Orbán Béla:
Sabbath
Váérá Félelem, vagy fájdalom?
Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban
hívő Közösség szombati istentiszteletén
2009.01.24
Sabbath Vaera van és szokás szerint a hetiszakasz első
bibliai versében van benne a cím, a Mózes 2. könyvének a 6. fejezetének
a 2 versében. Onnan kezdődik a heti szakasz is: „ 2. Az Isten pedig
szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.” Vaera: és szólt.
„3. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak úgy jelentem meg, mint mindenható
Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes. Kicsit hosszú a történet, mégis az egész kivonulásnak, az egész útnak ez a kezdete és ez a fő ígérete. S bár szerdán beszéltem már erről, mégis el kell mondanom, Istennek az ígéretei öt részből állnak, s ezt nekünk is mindennap meg kell élnünk, és meg kell ismételnünk magunk előtt, hogy Istennek az a szándéka, hogy kimentsen, kihozzon Egyiptomból, hogy megszabadítson bennünket, hogy megváltson bennünket, s utána be is vigyen az Ígéret Földjére. Sokszor azt tapasztaljuk, hogy a szabadulást összetévesztik a szabadsággal. Ez az öt fogalom, amit Isten ígért Izrael népének Mózesen keresztül, önmagában a szabadság szónak a szétbontása. Kihozlak és beviszlek az Ígéret Földjére. És közben ott van a megmentés és megváltás, és a kegyelem is benne van természetesen. A szabadulás nem azonos a szabadsággal. Amikor Isten megkeres bennünket, megtalál, és az Ő akaratából megtérésre vezet, akkor valamennyiünknek ezt sorolja fel, amit a 6. versben olvastunk. Kiviszlek. Sokan azt mondják, hogy kijöttem a bajból és elég. Sokan mondják, rendben van, megváltott a bűn következményeitől, ez is elég, de soha nem jutnak el Kánaán földjére. Sosem jutnak el a mennyország, az üdv tudatáig. Nem jutnak el az új életre, az új helyre, amit Isten adott nekünk. A szabadulás nem ugyanaz, mint a szabadság. Nagyon fontos gondolat ez. Eszembe jutnak a mai napi élményeim, meghívtak egy olyan helyre, ahol drogosokkal foglalkozók jöttek össze, egy kitüntetés kapcsán. S valóban láttam olyan embereket, akik megszabadultak, de nem lettek szabadok. Nem éltek szabadságban. Tudjuk-e, hogy a szabadulást a szabadságnak kell követnie? Tudjuk-e, hogy az Egyiptomból való kivonulás nem a pusztába való kivezetés volt, és ott majd lesz veled valami? Hanem Isten kihozott, a-tól cet-ig, alfától omegáig, bárhogy mondhatom, be akarja tölteni az életemet. Nem csak azt akarja, hogy gyere ki, hanem fejezd is be, menj tovább az engedelmességbe. S ennek a bibliai résznek a legszebb része, amire oda kell figyelni, sokszor a magyar fordításokban nem lehet ezt látni, amikor Isten megszólítja Mózest, ahogy kezdődik a heti szakasz első verse: Én vagyok az Úr. Ez nekünk olyan általános, Én vagyok az Úr. S az eredetiben úgy van, Én vagyok az Örökkévaló, én vagyok Élohim. Azon a néven szólal meg, amely a Teremtő Istennek a neve. Én vagyok Élohim. S utána folytatja: „Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak úgy jelentem meg, mint mindenható Isten,” El Shaddaj, de neked az a kiváltságos helyzeted van, hogy te már Örökkévalóként megismerhetsz. Azért ha Isten elindít, benne van az ígéret is. Te tudod ma már, hogy én vagyok a Teremtő Isten. Ma azzal beszélsz. A Teremtésnek a célja az, hogy az örökkévalóságban legyél, hogy az Örökkévaló Istennek az országában az Örökkévaló uralma alatt legyél. Nem elég az, hogy megismerd a Teremtő Istent, nem elég az, hogy ismerd a Mindenható Istent, nem a megtapasztalásokból kell élned, meg a csodákból, hogy mi történt. Mindaz, ami történt Egyiptomtól egész a Kánaánig, az a teremtő Isten akarata, a Mindenható Istennek a segítsége, de Kánaánban már az Örökkévaló Isten, aki Úr. Nem a csodáknak és megtapasztalásoknak kell uralkodni rajtad. A te engedelmességedben, amit örökkévaló országnak, Kánaánnak hívnak már itt a földön is, ide akar elvinni Isten. Mózes volt az első, az indulásnál, amikor néppé vált Izrael, ő aki megkapta a feladatot, hogy elől menjen. Ő ismerhette meg Elohim, El Shaddaj után az Örökkévaló Istent, Jahvet. Istennek ez a szándéka, és Ő megmutatja Önmagát, hogy elfogadjuk az engedelmességgel azt, hogy mit kell tennünk az ígéret helyén, az Ígéret Földjén. Nem elválaszthatatlan a megtérésünktől az, hogy Isten teremtett téged. Meg fogja mutatni azt is, hogy ott van melletted. Egy megtérés után ott van mellettem, és hányszor megtapasztalom, hogy csoda, hogy élek egyáltalán. De mindennek a lényege, hogy megtaláljam az Örökkévaló Istent, és Vele találkozzam, és Vele induljak tovább. S az Örökkévaló Isten nem más, mint Jesua HaMassiah, hiszen Övé minden hatalom mennyen és földön. Az úton való tovább menetel, Vele, már az Örökkévaló Istennek való engedelmesség útja. Számomra ma valóban meglepetés volt ez a gondolat, hogy sokan nem tudják, mi az, hogy szabadulás, és mi az, hogy szabadság.. Isten a Választott Népnek nem a szabadulást adta, hanem a szabadság ígéretét adta. A szabadulás, a Teremtő, a Mindenható Istennel való járás, lépésről-lépésre szabadulok, megyek. De a szabadság Krisztusban van, az Örökkévaló Isten teljes uralmában van. Ő nem azt akarja, hogy ússzál meg dolgokat, nem azt akarja, hogy lépjél az egyiptomiaktól odébb, hogy ne tudjanak bántani, Ő azt akarja, hogy ott Kánaánba, amikor beérkezel, ott te szabadságban legyél! Ne szabadult legyél, hanem szabadságban élő legyél! Mennyi példát lehetne felhozni, amikor ma Magyarországon rendszerváltoztatás volt, kimentek az itt lévő csapatok. Szabadulás volt. De a földben még mindig ott vannak a radioaktív szennyeződések, még mindig ott van a talaj tele olajjal, még mindig itt vannak a nyomaik. Kánaánban neked folytatni kell a tisztítást, a szabadulásnak a további menetét, talajcserét kell végezni az életedben, mert beszennyezte. Akik ott voltak Kánaánban, itt voltak Magyarországon, képletesen, ott a te területeden, amit kaptál, ott hagyták a nyomaikat, s ki kell tisztítani. A szabadulás kevés. Az, hogy most nincs itt a Sátán, attól még a nyomai az életünkben vannak. Folytatódik a szabadulástól a szabadságig az út, a tisztítás. A Kánaánban való harcok kiűzése, megtisztítása, szellemben, lélekben még fizikailag is. Bizony ott vannak a nyomai a Sátánnak. Ott vannak a mi életünkben a nyomai a Sátánnak. Övé volt az életed, tetszik, vagy nem tetszik megtérésed és újjászületésed előtt, ott vannak a Sátánnak a nyomai az életedben. Ott az olajszennyezés, a rádió aktív szennyezés, a lerombolt épületek, ott vannak az életedben. A szabadulás kevés. Isten azt akarja, hogy az Ő uralmában építkezzél végre. Talajcsere, régi épületek lebontása, helyette újak. Ezt akarta Isten annak idején is a Választott Néppel.. Szabadulás által elvinni a szabadságba.
Azonban van itt egy trükk. A Sátánnak egy trükkje, amikor
naponta megtapasztalhatjuk, hogy működteti. Mózes azt mondja, hogy
menjek el a néphez, ha nem fogják elhinni, hogy Te küldtél engem?
Megjelenik valami, ami nem krisztusi ma. A mi életünkben is mindig
megjelenik. Megjelenik a félelem. Mi lesz akkor, ha… S vele
párhuzamosan, ami Mózes életében szintén tetten érhető volt, a fájdalom
is megjelenik. Mit jelent a hívő élet? Félelemben vagy fájdalomban élni?
Mert amikor a Választott Nép ott volt a sárdagasztásban volt, nem félt,
hanem fájt neki. Amikor végig ment az úton, akkor is a fájdalmak
voltak.. De még Jesua HaMassiah is a fájdalmak embere volt. Fájdalom
nélkül nincs előre lépés. Tudom, megint köveket ragadnának nagyon sokan.
Nem mártírokat akar Isten. Az Ő keze sokszor azért adja Egyiptomot, a
nehézséget, hogy a fájdalom által kiáltsál segítségért. A Sátán trükkje
ezzel szemben azt mondja, hogy féljél. Azt mondja, hogy ott van az
egyiptomi, meg fog ölni, nem tudsz majd kimenni, nem tudod, hogy mi lesz
a pusztában. Ott van a hitetlenséggel karöltve a félelem, nem tudom, mi
lesz a mennyországban. Két lehetőségünk van: Isten, amikor megengedi,
hogy fájdalmad legyen, akkor arra tanít, hogy menjél oda Hozzá. A
félelem pedig pontosan ellenkező irányba visz. Elvisz a testi és lelki
megoldásokhoz. Félsz, neki állsz számolni a pénzeddel és az összes testi
és lelki eszközöddel. Nem a fájdalom visz oda Istenhez, hogy Istenem itt
vagyok, átadom. Szükségünk van a fájdalomra. Izrael népének is szüksége
volt a fájdalomra, amikor dagasztotta a sarat, hogy megismerje az
Istenét. S mikor a fájdalom szólalt meg, Isten azonnal adta az Igéjét.
Kiviszlek, és egészen hazaviszlek. A fájdalomra van válasz. Amikor
megtértél, akkor is a fájdalomra volt a válasz, nem a félelmedre. Itt
van a Sátán trükkje ma a kereszténységben, félelemmel misszionálni, nem
fájdalommal. Nem a fájdalom, hogy bűnös vagyok és mi az, hanem
félelemmel. És a félelemmel való misszionálásnak az első következménye,
elindul az eleget tevő keresztény, félek és keresem a megoldást, az
Istennek, a pásztornak, az egyháznak, vagy nem tudom én kinek tetsző
módon. S megszűnik a fájdalom érzete. Megszűnik az a fájdalom érzet, ami
Isten ajándéka. Ha valakinek nincsen fájdalom érzete, meddig élhet?
Szétverné a fejét, mert nem érezné, hogy bekoccantotta valami éles
tárgyba. Ha a tűznek, a forróságnak az érzetét nem érezné, elégne
keze-lába. Ha elvágná az erét, és nem fájna, elvérezne. A fájdalom
ajándék, de nem a mártíromság, hogy én önként okozok fájdalmat magamnak.
Minden fájdalom, amit Isten ad, arra vezet, hogy Ő elé mehessek,
kegyelemért, irgalomért, azért, amit megígért Izraelnek. Kiviszlek. Ha
valaki nem kéri, nem fogja kivinni. A Sátánnak itt van a borzalmas
becsapása, féljél. Tudod, hogy bűnös vagy, ne fájjon. Féljél! Féljél a
gazdasági válságtól, féljél bármitől, s keresd a megoldásokat. Csináld
te, legyél isten. S a borzalmas mindig az, hogy aki adja a félelmet, az
adja a megoldást is. Látjuk, hogy a terrorista is hamar védő angyallá
lépteti elő magát. Ugye ismerjük ezt, félelemgerjesztés, hogy uralom alá
kerítsek valakit. Megijesztek valakit, hogy féljen tőlem, s aztán azt
csinálok vele, amit akarok. A Sátánnak ez a trükkje. Istennek egészen
más az életünk formálása. Fájjon, hogy oda tudj menni Isten elé. S a
fájdalom véd meg téged az elvérzéstől, s attól, hogy eldugd, becsomagold
a bűneidet. Itt Izrael életéből meg kell tudnunk, hogy nekünk is
szükségünk van fájdalomra, de a félelemre nincs szükségünk. Amikor Isten a Választott Népet viszi ki, Mózes itt hivatkozik, hogy miért nem fogják őt meghallgatni: a kislelkűség és a kemény szolgálat miatt. Isten ígéreteit a félelem akadályozza a hitetlenséggel, hiszen a félelem és a hitetlenség együtt működik mindig. Aki hitetlen, az fél is. Akinek fáj, annak még van hite, sőt a hite menti meg. A kislelkűség nem más, mint egy lehangolt állapot, amikor olyan mindegy már. Ez a félelemnek egy foka, és ezért nem hallgattak Mózesre. A másik a kemény szolgálat volt, de igazából, itt is a félelem volt bennük. Mégis itt valami el van rejtve. A zsidóság amióta néppé formálódott, nem félt. Csodálatosan szép dolog. Nagyon sokszor tapasztaltam azt, hogy holokauszt túlélőkkel beszélgettünk, ők nem féltek. Nem féltek akkor sem, amikor bevagonírozták őket. De nagyon fájt nekik. Ez Istennek a hatalmas kegyelme, hogy az a nép, amelyet bevagoníroztak akkor, nem érezte a félelmet, csak a fájdalmat. S ezt a csodát bizonyságként is adta Isten valószínű. Annyira nem féltek, valójában nem hitték volna, hogy ez velük megtörténik. Isten kikapcsolta a félelmet, és ma is kikapcsolja a félelmet. A hívő embernek kikapcsolja a félelmet az életben, de ugyanakkor fokozatosabban bekapcsolja a fájdalmat. Tudod, az az igazi úton levő ember, aki megy a mennyország felé, és tele van fájdalommal. Nem maga miatt. Nem önsajnálat. Hanem tele van fájdalommal, hogy mi van ebben az országban, tele van fájdalommal, hogy mi van azzal a testvérrel. Érzi a másikat, fáj neki. Nem attól fél, hogy majd el fog kárhozni, hanem fáj, hogy a bűn mardossa, fáj neki, hogy mi van a másikkal, ez visz előre. Igazából félsz, vagy fájsz? Ez az alapkérdés. Félted a gyerekedet, vagy fáj a szíved a gyerekedért. Félted azt, aki Krisztus Testében van, vagy fáj neked, hogy mi van? A Sátán pedig pont ezzel kezdi nyesegetni az életünket, a szolgálatunkat, ne fájjon neked, mi van ott.. Majd az Úr, és szépen elmegy a félelem területére. Hiszen ma a keresztény világban szinte mindenki fél. A félelem azt jelenti, hogy háború és fegyverkezek. Az az ország, amelyik fegyverkezik, az fél a szomszédjától. A félelem mindig fegyverkezéssel, harccal van összekötve. S a harcokat többféleképpen lehet megoldani, politikával, hogy egymással kiegyezünk és Allianzokat csinálunk, a félelmet többféleképpen lehet levezetni, játszani egymással, hogy ne kelljen konfrontálódni, ne kelljen ütközni. S a félelemnek a következménye, hogy engedékenyek is vagyunk. Mert a politika egymás között is megy, mit szól a testvérem, ha megszólom. S elindul az eleget tevő kereszténységnek a teljes lavinája. A félelemből induló kereszténység konfrontálódni nem akar, ehelyett toleráns lesz. Naponta hányszor hallottam, hogy legyünk toleránsak a testvérekhez. A félelem így megy tovább. A félelemben senki nem lesz ellenség, s így válik mindenki ellenséggé. Senkitől nem kell félni, mert már mindenki egyforma, a New Age betette a lábát. Az egymással való szövetségek már odáig mennek, hogy nem kell senkitől félni, hiszen már mindenki mindenki ellen van, s már annyi ellenség van, hogy nincs is testvéred. A félelem visz idáig le. Mert nem fáj, mert nem érti meg a keresztények sokasága, hogy jó nekünk a fájdalom.. Ha megértenénk végre, hogy a fájdalom arra vezet, hogy meg tanuljunk imádkozni, elvezet odáig, hogy a testvérem testvérem lesz. Tudunk-e erőt meríteni abból, hogy a fájdalom mindig kellett, mert a fájdalom legyőzi a bűnt. Tudjam, hogy milyen az, ha forró, vagy éles valami. De fordítva is kell, hogy működjön, hogy aki ma megtámad, az Isten ítéletét fogja kapni. Nem félni kell, hogy megtámad, hanem imádkozni az ellenségemért, hogy Istenem, ő nem tudja, mit csinál, de jaj neki. Fáj-e a szívem. Van-e fájdalom a másik ember irányába? A bűnös irányába? A bűn által elért ember irányába, akár a testvérem által. Ha a testvéremet elérte a világ, a bűn, akár a mammon, akkor az fáj-e? Tudok-e imádkozni érte? Mert Isten a fájó imát hallgatja meg. A félelem teli ima az más, az a Sátántól van. Ha félsz, a Sátán adta. Ha félelemben tart bárki, a Sátántól van. Ha félelemmel misszionál valaki, nem Istentől van. Isten missszionálása egy fájdalomból a teljes felemelés. A megtéréstől az újjászületésig, egy fájdalmas út. Ha nem az, akkor félelemből tetted és nem ér semmit. S ha téged félelemből tartanak benn egy gyülekezetben, ki sem merem mondani, elképzelhető, hogy antikrisztusi a gyülekezet. Nagyon nehéz kimondani. Félelemmel soha! De fájdalommal egészen a mennyországig lehet menni. Fáj-e, és tudsz-e imádkozni? Fáj-e? Mert abban a pillanatban azt mondja, hogy én vagyok a te Gondviselőd, én vagyok a te Orvosod, és egyből megismered Istennek minden nevét. És Jesua HaMassiah nevét is, hogy én vagyok a te Szabadítód, de a fájdalomra történik a válasz. A fájdalomnak van egy olyan tulajdonsága is, hogy ha fáj valamink, önmagunk nem tudjuk meggyógyítani, szükség van valakire. A félelemnél még sakkozunk, politizálunk, még játszunk, hogy lehetne kikerülni, kicselezni a másikat. Ha a fogad fáj, el kell menni a fogorvoshoz, mese nincs. Ha félsz a fogorvostól, bele is halhatsz, pl. egy szívizomgyulladásba. A félelem mindig eleget tevésbe és háborúba visz. A mai kereszténységnek egy nagy tévedése, hogy én most ennyit teszek Istennek, mert félek Tőle. A félelem és Isten félelme között meg kell tanulni a különbséget. Amikor a fájdalmat kapod, akkor Istent fogod félni. Amikor a másik emberrel való viszonyodat félelemben éled meg, vagy az Istennel való viszonyodat, azt a Sátán tette. Mert nekünk Istentől nem kell félnünk. Ő a fájdalom által vonzz Magához. Szelíden. És Ő engedi meg a fájdalmat, nem Ő adja a fájdalmat. Ő megengedi, hogy megharapjon a kutya, hogy tudjad, hova kell hazaszaladni. Ő megengedi. Ő megengedte Izrael életében, de megengedte a te életedben, az én életemben. Azért, hogy te kérd a szabadságot. Ha van egy problémád, vagy éppen félsz, akkor meg kell fordulni az életedben ennek a dolognak. Kívánom, hogy fájjon neked, mert akkor oda le fogod tenni Isten elé. S Isten akkor válaszol neked, hogy kiviszlek abból a problémádból, abból az egyiptomi helyzetből, abból, amiben vagy. A félelem Istentől távolabb visz. Miért félsz attól, hogy holnap mi lesz? Miért nem fáj, hogy holnap mi lesz? Ha félsz a holnaptól, a Sátánnak az útjára keveredtél. De ha fáj, hogy mi lesz holnap, akkor akár közbenjárhatsz a népedért. Akár az Isten kezébe teheted azt a témát, azt a problémát, ami most fáj. Nem lehetünk érzéketlenek. Minden fájdalmat a Sátán okoz, a bűn, és a bűn következményéről beszélhetünk. De a bűnt és következményét nem te fogod legyőzni. Ő, aki a fájdalmad által meghallgatja az imádat, és legyőzi a bűnt. De lehet, hogy más bűnét fogja legyőzni. Például Egyiptomnak a szorító kezét és leuralását szüntette meg Isten. De ha nem fájt volna, hanem félt volna Izrael, akkor ma nincs Izrael. Mert ha félt volna, megkereste volna a jó megoldást, hogy hogyan tudnánk egymással megegyezni, kiegyezni. A Sátán ilyenkor azt mondja, egyezzünk meg, csak ne szűnjék meg a bűn. Meg fog ajándékozni egy hamis békével, hamis biztonsággal. Csak ez az életedbe fog kerülni. A fájdalomra szükségünk van. Köszönöm, hogy Isten valamikor fájóvá tette az életemben azt, amit tett. Ha én Istennel egyezkedtem volna, hogy egy kicsi ez, egy kicsi az, akkor nem is tudom, hogy egyáltalán hol lennék, élnék-e. S köszönöm, hogy a fájdalomra egy totális változás, hogy kivisz, és bevisz az újba. Fáj-e, vagy játszol, sakkozol az életeddel? Akár egy házasságban, akár egy gyülekezetben. Lehet sakkozni, és egyenes irányban mész el Istentől.. S amikor egy gyülekezetről beszélünk, igazából fáj, hogy félnek, mert a félelem fellazít mindent. Azt mondja, hogy nem kell komolyan venni a törvényt. Örüljön a tested és a lelked egy kicsit jobban. Nem fog annyira fájni, akkor már jobb az életed. A félelem beengedi a világot a gyülekezetbe. A félelem beengedi az életedbe azt, amire te engedélyt fogsz adni. A félelem toleranciája, amikor szabaddá teszed magad, akármire is. A bűn nem fájni fog, hanem te fogod a törvényt megnyesni, hogy ez nem olyan nagy baj. Önmagad fogod ügyvédként megvédeni, és önmagad fogod beengedni a törvénytelenséget. A félelem következménye a törvénytelenség. Nem véletlenül, hiszen a félelemnek nem más a szerzője, mint maga a Sátán. A félelmet félre kell tenni. Azonban szabad, hogy fájjon. A mi Mesterünk is a fájdalom férfiúja volt. Nem a félelem férfiúja volt. Neki is fájt. Ő is sírt Jeruzsálem fölött.
Te miért sírtál ma? Vagy félsz? Félsz, hogy elveszel?
Fáj-e a szíved azért, ami elveszendő? Ami nincs jó helyen, ami a bűnnek
az átka alatt van. Akár kívülről, akár belülről, fáj-e? Egy hívő
embernek, aki Jesua HaMassiah-ban van, szintén a fájdalmak férfiának
kell lenni. Nem önmaga csinálja természetesen. Érzékeny lesz arra, hogy
ott a bűn. Rohaszt, gyilkol. Nem mérlegel, se embert, se semmit. A bűn
fáj-e, ez a kérdés? Izrael Népe nem félelem miatt jött ki. Izraelt úgy
nevelte Isten, hogy elvette a félelmét. A fájdalom megnyitotta a
szájukat, és Istennek adott lehetőséget arra, hogy válaszoljon. Amikor
együtt volt egy fájdalomban lefáradt nép, akkor csoda történik.
Népszámlálás. Ennek a törzsnek ez a tagja, az a tagja. Amikor tényleg
ott leszel benn a sárban, és fáj, és felemeled a szavad imádságra,
Istennek nem az a válasza, hogy jól van, majd lesz valami. Folytatja
teljesen racionálisan, a törzsek pedig a következők. Te is benne vagy,
ott a neved, indulás van. Indulás van, kifelé. Nem fogja humanista módon
simogatni a sebeidet. Ő azt mondja, megígértem, kiviszlek, egész odáig,
és beviszlek. A te fájdalmadra az első, amit mond, állj a sorba. Ott a
te neved is. Aztán következik az a lépés, hogy Isten ítéletet ad. Isten
megmutatja az ő nagyságát. Elkezdődik a 10 csapás, vagy inkább 10
ítélet. Hiszen mind a 10 ítélet arról szól, hogy melyik bálvány istent
ítéli meg Isten, hogy Ő legyen mindenek felett, és az Ő bizonysága
mindenek felett legyen. Mi mindig kihagynánk a fájdalmat, mert emberek
vagyunk, nekünk a csoda kell. Nem állunk oda Isten elé, hogy Uram, olyan
fáradt vagyok és úgy kicsinált Egyiptom. Itt már csak te tudsz, mert
nekem nagyon fáj. S amikor elhangzik, hogy fáj nekem, Isten azt mondja,
benne vagy a megszámláltak között. A jajszavad a megszámláltak közötti
részedet jelenti. Amíg félsz, ellenkező irányba mész. A kereszténység
félelemmel tereli és idomítja a nyáját. Ellenkező irányba megy. Ideje
lenne, hogy fájjon már. Mi lesz, holnap mit látok, ennek egyetlen
mércéje Isten Igéje, amikor Istene Igéjével, bizonyságával tudom
szembesíteni azt, hogy mi van. Isten nem azt ígérte, ami ma van Krisztus
Testében a gyülekezetekben. Ha megéltél egy két évtizedet a
gyülekezetekben, hát nem fáj. Ne félj, Isten az ígéretét be fogja
tölteni. A maradék megtarttatik, Krisztus Teste betölti elhívását. A
zsidóság be fogja tölteni, amit Isten adott neki. Ne félj, de fájjon,
hogy kevesen lesztek, fájjon az, hogy a maradék lesz megtartva, fájjon
az, hogy mennyien elvesznek. S a fájdalmad forduljon át imába. Add, hogy
megmaradjon minél több ember. Add, hogy minél több legyen a maradék. S
ne félj! Isten akkor is átvisz Egyiptomból az Ígéret Földjére, ha te nem
egy nagy tömeggel fogsz menni. A fájdalmad fog megtartani. Fájjon a bűn!
Fájjon az, hogy a bűnös évszázadoknak mi a következménye! Még az is
lehet, hogy tudod fékezni a Sátán hatalmának a terjedését. Vagy nem ér
el, még a gyerekednél se. Ne féld megszülni a gyermeked. De fájni fog,
hogy mi lesz vele. Kemény szolgálat. Kislelkűség, elfáradottság. Amíg
erős vagy, addig sakkozol. Amíg erős vagy, legfeljebb csak félsz, s
akkor még fegyvereket is gyűjtesz.. Félelemből olyankor egymást veri az
ember, embercsoportok, gyülekezetek. Mi lesz, ha ő növekedik, akkor én
kicsi leszek. Jaj, ott születik egy új gyülekezet, elviszik a birkámat!
Félelem! S a Sátánnak dolgozom. Pedig megfordulhatna a dolog, Uram fáj,
hogy ilyen kevesen vagyunk. Fáj, hogy a világban és a bűn uralma alatt
mennyien vannak. Nem félek, mert amit ígértél, az be fog teljesedni.
Tehát kivonulás előtt, a csodák előtt, van tenni valónk. A félelem
kiűzendő az életünkből. Ne félj, csak higgy! S a hit meg fog erősíteni a
fájdalmaidban. Mert a hitnek van látható oldal is, hogy Istennek van
bizonysága, hogy Ő a Gondviselő, a Gyógyító, ott van velünk számtalan
formában, az egész életünkben.
S amikor Krisztus Teste elindul ezen az úton, Isten
korszakos változásokat tesz. Volt Teremtő Isten, Mindenható Isten, most
Teremtő és Mindenható Istenként, de már uralkodó, Örökkévaló Istenként
akarok veled menni. Mert ha Mindenhatóként ment volna be Isten Kánaánba,
történtek volna dolgok, de nem az Úr érkezik, a Király az Ő népével.
Nekünk úgy kell menni, mint a király az Ő népével. Engedelmes vagyok
neki, de ugyanakkor áldom, hogy Ő a győztes Király. Ő a Messiás Király,
aki Jézus is. Ő Krisztus, aki Jézus. Ő a Király és joga van
felszabadítani a területet. S ez a felszabadítás a mi életünkben is így
folytatódik. Azokat az olajtól szennyeződött területeket kicserélni, a
nukleáris szennyeződéses területeken új talaj. Amit lerombolt a Sátán,
ahelyett vagy újat építeni, vagy eltakarítani. Ekkor kezdődik a
tisztítás. A szabadulástól a szabadságig. Isten teremtett valamire,
Mindenhatóként visz a szabadulás útján, de Örökkévalóként akar uralkodni
a szabadságban. Mindenki szabadságról, szabadulásról beszél. Egyetlen
egy dolgot kell tudni: mi az igazi szabadság. Az pedig nem más, mint az
Örökkévaló uralma alatt levő, engedelmes állampolgárságból álló
királyság. Ő ide akar bevinni. Nem csak a csodák kellenek. Mi lett a
bottal, meg vérré vált a víz. Valami van előtte, először te kellesz,
hogy az Örökkévaló Isten birtokában legyél. Hogy a Mindenhatótól
eljussál már az Örökkévalóig. Te kellesz, aki tud sírni, s neked az
egész úton végig kell sírni. Azt, hiszen nagyon borzalmas dolog
végigmenni egy teljesen lerobbant területen, és végignézni, hogy mit
tett a Sátán. Örömmel menni haza, de fájó szívvel látni, hogy min kell
átmennünk. Fáj, hogy mennünk kell, fáj, hogy haza kell mennünk, mert itt
minden tönkrement. Fáj, de öröm van a szívünkben, mert még mindig vannak
életek, akiket Isten rendbe akar tenni, mert még ki lehet emelni
embereket a Mindenható Istentől az Örökkévaló Istenhez. Még mindig van
munkánk. Olyan sokan megálltak a Teremtő Istennél, vallásos módon, van
Isten és kész. Olyan sokan élnek a megtapasztalásból, jó az Úr, mert ezt
adta, meg azt adta. Van dolgunk. El kell vinnünk azt aki akar, és
fájdalmában akar elindulni a Teremtő Istentől a mennyország irányába az
örökkévalóságig. Elohimtól, El Shaddájtól egészen Jahveig, egészen az
Örökkévaló Istenig. Ez a feladatunk. S az Örökkévaló Isten nem más ma,
mint Jesua HaMassiah, hiszen Isten minden hatalmat átadott az Ő Fiának.
Nem kérdés, hogy Jesua Isten-e, hiszen Ő és Jahve ugyanaz. Természetesen
szellemben levő, nem a földi életét itt megélő Jézus, aki lett, akiben
benne volt a Messiás Szelleme, a Szent Szellem önmaga. Fáj-e valami, és tudod-e a gyógyszert? Izrael Népe olyan egyszerűen tanítja. Felhangzott a jajszavuk. Nem a megoldást kereste, nem a kibékülést, a szövetséget, meg egyéb emberi dolgot. Megtalálta, mert a sárból fölfelé küldte a jajszavát közvetlenül Istenhez. Tehát az a kérdés, hogy megállsz-e és azt mondod, hát ez van, ennyi, ilyen kort élünk? Ott állsz a sárdagasztásban, vagy megtanulsz imádkozni, hogy Uram, fáj ez a sárdagasztás. Uram, itt leuralnak, szabadulni akarok a szabadságig. Nem elég a szabadulás. Nem elég a megtérés. De azt az utat jó, hogyha meg is állítjuk, nem félek. Nem akarok kiegyezni a Sátánnal. Isten törvényét érvényesíteni fogom ott, ahol vagyok, nem farizeus módon, hanem Isten törvényeit. S a Szent Szellem és Isten Szelleme a két láng együtt működik bennünk, bizony azonnal tudod, hogy az a törvény, nem az a törvény. Bizony azonnal tudod, hogy fáj, mert nem bírod ki. Fáj Uram, hogy farizeusi módon eleget akarnak neked tenni, ahelyett, hogy egyszer már sírnának, hogy átadhassák az életüket. Fáj, s a mai nappal csak ennyit tudok mondani, nem aszkétának kell lenni, meg mártírnak, szívben, szellemben érző, fájdalommal megáldott embernek kell lenni. Fájni, hogy mi a bűn, és milyen bűn környékez. Valaki elkövetett bűnt valaki ellen, akkor nem mehetek el, mert fáj. Fáj a cigányság elvetése, fáj, ami történik a mai pénzvilágba, fáj. Nem azért, mert velem történik, hanem ami a másik emberrel, ami történik, fáj. Ez nem humanizmus. A humanizmus sokszor a félelemnek a játéka, sakkozása. Adok valamit, és nem kell félni, van mit ennie, van ruhája. A gyökeres megoldás, ha fáj a másik ember élete. A fájdalom által lehet eljutni a szabadulásig. A fájdalom által lehet eljutni a mennyországig is. Fáj-e valami, és tudod-e az orvosságot? Mert egy Orvos van. Ha fáj ott a két kezed és a szád, imádkozz. Ha félsz, a legelső, kérjél szabadulást a félelemből. S amikor látunk félő, vagy félelemben tartó keresztényeket, és másokat is, fáj-e neked? Fáj-e, hogy gyülekezeteket tartanak össze félelemmel? Sátáni erővel. S a Bibliát kristálytisztán magyarázzák. Fáj-e? Mi tart össze bennünket? Az, hogy mi van ebben a világban, és Krisztus Teste egyre szorosabb kapcsolatba kerül? Az út keskenyedik, mert fáj. Vagy a félelem, amelynek megvannak a veszélyei. Amikor az ember fél, akkor tud a legnagyobb butaságot csinálni. El kezd kapkodni. A fuldokló ember, ha kapkod, annál hamarabb megfullad, mert fél. Ha akkor tudna egy kicsit gondolkodni, akkor ráfeküdne a vízre, és várná az első csónakot, ami kihúzza. A félelem elveszi az ember eszét. Van, aki a félelemtől valóban teljesen tanácstalan lesz. És a Sátánnak ez az összes akarata. Féljél, ne tudd, mi van holnap, ne tudd megoldani. Féljél! Majd én jövök. S szépen kiemellek a börtönömbe, ahol komfortosan elvagy. Jól is fogod érezni magad. Istennek viszont pontosan ellenkező a válasza. Ne félj, de ami fáj, hozd Elém. Én adok helyette egy örököt, egy az én uralmam alatt levő részét az életemnek. A félelemnek bármilyen furcsa, a legjobb gyógyszere a fájdalom, mert a fájdalommal jár csak kegyelem.
Elhangzott: Sófár Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség 2009.01.24-i Szombati alkalmán
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON
LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ
ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |