|
Orbán Béla: Sabbath Vájislach
Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban
hívő Közösség szombati istentiszteletén 2008.12.13
Jákob történetében eljutottunk a Vajishlach szombathoz, mely a heti szakasz első mondatában van. 1 Mózes 32. fejezetében:
„1. Jákob tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai. 2. És monda Jákob mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak. 3. Azután külde Jákob követeket maga előtt Ézsaúhoz az ő bátyjához, Széir földébe, Edóm mezőségébe, 4. És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákob: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind ekkorig. 5. Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt. 6. És megtérének Jákobhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele. 7. Igen megíjede Jákob és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá. 8. És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátra maradt sereg megszabadul. 9. És monda Jákob: Óh, én atyámnak, Ábrahámnak Istene, és én atyámnak, Izsáknak Istene, Jehova! Ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled: 10. Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálcámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem. 11. Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe. 12. Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól teszek te veled, és a te magodat olyanná teszem, mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.”
Igen érdekes ez a történet, hiszen ez után jönnek Jákobnak a különböző próbálkozásai, hogy megússza a valódi találkozást Ézsauval. Mondhatnám azt, hogy Lábántól jön, az egyik balhéból a másik balhéba. Lábánnal rendeződött a dolog, és most ott van Ézsau, aki nem egészen szeretettel várja, hiszen Jákob elvette tőle az első szülöttségi jogot. Bizony nem egy könnyű eset, amikor szembesülni kell azzal, hogy akár meg is halhatok. Mégis Jákobnak egy nagyon érdekes, számunkra tanító gondolata támadt, jó lenne Isten elé menni. Istent emlékeztetni arra, hogy van ígéretem, van bizonyságom. Száraz lábbal mentem át a Jordánon, és most itt állok, megáldva, megsokasítva. Igazak Isten ígéretei, mert a feltételeket már megkaptam, mert a szaporodást már megkaptam, az áldás már működik. Akkor szabad kimondanunk, Uram, emlékeztetlek az ígéretedre. Tapasztalom, és bizonyságom van rá, hogy a te ígéreted igaz. Uram te ígérted, s most kérem, bár most nem látszik, hogy ez meglesz, félek, szabad őszintének lenni Istennel.
Alapvető kérdés, tudod-e, hogy Isten mit adott neked, mik az ígéreteid? S tudod-e, hogy amikor ilyen nehéz helyzet van, Isten próbál ki, kiben bízol? Az ígéretekben, az ígéretek Istenében, vagy önmagadban? Nagyon jól lépett Jákob, amikor odament Isten elé, legyen meg a te ígéreted. Ideáig velem voltál, megsokasítottál, de félek. Hányszor vagyunk így, hogy nincs reményünk? Hányszor van úgy az életünkben, hogy Isten ígérete a szemünk előtt van, tudjuk, s mégse látjuk, hogy valaha ez be fog teljesülni? Hányszor éljük meg, hogy Istenem, te ezt ígérted? Azért adtad a talentumaimat, hogy én használjam. Mikor, hol és hogyan használjam? Reménytelenül ott állunk. Legyen Jákob előttünk példa. Odament Isten elé, megvallotta, hogy ki Ő, az én Atyám, Ábrahám, és Izsák Istene, és a saját Istene is, s bevallotta azt is, hogy kicsi vagyok. Nem vagyok senki, nem tudok ebben a helyzetben csinálni semmit. Szabad bevallanunk, hogy mi senkik vagyunk. Kötelesek vagyunk megvallani Isten nagyságát, és kötelesek vagyunk megvallani ezt az alárendelt hűbéresi állapotot, hogy nélküled semmi vagyok, de mégis van egy erőm. Az én erőm semmi más nem lehet, minthogy van Istennek egy ígérete, és már vannak az életemben bizonyságok. Hiszen itt áll mellettem az a sereg, amely az én leszármazottam, és olyan sok, hogy két részre kellett bontanom. S itt vannak az állatok, amelyek áldozatra és az élet feltételeire jók. Itt állok Istenem, de hol a te ígéreted?
S ezt sokféleképpen lehetne a saját életünkben is megvizsgálni. A feltételek megvannak. Férfi vagyok, nő vagyok, talentumok ott vannak, sőt, mikor Isten már az anyagiakat is megadja, s mégis ott állunk, de az ígéretek? Félek, hogy nem fogom betölteni azt, félek, hogy nem fog beteljesedni Isten ígérete. S ezzel a félelemmel nincs más teendőnk, mint Isten elé menni. Istenem félek. Úgy félek, mint a kicsi. Meg kell élnünk az Atya és gyerek viszonyát. Apám félek. Tudom, de nélküled nem megy. Jól tette Jákob, hogy ezt megcsinálta, de mégis kibújt belőle az emberi, amikor: „13. És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az ő bátyjának: 14. Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost; 15. Harminc szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nőstény szamarat, és tíz szamár vemhét. 16. És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az ő szolgáinak: Menjetek el én előttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között.”
Eléggé rafinált kibújás. Nem egyszerre adom oda az ajándékaimat, hanem részletekben. Megy egy sereg, és ha megenyhül, a többit nem kell odaadnom. Nem teljes szívvel akarta a kibékülést, s ráadásul jól kiszúrt volna Ézsauval, hiszen milyen ajándékokat adott neki? Adott neki vemhes szamarat, kecskéket, ez azt jelenti, hogy amíg összeszedi az ugráló kecskéket, míg én a bárányaimmal megyek, addigra én már rég távolról integetek. S amíg gyorsasággal megyek, mert csak bárányaim vannak, addig ő a vemhes állatokkal nem halad, mert hol megellik az az állat, hol tovább megy. Lefékezem a másikat. Mi is meg tudjuk ajándékozni egymást, hogy úgy lelassítjuk a másikat, hogy el is távolodunk egymástól. Tudunk mi is úgy bocsánatot kérni, olyan ajándékot adni a másiknak, hogy a háta közepére nem kell. Pedig szépen hangzik, 200 kecske, szaladgáljon utána. Addig én elmentem. Rafinált dolog ez az ajándékkal való kiengesztelés, amit Ézsau irányába tett Jákob, de mindennapi ez. Tudom, hogy Istentől van az ígéretem, tudom, hogy bizonyságok vannak, de azért mégis egy kicsit tornázom, jól kiszúrok vele. Lelassítom, és messziről integetek, hogy én elmentem. Isten látja ezeket a kis trükköket az életünkben. 21. Előlméne tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála. „ 22. Felkele pedig ő azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén. 23. Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala. 24. Jákob pedig egyedül maradt és tusakodik vala ő vele egy férfiú.” Jön először a kis becsapás, lefékezni az ellenfelet, megúszni, a távolságot növelni. S ha ez sem megy, a seregnél alszom. Készülök a háborúra. S megint magunkra ismerhetünk, a rendezési dolgainkban. Megpróbáljuk úgy kiengesztelni a másik embert, akivel valamilyen viszályban vagyunk, hogy részekben adunk neki ajándékot, olyan ajándékot adok, hogy a távolság növekedhet. Pl. egy gyülekezetben egy pásztor egyből elküldi a tehetséges embert misszióba vagy kétszáz kilométerrel odébb. Mondhatok hasonló példákat. Testvérem, tied a cigányság. Kapkodjál a kecskék után, mert az a legnehezebb szolgálatok egyike. Én nagyon jól el vagyok a budapesti gyülekezetben. Csináld azt a nehezebb dolgot, ami szétforgácsolja az erődet, s akkor nem leszel többet gond.
Visszatérve Jákobhoz, felkészülés a harcra, akkor jelenik meg Isten Angyala. Nem fogsz te harcolni. Nem fogod a saját erődből megoldani a dolgaidat! A mi életünkben is, Isten a harmadik lépésnél jelenik meg, mikor te akarsz intézkedni. Mikor te akarod, hogy sikerüljön, érvényesüljön, hogy Isten ígérete megtörténjen. Meg kell tanulnunk, hogy Isten ígéreteit, Isten hajtja végre a mi életünkben. Nem nekünk kell harcolnunk Isten ígéreteiért. Meg kell tanulnunk, és Isten meg is tanítja, hogy addig nem adja meg az ígéretet, amíg le nem teszed a fegyvert is. Elég furcsán tetette le Isten Jákobbal is a fegyvert. Jött ez az Angyal, s úgy ahogy van, kifordult Jákob csípő forgója. Isten megtanította az Angyal által Jákobot, most sántán viszont harcolhatsz. Mikor voltál utoljára sánta? Próbálkoztál kiengesztelni, ajándékot adni, persze a mértékével vigyáztál, hogy annyit, sokszor még Istennek is, annyi tized, annyi adomány amennyi. Aztán olyat, ami nekem nem kell, mert az ugráló kecskékkel csak a baj van. Az a te dolgod. Isten minden esetben azt mondja, menjél harcolni, csak kis problémád lesz a csípőddel.
Mit akartál saját magad megoldani az életedben? Akár a múltkor? Nem érzed, hogy fáj a csípőd? Ő volt az. Megakadályozta azt, hogy te Istenként járjál. Megakadályozta azt, hogy Isten ígéreteit te önmagad juttasd érvényre. Isten minden esetben elkéri, hogy amit Ő adott, Ő fogja megcselekedni tebenned. Abban, aki elismeri, hogy én vagyok a kicsi. Abban, akinek az ajándékát később el sem fogadják. Abban, aki ha fegyvert fog, sántán nem igazán fog harcolni. Isten megengedi azt, hogy nem kell az ajándékod, még az ellenfelednek sem. Nem fogadja el. Nem engedi, hogy eltávolodjon az, akivel neked harcolnod, vagy találkoznod kell, rendeződnöd kell. S Isten elvárja azt, hogy Ő majd elvégzi azt az erődet, hogy majd Ő elvégzi azt a harcot. Egészen máshogy, mint ahogy te azt elképzelted. Jákob tanulhatott volna az előző élettapasztalatából, hiszen Isten már megmutatta neki, hogy folyik a harc. Hiszen Lábántól elvált tisztességesen, és szemben mi jött? Istennek az angyalai! Nem te fogod megítélni a Lábánt! Nem te fogod megbüntetni azt, aki ellened valamit tett. Neked kötelességed békében elválni, s majd Isten ítélkezik. Ez történt Mahanaimnál is, amikor Jákob vonult. Isten megadja azt, hogy te elengedted Lábánt, rendeztétek egymással a számlát, s megláthatod, hogy Isten angyalai mennek Lábánhoz. Nem te fogod benyújtani a számlát. Nem te fogsz átkozni, nem te fogsz eleget tenni, s nem te fogod kizsebelni. Istené az ítélet. Meg kell tanulnunk! Isten megígérte, hogy Ézsau leszármazottaival elszámol. Megtanít Isten bennünket a rendeződésre. Ne próbáld eleget tevően ajándékokkal bárkinek a szemét kiszúrni! Ne próbáld rafinált módon a távolságot növelni, az Úr odaküldött, ott a helyem, téged meg az Isten áldjon meg arra. Számos példa van, hogy a rendezetlen dolgoknál, egyre távolabb kerülünk. Ugyanezekkel a Jákobi trükkökkel: „áldjon meg az Úr!”, ami mögött egy hatalmas átok van. ’Én nekem arra kell menni.’ Nem, te szökésben vagy! Isten pedig nem engedi, és ki fogja ficamítani a forgódat, hogy szembe találkozzál Ézsauval. Amikor a választott nép átment a Jordánon, mi volt az első lépése? Jerikó! Amikor elindult Lábántól Jákob, mi volt az első? Ézsau! Amikor el kell indulnod arra, ahol az ígéreteid beteljesednek, az első lépés a rendezés, méghozzá Isten szerinti rendezés. Nem csellel, hogy eltávolítom magamtól! Tudod, testvérem ez a mi dolgunk, ez meg a tied. A mi gyülekeztünk ilyen, a tietek meg olyan. Ezek a Habsburg keresztények, amikről régen beszéltem, az én váram, az én váram. S legfeljebb lövünk egymásra. Rendeznünk kell a dolgokat! S Isten erre kötelez, mert tetszik, nem tetszik, nekünk kell szembe menni a bajjal. Jákobnak kellett szembemenni Ézsauval, aki jött szembe, nem kis erővel, 400 emberrel.
Tudnunk kell, hogy minden összerendezés szellemi összecsapás, ahol én emberként vesztes vagyok. S hiába akarom emberi erővel megoldani, az ellenfélt visszaszorítani, kicselezni, ha Isten ígéretében jársz, hatalmas ellenfél jön szemben veled. Nem veled van baja, hanem Isten ígérete fáj neki, hogy nem az övé, nem tudta ellopni, vagy megszüntetni. Nem veled van a baj. Ézsau és Jákob megöleli egymást, sőt temetésen is találkoznak. Nem egymással volt a testvéreknek a baja. Az ígéretekkel volt a bajuk, Jákob Isten ígérete volt, Ézsau pedig már az ítélet ígérete volt. Itt két szellemiség találkozott egymással. Isten és az ellenfél. Nem Ézsau és Jákob itt a kérdés. S ha te az ígéreteidben jársz, nem emberekkel lesz harcod! A te ígéreteid ellen a Sátán szellemisége fog támadni, méghozzá nem 400 gyalogossal, hanem 400 tankkal, vagy repülővel. Szándéka, hogy lebombázzon. Ezért nincs semmi lehetőséged, sem ajándékkal, sem saját erővel. Egyetlen lehetőséged van, „nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem!” Míg nem mondjuk ki a kifordult csípő ízületünkkel, hogy azért is kérem az áldás ígéretét, vagy az ígéret áldását, azért is. S akkor lesz hálaadás a szívünkben, hogy köszönöm Istenem, hogy kificamítottad a lábamat, s nem mentem harcba, mert abban a harcban el is veszhettem volna, vagy sebeket szerezhettem volna, vagy az ígéretem egyes részei el is veszhetnek. Valamelyik gyerekem, katonám meghal, és nem véletlen, hogy amikor Jákob átküldte a Jábok révénél a családját, mindenkit átküldött. Utoljára ő ment át, mert az ígéret mindenkire vonatkozik. Egy ember ígérete vonatkozik a társára, a családjára, akivel együtt él. Az ígéret nemcsak a férfié vagy a nőé, hanem együtt kell átmenni. S itt van az a kötelessége egy házaspárnak, hogy együtt kell átmenni, te felelős vagy a másikért. Átjössz-e a réven, szemben Ézsauval, ott vagy-e te is. Ki-ki a maga helyén és a maga feladatában. A szembehelyezkedés, találkozás Ézsauval családi feladat volt. S folytatódik a pozitív következménye, amit Isten nekünk is meg akar adni. Ekkor kapjuk meg az új nevünket. „ 27. És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákob. 28. Amaz pedig monda: Nem Jákobnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. 29. És megkérdé Jákob, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott. 30. Nevezé azért Jákob annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.” Ez az áldásunk. Amikor Isten leleplezi az ügyeskedéseinket, a kis ajándékozásainkat, a becsapásainkat, amikor Isten megtanít bennünket arra, hogy kisebbek vagyunk mindennél, és Nélküle semmi nem megy. S kegyelemből kificamítja az utolsó lehetőségünket, nehogy tudjunk harcolni. Ha mindezen végigmegyünk, akkor mondja Isten, megáldalak, s egy nevet kapsz. Idáig Jákob voltál, tudom ki vagy. Legyőzted saját magadat. Szembesültél azzal, hogy senki vagy, Isten nélkül semmi vagy. Ebben a tusakodásban, amit Velem tettél, ebben vesztesként áldást kértél, folytatását az ígéreteknek. Most már meg tudom adni. Neked, kicsinek, aki veszített, de győzött. Te, aki tudtál veszíteni, amikor megadtad az életedet Krisztusnak, te vagy, aki új nevet kapsz. Jákobból Izrael. Megadtad-e magad, vagy még ma is izzadsz? Pláne, amikor így évvégén, amikor mindenféle ünnep miatt pénz kell, meg ajándék kell, legyőzni másoknak az elvárását, véleményét, mit izzadsz? Vagy Isten mutassa meg, hogy holnap nem tudod kifizetni a gázszámládat? Miért harcolsz? Ha van egy ígéreted, és van egy áldásod, miért harcolsz? Vagy azért harcolsz, hogy még jobban meghalld, hogy áldott vagy? Rá kell döbbenned, hogy harcra képtelen vagy. Meddig küzdesz még, nem fáj még a csípőd? Újabb ötleteid vannak? Isten annyira szeret, hogy ha van ígéreted, meg fog áldani, lehet, hogy egy pillanatra fájni fog.
Sőt a zsidóság is emlékszik Jákob tusakodására, és nem kóser a húsnak az a része. Amikor kifordult csípőről beszélünk: én akartam, és Isten nem engedte. Tehetetlenné tett, és amikor azt mondtam, hogy nem lehet nekem se feleségem, se vagyonom, semmi, azt mondtam, ennyi, nem tudok egy lépést sem tenni, akkor mit tett? Pont az ellenkezőjét! Hogy az Ő ígéretében, ami van, mindent megadjon. Ekkor érti meg az ember, hogy kivel is találkozott. A fájdalmak esetén ismerjük meg, hogy itt Isten volt. Peniél -láttam Istent. Nem a kegyetlen Istent, Isten megvédte Jákobot. Mert ha bemegy a harcba, vesztes. Elvesztek volna emberek, akik az ígéretet hordozták. Hiszen, ha az utódok közül egy meghal, az ígéretek elvesztek volna. Isten ígérete ellen lett volna bűncselekmény, ha harcolni megy. Isten azt mondta, megúszod te azt olcsóbban. Kicsit sántítani fogsz, de az ígéret minden egyes utódodra megmarad, mert én kényszerítettelek szeretettel. Istennek vannak ilyen megállító szeretetei. Egy kicsit tehetetlenné tesz. Sokszor volt így az én életemben, kicsit kifordult a csontom, azt mondtam, Istenem nem tudok mit csinálni, most te jössz. Ő jött. Azt mondja, erre vártam. Kéred, hogy megáldjalak? S amikor kimondjuk, hogy Uram, van egy ígéret, és fáj, hogy kifordult az a csont, tedd a helyére azt a csontot, és kérem azt az áldást, de emlékezni fogok erre a ficamodásra. S nem a ficamodásra fogsz emlékezni, hanem arra a szerető Istenre, aki Önmagát mutatta meg, színről-színre.
Jók-e a fájdalmaink? Persze, hogy jók! Isten úgy le tud leplezni bennünket. Küldünk egy kis ajándékot, és rendezni akarjuk a szegényekkel a dolgokat, de hol van az lerendezve, hogy miért lett szegény? Ma mindenki locsolgatja magát, hogy milyen jó volt, mert adott ajándékot! Felszeleteljük az ajándékot, mint Jákob tette. Eleget tenni, hogy megússzuk az elszámolást Istennel! Küldünk 1000 Ft-ot, egy kis nyájat, ha nem elég, küldünk még egy kamiont is. Nem ezt kéri Isten! A rendezést kéri Isten! S azt a rendezést előbb-utóbb fájóvá teszi az életünkben. Nem fogod te legyőzni azt, amit el kell rendezned. Fájó lesz, és nem tudod lerendezni, de Isten mégis azt mondja, van egy ígéret. Neked szól! Azt be fogod tölteni.
A heti szakasznak van egy Abdiási folytatása: „1. Abdiás látása. Így szól az Úr Isten Edomról: Hírt hallottunk az Úrtól! És hírnök küldetett a népekhez: keljetek fel és támadjunk reá haddal! 2. Íme, kicsinnyé tettelek a népek között; felettébb utálatos vagy. 3. Szíved kevélysége csalt meg téged, ki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az ő szívében: Ki vonhatna le engem a síkra?! 4. Ha oly magasra szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet: onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr. 5. Ha tolvajok törnének reád, avagy éjjeli rablók, (hogy elpusztíttattál!), nem annyit lopnának-e, a mennyi elegendő?! Ha szőlőszedők jönnének reád, nem hagynának-e gerezdeket?! 6. Mennyire kifosztogatták Ézsaut; felkutatták rejtett kincseit! 7. A határig űznek ki összes frigytársaid; megcsalnak, levernek szövetségeseid; kenyeredet tőrül vetik alád. Nincsen benne okosság!”
Az első mondatban egy kincsünk van elrejtve. Aki tagadni akarja az Ószövetséget, kapaszkodjon meg, mert nem tudja! Hiszen kapcsolódik a Szentháromsághoz, és az Újszövetséghez. Csak egyetlen mondat: „így szól az Úr Isten Edomról, hírt hallottunk az Úrtól, és hírnök küldetett a népekhez, keljetek fel, és támadjunk rá haddal.” Itt 3 személy van. Akárhogy olvasom, 1 versszakban benne van. Azt mondja az Úr Isten Edomról, hogy hallottam, és küldtem követet. A Szentháromság Isten. Hallja valóban azt, amit Jesua HaMassiah visz elé, és küldi a Szent Szellemet azért, hogy felébressze a népeket. Keljetek fel, és támadjunk rá haddal. Sokan szeretnék ezt a próféciát egyszerűen fizikai háborúra levezetni, de Edom, mint szellemiség él, egészen Ézsautól fogva. Edomiták, mint olyanok, elvileg már nincsenek, de a szellemiségük bőséggel jelen van. Az edomi szellemiség itt van. Amalek a test, Edom az Isten ellenes, és Isten népe ellenes. Nem véletlen különben, és ezt a területet nem szeretném jobban kibontani, az Edom nevet a zsidóság mindig is a Vatikánra használta. Azért mert vörös, és a pápának a süvege is vörös, nem nevezte néven, de a szellemiség valóban ugyanaz. Nem akarok nyilvános harcot hirdetni, bár lehet, hogy kellene, de az Isten jogköre, amikor Ő küldi a hírnököt. „Keljetek fel, és támadjunk rá!” Mert ami történt, Isten ellenes. Ami történik, Isten Népe ellenes. Az Iszlám ép oly edomi szellemiség, mint a humanizmus. Isten helyett akar tenni. Isten engedélye nélkül. Isten Népe ellen. Ez a két edomita nép ma is súlyosan szövetkezik. Mikor ezt a próféciát olvassuk, ez az utolsó idők próféciája is lehetne, amikor felébreszti a nemzeteket, kelj fel Edom ellen! Kelj fel az Isten és Isten népe ellen küzdő szellemiségek ellen! Edom szellemiségét a karácsonyi történetben is megtalálhatjuk, hiszen a zsidó király is maga edomita szellem, Heródes is önmaga edomita volt. Nem lehetett, a zsidóknak nem volt királya, s a zsidóknak utána lett királya a Messiás. Edom szellemisége Ézsautól kezdve folyamatosan működik. Akkor ez a prófécia, mivel Isten Edomot teljesen ki akarja irtani, nem teljesedett be. Abban a kategóriában van, hogy fog Isten küldöttet küldeni. A hírnök nem más, mint Isten Szelleme a Szent Szellem. S miért történik mindez? 10. „A Jákob öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre” Isten ígéretei, úgy, mint Jákob életében, mint a mi életünkben visszavonhatatlan. S itt gyönyörűen leírja, hogy hogyan fog történni mindez. Edomnak a szövetségesei, azok fogják őt lépre csalni, „a határig űznek ki összes frigytársaid; megcsalnak, levernek szövetségeseid;” Nem akarok a mai történelmi korba belekeveredni, hogy most mi van Edommal és mi van a szövetségeseivel, hiszen Edom szövetségesei között a New Age-től kezdve az iszlámig minden ágazat ott van. Ott van a világnak minden ereje egy kupacban, antikrisztusi erő. S ebben az ígéretben benne van, hogy Edomot ők fogják először bántani.
„15. Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. A mint cselekedtél, úgy cselekesznek veled; a mit te fizettél, visszaszáll fejedre. 16. Mert a mint ti ittatok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen az összes népek; bizony isznak és hörpengetnek, és olyanok lesznek, mintha nem lettek volna.” A birodalmi világvallás úgy tett, mint ahogy itt olvassuk a Bibliában. S ennek a folytatásáról beszél Abdiás. Majd a népek is így fognak a te hegyeden a te bőrödre mindezt megtenni. Azonban Isten ígérete innen folytatódik, amire nekünk oda kell figyelni:
„17. De a Sion hegyén szabadulás lészen, és szentté lészen az, és a Jákob háza birtokba veszi az ő örökségét. 18. És a Jákob háza tűz lészen, és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik őket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott. 19. A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a Filiszteusokat. És örökség szerint bírják az Efraim mezőit és Szamaria mezőit; Benjámin pedig a Gileádot. 20. Izráel fiainak ez a száműzött serege azokat, a melyek a Kananeusoké, mind Sarfátig; a jeruzsálemi száműzöttek pedig, a kik Szefarádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat. 21. És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét; és az Úré lesz a királyság.”
Bizony utolsó idős ígéret ez, Jákob és Ézsau egymással való harcának végső harcának befejezése, ahol már minden nép ott lesz, és Edom ellen is fordulnak. Ennek a próféciának a kezdetét már mi magunk is láthattuk. „17. De a Sion hegyén szabadulás lészen, és szentté lészen az, és a Jákob háza birtokba veszi az ő örökségét.” Nem Isten Népéről beszél, hanem Jákob házáról. Jákob háza Izraelre vonatkozik, a földi népre. Visszaveszi azt a birtokot, ami az öröksége. Valóban ez megtörtént, visszafoglalták Jeruzsálemet. A fizikai oldal megtörtént, most már a szellemi oldalának kell megtörténnie. Meg itt van még egy komolyabb ígéret is. „18. És a Jákob háza tűz lészen, és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja;” Isten a zsidóságot mindig azért tartotta meg, hogy ítélet legyen másokon. A puszta létünk ítélet. Izrael önmagában Isten nagyságát, akaratát és Isten állandóságát is jelképezi. Isten bizonysága profetikus nép. „18. És a Jákob háza tűz lészen, és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja;” Igen, elkezdődik az ítélet. Isten kezében eszköz a zsidó nép. Az ígéretben benne van, hogy ami Jákob és Ézsau között elkezdődött, ítéletként be is fog fejeződni. „21. És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét; és az Úré lesz a királyság.” Ez a prófécia ezzel kezdődik: A Sion hegyére. Hova? Felszabadul a királyság, hogy a Király uralkodjon. Ez pedig annyit jelent, hogy ma más uralkodik. Más törvények vannak, és helytartó van Krisztus helyett. Eljön az az idő, amikor Sion hegyére szabadítók mennek, és megítélik Ézsau hegyét. Kik a szabadítók? Csak azok, akik a Szabadítóhoz tartoznak, akik Jesua HaMassiah parancsára mennek fel a hegyre, akik helyreállítják a királyságot, hiszen a királyság alapja a törvény. Akkor teljesedik be Edomnak az ítélete, amikor Krisztus uralma helyreáll. Ezt megelőzi Izraelnek olyanfajta fizikális helyreállása is, ami már részben megtörtént.
A számvetés elég súlyos. „12. De ne gyönyörködjél öcsédnek napján, az ő szerencsétlenségének napján; és ne örvendj a Júda fiain az ő veszedelmök napján, és ne kérkedjél a szorongattatás napján. 13. Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján; ne gyönyörködjél te is a baján nyomorúsága napján; és ne nyúlj az ő jószágához nyomorúsága napján; 14. A résre se állj fel menekülőit elveszíteni; és ne áruld el az ő megmaradottait a szorongattatás napján! 15. Mert közel van az Úrnak napja.” Figyelmezteti az ítélet ellenére Ézsaut, s úgy gondolom, mindenkit, amikor ezek a napok vannak, ne légy antiszemita! Ne örülj annak, ami az öcséddel történik, aki közben bátyád is! Ne örülj azon, ami történik a zsidósággal, ha ott valóban tűz lesz, ne örülj! Nem vagy te örököse, ne nyúlj az ő jószágához! S ne örülj annak, hogy nem jut haza, és nem jut menedékbe oda, a sziklába, Istenhez! Ne örülj! És a résekbe ne állj a menekülőit elveszíteni! Igenis haza kell engedni a zsidó népet oda Istenhez, oda a Kősziklába, hogy el tudjon rejtőzködni! Ne álld az útját! Ne tedd mássá! Ne áruld el a megmaradottat! Igenis itt van egy, a keresztényeknek szóló figyelmeztetés. Ne tedd! Mert ha teszed, olyan vagy, mint Észau. Ne tedd, mert ugyanazt az ítéletet kapod, mint Edom! Ne tedd, mert az én ígéretem működik, és láthatod már a mostani időben, hogy Jeruzsálemet Jákob elfoglalta. Izrael él! De ennek a következményét tudomásul kell venned. Bármit teszel, ítéletet kapsz. Ha úgy viselkedsz, mint Edom, edomi ítéletet, ha úgy, mint testvér, akkor Isten áldását kapod, mert Isten nemcsak összegyűjti az Ő népét, hanem az Ő népe által, a Szabadító erejével, felszabadítja Sion hegyét, a királyságának a székhelyét. Igen, ez a Messiás-hívő zsidóság elhívása. Nekünk kell felvinni a Szabadítót, felvinni oda, ahol Király lesz a Szabadító, Jesua HaMassiah. Nekünk a feladatunk. Nekünk kell felmenni a hegyre, helyreállítani a királyságot úgy, hogy Isten törvényeit, Isten ígéreteit magasra kell emelnünk. Valóban meg kell élnünk azt, hogy mi a Zászló kezében egy zászló vagyunk. Izrael zászló, a népek zászlaja, de Jesua HaMassiah is zászló, és Jesua HaMassiah kezében zászlóknak kell lennünk a népeknek ebben az időben. És ha Abdiás kimondja a próféciában: mert közel van az Úrnak a napja, bátran kimondhatjuk, bár az idejét sosem tudhatjuk meg, de valóban közel az Úrnak az a napja, amikor ez be fog teljesedni. Amikor elhangzik ott szellemben, hogy az Úr szólt. Isten szólt, hogy szólt Jesua, és intézkedik, küldi az Ő Szellemét, hogy térjetek észre emberek, támadjatok ellene az idegen királyságnak. Az Edomnak, amely Isten ellen, és Isten népe ellen ősidők óta hadakozik. Számon kéri Jákob és Ézsau testvéri viszályától kezdve a mai testvéri viszályokon át minden egyes bűnünket, és ez az idő bizony közel van. „10. A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre!” Számolni kell annak, aki a zsidóságnak testvére, a kereszténységnek, amit elkövetett ellene, számolni kell! De azóta van egy másik prófécia is, van kegyelem, van lehetőség, és van olyan, akár csípő ficamos rendeződés is, mert Isten a szeretetével idáig is elkészített bennünket, ami egy végleges kibéküléshez vezet. A kereszténység és zsidóság viszonyánál nem kecskékkel kell fizetni, nem részletes ajándékokkal, kárpótlásokkal, hogy megnyugtassuk, egész másról szól a történet, valóban Isten előtt kell találkozni és rendeződni! Azért, hogy ezen a közel levő, Úrnak napján, Isten ne úgy ítéljen meg bárkit is, mint Edomot!
Elhangzott: Sófár Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség 2008.12.13-i Szombati alkalmán
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON
LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ
ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |