben mindig arról szóltak, hogy valaki arrébb akarta tolni a határt. Mindig a gyarmatosítás okozata a háborúkat. Nálunk nem lehetnek testvéri, családi, házastársi villongások, ha tudjuk a határainkat, amelyet maga Isten szabott meg. Nem kell kínai nagy falat építeni ember és ember között. Isten adott egy határt, addig elmehetek, s az Ő betakarásában szolgálhatom és uralhatom azt a területet, mert Isten nekem adta. Azt is tudni kell, ha nem uralom, nem fedezem a határig a területemet, be fog törni az ellenség. Ha túlmegyek, védtelen leszek a harcban, mert öncélú háborút kezdtem. Az életem az enyém a törvény adta határáig. A házasságom az enyém Isten adta határokon belül. És a közösség az enyém, a feladta, a szolgálat az enyém, addig a határig, amíg Isten adta. És egyetlen egy feltétele a békének és annak, hogy ne legyenek villongásoknak, ha nem én szabom a határt, vagy nem te szabod a határt, hanem a Teremtő Isten, aki eleve megszabta a határainkat. Az Ő határait tartjuk teljesen tiszteletben egymásnál, éppúgy, mint saját magunkban.
Építs sátrat, és terjeszd ki a köteleket, hogy beférjen más is. A mai világban fordítva működik. Rengeteg bungaló épül, amibe nem fér bele senki. Szűkül a tudat és a vágy és minden. Arról van szó, hogy én vagyok én. Ebből az állapotból tovább kell lépni. Én vagyok, akinek társ kell. Én vagyok, akinek testvér kell. Én vagyok, aki Krisztus Testének csak egy része. Egyedül nem megy. Tágítani kell! Egymástól távolodva, egyre nagyobb távolságok vannak ember és ember között, s ezért egyre szűkül az ember, kapcsolatrendszerétől kezdve mindenben. Ne távolodj, mert minden távolodás összeszűkülés. De ne is szűkülj, mert akkor egyre távolabb kerülnek az emberek. Uram szólj, és tágítom a sátrat. Várok társra, várok közösségre, várok testvérekre, küldjed őket. Ezt hívják ébredésnek. Ezt és nem azt, amikor fogom a sereget, és megyünk embert fogni. Az emberfogásból az származik, hogy a börtönben előbb-utóbb lázadás van. A saját házadban lesz háborúság, mert az lesz a feladatod, hogy hogyan tarthasd őket rabszíjon és biztonságban, hogy nehogy ellenem forduljanak. Kell ez neked? Vagy egy sátor, ahol béke van, család van, tisztaság van és egy közösség. Közösség magammal, a társammal, a családommal. Ennek a heti szakasznak a vigasztaló prófétai része olyan szép, hogy sajnálnám, ha valaki erre nem vágyna.
Mindenkinek ez van a szívében: olyan sátorban élni, ahol béke van. Ha megtelik a sátor, Isten egy állandó templomot akar építeni, mint a választott nép épített. Az állandóságot a te életedben, az állandóságot a házasságban, állandóságot a családban, állandóságot Krisztus Testében. Az állandóság fokozható, úgy hívják, hogy örökkévalóság. Ha tudod, hol a határod, és megéled Isten törvényét, akkor az örökkévalóság kapuján jutottál át. Mert Isten törvénye szerint engedelmesen élni, nem más, mint az örökélet. Amikor egy házasságban így él két ember, elválaszthatatlan örökségben vannak. S ha egy család együtt van, s az egyik gyerek kirepül, és épít egy másik sátrat, akkor is tudom, hogy ugyanannak a háznak, templomnak lesz a tagja, ami örök, mert úgy neveltem, s tudom, hogy testvérekkel vagyok együtt, Krisztus Testében, akkor ez egy örök kapcsolat, s nem egy szövetkezeti üzleti balhé. Mi Krisztus Testét, a mennyek országát építjük, szaporítjuk lelkekkel, és nem a statisztikákat. Az örökéletről szól ez. A korlát az örökélet. A korlát visszajönni a törvény mögé, mert elmentünk. A te háztetőd Isten betakarítása előtt, akár a földi mennyország jelképe is lehet. Egyedül itt vagy védelemben, a törvény korlátain belül. Nem az a törvény, ami a törvényt takarja el, nem arról akarok beszélni, arról a törvényről, amit Isten adott ennek az emberiségnek, személy szerint, nemenként, a legkisebb közösségig, a házassági kapcsolattól, akár a nép nagyságáig, Krisztus Testéről, akár Izraelről is, ha beszélhetek. Tudom-e, hogy minden konfliktusom nem másból adódik, hogy átléptem a törvényt, átléptem a korlátaimat. Másrészt, nem foglaltam el azt a részt, amit el kellett foglalni, s szabad prédájává tettem a foglalóknak. Uram, te figyelmeztess mindig, hogy hol a határ. Ez a boldog életünknek a titka, eljutni a törvényig minden lépésünkben, aztán ne tovább, de ne is kevesebbet! Kevés: ajtó nyitása a bűnnek, sok: a másik emberrel katasztrofális helyzet, háború, ütközet. De készüljünk ebben a pusztai időben, hogy vannak, akiknek nincs betakarásuk, nincs hol lakniuk, akik éhesek, akik egyedül vannak, a sok-sok hívő, aki keres, hova megy ma? Isten szól, hogy tágítsd ki a sátradat, s ha kész vagyok fogadni, Isten betölti a sátramat. Várjuk egymást, várjuk az ismeretleneket, várjuk azokat, akiket Isten küld. Nekünk kell felkészülni a fogadásra. Mindig készen kell lenni.
Elhangzott: Sófár Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség 2008.09.13-i Szombati alkalmán
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON
LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ
ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |