|
Orbán Béla:
Shabbat
Lech Lecha
Elhangzott
a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén 2010.10.16. A mai
szombat neve Lech Lecha, aminek a szabályszerű fordítása: „Menj el magadnak”.
Mózes első könyvéből Ábrahám küldetéséről, elhívásáról van szó. 1Mózes 12: „1. és
monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a
te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. 2. És
nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet,
és áldás leszel. 3. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki
téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden
nemzetségei.” Tehát menj el magadnak. Jó volt emlékezni a pár évvel
ezelőtt elhangzott szolgálatokra, jó volt hallani a visszajelzéseket immár
6-8 év után is. S az embert egy kicsit nehéz helyzetbe is hozza, hiszen ha
ennyire szólt akkor az Ige, akkor nem szabad
belebocsátkozni semmilyen ismétlésbe. Bár egy bibliai szakasz gerincét adó
üzenetet mindig meg kell ismételni, de tovább kell lépni, hogy ma mit szól ez
az üzenet. Az üzenet ne csak elbeszélés legyen, hogy Ábrámból hogyan lett
Ábrahám, hogy lett elhívva az akkori világ metropoliszából, egy jó
egzisztenciából a bizonytalanba. Most
azonban számomra egy másik üzenet aktuális. Veszélyes, ezért sokan ki is
kerülik. 1 Mózes 17:9: „9. Annak felette monda Isten Ábrahámnak: Te
pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő
nemzedékei szerint. 10. Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell
tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között:
minden férfi körülmetéltessék nálatok. 11. És metéljétek körül a ti
férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való
szövetségnek jele.” Nagyon nehéz választ adni a körülmetélkedés
szövetségének kérdésére. A zsidóság is kikerüli, hiszen sok magyarázat van a
körülmetélkedésről, például ez a teremtésnek a befejezése, csúcspontja. Én
mást látok benne. Egy folyamatot. Szövetségekről beszélni, azt jelenti, hogy
Isten akaratának a teljességéről beszélni. A Bibliában nem egy szövetség van,
hanem szövetségek, amik egymásra épülnek. Örök szövetségek, és ha Isten azt
mondja valamire, hogy örök szövetség, akkor össze kell őket valahogy
kapcsolni, együtt kell érteni őket. Az első a
Noéval kötött szövetség, amit Isten egyoldalúan kötött. Volt, aki engedelmes
volt, Noé, és megmaradt a háza népével nyolcadmagával. Isten szövetséget
kötött általa, vele, az ő engedelmessége által az egész emberiséggel, sőt az
állatvilággal is. Komplex, az egész földre kiterjedő szövetség, minden lelket
hordozó élőlényére, mindenkire, akiben élet van. Ha ezt a szövetséget nem
ismerjük, akkor nem érthetjük, hogy Isten miért teremtette egyáltalán az
állatokat, mi a terve az állatokkal is. Nem zöld párti monológot szeretnék
elmondani, hanem ezt a szövetséget érteni kell, hogy Istennek minden életet
hordozó lénnyel szövetsége van, s ez érvényes ma is. Nem véletlen, hogy az
emberiség kipusztította az állatvilág nagy részét, hogy a szövetséget rongálja.
Isten akarata, hogy az egyik tanítja a másikat Isten törvényeire, hiszen a
növény és állatvilág nagyon is tanítója az embernek, mert ők Isten akaratát
töltik be minden kritika, okoskodás nélkül. Isten törvényét töltik be, a
szaporodástól kezdve a tiszta ivóvíz ivásán keresztül, megmutatják az ember
gyengeségét a farkastörvényen keresztül, a cápák vérengzésén keresztül, azért
adta az állatvilágot, hogy szolgáljon felénk tanítólag. Jóbnál van az, hogy
mondja a barátainak, hogy ha Istent meg akarják ismerni, nézzék meg az
élővilágot és kérdezd meg, ki az Isten. A második
szövetség, ahogy itt Ábrámnál olvassuk, a körülmetélés szövetsége. Ez is
komplex szövetség Isten Népére. Vajon mit akar ezzel Isten mondani nekünk?
Noé után Isten látja, hogy az ember megint ugyanabba a bűnös mivoltába megy
tovább és megint ad egy figyelmeztetést. Ez a körülmetélkedés. Mi férfiak
magunkban hordjuk az életnek a magját, s Isten akárhányszor is, de
figyelmeztetni akar, látható módon is, hogy az életet Én adom, nem te. A hatalmi
jel, ott van Vatikánban, vagy Budapesten a bazilika előtt a fallosz. Isten
pontosan ezt tette látható jellel, figyelmeztetve minden férfinak, nem te,
hanem Én adom az életet. A női testet másképp szerkesztette Isten a
ciklikussággal. A férfiakat azonban szemmel láthatóan engedelmességre
kötelezte, meg kell tanulni a férfinek, hogy az életet nem ő adja. Ez a
jelképe számomra a körülmetélkedésnek. Ez a szövetség megerősítés,
visszaigazolás, hogy te Istenem, aki Noé idejében újra kezdted, és Noé által megint
benépesedett a Föld, köszönöm Neked, hogy figyelmeztetsz, és elfogadom, hogy
nem én vagyok a teremető Isten. Mert a férfi teremt, gyermeket nemz. Isten
azt mondja, hogy téged használlak, de az életadás az Enyém, s ezt lásd
mindig, nap mint nap, s ezt önként vállalod az én
parancsolatomra, hogy olyan jelet hordozol magadon, ami jelzi a te
alázatodat. Egy férfi, ha fogamzó állapotba kerül, bármikor adhat életet. S
Isten azt mondja, Én vagyok az élet adója. Adok testi örömöt, lehetőséget,
hogy apa lehess, de mindig szemed előtt legyen, hogy nem te vagy az élet
adója. Isten, az élet Ura a második szövetséget így kötötte meg. A férfiaknak
szólt, az életről szólt. Később van
egy másik szövetség, a Tóra adásnak a szövetsége a Sinai hegyen, s megint
csak egyoldalúan adta Isten. Neked adom, s jön az engedelmesség válasza. S jön a 4.
szövetség, amit úgy ismerünk, hogy Újszövetség. S jó lenne végre tisztázni,
hogy a szövetségek egymásra épülésében a csúcs és összefoglaló a Jesua
HaMassiah általi szövetség, az a békeszövetség, ami rendbe jött Istennel, de
elkerülhetetlen a szövetségek sorozatának betartása a mi életünkben. S tudom,
most sokan félreértenek, hogy mi közünk nekünk az özönvízhez. Nagyon sok! Mi
közünk a körülmetélkedés szövetségéhez? Nagyon sok, mert mindannyiunknak
tudni kellene, hogy az életet Isten adja. S elmehetnénk a fogamzásgátlástól
kezdve a családtervezésig minden területre. Áldásokat taszítunk el. Amikor a
szövetségekről beszélünk, magyarázatot kell adnunk, hogy-hogy a szövetségek
egymásra épülnek. Hogy épülhetnek egymásra, hiszen Ábrám szövetsége
sorrendben a 2. Hogy kerül a mi életünkbe az Ábrámi szövetség? Nem a lázadás
lehetősége, hogy mi Ábrahám fiai vagyunk, és nem vagyunk olyanok, mint mások.
Krisztus Testére ez a szövetség éppúgy vonatkozik, mint Ábrámra. De mégis mi
közünk van a szövetségek sorozatához? Hadd olvassam a
Jelenések könyvének 10. fejezetét: „ 1. És
láték egy másik, erős angyalt az égből leszállani, a ki felhőbe vala öltözve;
és a fején szivárvány vala, és az orcája olyan vala, mint a nap, és a lábai
mint a tűzoszlopok; 2. És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé
a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre; 3. És kiálta nagy
szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét
mennydörgés az ő szavát. 4. És mikor a hét mennydörgés
megszólaltatta az ő szavát, le akarám írni; és az égből szózatot hallék, a
mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és
azokat meg ne írd.” Ahogy leírja ezt az angyalt, nem utolsó fejezete a
világtörténelemnek az a titok, ami előttünk zárva van. Az a titok, hogy hogy
fogja Isten megítélni a mi életünket, az a titok, ami az utolsó ítéletnek a
titka. A könyvbe nem nyúlhatunk bele. Nem kárhoztathatunk senkit, mert Isten
könyvébe van bárkinek is az élete beírva. Nem a mi dolgunk elmondani, hogy
egy embernek mi a sorsa a földi élete után. Titok könyve, s a titok könyvbe
Jánosnak volt lehetősége betekinteni, de megkapta parancsba, meg ne írd.
Aztán később meg kellett ennie és a gyomrában keserűséget okozott és örömet.
A hívő embernek az utolsó ítélet tényleg örömöt okoz, hogy egyszer eljutunk
oda és Vele egyek lehetünk, de ugyanakkor keserűséget is ad, mert sokakkal,
akikkel azt hittük, hogy …. bizony elmondhatjuk,
hogy fájni fog, mert sokat elveszítünk. Ez a fájdalom egy szellemi testben
egy elválást jelent igazából. Hogy
függenek össze a szövetségek? Utolsó ítéletre megjelenik ez az angyal, fején
szivárvány van, és megjelenik az első szövetség. A fején hordozni valamit nem
csak ékesség, hanem korona, az emberiség koronája, a szövetségek koronája az
a törvényrend, az a szövetség, amit Isten akkor adott az emberiségnek, hogy
milyen viszonyban legyen egymással, az állatvilággal, s a szövetségesek
egymással miként éljenek békében. Hiszen az ember és az állat Isten szerinti
szövetségben kell, hogy éljen. Akiben élet van, Isten megkötötte vele a
szövetséget, s akár egy fogyatékkal élőre is gondolhatok, Isten szövetsége
komplex. S az ítélet is komplex. Mert mikor Isten ítélni jön, az angyal illetve
Jesuah HaMassiah megjelenése mutatja meg nekünk, hogy mire kell
felkészülnünk. Szembe fogunk találkozni azzal a szövetséggel, amit a
szivárvány jelképez, Isten első szövetségével, hogy hogyan éljen az ember a
teremtett földön az összes teremtménnyel. S ezért fog Isten számon kérni, az
utolsó ítéletünk erről szól. Felsorolhatnám az ember és az állatvilág egész
törvény rendjét, hiszen ebben a szivárványban minden benne van. Isten olyan
békét teremtett, amit Noénál adott, sőt, adott egy ígéretet, hogy többé nem
fogja elpusztítani az embert, de nem mondott olyat, hogy nem fogja számon
kérni. Isten előrelépett, kötött egy szövetséget az élővilággal, az emberrel
elsőként természetesen, de azt nem mondta, hogy ezzel be is fejezte. Az
aláírt szerződések mind számon kérhetők. A Noéval való szövetség épp oly örök
szövetség, mint a Krisztus által létrejött, a megújított szövetség. S ha
megyünk tovább, láthatjuk az angyal öltözetét. Orcája olyan volt, mint a Nap,
és a lábai tűzoszlopok. Amikor az Ároni áldást elmondjuk, „az Úr világosítsa
meg orcáját te rajtad,” ez az utolsó ítéletnek is a jelképe lehet. Ott fogsz
állni Őelőtte. Isten orcája előtt megállni ítéletet jelent. Bírósági
tárgyalás. Sugárzik, mint a Nap, a fénye. Valamelyik nap utaztam le vidékre
és ezen gondolkoztam, s itt kapcsolódott össze a
Nap. Az Alföldön a kora reggeli Nap egészen vérvörösen jött fel, aztán egyre
sárgult, néhány óra múlva vakító fehér volt. Értsük meg az „olyan, mint a
Nap” a golgotai váltsághoz hasonló. Valamikor vérvörösen kezdődött, Isten
ítélete vérvörösen kezdődött, és utána világosodott, és tűz, és éget, mert
ítélet. A golgotai váltság ítélet a Sátánon s rajtunk egyaránt. De lehetőség,
hogy ebben az ítéletben úgy álljunk meg, hogy megmaradjunk. Nem csak elbújni
a sziklában, Istenben, hogy a Tied vagyok, hanem ott állhatunk Előtte.
Megélhetjük az ároni áldásban levő áldást. „Világosítsa meg orcáját
terajtad!” S ez az ígéret minden emberre szól, mert az utolsó ítélet minden
embert elő fog állítani oda, meg fogja látni azt a törvényrendet, amit Isten
adott, a szivárványt, nem a másság, a tolerancia jegyét, hanem a
figyelmeztetést, hogy Isten hogy kezdte az emberiséggel újra Noé korában.
Ábrahám előtt ott volt a szövetség. S most,
hogy Ábrahám történetéhez érünk, hogy Noétól Ábrahámig megint elromlik
valami, s Isten mindig újat kezdett idáig. Nem tudom, hogy fog-e újat
kezdeni, vagy ez az a nap, amikor világosít, amikor a titok többé nem titok.
Hogy mikor lesz ez, nem tudhatjuk, ez is titok, de fel vagyunk-e készülve
arra, hogy találkozzunk azzal a szövetséggel, ami a szivárvány jelképében itt
a Jelenések könyvében megjelenik. Tudunk-e szembenézni azzal, hogy Istenem,
Te adtál egy szövetséget és én azt elrontottam, mert a törvényed szerint el
kell számolnom, hogy hol rontottuk el a szövetséget. S zsidóként is ott kell
állni, hogy neked adta Isten azt a szövetséget, hogy vidd el más embereknek.
Elvitted-e a szövetséget a Sinai hegytől, azt a szövetséget, aminek az volt a
célja, hogy vidd tovább a törvényt, hogy ne rontsák el, ne sérüljön a
törvény, ne legyen bűnös az ember? Nem elég az, hogy most én
bemerítkeztem, és Jézussal szövetséget kötöttem. Isten a számonkérést nem úgy
fogja kezdeni, hogy igen, bemerítkeztél, és igent mondtál Krisztus uralmának,
hanem egészen visszafelé fog számolni, hogy a szivárvány fog megjelenni.
Betartottad-e Isten kettős törvényét, szeresd az Istent és szeresd az
embereket? S a harmadikat is, az állatvilágot. Nem múlt el, örök törvény.
Isten így számol el, amikor ítél, mert ez az a nap az a nap. Két jelentése
van itt a napnak a Jelenések könyvében, lehet a sütő Nap, de lehet az idő is.
Együtt használom, mert félelmetes belegondolni, hogy az a nap, amit Isten
mondott, az ítélet napja, s nem az örömködés napja, hogy ’ez az a nap’
örömködés, felvonulás, hanem az a nap, amikor az a Nap felfog ragyogni. Amikor rád világít a Világ Urának az
arca, s a fejét bekoronázza az a szövetség, amit a kezdet kezdetén az
embervilággal kötött Isten valamikor Noé idejében. A
következő üzenete számunkra az, hogy Elé kell állni. S tudjuk azt is, hogy
lábai, mint a tűzoszlopok. Tudjuk-e, hogy amikor megérkezik, leteszi a lábát
a tengerre, a hegyekre, az a láb nem csak területet foglal, hanem éget is és
tisztít? Ahova odateszi Jesua HaMassiah a lábát, megtisztulnak a dolgok. Az ő
lába olyan, mint a tűzoszlop. Amikor találkozol a Világ Urával, Jesua
HaMassiah-val, tudnod kell, hogy valamennyi szövetséget egyszerre képvisel,
Noétól kezdve a golgotai szövetségig. Nem úgy jön, mint sok keresztény
szeretné, hogy drága testvérem itt az Úr, hanem, mint az ordító oroszlán: „És kiált nagy szóval, mint mikor az oroszlán
ordít; megszólaltatta a hét mennydörgés az ő szavát.” Innét viszont vége,
a titkok többé nem lesznek titkok, mert kinyílik a könyv és ítélet
következik. Szövetségek.
Melyik szövetségnek vagy a része? Nem csak azért fog számon kérni Jesuah
HaMassiah, hogy kié vagy. Hiszen az egyértelmű, hogy az Övé vagyok. Azért is
számon kér, hogy valóban a szívedben a lába megégette azt a részt, ahol Ő az
Úr, és ott többé gaz nem nő, és megtisztított. Számon kér, és elé kell állni.
S hogy fog ítélni? Az Ő törvénye, igazsága szerint. Isten sosem ítél úgy,
hogy te nem tudnád, titokban. Neki csak egy titka van. A könyvek kinyittatnak
az utolsó ítéletkor. Számunkra felelősség, és zsidóként pláne felelősség,
ezekben a törvényekben mindig olyanokat használ, akiket saját
szuverenitásában használni akar. A zsidóságnak adta a 3. szövetséget, vagyis
a Sinai hegyén kötött szövetséget. Adta a törvényt. Ugye milyen szépen
beleépül ebbe az utolsó időbe? Adta azt az arcot, ami megítél. Aki
törvénytelenségben van, az nem áldott. Így érthető az ároni áldásnak az a
része: „világosítsa meg az orcáját terajtad.” Erre volna szükségünk. Jön,
állj elő, hogy vizsgáljon meg. Jön, állj Elé, hogy tegye a lábát az életedre,
ami éget és megöl benned dolgokat, ami nem Tőle való. Állj oda, hogy az
utolsó időben ott tudjál állni. A feladatunk mégis az, hogy kell beszélni
arról, amit Isten Noénak adott. Arról, hogy mi a dolgunk itt egymással
embereknek, a teremtett világgal, s természetesen Istennel való kapcsolatunk
elsődleges, rendezettnek kell lenni. Amikor
Ábrahámról beszélünk és az ő elhívásáról, akkor el kell gondolkodnunk, hogy
az ilyen elhívású emberek nagyon hasonlítanak egymásra. Oda kell figyelnünk a
mi életünkre is. Sokan magukat kijelölik szolgálónak. Csapda. Ábrahámnak
nagyon jó egzisztenciája volt. A világ akkori világvárosából jött a semmibe.
Pál is egy tudós ember volt, jól szituált farizeus. S Péternek kellett más a
halászaton kívül? Akiket Isten elhívott egyik sem volt csóró, szocpolos és
deviáns. Mindnek nagyon jó státusza volt, maradhatott volna benne. Figyeljünk
oda, ne csapjon be a Sátán bennünket. Ha valakiket kihív, pont ilyenek. Az
apostolok is ilyenek. Máté vámszedő volt, kihívta. Bűnös helyről, de akkor is
jó szociális körülmények között volt, s nem akart pásztor lenni, mert meg
akart élni valamiből, s nem akart jól fizetett apostol lenni. Ha az Úr elhív
valakit, akkor mindent el kell hagyni. S Ábrahám történetében is az Úr azt
mondja, menj ki. Ezért lett hitből Ábrahám elhívása. S ha elgondolkodunk,
hogy a mi életünkben ez hogyan működik Isten szerint, megint a sorozatot
mondhatom: megmentett, mint Noét, kihívott, mint Ábrámot, mint Izrael népére,
rád bízott valamit, s ha ez csődöt mond valahol egy idő után, akkor Isten azt
mondja, erősítsük meg a szövetséget, most már semmid ne legyen, de legyen egy
új életed. Csak Én benned uralkodva tudlak hazavinni. Csak Én
tudlak magam elé vinni. Mert ha Én benned vagyok, akkor megismered azt a törvényt,
ami a szivárvány jelképéig elmegy, megismered az Én arcomat, és égni fogsz, s
megismered milyen tűz, ha Ő leteszi a lábát, mert ott tisztulás van. Összes
hulladék gondolatod és szemét dolgod el fog égni. S ha az utolsó ítéletről
beszél a Jelenések könyvének a 10. fejezete, el kell gondolkodnunk, mert
mindannyian ott fogunk állni Előtte. Ezt Ő ígérte, s ez esetben jó lenne
tudni, hogy mire kell számítanunk: szivárvány, fényes Nap szerű arc, tüzes
láb. S itt kell elkezdeni élni a mennyországban, s itt kell keresni azokat a
törvényeket, kérni pontosabban Istentől a Szent Szellem vezetése által,
mutassa meg, hogy indította el az emberiséget Noé után, hogy vitte tovább
Ábrámot, hogy kialakuljon a népe, hogy miért kellett adni a törvényt a zsidó
népnek. S végül, hogy annak ellenére, hogy van törvény, a zsidóság és a
kereszténység éppúgy elfajzott, s meg kellett jelennie a Golgotán, hogy
megítélje a Sátánt, mert magunkban nem tudjuk megítélni. Készülünk-e a Jesua
HaMassiah-val való találkozásra, aki képviseli ezt a szövetségrendet? A
Golgota után nem előre kell menni a kereszténységnek és Isten népének, hanem
pont visszafelé. S a hívő embernek is, ha újjászületik, vissza kell mennie a
Noéval kötött szövetségig, a Sinai-hegyen kötött szövetségig. Megint vissza kell
mennem, mit adott Ábrahámnak Isten a szövetség által. Azt, hogy fogadjam el,
hogy Ő az egyetlen mindenható, teremtő Isten. Ő az életnek az Ura, mert Ő
maga az élet. Jusson mindig eszünkbe a körülmetélkedésről. Az első
tehát Noénál az engedelmesség jutalma, az élet. A második pedig Ábrahámnál a
hitnek a gyümölcse. A hit Ábrámnál azt jelenti, hogy körülmetélkedik. Nálunk
ez azt jelenti, hogy nem én akarok uralkodni, életet adni, nem állítok
falloszokat a bazilikák elé, mint ahogy ott állnak, nem az élet adója vagyok,
hanem eszköze Istennek. Ha Ő ad, lesz, ha kérek, jogában van adni, akkor,
amikor Ő akar. Számon leszünk kérve a szövetségekről. A zsidóság duplán, mert
ránk bízta a törvényeit, hogy adjuk tovább. Sokszor feszítő, hogy sok-sok
generáció nem adta át a szövetség kötelezettségeit. Isten ezt számon kéri az
élőktől is, miért nem beszélsz az én szövetségeimről. Ez a feladata egy
messiáshívőnek is, miért nem beszélsz a Noéi szövetségről, miért csak a
Golgotáról? Nem veszed észre, hogy a szövetségek sorozatának a darabjaiból
élünk csak? Természetesen kegyelem nélkül, Krisztus váltság műve nélkül nincs
semmi, de Krisztus szövetsége a Noé, Ábrahám, Izraellel kötött szövetség
nélkül nem teljes. Isten a szövetségek Istene, minden szövetséget meg fog
kérdezni. Először Golgota, átadtad-e az életed? Ismered-e a törvényeket?
Van-e hited? S tudod-e, hogy Isten mit tervezett ezzel a világgal? S a három
szövetséget megkoronázza, hogy igen, Uram, az életem a Tied, tudom a Szent
Szellem által a törvényeket, aki megigazít úgy, hogy kegyelemben részesüljek,
s ezért eljutottam addig a szövetségig, amit Noénak adott Isten, hogy úgy
bánok az állatvilággal, úgy bánok az embertársammal, a lelkes lényekkel,
ahogy Te akartad. Köszönöm Istenem, hogy teremtő Istenem vagy, irgalmas Isten
vagy, megmutattad a Nevedet ilyen sorozatban. Ahogy
Isten megmutatja Önmagát, először megmutatja kegyelem szerint. Kegyelem volt
Noénál és kegyelem volt a Golgotán is. Aztán jött Ábrámnak a hite is. A
Golgota után a te hited. Megint csak a párhuzamosságot lehet mondani. Utána
jön a törvény, s a te életedben is a törvény helyreállása. S utána a
Jelenések 10. fejezete, megjelenik az angyal szivárvánnyal. S ez annyit
jelent, hogy megjelenik az ítélet, s erre nekünk fel kell készülnünk. Írhatta
volna János, hogy megjelent az angyal kereszttel, kőtáblával a fején, de nem,
az eredetig megy vissza, Noéig, ahol egy új világ kezdődött annak idején,
hogy onnan vissza tudjon vinni a kezdetek kezdetéig, az Édenkerti állapotba. Körülmetélkedés
szövetsége. Ma nagyon fontos a szív körülmetélése. Ez azt jelenti, hogy nem a
te szellemed, a te teológiád, elképzelésed teremt. ’Én teremtek. Én vagyok az
Isten’ Szív körülmetélése. Fölösleges előbőr? Igen. Az, amit mi csinálunk,
kár és szemét, mondja a Biblia. Amit mi csinálunk, legfeljebb 50-80 évig
elvan, aztán elhervad, aztán mehet a szemétre. Hol a szívünk előbőre? Hol van
az a fölösleg, mert így is érvényes. Hol a szívünkben az az indulat, hogy én
nem akarok teremteni? Én nem akarok egyházat csinálni. Nem akarok Isten
lenni. Nem akarok főpásztor lenni a sok birka fölött, akiket kifosztok. Nem!
Isten teremtsen! Úgy körül vagyok-e metélve, hogy tudom, hogy az életet Isten
adja! Nem te vagy a Messiás, a Megváltó, a nagyfőnök, nem neked van
autoritásod. Körül van-e metélve a szíved? Körül van-e, hogy teljes
odaadással és hitből kimondod, hogy Isten az életet adó Isten, mert Ő maga az
élet, az élet Ura. S ahogy a zsidóságnak és más népeknek is elrendelte Isten
a körülmetélkedést, nekünk a szívünk körülmetélése egészen Ábrahámig megy
vissza. A mi hitünk látható bizonyítéka, hogy leteszem a teremtési szándékot,
és mindig emlékezek rá, mert kénytelen vagyok, s azt mondom, hogy köszönöm,
hogy életet adsz általam, az életadó Te vagy. Köszönöm, hogy erőt kapok
általad, de az erő Te vagy. Köszönöm, hogy hatalmat is kapok arra a
megbízásra, amit Te adtál, de a hatalom a Tied. Köszönöm a körülmetélést, az
emlékezés lehetőségét. S amikor erről beszélek, megint előjön az a hajnali
kép, volt felkelő Nap, egyre vörösödő Nap, majd világosodó, majd egészen
fehéren sütő Nap, már belenézni sem lehetett dél tájban. A Golgota vörösétől
egészen Isten dicsőségéig. Holnap lesz-e még kegyelem a vörössel, a vérrel?
Ma még lehet, hogy süt a Nap. S ha holnap nem? Ha holnap egy egészen más
napot látunk, akinek az arca olyan, mint a Nap? Akkor tudjuk-e kimondani,
hogy Uram, ez az a nap. Tudjuk-e azt mondani, hogy én elkészültem,
felkészültem? Tudjuk-e mondani, hogy Uram, én ismerem a szövetségedet? Te
tudod, Uram, hogy mennyire tartottam meg, mennyire írtam felül, változtattam
meg azt a szövetséget, amit Te adtál minden embernek. Tudod-e, hogy mennyire
fontos ismerni Isten akaratát kezdetektől fogva? De úgy érzem, hogy nekünk
most kell vissza menni Noéig. Mit akart Isten ezzel a világgal? Mit fog tőlem
számon kérni? A Jelenések könyvében nem véletlenül a szivárvány van, a
szövetség. A király hatalma a szövetség. Jesuah HaMassiah hatalma a Noéval
kötött szövetség, Ábrahám hite, s a te hited, a választott néppel kötött
szövetség, hiszen neked is el kell fogadni azt a törvényt, amit Isten ad. S
neked is el kell fogadni azt a békeszövetséget, ami létrejött Isten és ember
között. Szövetség sorozatokról kell beszélnünk, nem új
szövetség, hanem teljes szövetség van. Mert ha nem, akkor megégsz. A
szivárvány veled szembe jön, Istennek szava veled szembe jön, hogy Én így
akartam, mikor újra megengedtem, hogy legyen ember a földön. Hogy te mit
akartál, az most már számonkérés. Adtam hozzá törvényt is. Adtam Ábrahámnak
és neked is hitet. Adtam kegyelmet is. Nem tudod, hogy mikor kel fel a
hajnali vérvörös Nap, meddig tart a kegyelem, nem tudod. Ez titok. Tudod-e,
hogy amit Isten kijelent, megjelenik olyan fényesen, mint a Nap az Ő arca,
Elé kell állni. Ha valakinek az arcát látod, azt jelenti, hogy nem fut
előled, nem hagyott el, ott állsz, mint király előtt az alattvaló, és mint
ítélni jövő bíró előtt, az akit vádolnak, akinek el
kell számolni. S hiába vádolnak, a könyvben le van írva. Nagyon sürgős
feladatunk, egyre inkább lehet látni az időben, hogy visszafelé. Minden
testvérünktől meg kell kérdezni, hogy rendben van-e az a szövetség, ami
Krisztus által Istennel rendezett. Egyre inkább kell mennünk a törvény
irányába, mert törvény nélkül nincs kegyelem. Egyre inkább kell messzebb
menni, a körülmetélkedés szövetsége rád is vonatkozik. Ne akarj semmit ember,
nem adhatsz életet abból, amit kaptál. Isten rendelkezik a te életeddel is.
Ismerd meg Isten eredeti akaratát. S ha szolgálatra hív ki Isten, akkor
növekedjél hitben. Hiszen Péternek is el kellett dobni a hálóját, a biztos
egzisztenciáját. Saulnak is arcra kellett esni a damaszkuszi úton, s az
elismert, buzgó farizeusból ellenkezője lett. El kellett minden elhívott
embernek számolni a múltjával és teljesen újat kellett kezdeni. S ha valaki
újjászületik, s Isten valóban akarja használni, akkor a régiek elmúltak, ott
kell hagyni a hálót. De ne te hagyd ott a hálót, hogy kezdjen Isten újat. Ne
te építs magadnak életet és szolgálatot. Isten mindig ilyen lehetetlen
helyzeteket csinál az embernek, Ábrahám, gyere ki, majd megmondom. Péter,
akarsz-e? Nincs tovább. Pál nem is akart. Ott már az igen be volt készítve,
’Ki vagy? Mit akarsz?’ S ez a hit bennünk van-e, mint itt ezekben a
hit-hősökben, akiket itt végig sorol a Biblia? Nincs kérdésem, csak annyi,
hogy igen. Kérnünk kell Krisztus szövetségének a megélését, létrejöttét,
megerősödését, olykor Úrvacsora szinten is megélhetjük. Kérnünk kell, hogy
Isten minél jobban bontsa ki a törvényeket, hogy minél több kegyelemben,
tisztulásban legyen része az életünknek. Kérnünk kell azt a körülmetélést,
hogy Uram, én nem akarok életet adni, s kérni kell, hogy Uram mutasd meg azt
az eredeti állapotot, az eredeti tervedet, mert az eredeti azt jelenti, hogy
közel vagyok hozzád. Noé is nagyon közel volt Istenhez. Az özönvíz után is
egy darabig közel voltak. Nekik kellett tovább menni. Kellett valaki, aki
viszont újra megmutatja, hogy hitben lépek. Isten az Ő kihívottainak nem
lehetőséget ad, hanem parancsot. Ezért különbséget kell tenni az elhívott és
kihívott között. Isten megmutatja, hogy ki Ő, teremtő, hitet adó, törvényt
adó, uralkodó, a világ Ura, Istene, aki úgy jön vissza, hogy az Ő
szövetségeivel szembe kell néznünk. Nem zöld párt, hogy hogy bántál az
állatvilággal. Nem vallási kérdés, hogy Istennel milyen a viszonyod, s nem
vallási kérdés az sem, hogy az embertársaiddal milyen a viszonyod. Szövetségi
kérdés. Mert Noénál az egész világgal köt szövetséget Isten. S az egész
világon megint csak a maradék maradt meg. S annak idején népek sokasága
atyjának nevezte Ábrahámot. S nagyon kevesen mondhatják atyjuknak Ábrahámot.
A hitben élők, hitben engedelmesek mondhatják. Egyre kevesebb. S Isten
ilyenkor mondja, a szövetségek után szivárvány, ragyogó arc, tüzes láb,
hegyen és tengeren. A magaslatokat és a népeket megítéli. Mert a Messiás így
jön vissza ítélni igazságban, kegyelemben, de a kegyelem véges, ezt
olvashattuk a Jelenések könyvében, a ’titok’ pont erről szól. Befejeződött, s
nem a te dolgod az ítélet. Amíg a földön élünk, amíg felkel a Nap, amíg
látod a kegyelmet magad felett, lépjél, tedd meg, kérd el Istentől
mindezeket, rendezd a szövetségeket. Nagyon fontos a körülmetélés szövetsége,
nem vagy te Isten. Isten körül metélheti a szívedet, mint egykor a választott
nép férfitestét, nem vagy te, s emlékezz mindig erre. Nem vagy te Isten, ember.
Még akkor sem, ha ebben a világban 7 milliárd ember többsége azt mondja,
Isten vagyok. Metéld körül a szívedet. Mondd ki hitben, mint Ábrahám. S
fogadd el, hogy a hitnek a következménye a körülmetélés. Isten tovább léptet,
és azt mondja, hiszel, akkor mondd ki, hogy leteszed minden saját ötleted,
hogy végre Engem hagysz teremteni, Mindenható és Örökkévaló Istennek. S
mindennek az a célja, hogy amikor megjelenik szivárvánnyal a fején ugyanő,
akkor csak annyit tudjál mondani, itt vagyok, abban a hitben, hogy tudod,
hogy befejezte azt, amit ígért Isten, nem vagy számon kérhető, hanem
életet ad az élet Ura.
Elhangzott: Sófár Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség 2010.10.16-i Szombati alkalmán
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON
LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN
TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |