|
Orbán Béla: Shabbat
Devarim Elhangzott
a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteleti alkalmán 2010.07.17. Elérkeztünk
Mózes 5. könyvének az első fejezetéhez. Az első fejezet első versében van
benne ennek a szombatnak a neve, „Ezek azok a szavak”. „ 1. Ezek
az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon túl a
pusztában, a mezőségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és
Haczéróth, és Dizaháb között. 2. Tizenegy napi járóföldön Hórebtől
fogva, a Szeir hegyének menve, Kádes-Barneáig. 3. Lőn pedig a
negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján,
szólt Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr
néki azok felől.” Tehát a
szavak. Ennél a heti szakasznál az első gondolat az, hogy ismerjük-e a szavak
fogalmát? Beszélünk, mondunk, de mi az, hogy szó? Örülök, hogy Károli jól
fordította, szavak, ezek az Igék, amit adott Isten Mózesnek. Itt az első
három fejezetben benne van az az elbeszélés, ami Istennek a bizonyságáról
szól. Mózes elmondja a 40. esztendőben, hogy Isten mit tett és hogy volt
Izrael népével együtt és hogy az akarata hogyan teljesedett be a választott
népen. Tanító számunkra, mert amikor Mózes búcsúzik, a legelső törvények
egyikét tölti be: „Add tovább gyermekeidnek!” Az idősebbeknek kell üzenni
elsősorban, töltsd be a törvényt, add tovább gyermekeidnek! Ez a
folyamatosság, amit Mózes elénk élt, és Isten akaratában járva megmutatott
nekünk. Nekünk mindenképpen tovább kell adni, ami bizonyság, amit Istentől
kaptunk, amit megtapasztaltunk, ami ígéretnek a birtokában vagyunk. Adtad-e
már valakinek tovább, hogy a hívő életedben az egyiptomi kivonulástól a mai
napig mit cselekedett Isten? Mózes ott áll a bevonulás előtt, egy új
generáció van ott, ami már megtisztult, ezeknek a bizonyságát, a negatív
tapasztalatait elmondta. Egyiptomtól kijövet ott voltak a próbák, a
nehézségek, a skorpiók, a tüzes kígyók. Tovább adtad-e? Elsősorban a testi
gyermekedről szól a kérdés. Tovább adtad-e, hogy Istennek a beteljesedett
ígérete mire való és mi a következő ígérete egészen az üdvösségig? Ha nem
adod tovább, nincs folytatás. Tőled függ a gyermeked sorsa. A mi szavainktól
válik Isten Igéje működő Igévé, történéssé, bizonysággá, minden pozitívvá. Ez
a pozitív. Nem azt mondta Mózes, hogy milyen szép pálmák voltak a sivatagban,
hanem Isten bizonyságairól beszélt, amit megcselekedett Isten, az az ígéret
beteljesedése volt. Szavaink Istenre mutatnak-e? Ő adta, Ő vezetett, Ő volt
velem és nem azt mondta Mózes, hogy én voltam első legszentebb Mózes, aki ezt
csináltam veletek, hanem azt mondta, hogy amit Isten adott, azt adtam nektek
tovább. Mózes nem fenyít, nem úgy beszél, mint egy uralkodó, ide figyeljetek,
ti ezt csináltátok. Nem számon kér. Nem úgy, mint mi szoktuk, hogy mit
csináltál. Nem. Ott áll, veletek történt ez. A heti
szakasznak van egy prófétai része. Ézsaiás 1. fejezetének versei, és az
összekötő szó az „écha”, azaz „hogyan történhetett ez”? Hogyan történhetett
meg pozitív szinten? Úgy hogy Isten velem volt és Isten beteljesítette.
Hogyan történhetett? Én engedetlen, hitetlen voltam, én ezt tettem. S Mózes
még önmagáról is bevallja a türelmetlenségét, hogy odacsapott a kősziklára,
és nem mehet be. Eltudjuk-e mondani tanító módon Isten Igéjét az életünkből
mások részére, mert ez a folytatás, nem a misszionálás, hogy aranyat-ezüstöt
kínálunk és minden jólétet és gazdagságot, hanem az, hogy velem volt, velem
van és beteljesíti? Ezt kell továbbadni. Mindennek a vége egyben kezdet is.
Minden napunk egy befejezés, és minden napunkról van bizonyságunk másoknak,
és el kell mondani. Tegnap velem volt, a múlt héten velem volt, a mai nap
velem volt, el kell mondani annak, aki utánad következik hitben, a szellemi
gyermekednek, hogy ugyanaz az ígéreted, mint nekem, hogy el ne rontsa ő is.
Ne essen ugyanabba a bűnbe, engedetlenségbe, amibe te beleestél. A te
bizonyságod életmentő. Bizonyságot teszek Istenről és elmondom a hibáimat is,
hogy ez, meg az történt. Elmondom a népemnek is a hibáját. Szabad beszélni a
kereszténység félrelépéseiről, hogy a következő generáció ne lépjen ugyanabba
bele. Szabad beszélni a lázadásokról. Mózes szinte kitárulkozott, hogy mit
tett a népe ez alatt a 40 év alatt. Egy közösségben is kell szólni. A
közösség elindult, és hol vannak? S újra elővehetem ezt a szót, „écha”.
Hogyan történhetett? Hogyan történhetett, hogy lelkesedéssel, és olyan
tisztán indultak el emberek, hova lettek, hol vannak? Isten tudja! De hogy történhetett
ez meg? Oda tudunk-e állni Isten elé, hogy vannak megmaradottak, van új
generáció. És vannak akik „écha” – úgy történt! Más tanuljon a mi utunkból, s
a következő generációnak könnyebb legyen. Annyi pozitív és negatív bizonysága
van Krisztus Testének, hogy fénysebességgel kellene haladnia. De hogy
történhetett meg, hogy mégis lassabban megyünk és nem gyorsabban? Écha?
Hogyan? Ézsaiás megmondja. A szombat másik neve Shabbat Hazon, a Látomás
Szombatja. Ézsaiás 1 fejezetének 1. versében van: „Ézsaiásnak, Ámos fiának
látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak,
Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.” Ez a látás
elég hosszú, most kettős üzenetet veszek elő ebből a prófétai szakaszból.
„18. No,
jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! Ha bűneitek skarlátpirosak,
hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint
a gyapjú. 19. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20. és ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr
szája szólt! 21. Mint lett paráznává a hív város! teljes vala
jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok! 22. Ezüstöd
salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve: 23. Fejedelmid
megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést
hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjük.
24. Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj!
Mert vigasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
25. És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal
salakodat, és eltávolítom minden ólmodat; 26. és adok néked oly bírákat,
mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te
néked: ez igaz város, ez hív város. 27. Sion jogosság által váltatik meg,
és megtérői igazság által;” Ez az
utolsó vers nagyon mai üzenet. Hogyan történhetett? Ebben a bibliai versben
van leírva, „mint lett paráznává a hív város!” „ Teljes volt igazsággal,
igazság lakozott benne, s most gyilkosok!” Hogyan történhetett? Aztán a papok
bűnei is fel vannak sorolva. Az igazság és jogosság ez a kettő, ami
elveszett. Sokszor ismételem ennek a két szónak az összekapcsolását. Jogosság
által. A magyar nyelvben is ismert, jogosság, azt jelenti, hogy van egy
törvény, van egy alkotmány, van egy alap, amire épül az egész társadalmunk.
Egy országnak van egy jogállása, rendje. Isten azt üzeni, hogy ott ahol nincs
törvény, nincs megváltás. Jogosság, törvényrend nélkül csak halál van.
Paráznaság van, s annak a következményeként ott van a gyilkosság, ahogy a
múlt héten elmondtuk. Paráznává lett a hív város, amely tele volt
jogossággal. A paráznaság az, ami szellemben, lélekben, fizikailag dúl minden
szinten. Mindenki érdekből a másikat használja. Istennek nagyon kemény a
szava, amikor azt mondja, hogy jogosság és igazság által váltatik meg. Ma
nagyon jól tudjuk, hogy a világ mindenféle rabságban van. A mammon
rabságában, s ebben a kereszténység is benne van, ugyanazokkal a
szimptómákkal. Rabságban van, és mindenki szeretne szabadulni valamitől, tudja,
hogy meg van kötözve, és Istennek a szava ma is nagyon egyszerű: jogosság és
igazság, törvény és ítélet. Az igazság nem az, amit elmondanak a szószékről,
hanem a törvény, amit Isten mond. Ez az engedetlenséged következménye, ezt
hordoznod kell. Ma az igazságosság éppúgy hiányzik, mint a jogosság. Ahol a
törvény megszűnt, ott nincs ítélet, ahol nincs ítélet, ott nincs kegyelem, s
ahol nincs kegyelem, ott Sion romokban van. S ahogy
folytatjuk: „Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság
lakozott benne, és most gyilkosok! 22. Ezüstöd salakká lett, tiszta
borod vízzel elegyítve:” A megváltás salakká lett. A megváltásról már
alig beszélünk. Hulladék! „Ne beszélj te kegyelemről, ne beszélj te
megváltásról! Ne beszélj a kereszt váltságművéről! Beszélj bármi másról!
Beszélj a történelmi helyzetről, adjál teológiát, dogmát, mit bánom én, csak
ne beszélj, mert túl kényes!” Mert az ezüst mindenkinek fájdalmas az
életében, mert az bűnbánattal, bűnmegvallással jár, döntésre váró eseménnyel kapcsolatos.
Ott lépni kell! Az ezüst nem ingyen adott, fájdalmasan megszerzett, hiszen az
emberi életnek szembesülnie kell azzal, hogy megváltásra van szüksége.
Szembesülnie kell az állapotával, és erről ma ne beszéljünk, túl kényes. A
Megváltóról se beszélünk, a Messiás Királyról. Nem beszélünk Krisztusról,
mert Ő képviseli a törvényt, hiszen az Ige testté lett, és Ő, mint Messiás
Király ítél királyi jogon Isten akaratából. Minden hatalom az Övé. Ítél a
birodalmában, magában Krisztus Testében is. Tehát a salakká lett ezüst. Ahol
elhangzik valami igehirdetés, elhangzik valami Isten nevében, felütik a
Bibliát, egyre kevesebbet hallok az ezüstről. Hallani lehet mindenféléről,
hogy lehet megúszni a társadalmi problémákat, hogy lehet meggazdagodni, a
világi megváltásról van szó, de az nem ezüst! Hamis aranyak, az öndicsőség
fénye, ami nem Istené. Istentől ellopott aranyak. Salakká lett az ezüst.
Megváltásról beszélni csak bűnös ember tud, mert kéri. Megváltásról
bizonyságot csak az az ember tud tenni, aki valóban tudta, hogy mit tett,
milyen az élete, s hogy újra kell, hogy szülessen. Mi nem tudunk fizetni,
hogy életünk legyen, s nem fogadjuk el, az értünk kifizetett Krisztus vérét.
Ne beszéljünk az ezüstről, ugye! Túl fájdalmas. Beszéljünk mindenféle
aranyról ugyanúgy, mint a világ! S ha nem beszélsz úgy, mint Mózes a népnek,
akkor nincs következő generáció. Ha nem beszélsz az üdvbizonyosságodról,
miattad hal meg a másik ember. Mózes életéből meg kell tanulnunk a
felelősséget. Add tovább gyermekeidnek! Add tovább az ezüstöt, adj végre hírt
magadról! A szomszédban születik a kutyának 6 kölyke, mindenki tudja. Rólad
nem tudja senki, hogy újjászülettél. Add tovább az ezüstöt, ne a salakot,
amit kiégettek, ne a hamis aranyat, ami bóvli, a hamis dicsőítgetéseket,
önmutogatásokat és színházi pózokat. Beszéljünk végre az ezüstről! Ez az,
amikor a hívő ember felkiált, écha, hogy történhetett! S akik megéltünk
néhány évtizedet hívőként, écha, hogy történhetett, hogy teljesen más lett a
kereszténység! Vagy csak 5 vagy 10 évet menj vissza az életedben, és tedd fel
a kérdést, hogy hogyan történhetett! Istennek van ígérete, volt ígérete,
akkor is ott volt a pusztában, ahol hitből lehetett továbbmenni, ahol
kiszolgáltatottság állapota volt. Hogyan történhetett meg? Ma, amikor meleg
van a városban, mindenki otthon van, vagy a strandon, ahelyett, hogy
hallgatná az ezüstöt! Hogy történhetett? Egy kicsit jobban szeretjük
magunkat, s csodálkozunk, hogy Isten azt mondja, kiviszlek a pusztába, ott
bírnod kell a meleget, vagy hited van, vagy ott maradsz. S vízzel!
Tiszta borodat vízzel elegyítették. A szellemi öröm, a bor mindig az öröm.
