|
Orbán Béla:
Shabbat Vajislach Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén 2010.11.20 Újabb szombathoz érkeztünk, aminek
a neve „Vajishlach”, vagyis Jákob története
folytatódik 1 Mózes 32: 3. versétől, amiben van a „vajishlach”
szó, ami annyit jelent, küld. „ 3. Azután külde
Jákob követeket maga előtt Ézsaúhoz az ő bátyjához,
Széir földébe, Edóm
mezőségébe, 4. és parancsola azoknak
mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt
mondja a te szolgád Jákob: Lábánnál tartózkodtam és
időztem mind ekkorig.” És külde. Az előzményeket is jó ismernünk,
hiszen a küldésnek is volt előzménye, hogy Lábánt
hogy hagyja el Jákob a megszaporodott háza népével, a két feleségével, Lábán
lányaival, s milyen ez az elbocsátás. 31. fejezet: „50. Ha az én
leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányaimon kivűl több feleséget veéndesz,
senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te
közötted.” Történt egy szövetséges, szerződéses elválás a két ember
között, de egy hívő apának ott kell lenni bizonyságnak, egy hívő embernek úgy
kell felelőséggel átadni a felnőtt lányát, ahogy
Lábán átadta. Átadtam, s figyelmeztetem a másik embert, hogy Isten előtt te
ezzel számolsz. Ha egy gyülekezetből elmegy valaki, meg kell neki adni a
búcsúszót, hogy itt voltál a mi sátorunkban, a te felelősséged, hogy hogyan
tovább. Nincsenek elvarratlan szálak, és olyan szálak, amelyeket az ember
elrejt, hogy itt volt nálunk, és de jó lenne, ha itt lenne, s kíváncsi
vagyok, kutakodok. Le kell zárni a kapcsolatokat. Lábán nagyon is tudta, hogy
Jákobbal Isten van, benne van Isten tervében, tudta, hogy a lányai felett
nincs többé hatalma, a felelősség mégis ott van, a folytatásnak működnie
kell. A mi esetünkben szellemben, felelősséggel
átadjuk, amit eddig őriztünk, és vesszük át, akik jöttek, hogy még többet
adjunk, hiszen a férjnek még többet kell adni, közös áldások részesei
leszünk. De ma, lehet, hogy nevettek, de egy
kedves nótám jut eszembe, nagyon régen naponta énekeltük: „a múltat végképp
elfelejtjük, rabszolgahad indulj velünk”. Azóta a rabszolgahad el van
felejtve, de valami nincs. A múlt. S ez ábrázolja az embert, hogy szeretnénk
túl lenni a múltunkon, s Istennek más a szava. Ha te nem fogsz élni, akkor is
emlékezni fognak rád, a bizonyságaidra, akár negatív, akár pozitív. A múltat
nem lehet elfelejteni, a múltat rendezni kell, és emlékezni kell. Nem
nyavalyogni, hanem rendezni. Vagy a másik dal, hogy „szeretném a homokórát
megállítani, a homokóra pereg, és én tovább szenvedek”. Hála Istennek a
homokóra pereg, de én már nem szenvedek, mert rendeztem a múltat, de azért
emlékszem, mi volt. Az embernek mégis alaptulajdonsága, hogy szeretné a
múltat meg nem történtté tenni! Nem rendezni, hanem leírni, elfelejteni! S
amikor Jákob életét nézzük, ő is ebben a helyzetben volt, s van egy
elintézetlen ügye a vértestvérével, Ézsauval, s
szeretne kibújni. Szerette volna a homokórát megállítani, de Istennél nem így
működik, rendezni kell mindent. Jákob életét, ha megnézzük,
sorozatok vannak. A Bibliában nem részek vannak, hanem sorozatok, folyamatok
vannak, s ebbe a folyamatba úgy kell belenézni, hogy visszafelé és előre is
kell tekinteni a jelenben. Tehát a Jákob élete egy folyamat. Emlékezzünk
vissza, amikor elvált Ézsautól, a rosszabbat
választotta elméletileg, a kő vánkosos utat választotta, míg testvére a
szépséget és a csillogást. Aztán Lábánnál, amikor
elment feleséget venni, be lett kissé csapva, meg kellett duplázni a
szolgálati idejét, hogy megkaphassa a feleségét, hosszú volt ez az idő. S
amikor ideérkezünk, a Lábántól való elválás az
előző heti szakasz befejezése, vége van egy korszaknak, megdolgozott a
feleségeiért, pásztorkodott, szolga volt Lábánnak a
házában. Isten ígérete megy tovább, még ha úgy is érezzük, hogy rabszolgáskodunk, de eljön az az
idő, amikor el kell válni egy korszaktól, méghozzá azzal a felelősséggel,
hogy Lábánnal fogadást tettek egymásnak, amikor
elváltak, ott oltárt emeltek. S a folytatás, hogy Jákob, aki a
kövön aludt, és meglátta a lajtorján felmenő angyalokat, találkozik egy
sereggel a 32. fejezet 1. versében: „ 1. Jákob tovább méne az ő útján, és szembe jövének
vele az Isten Angyalai. 2. És monda Jákob
mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak.” Miért kell ezt elővenni? Változás
történik, egyre több változás van Jákob életében, amíg Izrael nem lesz. Nem a
legkellemesebb élet állapotban van Jákob, többször is be lett csapva,
gondolom, elég sokat szenvedett, megszökik a bizonytalanba. Kövön a feje, és
semmije nincsen, de Isten mégis meggazdagította feleséggel, gyermekkel, s
volt valamije, amikor eljött Lábántól. S történt
egy változás az életében, mert szembejön egy sereg, és nem ijed meg. Mire
lehet következtetni? Aki találkozik az angyalokkal, amikor imádkozik, amikor
kapcsolatban van Istennel, akkor megismerte Istent szemtől szembe, s amikor
szembejön egy sereg, nem ijed meg tőle, az az
ember, aki gyakorlatilag át van itatva a félelemtől. S ha belegondolunk az
emberiség életútjába, egy vezérfonal vezeti, a félelem. Az egész életünkben,
a születéstől a halálig a félelem a vezérfonal. A félelem irányít mindent az
életünkben. Félünk a haláltól születésünktől fogva. A fájdalom, a betegség
csak részei a félelemnek. Jákob is csak a haláltól félt. Amikor követeket
küldött maga előtt, a haláltól félt. Ennek a heti szakasznak az is
lehetne a címe, légy férfi. Jákob férfi volt. Amikor megsokasodtak a dolgai,
a 30. résztől olvasom: „43. És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala
néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.” Még nem
volt Izrael, ezért szólította férfiúnak, s nem azt mondja, hogy Jákob
meggazdagodott. A férfiú! Igen, amikor a férfi meggazdagodik, amikor
felnövünk, férfikorba jutunk, ott van a gazdagságunk, a fizikai erőd, a
gondolataid, amit tanultál, amit Isten azért adott, hogy férfi legyél. Jákob
megharcolt, megküzdött azért, hogy férfi legyen. Legyőzte önmagát, Lábánt is, meggyőzte a feleségét is. Majd később
megértjük, hogy mit jelent az a tusakodás, hogy győztél emberek felett. Lábántól már férfi jött el, Jákob ment oda, és egy férfi
jött el. Isten szemében ez még mindig kevés, hogy megszülettél és férfi
lettél, mert neked egy olyan nevet akar adni, mint Jákobnak Izraelt
későbbiekben. Jákobból férfi, és ennek a férfinek Izraellé kell lenni. S
ennek a férfinek a tulajdonsága bennünk van. Bennünk kell, hogy legyen,
hiszen amikor félelemmel elindul találkozni a testvérével, akkor azt teszi,
amit minden zsidó ember jó esetben tesz, amit minden hívő ember tesz,
imádkozik. Itt derül ki, hogy ki vagy, hogy hívő, hitetlen, vagy vallásos,
vagy ki vagy. A félelem odavisz-e Isten elé, vagy el kezdesz kapkodni, odamész
a szomszédhoz, meg a pásztorhoz, meg a másik receptjét nézed, hogy hogyan
kellene megoldani a kérdést. Vagy olyan vagy, mint Jákob, aki odament Isten
elé: „ 9. És monda Jákob: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak
Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod
közé, s jól teszek veled: 10. Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és
minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak
pálcámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most
pedig két sereggé lettem. 11. Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám
kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy
rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe. 12. Te pedig azt
mondottad: Jól tévén jól teszek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.” Egy becsületes férfiú szavai ezek
Istenhez. Tudom, hogy mit ígértél Istenem. Tudom, hogy megszaporodok, mint a
tenger homokja, megszámlálhatatlan nép leszek, de félek, hogy mégse, hogy
levágja a gyerekeket, a feleségeket és engem is a testvérem. A kettősség, a
félelem bennünk van. Tudjuk, hogy Isten mit adott Krisztus Testének, mit
adott neked, és a félelem ott van. Tudunk-e ilyen őszintén imádkozni, hogy a
következő lépést Isten megvalósítsa az életünkben. Ki tudjuk-e mondani, hogy
itt vagyok és kicsi vagyok, hogy félek, mert bennem van az emberi, és még
Jákob vagyok és nem Izrael. Mert bennem van, hogy Isten elhívott engem, hogy
hiszek benne, de félek. Tudsz-e így Isten elé menni? A Bibliában a nagy
elhívott embereknél is így kezdődött, kicsik lettek. Mózes azt mondta, hogy
alkalmatlan vagyok, ki akart jönni, hogy egy nép vezetője legyen Isten
akaratából. S ez a félelem következménye, minden átoknak a gyökere a félelem.
S mikor Jákob ezt az imát kimondja,
akkor jön a következő. Isten megengedi, hogy láthatóvá legyen. Jákob
megpróbálja emberileg megoldani Ézsauval való
problémáját, ajándékokat akar neki adni. Félelemből cselekszik. Hány hívő
ember szenved attól, hogy a félelemtől nem szabad, és Isten útján jár.
Majdnem! Mindig maga akarja megoldani az életét. Sőt odáig elfajul, hogy
mások életébe beavatkozik, s már nemcsak Ézsaut
akarja legyőzni, hanem már az egész Kánaánt, mindenkiért imádkozik. Nem!
Isten lépése pont más. Ha egyszer kimondod nagy alázatossággal, hogy ki vagy,
hogy Uram, én nem vagyok senki, Istennek még mindig van egy lépése, amit
kipróbál. Isten látja a mi életünkben is, hogy megtértél, ott voltál a kövön,
de félsz. Krisztusban pedig nincs félelem. Még nem vagy Krisztusban, ha
félsz. S Jákob még nem volt Izrael. A vallásos ember még nem újjászületett
ember és nem Krisztus Teste, mert fél. A félelem nagyon nagy hőmérő, nagyon
jelzi a lebukást, mert itt Jákob is megpróbálja kitalálni, hogy hogyan tudná
kicselezni a testvérét, mert tudja, hogy a múltat rendezni kell. S ez az, ami
lelepleződik a mai napon is. Nagyon pimasz a Sátán. Jákob tudja az elhívását,
tudja, hogy Isten megszaporítja a népét. Tud mindent, átküldi a Jábbok révén a családját és ő marad. Tudod, hány ilyen ember
van. Megcsinálom a szolgálatom, és marad a túloldalon. Szolgálata által sokan
újjászületnek, és ő nem, marad a túloldalon. Elvégeztem a szolgálatom, és
elmegyek meghalni. Istennek van még bőven feladata számodra. Neked is át kell
menni a Jábbok révén. Sok pásztornak el kellene
mondani, hogy neked is újjá kellene születned, nem csak az embereket
áttologatni, mert tudod, mi Isten terve veled, és te mégis ott maradsz, mert
nyakig félelemben vagy, hogy mivel tartod el a családodat, mert megélhetési
pásztor vagy. Hány, de hány ember szolgál úgy, hogy az ő élete nincs rendben.
Hány ember imádkozik önmagáért, pedig magáért kellene sírva könyörögni, hogy
átjusson ő is a túloldalra, hogy rendeződjön az életünk. Félünk rendeződni.
Istennek ez a szeretete meg akar bennünket szabadítani a félelemtől, attól,
ami a Jákob életében van. Átküldte a családot és egyedül marad. Igen, egyedül
kell maradni, mert Isten személyes ajándékot ad. Valamennyiünknek,
nem csak Jákobnak ad személyes ajándékot. Nem kaphatom közösen a családommal
azt, amit Isten ad. Eljutunk a történetnek ehhez a
részéhez, amikor Jákob átküldi a családját. Én megtettem, én jó keresztény
vagyok, a gyerekeimet átküldtem, én meg itt maradok, majd csak elragadtatok.
A felelősséget, a rendeződést nem vállalom. A múltat nem akarom vállalni, s
mondhatnám egészen a reformáció kezdetétől a múltat. Nem akarjuk rendezni,
keresztény internacionálékat énekelünk, majd az Úr! Elment előre az ajándék.
Én megtettem a kötelességem, szolgáltam a gyülekezetben, és én maradok. Ekkor
jön Istennek egy sokak által ismert cselekedete: „ 24. Jákob pedig egyedül marad
és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal
feljöveteléig. 25. Aki mikor látá, hogy
nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének
forgócsontját, és kiméne helyéből Jákob csípőjének
forgócsontja a vele való tusakodás közben. 26. És monda: Bocsáss
el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákob: Nem bocsátlak el téged, míg
meg nem áldasz engemet.” A tusakodás. Jákob, aki üzletileg
le akarta rendezni a testvérét, elvégezte a szolgálatát és munkáját, Isten
tervét befejezte, csak elfelejtette, hogy Istennek vele is van terve, ezzel a
Jákobbal találkozik egy angyal. A zsidó misztikában is Jesuának
hívják ezt az angyalt. De mégis felteszem azt a kényes kérdést, hogy ki volt
ez az angyal. Ha keresztény módszereket használnék, azt mondanám, hogy
találkozott Jézussal. Nagyon kérdéses ez előttem, mert ha vele találkozott,
akkor testi viaskodásról itt szó sem lehet. Szellemi és fizikai test
egymással nem viaskodik. Magam arra az álláspontra jutottam, hogy akárki is
lehet, aki képviseli Isten erejét. Sokan azt hiszik, hogy Ézsaunak
az egyik angyala volt, aki meg akarta akadályozni a Jákobbal való
találkozást, hogy ne jöjjön össze a béke. Még ezen túl is vannak magyarázatok,
hogy kik lehettek. De én azt mondom, hogy Isten a te életedbe és az én
életembe is küld olyat, akin keresztül meglátható Önmaga. Jesua HaMassiah adhat szolgálókat feléd, akikben Ő van, és
őbennük megláthatod magát Jesua HaMassiah-t. Igen,
kell küzdeni. Sokan azt hiszik, hogy ez a küzdelem arról szólt, hogy minőségi
változás legyen Jákob életében, és ez a változás csak annyi, hogy erkölcsi
dolgokban változott meg, tudta, hogy rendeződni kell, stb. Tehát
ki is volt ez az angyal? Maradjunk annyiban, hogy Istennek egy olyan
küldötte, aki magát Istent és Jesua HaMassiah-t
mutatta meg, az erejét és jelenlétét. Nem véletlen, hogy hatalommal adott
nevet, és hatalommal adta, hogy Jákob új neve Izrael. S ennek a tusakodásnak
az a mondata, hogy nem bocsátalak el, míg meg nem áldasz engem, ez nem
szólhatott embernek, ellenségnek, annak szólhatott, akiről megérezte, hogy
nem csak erősebb, hanem áldásra jogosult is. Amikor megillette a csípőjét, el
kell gondolkodnunk, hogy miért történt. A zsidóság ma sem eszi meg a forgó
csont ínját, különösen Peszáchkor jön ez ki. Azért
történt, mert amikor az ember elveszti a félelmet, amikor a félelemtől szabad
lesz, akkor megint jön egy emberi tulajdonság, nagyképű lesz. Isten megtanít
bennünket alázatra, megtanít arra az imára, amit Jákob elmond, hogy én nem
vagyok senki, s köszönöm, hogy egyáltalán lehetek, s amit kaptam Istentől,
mekkora áldás, kegyelem és minden jó. Létre kell jönni ennek a találkozásnak
Istennel, Jesua HaMassiah-val, akár emberen belül
is, hogy a küzdelemben ilyen fokú vereséget szenvedjünk, hogy ne tartsuk
magunkat Istennek. Ne tartsuk magunkat győztesnek soha, hogy mi meg tudjuk
oldani a problémáinkat. Isten alázatra visz bennünket. Ez a vereség mégsem
vereség. Más szavak hangzanak el számunkra, nem vagy te király, nem vagy te
olyan erős. Minden szolgálatnak és minden elhívásnak ezen a ponton át kell
menni, a csípőjét Isten kifordítja az embernek. Sántikálunk, fáj, s mindig
emlékezünk arra, nem én vagyok az Isten, nem én győzöm le a szolgálat
erejével akár Ézsaut, nem én vagyok. Győztem, de
nem győztem. Győzött Ő! Ez a győzelem egyben az én győzelmem is. „ 27. És monda néki: Mi a te
neved? És ő monda: Jákob. 28. Amaz pedig monda: Nem Jákobnak mondatik
ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél
Istennel és emberekkel, és győztél.” Jákob peches életet élt, volt Lábánnál,
rabszolga volt, tőle megpucolt, szó szerint. Félt a testvérétől. S aztán
kijelenti Isten küldötte, hogy győztél emberek felett. Jákob megvert ember,
félelemben levő ember volt. Hogy hangozhatott el az a kijelentés, hogy
győztél emberek felett? S ha elővesszük Jákob életét, ha az ember eljut a
létráig, a kő vánkosig, amikor az ember eljut odáig, hogy Uram, én semmi
vagyok, megtörténik az első nagy győzelem az emberen, én saját magam vagyok.
Legyőzöm a büszkeséget, hogy én vagyok én, legyőztem magam. Itt van Isten
visszaigazolása, hogy legyőzted magad, így másokat is, látják most már rajtad
az én dicsőségemet, mivel megküzdöttél Istennel, új
nevet kapsz, Izraelt. Amit Jákob kapott, az az áldások
csúcsa. Az a remény, hogy ő az ígéretek gyermeke, s patriarchaként megy
tovább az utódaiban. Amikor elismerte Isten nagyságát, Istentől megkapta a
legnagyobb ajándékot, a hitet. Itt kapott hitet. Nekünk is meg kellene érteni, hogy
Isten elvisz bennünket a kő vánkosig, elvisz a szabadságig, ott hagyhatod Lábánt, a fogságokat, az előző szakaszokat az életedben,
amit Isten megengedett. Mehetsz tovább szabadságra, de nem az a fontos, hogy
saját magad próbálj szabadulni, hanem az, hogy szabadulj meg önmagadtól, s ha
önmagadtól megszabadultál, megszabadultál az ellenségeidtől. Ha élek többé
nem én, ha él bennem a Krisztus, az ellenségeid meg fognak hajolni előtted,
ahogy Jákob előtt Ézsau, nem tudott ellenségként
megnyilatkozni. Ez a lényege a mi hitünknek. El kell fogadnunk Isten
akaratát, nem a jobbikat választom, hanem az ígéreteket. S amikor ennek az
ígéretnek a folyamatában reménységem van, ennek a reménységnek hitté kell
formálódni. A hitet nem én és nem te adod. Isten adja. Mi nem misszionálunk, maximum bizonyságok lehetünk. S a hitnek
ez a formája, menj át a Jábbok révén te is. Át kell
menned, újjá kell születned. Nem választhatod el a szolgálatodat önmagadtól.
Nem mondhatod, hogy idáig csináltam valamit, aztán szevasztok, menjetek. Nem
teheted, nem hagyhatod ott azokat, akik átmentek a túloldalra, neked is át
kell menni, mert az ígéret Jákobnak és a családjának szóltak. Az ígéretek a
halálodig érvényesek. Nem te szabod meg a Jábbok
révét, hogy itt a határom, eltelt 20 év, nem is kell rendezni, vége a dalnak.
Isten nem engedi, hogy Jákob nyugdíjazza magát. Nem engedi, hogy egy
szolgálat után hazamész, és fütyülsz a világra. Felelős vagy a családodért,
minden emberért, aki felé szolgáltál, de nem te zárod le a szolgálati utadat.
A Jábbok révén neked is át kell menni. Az Jákobra
és a gyermekeire szólt. Amíg élsz, és Isten akarja, addig neked menned kell.
Hívő emberként meg kell érteni, hogy azzal, hogy ott voltam a kövön, és
találkoztam Istennel, az kevés, Jákobból Izraelnek kell lenni. Akinek van
küldetése, elhívása, Istennek terve van vele, a terv kevés. Isten elkészít,
felkészít, oda küld, ahova akar, ha Mezopotámiába feleségért, akkor le kell
szolgálni az idődet. Fel kell készülni az ígéretek betöltésére. Az ígéret
betöltésének lépései: megvallom, hogy nem vagyok senki. Amíg vagyok valaki,
nem Isten ígéreteit töltöm be, hanem a saját akaratomat, vagy egyházam,
fegyházam szándékát. Meg kell vallani, hogy Uram, itt vagyok, és mindaz, amit
kaptam Istentől, itt van. Jákob hálaadással mondta el, hogy ezt kaptam Tőled,
olyan mérhetetlen sokat. Tényleg, semmivel mentem el, s most két táborra van
osztva a családom. Tudok-e úgy megállni, hogy valamikor egy bottal indultam
el, ahova Isten küldött, s ez a bot ugyanaz, mint a hit. Egy bot, amire
támaszkodhatok, amelyik végigvitt az utamon. Nem intézkedő bot, mint Mózesnél
később látjuk. S amikor a hit vitt el, a következmény, hogy Isten megáld a
házad népével, mindennel, ami szükséges a szolgálatodhoz. Egy lépést tettél
még csak meg, tovább kell menni. Meg kell vallani Istennek, hogy senki
vagyok, Nélküled nem megy, csak a Te irányításod alatt, csak a Te akaratodból
vagyok egyáltalán. Az tényleg kérdéses, hogy félelemből imádkozott, vagy
tudta, hogy mit akar. Én azt hiszem a kettő egyszerre. Ahol félelem van, ott
nincs Krisztus. Oda kell menni Istenhez, és Neki megadni magadat, és
emlékeztetni az elhívásodra, hogy mit akart a te életeddel. Amikor átadtad az
életedet, amikor ott voltál a kövön, amikor beszéltél Vele. Tudsz-e Isten elé
menni, nem félelemből, aki nem hívő, hanem vallásos, nem újjászületett, hanem
szimpatizáns. Mennél nagyobb a félelem az életedben, annál inkább nem Ura
Krisztus az életednek. Nem én vagyok erős, mert Isten
addig nem tud mit tenni az életemben. Nem én vagyok annyira erős, hogy mint
egy papagáj beleszólok a másik ember életébe. Nézz magadra, tedd le már a
fegyvert. Ézsau elkalapál. Ne harcolj te a
világgal, nem tudsz te harcolni, csak ha jogosultságod van erre. A
jogosultságod akkor van, ha Jákobból Izrael lesz. Ha nem félsz, akkor vagy
Izrael. Amikor Penielnek elnevezi Jákob azt a
helyet, ahol találkozott az angyallal, a küldöttel. „ És monda néki:
Mi a te neved? És ő monda: Jákob. 28. Amaz pedig monda: Nem Jákobnak
mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél
Istennel és emberekkel, és győztél. 29. És megkérdé
Jákob, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért
kérded az én nevemet? És megáldá őt ott. 30. Nevezé azért Jákob annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent
színről színre, és megszabadult az én lelkem.” Itt a kulcs. Megszabadult
az én lelkem. Istennel találkozni szemtől szemben, úgy, mint Jákob meg az
angyal. Istennel megvívni ezt a harcot, nem engedlek el, amíg meg nem áldasz,
nem erőszakoskodni, hanem szaván kérni. Akartál áldást adni, kérem. Ki
tudjuk-e mondani ezt a kulcsszót? Ott álltam Istennel szemtől szembe,
harcoltam, csípőficamom van, és minden nap fogok emlékezni, mert megszabadult
a lelkem. Tudod, mitől szabadult meg Jákob? A félelmétől. Fájdalmas, örökre
emlékezetes, megharcolta a küldöttel ezt a harcot, mikor újjászületett,
megérzi a szabadulást a félelemtől is. Egy kérdés, hogy mitől félsz, miért
kapkodsz, miért akarsz valamit csinálni, miért nem bízod Istenre? Mert még
nem történt meg ez a harc, mert még Jákob vagy és nem Izrael. Rinyálsz! S ez Krisztus Testében szégyen, mert van
lehetőséged odamenni, hogy senki vagyok, van lehetőséged hálát adni, hogy én
már régen nem élnék ha te nem áldottál volna meg.
Rég elmentem volna Lábántól ott hagyva mindent, ha
te nem tartottad volna bennem azt a hitet, el sem mentem volna, ha nem adtad
volna a hit pálcáját a kezembe. Mindent neked köszönhetek. Ott tudok-e lenni
az abszolút alárendelésben? Köszönök Uram mindent. S ennek a csúcsa, amikor a
félelemtől megszabadulok, amikor a szívemet betölti a hit. Nincs mitől
félnem, a hitben már nincs mitől. Hiszed-e, nemcsak az elhívásodat, hanem
hogy Isten előre megmondja, hogy győztél embereken és Istenen. Tudod-e, hogy
az, amit Isten eléd rakott, már rég le van győzve, ha engedelmességben jársz?
Ézsaut már régen legyőzte Ő, nem neked kell!
Tudod-e, hogy szembe jön Mahanaimnál az angyal
sereg? Nyugodtan mehetsz Isten seregével szembe, nem kell félned! Találkozott
szemtől szembe Istennel és megszűnt a félelem. Találkoztál-e már szemtől szembe
Istennel? De ennek ott vannak a lépései: kő vánkos, elindulsz, rendezett
múlt, kijelented, hogy nem én akarom rendezni, mert én gyenge vagyok,
félelemben vagyok, hitre van szükségem, nem segítségre, hanem egy teljes
odaadásra, be akarom tölteni az ígéreteidet. De oly sokszor vagyunk olyanok,
akik nem akarnak átmenni a túlsó partra. Amikor birkózik veled Isten, és te?
Beírattad a gyereked hittan órára, prédikáltál egy gyülekezetnek, és? Veled
mi van? Jákob, te mikor akarsz átmenni a túloldalra? Ez a legnagyobb áldás,
amikor Isten ezt mondja, belőled akarok Izraelt csinálni, azt akarom, hogy te
legyél Krisztus Teste. Ne csak evangelizálj, hanem legyen az evangélium
valóság az életedben. Ez a kérdés, hogy tovább léptél-e. Lábánnal rendezted, a jelent rendezted, most jön a múlt
rendezése Ézsauval. Ézsau
jön. S itt jön a félelem kérdése. Félsz-e rendezni a múltadat? Sokszor mérges
vagyok, amikor Jákobról beszélnek, hiszen ebben az egész történetben és
kijelentésben, hogy küzdöttél emberekkel és
Istennel és győztél, ez a fogantatása óta predesztinált embernek szól, hogy
„győztél”, hiszen ő fogta meg a testvére sarkát, hogy beelőzze. Már akkor
küzdeni kellett, hogy Isten akaratát betartsa. Nem csaló volt, még a neve sem
az. Már a magzati állapotban küzdenie kellett és győzni kellett. Azt hiszem,
a mi életünk erről szól, küzdenünk kell és győznünk, mert győztes vagy. Ha
Isten azt mondta, hogy szüless meg, akkor már győzött, a szülők szívében
győzött, hogy áldás lehetsz, és a szülés nehéz óráit is átélted, és küzdöttél. Küzdöttél már vagy
várakozol? A probléma nem ott van, hogy
várakozol, hanem a keresztény tanítások zömében. Ha valaki azt a folyamatot,
amit Jákob átélt nem éli át, akkor nem azt a hitet kapja, amit Dávid, hanem egy
másik hitet. Ma kétféle hit van. Az egyik a biztonság hite, a másik a
bizonytalanságé. Az egyik az, hogy én jó helyen vagyok, a másik meg, „majd az
Úr!” S nincs jákobi út. Nincs odaadott élet, hanem én jó helyen vagyok, mert
akármilyen -ista gyülekezethez tartozom, bemerítkeztem, s van egy biztonságom, mert a víz
megszentelt. Nem a víz szentelt meg. A biztonság érzete keresztény dölyf.
Odáig fajul, hogy nem vagyok hajlandó rendezni a dolgaimat, nem vagyok
hajlandó átmenni a Jabbok révén, lökdösöm át az embereket,
misszionálok meg evangelizálok, de nagyon
kellemetlen Ézsauval találkozni, különben is minden
keresztény királyi gyermek, nem megyek Isten elé, hogy milyen kicsi vagyok
én. Ez megalázó. A dölyfös keresztény ott van a stagnáló állapotában,
hogy megtért, de nem ment át a Jabbók révén. A mai new-ages világban mindenki pásztor, meg prédikál, meg
igaza van, akkor bejön a bizonytalanságnak a teológiája, mert nincs válasz, a
sokféle válaszból kiválasztok egyet és az csődöt mond. S akkor jön, hogy
„majd az Úr!” Ez lebénít bennünket. Nem kell tennünk semmit. Milyen hited
van? Megpróbált hited, kipróbált hited? Olyan hited, amit Isten adott próbák
által ott a kő vánkosnál, amikor odamentél, hogy Uram, megadom magam, ott,
ahol tusakodnod kellett a jövődért? Vagy: majd az Úr! Vegyük észre, ha ezen
az úton nem megyünk át, hogy Jákob Izrael legyen, élhetünk nagy biztonságban,
ami egy nagy hamisság. Vagy egy nagy bizonytalanságban, amikor megjelennek a
misztikusok, a karizmatikusak, s úgy megválaszolnak hamisan, hogy nem tudjuk,
hogy miért nem megy előre az életünk, miért nem jutunk át soha a Jabbók révén. Miért nem jutunk soha abba az állapotba,
ahol Krisztus Testének lenni kellene. Krisztus Testét ez a kétféle ágazat,
teológia fékezi meg. Minden oké, meg semmi sem oké, majd az Úr. Mindkettő
tétlenségre szorít, s Jákob nem volt tétlen, elindult, engedelmes volt. Hit
nélkül is a reménységében is engedelmes volt, s a reménységben levő
engedelmesség gyümölcse, ajándéka a hit. A hit ajándéka pedig, hogy
szolgálhatsz és mehetsz tovább. Változásnak kellene bekövetkezni a
gyülekezetekben és a hívő emberek életében. Nincs misztérium, hogy majd az
Úr, meg nincsen, hogy én ezt megtettem, aztán majd az Úr. Hanem, mint Jákob,
tisztességes férfiként oda kell menni Isten elé, hogy Uram, félek. Isten
elvárja, hogy férfi legyél. A férfinek a legnehezebb kimondani azt a szót,
hogy félek. A férfinek a legnehezebb dolog sírni. Légy férfi, mondd ki, hogy
félsz, s abban a pillanatban megszabadulhatsz. Isten meg fogja mondani, hogy
ne féljél, a Jabbok révén neked is át kell menni,
mert még épp elég dolgod van. Ha bevallod, hogy félsz, férfi vagy. Nem
mindegy, kinek vallod be. Egyedül Istennek vallhatod be. Ha más istennek
mondod, kihasznál, és még nagyobb félelmet gerjeszt benned, s maga alá tereli
az életed. A hívő ember legnagyobb lépése, amikor kimondja, hogy Uram, tudom,
kiben hiszek, Krisztus Testének vagy a zsidóságnak adott ígéretben, de félek.
Ma, amikor minden a félelemről
szól, kapjuk jobbról, balról az instrukciókat, hogy féljél ettől, féljél
attól. A hit Isten ajándéka, de nem automatikusan. Jákob ennél a tusakodásnál
kapta meg a hitét. S a hit következménye, hogy mindjárt Izrael lehetett,
indulhatott. Hit nélkül nem lehet szolgálni, nem lehet átmenni Kánaánba sem,
még a mennybe sem. Ez a sorozat. Isten szeretete
elküld oda, ahol neked nem tetszik. Ézsau megy a
dicsőség felé, te meg a nem normálisok útján, ahogy szokták mondani. A kő
vánkoson semmid nincs, kiszolgáltatott vagy. Aztán jön, hogy nem így
gondoltam én, egy kicsit nehéz Lábánnál. Tudod-e
vállalni azt, hogyha Isten ígért valamit, azt türelemmel várod, mert Ő az idő
Ura és akkor adja, amikor Ő akarja? Nem akarsz az időn sem uralkodni,
teljesen kiszolgáltatott vagy, mert aki az időn akar uralkodni, az mindenen
akar uralkodni. Uram, tied az idő is. Aztán tudok-e rendezetten kijönni,
tisztán egy közegből, abból a vallásos közegből Krisztus Testébe bemenni,
hogy rendezem a dolgomat? Uram, eddig itt voltam, nincs adósságom, nem küldik
utánam a tértivevényes leveleket, hogy fizesd be, te itt voltál, és te az
vagy ám, és te nekünk tartozol. S amikor találkozol a múltaddal, tudsz-e
Isten elé menni, hogy félek? Nem volt valami rózsás a múltunk, rengeteg
gyilkosság magunkban, másokban és rengeteg bűn. Tudunk-e ezzel szembe nézni,
mert meg akar ölni a múltad? A hívő ember legnagyobb gyilkosa, Ézsau, aki a múltadra hivatkozva akar megölni, hogy te
már a kegyelemre sem vagy méltó, s egyáltalán milyen csibész vagy. Ha a
múltaddal szembesülsz, meglátod, ki voltál. (Nem véletlenül félnek a
haláltól.) De ha megszabadulok a múltamtól, akkor megszabadultam a félelemtől
is. Szabad vagyok a múltamtól, hiába jön szembe. Akarsz-e szabad lenni? Akarsz-e
szabadságot szellemedben, lelkedben? Jákob legnagyobb szabadsága:
megszabadult a félelemtől. Ma ebben a világban ez a jákobi szabadulás kell.
Ha valamit nem ismer a kereszténység, az a jákobi út. Istennél egy folyamat
van, rend van. Isten azért adta akár Jákob történetében, akár a Bibliában más történetben, hogy tanuljunk belőle. Jákobi
út nélkül nincs Izrael, kő vánkossal, kifordult csípővel. Emlékszel? Csak
azért hagytam meg ezt a nyomot, ha Isten akarsz lenni, jusson eszedbe, hogy
nem vagy te akkora. Áldások ezek a csípőkificamodások, hogy Isten húzott egy
határt, innen tovább nem! Erős vagy, győzhetsz embereken, de nem önmagad,
hanem hit által és Én velem, mert Én győztem. Adjunk hálát Istennek, hogy
néha megszorul a csípőnk, és megmutatja, hogy itt a határ. Ez igaz akár
fizikai értelemben is. Megfájdulhat a kezem, mert többet dolgoztam, mint
kellett volna, de emlékeztet arra, hogy imádkozhatok. Iszonyatos fájdalmakat
éltem meg a napokban is, amikor nagyon sokat dolgozom immár negyedik hónapja,
s megtanultam imádkozni ebben az esetben is, hogy
Uram, te adtál egy ígéretet, de nehezen mozognak a kezeim, mert nagyon
fájnak, de Uram, ha akarod, meglesz. De emlékezni fogok arra, hogy Nélküle
nem megy. Ezt a házat, amibe nem sokára beköltözünk, nem Orbán Béla építette,
mert nincs pénze, fizikuma hozzá. Ez az Úr nélkül nem ment volna. S tudok-e hálát
adni, hogy Uram, köszönöm, hogy adtál 60 évesen annyi erőt, lehetőséget, hogy…de jók néha a fájdalmak! Jó, ha Isten néha megmutatja a
határainkat! Mindenben hálákat adva, Hozzá fordulhatunk, hogy Uram,
Tenélküled nem megy semmi. S mondhatnám tovább, hogy Jákob
ebben a küzdelemben, amikor alul maradt és áldást kapott, megszabadult a
félelemtől, mert tudta, hogy megölhette volna az az
angyal, tudta, hogy megölhetné Ézsau is. De
elvesztette a félelmet, mert Isten hitet adott neki. Akinek hite van, elvesztette
a félelem minden variációját, a haláltól való félelmet. Aki újjászületett
ember, nem Jákob, hanem Izrael, aki győzött emberek fölött s azok között is
elsőként önmagán, az nem fél a haláltól. Ezt kellene embereknek tanítani,
megküzdöttem, örök életem van, nem félek a haláltól. De attól sem félek, hogy
találkozni kell a múltammal, attól sem, hogy találkoznom kell a mával.
Hiszen, amikor az első tizedet felajánlotta Jákob Istennek, és azt mondta,
hogyha velem leszel és megőrzöl, akkor én a tizedet neked adom. S ez a tized
szövetség, ami az alárendelés szövetsége, nem pénzügyi manipuláció, mert
amikor Jákob kimondja, hogy alárendelem az életem Neked, ez áldás volt. Az
életünk odaadása után még sok-sok lépés van. Nem elég, hogy tedd fel a kezed,
nem elég mondani, hogy Uram, követlek, követni is kell. Nem elég azt mondani,
hogy Uram, más leszek, a múltat is rendezni kell. Nem elég azt mondani, hogy
nem félek, mert úgyis félni fogsz, hanem azt kell mondani, hogy Uram, növelj
a hitben. S akkor nemcsak hit embereiről
lehet beszélni, amit a Biblia felsorol, hanem ez a lista növekszik a mai
Jákobokkal, akik Izraellé lettek. Akik tegnap még csak a kezükben hordták az
ígéreteiket, azokból valós szolgálók lesznek, Krisztus Testévé válnak.
Krisztus Teste pedig nem fél. S ha egy úton elindulok, akkor nincs olyan,
hogy százszor kezdeni egy új utat. Ha elindultam, felkeltem a vánkosról,
akkor nincs visszaút. Akkor már nincs visszaút, amikor kijelentem, hogy
alárendelem magamat. Isten komolyan veszi az alárendelést, és az komolytalan,
ha én egy úton százszor akarok elindulni. Nincs naponként megtérés, nincs
hetenkénti újrakezdés, hanem engedelmesség van, álló helyzetből való
elindulás. Aki áll, sietnie kell a Jabbók révéig,
vagy meg kell kérdezni Istent, hogy Uram, tényleg vizsgáljál meg, valóban
átadtam-e az életemet. Tényleg komoly volt-e, mert egy helyben járok.
Félelemmel vagyok telve, hogy ki mit mond, arra figyelek, és reszketek.
Igehirdetésből azt hallom, hogy jaj fejbe vertek,
pedig nem arról szól. Meg azt hallom, hogy mit kell csinálni, és egy ember
már megint dirigál. Ezek félelmek. A félelem akkor szűnik meg, ha valaki
elérkezik oda, hogy nem csak átadott életű lesz, hanem újjá is születik.
Vannak fokozatok ezen a jákobi úton, és ha elakadok, lehet leélni egy életet
tekeregve, de akkor ott van a vereség, Ézsau, a
múlt szembejön. Rosszabb lehetek, mint ami voltam, visszamehetek a világba.
Aki egyszer elindult, menjen tovább. Aki egyszer igent mondott, aki
alárendelte magát, a tizedet Istennek ajánlotta, annak nincs visszaút, de út
közben lehet még halál is, ha nem jut át a Jabbok
révén, ahol egy hatalmas bizonysága van, többé nem félek. Félsz-e? Ha
félelemből lettél hívő, akkor nem történt semmi. Lehet változtatni. Azonban a
hívő ember életében lehetnek félelmetes helyzetek. Van lehetőség odamenni
Isten elé, Uram, én senki vagyok. Azt is köszönöm, hogy élek, hogy van annyi
hitem, hogy itt lehetek, s hogy idáig eljuthattam, köszönöm. Elmondhatom
Jákob imáját, s aztán jön még egy, az, hogy Isten kényszerítsen arra, hogy
átmenjek, ne csak szolgálgassak. Kényszerít arra, hogy betöltsem azt, amire
elhívott, s ne csak az én munkám legyen gyümölcs. S aztán Isten derékon fog,
hát emlékezz! Emlékezz, hogy vannak határaid. Legyőztél, de igazából magadat
győzted le. Legyőztél, de igazából én győztem. Így győzöl le embereket, ha Ő
győz. De ehhez a te beleegyezésed kell, az önmagad legyőzése. S akkor
találkozol a testvéreddel, s a testvéred elismeri benned az elhívásodat. 20
év telt el Jákob életében a kezdetektől. Valaki 20 év után azt mondja,
feladom, elég volt. 20 év után azt tudod-e mondani, hogy Uram, hazamegyek.
Nem elragadtatással. Jákob hazaérkezett a gyerekeivel, szolgálatra. A Jabbok réve után nem a halál következik, a hívő élet
célja nem az örök élet. Hanem az, hogy itt elkezd, s majd el tudj számolni.
Nem pucolás az örökélet, hanem Kánaánban dolgod van. Ézsau
is tudja, hogy az ő királyságában dolga van, és ma is támad, s ma is
ellenség. Tudod-e, hol a helyed, s ezen a jákobi úton végigmentél-e? Van-e
hited, jákobi hited, Istentől kapott hited?
Elhangzott: Sófár Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség 2010.11.20-i Szombati alkalmán
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON
LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN
TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |