|
Orbán Béla:
Shabbat Pinchasz Elhangzott
a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati
istentiszteletén
2010.07.03. Ennek a
szombatnak a neve Sabbath Pinchasz és a Mózes 4.
könyvének 25. fejezetének a 10. versétől kezdődik a heti szakasz. „ 10. Akkor szólt az Úr Mózesnek, mondván: 11. Fineás, Eleázár fia, Áron pap
unokája, elfordította az én haragomat Izráel fiaitól, mivelhogy az én
bosszúmat megállotta ő közöttük; ezért nem pusztítom ki bosszúmban Izráel
fiait. 12. Mondd azért: Íme én az én szövetségemet,
a békesség szövetségét adom ő néki. 13. És lesz ő nála és az ő magvánál
ő utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az ő
Istenéért, és engesztelést végzett Izráel fiaiért. 14. A megöletett izraelita férfinak neve pedig, a ki a midiánbeli asszonnyal együtt öletett meg, Zimri, a Szálu fia vala, a Simeon-nemzetség háznépének fejedelme. 15. A
megöletett midiánbeli asszony neve pedig Kozbi, Czúr leánya, a ki a Midiániták között az ő atyja háza nemzetségeinek
fejedelme volt. 16. És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
17. Támadjátok meg a Midiánitákat, és verjétek
meg őket.” A heti
szakasz előzményét ismerjük. A múlt héten Bálám, Bálák történetéről
beszéltünk, a pogány próféta megáldotta Isten parancsára, és nem tudta
megátkozni a választott népet. Ezzel nem fejeződött be Bálám munkálkodása. Ha
átkozni nem tudok, akkor azt a hadicselt csinálom, amit a zsidó fiúk be is
vettek. „1. Mikor
pedig Sittimben lakozik vala Izráel, kezde a nép paráználkodni Moáb
leányaival.” Tehát Bálám hatására az Ígéret Földjének a határánál
beleesnek a paráznaságba Izrael férfi tagjai. Ellazultak a szolgálatuknak és
az Ígéret Földjének a határánál. Nem kemény átkokkal állította meg őket a
Sátán, hanem el kezdtek táncolni, jött a szédítés a nők részéről, a moabiták részéről. A moabiták a
Lót leányainak a leszármazottai, tehát a paráznaság folytatódik, és ekkor jön
ez a történet, amikor Fineás, vagy Pinchasz, ahogy a héberben van jelezve, megjelenik és
hasba szúrta a parázna nőt és férfit, és mindkettőt megölte. Hasba szúrás azt
jelenti, hogy ne legyen magja, ne folytatódjon az, ami elkezdődött. Amikor
egy áldott állapotban levő nő hasába verik a fegyvert, ahogy tette Pinchasz, ez jelzés Istentől, hogy úgy kell megszüntetni
a paráznaságot, hogy ne legyen folytatása. Számunkra ez a vadnak tűnő esemény
kell, hogy tanítson. Ha az életünkben paráznaság van,és
annak foganatja van, akkor meg kell szüntetni a foganatját, a fogantatást.
Embrionális állapotban meg kell a folytatást ölni. A paráznaságból született
dolgoknak a megöléséről van szó. Meg kell nézni az életünkben, hogy mi az és
ki az, akivel paráználkodtunk, és nem a fizikairól beszélek elsősorban, hanem
a szellemi és lelki paráznaságról, kinek adtuk el érdekből magunkat és
váltunk vele eggyé, mert ennek van következménye, és folytatódhat a
paráznaság. Tehát ha más szellemiséggel egyesülök, az nem csak egy
pillanatnyi jólét volt, hanem utána megszületik a gyermeke. Mondhatnám itt a
katolikus karizmatikusságtól kezdve sok mindent, hogy hogyan folytatódik
tovább. Istennek az üzenete az Pinchaszon keresztül
is, hogy ami paráznaságból született, annak a következményeit is meg kell
szüntetni. Az nem megszüntetés, hogy bocsánatot kérek, aztán felejtsük el,
hanem takarítással jár. Meg kell ölni és nem lehet utódja. Tehát,
amikor Pinchasz megtette ezt, utána tudott végre
békeszövetséget kötni azzal, aki megtette, a papokkal tudott békeszövetséget
kötni Isten. Számunkra ez figyelmeztető, hogy ha volt az életünkben
paráznaság, egy gyülekezettel, egy olyan szellemi kapcsolat, ami tisztátalan
volt, Isten csak akkor tudja megerősíteni a békeszövetségét, amikor
megtörténik a teljes ítélet, és abban mi ott vagyunk. Nem Isten ítél, nekünk
kell megölni Isten akaratából azt a parázna kapcsolatot, amiben vagyunk, és a
parázna kapcsolat következményét, hogy be tudjuk tölteni a papi hivatásunkat.
A papi szövetség minden egyes emberre vonatkozik. Ha megölted, és nincs
folytatás, Isten papként tud téged használni. A saját életedben, a
családodban, a szolgálatodban a helyedre kerülsz. Ez a belépő, hogy a parázna
kapcsolatokon túl megölted azt, ami lehetőséget ad a Sátánnak az elhullott
magokat életre kelteni, megölted azt, hogy folytatás legyen. Befejezett
tény-e az életedben a múltad, a hamis kapcsolatok, a parázna kapcsolatok? Pinchasz példájából láthatjuk, hogy Isten ekkor adta meg
az örök papságnak az áldását, amelyet mi is megkaphatunk. Nem hétköznapi
papok 5 évre valami egyháznál leszerződve, hanem az örök papság, ami azt
jelenti, hogy Krisztus Testében betölteni azt a papi feladatot, amit Isten
adott mindenkinek. Tehát ezért fontos Pinchasz
története, illetve azért is, mert láthatjuk, hogy Isten utána újra számol,
hiszen Simeon törzséből nagyon sok férfi elveszett, mert pont az ő törzse
volt, amelyik beleesett a moabitákkal való paráznaságba.
Minden újnak a kezdete úgy kezdődik, hogy először meg kell tisztulni, a
parázna kapcsolattól és annak következményétől meg kell szűnni, utána Isten
azt mondja, na, akkor sorakozó, most már tudok veled valamit kezdeni. Úgy
érzem Krisztus Testében is előbb-utóbb jön a paráznaságnak a számon kérése,
az újjászületett embereknek meg kell ölni, ami parázna szellemű, hogy
folytatódhasson, hogy helyreálljon, hogy indulhasson Isten ígéretének, a
próféciáknak a beteljesedése. Be fognak teljesedni, de hogy Isten idő terve
működjön. A
következő lépés a népszámlálás. Krisztus Testét is meg akarja számolni
éppúgy, mint a zsidóságot. A zsidóság is meg lesz számlálva, hiszen egyre
inkább paráznaságban él. Ma is vannak és lesznek Pinchaszok,
akik azt mondják, hogy egy jezsuitával miért imádkozik együtt egy ortodox
zsidó, vagy akármilyen rabbi egy katolikussal, aki szellemben teljesen más.
Mi köze a paráznaságnak Isten népéhez! Számon kéri a zsidóságot az
ökumenékért, a vallási összemosódásokért. Az európai parlamentben pont most
volt, hogy hogyan kell munkálkodni az összes egyháznak az egymással való
működéséért. Nem ezt mondta Isten Izrael népének és a rabbiknak. Tudja-e az,
akinek ezt tanítani kell, hogy Isten ezt meg fogja ítélni? Isten a Pinchaszokat fogja használni, és rejtetten Isten mindig
megtart hozzá hűséges embereket, de aki paráznaságba beleesik, nem tölti be
az ígéretet, és az Ígéret Földjére sem megy be. Nevében lehet zsidó,
keresztény vagy Krisztus Teste, ha a paráznaságtól nem szabadul meg, előbb
utóbb Isten rendel Pinchaszt, aki kimondja az
igazságot, kimondja a törvénytelenséget, kimondja a paráznaságot, és kimondja
azt, hogy elég volt. Isten ítélete független minden toleranciától. Nem
lehetek parázna, a népemben kell maradni, és idegenekkel nem lehetséges
összemosódnom. Tehát a
népszámlálás következik be, s ami megdöbbentő, hogy szinte pontosan
ugyanannyi ember volt, mint amennyi a pusztában számláltatott meg az előző
évben. Ugyanannyi ember maradt, egyedül Simeon törzsében csökkent, de máshol
volt annyi szaporodás, hogy nem csökkent Izrael. Ez számomra üzenet. Lehet,
hogy elbukik ez vagy az, de Isten népe változatlan, csak a szereplők
változnak. Krisztus Testében akárhányan elvesznek, akárhányan bemennek a hamis
ökumenéba, akármilyen paráznaságba, lesznek máshol többen, ahol szaporodnak,
nem biztos, hogy Európában, lehet, hogy Afrikában. Népszámlálásnál az
elsődleges a papok megszámolása és Pinchasz által
megkapták a papi hivatás örökségét, az örök papságot, ez rendeződött. Utána
Isten a népet számoltatta meg. Utána még egy fontos döntése van Istennek, a
nők öröksége. Aztán megjelenik az ünnepek felsorolása. Ha Istennek fontos
volt az, hogy megszüntette Pinchasz által a
paráznaságot, és megszámolja a népet, és rendezi a nőknek a viszonyát, hogy
ahol nem volt férfi utód, ne szűnjék meg az ígéret annak a nemzetségnek, és
hogy beszéljen az ünnepekről, akkor nekünk is fontos. Úgy
gondolom, azért kell az ünnepekről beszélni, mert Isten ünnepeit senki nem
tartja meg jóformán, vagy ha megtartja, rosszul tartja, vagy ha meg akarja
tartani, mögötte aljas szándék van. A minap találkoztam egy társasággal, akik
azt mondták, hogy az Úr kijelentette nekik, hogy havonként tartsák meg a
zsidó ünnepeket. Más néphez tartózók, zenész népekhez tartozók. S ebben a
pillanatban megállok. A Sátán használja a zsidó ünnepek megtartását. Először
is tisztázzuk: Isten ünnepei nem zsidó ünnepek. A Sátoros ünnepek elrendelése
Isten népének szólt, és Isten népe ma nemcsak a zsidókból áll, hanem Krisztus
által hozzá tartoznak. A szombati törvény is ugyanúgy Isten népének örökre
elrendelt törvény. S most nem akarok belemenni, hogy szombat helyett
vasárnap, és hogy mi történt 2000 év alatt. A nép változott, mert kiterjedt a
pogányokra, nem a törvény. Krisztus Teste is ott van most az ígéret
beteljesedése határán, amikor jön a Messiás, határ helyzetben vagyunk. Vajon
nem fontos a mindennapi áldozat? Reggel, amikor felkelek, Isten elé megyek,
hogy Tied ez a nap és rendezem a dolgaimat lefekvéskor. Nem kell mindennapi
hálaáldozat, békeáldozat, a templomi rend az életemben? Dehogynem kell! De ez
nem extra és nem zsidó! Ez minden ember sajátossága, ez Isten népének a
sajátossága. Együtt élek Istennel, és a szívemben él az az
oltár, ami szolgál Isten előtt. Mert bennem van Jesua HaMassiah és a bennem
levő bűnbánatot Ő viszi Isten elé. Isten ünnepei annyiban változtak, hogy azt
mondhatnám, Krisztus Teste sokszorosan protekciós. Izraelnek dátumhoz
kötötten, a mezőgazdasági munkákhoz kapcsolódóan, láthatóvá tevően mutatta
meg Isten az ünnepek megélését. Hiszen a hívő élet is olyan, mint a gazdasági
élet, a vetéstől az aratásig, az éghajlat és az időjárás függvényeit is
megmutatja Isten ezen keresztül. Annyi a különbség, hogy ma mindenkinek lehet
Peszách-ja akár ma, nem csak egy évben egyszer, ma
odamehet és megtörheti és elfogadhatja a szövetséget. Ma mindenkinek lehet
Savout-ja, hogy megmutassa rajta az Ő ígéretét, nemcsak az 50. napon.
Mindenkinek lehet Szukkot-ja, amikor bemegy a
sátorba Isten elé. Minden egyes nap azt jelenti, hogy bemehetsz a sátorba.
Sokkal nagyobb áldásunk van, mint a zsidóságnak volt, akik egy menetrendszerű
éves bontásban ünnepeltek, hiszen ma minden nap lehet ünnep. Egy évben
valóban meg kell ülni azt, amit Isten adott, mert a népének adta, zsidó kapta
először, hogy más is megünnepelhesse. Folytathatom az engesztelési nappal is.
A zsidóság évente egyszer megy Isten elé Jom Kippurkor. Én akár most odamehetek, ha a Szent Szellem a
szívemet megindítja, hogy Uram, bocsáss meg, mert most itt az idő. Isten
megadta az ünnepek idejét évente egyszer, de Krisztus megadja az idejét a
Szent Szellem által, hogy akár most ünnepelj, és ez a saját ünneped. Az ünnepek
mottója az, mondhatnám, hogy mindennap örüljetek! Ismétlem, örüljetek!
Filippi levélből van. Mindennap ott kellene lenni ennek a felkiáltó jelnek.
Felkeltél, ismétlem, ma is örüljél, mert ez az a nap, amit Isten adott, ez az
a nap, amit befejezel, s pont ráérsz hálát adni, nem majd a jövő héten. A
mindennap-örülés a keresztényekre úgy jellemző, hogy hébe-hóba örömködik, és nem örül. Mindennap örülök, mert van Peszachom, Savoutom és van Szukkotom, van engesztelő áldozatom, van új lehetőségem,
nekünk mindennap ünnep. Az ünnepnek ott vannak a külsőségei. Ünnepelni
egyedül nem lehet, illetve kutyafuttában, ünnepelni úgy lehet, hogy Isten elé
megyek. Nekünk tulajdonképpen mindennap Isten elé kellene mennünk, s vágyjuk
azt, hogy testvérekkel együtt legyünk. Amikor ma látom, hogy a gyülekezetben
alig van egy-két ember, akkor nincs öröm. Egy másik öröm viszont van, ami
elviszi az Isteni örömöt, például a tőzsdén, vagy a Balaton mellett, más öröm
az öröm helyett. A mindenkor örüljetek elsősorban szellemi öröm. Az ünnep nem
üzlet. De sajnos a Sátán a zsidóság nevében támad. Ünnepeljük a zsidó
ünnepeket! Karácsony, Húsvét, Pünkösd, két napos keresztények, két napos
zsidók. Amikor a zsidó ünnepeket előveszik, hogy az Úr mondta, megkérdezem,
hogy miért is mondta ezt az Úr? Egyrészt mert deviáns valaki, és szeretne
örülni, és koppint valamit a zsidóságtól, ami nem zsidó ünnep, hanem ráadásul
Isten ünnepe és egy teljesen hétköznapi, kulturális dologgá teszi, ez a
zsidóság nagy részénél is és a keresztényeknél is kulturális dolog lett. Elő
lehet venni a zsidó zenét, táncot, ruhát, és telve van hazugsággal. Mert
nincs örömöm, utánzok, nem vagyok zsidó, zsidót játszok, és hazugságban Isten
nem lakik. Van-e valóban örömöm? Akkor mindennap örömtelinek kell lenni. Ha
nincs örömöm, akkor ne ünnepeljek! Ha az ünnepeket helyezik előtérbe, azt
lehet látni, hogy Pinchasz nem működött, mert a
pogányok használják azt az ünnepet Isten nevében, amit el is ferdítettek. Az
ünnepek előtérbe tolása Krisztus helyett és hazug módon megünnepelve, azt
jelenti, hogy ott paráznaság van. Természetesen vannak zsidó ünnepek, amik a
nép ünnepei. Idegeneknek köszönjük, ha küld dísztáviratot, de én sem
ünnepelem a spanyolok nemzeti ünnepét, legfeljebb küldök én is egy
dísztáviratot, de nincs közöm hozzá. A népeknek a saját ünnepeiket
tisztelettel elfogadhatjuk, de ha nem vagyunk a nép tagja, akkor felejtsük
el, hogy pl. Purimot ünnepeljünk, ahol a
zsidóságról szól az ünnep, vagy a Hanukát, mert ez
csak egy jó alkalom arra, hogy zsidózni lehet. A zsidózás sok esetben káros,
elsősorban saját magunk irányába. Az ünnepek sajátossága a külsőségek, és úgy
tudom elszédíteni magam, ha neki állok hórát
táncolni, és jól érzem magam, míg együtt táncolunk, utána egyáltalán nem,
nagyon jól lehet kulturális módon ünnepelni, zsidóskodni.
Ez a devianciának az a foka, hogy kinyilvánítom, hogy a kereszténységben csalódtam,
utálom őket, miközben az vagyok persze, és felveszem a zsidó külsőségeket, de
a külsőségekkel együtt eltűnik a szellemi tartalom. Meg kellene nézni, hogy a
zsinagógákban nincsen ének, zene, tánc. Ne utánozzunk olyat, ami nincs. Addig
nincsen papság, amíg Pinchasz nem öli meg a
paráznákat és a fattyút. Bármilyen ünnepünk tisztulás nélkül hazugság. Lehet örömködni, de az nem istentisztelet. Világszerte kínálják
a Messiáshívő judaizmus külsőségeit, miközben egy szó sem esik Krisztusról.
Hol örülhet Krisztus Teste, Isten Népe? Csak ott a Szentélyben, ott
Isten előtt. Az ünnep lényege a tisztulás, szabadulás, megszentelődés
folyamata, ami elkezdődött Pinchasznál, hogy pap
lehessen, és az ünnepeket megülhesse a nép. A prófétai
rész, Jeremiás könyvében az 1. részben van. Sokan ismerik és ferdén
használják. Nagyon kemény dologra hívta el Isten Jeremiást. Olyan szolgálatot
kapott, hogy gyomlálj, írts, pusztíts, csak aztán
építs és plántálj. Az utolsó egy harmadot, az építést és plántálást mindenki
szívesen elfogadja, de az első, a Pinchaszi
feladatot nem igazán szeretik az emberek. Az apostoli munkát, hogy le kell
rombolni valamit, ki kell takarítani a szemetet, és aztán arra lehet építeni,
az engedély nélküli épületeket még a polgári életben is előbb utóbb dózerre
kell tenni. Nem kellemes az ilyen elhívás, de Istennek szükségesek az ilyen
emberek, és a tervében benne vannak ma is. Azonban amikor Jeremiás
elhívásáról beszélünk, Isten ad választ, hogy miért is hívta el őt, nem azért
hogy próféta legyen. Az egy rang a mai világban. Dologra hívta el, feladatra.
„18. Mert íme én erősített várossá, vasoszloppá és ércbástyává
teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai
ellen és a föld népe ellen.”
Jeremiás
olyan feladatot kapott, aminek Krisztus Testében minden ember feladatának
kell lenni. Annak a kis senki Jeremiásnak, annak a fiatalembernek, aki nagyon
fiatalnak tartotta magát, Isten nagyon kemény dolgokat mondott. S úgy
gondolom a mai világban is ez a feladatunk, akár személyenként, akár
Messiáshívő közösségként. Meg kellene tanulnunk Jeremiás életéből, hogy nem
olyan könnyű a prófétai élet. Egy olyan birodalomban volt, ami éppen zuhant
lefelé, mert testvérháború folyt, miközben a következő birodalomról prófétál
Jeremiás, ami Izrael népét és Júdát rabságba fogja vinni. Tudod-e, hogy
milyen az, amiben élsz? Éppen zuhan lefelé, de ami következik, az téged fog
megölni, vagy bajba hozni. A prófécia ma is erről szól. Hadd hozzak egy
példát. Mikor tudtuk, hogy a nagy Szovjetunió össze fog dőlni, de mondta-e
valaki, hogy ki lesz az, aki a zsidóság és Krisztus Teste ellen fog menni?
Kimondta-e valaki Jeremiásként, hogy ma mi zuhan és
ki jön helyette? A prófétának ad Isten ilyen látást, nagyon kemény látás ám
ez! Ami ma engem ural, ahelyett egy új Babilon
keletkezik. A birodalom megy tönkre, mert veszekszenek a vezetők, de már jön
az új, ami engem tesz tönkre. Tudod-e, hogy ki fog minket rabságba hajtani? De nem ez
a kérdés, hogy milyen volt az a kor, hanem, hogy miért tette oda Isten.
Bekerített városnak. Tudod, hogy mi a bekerített város? Az, amikor el vagy
különülve. A bekerített város körül ott vannak Isten törvényei. Te vagy az,
akit Isten törvénye körbevesz. És jön a támadás. Te vagy az a vasoszlop, aki
Istennek a bizonysága. Nem bálványoszlop. Olyan, ami Indiában van több ezer
éves vasoszlop, s a vas tisztasága miatt még most sem rozsdásodott, hanem ott
áll. Olyan állandó, színtiszta vasoszloppá akar tenni. Te vagy az az oszlop, amely megálltál az idők viharában. Téged akar
színtiszta vasoszlopként és bekerített városként megtartani, amelyről a
példabeszédek 25:28-ból olvastam valamikor. A bekerítetlen város, határtalan
öröm, határtalan baj. Isten azt akarja, hogy az ő szolgái, akinek ad látást,
legyenek bekerítve. Védett legyél mindentől. Amikor tudod azt mondani, hogy
itt van, ez Isten törvénye, és te nem mászol be az életembe, nem fogsz
átalakítani, és nem fogod az agyamat kimosni. Itt a határ, a mi életünk, a mi
városunk határa Isten törvénye. Itt a határ, innét ne ki, onnét ne be. A gyerek
életében is, határ van, az én városomba nem lehet bejönni, szűrő van, az ajtó
maga Krisztus. S ezt mondta Jeremiásnak Isten. Bekerített várossá akarlak
tenni. Akihez lehet menekülni, akinek nyitva van a szíve a testvér
befogadására. De Jeremiásnál is olvashatjuk, hogy szinte hitetlenül kimondta
a nép, szinte nyeglén, holott tudta, hogy jön az ellenség, hogy menjünk be a
bekerített városokba, úgyis azt is elfoglalják. Erről is lehetne beszélni, a
bekerített városokról Izrael életében. Kettő maradt meg összesen. S lehet,
hogy Isten szolgái közül bekerített város valaki, Isten törvényei szerint él,
de csak kettő a maradék. Igazából, jól bekerített város vagyok-e? Isten
törvényei közül azokat, ami rám vonatkozik, a családra, közösségre, Krisztus
Testére, egész életünkre vonatkozik, ismerem-e, be vagyok-e kerítve? Vagy
félig bekerített, vagy rés van a falon? Megmaradok-e, ha jön a támadás?
Megmaradok-e, ha az új Babilon indít, mint akkor? Mert ha nem, akkor nem
tudok szolgálni, mert Isten ha szolgálatra hív el,
azt mondja, te leszel az. S ekkor érthetjük meg, hogy miért kell sokszor
keményebben betartani a törvényeket, hogy miért kell még hűségesebben Isten
szolgálatában élni. Nem lehetek olyan, mint a világ, vagy akár egy másik
keresztény sem, ha Isten elhívásával, elküldésével vagyunk, s azt el is
fogadtuk úgy, mint Jeremiás. S így tudjuk megérteni, hogy a prófétai szellem
miért olyan fontos ma. Nem az
embert, nem Jeremiást tette vasoszloppá, hanem az Őáltala kimondott
beszédeket, ígéreteket. Isten nem a te bőrödet védi meg, hanem a
szolgálatodat, s mint eszközét, szolgáját nem engedi meg, hogy bárki is
elérjen, de ennek a feltétele, hogy Isten törvénye szerint élek-e, be vagyok
kerítve, és nem vagyok támadható a Sátánnak a berepülő tüzes nyilától, ami
lelkesíteni vagy elégetni akar. Az ércbástya számomra azért érdekes, mert az
jelenti, hogy olyan, mint a kovakő, lepattannak a lövedékek róla, be vagyok
kerítve, lepattannak az ágyúgolyók a falainkról. Isten ezt is akarja, mert
lőni, támadni fognak, be kell, hogy kerítve legyen az életed Isten
törvényével, de falaknak is olyannak kell lenni, hogy lőnek
és potty, nem repedsz el, nem zúzódsz szét, az erőt elnyeli a fal, és nem tud
benned kárt tenni. Vagyunk-e ilyenek? Nem azt mondja Isten, hogy nem fognak
bántani, támadni, hanem azt, hogy én adok neked törvényt, hogy védve legyél,
én adok bizonyságot, hogy olyan legyél, mint egy vasoszlop, és én adok olyan
ruhát, hogy a rád kilőtt ágyúgolyók is csak lepattannak. Vagyunk-e ilyenek?
Vagy első sikertelenség, vagy világi támadás elér-e bennünket, hogy károkat,
repedéseket okoz az életünkben. Isten így védi meg övét, adja a törvényét,
bekerít, adja a bizonyságát, vasoszlop, s úgy áldja meg, hogy bírod az
ütéseket. Isten így áldja meg a szolgáit, és pontosan azért kellenek
Jeremiások, és pontosan azért kellenek Pinchászok,
hogy a paráznaság megszűnjön. Hiszen Jeremiás idejében ismerjük a behódolást
az asszíroknak, a mindenkori halalomnak, az egymás elleni harcot, s Isten azt
mondja, a paráznaság következménye. Paráznaság Istennél a bálványimádás,
bálványból millió van, a gyermekedtől kezdve a munkádon át bármi. Isten azt
akarja, hogy a paráznaság szűnjön meg, akinek eladtad magad, és oda-vissza
fizetés van, szűnjék meg és a nyomai is tűnjenek el. Ezért ad Jeremiásokat,
akik a múltban látják a holnap jövőjét. Akik tudják, hogy most ami lefelé jön
az nem érdekes, hogy láttunk egy gazdasági válságot. Holnap ki jön ellened,
ezt lásd meg! Istennek az az akarata, hogy ezt
valakinek meg is mutatja, de csak annak, aki engedelmesen odaáll, hogy Uram,
ha nem is én vagyok az, fiatal vagyok, gyenge vagyok, de ha te mondod,
legyen, aki igent tud mondani Istennek minden emberi elképzelés ellenére, sőt
maga sem hiszi, hogy Isten tudja használni. Az ilyet tudja használni Isten,
és felvértezi őt, és bizonyságot ad, aki engedelmes Isten törvényének, be van
kerítve és nem támadható. Hány pásztor bukik el a paráznaságban, fizikai,
gazdasági, vagy a siker kísértésében! Akkor a törvénnyel baj van,
bekerítetlen vagy, s a közössége is persze. Eleve az menjen szolgálni, akit
ellátott Isten azzal, hogy egy tégla, egy törvény, és ha fallal be van
kerítve a város, Isten azt mondja, most már tudlak használni, mert védett
vagy. Nem félelemből, hanem kegyelemből, mert a törvény már téged nem ítél
meg, mert tudod, mi a bűn és mi a kegyelem, megvéd, hogy a világból már nem
tudsz befogadni semmit, de te sem tudsz kimenni önmagadból a világba, vagy a
gyermeked a te területedről, mert általad megtanulták a kerítéseket. És ekkor
tud Isten használni, mint egy időtálló vasoszlopot, hogy ő az én bizonyságom.
Vas, emberi bizonyság, nem ezüst, arany, hanem vas. Nem kiemeli Isten azt az
embert, de mégis időt állóbbá, keményebbé teszi. Ezeket a szolgálókat keresi
Isten ma is. Innét lehet lépni, ha Isten indít, „menj és mondd meg, mondd meg
a következményeket, de az előzményét is. Miért van az, amiben benne vagyunk.”
Figyeljünk
oda a hamis prófétaságra, a hamis ünnepekre, a hamisságokra. A Sátán mindent
hamisítani akar. Amit ő tesz az ünnepekkel, hamisítás. Amit tesz ma Magyarországon
a próféciákkal, hamisítás. S amikor egy cigány ember azt kapja, hogy
ünnepelje meg a zsidó ünnepeket, akkor tegyük fel a kérdést, miért ünnepelné
meg más népből való a zsidó ünnepeket? Talán rosszul fejezte ki magát, és
Isten ünnepeit akarja megünnepelni. Akkor miért mondja azt valaki, hogy Isten
ünnepei zsidó ünnepek. Akkor valahol valaki hiányzik, akire hivatkozva azt
mondta, hogy az Úr mondta neki. Az Úr nem mond kettősségeket,
félreérthetőségeket, hazugságokat semmiképpen sem. Ma is azt mondom,
történjen meg a paráznaságtól való megtisztulás örökre az életünkben, mert
van bőven. 2000 éves kereszténység ebből él. A mai napi gazdasági érdekek ezt
mondják, hogy énekeljünk zsidó énekeket, mert jól lehet vele keresni. Ne
tegyük üzletté, ami Istené! És ne mondjuk, hogy Isten mondta! S aki a
paráznaságtól szabad, s a vőlegénnyel, Krisztussal él, az nem is tud hazudni,
mert pap, ahogy Pinchasz megkapta az örök
szövetséget, megmarad az örök szó, de aki parázna marad, az örök szó nélküli
pap. 10-20 éven át, fizetett pap. S a fizetség azt jelenti, hogy valakinek
lefeküdtem. Ez paráznaság. Parázna papok, parázna pásztorok. Nem mondhatok
parancsot csak tényeket, vagy befejezed, vagy az örök már nem örök, de akkor
az ígéret sem ígéret azoknak, akiket te vezetsz. Ne hazudjunk, a paráznaság
megszűnése rendeződés. De első lépés Pinchasz, aki
hasba szúrja a paráznaságot, nem az embert, a paráznaságot. Pinchasz megmutatta, hogy mindenben első Isten akarata.
Ha Isten szól, hogy ki kell irtani, akkor ki kell irtani,mert
addig nem tud előrébb menni a választott nép, addig nincs népszámlálás. Egy
népnek, egy gyülekezeti csoportnak az előrelépési akadálya lehet, ha nem
engedelmesek. S ha felnő a fattyú, az már nagyon erős, ott van a megreformált
karizmatikus gyülekezet kellős közepén, s elszakítja a gyülekezeteket az
ígérettől, nem engedi, hogy bekerüljenek. Végezetül
az ünnepeket tartsuk meg naponként. De a „zsidó ünnepeket” ne tartsuk meg,
csak mert az „Úr mondta”, ha nem vagyunk zsidók. Aki pedig zsidó, tartsa meg
azokat is évenként, ha az Úr úgy rendelkezett. A héten is volt egy ünnep, a
Jeruzsálemi Templom lerombolására emlékeztek. Miért kellene azt megtartani,
és böjtnapként megélni a keresztényeknek? Pont a hellén csapatok csinálták,
amely hellenizmuson élnek ma a keresztények. Miért ünnepelünk olyan ünnepet,
és miért böjtölünk olyan böjtöt, ami nem a mienk? Isten ünnepeit, a saját
népünk ünnepeit illetve a személyes ünnepeinket megünnepelhetjük, de mindezt
előzze meg, hogy kihez tartozunk. Saját ünnepem is lehet, mert örülhetek
annak, hogy élek, hogy van Peszachom, Savoutom és Szukkothom. Minden
saját ünnepemet előzze meg, hogy köszönöm Istenem, hogy nem haltam meg,
kegyelmet kaptam és örök életem van, s ez mindennap megtörténhet. De a
köszönet ne dátum legyen, ne habos torta, ne külsőség, hanem Isten elé állás,
istentisztelet. Az oltár működik, és az én életemnek ott kell lenni az
oltáron. De amikor zsidózunk nincs rend, istentisztelet nincsen, de örömködés van, s az örömködés
Isten szemében utálatos. A Sátán csapdája, örömködj
és tapsolj, nem számít otthon mi van, csapd be
önmagad. Sőt, még úgy is becsaphatod magad, hogy zsidónak kinevezed magad. De
valami hiányzik: a szabadulás öröme. Ezért kellenek a helyreállításra Pinchaszok, Jeremiások, akik előrelátnak. Félre a
dobokat, a zsidó táncokat, zsidó ruhákat. Isten nagyon racionálisan adta, van
miért örülni, lesz miért örülni, mert volt miért örülni. Isten ezt az örök
örömöt akarja neked adni. Erre mondja a Filippi levélben az apostol, hogy
örüljetek, ismétlem, mindenkor örüljetek. Kicsit megrázó, hogy a jóra
figyelmeztetni kell az embereket. Ismétlem, örüljetek! S ebben a szóban
minden benne van, nem látod, nem hallod? Akkor kérd el a prófétai üzenetet,
kérjed, hogy Isten ajándékai közül működjenek a prófétai ajándékok, mert
akkor látsz majd valamit, hogy egyáltalán miért élsz, miért adtad át az
életedet. Isten megadhat nagyobb távlatokat az Igéje és az ő emberei által.
De nem azok által, akik a pillanatnak megfelelő, sokszor varázsigéket
mondanak, hanem az olyan emberek által, mint Jeremiás, aki harcba került.
Bekerített városnak kellett lenni, mert támadás érte, bizonyságnak kellett
lenni, mert rágalom érte, és olyan ércfalnak, amiről leperegnek a támadások.
Ha ilyennel találkozol, gyanús pozitív értelemben, hogy Isten embere. Nem
lehet leütni, agyonlőni egy rágalommal, egy támadással, biztos lábakon áll, s
látható az életében, hogy körbeveszi a fal, Isten törvényei megvédik. Tudja
mi a jó és a rossz, az átok és az áldás. Tudja mi a csábítás és a valóság,
tud őrséget állítani a szíve ajtajában, nem mindent fogadok be, ami kintről
jön. Van egy bekerített élete, s ami kint van, arról Isten tud, és azért adta
a falat, hogy az ne jöjjön be. Nem elkülönülés, apácaság, remeteség, élni egy
nagy szigeten, oázisban, hogy mások lássák, mert előbb utóbb szomjasak
lesznek.
Elhangzott: Sófár Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség 2010.07.03-i Szombati alkalmán
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON
LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN
TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |