Orbán Béla:

 

Tűz az ég szívéig

Sabbat Vaetchanan előestéje

 

 

A heti igeszakaszunk ezen a héten elég szomorú történettel kezdődik: Mózes nem mehet be az ígéret földjére, és ennek ellenére, lényegébe Mózes búcsúbeszédéről van szó, ahol inti a népet, hogy mit kell betartani, mit kell tennie… Valóban egy olyan időszak, amikor megismétli a 10 parancsolatot is a népnek, és elbocsátja a népet, ő viszont marad. Talán így tudnám összefoglalni ezt a részt, hogy valaki betölti az elhívását, tudomásul veszi, ha fájva is, de elmondja, hogy neki itt vége, és elmondja a teljes népnek, hogy innentől hogyan tovább…

 

Nagyon érdekes Mózesnek ennél a történeténél az, hogy bár tudja, hogy nem mehet be az ígéret földjére, mégis folytatja azt a feladatot, amit kapott Istentől, hogy a népet vezesse…

Azt hiszem, hogy egyik legszebb példája a Bibliának, hogy én tovább adom, de én már nem leszek része.

 

Sokszor elmondják ezt a történetet a diófáról, hogy a nagypapa elülteti a diófát az unokájának még fiatal korában… Mózesnek még rosszabb és nehezebb helyzete volt, mert ő nem idebent ültetett egy jövőképet Izraelnek, hanem tudta, hogy nem mehet be. Ez egy kicsit nehezebb ám azért…

 

Egy kicsit nehezebb is, mikor Isten kijelent valamit, hogy mi lesz egy pozitív prófécia, mert ilyen is van, Istennek egy szép ígérete, és én tudom azt, hogy ennek én nem leszek a része. Ilyenkor én hogy viselkednék? Lapozzak, ez már nem az én dolgom? Ha én idősebb vagyok, akkor ne foglalkozzak egy gyerekkel? Mi közöm hozzá, hogy mi lesz vele 50 év múlva? Hiszen akkor már engem el is felejtettek!?

 

Tehát Mózes nagyon szép képet mutat arról, hogy ha te kapsz egy feladatott, akkor azt be kell töltened!

 

Még akkor is, ha még nem látod a gyümölcsét, még akkor is, ha fáj, mert Mózesnek is fájt.

 

Itt olvassuk a bibliai történetet az 5. Mózes 3. fejezetének a 23. versétől olvasom:

 

Könyörgék is az Úrnak abban az időben, mondván: Uram, Isten, te elkezdetted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, a ki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint? Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, a mely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont! De megharaguvék az Úr én reám ti miattatok, és nem hallgatott meg engem; hanem ezt mondá az Úr nékem: Elég ez néked, ne szólj többet már nékem e dolog felől!

 

Isten is tud haragudni! Mózes ezt élte meg. A haragvó Istennel találkozott. Isten mérges volt. Bizony Isten tud mérges is lenni, mint ahogy ebből a példából is látjuk. Mérges volt, hiszen ha Ő megmondott valamit, akkor az úgy van. És ez ma is így van. Ma is igaz, hogy ha Isten kijelentett valamit, akkor Isten kijelentett valamit! Ő a továbbiakban már csak az engedelmességet várja el!

 

Mózes egy nagyon pozitív példát tár elénk, mikor Istennek a kezéről, nagyságáról, kezéről tesz bizonyságot, de tisztelendő, és becsülendő dolog, amikor elmondja a népnek is, és most már nekünk is: „…de azért én…”. És Isten megadja a választ, és azt mondja, hogy elég!

 

Nagyon sok esetben van ez, amikor az ember az életében valamit elront, valamit szeretne újjátenni, hogy Isten azt mondja, hogy ennyi…!

 

Mózesnek lett volna magyarázata arra, hogy nem miattam volt, hiszen engem a nép dühített fel, ők csikarták ki, hogy odacsapjak a sziklára, és én nem bírtam idegekkel!

 

Mondd hányszor volt ezen a héten, hogy nem bírtad idegekkel?

Hányszor tudnád megmagyarázni, hogy ezen a héten, hirtelenségből csináltál olyan valamit, amit nem kellett volna?

 

És mi a teendő?

Meg kell hajolnod!

Mert a tetteidnek, szavaidnak következményei vannak! Visszavonhatatlan, megmásíthatatlan következményei.

 

Mózes, aki végigmegy 40 évet a néppel, és azért a 40 év előtt is voltak próbák az életében, hiszen már előtte, amikor menekülni kellett Egyiptomból, az egyiptomi története se volt könnyű, ez a jutalma! Nem ez a jutalma…, a jutalma egészen más, hiszen az Újszövetségben is olvassuk, hogy ott ül, ott van, Jesuának a társaságában, megkapta a jutalmát.

De itt a földön bizonyos dolgokat úgy el lehet rontani, hogy itt már nem teljesedik be. És utána hiába mondod, hogy: „Hát, ha lehetne!”

 

Elrontottad az egészségedet? Elrontottad az egészségedet!

Nem menttél férjhez? Hát nem menttél férjhez!

Jó, hogy nem 80 éves korodba jössz, hogy: „azért, Uram, szeretnék egy 5-ös ikreket!”

Elment a hajó! Így szoktuk mondani viccesebben: elment!

 

Isten nem zsarolható.

Isten nem megdumálható.

Isten a döntésében nem megrendíthető.

Legfeljebb, ha sokáig piszkáljuk Istent, akkor egy kicsit keményebben odaszól hozzám: megmondtam!

 

Nem nehéz visszaemlékezni gyerekkorotokra is: kérek csokit, kérek csokit, kérek csokit…a zsarolás szintjéig.

És elérkezik a pillanat, amikor pofon lesz a csokiból: „Elég volt, megmondtam, nincs!”

 

Az életben ennél komolyabb dolgok is vannak, mint a csokoládé. Sok minden nagyon komoly dologban kell jól döntenünk, kell engedelmesnek lenni, mindenben, és tudomásul kell venni Mózes példájából, utána csak elmondhatom: „Én belekerültem, egy csapdába, úgy, mint ő a nép miatt, van egy következménye, én próbáltam Istent rábeszélni, hogy tekintsen el tőle, és Istennek a válasza az volt, hogy: „elég!”

 

Én úgy érzem, hogy a saját életünkben, elég most már abból, hogy mi mutogatunk másra, mutogatunk a helyzetre, mutogatunk a körülményekre, meg az érdemeinkre, arra kell mutogatnunk, hogy engedelmes voltál, vagy nem! És hogy ha túl menttél valamin, akkor ki kell mondanod, hogy: „Uram! Legyen meg a Te akaratod!” Viszem a balhét őszintén Isten előtt.

 

Mózesnek ez a példája, amikor elmondja, hogy: „Nem is én voltam igazán a bűnös, hiszen bűnre vittek, mégis Istennek ez a szava. A mi csalódásainkat is így Isten elé kell vinni:

Igen, az eltékozolt éveinket el kell mondani,

Igen, az eltékozolt talentumainkat el kell mondani,

Ki kell mondani, hogy: „Uram: én voltam!”.

 

És ez nem az örök élet kérdése, és nem az örömtelen keresztény életnek a folytatása, hiszen Mózesnél, a legszebb kincset megláthatjuk: amikor Illés és Jesua HaMassiah társaságába megjelent a hegyen, nem vesztett el semmit, de a földön sok minden jutalmat el lehet veszíteni: a szolgálat jutalmát, az ajándékok elvesztése, hogy kaptam, de nem éltem vele,…

Nem önmagamat kell marcangolni, hanem tényszerűen, hogy: „Uram: bocsáss meg, én voltam…, és mivel megmásítottam, ki kell mondanom, hogy legyen meg a Te akaratod”.

 

Nem igazán erről akartam beszélni, hiszen ennek a történetnek van egy folytatása, mert végül is ez a bevonulás előtti búcsúzás, ez a feladat átadás azonban egészen mély történet.

 

Tehát, amikor elmondja ezt a történetet, hogy nem engedi Isten el őt, hanem azt mondta Isten neki, hogy menjél fel a Piszka hegy tetejére, és emelje fel szemeit, nyugatra, északra, délre, és keletre, és megkapta feladatként, hogy az utódját, Jozsuét erősítse, bátorítsa, és parancsoljon neki, akkor folytatja a történetet, és a 4. fejezetet olvasom:

 

Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt. (és folytatom a 10. verssel) El ne felejtkezzél a napról, a melyen az Úr előtt, a te Istened előtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyűjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is. És előjárulátok, és megállátok a hegy alatt; a hegy pedig tűzben ég vala mind az ég közepéig, mindamellett sötétség, köd és homályosság vala.

 

A törvényadásnak a történetét is elmondja Mózes, hogy emlékezzél. Ne feledkezz el arról a napról. És itt egy nagyon érdekes mondat az, ami elém került a héten. Amikor történt a törvényadásra való felsorakozás: a hegy pedig tűzben ég vala mind az ég közepéig.

Számtalan, illetve sok fordítást megnéztem. Van olyan katolikus fordítás például, hogy a Hóreben nagy tűz volt, hogy felment az égig, úgy felcsapott a láng. Nem erről szól!

 

Égig érő tűz, az a földön van! Valami emberi, valami mágia. Nem erről szól a Biblia. Károli, aki viszonylag közeljutott az igazsághoz, ami áll az eredetiben: az ég közepéig…

Valamennyi zsidó fordításba, és a Kecskeméti fordításba, aki szintén zsidó volt, bár református pap volt valamikor, ott is az ég szívéig ért a tűz.

 

De mi az ég szíve?

És a lev szó, bizony ismerős…

Játszhatnék a szónak a fogalmával, hogy mi az, hogy Levita, aki hozza a tüzet, így is fordíthatnám. A papnak az a feladata: hozni azt az erőt, ami Isten szíve…

 

Hiszen a menny, az ég közepe: Isten szíve.

 

A szív az, ami a központ, ami mindent irányít, ahonnét megy a vér, körbe, körbe, körbe, minden egyes porcikához eljut, a szív az energiát adó központ, és mivel Isten Szellem, a szellemi energiát, uralmat adó kisugárzó, kilövellő központ.

 

Mi történt?

 

Amikor Isten a törvényt adta, a föld és Isten szíve között létrejött egy híd! És méghozzá tűz!

 

Tudom, hogy nagyon nehéz, amit mondok, de meg kell tanulnunk: Isten és ember között, az összekötő út: tűz!

Az a tűz, amelyen át kell jutnunk, hogy a mennybe eljuthassunk Istenig.

 

Nagyon érdekes ez a szó, hogy a menny szíve. Isten szíve. Olyan gyakran halljuk ezt a szót, hogy tudod-e mi van Isten szívén?…

Tudhatod! Ezen a tűzvonalon átmegy az imád, átmegy a gondolatod, átmegy mindened.

 

Te és Isten között egy megtisztított tűzfolyam van, mely nem más, mint amelyiken keresztül Isten törvényét is adta. Hiszen a menny közepe, a menny szíve és a föld között egy lángoló folyosó volt, és ez nem más, mint Isten törvénye, hisz ennek a következménye volt a két kőtábla.

 

Isten és ember közötti szövetség, immáron tűzjellel működik. Nem azzal a szivárványvaló ívvel, amivel előtte a szövetség jeleztetett, hanem ember és Isten között egy tűz-szövetség jött, a szövetség jeleként a tűz.

 

Olyan sokan beszélnek az utolsó időnek a nagy égéséről. Atombombán és hidrogénbombán át, mindenféle égésről. Egy szóval sem mondom, hogy nem igaz. Egy szóval sem mondom azt, hogy a Bibliai próféciák nem erről szólnak, hogy megsemmisül a föld! De a megsemmisülés nem a szövetségnek a jele. Hanem a szövetség jele ez a tűz, ami Isten szívétől egészen a földig, a Hórebig, a törvényadás helyéig jött. Ez most a szövetség jele.

És a szövetség jele nem más, mint Isten törvényei, rendeletei, amelyeket ott a Hóreben adott.

 

Isten tűzzel engedi közelíteni önmagához az embert, tűzön át, és Ő tűzön át érkezik. Ez, ami összeköt bennünket, nem más, mint az ítélet.

Nem más köt össze minket, mint a törvény, és a törvény által a megtisztulás, megszentelődés folyamata tűzön át…

 

És amikor ezt a történetet olvassuk a 12. versben, a tűzfolyosóról, útról, amikor beszélt Mózes: És szóla az Úr néktek a tűz közepéből. A szavak hangját ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.

 

Bizony az Úr tűzből szól. De nagyon érdekes a kérdés, hogy ha Istennek a szíve ott van a menny közepén, hiszen a menny közepe maga Isten szíve, akkor hogy szólhat a tűz közepéből?

 

Hát hány Istenről beszél ez a történet?

 

Egy, amelyik ott van Isten szíve a mennyben, egy amelyiknek a szája ott van ebben a tűzben?

 

És valóban meg kell értenünk, meg kell ismernünk, hogy valóban létezik a Bibliában, amikor maga a Messiás, maga Jesua HaMassiah többször is megjelenik az emberiség közepette.

 

Ekkor érthetjük meg, hogy Jesua HaMassiah Isten.

Ekkor érthetjük meg, hogy Ő a teremtéskor ott volt, és a tűzben ott volt.

 

Hiszen a tűzben volt ott, amikor megszólította Mózest a csipkebokorból. Ott is a tűzből beszélt. Itt is a tűzből beszélt.

 

Isten szíve a mennybe és beszél a tűzből.

 

Mi a tűz? Az útból beszél!

És mi az út? Nem más, mint Jesua HaMassiah!

 

És Isten ítéletei közepette lakozik Jesua HaMassiah. És az ítéletek közepéből szól neked…

 

Talán ezt egy megtérő érti meg igazából. Aki még nincs teológiával megfertőzve.

 

Amikor Isten engem megítél, akkor a tűzből szólal meg Jesua HaMassiah hangja, a kegyelem, a megváltó hang: „a törvény megítél, de én itt vagyok, és én adom a törvényt, most már parancsolatként”.

 

Jesua HaMassiah-val találkozni máshol nem lehet, csak a tűzben. Hiszen Ő ott van!

 

Nagyon nehéz, tudom, amit mondok, de olyan gyönyörű…

Jesua HaMassiah-val találkozni, közel kell menni a tűzhöz.

Meg kell égned!

Nem melegebbnek lenni és különböző megnyilvánulások, megtapasztalások, hanem neked kell megtisztulva égned.

 

Amikor Isten hoz magához, vonz magához, Ő vonz a törvényéhez, vonz a megítélés felé, és teneked menned kell. És amikor odaérkezel, kapod a megítélést, és a tűzből szól Isten hozzád.

De a tűzből szólaló Isten nem más, mint Jesua HaMassiah. Isten szíve viszont a mennyben van. Hiszen Ő a menny közepe. Mindennek a célja, értelme és közepe.

 

Ő adja azt az erőt, amelyik tisztít, amelyik megszentel, amelyik valójában, előkészíti azt a tűzben való találkozást, amikor te a tűzben találkozol Jesua HaMassiah-val.

 

Vele csak ott tudsz találkozni!

 

Csak megtisztulva. Egyre inkább megtisztulva. Amikor benned ott van az alázat, hogy tudod azt, hogy ég az életem. Hiszen Isten megvizsgál. Megvizsgált és megmutatta, hogy ki vagyok én. Megítélt!

Ebben a megítélés pillanatában történik az, hogy találkoztál Jesua HaMassiah-val.

Amikor veszed azt a bátorságot és hozod azt a döntést, hogy megyek a tűzbe, akkor nem elégsz, hanem a tűzből szól Ő: „itt vagyok”.

 

Mennyivel másképp értelmezzük mi a humanista Istent!

Mennyire furcsán ismerjük mi Jézust!

 

Isten ítélete, önmagába Jesua HaMassiah.

Istennek valóban úgy hívják a fiát, hogy: én vagyok az út, az igazság és az élet.

Talán így értem meg, hogy az úton és az igazsághoz és élethez vezető út valóban Ő, és ez az út, ez tüzes út.

Ez a megvizsgálás, megtisztulás, megszabadulás útja…

 

A Vele való találkozás a tűzben történik.

 

Talán ez az a mondat, amelyen nagyon el kellene gondolkodnunk! Hogy mi üzengető, beszélgető viszonyba vagyunk, vagy valóban oda tudunk menni elé, és akkor megérezzük azt a tüzet, amelyet Isten ad. Hiszen Ő adta a törvényt és a megítélésünket.

 

A törvény és a megítélés által van találkozás Jesuával.

 

És ez nem egy kényelmes, egy light-os, szeretetteljes humanista találkozás, hanem tűz!

Isten ad egy törvényt, ami téged megítél, mind engem, és mindenkit. De a törvényben ott van Ő.

Ő van, aki uralkodó, Ő, aki kegyelmes, megváltó, irgalmas. Nem más Jesua HaMassiah, mint Istennek a megjelenése a 13 tulajdonságában: hosszútűrő, irgalmas, kegyelmes, … , de meg is büntet!

 

Istennel való találkozás ilyen. Istenhez menni, ilyen!

 

És meg kellene tanulni azt is, hogy mi van Isten szívén. Olyan keresztény szlogen ez, amikor kimondjuk, azt, hogy Uram, szeretném megtudni, hogy mi van a Te szíveden: Uram égess ki belőlem minden szennyezőt. Uram tedd tisztává gondolataimat, égess meg. És Ő megéget engem, és azt mondja, hogy: „Én a tűzből szólok hozzád, Isten ezt akarja, hogy legyen az életedbe.”

És máris megkapod a törvényt, már úgy, mint Jesua HaMassiah parancsolatait.

 

Isten a törvényeit Jesua HaMassiah által a tűzből adja. 

 

Ez a szövetség!

A szövetség és a törvény együtt.

És a törvény tűz, benne kegyelem, és egy tüzes út a föld és a menny között.

 

Olyan szép ez a bibliai vers, hogy talán nem is kellene többet mondani ma. Amikor az ég és a föld összekapcsolódik. Tűzben kapcsolódik össze. Nem tűz konferenciák, nem tüzes buliskodás, nem pogány tűzijátékok!, hanem, amikor Isten a törvényei által megítél. És én megyek Ő elé, és Ő közvetlen a törvényből, a tűzből szólal meg: „itt vagyok… Találkoztál a törvénnyel, de én a törvénybe ott vagyok benne.” Mert Jesua HaMassiah által, a törvényben ott van már a kegyelem is. A tűzben, ott a kegyelem.

Megégsz, de nem halsz meg. Ugye ismersz ilyen tűzben járókat, Dánielt, aki ég, de nem.

Ha tűzön mész át, vízen mész át, én veled leszek.

 

Ez nem tűzugratás, hanem, amikor megtisztulsz, a vízen mész, ha tűzön mész át, akkor Isten megítél: „veled leszek”.

 

Nem csak Izraelnek egy hatalmas ígérete ez, egy örökidejű ígérete, hanem a hívő embernek is egy ígérete: „Ha tűzön mész át, vízen mész át, veled leszek! Gyere, ne félj az ítélettől, gyere, gyere a tűzhöz! Gyere be a tűzbe, veled leszek!”

Ez a hit lépése, amikor odaállok Isten elé, hogy ítélj meg engem, de ott van az ígéretben való hit, amikor tudom, hogy a tűzben Vele találkozom.

 

Ez a törvényadás, talán egyik legszebb üzenete. Ott a Hóreben, a törvényadás helyén, ott köttetett a látható szövetségi jel a teljes emberiség és Isten között. Akkor még a zsidósággal, hogy vigye el az embereknek…

 

Ez a tűzív, Isten és ember között egy tűzív keletkezett. És ebben a tűzívben ott van Jesua HaMassiah. És ebbe a tűzívbe kell belépned.

 

Tűzzel ítéli meg a világot. Nem Armagedon és a világháborúk tűzijátéka, bár mondom, lesz…, hanem a szellemi értelemben, amikor tűzzel ítél meg, akkor mindenkinek be kell menni ebbe az útba, rá kell menni, és ott meghallja Jesua HaMassiah hangját: megtisztul, vagy megég.

 

A kérdés tehát az, hogy önkéntesen megyünk mi be ebbe a tűz útra? Önként megyek-e Isten elé, hogy: „szeretném megismerni a Te törvényeidet”? Érted-e ezt a bibliai verset: „ha tűzön mész át, vízen mész át, veled leszek”?

Számunkra egyetlen nagy ígéret, ennyi elég volna:

 

Ha tűzön jársz, vízen jársz, veled leszek.

 

Ha te megtisztulsz, és én megítélek, én ott vagyok.

 

Tudod-e, hogy minden egyes ígéret, miértünk szól? Hogy minden egyes ítélet által közelebb kerülünk Istenhez?

 

De így érthetjük meg, hogy Istenhez csak tisztán juthatunk el, és így érthetjük meg, hogy csak Jesua HaMassiah által.

De ismétlem, Jesua HaMassiah-val találkozni, nem egy szeretetteljes, gyönyörűséges operetti előadás: hanem ott vagyok, ítélj meg! És Ő azt mondja, hogy ítélek, de a kegyelem is nálam van…

 

És ez vezet el odáig, hogy van egy utam, ami vezet a mennyországig. Találkozhatom Isten szívével, egyesülhetek vele, ha megég mindenem. Mindenemnek meg kell égni. Ez a megsemmisülésnek az útja, hogy valóban Istennel találkozhassunk, és minden, de minden fölösleg kiégjen belőlünk.

 

Talán megértjük ezt a szövetséget. Minden egyes szövetségkötésre, amikor mi Istennel találkozunk és megerősítjük, mindig találkozunk ezzel a tűzúttal, nehéz fogalmazni, azzal a tűzúttal amely a Hóreb és a menny szíve között létrejött.

Mi minden egyes szövetség-megerősítésnél, minden egyes úrvacsoránál, odamegyünk, belépünk.

Tudod, hogy milyen súlya van a szövetség-megerősítésnek?

 

Elindulsz egy tűzfolyó, egy tűzút felé, és Ő kiéget belőled megint egy jó kis darabot.

 

Nehéz, mert Isten először azt mondja, hogy én megadtam a lehetőséget, te, mint ember és én közöttem, egyetlen egy lehetőség van, hogy találkozzunk, ha tűzön mész át. Amikor kiégeti belőled a fölösleget. Kiégeti belőled a szennyezőt, de Isten a szeretetével ezt nem ítéletnek szánja, hanem ugyanaz az Isten, immáron a Messiás képében, a tűzben fogad: „Itt vagyok! Belőled csak az kell, ami megmarad…, félre teheted a lelkit, a szellemit, maga Isten Szelleme akarja a te szellemedet magához vonzani, abszolút megtisztítva.

 

Tudod-e, hogy az úrvacsora nem csak egy mosoda? Hanem tűz! Találkozni Isten törvényével percenként tűz. Isten nem fájdalmat akar okozni azzal, hogy megéget itt-ott-amott, hogy az nem jó, hanem pontosan azt akarja, hogy azzal a megégetéssel szűnjék meg sok minden, és legyen egy találkozásod Jesua HaMassiah-val, az igazi Uraddal, akinek Ő adott minden hatalmat.

 

És Ő a tűzön visz át téged egészen a menny szívéig, az Atya szívéig.

 

Tudom nehéz beszélni erről. Tudom imádkozásnál is, amikor beidegződések jönnek: „mi van az Atya szívén?” Az Atya mosolyog: „Majd meglátod! Odaállsz-e elém, és hagyod-e, hogy megítéljelek? És ha hagyod, akkor meg fogod érteni, hogy mi az én törvényem ebben a dologban?” Akkor te a tűzben fogsz kiabálni, hogy hol vagy…, de nem is kell kiabálnod, Ő a tűzben megszólal: „Itt vagyok”.

 

Jesua HaMassiah-val találkozni, személyesen találkozni, csak a tűzben lehet.

 

Ez a tűz pedig nem más, mint Isten Szelleme, mint a Szent Szellem, aki megítél és emlékeztet.

 

Ugye mennyire más a Szent Szellemnek a „rajongók” által levetített vágyott képe!?

Isten Szelleme tűz.

Isten Szellemébe benne van Krisztus Szelleme, aki a tűzből beszél.

És akkor egy egészen más értékrendet fogunk megélni: „Uram, köszönöm, hogy megítéltél, hogy megtisztítottál, megszenteltél, köszönöm, hogy ezáltal is közelebb kerültem a menny szívéhez, Tehozzád. Köszönöm, hogy ezáltal ismerhetem meg a kegyelmet.”

 

A Szent Szellem tűzében Krisztus van!

 

Nem az örömök!

 

A Szent Szellem tüze ítél, és Krisztus megvált.

 

Talán jó lenne látni ezt a folyamatot: Isten szíve, a Szent Szellem, Isten Szellemében maga Jesua HaMassiah, és mindez a törvény a kegyelem és te, aki elindulsz a törvény és a kegyelem felé, ha akarsz találkozni Isten szívével.

Ha akarsz találkozni Istennel, ez a nagyon egyszerű út van, amit meg kell járnod naponta is.

 

Amikor van egy problémád az életedben, van egy megoldatlan helyzeted, nagyon jó szándékkal, vajon mi lehet Isten szívén? Feltesszük a kérdést. És nem vesszük észre, hogy becsapva vagyunk. Mert ebbe benne van az önmagunk felmentése, az önmagunk vágya, hogy meg leszek ajándékozva, mert Ő jó…

Igen Ő jó, megítél, és felment, megkegyelmez. Ő valóban jó.

 

Isten nem humanista Isten!

 

Nem olyan Isten, amit 2000 éve tanítanak, hogy Jó Isten, aki lehajol irántad.

Igen lehajol irántad, hogy jól meg tudjon tisztítani! Nem bántani…

Ekkor érthetjük meg Dávid szavait, hogy jók Uram a Te törvényeid, jó amikor te megtisztítasz. A megtisztítottat lehet csak a helyéretenni, amíg szennyesek vagyunk, nem tudunk továbbmenni a mennyország szívéig, Isten szívéig.

 

Isten lehajló szeretete a tűz.

 

De mindenki megérezte már ezt, aki igazán átadta az életét. Isten tűzzel hajolt le, mikor szembesített, hogy ki vagy te.

Talán még emlékszel, mikor találkoztál először? Nem az volt, hogy: „ha megtérsz, de jó lesz!” Hanem eljutottál egy pillanatig, mikor: „Uram, ha most megítélsz, akkor elégek.” És akkor megszólal az a hang: „Igen, de meg is váltottalak, és te megmaradsz. De minden, ami testi, vagy lelki, vagy hamis szellemi, az kiég belőled”.

 

Istennek ez a terve. Ezen az úton végigvinni mindenkit.

Az első lépés, a tűzzel való találkozás, amikor Isten Szelleme megítél.

A második lépés, amikor a tűzben vagy már, a megítélésben, és megszólal egy hang: „Itt vagyok”.

És a harmadik az, mikor kimondhatom: „Úton vagyok hazafele.”

 

De a leges legelső lépés mindehhez: a TÖRVÉNY.

Isten törvénye nélkül nem tud megítélni.

 

És ezt magán a zsidó népen megmutatta, adta a törvényt és a látható szövetségkötést, hogy az eget és a földet tűz kötötte össze.

 

A tűzön át jön a törvény, és a tűzön át megy minden ember egyszer haza.

 

Mit gondoltok, miért égettek el 6 millió zsidót?

 

Sátánnak egy gyűlöletes, utálatos, gyűlölni való válasza volt: „Isten, nem te fogod megégetni a zsidókat, hanem én!”

Ennyire ironikus, cinikus a sátán.

Isten tűzzel vár, a sátán tűzzel válaszolt.

 

Én hiszem azért, hogy Isten gyorsabb volt, és a tűzben is ott volt.

És én hiszem, hogy abban a tűzben, amit az emberek csináltak, abban is ott volt Isten, amikor a halálba menő embereknél is ott volt a tűzben és hazavitte őket.

Én hiszem, hogy sok embert hazavihetett.

 

De meg kell tanulnunk, hogy amikor Isten valami jót akar tenni, a Sátán ugyanazt megteszi. Ugyanabban a formában, csak negatív eredménnyel.

El akarja égetni az embereket.

 

Isten el akarja égetni mindazt, ami emberi, lelki és testi, a sátán ezt a földet akarja elégetni. És készen vannak a bombák, és készen vannak az eszközök…

 

Ugye milyen érdekes! Én azt mondom, hogy aki ezen az úton, ezen a szövetség tűzében találkozik Istennel, nagyon nem érdekli már, hogy hidrogénbomba, vagy neutron bomba, vagy akármicsoda. Én már úton vagyok gyerekek! Azt, hogy itt elégek, hát Isten már kiégetett belőlem minden testi és lelki vágyat. Késésbe vagy sátán!

Aki újjászületett és azt mondja, hogy Uram ítélj meg, vigyél át a tűzön, azt még a földi, a sátántól jövő tűz sem érdekli.

 

Én kívánom mindannyiunknak ezt, hogy menjünk a tűzbe és találkozzunk ott a tűzben levő Istennel, aki nem más, mint Jesua HaMassiah. És Őáltala találkozunk a tűz közepével, magjával, a mennyország szívével, azzal a szívvel, amely egy erőforrás, maga Isten Szellemével, magával Istennel.

És akkor nem érdekel téged a földi tűz, nem lehet ijesztgetni téged Armagedonnal, és nem lehet ijesztgetni semmilyen tűzijátékkal sem.

 

Nekünk egyetlen egy nagyon jó tűzünk van: az a szövetség amelyet Isten és ember között létre hozott Isten a Hórebnél, ott a Sinai hegyénél.

 

És erre ma mindenkinek van lehetősége, és Isten szeretete, igazi szeretete, hogy ma is ott van a tűzben, és kitárt karokkal azt mondja, hogy: „Jó, hogy jöttél. Szeretlek, megtisztítalak, megszentellek, gyere haza az Atya szívéhez.”

 

Legyen ilyen ez a Szombat.

                  

Elhangzott:

Sófár

Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség

2007.07.27.-i Istentiszteletén

 

http://www.kehilatshofar.com

http://www.caddik.shp.hu

 


HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2010 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH  NISSZI Szolgálat