Fel van hígítva, lőre, hamisított. Igazi dicsőítések, igazi hála alkalmak
mennek? Dicsőítő konferenciák, dicsőítő akármik! Nagyon fel van vizezve, s a
víz nem más, mint a te kis gondolatod, lelked. Felhígítom azzal, hogy majd én
megmutatom, hogy kell dicsőíteni, szépen összejönni pár száz embernek
örömködni. Fel van hígítva. Tudod-e egyáltalán, mi az igazi öröm, mi az, hogy
szellemben örülni, vagy hígítottan. Valami Biblia szaga van, de nem veszed
észre, hogy még az örömödet is felhígították! Kommersz örömök, importáljuk
Amerikából, Afrikából meg ahonnét akarod. Hígított, kommersz, nem valódi. „22. Ezüstöd
salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve: „23. Fejedelmid
megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést
hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjük.” Sokat
lehetne arról beszélni, hogy ki a vesztegető és ki hogyan és mikor feküdt le
pártoknak, meg a hatalomnak, de nem az én dolgom. Isten látja őket, az Ő
dolga. Fejedelmeid azok, akik Krisztus Testét vezetik, akikre rábízott Isten
némely csapatot, megátalkodottak és lopóknak társai. A húsos fazék mellé
menni. Olyan gyülekezetbe menni, ahol van egy kis elismerés, talán még egy
kis anyagi haszon is. „Mind szereti az ajándékot, és vesztegetést hajhász,”
ennél szebb kifejezés nincs is a paráznaságra. Vesztegessél meg, tegyél
magadévá, vásároljál meg, kész vagyok eladni magamat! Magyarul ribanckodás.
Bibliában található szó, nehogy valaki megijedjen. Isten így hívja a népét,
ribanc, nevén nevezi. Vesztegetést vár. Tudod, mi az, hogy vesztegetést vár?
Le akar feküdni, megint a paráznaság. Vegyetek meg, odaadom magamat. De jól
fizessetek meg, még az ökumenéba is lefekszek. Pap vagyok, meg főpap, meg
főpásztor meg brigádvezető pásztor meg nem tudom, miket találnak ki. Címek,
rangok, cafrangok. „És árvát nem pártolnak és az özvegy ügye nem kerül eléjük.”
Ez pedig a közösség alaphelyzete. Özvegy és árva, magyarul megszűnt a férfiak
pótlása. Betakarás. Az özvegynek alapvetően nincsen férje, elveszítette, s
ebben a pillanatban a közösség felel érte, amiért a férj felelt, a fizikai
betakarást is beleértve, a gondoskodást is akár, megjavítom a vízcsapot, stb.
de elsősorban szellemi feladatról van szó, s a fizikai nem helyettesíti, hogy
humanista módon felásom a kertjét. Ugyanúgy az árva gondoskodása, aki
elvesztette a szüleit. Annak a szülő feladatát a közösségnek kell pótolni.
Magyarul közösségtelen lett. Ott, ahol nem beszélnek az ezüstről, salakká
vált a megváltás, ahol az öröm műöröm, ott nincs, ami összekössön bennünket,
mert valóban a szellemi örömök azok, amik összekötnek bennünket, mert az
bizonyságtevéssel jár, és egymás ölelésével jár. A megváltás által vagyunk
testvérek, az ezüst által vagyunk összeötvözve Krisztus Testeként. Örülök a
másiknak, örülök, ha meggyógyul valaki, örülök, ha nincs olyan az életében,
ami bűntől van, vagy bűnre késztető. Ahol nincs meg az ezüst és a bor, ott
közösségről ne is beszéljünk. Ahol a megváltásról, Krisztusról nem beszélnek,
ahol a szellemi örömöket nem élik meg, nem karizmatikus lelkendezésről
beszélek, ott mindegy, hogy ki ül melletted, ott csápolás, tömeg hipnózis
van, de nem fog érdekelni senkit, hogy veled mi van. Ehhez
Istennek is van szava: „24. Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura,
Izráel erős Istene: Jaj! mert vigasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút
állok ellenségimen!” A Bibliában mindig meg van nevezve Isten, nem úgy,
mint a pogányoknál, hogy az isten. Ebben az esetben azt olvassuk, „az Úr a
Seregeknek Ura, Izrael erős Istene” mondja. A Seregeknek Ura háborús
helyzetet jelent. Valami erő elindul. Ézsaiás itt még meg is duplázza Isten
nevét, „az erős Isten.” Eldöntött tény, hogy Isten lépni fog abban, hogy a
bor vizes, a megváltás nem ér semmit, az ezüst salakká lett, Isten lépni fog.
Beszéljünk pozitívan. Ez a pozitív, hogy Isten jön a seregével, a hamisítókat
megítéli. „Jaj!” Önmagát vigasztalja meg, mert Istennek fáj. Istennek ez az
állapot fáj, hogy keveset beszélünk az ezüstről, a megváltásról, hiszen az
egész isteni mű lényege, hogy minden embert akar, hogy üdvösségre jusson,
megváltson abból, ami Ádámtól idáig volt. Ez az egész üdvterv. Ezt csorbítja
az ember. Nem humanistának kell lenni és Istent emberként kezelni. Aki
Krisztus Testében van, annak tényleg fáj, ami van. Tényleg fáj, hogy
Krisztusról nem beszélünk, s az öröm hamis öröm. Ez az igazi krisztusi s nem
az, amit az Ő nevében celebrálunk. „ 25. És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom
mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;” Nagy salak hegyek vannak, s abban kevés maradék az
ezüstből. Nagy könyvesboltok tele könyvvel. Nagy-nagy szolgálók. S ha ebből
kiolvasztanánk, hogy a Krisztus! Az nagyon kevés. Isten azt akarja, hogy a
közösségekben ezüst legyen. Nem ezüstbányákat nyit, hanem ebből a nagy
meddőhányóból, amit kereszténységnek hívunk, kinyeri azt a kevés maradékot.
Ilyen szomorú az állapot, tetszik, vagy nem tetszik. Nagy hegyek, s benne
csak kevés. S Istennek a terve ezzel a kevéssel, ezzel a maradékkal van, ez
Isten ígérete. „S adok neked oly bírákat, mint régen s oly tanácsosokat,
mint kezdetben, s akkor azt mondák teneked, ez igaz város, ez hív város.”
Megtörtént, mert ígérete szerint a Szent Szellemet kitöltötte. Ő az, aki
bennünket megítél, benned az a vészcsengő, ami megszólal, hogy ne tedd, s
emlékeztet tanácsosként, hogy mi Istennek az igéje. Emlékeztet, tanácsol,
vezet. Elfogadtuk már? Elfogadtuk már a tanácsost, a belső bírálatot? A Szent
Szellem az igazság és jogosság: „Sion jogosság által váltatik meg, és
megtérői igazság által;” A Szent Szellem legnagyobb munkája pontosan ez,
nem a felhígított lőre, amit karizmatikus örömködésként adnak elő. Nem az a
nagy meddő hányó, amiben némi krisztusi van. A Szent Szellem legáldásosabb
munkája, amely életre vezet, megismerem a törvényt, s a törvény által
megismerem a bűneimet. Jogosság. Ő az, aki kinyitja a Bibliát, és megmondja,
hogy ember itt megbotlottál. Ember, itt bűnös vagy, itt engedetlen vagy. Jog
nélkül nincs ítélet. Törvény nélkül nincs kegyelem. A Szent Szellemre
figyeljünk, ne legyen felhígítva a borod! Legyen örömed, hogy tudod, mi a
bűnöd és leraktad. Legyen örömed, hogy ettől szabadulni kell és megszabadultál.
S jön a
folytatás. Vissza kell csatolnom Mózes életére. 5. könyve így kezdődik: ezek
a szavak. Mondd el, hogy megtudtam, hogy ez az életemben bűn és Isten
szabaddá tett, le tudtam tenni az Úr elé. Mentesítve vagyok az ítélettől,
mert van kegyelem és kértem rá szabadságot és kegyelmet. Erről beszélj, add
tovább! Úgy, mint Mózes ott a határnál. Valakinek kellene szólni, ez történt
2000 év alatt. Beszéljünk a következő generációnak, a saját gyermekednek, a
szellemei gyermekednek. Add tovább! Add tovább az ezüstöt, add tovább a
borodat! Erre vágyik az egész világ, és kap hígított bort, meg maszlagot,
ezüsttel bevont akármit. Ez a kettő, Ézsaiás látása és Mózes beszéde
összekapcsolódik. A látás beszéddé kell, hogy legyen. Ha látok valamit,
szólnom kell, de nem azt jelenti, hogy ítélkezem és bíráskodom. Nézz magadra!
Emlékszel? Látod még azt az Egyiptomot, meg azt a vizet? Látod a rézkígyót?
Látod a bűnbeeséseidet, a botlásaidat? Látod a kegyelmet, hogy mégis itt
vagy? Látod, Ő ilyen, s azért ilyen, mert adott valakit, aki adta a
jogosságot és igazságot. Isten törvényeit ítéletével kegyelemre változtatta.
Ez a pozitív, nem az, hogy tapsoljunk, mert jókedvünk van. Ez az életöröm,
hogy tudom, hogy Istennek mi a törvénye ebben a helyzetben, ebben az életszakaszban,
amit pusztai vándorlásnak is hívhatunk az életünk során. De nemcsak azért
kaptuk, hogy mi megéljük, hanem Mózesnek tovább kellett adni Józsuénak is,
aki mellette sétált és tanult, de az új generációnak is tovább kellett adni.
Felelősek vagyunk egymásért jogosság-igazság tekintetében. A jogosság és
igazság pedig egyedül Istené. Nincs egyházi törvényrend, de van Isten
törvénye, ami által működhetnek társadalmak. Fölötte mindennek Isten törvénye
van. Nincsen más ítélet, egyedül Isten ítélete van. Ember embert nem ítélhet
meg, csak Isten nevében, ha felhatalmazása van Istentől. Ember embert nem
ítélhet, Istenre hivatkoznak és hamis egyházi törvényekkel ítélkeznek. A
földi törvények felett Isten törvénye van, jó lenne, ha Isten törvénye
alapján születnének földi törvények. De ha nem adjuk tovább, hogy tanulnák
meg, így egyéb törvények is bekerülnek, aminek eleget kell tennünk. Ez folyik
ma egyre inkább. A Mózes 5.
könyvéről beszélve a 70-es fordításnál kezdődött a baj, amikor a hébert
lefordították görögre, számtalan szó meg lett másítva, kihagyva, kicserélve,
átírva, itt kezdődött az első probléma. A fordítások első torzója a 70-es
fordítás lett. Úgy hívják ezt a törvényt, hogy a törvény másolása, új törvény
adása. Azt kell mondanom, hogy semmi nem történt, semmi új törvény adása. A
zsidóság is arra hivatkozik, hogy a királynak a törvényt le kellett másolnia
és magával vinni, és új törvényként kezeli Mózes 5. könyvét. Mindenkinek el
kell mondanom, hogy jogosság és igazság tekintetében állandóság van. Amit Isten
kinyilatkoztatott a Sinai hegyen, az alexandriai fordítás után is állandó
maradt, és 2000 év után is. Ugyanaz a rend. A végrehajtási utasítások után
vannak változások, de a törvény ma is ugyanaz. Mikor elérkezünk Mózes 5.
könyvéhez, jegyezzük meg, hogy nincs új törvény, nincs új szövetség, minden a
régi, annyi különbséggel, hogy kibővült a Golgotánál a törvényrend
igazsággal. S az igazság nem más, mint a Sátán megbüntetése, levettetése, s a
mi megítélésünk kegyelem által. Nem lett változás a törvényekben, nem lett új
törvénykönyv adása. S ha igazság és jogosság által váltatik meg ez a világ
is, vissza kell menni az eredetekhez. S az alexandriai fordítás óta is
számtalanszor átírták, hozzátettek toleranciával, humanizmussal,
hellenizmussal. Működik a törvényellenesség. Isten szava állandó, s ma is
kell beszélnünk mindarról, amit Mózes elmondott. Ott kell lenni előttünk
Mózes bizonyságtevő életének. Add tovább gyermekeidnek! Ez egy parancs.
Számon kérhető vagy, ha nem adtad tovább a tegnapi bizonyságodat, ha nem
beszélsz a szavakról, amit Isten adott neked, nem a papok meg a barátok,
hanem azok a szavak, amit Igének hívunk, s amiről tudod, hogy a tied, s a
Krisztus Testéé, köteles vagy tovább adni. Új generáció pedig naponta van.
Naponta születnek újjá emberek, naponta foganhatnak életek. De ehhez a te
szavad kell. Mózes nem félt elmondani a népnek, hogy min mentek át, hogy mi
történt 40 év alatt, mert fontosabb volt a jövő. Nem volt toleráns. Nagyon
egyszerűen és racionálisan kimondta Mózes, hogy ez van, ez volt és ez lesz.
Ki tudom-e mondani, hogy hol botlottam el? Ha rendezted Istennel a dolgokat
és emberekkel is persze, és elmondod másoknak, az másokat erősít. Tovább
adtad-e? Mától kezdve add tovább! A születés pillanatában kezdődik a közösség
építés. Amikor valaki megszületik, már add tovább a bizonyságodat! A saját
gyereked ott legyen melletted az első perctől kezdve, s lássa, hogy te min
mész keresztül. Mondd el az örömeid, hogy ne valami idegen öröme legyen, hogy
milyen voltál, és mit tett Isten veled. Így tudod a generációknak tovább
adni, mert semmi nem a tied, se az ezüst, se a bor, se az arany. Minden
Istené. Nem az én igazságom, ami gyereknevelés. Nem az én jogosságom a szülői
terrorom. Hanem elmondom, hogy tudom, hogy engem Isten törvénye megítélt, de
hálás vagyok, van borom, a hálaadás pohara, az Úrvacsora. Itt Mózesnél egy
hónap volt hátra. Krisztus Testében nem tudhatjuk, mennyi az az egy hónap,
ami még hátra van. Nem tudod, hogy neked hány hónapod van hátra. Állj ott,
légy készen, add tovább az ezüstöt, add tovább a tiszta bort, és állítsd
helyre először a saját életedben a jogosságot, hogy igazság is lehessen az
életed. Menj Isten elé. Uram szeretném tudni, ki vagyok. Szeretném tudni,
hogy mi az, amit Ellened tettem. Bár tudom, hogy nem voltam engedetlen, de
biztos van olyan, amiben Te másképp döntöttél volna, mint én. Taníts meg a
törvényedre. Taníts meg a jogosságra, hogy megítéljél és igazság legyen, s ez
az ítélet számomra életet jelent. Ez az,
amit Ézsaiás látott. Látod, hogy mi a terve Istennek az életeddel? Látod,
hogy mi a terve Istennek Krisztus Testével? Jogosság és igazság. Törvény a
helyére, ítélet folyjon, és fogadd el a kegyelmet, s akkor át lehet lépni a
Jordánt. Ez lehet akár a holnapi nap. A holnapot is csak úgy kezdheted, ha a mai
napod meg van ítélve, ha jogosság igazság és kegyelem által befejezted. Vagy
máskülönben folytatod a bűnös életedet. Egyszer meg kell szakítani a
Jordánnal az utunkat. Állj meg, vessél számot, légy őszinte. Mózes tudta,
hova megy, és nem úgy ment el, hogy vitte magával a bizonyságait. Ott hagyta
a többieknek. Te mit hagysz itt a többieknek? Bizonyságot, szavakat, vagy
viccesen mondhatnám adótartozást? Életet? Vagy eltűntél, s még nyomokat sem?
Sok-sok hívő ember magányosan él, bezártan, testvér nélkül, mert nem adta
tovább. Megszülheted magadnak a követőket, akiket nem bemisszionálsz,
verbuválsz, hanem elmondod, hogy én már jártam a pusztában, velem volt, ez
történt, az történt. S tudom, hogy hova megyek, tudom, mi a szolgálatom, az
életemnek a végcélja, mert Isten kezében van. Naponta meg kellene állni
Mózesként, bizonyságot tenni egymásnak, hogy a következő generáció azt tudja
mondani, megyek én is. Tehát ezek a szavak. Mit mondtál, miről beszélsz?
Mózes semmi másról nem beszélt, csak amit Istentől kapott, meglátott és
megélt bizonyságot, amelyek lehetnek negatívak és pozitívak. Isten
megtisztít, mire a Jordánhoz érsz, ahogy megtisztította a választott népet,
minket is megtisztít, befejezi bennünk a munkát. Jogosság és igazság, e két
legnagyobb kincs, s a két kincs egyetlen hordozója, képviselője nem
más, mint a Szent Szellem. Őt kellene kérni, hogy Istenem, vagy Jesua, add Te
Szent Szellemedet, hogy vezessen el minden jogosságra, minden igazságra, hogy
örök életem legyen.
Elhangzott: Sófár Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség 2010.07.17-i Szombati alkalmán
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON
LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI
ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |