|
Orbán Eszter: Útmutató a
hívő élethez
Elhangzott
a szombat bejövetele előtt 2010.07.23. Interneten
érkezett hozzánk egy kérés, hogy Péter apostol 2. leveléről beszéljünk, annak
is az 1. fejezet 5-6-7 verséről. De ahhoz, hogy megértsük, hogy hova ékelődik
be ez a 3 igevers, elolvasom az 1. fejezet 1. versétől a 11-ig. „1. Simon
Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő
drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak
igazságában: 2. Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az
Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. 3. Mivelhogy az ő
isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való,
Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával
elhívott; 4. a melyek által igen nagy és becses ígéretekkel
ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé
legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
5. Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé
ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, 6. a
tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a
tűrés mellé pedig kegyességet,7. a kegyesség mellé pedig atyafiakhoz
való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
8. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket
hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére
nézve. 9. Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó,
elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról. 10. Annak okáért,
atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatásotokat és kiválaszttatásotokat
erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.
11. Mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és
megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.” Mielőtt
hozzákezdenék, először arról szeretnék beszélni, hogy milyen körülmények között
íródott ez a levél, ugyanis párhuzamot lehet vonni az akkori és a mostani kor
között. Péternek ez a levele azoknak szól, akik „velünk egyenlő drága
hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak
igazságában.” Vagyis mindenkinek szól ez a levél, azért is kapta azt az
elnevezést, hogy közönséges levél, hiszen a közösségeknek szól, konkrétan a
kisázsiai gyülekezeteknek. Ennek a levélnek a megírására az adott okot, hogy
a gyülekezetekben tévtanítók jelentek meg, akik azt
hirdették, hogy a hívő élet szabadsága megegyezik a világi élet
szabadosságával. Nyugodtan élheted a dínom-dánom
életedet, nyugodtan csinálhatod, amit a világ tesz, hiszen a hívő életben is
megadatott a Krisztusban való szabadság. Csakhogy összekeverték a szabadságot
a szabadossággal, s ez a mai helyzetre is jellemző nagyon sok helyen. Nagyon
sok hívő ember felcseréli a szabadosság fogalmát a szabadság fogalmával. A
szabadságban való élést nem tudja megélni, mert beszűrődnek a világi
élményei, s azt hiszi, ugyanazokat a dolgokat teheti meg, csak valamiféle
vallásos köntösbe bújva. Nem ritka hívő körökben, hogy azt tanácsolják, hogy
nyugodtan menjél férjhez hívő létedre hitetlenhez, nem baj az, majd megtér
általad. Nyugodtan menjél hozzá más felekezetűhöz, nem gond, egy az Isten.
Nyugodtan támogassátok a melegeket, hiszen ők is Isten teremtményei. Nem
akarom sorolni, hogy milyen szabadelvű gondolatok tömkelege árad a hívők
között manapság. Megdöbbentő dolgok jelennek meg az interneten is,
megdöbbentő dolgokra biztatják pásztorok a hívőket. A kisázsiai gyülekezetek
helyzete mai nap is aktuális. Péter szava tehát ma nekünk szól. Majd így
folytatja: „Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és
Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.” Már beszéltünk arról, hogy a
kegyelem és a békesség miért válik szét, és hogy áll mégis párhuzamban
egymással. Hiszen a görög „karisz”, kegyelem szó és
a héber „shalom”, mint békesség, arra utal, hogy
Péter mindenkinek írta ezt a levelét. Nincs különbség ebben a tekintetben
nemzetekből valók és zsidók között, hiszen mindkét csoport benne volt ebben a
szabadelvűségben, szabadosságban, ami terjedt a gyülekezetekben, és
mindenkinek szólt, hogy legyetek észnél. Kegyelem néktek és békesség, karisz és shalom adassék nektek
bőségesen, Istennek és Jézusnak a megismerésében. Istennek és Jézusnak,
kegyelem és békesség párhuzamba hozható, ugyanis a pogányoknak a kegyelem
által van szükségük arra, hogy megismerjék Istent, hogy rádöbbenjenek, hogy Ő
az egyetlen egy igazság, rajta kívül nincs más Isten, nem lehetnek
kisisteneink, uraink az életünkben, csak Ő. A zsidóknak pedig pontosan arra a
békességre van szükségük, amit Jesua HaMassiah-ban
ismerhetnek meg, amely Jesua által megbékíti őket Istennel, megbékíti őket a
világgal és önmagukkal. Itt a héberben nem csupán békességről van szó, azt
mondja, hogy „shalom rav”,
azaz nagy, határtalan békesség. Tehát nem egy pillanatnyi állapotot fog Isten
megbékéltetni az életünkben, nem fegyverletétel lesz, nem arról van szó, hogy
pillanatnyilag szünet lesz a veszekedések és háborúságok közepette, hanem egy
állandóságot, egy stabilitást, egy folytonos békességet akar adni, egy olyan
békességet, amely mindenre kiterjed. Nemcsak a szellemi életedre, hiszen
szellemben ez által valóban olyan ajándékokat és kincseket élhetek a
Messiásban hívő zsidóként, amelyre eddig nem adatott példa. Ezt a személyes
életemben is tudom mondani, hogy megtörtént, amikor egyesült bennem a két
identitás eggyé, a krisztusi és a zsidó, akkor határtalan békessége,
szabadsága lett a szellememnek, de ugyanakkor a testem és a lelkem is
megbékélt. Az egész lényemnek a békességére utal ez a vers. Ezt megkaphatja
az, aki elfogadja Jesua HaMassiát, mint Urát. Az Ő
megismerésében adatik meg ez a békesség, s az Istennek a megismerésében
adatik meg a kegyelem. Tehát nem elég csupán hinni, nem elég csupán
elfogadni, hanem, ahogy később látjuk, a megismerésben, az Igében való
elmélyülésben, az Istennek a megismerésében találjuk meg a kegyelmet, és
Krisztusnak a megismerésében találom meg a békességet. Úgy
folytatja tovább, hogy „Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel
megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése
által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;” Miért
van az szétválasztva, hogy életre és kegyességre? Hiszen az életet lehet
kegyességgel is élni. Ha elővesszük a héber szöveget, a kegyesség szóra egy
másik szót használ, az istenfélelmet. Jirat Elohim, vagyis Istennek a félelme, ami nem Istentől való
félés, hanem ez a szó, hogy „jirat”, a „roe” szóból származik, ami annyit jelent, látás. Istennek
a látása, s meglátása annak, amit Ő tesz akár az én életemben, akár mások
életében, látom az Ő kezét, az Ő cselekedetét, látom az Ő bizonyságát. Látom
Őt, természetesen nem víziókban és nem látomásokban, hanem szellemben
érzékelem a szellememmel. Életre és kegyességre való, vagyis életre és
istenfélelemre való. Az életre itt a héber az ismert „chaim”
szót használja, ami jelenti a fizikális és lelki életet. Jelenti a
fizikumomat, amiben vagyok, azt, hogy egészséges vagyok, hogy meg van
mindenem, hogy van tudásom, van ismeretem, vannak talentumaim, tehát a lelki
és fizikális oldala az életnek az, amit ez a szó jelöl. A másik pedig az
istenfélelem, az Istennek a látása, a szellemi életemre vonatkozik. A szellemi,
lelki, fizikális életemre vonatkozólag mindennel megajándékozott az Ő Isteni
ereje által, „Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és
hatalmával elhívott;” Ez is megállított, hogy nézzünk jobban a szavak
tartalma mögé, mi van a dicsőségével és hatalmával elhívott mögött. Ez első
olvasatra kicsit megfoghatatlannak tűnik számunkra, akik földi közegben
élünk. A dicsőség és a hatalom sokszor tűnhet elvont fogalomnak itt a földi
körülmények között. Ha újra a héber szöveget veszem elő, ott a fordítás az,
hogy „az Ő igazságának az erejével hívott el”. Kicsit más. Ebben érzem az
erőt, a közelséget, ami ha szabad ezt mondani, kézzel foghatóvá teszi az
Istennel való kapcsolatomat. Ember közelibbé teszi. Az igazságának ereje nem
más, mint az Ő váltságművének az ereje, az Ő ígéreteinek, a
beteljesedett ígéreteinek az ereje, az Igéjének az ereje. S az igazságnak
annyi, de annyi jelentése van még, hiszen a jól ismert „cedek”,
vagy „caddik” szó, ami jelent még győzelmet,
áldást, üdvöt, jóságot, kegyességet, jámborságot, erényt, ezeknek az erejével
hívott el. A győzelemnek az erejével hívott el. Az üdvösségnek az erejével,
amelyikben megkapok minden áldást, minden jóságot, minden kegyességet,és amely által magam is a jámborságnak lehetek a
tükörképe. Visszatükrözhetem ebbe a világba azt az erényt, amelyet
Krisztustól kapok. Ha ezekkel az ajándékokkal hívott el és ajándékozott meg,
akkor meg kell állnunk és oda kell figyelnünk ennek a levélnek a
mondanivalójára, amelyben elég nyomatékosan szerepel az igazságnak a fogalma.
Hiszen az első versben is ott van, hogy „drága hitet nyertek a mi
Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak igazságában.” A 3.
versben is benne van, hogy a saját igazságának az erejével hívott el. S ha
olvassuk a következő fejezeteket is, láthatjuk, hogy Péter hangsúlyozza, hogy
egyetlen egy igazság van, Jesua HaMassiah. Minden az Ő szavához kell, hogy
igazodjon. Minden más hazugság, minden más, ami eltér a szavától rész
igazság, s a rész igazságok mögött mindig a hazugság atyja áll. Azért kell
kihangsúlyozni, hogy az igazság a fő gerince a levélnek, mert a szabadság és
az igazság nagyon összefüggő fogalmak. A szabadság és a szabadosság éppúgy
ellentéte egymásnak, mint az igazság és rész igazság. Hiszen ha valaki
szabados felfogásban él, és a gyülekezetekben terjeszti a különféle teóriáit,
mint ahogy ez a kisázsiai gyülekezetekben is megjelent, az hazugságot hirdet.
Ha valaki azt mondja, és sajnos ez nagyon gyakori manapság, hogy menjél
nyugodtan hitetlenhez, majd megtér általad, az hazudik, az nem az igazságot
képviseli. Ilyen nincs. Ha beteszem a rothadt almák közé az ép és egészséges
almát, a rothadt almák nem lesznek egészségesek, hanem az ép és egészséges
alma fog megrothadni. Ilyen nincs, hogy majd a jó megváltoztatja a rosszat. S
ezek a félremagyarázások, fals teóriák elvihetik a hívőknek az útját, nagyon
félrevezethetik, tévútra vihetik és a szabadság fogalma elfordul
szabadossággá, az igazság eltorzul hamissággá, hazugsággá. Ezért nagyon
fontos, hogy érzékeljük azt, hogy miért akarja Péter kihangsúlyozni azt, hogy
az igazságnak az erejével hívott el minket, hogy emlékezzél arra, hogy
az igazságban tartattál meg, hogy emlékezzél, hogy neked is igazságot
kell cselekedned, ez tesz téged krisztusivá. Ha nem cselekszed az igazságot,
ha nem vagy benne az egyetlen egy Igazban, akkor nem lehetsz
krisztusi. Akkor próbálkozhatsz mindenfélével, de valami sántítani fog.
Valami mindig akadályozni fog abban, hogy a tökéletes Igazságnak a
képviselőjévé légy. Természetesen
nem vagyunk bűntelenek, halandó, esendő emberek vagyunk, akik megbotlunk, de
Péter pontosan ebben a levelében, az első fejezetben, az első 11 versben
leírja, hogy a hívő életben mi lehet az útmutató, hogy mik lehetnek az
útjelző táblák, hogyan menjél tovább. Mi által tartatsz majd meg, ahogy írja
a 7. versben, de előtte még a 4. verset olvasom el: „amelyek által igen
nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni
természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a
kívánságban van e világon.” Ez a vers is megcsúsztathatja a hívők
lépteit, hiszen isteni természet részeseivé válni, ha nem figyelünk oda, és
nem jól értelmezzük, elvihet egy misztikumba is, egy misztérium felé vihet,
hogy bizony te már elfogadtad Jézus Krisztust, akkor te már bűntelen vagy,
nem tudsz semmi rosszat csinálni és az isteni természet lényege átárad beléd,
s ha szabad ezt mondanom, majdhogynem kisisten leszel. Ezek a tanítások a
keleti vallásokban igencsak megtalálhatóak. Beszűrődhet a tévtanítás,
hogy te isteni természet részese vagy, és felsőbbrendű vagy, mint az átlag
halandók itt földön, te már a halandóság felett vagy egy lépcsőfokkal. Ez így
nem igaz. Nem erről beszél ez a vers. Érdemes elővenni a héber szöveget
ismét. A héberben ez a „természet” szó jelenti azt a természetet, ami körül
vesz minket, tehát a teremtett világot, de ugyanez a szó átvitt és mélyebb
értelemben azt jelenti, hogy alámerülés, elmerülés valamiben. Azonnal a bemerítkezés jutott eszembe, mint a szövetségnek a
jelképe. Tehát az Istennel kötött szövetségnek a megélése. Tulajdonképpen
olyan ez, mint egy házasságkötés. A házasságkötés is szövetségkötés.
Szövetségre lépek azzal, akivel összekötöm az életemet örökre. Itt is arról a
szövetségkötésről ír Péter, ami megtörténhet egy bemerítkezés
által. Azokkal az ígéretekkel ajándékozott meg, amit egy újjászületés révén
az ember lassan meglát a saját életében. Hiszen a bemerítkezés
által megmenekültünk a világnak a romlottságától. Itt azt írja, hogy „kikerülvén
a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.” Erre a héber szöveg
kicsit mást mond. Miután te ebbe az isteni természetbe alámerültél, ezt
követően „Ő megmentett a világ kívánságának a behódolásától”. Vagyis itt egy
uralomváltásról van szó. Miután te átadtad az életedet, s szövetségre léptél,
egy örök, visszavonhatatlan és bonthatatlan szövetségre léptél, ezután Ő megmentett téged attól, hogy te behódoljál a
világ kívánságainak. S itt nem csak a világi, testi kívánságokról,
hívságokról van szó, hanem azokról a világi, szellemi áramlatokról, amelyek
elvihetik és elterelhetik a hívőknek az útját. Péter ismételten arra hívja
fel a figyelmet, hogy emlékezzél, hogy honnan jöttél, abból a
förtelemből, ami most támadja a gyülekezeteket. Emlékezzél, hogy honnan
mentett meg, attól, hogy te bármiféle más uralom alatt legyél. Eljutottunk
az 5-6-7. vershez. „Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti
hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
6. a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig
tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,7. a kegyesség mellé pedig
atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig
szeretetet.” Gyönyörű szép felsorolás. Érdemes megfigyelni, hogy honnan
indulunk el, és hova érkezünk meg. Ez a 8 felsorolás bizonyos összefüggést
mutat egymással. 8 tulajdonságot említ meg, a legelső a hit, mert egyértelmű,
hogy hit nélkül nincs miről beszélni. A hit ebben a szövegkörnyezetben nem
csupán azt jelenti, hogy hiszem, hogy van Isten, hiszem, hogy Krisztus a
Megváltó, hiszem, hogy a Szent Szellem működik ma is. Sokkal több jelentése
van. A hit hűség, bizonyosság, szilárdság, tartósság
és egy olyan fajta ajándék, amely stabilitást és állandóságot biztosít. És ha
azt nézem, hogy a ti hűségetek és a ti bizonyosságotok mellé tegyétek ezt a 7
ajándékot, amit itt felsorol, akkor a legelső kérdésem az, hogy milyen az én
hitem? Lehet-e egyáltalán ezeket a dolgokat mellé tennem? Van-e arra hitem,
bizonyosságom, stabilitásom, kitartásom, állandóságom, hogy ezek a
cselekedetek a hitem mellett megálljanak? Feltűnt nekem, hogy mi ez, hogy
„ragasszatok?” Az én hívő életemnek ilyen puzzle darabkákból kell
összeállnia? Innen is veszek egy kicsit meg onnan is? Nem erről van szó. Az
eredeti héber szó azt jelenti, hogy összegyűjteni, sokszorosítani,
nagyobbítani, gyarapítani. Főleg a gyarapodás szava ez. A „jaszaf” szóból származik, amiből ered a Joszef, József neve. József neve is azt jelenti, hogy
gyarapítani, sokszorosítani, összegyűjteni. Itt arról szól az Ige, hogy
ezeket a cselekedeteket nem nekem kell gyarapítani, összegyűjteni és
összeszedegetni, hanem hagynom kell azt, hogy a Szent Szellem gyarapítsa,
növelje, sokasítsa és tegye élővé az életemben. Hiszen ha József példáját is
nézem, azt történt, hogy eszköz volt, aki áldássá lett Egyiptom számára. Nem
ő volt az, aki istenkedett a többiek felett, nem ő volt az, aki csodákat tett
az emberek életében, hanem Isten őt használta fel, hogy megmutassa a hatalmát
és erejét, pontosabban az Ő igazságának erejét. Hogy megmutassa, hogy Ő az
egyetlen Úr, és hogy mire képes. A továbbiakban nem arról kell beszélnünk,
hogy a saját erődből csikard ki magadból a humanista jó cselekedeteket, hanem
arról, hogy Isten hogyan végzi el a Szent Szellem által benned azt, hogy jót
cselekedj, mit jelent a tűrés, mit jelent a mértékletesség, mit jelentenek
ezek a fogalmak, ezt szeretném egy kicsit jobban kibontani. A jó
cselekedetet a jól ismert caddik szóval hozza a
héber,aminek említettem a jelentéseit, mégis a
legfontosabb az igazság. Tehát a hited, a hűséged, a bizonyosságod mellé
hagyd, hogy Isten munkálja ki benned az igazságot, ugyanakkor te legyél azon,
hogy az igazság győzzön az életedben. Nem humanitárius jó cselekedetekről van
szó. Nem arról, hogy az árvízkárosultaknak gyorsan utalj át százezer
forintot, nem arról van szó, hogy a hajléktalanoknak azonnal fedél kell a
feje fölé. Ez is lehet része, de nem ez a súlypont. Ne a saját magad
elképzelte jó cselekedeteket tedd meg. Az a súlypont, hogy azokat a dolgokat
vidd végbe, amit Isten eleve elrendelt felőled. Azt az igazságot képviseld,
Akiben vagy. Lehet, hogy radikálisan hangzik, de nem mondanám, hogy ezek jó
cselekedetek kell, hogy legyenek, hanem az Igazság képviseletében járj el.
Vagyis a hited mellé legelsősorban az igazságot ragaszd, gyűjtsd össze,
sokszorosítsd, és abban élj, azt képviseld. Vagyis mindenben igazat mondj,
igazat gondolj, igazat állíts, igazságban járj el, igazságot cselekedjél, az
egész lényedet járja át az igazság, de ez csak akkor lehetségesek, ha az
előbb említett igeversek valóban életté válnak az életünkben. Valóban nem
fals dolgokat kezdünk el hangoztatni, nem fals dolgok után kezdünk gondolni,
nem rész igazságokat cselekszünk, és rész igazságok után járunk, hanem az
egész lényünk az igazságnak van alárendelve. A hited mellett az igazság
jelenjen meg elsőként. Aztán a
tudomány. Itt nem lexikális ismeretekről van szó természetesen, nem arról,
hogy kívülről magold be Péter apostol közönséges 2. levelét, és tudjad
idézni, hogyha álmodból is felkeltenek, hanem arról, hogy ismerd az Igét, mit
üzen, mit akar, mit szól. Számodra, amikor éppen a kezedben van az Írás, mit
üzen, ismered-e azt, amit olvasol, érted-e? Ismered-e, hogy számodra abban az
életszakaszban, amiben vagy, mit mond az Ige? Neked, konkréten. Legyen meg az
az ismeret benned, hogy ha leülsz, és az Igét
olvasod, konkrétan, személy szerint neked mit mond. Milyen változást visz
végbe az életedben? Legyen élő beszéddé Isten Igéje, legyen életté! Itt a
tudomány, ismeret nem lexikális tudás, nem száraz tananyag, hanem Istennek az
ismerete, az Igének az ismerete. S emellett
az ismeret mellett megjelenik a mértékletesség, ami szó szerint a héberben a
szellem fenntartása, megtartása, a szellemnek a kitartása, kibírása
mindenféle kísértésnek, próbának. S mindjárt olvasom a következő fogalmat, a
tűrést. Ez a két fogalom, mértékletesség és tűrés úgy jelenik meg, mintha
valami önmegtartóztatásról lenne szó, egyfajta önsanyargatásról, a léleknek a
visszafogásáról, lemondásról. Olyan negatív csengése is van ennek a két
szónak, hogy mértékletesség és tűrés. Nem erről van itt szó. A mértékletesség
a szellemnek a megtartása, fenntartása, és valljuk meg, ez küzdelemmel jár.
Nem lemondással, passzivitással, sajnálkozó életvitellel jár, hanem azért,
hogy az én szellemem megmaradjon Krisztusban, azért harcolnom kell. Nap, mint
nap küzdenem kell a szellemem fenntartásáért, küzdenem kell a világi
áramlatokkal szemben, az árral szemben kell úsznunk. Nap, mint nap meg kell
harcolnom a hitemnek a harcát, az igazságnak a harcát. Meg kell küzdenem
azét, hogy a szellemem épségben megmaradjon, ne sorvadjon el, ne legyen úrrá
rajta se a lelkem, se a testem, se más lelki vagy testi hatások ne tompítsák,
ne silányítsák el a szellemi életemet. Nagyon fontos ma, hogy ez gyarapodjon
bennünk, a szellemnek a megtartása, a kitartás, a kibírás, hogy igenis mind
azok a terhek, próbák, nehézségek, küzdelmek, harcok, amik a hívő életben
vannak, mert vannak, azokat meg tudjam harcolni, fenn tudjam tartani azt a
szellemi életet, amit kaptam. Mikor? Amikor megtörtént a szövetségkötés.
Emlékezz vissza arra! Emlékezz vissza arra a pillanatra, s akármilyen nehéz
helyzetben vagy, gondolj arra, hogy akkor mi történt! Akkor voltál, ha szabad
ezt mondanom, a legtisztább. Az újjászületésem pillanatában volt a szellemem
a legtisztább, amikor érzem szellemben, hogy megkaptam azt a hófehér ruhát.
Erre a hófehér ruhára kell vigyázni. Ezért kell küzdeni, hogy ez a hófehér
ruha megmaradjon. Ezért kell kitartani, kibírni, hogy a célba, ha megérkezem,
akkor ne egy mocskos, szakadt ruhába érkezzek, hanem meg tudjak állni
hófehéren, hogy Uram, ellent tudtam állni a kísértésnek. Ellenálltam
mindenféle támadásnak, megharcoltam a harcomat. A mértékletesség tehát nem
lemondás, nem passzivitás, hanem egy nagyon erős küzdelem azért, hogy a
szellemem megmaradjon, és tisztán megérkezzen az örökkévalóságba. Ilyenfajta
küzdés a következő szó is, a tűrés. Hiszen a tűrésben is ott van az, hogy én
vagyok az elszenvedő áldozat, én vagyok az, aki elszenvedem azt, hogy
bántanak, megaláznak, kifosztanak, átvernek, becsapnak, áldozat vagyok.
Nagyon sokszor hallom a hívőktől, hogy én pedig jót akartam, és én vagyok az
áldozat, de ki kell tartani, tűrni, mert az Úr azt mondta, hogy tűrjek. Az Úr
nem azt mondta, hogy mindenféle butaságnak és ballépésnek a következményeit
tűrd el. Itt a tűrés nem az, hogy te vagy az áldozat, és te vagy, aki hagyod
magad, hogy a mélybe süllyedjél. Nem. Itt a héber azt mondja,” koach haSzabal”, a terhes,
nehéz munkához való erő. Nem gyengeség, legyengülés, lesorvadás, hanem erő. A
terhes, nehéz munkához való erő, erő a gondoskodásra, erő a kitartásra, a
szilárdságra. Szilárdnak lenni, ezt jelenti. Egész más a tartalma. Nem
megtűrni azt, amiben vagyok, hanem erőt kapni ahhoz a feladathoz, amit
elviselek, és viselnem kell. Megkapod az erőt a Szent Szellem által az
igazságban, ha mindezekben benne vagy, amiket felsoroltunk az előbb, ha van
hited, az Igazságban benne vagy, ismered az Igét, amit Isten ad neked,
megküzdesz azért, hogy fenntartsd a szellemedet, bizony meg fogod kapni az
erőt ahhoz, hogy azt a terhes és nehéz munkát, amit végzel, azt végig tudd
vinni, abban szilárd és kitartó legyél. Ezek a tulajdonságok, amiket itt
felolvastam, mind egymásra épülnek. A hit, mint hűség és bizonyosság mellett
ott kell, hogy legyen az igazság. Ha ez az igazság megvan, ebben az
igazságban megállsz, ismered Isten Igéjét, akkor megvan az az ismeret, hogy milyen legyen a tanítványi életed. Akkor
tudsz küzdeni azért, hogy a szellemedet megtartsd, fenntartsd, és igenis
megkapod az erőt ahhoz, hogy azt a nehéz munkát elvégezd, legyen az
szellemben való megpróbáltság, legyen az a lelki életednek a kipróbáltsága,
vagy legyen az kemény fizikai munka, amit végzel, akár egy nehéz kőműves
munkához, igenis megkapod az erőt. Például, ha szellemben támadnak és
kísértések vesznek körül és a szellemi életed úgy érzed, hogy nagyon silány,
akkor tessék küzdeni, hogy fenntartsd a szellemedet, és igenis, ha megéled
azt, hogy küzdesz, ehhez, hangsúlyozom, a Szent Szellem ad erőt Krisztusban,
nem saját magad, akkor Krisztusban tudod fenntartani a szellemedet, hiszen
mint említettem, ezek a tulajdonságok mind Krisztusban élhetőek meg. Akkor
meglesz folyamatosan az az erő, ami téged a
tanítványi úton vezet lépésről lépésre, ami nem engedi meg, hogy te megállj,
vagy visszaessél. Erőt kapsz, menni fogsz, vinni fog folyamatosan az úton, de
ezek mind csak Krisztusban élhetőek meg, ha van hited, van bizonyosságod, és
abban a rendíthetetlen igazságban állsz, amely maga Krisztus. Akkor lesz
ismereted az Igére nézve, hogy mit üzen neked, akkor meg tudod tartani a
szellemedet, mert Krisztus tartja meg a Szent Szellem által, s te is harcolsz
ezért. Akkor minden erőt megkapsz ahhoz, hogy gondoskodj azokról, akik
szellemben is már rád lettek bízva, és fizikálisan is a te gondoskodásodra
szorulnak. Akkor szilárd és kitartó lesz nemcsak a szellemi életed, hanem a
lelki és a fizikális életed is. S ezután
jön a kegyesség, amit már említettem, hogy nem más, mint istenfélelem. Ugyanis
ha ezeket megéled, növekszik benned az alázat, az istenfélelem, az Isten
ismerete. Látod Istent. Egy bizonyos szellemi élet után az ember látja, hogy
mi történik, mi történt és mi fog történni. Megkapja a látást a saját életére
nézve, megkapja a szolgálatára, az útjára nézve és látja Istent. Ez egy
nagyon nagy dolog, hogy az emberben meglegyen az
istenfélelem, hangsúlyozom, nem félni, tartani, reszketni Istentől, hogy mit
szól, ha megbotlottam vagy elestem, hanem látás. Látom a következő lépést.
Látom, hogy mi a feladatom. Látom, hogy az Ige mit szól. Látom, hogy az adott
szellemi szituációban hogy kell megküzdenem, hogy a szellemi életem
növekedjen. Ez az istenfélelem. S aztán
következik az atyafiakhoz való hajlandóság, ami nem más, mint a testvérség,
vagyis a héberben ennek a szónak a jelentése még a szövetség. Milyen a
testvérekkel való viszonyod? Nagyon fontos kérdés. Laza, könnyen széthulló
valami, vagy pedig egy szövetség? Szövetség-e a melletted ülő testvéreddel
való kapcsolat? Szövetség-e a több száz km-re levő testvéreddel való
kapcsolat? Vagy pedig időközönként írunk egymásnak semmitmondó e-maileket?
Levelezgetünk, ha találkozunk, megkérdezzük, hogy hogy
vagy, jól vagy, ennyi! Milyen a testvéri kapcsolat? Van-e testvéri kapcsolat?
Van-e testvérség? Ki tudom-e mondani, hogy testvér, vagyis egy vérben, egy
testben vagyunk, Krisztus Testében vagyunk, egy vérkeringésben vagyunk. Vagy
pedig, ismerjük egymást régóta, de túl sok közünk nincs egymáshoz. Benne
vagyunk-e a szövetségben? Ott vagyunk-e abban az egységben, abban a
szövetségben, amely által mindannyiunkat elhívott?
Itt visszacsatolok a 4. versre: az isteni természet részeseivé válni, a bemerítkezésre. Ez az a szövetség, ami minket testvérekké
tehet, hogy elfogadtam Krisztusnak az uralmát az életemben. Félreértés ne
essék, nem a bemerítkezés tesz minket testvérré,
hanem a szövetség tesz minket testvérré. Természetesen ott van az Úrvacsora
szövetsége is, ott van annak a közösségnek a megélése, ami minket egy
szövetséggé tesz. A kérdés az, hogy milyen az atyafiakhoz való hajlandóságom?
Hajlok-e arra, hogy több legyen a köztünk levő kapcsolat, mint egy sima
kapcsolat, valóban testvérek vagyunk-e? Érzem, hogy egy szövetség részesei
vagyunk, vagy csak úgy vagyunk? S a végén
a mindent átfogó szeretet, az isteni szeretet, a jól ismert „ahava”, amiről már annyit beszéltünk. Ez a betakarója,
beborítója, koronája mindennek. Ha ez hiányzik, akkor nem sokra megyünk, nem
sokat ér a hívő életünk. Az „ahava” olyan fajta
szeretet, ami szerelem. Olyan szerelem, ami mindent odaad, mindenben egy. Nem
azt jelenti, hogy mindenedet oda kell adni a testvérednek, hogy ki kell
tárulkozni teljességgel és nem lehet magánéleted, hanem azt, hogy befogadom
és elfogadom a testvéremet úgy, ahogy van. Ebben az isteni szeretetben élem
meg az igazságot, mert ha nem, akkor az igazság megélése átalakulhat olyan
keménységgé, amely elriasztja az embert. Ha nincs a harcokban, küzdelmekben
ott a szeretet, akkor nagyon kegyetlen emberré válhatok. Ha mindezek a dolgok
nem párosulnak szeretettel, egy despotizmusba is fordulhatnak, akkor egy
önkényeskedést válthat ki, akkor én leszek a kiskirály. Ha nincs meg ez a
szeretet, akkor nem érvényesülhet az igazság, a hűség, a győzelem, az áldás. Végül úgy
zárja le Péter, hogy: „9. Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak,
rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról:” Akiben
nincsenek ezek meg, az nem lát. Nem látja azt, hogy hogyan tovább, mi a
következő lépés. Nem tudja, hogy mit kell tenni a hívő életében a következő
nap. Rövidlátó, ezt azt jelenti, itt a héber szöveg azt mondja: befelé néz.
Nem tudja, mi van maga körül. Nem látja, hogy merre lép. Azt sem tudja, hogy
mi veszi őt körül, nem tudja érzékelni a körülötte levő világot. Ez
figyelmeztetés lehet számunkra, hogy ezeknek a tulajdonságoknak érvényesülni
kell az életünkben, hagyjuk azt, hogy Isten gyarapítsa, és kérjük a Szent
Szellemet, hogy ezeket mind munkálja ki. Ne emberi dolgok legyenek az
életünkben, ne a mi emberi akaratunkból fakadjanak, hanem Krisztus Szelleme szülje
meg a mi szellemünkben. „10. Annak okáért, atyámfiai,
igyekezzetek inkább a ti elhívatásotokat és kiválaszttatásotokat erőssé
tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.” Nem ütköztök
meg soha, ez egy hatalmas ígéret. Nem fogtok megütközni, vagyis nem lesz a
hívő életetekben botlás olyan szinten, hogy ne tudnátok felállni. Lehet, hogy
egyszer-kétszer elesel ezen az úton, de mindig fel fogsz tudni állni.
Viszont, ha ezek hiányoznak belőled, akkor nehéz lesz felállni, sőt lehet,
hogy nem tudsz felállni... „11. Mert
ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus
Krisztusnak örök országába való bemenetel.” A héber szöveg úgy fogalmazza
meg, hogy: mert ezek megnyitják előttetek az Örök Királyságnak az ajtaját, amely
maga a mi Urunk, Jesua HaMassiah. Ez egy gyönyörű zárás. Ezek a dolgok, ezek
a cselekedetek szépen kiforrnak, természetesen nem egyik napról a másikra.
Idővel ez a 8 tulajdonság kiforr az életedben, és ezek fogják megnyitni
előtted az Örök Királyság kapuját, amely Jesua HaMassiah, vagyis Ő az
egyetlen Ajtó, ami által az Örök Királyságba bekerülhetünk. Ezek a
cselekedetek, amik Hozzá vezetnek, Tőle indulnak el, Belőle indulnak el.
Vagyis ebben az egész folyamatban Ő van középen. Mi eszközök vagyunk, ahogy
József is, mi is. Ahogy József életében is gyarapodtak az áldások, ahogy
Józsefet Isten eszközként használta, ugyanúgy minket is eszközként szeretne
használni, hogy ezeket a tulajdonságokat: hit, igazság, ismeret, a szellemért
való küzdés, fenntartás, a nehéz munkához való erő, a szilárdság, az
istenfélelem, az Isten látása, a testvérség és a szövetség, és a mindent
átfogó szeretet, amely egy végtelen szerelem, az Benne teljesedjen ki. Ő
belőle indul, és Ő benne végződik, mert Ő van mindig mindenkor mindenekben.
Elhangzott: Sófár Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség 2010.07.23-i Szombati alkalmán
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON
LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN
TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |