|
Orbán
Béla: Shabbat Noach Elhangzott
a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban
hívő Közösség szombati istentiszteletén 2010.10.09 Ennek a szombatnak a neve sabbath Noach, vagy Noé, és a
heti szakasz Mózes 1. könyve 6. fejezet 9. versétől kezdődik: „9. Noénak
pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala
a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
10. És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet. 11. A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a
föld erőszakoskodással. 12. Tekinte azért
Isten a földre, és íme meg vala romolva, mert
minden test megrontotta vala az ő útját a földön.
13. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem,
mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és íme, elvesztem őket a
földdel egybe.” Noé történetéről már sokszor
beszéltünk, s erről már sok mű készült a világirodalomban is. A hittan órákon
is nagyon látványos, de nekünk másról kell beszélni: mit tanít Isten ezekkel
a történetekkel, mi az, ami új és mi az, ami régi. Hogy megértsük azonban az
üzenetet, elmondom a 6. fejezet első részét is. Mi történt azelőtt, hogy az
erőszak elsokasodott a földön?
„2. És
látták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek
vala. 3. és monda az Úr: Ne maradjon az
én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje
százhúsz esztendő.” Mi történik itt? Az Édenkertből
kijött ember elvesztette azt a szellemi testet, ami az Édenkertben olyan
természetes volt, mint számunkra a feltámadás után az örök életben. Ott olyan
testben éltek Ádám és Éva, amit mi nem ismerünk, de tudjuk, hogy az
elragadtatás után, az üdvösségünk megjelenési formája is. Azonban itt
megláthatjuk az első problémát: az Istennek fiainak tetszettek a földnek a
lányai, s velük egyesültek, majd később gyermekeik is születtek. Sokan ezen a
problémán túllépnek, mert nem tudják megmagyarázni, s igazából veszélyes is
magyarázni, hogy mi történt itt. Kik az Istennek fiai? Két tanítást lehet erről
hozni. Az egyik az, hogy azok, akik Isten rendjében vezető szerepet kaptak,
fejedelmek lettek a népen belül, hiszen Isten gondoskodott a vezetésről is.
Ezek a saját hatalmukat és birodalmukat növelendő önkényesen elvették a szép
nőket. Az emberi önzés itt igencsak látható. Ugyanakkor az is felmerül, hogy
a szellemvilág egyesült a földi világgal. Igen, a szellemi lények testi
formában ma is itt vannak, úgy a Sátánnak a küldöttei, mint az Istennek az
angyalai, és összekeveredett a szellemi a testivel. S természetesen nem a
mennyei angyalok azok, akik megkívánták a testit, hanem azok a szellemi
lények, amelyek testben voltak megkívánták, testivé lettek, és így lett egy
keveredés. És Istennek erre volt a válasza, hogy ne maradjon az én lelkem
örökké az emberben, mivel hogy ő test, legyen életének ideje 120 esztendő. Az
emberi test használata vegyes lett, Istennek fiai egyesültek vele. Egy új
nemzedék jött létre, és Isten azt mondta, hogy Ő már nem akarja ezt tovább. S
ennek a szellemi keveredésnek a következménye az is, hogy az erőszak
megsokasodott. Hiszen az „Istennek fiai” fogalomban azt értjük, hogy erősebb
lényekről, vagy a szellemi erővel rendelkező lényekről van szó, akik testi
mivoltukban hatalmaskodni kezdtek az emberiségen. S ennek a szellemi terrornak
a következménye az, hogy elhatalmasodott az erőszak. A szellemi áramlatok, amikor
megfogannak az emberekben, a történelemben mindenhol láthatók. A szellemi
megtermékenyítésnek fizikailag is van látható része az ember testében. Isten viszont
azt mondja, hogy ez a test már nem az enyém, és nem akarom, hogy éljen
tovább. Ne szaporodjon a bűn, az erőszak. Ha tovább szaporodik az erőszak,
azt jelenti, hogy egyre erősebb istenek alakulnak ki itt a földön, s egyre
nagyobb hatalom jön, ami Istennel szembe fordul, melynek a következményeit ma
is láthatjuk. Hiszen ma már a szellemi ráhatás miatt olyan erősek lettek az
uralkodók, hogy bizony Istennek képzelik magukat, s már Istennel szemben is
harcolnak. Mert már teremteni akar az ember, mert megvan az ember géntérképe,
meg már mindenfélét elért a tudomány magaslatain. Minél inkább hatalmaskodik,
annál inkább bekövetkezik az, hogy az erőszak folytatása az Istenellenesség. A Noé történetében ez az
számunkra, mi ismeret is kell, hogy legyen. Ez után jön az, hogy volt valaki
viszont, aki jámbor volt és a 8. versben olvassuk, ezért kegyelmet talált,
mert nem hatalmaskodott, mert nem vett részt a másik ember leigázásában. Élte
azt, amit Istentől kapott. S az erőszakoskodással teli világban ma is lehetőség
egy új kezdetre: én nem vagyok erőszakos. Amikor mindenki uralkodni akar, a new age-nek is mondhatjuk,
amikor mindenki királykodik, bennünket az ment meg
és az tesz újjá, és Isten azokkal tud újat kezdeni, akik nem kívánnak
erőszakoskodni. Nem akarok uralkodni a másik emberen, hanem meghagyom
Istennek az egyetlenségét, Isten királyságát, és Istennek az uralmát. Ez volt
Noénak az egyetlen érdeme, mert ő jámbor volt. A magyar nyelvben ezt a szót
kevesen ismerik. Inkább azt mondják, hogy olyan, mint a birka. De ez a szó
nem azt jelenti, hanem azt, hogy tökéletesen betöltötte az Istenre való
figyelés életét, nem tért el jobbra vagy balra. A zsidó nyelvben ez a jámbor
azt jelenti, mint a haszidizmus, - keresztény értelemben a pietisták is
sokszor magukat jámboroknak mondják – akik nagyon ragaszkodnak Isten
törvényéhez, szavához. De itt Isten mondja ki, hogy Ő volt az, aki
ragaszkodott hozzám, ezért én ragaszkodom Ő hozzá, vagyis egy újat kezdek, és
ez az új kezdet a Noé bárkájának a története. A heti szakasznak mégis a prófétai
része a fontos most számunkra, hiszen ez az, ami nekünk szól igazából. S
amikor olvassuk a heti szakaszt ez nem alárendelődés, hanem azt jelenti, hogy
együtt olvassuk sokakkal, akik a zsinagógákban felolvassák Isten Igéjét, s benne
a prófétai részt is. Ézsaiás 66. fejezetében olvassuk:
„ 1. így
szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház
az, a melyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak
helye? 2. hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elő
mindezek; így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött
lelkű, és a ki beszédemet rettegi. 3. A ki bikát öl, embert üt agyon; a
ki juhval áldozik, az ebet öl; a ki ételáldozattal jő, disznóvért hoz elém; a
ki tömjént gyújt, bálványt imád! Miként ők így választák
útjaikat, és lelkük utálatosságaikban gyönyörködött: 4. Akképpen
választom én is az ő megcsúfolásukat, és rájuk hozom, a mitől félnek; mivel
hívtam és senki nem felelt, szóltam és nem hallották, és a gonoszt
cselekedték szemeim előtt, s a mit nem szerettem, azt választák.” S már ennek az első részében is
itt az üzenet. Hívtam és senki nem felelt. Istennek az elhívása egyetlen
embernek és a háza népének szólt, 8 embernek. Hívtam, elromlott a világ,
telve van erőszakkal. Hívtam egy új kezdetére, a bárka építésére. S először
is rendet kell teremteni. A Noé bárkáját ne éljük már úgy át, hogy valami
menedék és valami jutalom, valami üdülés. Amikor Isten elhívta Noét, és
megadta neki a parancsot, a lehetőséget, hogy építsen bárkát, nem
megmentette, kimentette, hanem egy célra elkülönítette. Mondjuk inkább úgy,
hogy megszentelte. S ez egészen más, mint ami a keresztény világban súlyosan
elhangzik, hogy „majd az Úr kiment bennünket”. Már sokszor az idegeimre megy,
hogy énekelik, hogy ad nekem mennyei koronát, meg az operett szintre
elmegyünk dicsőítés címén. Egészen más az, ha Isten újat akar kezdeni, mint a
mi félelmeink. A kereszténység nyakig tele van félelemmel, hogy elromlott ez
a világ, meneküljünk, Uram, adj egy bárkát. A bárkád egy magad választotta
cella. Nem akarsz részt venni a világban és így nem lehetsz része az új
kezdetének sem. Isten Noét az újra mentette meg. Nem a bárka volt a
lényeg, hanem a szövetség. Nem a bárka volt a lényeg, ahova beterelte az
állatokat Noé. S ha Isten kihoz bennünket a zivataros időszakból, az
erőszakos világból, akkor nem meghalni hoz ki, hogy ne éljél tovább, aztán
ott hagy. Azért hoz ki, mert veled akar újat tenni. S itt, ahogy Ézsaiás könyvében is ahogy olvassuk, mindig az ismétlődésre kell
felfigyelni. Istennek az ítélete, ami nem a büntető Isten természetesen,
mindig ismétlődik, mint az embernek a bűne, engedetlensége mindig ismétlődik.
Ha előveszem Noé történetét, az a szellemi kavalkád, paráznaság mit hozott
létre? Erőszakot. S amikor az interneten olvasom, hogy az amerikai baptisták
vezetője azt mondja, hogy nagyon jó buddhistának lenni, akarom mondani,
jógázni, mert nagyon jó hatással van rám, az emberekre, akkor megkérdezem,
hogy milyen paráznaság már ez?! S innen az erőszak
következik. Meg akinek elveszem az agyát keleti jógával, annak belemászok a
személyiségébe, s azt teszek vele, amit akarok. Emberként is. Ez az, amikor
keveredik a szellemi a testivel. Az amerikai baptisták vezetője szerint a
jóga jó hatással van az emberekre. Igen! Nem tudok nyilatkozni, hogy ennek a
testi és szellemi következményei mik lesznek. Noé-béli időket élünk meg
minden szinten. Amikor Magyarországon a dalai láma több tízezer embert megáld
és felavat. Mit csinálunk?! Megéljük a Noéi időt! S
szörnyülködünk, hogy menekülni kéne. S ma azt mondom, hogy nem menekülni
kell! Készen kell lenni, ha Isten megmondja, hol a helyed, mit kell tenned.
Hűségesnek, alázatosnak kell lenned, és ott kell állni, bármilyen is ez a
nyomorult világ. Nem szökni, nem pucolni! ’Van egy
bárkám! Jól elbújtam.’ Az nem bárka. A bárkának van egy útvonala, célja és
kisüt a Nap és jön az olajfaág. Ezt kellene megérteni. Nem a félelemből való
elmenekülés a keresztény lét lényege! Az a lényeg, amit Noé kapott. Hűséggel,
engedelmességgel ott volt, és akármilyen időjárás volt szellemben, lélekben,
fizikailag, ott állt, és hűséges volt Istenhez. S akkor tudja mondani Isten,
hogy itt az új, veled kezdem. Mindig a maradéknak szól az
ígéret. Akkor az a 8 volt a maradék. Akkor kezdett újat Isten. S a kezdet
mindig szövetséggel kezdődik. S itt kapcsolódunk Ézsaiáshoz, amikor
felsorolja Isten Ézsaiás szájával, hogy miért indul el Isten ítélete. Isten
nem ítél. Egyszerűen leveszi a kezét, s az ítélet. Ha nincs rajtam Isten
keze, az az ítélet, mert olyan szellemi közegben
vagyok, ahol védtelen vagyok. Amióta az ember kijött az Édenkertből,
folyamatosan az a baj, hogy védtelen. Folyamatosan harcol a különböző
törvények ellen, hogy ne érjék el, amik Isten szerinti törvények. Harcol a
természet törvényei ellen, ahelyett, hogy Isten törvényeit betartaná, és a
természet nem támadna vissza, és tudna Isten szerinti módon uralkodni a
természeten. Isten felsorolása nagyon mai és nagyon konkrét. Aki bikát öl,
embert üt agyon. Aki juhval áldozik, ebet öl. Isten leleplezi azt,
ami belül van, azt a keveredést. Ember vagy, de megfertőződtek a szellemi
dolgaid. Aki juhval áldozik ebet öl: ennyire semmik már az áldozataink.
Pogány módon, tisztátalanok az áldozatok. Isten fel tudja sorolni, hogy
melyik az az áldozat, ami nem tiszta szívedből van.
Mi az, amit odadobsz, mint egy kutyát? Melyik az, ami Isten előtt tűzáldozat,
illatáldozat, melyik az, ami Isten előtt kegyelemre váró, vagy csak
egyszerűen hálaáldozat Isten előtt, mert Neki vagyok hálás mindenért. Ezek ma
már hiányoznak. Aki bikát öl, embert üt agyon. Szintén áldozatról van szó.
Bikát ölök, én vagyok a nagy. Aki tömjént gyújt, bálványt imád. Kit
tömjénezünk? A gyülekezetet, a pásztort, a missziót, a világot? Hadd ne
mondjam az áldozatainkat, hogy hogyan néznek ki. Kit rakunk illatfelhőbe? Ami
azt jelenti, hogy dicsőítjük őt. Kit dicsőítünk Isten helyett? Isten csak azt mondja, én csak
válaszolok. Isten nem szól, válaszol. És ezt kellene megérteni. Az első lépés
a mienk, hogy Ő lépjen. Az első bűn a mienk, hogy Ő elmondja, hogy ez a te
döntésed. Az első lépés mindig tőlünk jön, döntések mindig tőlünk jönnek, s
Isten erre válaszol: nem én választottam, te választottad. Nem én
választottam, hogy áldott legyen az életed, én felkínáltam, te választottad.
Nem én választottam azt a rosszat, amiben vagy, hanem a te tetteidnek a
következménye, ami nem más, mint választás. Ez a választás még áthúzza ezt a
szót is, hogy sors. Az életünk döntések, választások, engedelmesség és
engedetlenségnek a sorozata. Ez a kérdés, hogy felismerjük-e ebben az Ézsaiás
66-ban azt, hogy a mi áldozatunk, és a mi erőlködésünk valóban tiszta-e. Aki
bikát öl embert üt agyon. Az erőszak erőszakot szül. A bikát ölni áttételesen
azt jelenti, milyen erős vagyok. Sorban meg kellene nézni mindazt, amit Isten
felsorol a választott népnek, hogy ebben rendben
vagyunk-e. Krisztus Testében tényleg olyan szép az a dicsőítés, vagy magunkat
tömjénezzük? Jön X,Y,Z és egy csarnokot teletölt a
hangjával, és már mindjárt Istenként imádjuk. Küldjük az e-maileket, hogy
menj el, de inkább azt kellene elküldened, hogy baj van! Istennek ebben az igeszakaszban
ott van a válasza, az a szomorú mondat: „Akképpen választom én is az ő
megcsúfolásukat, és rájuk hozom, a mitől félnek; mivel hívtam és senki nem
felelt, szóltam és nem hallották.” Hívtak és nincs válasz. Szól Isten
Igéje, és nincs válasz. A szombati vagy akármelyik alkalmunkra nincs
visszaigazoló válasz. Nem dicséret kell! Hanem az, hogy nekem szólt, hogy
eltalált, hogy megváltoztatta az életemet. Ha körülnézek Isten népénél, nincs
válasz. Pedig az eszközeivel mindig kérdez, és mindig üzen Isten. Hiszen a
Szent Szellemről annyit beszélünk. S annyi felkent ember van, meg annyi
karizmatikus. De arról beszélünk, hogy hallottad-e, hogy Isten hívott? Nem
csak megtérésre, hogy a statisztikát növeld valamelyik egyházban. Nemcsak az
újjászületésre, hanem ma, tegnap meg holnap hív Magához. Amikor elcsavarogsz,
félremész az életedben, Ő már hív vissza, gyere, szeretettel. „Én hívtam
és senki nem felelt.” Olyan szomorú ez a mondat, hogy Isten hív és nincs
válasz. Szolgálsz, és nincs visszhang, nincs felelet. S mikor Istentől
hangzik ez el, ez már ítélet, hív és nincs felelet. Hív, hogy ne menj tovább.
Isten Igéje megadja a választ, hogy rossz irányba mész. Isten Igéje figyelmeztet
akármikor vagy Vele kapcsolatban, akár imában, akár igeszolgálaton keresztül.
Hív vissza Magához, a betakaráshoz, hogy legyél biztonságban, legyen békéd.
Hiszen az utunk megtérés és újjászületés után nem azt jelenti, hogy immár
minden ok, hanem azt jelenti, hogy itt védelemben, teljes befedezésben levő
úton kell menni, különben elragad a Sátán. S amikor Isten látja az utunkat,
hív és senki nem felel, akár lelkigondozhatunk is
így valakit, hogy hallod, hívott és nem feleltél. S ez nem vádbeszéd, hanem a
szeretet beszéde. Gondold el, Isten hányszor szólt neked! Hányszor hívott,
hogy ne arra, hanem erre! S nem feleltél, senki nem felelt, s akkor bejön a
baj, és átkozódunk és magyarázkodunk. „Szóltam és nem hallották.” Mikor
van az, hogy szólnak, és nem hallják? Az első egy fizikai törvényszerűség,
nagyon távol van valaki. Csak a kiabálást hallja meg. Nagyon messzire
elmentél, az erőszakot úgy használod már, mintha te lennél Isten. Már minden
a tied. Nagyon messzire mentél. Nagyon messze mentél az egzisztenciád
hajkurászásában. Magasra, mélyre is el lehet menni messzire, úgy magad alá
estél, hogy messze kerültél. Olyan nagynak képzeled magad, hogy már nem
hallod. Hova mentél, hogy nem hallod? Pedig szól. Hova lett a kereszténység?
Túl nagy vagy? Nem fogod hallani Istent. Túl mélyre elástad magad, sajnálod
magad? Nem fogod Istent hallani. Távol mentél, ilyen-olyan módszerben
kerested Isten igazságát? Megint nem hallod. Isten nem kiabál, szelíden szól.
„Szóltam és nem hallották.” Magam is látom, hogy szól Isten Igéje és
nem hallják. Elment fényévnyi távolságokra a saját problémáiba. Olyan
magasnak képzeli magát, hogy két teológiát is kijárt, és nem érti már, hogy
Isten mit mond neki. A másik meg annyira lenézi önmagát, és annyira nem
fogadja el önmaga identitását, hogy azt mondja, hogy nekem már az Úr nem
szól. Sokszor találkozom ilyennel, hogy olyan méltatlannak tartja magát, hogy
elássa magát. Az Úr szól mindig, de te hol vagy? A saját életünkben is meg
kell nézni, az Úr szólt, csak te nem voltál a helyeden. Az első lépés, hogy
életünk, a környezetünk, a népünk megváltozzon, Krisztus Testében változások
legyenek, még közelebb Istenhez. Nem elbújni a bárkában, a bárka egy állapot,
egy idő, egy felkészülés. Lehet, hogy Isten kivesz egy gyülekezetből, mert
ítélni fogja. Nem azt jelenti, hogy te megmenekültél és most lógasd a
lábadat. Maradj veszteg, és Isten jelzi, hogy mikor nyitja ki az ajtókat és
hol, és hogy mi maradt, az nem a te dolgod, mert Ő ítél. Isten így folytatja: „5. Halljátok az Úrnak beszédét, a kik rettegtek az ő
beszédére: így szólnak testvéreitek, a kik titeket gyűlölnek, nevemért
eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők
megszégyenülnek.” A testvéreitek fognak veletek gúnyolódni: hol a te
Istened? Ebben a világban elmegyek, és fütyülök az áldozatokra, ahogy
olvastam. Erősek, bikát ölnek, vért ontanak. S odáig fajul a dolog, hogy
rajtad keresztül Istent akarják megkérdőjelezni, a te örömöd Istennek a
bizonysága. A te örömöd megkérdőjelezése, Isten hatalmának, dicsőségének,
erejének a megkérdőjelezése. S a testvérek, így olvastam, „nevemért
eltaszítanak.” Igen, ha Krisztus nevéért vagy megsértve, ne csodálkozz, pont
a testvéreid lesznek, akik azt mondják, hogy ilyen -ista
vagyok, és olyan módszer és akármi szerint vagyok hívő, na
mutasd meg magadat. Tudjátok, hogy a testvéri viszonyokban nagyon jelen van
nem csak a gyűlölet, hanem az antikrisztusság! Nem
lenne örömöm, ha Krisztus nem lenne az életemben, nem lenne örömöm, ha
Krisztus nem lenne az én Uram. S ha valaki megkérdezi, hogy hol a te örömöd,
abban a pillanatban kérdőre vonja a Messiás jelenlétét, a Szent Szellem
jelenlétét. A testvéred kérdezi meg, nem a pogány népek, akik körbe vesznek.
S amikor próféciáról beszélünk, ismétlődő helyzet van mindig, az ítélet előtt
erre lehet számítani. „Hogy élsz te, szekta vagy? Már megint valami
bandavezér beszédített. Az egész életed örömtelen. Az én bankszámlám olyan
jó, és olyan jó hitelt találtam, és 620 főből áll a dicsőítő csoport.” Nem
akarok gúnyolódni, mindenki tudja miről szól. „Hol a
te örömöd, mert nekem van örömöm. Milyen örömöm van? Bikát tudok ölni! Szuper
erős vagyok! Mit számít nekem az áldozat! Én olyan gazdag vagyok. Itt van
Istenem, nesze!” Kutyavér! „Látod, milyen erős vagyok!” S már magamat füstölöm.
Tömjénezés! S akkor szól Isten, Én szóltam… Isten mindig szól, Ő sose néma. A
némaság nálunk van, sokszor úgy, hogy engedetlenek vagyunk, sokszor úgy, hogy
nagyobbnak tartjuk magunkat Istennél. A némaság lehet süketség, bénultság,
megkötözöttség is. Isten szava mindig szól, és nekünk válaszolni kellene. Nem
akkor, amikor távol és egyedül vagyok, hanem akkor, amikor az első szót
meghallom. Ma is ezt mondja, hívtalak, szóltam. Világszerte nyitott a Biblia,
szól az Én szavam. Hol voltál, amikor szóltam? Nem csak térben, mert éppen
fontosabb volt valami más, és nem tudtál elmenni olyan helyre, olyan közegbe,
ahol Isten Igéje szól. Az is kérdéses, hogy a szíved mennyire volt készséges
Istenhez! Vagy annyira elszédültél magadtól, hogy te vagy a világ közepe!
Ennek a világnak, amiről egy tudós tudja, hogy 10²³ tájékán elfogy
a távolság. Nem látunk tovább. Ahogy szoktam mondani, hogy egy pók 6 cm
távolságra lát el, engem nem lát, de hallja, hogy valami dübörög. Siralmas az
emberi nagyságunk! Meddig tudunk elmenni a világegyetem legkisebb részében!
De mi nagyok vagyunk! Isten szava mindig aktuális és
kettős, mert amikor elmondja, hogy mi az engedetlenségünknek és a bűnünknek a
következménye, valóban felszabadítja az embert, hogy van lehetőség. Illetve
példaképpen hozza Noét, vagy akár a népét is. 66. rész 6. versét olvasom: „6. Halld!
Zúgás a város felől, hah! A templom felől, hah! Az Úr, a ki megfizet
ellenségeinek. 7. Mielőtt vajúdott volna, szült, mielőtt fájdalom jött
rá, fiút hozott világra. 8. Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló
dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-e világra, és egy nép egyszerre születi
k-é? Mert vajúdott és meg is szűlé Sion az ő fiait!” Zúgás mindig a Szent Szellemmel
kapcsolatos. S a jó hír, kiről beszél itt? Nem Izraelről beszél, hiszen
Izraelt feleségének is tartja. Itt Jesua HaMassiah-ról beszél. Megszülte már a teremtés előtt. Ő
volt mindennek a kezdete. Mielőtt vajúdott volna szült, és fiút hozott
világra. Ez a teremtésnek a bizonysága, hogy Isten Vele kezdte a kezdetet,
ahogy a múlt héten beszéltünk róla. S ugyanerről a Fiúról beszél itt, s
az nem más, mint a Golgota, amikor a Fia megszületett, amikor érettünk
meghalt. S ennek köszönhetően egyszerre született egy nép. Meg kell érteni,
hogy amikor Jesua HaMassiah
betöltötte a váltság áldozatot, akkor megszületett egy nép. Istennél ilyen az
időrend. Ez Isten szeretete, hogy mielőtt vajúdott, már megszülte a Messiást.
Amikor fájdalom lett, fájdalommal szülte meg. Amikor a világ beleesett abba
az állapotába, amikor Jesua HaMassiah
a földi útját járta. „9. Hát én csak
megindítsam, és ne vigyem véghez a szülést? Szól az Úr, vagy én, a ki szűletek, bezárjam-é a méhet?
Így szól Istened.” Jesua HaMassiah-ról
szól. „10. Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, a kik
őt szeretitek; vigadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, a kik gyászoltatok
miatta! 11. Hogy szopjatok és
megelégedjetek megvigasztaltatásának emlőjén, hogy igyatok és örvendjetek
dicsőségének bőségén. … 13. Mint férfit, a kit anyja vígasztal,
akként vigasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vigasztalást!” A jó hír a 19. verstől egyben egy
nagyon kemény üzenettel párosul:
19. És teszek köztük jelt, és küldök közülük megszabadultakat
a népekhez, Tarsisba, Pulba
és Ludba, az íjászokhoz, Tubálhoz
és Jávánhoz; a messze szigetekbe, a melyek rólam
nem hallottak, és nem látták dicsőségemet, és hirdetik dicsőségemet a népek
között. 20. És elhozzák minden testvéreiteket minden népek közül
ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken..” Isten
ígéretét sok keresztény és filoszemita kifejezetten Izraelre vetíti rá, a nép
összegyűjtetésére. Isten valóban a választott nép szolgálatát el akarja
kezdeni, de a megszabadultakat a népek közé küldi, és ebben a pillanatban
nemcsak zsidó privilégium, hogy Isten elküldi szolgálatra, akiket elhívott,
hanem a szabadultakat küldi. Isten nagy üzenete számunkra, hogy csak a
szabadult tud szabadítani. Aki rabságban van, nem tud. S meg kell kérdezni,
hogy szabadok vagyunk-e! A szabadság pedig nem más, mint Jesua
HaMassiah uralma az életünkön. Nem elég a megtérés,
nem elég a szabadulás, hanem a királyságon belül kell lenni ahhoz, hogy Ő
küldjön ki a népekhez, hogy az Ő birodalma növekedjen. Hiszen Övé a teljes
Föld, S Istennek az a terve, hogy Jesua HaMassiah a teljes Föld hatalmával rendelkezzen. Ehhez nekem kell szabadulni, ehhez
nekem kell elfogadni azt a bárkát, amit Isten ad. Ez nem privilégium és
jutalom, hanem Noéi helyzet, hogy hallod-e Isten szavát, hogy ne törődj
azzal, ami a világban van, neked nem bikát kell ölnöd, nem vagy erős. Az
áldozataidnak tisztának kell lenni. Mindenben hűségesnek kell lenni Istenhez,
s akkor lehetsz szabad attól a világtól, amit Isten megítél. Nem özönvízzel.
Ez a világ most is ítélet alatt van, ha körbe nézel, láthatod. S te szabad
lehetsz ettől a világtól. Isten szabadokat küld a népekhez bizonyságként,
hogy az Ő szabadításáról tegyenek bizonyságot. Ez a mi feladatunk is. Ott
állni engedelmesen, és bárki bármit mond, azt figyelmen kívül hagyni. S akkor
értjük meg Isten szavát, hogyha egy kicsit elmegyünk, hívni fog. Ha szól,
biztos azért szól, mert meg akarja igazítani az útjainkat. Ezzel a
kapcsolattal egyre inkább szabadabbak lehetünk, ezen az úton nem csak
távolodni lehet Istentől, hanem közeledni is lehet Istenhez, hiszen Isten
közelségében egyre jobb lesz a hallásunk. Az engedelmesség összefügg a
hallással, hiszen minél közelebb jutunk Istenhez, egyre erősebb a hívóhang
is, az ígéret hangja is. Azt is el lehet mondani, hogy ha valaki egyre
közelebb van az élete végéhez, egyre jobban hallja Istent. A sok-sok
fiatalkori dübörgés egyre inkább elhalkul. Áldás még az öregség is, az
életünk is Krisztus útján, hiszen egyre jobban kell hallani Isten hangját. S
ha nem halljuk, akkor valami más irányba megyünk. Velem van a baj, mert
valaki megszédített, süketté lettem. Isten azt akarja, hogy közelebb legyünk,
hogy jobban halljuk. „22. Mert mint az új egek
és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr,
azonképpen megáll a ti magvatok és nevetek; 23. És
lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljön minden test engem
imádni, szól az Úr.” Ez Isten ígérete. Új ég és új föld. Nem arról szól,
hogy megváltozik valami. Újról szól. Az új pedig teremtés. S amikor a
folytatásban arról olvasunk, hogy a szombatokra felmegy mindenki, érteni
kellene a szombatról szóló tanításokat. Azonban a szomorú oldalát is ki kell
domborítani: „24. És kimenvén, látni fogják
azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az ő férgük meg nem hal és
tüzük el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.” Ez nagyon
nehéz kérdés, kevesen mernek hozzányúlni. Magam is el kezdtem gondolkodni, mi
az, hogy férgük. Amikor idáig eljutunk, ítéletet fedezhetünk fel ebben az
üzenetben. Ez nem a tisztító tűz, amit emberi módon önmegváltásként hirdet jó
néhány gyülekezet, nemcsak a katolikusok. Ehhez tudni kell, hogy Jeruzsálem
mellett a Gyehenna (Gehina) völgyébe hordták ki a
szemetet, illetve azoknak az embereknek a holttestét, akik elvetemültek
voltak, s aztán az is elégett, teljesen szabálytalanul, mert a testet nem
lehet elégetni, mégis elégették és így megérthetjük, ha a gyehennára
gondolunk – arra a Gyehennára, ami Jeruzsálem mellett van – hogy ott
folyamatosan megy az ítélet. S ma is ég ez a gyehenna, mert ma is vannak, akik
elveszítik az üdvösségüket, s ma is vannak, akik élve meghalnak. Mi az a
féreg? Elveszíthető-e az örökélet, s van-e itt a földön kárhozat? A
féreg szó egyik jelentése: elvetemült. Benne van a szóban: elvet valamit.
Hiszen Istennel való viszonyunknak a fokozatait is ismernünk kell. Lehetek
engedelmes, engedetlen, és lehetek lázadó. Elvetemült: elvetem Isten
törvényeit. Abszolút a törvényen kívül helyezi magát, s már tudja, hogy Isten
ellenségévé lesz. Mert aki még bűnös, megbotlik, nem Isten ellenes, ott van
kegyelem. De ott, ahol az elvetemültség következik be, az már a
szemétdombról, a földön megélt kárhozatról szól. S amikor a Biblia arról
szól, hogy a férgük, az elvetemültségük nem hal meg, akkor tisztában kell
lenni, hogy bármennyire folyik itt az ítélet sok idő óta a földön, a férget,
azt elvetemültség szellemét nem ölte meg Isten. Még nem. A szellemet majd a
végítéletnél öli meg Isten. Folyik ezen a világon az ítélet, és körbenézek,
és sok-sok égő hulla van, és sok minden szemét ég, testi, lelki és fizikai
szemét. Nem azt jelenti, hogy ha valaki meghal, az a szellemiség nem él
tovább. Folyamatosan ott vannak, és Isten ítéletére várnak. Ha valaki így
kerül ítéletre, az bizony a kárhozatot jelenti. Vissza lehet vezetni az első
részekre, amit Ézsaiás felsorolt: bika, helyette embert öl, áldozat vére
helyett kutyavér, így el lehet ferdülni, elcsábítódni a hatalomtól és sok
mindentől. De amikor arról olvasunk, hogy itt
a földön van kárhozás, vissza kell mennem ahhoz a szomorú mondathoz, „én szóltam,
én hívtalak.” Tudod, hogy ennek a szónak az ismeretében milyen felelősség van
rajtunk? Tudod, hogy a nemed meddig engedetlenség, és mikortól Isten
megvetése és támadása? Tudod-e, hogy az Istennel való ellenszegülésed akár
örök kárhozat lehet? Isten szelíden szól. Tudod, hogy Istennél a kegyelemnek
van egy határa? Onnét azt mondja, szemétdomb. Övé az ítélet, Övé a
kárhoztatás. Tudod, mekkora felelősség az Ő szavára nem felelni, az Ő hívását
nem hallani? S tudod, mekkora felelősség, hogy más nem hallja miattad a szót?
Vagy elhívsz valakit valahova, s emiatt nem válaszol Isten hívására. Tudod,
hogy mekkora a felelősséged más ember és saját magad esetében ebben a
dologban? Hívtalak, szóltam. Csak egy lehetséges, azonnal megállok és
felelek. Nem játék az áldozatod, a szavad, a hívő életed. Ha Isten szól, s
nem felelsz, egyelőre engedetlenség, de holnap kimondja, hogy lázadtál. Mert
ha azt mondod, hogy nem érdekel Isten, már szembe is kerültél vele. Ha a
magad céljaiban buksz el, a testi, lelki vágyaidat akarod kitölteni, lehet,
hogy még csak engedetlenség. De hol a határ, tudod-e, hogy minemű lélek lakik
benned, aki a vágyai miatt ellensége akar lenni Istennek? Ami most van, ha
körbenézünk a világban mindenhol, a bűneink következménye. S a Sátán mit ad válaszként
a szádba, hogy nagyon sokan Istent átkozzák, hogy hogy
tehette ezt Isten. Hogy engedhette ezt meg Isten? Isten szólt. Lehet, hogy az
őseidnek. Ma is szól a te ügyedben, amiért te felelsz. Egyetlen egy az
üdvösség lényege, ’igen, Atyám!’ Tudod, hogy az
igened elhallgatása, letagadása akár „nem” is lehet. A „nem” engedetlenség,
de lehet Isten megvetése, s akkor Isten válasza, hogy menj oda a gyehennára.
Nincs tisztító tűz, de van folyton égő tűz, ami minden embert folyamatosan
tisztít. Isten a földet mindig tisztítja, de a féreg az ott van. Érdekes,
hogy ez a szó latin nyelven nem csak azt jelenti, hogy elvetemült vagy lator,
hanem azt, hogy sátáni. A Diabolosz szó van benne.
Amíg ember van a földön, a Diabolosz nem hal meg,
csak a végjátékban az utolsó ítéletnél. Neked szól ez az üzenet. Nagyon
pozitív. Téged kimentelek egy újra. Isten mindenegyes embert, akit kihív
Noéként, nem megmenteni akar, hanem többet akar, újat akar vele. A mi életünk
is ezért lett megmentve, ezért lettél kihívva, kezdeni akar veled egy újat. A
régiek elmúltak, s általad egy újat akar kezdeni. Isten célja dinamikus, nem
olyan statikus, mint a mi életünk, megtértem, és meghaltam. Nem. Isten azt
mondja, megmentettelek, enyém vagy, de kérdezd meg, mert szóltam, hogy mi a
feladatod. Isten azért mentett meg, mert újat akart, és ehhez te kellesz. A
te igened, vagy a te nemed arra is feleletet ad, hogy az újban benne leszel,
vagy nem. Sőt, Isten azt mondja, hogy új eget és földet teremt, s abban a te
újjászületett életed ott kell, hogy éljen majd szellemi testben, hiszen
Istennek ez a terve, mindent vissza az eredetekhez. Az elhívások, kihívások
nagyon átgondolandók a mi életünkben is. Lehet, hogy nagyon jól érezzük
magunkat: megtértünk, bemerítkeztünk,
újjászülettünk, és ott van benne a nem. Mert nem léptünk tovább, mert nem
hallottuk a hívást és az Ő szavát. Mert a megtérés és újjászületés után
valaki kicsalogatott, elcsalogatott, és eltávolodtunk Istentől. Nem minden
ember démonizált, van sok becsapott. De van, aki démonizált, pontosan azért, hogy a többieket magával
vigye. Meg kellene azt szüntetni, hogy újjászületett emberek különleges
lényeknek, kaszthoz tartozónak tituláljuk magunkat. A Noé bárkája nem Noéért
volt. A Noé bárkája nem csak a galambért volt. A Noé bárkája az újért volt.
Isten minden szeretete, kegyelme, minden elhívása és kihívása az újért
történik, aminek te része lehetsz, vagy nem.
Elhangzott: Sófár Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség 2010.10.09
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON
LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN
TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |