Orbán Béla

Sabbath Shelach Lecha

Küldjél ki kémeket

 

 

Szombaton, ugyanazokkal az igerészekkel megyünk, amelyek a zsinagógákban előírt igerész, pontosan azért is, hogy zsidókként, egy rezonanciába legyünk a zsidó néppel. Ugyanazt a Bibliai részt olvassuk, a Szidra Párását, a heti szakaszt, ugyanazt a próféciát, Haftárát, ami a heti szakasszal azonos üzenetet ad, de nekünk azért több is adatott, mert Krisztus által, nekünk adatott egy plusz is, ami kapcsolódik az Ószövetséghez, és ami nem más, mint az Újszövetség. Az Újszövetség magyarázza az Ószövetséget és fordítva is. Elválaszthatatlan egy! Igen ám, de hogyha elválaszthatatlanul egy, akkor nekünk is ott kell lennünk, mert mi sem vagyunk elválaszthatóak Isten Igéjétől, ha Krisztus él bennünk. Tehát mindenképpen egységben kell lennünk, ezért a Szombatokat, pontosan azokkal az Igékkel és Igei részekkel beszélünk és tartjuk meg, melyeket a zsidó testvéreink, csak egy kicsit másképp, egy kicsit többel.

 

Ennek a Szombatnak a neve, mert minden Szombatnak van egy neve, Sabbat Selach, ami pedig a Mózes 4. könyvének a 13. fejezetének a 3. versével kezdődik, nem kell lapozni, mert utána más irányba megyek szokásomhoz híven. A heti szakasz úgy kezdődik, küldj férfiakat, hogy kémleljék meg Kánaán földjét. Hát bizony, most a heti Bibliai rész, hiper - szuper izgalmas. Mindenkinek ajánlom, nagyon izgalmas! Amikor a kémek ki vannak küldve Kánaánnak a megkémlelésére, igazából nem is kémek. Aztán, amikor Józsué idejében kettő kém ment ki, ők sem voltak igazából kémek. De számomra ezen a héten, mégsem a kiküldésről, hanem az elküldésről fontosabb beszélnünk. Mert mi már nem kémek vagyunk. Nem meg kell néznünk, hogy mi van a mennyeknek országába, nekünk bizonyságot kell tennünk a mennyeknek országáról! Óriási különbség. Tehát, amikor a Selach van: küldj, küldj el magadnak, és ebbe benne van az a fordítása, hogy küldj magadnak kémeket. Talán magyarul, úgy fordítanám: Győződj meg róla! Én megmondtam: „Tejjel – mézzel folyó Kánaán, hát győződj meg!” Isten, amit megígér, előtte meg is mutatja: Így néz ki! Így mennek ki a kémek, a tejjel – mézzel folyó Kánaánba. Aztán, hogy jönnek vissza, az egy másik kérdés, de a tejjel és mézzel folyó Kánaánnak, azért van számunkra nagyon nagy üzenete: Tejjel, mézzel. Ebből az következik nagyon logikusan, tehén van, mert van tej; sőt még növény is van, nagyon sok virággal, mert van méz is. Isten, ígéreteit, így is szokta számunkra kifejezni:… értsd meg, hogyha van tej, van méz, akkor van áldozat, mert azok az állatok, melyek a tejet adták, az áldozati állatok voltak, és van örömed, mert a Bibliába a méz, mindig az örömet jelenti. Azt, amit Isten neked is megígért és nekem is megígért, nem más, mint tejjel és mézzel folyó Kánaán. A folyamatos áldozásnak van öröme. A te átadott életed, örömtelivé kell, hogy legyen! Neked is ugyanezt ígérte. Most el akarsz menni, meggyőződni erről?

 

Nem kell!

 

Nézd meg a testvérednek, hogy van-e bizonysága? Nézz oda fel a keresztre, nézz oda fel a Golgotára, nézd meg azt, hogy Krisztus munkája, hogy teljesedett be?

Sajnos elég kevés, elég kevés méz van, elég kevés tej van, de van! Még van! Talán így fordítanám ma ezt: „van még méz, van még öröm!”. És te is megtapasztalhatod, van még öröm, ha az életedet átadod, te magad leszel az áldozat, és akkor lesz mézed. A kettő, nem elválasztható. A Kánaán, nem tej-ország, és nem méz-ország, hanem tejjel, mézzel folyó Kánaán. A kettő együtt jár. Szabadulás nélkül nincs öröm. Vagy oda teszed az életedet és van örömöd, vagy van egy hamis örömködésed, vagy áldozatként folyamatosan farizeusi életet élsz, és a törvénybe megkeresel mindent, de nem lesz örömöd. Isten nem azt akarja, hogy farizeus legyél, és nem azt akarja, hogy lelkesedő, rajongó keresztény legyél! Isten azt akarja, hogy te bemenjél a Kánaánba, akár hiszed, akár nem. És, ha nem hiszed? Győződj meg!

De neked nem kell már kémeket küldened, hanem pont fordítva: Nekünk, akik az életünket már átadtuk, meg kell látszódnia rajtunk annak az örömnek, ami másoknak, annyi, mint régen, a kémeknek az elküldése volt.

 

Kedves testvérem, te visszaérkező kém vagy!

A te életednek már bizonyságnak kell lenni. Áskor völgye?

Neked már ekkora szőlőfürtöt kellene hordozni!

Mi a szőlőfürt?

Krisztus gyermekei.

Ekkora füge csokrot kellene hordanod gránátalmával. Micsoda az?

A zsidóságnak jelképe!

És amikor együtt vagyunk, nekünk szőlő és füge, gyümölcsként kell itt lennünk. Nekünk kell lennünk azoknak, azok számára, akik nem ismerik Istennek a bizonyságát, magunk kell bizonyságnak lennünk. Szőlőfürtnek, hatalmasnak, fügének, és gránátalmának. Ezek mind jelképek. Te is jel és kép vagy… másoknak. Az a jel, amit a mi Urunk Jesua HaMassiah adhat másoknak, és az a látvány, ami Krisztus munkája benned, rajtad és általad. Ha most ide bejön valaki, látja a szőlőfürtöt és látja a fügét? Hát, valami van. Lesz még több! Én hiszem azt, hogy lesz több.

 

A kémek ki lettek küldve, és úgy kezdődött a kiküldés: „küldj magadnak…Selach Lecha.”

Én azt hiszem, hogy ennek a folyamatnak - meg kell érteni, ha már héberül beszélgetünk egy kicsit olykor: Selach Lecha - ennek van egy folytatása… Selach Lánú: küldj nekünk. Aztán tovább megyünk… akkor Selach Lachem: küldj nekik. Selach Lachem…Beit Lachem…Beit Lechem (Betlehem). Bizony összefüggések vannak!

 

A kémek, amikor visszajöttek, már egészen más ragozásba lehet mondani az ő útjukat. Isten szólt Mózesnek, hogy küldj el, magadnak, ő szólt, hogy ti menjetek el. És ők jöttek vissza, hogy: mi mondjuk ti nektek, hogy Ő mit ígért! Bezárult egy kör. Lehet, hogy vissza kell hallgatnotok ezt az igehirdetést, de mégis, értsétek meg, annak idején Isten kiküldte, hogy úgy jöjjenek vissza, hogy: mi jöttünk nektek mondani, hogy Ő mit üzent!

És ez nem más, mint hogy Isten ma is azt üzeni: „… itt van a mennyeknek országa…” Ez az összes feladatunk. A küldött feladata, a visszaérkező kémnek elmondani, hogy mi láttunk, ti nektek elmondjuk, hogy van Beit Lachem, van nektek házatok, és az nem más, mint a megígért Mennyország.

Mi küldöttek vagyunk. Nem arra-menők, hanem visszajövők. Minekünk mondani kell nekik, hogy Ő mit mondott. Nem folytatom ezt a ragozást, de a küldött ma már nem kifele megy, hanem befele, visszafele jön. Neked a világba már ki kell menned, és elmondani, hogy mit mondott Az, Aki téged küldött. Ő küldött, hogy mi elmondjuk ti nektek: „… itt a mennyeknek országa…”

Küldött? Én azt hiszem, hogy ebben is Krisztusinak kell lennünk. Az első prédikációja mi volt Jesua HaMassiah-nak? Térjetek meg, mert elközelgett a mennyeknek országa…

Ez volt az első. És ez a te feladatod is.

Én már tudom, hogy van mennyeknek országa, és mondom nektek, hogy ti is tudjátok, hogy van mennyeknek országa. Mert Ő nekem mutatta meg, az Ő váltságműve által, azért, hogy nekem legyen tejem és mézem, amit megosztok te veled, hogy neked is az Úrvacsora áldozat legyen (nem átlényegülés, hanem az egyetlen áldozat valódi megélése és emlékezése), és nem csak egy zuhanyzás, hanem egy örömhír, egy valódi öröm a te életedben: szabad vagyok.

Mert azzal, hogy én a Mennyországról beszélek, egyben a szabadságot is hirdetem. Egy új országnak a szabadságát, amelynek bármelyikünk lehet tagja. Bárki lehet állampolgára, ez a mi feladatunk.

 

Tudom, egy kicsit bonyolult szokott lenni, de hát, miért vagyunk mi itt? Miért vagyunk mi hívő keresztények, miért vagyunk Jesua HaMassiah gyermekei? Miért vagyunk az Ő uralma alatt? Azért, hogy beszéljünk a tejről? Nagyon sok farizeust ismerek! Ilyen…-ista, olyan pista, hadd ne mondjam, hadd ne mondjam a gyülekezeteket, hadd ne mondjam sorba a zsidó, vagy keresztény farizeusságot…

 

Kevés!

 

Hol van a méz? Hol válik élővé a törvény? A törvény önmagába kevés, kegyelem nélkül kevés. A törvény és a kegyelem együtt, tej és méz: mennyeknek országa. Oly jó volna ezt megtanulni. Ne állj meg a törvénynél, mert kevés. Ne örömködjél, mert törvény nélkül: semmi! A kettő együtt önmagába Kánaán!

Lehet, hogy kicsit bonyolult, de egyszer megérted, megérted, amikor ezen a földön rájössz arra, hogy nincs itt maradandó városunk. Rájössz, amikor a korod miatt is, vagy a 220 Volt miatt is egyszer rádöbbensz, hogy elég közel van ám az a még… És akkor megértem, van nekem hova mennem, van nekem tej és méz.

 

Sokan félreértik, a küldöttek, a kémeknek a történetét, és sokszor félreértik, nem kémek voltak! Ők meggyőződtek és bizonyságtevők lettek.

 

Nekünk nem kell elmenni, nekünk van, Aki onnan jött a Mennyországból és nekünk egyenesbe el tudja mondani, hogy hogyan néz ki a Mennyország.

 

És tudod, milyen közelről? Innét a szívedből!

 

 Mert ha Őt befogadod, a király mindig belülről irányit kifele és nem kintről befele… Belülről a szívedből fogja megmutatni, hogy mi az, hogy Mennyország. Ő belülről fogja megmondani a Mennyország törvényeit, a Szent Szellem által, Ő Önmaga fogja elmondani, elindul a megtisztulás, megszentelődés, és a megszabadulás folyamata. Mert belülről kezd uralkodni a Király. Belülről a szívedből megy kifele, kifele, kifele a hatalma, a Szent Szellem betöltekezése, ami nem más, mint a Királyi hatalom gyakorlása, mikor is átveszi a hatalmat, és akkor egyszer csak a pénzeden is az Ő hatalma lesz, egyszer csak az idődön is, egyszer csak… Egyszerűen a teljes birodalma az Övé lesz, mert a szívedből indul ki a hatalom.

 

Ma a Mennyországról, a mai Kánaánról, az Ígéretföldjéről a benned levő akar és fog bizonyságot tenni. Nem más ember. Más embertől maximum csak irigy lehetsz, hogy jaj, de jó neki! Más embertől te nem kaphatsz mennyországot. Más embertől te csak azt látod, hogy van méze, öröme és teje… Ezt egyedül a Király adhatja neked.

 

Ezért most, az Újszövetségi területre menve, mégis előveszem a kiküldést. Máté 10:

 

„És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget. A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére; Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak; Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt. Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be; Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.”

 

Az első kiküldés!

Mi volt a kiküldés?

Az első kiküldés, ugyanaz, a mennyeknek országának a hirdetése.

Bizony nagyon sokszor, ez hiányzik a gyülekezetekből. Hirdetik, hogy hogyan kell menni, kiküldik egymást, és a végén elfelejtik, hogy miért indultak el.

Mi a gyülekezet küldetése? Erről nagyon sokat lehet, olvasni, tanulni, hallani. „Legyünk sokan, stb, stb, stb…”

 

De mi a cél? Mi a feladat?

 

Kiküldés? Ki küldhet ki egyáltalán? Ezek mind érdekes és izgalmas kérdések.

Ember ne küldjön ki soha senkit!

Az ember nem tudja kiküldeni a másik embert, mert nem tudja betölteni azt a feladatot, hogy a mennyeknek országáról tegyen bizonyságot. Egyedül, egy Valaki, Aki téged megtanít, Aki neked bizonyságot tett, Jesua HaMassiah a Szent Szellem által Az, Aki meghatalmazhat arra, hogy te beszélj a mennyeknek országáról. A Király küldhet ki, ember nem küldhet ki…

 

Tudom, ezért megköveznének. Sok keresztény megkövezne ezért. Egyedüli joga a Királynak van, hogy az Ő országáról, mi bizonyságot tehessünk.

De egyetlen egy feladatunk is van. Jesua HaMassiah is úgy kezdte a földi szolgálatát, hogy: „… elközelgett a mennyeknek országa…” A tanítványok, hogy folytatták? „… elközelgett a mennyeknek országa…”

És mi, pont erről nem beszélünk!

 

Beszélünk a hogyan?, mikor?, miért? és sok ilyen mellékkérdésről. Beszélünk a törvények sokaságáról, garmadáról, de végül már elfelejtjük, hogy miért kell a törvény!

 

Annyi mindenről beszélünk.

 

Beszélünk a Bibliából történetekről, mint jó sztorikról. De a lényeget elfelejtjük, hogy mi van?

Beszélünk a Szent Szellemről, de nem beszélünk a mennyeknek országáról. Beszélünk a Szent Szellem ajándékairól, és nem beszélünk a mennyeknek országáról… mi Isten akarata?   

A megtérés, és hogy: „gyere haza fiam!”

 

A többi adatik.

 

Az első és legfontosabb cél, a mennyeknek országa. Tudjuk mi, hogy mi az, hogy mennyeknek országa?

 

A napokban pont a magvető példázatáról gondolkodtam el. Amikor a kőre esik, amikor a bozótosba, és akárhova esik a mag. Megdöbbentő. Sokan azt hiszik, hogy a Bibliai magyarázat és az Igéről szóló magyarázat az, ami: „hát, nem hallotta meg a delikvens…”

És, ha belemegyünk, és megnézzük a magvető példázatában a nyolc, pontosan nyolc példát, mindegyik a mennyeknek országáról szól. A mennyeknek országa maga a mag! A Bibliát idézem…

Tudjuk, hogy a Bibliát is sokszor rosszul használjuk?

Mi azt hisszük, az Ige arról szól, hogy hogyan kell valamit csinálni. Fenyítő eszköz, egyházi, gyülekezeti, vagy akármilyen rendszabályok.

 

Az Ige nem az!

 

Az Ige Isten Akarata, a kijelentett Akarata

A Törvények

A Próféciák

És a Bizonyságok

 

Az amit, Timóteusnak mondott Pál, hogy: „édes fiam, mindenre elegendő!”

Mert ez összeségében Isten kijelentett akarata, hogy mindenkit szeretne, hogy üdvözüljön.

És mi, valamit kiragadunk:

-Beszélünk a próféciákról, de nem beszélünk a törvényről;

-Beszélünk a törvényről, de nem beszélünk a próféciákról;

Tanuljuk meg végre:

 

Egy országról beszélni úgy lehet:

 

  1. Először a Királyról

  2. Utána a Törvényéről

  3. Majd, az állampolgári jogok

  4. És a kötelességek

 

És, ha te megtértél, ezzel kell kezdened, hogy amikor hazamész, ott a vámon azt mondják, hogy állampolgár vagy. Az utolsó ítéletről beszélek itt persze…

Felkészülés a hazamenetelre.

Nem a gyülekezeti rendszabályok az Ige. Nem valami emberi uralomnak az eszközei. Tanuljuk már meg végre, hogy mi az, hogy Ige!

Az Ige nem más, mint a Mennyeknek Országáról szóló komplex üzenet, amit Isten az alfától az omegáig, az első betűtől az utolsóig, mindenki számára megadott érthetően: a nagyon egyszerű embernek és a professzornak ugyanúgy.

Ne higgyük, hogy mi olyan okosak vagyunk, mert teológiát végeztünk.

Ha te nem tudod, mi Isten országa, akkor te nem ismered Isten Igéjét! Lehet három papi diplomád!

És minden embernek ez a feladata. Isten országáról… tudjuk, mi, hogy mi az, hogy Isten országa? Majd ott ülünk a párnaféle puha felhők szélén, ugye?

 

Nem!

 

De legyen ez egy későbbi, egy másik alkalom része, hogy mi az, hogy Isten országa?

 

Aki vágyódik, és megérti, úgyis önmaga fogja keresni, mert Isten, ha ilyet kínált, akkor bizony vágyódni is fogsz! Mert Isten Szelleme arra vezet, hogy te hazavágyjál.

Na nem úgy, hogy fenn a csillagok felett, halleluja, ámen, megússzuk a balhét itt a földön… hanem: Haza!

Haza, abba a Királyságba, ahol már a Király itt elkezdte a hatalmat a te szívedben, és itt elkezdheti a hatalmat a te szívedben.

 

Lehetne beszélni valóban a magvető példázatáról is, de, hogy az előbbit megerősítsem, a hét példázat Isten Országáról, egészen jó Károlinak a fejezetcíme, bizony a Máté 13-ban, a 11. vers ezt aláhúzza.

 

A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban? Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.

 

Kiknek mondta ezt Jesua HaMassiah?

A tanítványoknak!

És miért a tanítványoknak? Mert ők voltak ott Vele együtt. Közvetlen direktbe tudták meg Tőle, mert Ő onnét jött. Ő volt az egyetlen hiteles, és ma is Ő az egyetlen hiteles: Aki beszélt a Mennyeknek Országáról.

Te lehetsz közvetítő, te lehetsz egy eszköz, hogy ha benned van, akkor általad, másnak el tudja mondani a mennyeknek országát. Neked, nekem, önmagad életével tudod csak másnak megmutatni a mennyeknek országának egy pici látványát.

 

Hiszen ez a magvető példázat így folytatódik, hogy: „… ti vagytok a mag…”!

Ugye milyen érdekes!

Nem az, amit beszéltek, hogy hogyan kell csinálni, meg mit kell csinálni ; Ti vagytok a mag!

Mert nekünk kell, hogy elültetve legyünk, nekünk kell szárba szökkennünk, nekünk kell kalászt teremnünk, hogy újra és újra magot teremhessünk, hogy a mennyeknek országa terjedhessen, és Krisztus hatalma növekedhessen ebbe a világba.

Nem a beszédnek kell terjedni, hanem neked, és az általad továbbadott életnek kell növekedni, másban tovább, ami nem más, mint Krisztus.

Ugye milyen sokat hallgattatok ti az Igére, hogy szólt az Ige és nem vették be.

Nem! Lehet, hogy téged nem vettek be. Vagy lehet, hogy te vagy, csak egy halott valami, és te nem fogsz életet hozni.

 

Valóban, ha téged elültet Isten, akkor te Isten országának a magja vagy?

 

Kemény ám a kérdés!

 

Mert, ha nincs benned Krisztus, akkor te nem az vagy!

Te nagyon jó teológus lehetsz, nagyon jó dogmatikákat mondhatsz, írhatsz könyveket, halleluja, szóval, amit akarsz… De, ha nincs élet benned, akkor általad, nem megy tovább a Mennyország növekedése itt ezen a nyomorult földön. Mert az.

 

Hova vagy elültetve?

Hol vagy most?

Élettelen, vagy élő vagy?

 

Az, hogy Krisztus benned van, ez nem azt jelenti, hogy halleluja, én megúsztam.

Ő azért adta beléd az életet, hogy másoknak adjad tovább.

A te szolgálói életed, a bizonyságtevő életed, a te kalásztermő életed, másnak ad életet.

A te szellemi gyermeked, aki a te szolgálatodra életet kap, az egy pici kis kalászocska. És itt van, amikor megérted, hogy a mennyeknek országába van tej, és van méz.

Mert hogy ha valakivel találkozol, és el tudod vinni Krisztushoz, és tényleg meghal az óembere, akkor van mézed és…

 

Mert aki szellembe jár, nincs nagyobb öröm, mint hogy valaki, szintén Krisztus Országának a tagja lett. Nem a földi örömöknek, nem a dorbézolásnak, nem a rajongásnak vagy a követője, még ha keresztény, vagy akármilyen néven ezt kínálják is, neked már más örömöd van!

 

Az életet megismerted, és látod, hogy valahol élet születik, sokkal többet ér, mint bármi.

Ezt azért mondom, mert néhány év után is jó látni, a kezem között megszületetteket, jó látni, azokat, akik meg fognak születni, és van, van már mézem. De a tej, az még odébb van. Még lesz áldozat is.

 

Lesz bizony áldozat!

 

Mert a kettő csak együtt lesz, csak együtt lesz, mert nem fogom engedni az örömködést! De nem fogom engedni a törvénykezést sem!

Itt folyni fog!

Tudjátok, hogy a vér is!..., de a méz, és az áldozat vére folyni fog! És akkor lesz örömünk, és tudjátok, egy igazi Krisztus Testében levő közösségnek, az az öröme, amikor folyik a vér, és folyik a méz egyszerre. Amikor látod, hogy a testvéred meghalt a régieknek és újjászületett!

 

Keressük az örömöket? Keressük a mi kis magán mennyországainkat! Nem akarom elmondani, hogy kinek milyen mennyországa van. Ennek a világnak is van mennyországa. El tudja kábítani magát mindenféle régiókba…

Nekünk az az örömünk, ha valaki valóban ott van már az oltáron, és már halljuk a méhecskék zümmögését, már érezzük, hogy méz lesz.

 

Mégis tovább megyek, ezen túl is, tőlem szokatlan módon Pálhoz…

 

Szokatlan módon, mert bizony Pált, a legtöbben félremagyarázzák. De hát…

 

Mint mondtam, a heti szakasz, igazán vadregényes, és igazán izgalmas rész, hiszen az Ószövetségben, Mózes könyvében, a kémek, kiküldése van. Önmagában egy jó sztori, mondhatnám, filmet lehetne készíteni belőle. Azért ott a két kém kiküldése is, beszéltünk róla, izgalmas, hiszen el kellet bújtatni őket, Ráháb hogy bújtatja el őket, közben elfoglalják a várost, és közbe… szóval, jó, megfilmesíthető sztori lehetne, hogy ha az volna.

De mégis a kezembe került egy másik, még izgalmasabb történet. Mindenkinek ajánlom figyelmébe: Pálról szól…

Mondhatnám, hogy Rav Saul-ról, hiszen Pál és Saul ugyanaz! Nem Saul-ből lett Pál, hanem egy ember, akinek két neve volt, mivel, hogy két néphez tartozott, tehát kicsit félre van magyarázva, hogy Pálfordulás… Nem! Saul és Pál ugyanaz, nem akarom boncolgatni ezt a szót…

De mégis, ez a Pál, hát mit ne mondjak, követendő példa, igazi zsidó! Komolyan!

Hát amennyit csavargott keresztbe hosszába, Kis Ázsiába, meg mindenhol, ezt csak egy zsidó tudja csinálni. A bolyongó zsidó. 

Isten ezért használja a zsidókat, mert egy Pál is, nem egy helyen ücsörgő fickó volt, hanem utazott. Sőt, nagyon izgalmas, mert saját költségére! Majd elmondom nektek, hogy tényleg saját költségére utazott.

Na nem misszió fizette, hogy el kelljen számolni, hogy hány skalppal érkezik… nem, nem, nem! És hányan merítkeztek be és egyebek… nem! Saját költségére! Római útjának a végén az volt, hogy kettő évig bérelt magának egy lakást! Hadd ne mondjam, kedves szolgáló testvéreimnek, hogy ha majd elmész Erdélybe, akkor majd bérelj magadnak valahol ott a Szilágyságba, vagy akárhol egy lakást. Szolgáljál nyugodtan. Ja, hogy akkor, akkor mi lesz a pénzzel? Ja!

Szolgálj!

Pál, így is követhető!

Ott, nem elég, hogy elviszik rabságba, még bérel magának egy lakást… Még ilyet!

Igazán érdekes zsidó ember Pál.

Azonban, a hajótörés története, számomra, mégis csak fontos. Ez az egyik ilyen kirándulása, bizony nem két percig tartott, és nem egy Ibusz út volt, vagy akármelyik Travellel-el utazott, sőt, nem is repülővel. Vitték! Méghozzá elég hosszadalmasan.

 

Hosszadalmasan, és mégis számunkra üzenet!

 

Küldetés volt! Mert a te küldetésed is olyan, mint Pálé… visznek… és küldve vagy!

 

Meg kell tanulni a zsidós gondolkodást, hogy ha bennünket visznek, akkor küldve vagyunk!

Pált is vitték, vitték, a császár elé, mert van egy kis affér. Aztán, amikor odaér, akkor kiderül, hogy nem is tudnak róla. A sztori nagyon érdekes, Pált, úgy ahogy van, felrakják egy hajóra, és viszik a császár elé…

 

Mondom, ezt a könyvet nagyon ajánlom, a világirodalom egyik remeke, kalandosabbnál kalandosabb sztorik vannak benne, de vegyük elő az Apostolok Cselekedete, amelyet máris lefordítom a címet, nem Apostolok Cselekedete, hanem helyesebb lefordítása az, hogy: Amit Isten az apostolok által cselekedett.

Én azt hiszem, hogy…beszéljünk nyíltan. Nem az apostolok cselekedtek, hanem Isten az apostolokon keresztül… Lehet, hogy kicsit hosszabb lenne a könyvnek címe, de a tartalma a könyvnek mégis ez…

Mégpedig annak a 27. fejezete…

 

Midőn pedig elvégeztetett, hogy mi Itáliába hajózzunk, átadák mind Pált, mind némely egyéb foglyokat egy Július nevű századosnak a császári seregből. Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni, elindulánk, velünk lévén a maczedóniai Aristárkhus, ki Thessalonikából való. És másnap megérkezénk Sidonba

 

Nem akarom az összes állomást felsorolni, mert nagyon hosszadalmas lenne, a lényeg, hogy Pál fogolyként indult el, több napon keresztül, inkább folytatom a 9. verstől:

 

Mivel pedig sok idő mult el, és a hajózás más veszedelmes vala, mivelhogy a bőjt is elmult immár, inti vala Pál őket, Ezt mondván nékik: Férfiak, látom, hogy nemcsak a teréhnek és a hajónak, hanem a mi életünknek is bántódásával és nagy kárával fog történni e hajózás. De a százados inkább hisz vala a kormányosmesternek és a hajótulajdonosnak, hogynem annak, a mit Pál mond vala. Mivel pedig az a kikötő telelésre nem volt alkalmas, a többség azt határozá, hogy hajózzanak el onnan is, ha valami módon eljutva Fénixbe, Kréta kikötőjébe, mely délnyugot és északnyugot felé néz, kitelelhetnének.

 

Itt egy kicsit megállok, hogy jobban lássátok Pálnak a vezetését. Igen, vezetés!

 

Van egy fogoly, 200 valahány fogolytársával, hiszen igen jelentős, akkori kornak megfelelő óceánjáró volt, Titanic akárhányas számnak mondhatnám… vagy Queen Elisabeth, vagy akármelyik akkori nagy hajója… Óriási hajó!

És ott van egy fogoly Pál, aki a kapitánynak szól, hogy jó volna, ha nem tennéd ki veszélynek a hajót!

Ezekkel a zsidókkal mindig baj van!

Nem elég, hogy fogoly, ő akar kapitány lenni!

 

Vagy nem ez történt?

Mond, te melyik hajón vagy fogoly?

Melyik hajón voltál fogoly?

Milyen …-ista felekezetnek?

 

Mert megy a hajó!

Nagy hajó!

Sokan vannak rajta.

Téged is visznek. Visznek Rómába! Ma már minden hajó Rómába tart, igen!

 

Visznek Rómába, ugyan miért?

 

Viszik a foglyokat, mert a nagy főváros mindig foglyokat kér. Mert a pumpa nagy! És ennek a nagy birodalomnak éhes szája van. És viszik a gabonát, és ez a nagy szájú birodalom telhetetlen, még több gabonát, még több foglyot, még több gabonát, még több foglyot,… Nem ismeritek mostanában ezt a …?

Nem folytatom.

 

Te is utazol, ugyanezen a hajón, te vagy a fogoly, és visznek magukkal, visz az ökumené hajó, ha így érthetőbb!  … Ugyanaz! Ugyanaz, mert most is kell nagy … gabona, minden kell, és te is kellesz.

 

Azonban, amikor megyek tovább, a 22. verstől folytatom:

 

Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, a kié vagyok, a kinek szolgálok is, ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak.

 

Hát ez már botrány!

 

Ott van Pál, akit behajóznak Jeruzsálemből, többszörös átszállással, fenn van egy hajón, amin nagyon nagy számú rabszolga van, fogoly van, ott van a gabona, viszik Rómába, az éhes szájaknak, és akkor Pál közli, hogy a foglyok az enyémek!

Hát, mit ne mondjak, furcsa egy ember! Tényleg csak egy zsidó lehet ilyen. Ő a fogoly, és közli, hogy övéi a foglyok. Miért mondhatta ezt ki?

Mert bizonyságot tett, hogy ő kiben hisz, és kinek szolgál!

Mond, te ahol vagy most, azon a nagy hajón, mikor tettél bizonyságot?

Tudom, hogy ez a hajó nem fog célba érni.

Mond, kimondtad-e a nagy divatos mozgalmak közepette: ez a nagy hajó, nem fog célba érni?!

 

Tudjátok miért?

 

Mert az Úr nekünk adta a foglyokat.

Nem a fogolytartókat, hanem a foglyokat.

Lehet, hogy ma egy nagy üzenet ez, mész egy nagy hajón, egy óceánjárón, legmodernebb, legnagyobb hajó most.

Van-e hited, hogy ezen a hajón, aki fogoly, azt Isten neked adta?

Van-e hited, hogy a sok keresztény fogoly között lesz Krisztus gyereke is?

Mert Isten neked adta!

Miért adta neked?

Hát, hogy együtt ússzatok!

 

Képzeljétek megint a történetbe, szuper érdekes, ezen a nagyon kalandos úton, végső soron, zátonyra fut a hajó. És, mint olvastam az előbb, nem tudtak telelni a hajóval, hát Pál és a fogolytársak, ebben a téli szép időben mit csinált? Hát beugrott az Adriába, és úszott egy jó nagyot! Hogy szabad legyen. Hát körülbelül így néz ki a kiküldetésünk! Nem egy nyaralás.

Bizony, ha Isten azt mondja, hogy ugorja a hajóról, akkor nem azt kell nézned, hogy milyen a víz. Ha Ő meg akar menteni, akkor a hideg téli vízben kell úsznod.

 

Isten megtanít téged hinni.

 

Nézd ezt a nagy hajót! Nézd ezt az ökumenikus nagy hajót! Tudod-e, hogy lesz innét szabadulás? De tudod-e azt, hogy a hideg vízen keresztül? Nem nagykabátba úszunk. Nem megy!

 

Van-e látásod, van-e hited?

 

Ha Isten kiküld, akkor veled ez történik.

A hit próbái, végtelenül végig kísérik az utadat. És te leszel annak a hajónak a kapitánya helyett az úr minden felett, mert veled van az Úr!

Neked lesz látásod, és nem annak, akinek van iránytűje! És te nem fogsz félni, miközben a nagy hajótulajdonosok, azt sem tudják, hol vannak, mert azt hiszik, hogy ott a szárazföld. Azt hiszik, hogy célba jutnak, és kiderül, hogy zátony, kiderül, hogy egy homok padkára futottak fel.

Én azt hiszem ez a nagy hajó, nagyon hamar fel fog akadni valahol!

 

Te tisztában vagy azzal, hogy ugrani kell?

 

Nem úgy, mint a patkányok, hanem céllal és feladattal!

 

Neked a hideg vízbe, a többi fogolytársaiddal be kell ugranod, hogy partot érj, és eljussál Rómába!

Adja Isten, hogy ez a Róma, ma is Róma legyen… de ez még odébb van. Ezt még nem prófétikusan mondom ki, de csak el kell jutni a célba, ahova Isten elküld!

És pedig, hogy jutottak el a 43. verstől olvasom tovább:

 

De a százados meg akarván tartani Pált, eltiltá őket e szándéktól, és megparancsolá, hogy a kik úszni tudnak, először azok szökdössenek a tengerbe és meneküljenek ki a szárazföldre. A többiek pedig ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. És így lőn, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.

 

Nagyon érdekes!

Elgondolkodtam ma délután rajta, hát, hogy lehet az, hogy a hajón vannak emberek, akik nem tudnak úszni?

Megboldogult fiatal koromba szerettem volna hajós műszaki ember is lenni, gépész is, és bizony vízi járatosságot kértek tőlem is, valahova el kellett volna menni és kértek volna tőlem papírt, hogy tudok-e úszni… És ezen a hajón volt egy csomó ember, aki nem tudott úszni, nekik deszka kellett.

 

Tudjátok?

Ezen a hajón nagyon sok ember van, aki nem tud úszni!

Nem hogy, vízen nem tud járni, hanem még úszni se tud!

Tudod, hogy kell majd ezeken segíteni is, hogy az életük megmeneküljön? 

Eszembe jut az, amikor egyszer valakinek udvaroltam, egy zsidó apja volt, eléálltam és közölte velem, hogy tudok-e úszni? Oh, én? Budapesten? Lányáról van szó, és azt kérdezi, hogy tudok-e úszni! Mondom egy zsidó kérdés, és a zsidóságnál ez a kérdés, valóban kérdés. És ezt a kérdést most is felteszem:

 

Tudsz-e úszni?

 

Ez a patriarcha kinézetű zsidó ember, csak azt kérdezte, hogy ha baj van, meg tudom-e menteni a lányát!

Tudsz-e úszni? Ha baj van, ki tudod-e menteni a másik embert?

Bármilyen hihetetlen, a zsidóságnál mindenkinek kötelező úszni. Ott ahol, alig van víz a Jordánon kívül, jó a tenger ott van, de akkor is!

 

Tudsz-e úszni?

 

Ez a Pál, aki farizeusként Jeruzsálembe volt, ahol már inni is alig van víz, már bocsánat, de tényleg szárazság is van néha, ez úszik a tengerbe! Hát valahol nem értem a zsidókat. És valahol nem értem a keresztényeket se.

 

Miért nem tanultál meg úszni?

 

És ha itt az idő, tudsz-e menteni? Meg tudod-e menteni a saját életedet?

 

Mennyire igaza volt ennek az idős embernek: Fiam, tudsz-e úszni? És mennyire magyaráz és tanít ez a történet, ha egy rabságban fogoly vagy egy nagy hajón, vajon ki tudsz-e úszni?

És hát, el vagy egy kicsit kényelmesedve? Jó! Mert télen úszni az Adriába nem kellemes! Jó! Tudod, milyen idők következnek? Nagyon hideg idők következnek! Már most minden le van fagyva szellemileg. Már most, lassan, lassan zátonyra kerül a hajó.

 

Tudsz-e úszni?

 

Tudsz-e úszni és van-e hited a hideg vízbe beleugrani?

Pál megtette!

Érdekes, farizeusokhoz járt iskolába, tanult ember, nem vízi jártas matróz volt a Jordánon, amely egy kis patakocska inkább, és tudott úszni.

Meg van minden tudásod ahhoz, hogy célba érkezzél? Mert valóban fel kell készülnünk. Szellemben, lélekben, fizikailag is. Mindenre! Tanuljuk meg Páltól. Az a szárazföldön született farizeus, aki azóta nem szárazföldön járkált, hanem folyamatosan tengeren…

Tudod, hogy a keresztény élet sem, a hívő élet sem egy ilyen barlang keresztény élet! Ha Isten téged küld, akkor…

Lehet, hogy te szárazföldi ember vagy, mint Izraelbe mindenki, és mi történik, ha neked szigetről szigetre, hajóról hajóra, télen, nyáron, viharban mindenben?

 

Fel vagy készülve a szolgálatodra?

 

Pál mégis elkerül Rómába, és amikor elkerül Rómába, azért ezt felolvasom, az Apcsel 28, 11-től:

 

Három hónap mulva tudniillik egy Alexandriába való hajón elindulánk, mely a szigeten telelt, melynek czímere Kásztor és Pollux vala.. És Szirakúzába eljutván, ott maradánk három napig. Onnét körülkerülvén, eljutánk Régiumba, és egy nap mulva déli szél támadván, másnap megérkezénk Puteóliba. Hol mikor atyafiakat találtunk, kérének minket, hogy nálok maradjunk hét napig; és úgy menénk Rómába.

 

A Római történetet folytatom a vége felé, egészen a 22. verstől:

 

Akarnók azért tőled hallani, micsoda értelemben vagy. Mert e felekezet felől tudva van előttünk, hogy mindenütt ellene mondanak. Kitűzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen; kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ő velök a Jézus felől való dolgokat,…

 

Itt megállok. Az első szolgálata Jesua HaMassiah-nak, a mennyeknek országa volt. A tanítványok kiküldése: hirdetni a mennyeknek országát.

Ez a Pál évekig utazik, és itt a bizonyság, az ő népéből jövőket fogadja a szállásán Rómában, nagy bizonyságtétellel szólva az Istennek országa felől…

 

A te küldetésed, és az én küldetésem sem más… Pál nem a judaizmust vitte Rómába, Pál nem az új egyházat vitte Rómába, Pál, Isten országának a bizonyságát vitte Rómába.

Messze hazugság, bátorkodom kimondani, hazugság, hogy Pál evangélista volt! Pál küldetésbe ment. Missziót teljesített. Pál azért ment Rómába, hogy elérje az ott levő zsidókat. Azért ment Rómába, hogy az ott elferdült, ma kereszténynek mondott társaságot eligazítsa, hogy mi az eredeti. Mi Isten üzenete Isten országáról!

Ne felejtsük el, hogy Rómába, amint ez a könyv, ez a történet is írja, mentek a hajók, nem is egy… vitték a gabonát, ezt-azt, rabszolgát, mindent! Az első rabszolgák között ott voltak a zsidók is. Ők vitték a judaizmust. Ne felejtsük el, hogy nagyon éles és nagyon szoros kapcsolatban voltak Egyiptommal. Ti tudjátok azt, hogy Egyiptomba voltak keresztények? Az elsők között, nagyon sok volt. Alexandriába egy millió zsidó volt! De megfertőződtek az egyiptomi bálványimádástól. És bevitték Rómába. Onnét Egyiptomból már fertőzve volt Krisztus követőinek az első hulláma, az első generációja.

 

És ezek a hajók nem csak gabonát vittek és rabszolgákat, hanem vitték a szellemiségeket is.

 

Vitték a hellenizmust az egyik irányból és az egyiptomi szellemiséget a másik irányból. Nézzétek meg, mert ma is ott vannak!

Rómába ott vannak ezek a szellemiségek! Beépültek a kereszténységbe. Létre hozták azt a birodalmi vallást, ami mindenféle pogány vallásnak az egyvelege… Jézus nevében!

 

Pál ezért ment!

Meg kellene értenünk, hogy Pál apostol volt, aki helyreállító munkát végzett. Az, hogy a helyreállító munkának van egy olyan következménye is, hogy mások is megismerik az Örömhírt, az természetes.

Nekünk valamennyiünknek az utunk, ezen az ökumenikus hajón, amelyik el fog süllyedni, apostoli munka.

Lebontani és megalapozni, és annak, amit Krisztus Testének hívunk, a helyreállítása!

Tanuljuk meg, hogy Pál, helyreállító munkát kezdett!

Amit elrontottak az egyiptomi keresztények, amit elrontottak a hellenista keresztények, akik ráadásul valamennyi zsidó volt, az elhellenizálódott zsidók, illetve az egyiptomi zsidók, akik Krisztuskövetők voltak, de beeresztették magukba a judaizmust és az egyiptomi pogányságot egyszerre…

 

A hajók mennek!

 

A hajók viszik, nem csak a fizikai eledelt, hanem a szellemit is. Az áramlatokkal érkezik minden. Nehogy azt higgyétek, hogy a kínai konyhával nem érkezik a kínai szellemiség is. Nehogy azt higgyétek, hogy a Mc Donald’s-sal nem érkezik az amerikai szellemiség is… Nehogy azt higgyétek, hogy a hajókkal nem jönnek, nem jönnek, nem jönnek… És te ebbe a hajóba ülsz.

 

Mit tudsz csinálni?

 

Semmi mást nem, mint megvallani, hogy Ki a te Urad!

És megállva elmondani azt a prófétai látásodat, amit az Úr neked adott.

Mert neked adta Magyarországon azokat, akik rabok, akik az ökumené rabjai, akik a bűnnek a rabjai, mert azért jött Jesua HaMassiah, hogy azokat, akik rabok, megkötözöttek, megszabadítsa.

És ha én Neki vagyok engedelmes, akkor Neki eszköze vagyok!

Nem a hajó rabja vagyok!

Egy süllyedő hajón utazunk! Utazunk, látszólag rabok vagyunk… De mindenfelől jön a vihar.

 

Mi lesz, ha süllyedni kezd a nagy ökumené?

 

Te hol leszel?

 

Lehet, hogy Isten azért rakott téged fel erre a hajóra? Hogy valaki el tudja mondani, és te legyél az, hogy: Isten a kezembe adta a rabokat.

Tudod miért?

Mert magam is rab vagyok Krisztusért.

Mert el tudom mondani, hogy Ő az, aki engem, mint foglyot megszabadított, Ő az, aki a köteleimet elvágta, és úgy, ahogy van, ez a bizonyságtétel, reményt ad a hajón levő több száz rabnak, fogolynak, ami méreteiben lehet akár több millió is.

 

El tudod-e hinni ezen a süllyedő hajón, ahol te rab vagy.

És tudsz-e bizonyságot tenni, hogy: az enyém!

 

Van-e látásod?

Van-e prófétai látásod, hogy ha az Úr azt mondta, akkor az úgy is van!?

 

Pálnak volt.

Küldetés.

 

Neked nem a hajóról kell beszélni.

Neked nem a kötelekről, és az időjárási viszonyokról, és nem a halaknak a mibenlétéről.

 

Neked arról kell beszélni, amit Isten adott!

Ami neked bizonyság és feladatod!

Neked arról kell beszélni, hogy miért vagyok a hajón.

Tudnod kell!

 

Pál nem egy skizofrén ember volt. Nem ment be a hajó alsó részébe, hogy: jaj Istenem, visznek Rómába, nem jajgatott, hogy jaj, elsüllyed az ökumené és az egész kereszténység. Ő nem jajgatott, hanem a kapitánynak azt mondta, hogy:

 

Nekem adta Isten! Ki van jelentve. A te küldetésedben, tudod-e, hogy Isten mit jelentett ki neked? Tudod-e, hogy neked mit adott?

 

TUDOD-E?

 

Vagy nézed a viharos tengert?

Sajnálod magadat, sajnálod a hajót, temeted a kapitányt, vagy mit csinálsz?

 

Ember!

 

Neked van kijelentésed!

Ott éjszaka az álmodba, van-e csended, hogy tudjon veled beszélni: hogy neked ez a dolgod? És nem érdekel a vihar. Nem érdekel a hidegvíz, nem érdekel, hogy meg akarnak ölni, nem érdekel semmi!

Van-e neked bizonyosságod, hogy miért vagy ezen a földön? Miért vagy ezen a recsegő-ropogó óceánjárón, mit keresel te itt?

Tudod? Pál is azt hitte, hogy egyeztetni kell Rómába, amivel megvádolták Jeruzsálemben. Nem azért kellett mennie!

Az ottani zsidók nem is tudták, hogy valami baja van Pálnak, azt sem tudták, hogy van Pál egyáltalán.

 

Te mit gondolsz? Mi a te utazásod célja? Annak a 60 évednek, vagy amennyit kaptál Istentől? Mi a te utazásodnak célja?

Semmi más, a Mennyországról kell bizonyságot tenni!

És, ha kell, a saját költségedre. Ezt képes vagyok így mondani, nem beszedjük a lóvét uraim, és akkor nagyon nagy misszió lesz ám! Pál, akinek a szava ma is még él, mert Isten szavát hozta, nem mondta magáról soha, hogy karizmatikus, alig beszélt a Szent Szellemről, aki benne volt! Ez a Pál, saját költségén, két évet, rabként, bérelt lakásában szolgált.

 

Tudsz-e te valamit áldozni?

 

És úgy elgondolkodtam, hogy mégis honnét volt ennek a Pálnak pénze? Vihar, úszás, fogság, hát nem hiszem, hogy itten... akkor még nem volt, még ilyen bankkártya se, tehát, nem tudom, hogyan csinálhatta...

Két lehetősége volt:

  1. Úgy ahogy találkozott testvéreivel az első kikötőbe és segítettek neki,

  2. Úgy ahogy találkozott a saját népebelivel, ott Rómába, és ők segítették,

 

Bizonyára így kaphatott. De nem azt olvasom, hogy Pál megérkezett Rómába, és előre tette kalapját, és: „… tessék adakozni, mert jöttem!”

Természetes volt, hogy a népe mindenhol, a testvérei fogadták, és természetes volt, hogy azt nem maga kincstárába behajtotta, hanem amit kapott, azt visszaforgatta a szolgálatába.

De jó lenne megtanulni kedves keresztény testvéreimnek, hogy nem kéregetünk, nem gazdagszunk. Kicsit, ha már Pál, ha már pálizmusról beszélhetek, mert Pál nevében nagyon sokat beszélgetünk, sok hamisságot, kicsit észre vennénk már, hogy Pál hogy működött!

 

Ha kellett, sátort készített, ha kellett, úszott, ha kellett, rab volt, had ne mondjam el, a Biblia elég sűrűn leírja, min ment Pál keresztül… És ez az ember, házi-őrizetben, apostoli munkát végzett…

Nekünk is van házi-őrizetünk! Bizony ebben a világban, talán ebben az országban is foglyok vagyunk. Nem vasból bilincs…, hanem szellemi, lelki…

Kötnek bizonyos dolgok,… Tudsz-e rabságodban szolgálni?

 

Van néped, és azok felé, akik nincsenek a helyükön.

 

Én azt hiszem, hogy Isten országáról az tud beszélni, egyrészt, akiben a Király már ott van, másrészt, aki mindenben odaadta az életét! Aki be tud ugrani egy hidegvízbe, és akinek van egy látása, nem emberektől kapott, hanem közvetlenül az Úrtól kapott látás!

Mi csak utazgatunk, jajgatunk, nyüszítünk, sajnáljuk a hajót, magunkat, mindent…

Tudjátok, mi kellene?

 

Ott az éjszakában megállni, és egyszer megkérdezni, hogy: „Uram, mit keresek én itt?”

 

És utána meglepődsz, hogy te azt hiszed, hogy azért mész oda, hogy rendezd a dolgaid Rómába,… dehogy is!

 

Azért, hogy szolgálj mások felé!

 

Nem azért lettél hívő ember, hogy rendezted a dolgaidat, és most már mész és magyarázod, hogy te már milyen tiszta és üdvösséges vagy…, a te utad Rómába, mások felé szól.

Odaadott élet, vezetés, hit és engedelmesség. Ez mind Pál.

 

A te hajód, hogy néz ki?

 

Holnap hajóba szállsz. Csinálod a verklit, az életedet, mert menni kell, mert a hajó megy. Tudod-e mit keresel ezen a hajón?

Visz, ez a világ visz bennünket. De van-e látásunk, hogy ebben a világban mi a feladatunk? Lehet, hogy most egy egyházba vagy, vagy egy fegyházba vagy, mert a kettőt mindig szoktam emlegetni, hasonlítanak egymáshoz, …

 

Tudod, hogy mit keresel ott?

 

Azt, hogy szálljál ki belőle, azt keresed ott!

 

Bizony nem lennék itt én magam se, ha nem lettem volna egy nagy hajónak az utasa. Ha nem lettem volna egy egyháznak a tagja, amelyik ment Rómába. De nem lennék itt akkor sem, ha Isten nem mondta volna, hogy na akkor ugorj! Oda a hidegvízbe! És nem lennénk itt most ennyien, hogy ha maradtatok volna a hajón.

 

Ugorj! A hajó, zátony!

 

De neked feladatod van. És nem kisebb feladatod, egész el kell menned Rómáig…

Te tisztában vagy, hogy Istennek ma is ez a terve? Egészen el kell menni Rómáig!

Istennek a helyreállító munkáját, nem csak szerte ezen a földön, hanem minden helyre el kell vinni!

Isten még ezeket a rozoga hajókat is tudja használni. A rozogó egyházakat is tudja használni, egy darabig elvisznek, rabként, csak aztán kiderül, hogy te annak a célnak nem szolgálhatsz. Te nem vihetsz Rómába, se rabszolgát, se búzát, se semmit,… Hanem pontosan, ki kell szórni a búzát, hogy Róma ne egyen, és a rabokat kimentve, neked be kell jutni Rómába.

 

Képletesen is, akárhogy is mondhatom ugyanezt. Ma már veszélyes kimondani, mert lassan olyan hajó van, ahol a kapitány kiköt. Lassan ezért lelőnek. Lassan a polgári jog szerint is ítélnek! : tolerancia, diszkrimináció, mondhatnám…

 

Jönnek a nehéz idők, amikor mégis elhangzik: „a hajó zátonyra, ugorj!”

 

Hideg a víz!

Csak az éli túl, akinek van hite!

Csak az éli túl, akinek van látása!

Csak az éli túl, aki közvetlenül Istentől kapja meg, az Angyal által, a Szent Szellem által, a Küldött által, hogy mi a feladata!

Ha te a saját magad feladatát csinálod, vagy a hajónak eladod magad inasnak, akkor sose fogod betölteni Istennek a tervét.

 

Én azt hiszem, hogy azt az éjszakát nekünk is meg kellene élni:

 

„Uram, mit akarsz?

 

Igaz, hogy most rabságba vagyok, de mit akarsz, hogy cselekedjek?

 

Miért vagyok itt?”

 

Megjön a válasz! És megjön az a parancs is, hogy mikor kell ugranod!

Nem te fogsz ugrani, a vihar fog kényszeríteni!

Isten intézkedik a viharról. Isten intézkedik mindenről.

 

Tudod-e az elhívásodat?

 

Nemcsak egyházakat mondhatnék hajónak, mondhatnék én sok más hajót is!

Egzisztenciális hajók, mert a családomnak jólétéért kell vinnem a gabonát és mindent… Jó! Zátonyra fog jutni!

Te nem szolgálhatsz embereknek! Te nem szolgálhatsz emberi akaratoknak és emberi jóra fordulások nem a te feladatod.

 

Te nem lehetsz a családnak a rabja, te nem lehetsz egy gyülekezetnek a rabja, te nem lehetsz egy ország rabja, te senkinek nem lehetsz a rabja!

Ha te Krisztusé vagy, mint Pál volt, te nem szállíthatsz gabonát, egy mindent felfaló fővárosnak, egy mindent felfaló családnak, egy mindent felfaló szokásnak, egy mindent felfaló…, tulajdonképpen bálványnak. Egyedül Isten országáról beszélhetsz, a saját életeddel, Isten országát építheted, mégpedig úgy, hogy te vagy a mag.

A magvető példázata, rólad szól. Te vagy a mag! Neked kell kalászt hozni.

 

Visz a víz? Fenn vagy egy hajón, viszik a te magodat, téged visznek, hogy megzabáljanak!?

Isten nem azt akarja, hogy te a tengerbe legyél öntve. Isten azt akarja, hogy te a helyedre kerüljél, kalászt teremjél, és Isten országa terjedjen, növekedjék.

 

A te életed, milyen célra, ki szállítja hova? Mert te vagy a mag!

 

Ennek a hajónak a gabonáját, magjait a tengerbe kellett önteni. Mert Isten nem fogja engedni, hogy idegen bálványoknak élelmül szolgálj, és éltesd őket! Nem fogja engedni.

Isten azt akarja, hogy ahol te vagy, ott kalász nőjön! Mert Isten országa ti vagytok!

 

Talán megértitek most már ezt az igét, hogy Isten országa ti vagytok. Ez nem határok és kilométerek és egyebek, hanem a te életed, ami életet terem. Ami életed ad másoknak, mert te is kaptad Krisztustól.

 

Hol vagy?

 

El vagy vermelve egy hajó gyomrába?

Jön a vihar!

Hol vagy?

Neked már rég a földbe kellene lenni! Nem halottként, hanem búzaként, hogy általad is életet adhasson Istenünk ennek a világnak.

Ez a küldetés.

 

Pál se vallást, se egyházat, semmit nem csinált!

Belőle csináltak pálizmust, meg egyházalapító akármit! Pál Isten országát vitte tovább. Így nézhetjük ezt a könyvet mi is.

 

Isten országa.

 

Pál, Isten országának a része volt. És aki Isten országa önmaga, hiszen mag, nem is tud másról beszélni, mint Isten országáról.

 

Add önmagadat.

Ha te Isten országa vagy, mag vagy, és nem tudsz adni mást. Te nem egyházat, vallást, vagy felekezetet fogsz építeni. Te Isten országát építheted. Aki már mag, nem tud már más lenni!

 

Oly jó lenne, ha megértenénk, hogy ez a feladatunk!

 

Nem csak a törvényről beszélni. Először Isten országa, először Isten országa, te csak az Isten országát keresd, te csak Krisztust keresd, te csak a testvéredet keresd, te csak azt a magot keresd, amelyikbe élet van! Nem az élettelen világi haverokat,… Isten országát keresd, és minden megadatik néked.

 

Pál, fogolyként érkezett Rómába, és bérelt lakásba lakott. Mosolyogtató. Egy fogolyból missziós központ lett. Milyen szépen hangzik ugye? Nem! Az ő átadott életéhez, Isten mindent megadott! Tudott bérelni lakást is, igen.

És ha te átadod az életedet, és kiszállsz a hajóról, hideg vízen keresztül, Isten mindent meg fog neked adni! Hogy Isten országáról tegyél bizonyságot.

 

A kémek megnézni mentek, jöttek vissza a hírrel.

Nekünk már más az életünk, nekünk már nem kell megnézni.

Nekünk, csak be kell fogadni.

A szívünkbe.

És ha te befogadod a szívedbe Jesua HaMassiah-t, ennek az országnak a Királyát, a felkent Messiás-Királyt, akkor lesz tej, lesz méz.

Isten nem ígér többet. Csak tejjel és mézzel folyó Kánaánt.

Hát nem elég ez neked?

 

Hát nem elég ez!

 

Pálnak a történetéből sok mindent megtanulhatunk, ajánlom is, hogy olvassátok el ezt a jó sztorit! Mert amikor mindenről bizonyságot tett, előtte mit csinált? Fogta a kenyeret, hálákat adva megtörte… és utána tett bizonyságot. Ezen a hajón, te hogy éled meg a megtört kenyeret? Hogy éled meg a hálaadást rabszolgaságodban? Hogy éled meg a kegyelmed, az Úrvacsora által? Pál megtörte a kenyeret és bizonyságot tett! Talán először a kenyeret kellene megtörni? Hálát kellene adni? Ebben a hajóban, amibe utazunk? Talán hálát kellene adni Istennek, hogy egyáltalán, mi már nem ehhez a hajóhoz tartozunk.

 

Hogy állunk mi a megtört kenyér kérdésével? Mert amíg ez a kérdés nincsen rendezve, te nem fogsz bizonyságot tenni! Legfeljebb teológus leszel. Az lehetsz!

 

A megtört kenyér! Pál megtörte a kenyeret, hálát adott, valaki szintén ilyet tett. Megtörte a kenyeret és hálát adott. És, ha Pál életét nézzük, megtörte a kenyeret és hálát adott máshol is.

 

És megtörte a kenyeret és hálát adott, és utána lehet szolgálni.

 

Ha megtört kenyér a tiéd, és a hálaadás a tied, még ez is arra mutat, hogy van tejed, és van mézed! Hiszen a megtört kenyér nem más, mint az áldozat, és a hálaadás egyszerre! Ha ez rendben van az életedben, akkor van méz és tej! Isten csak ennyit akar neked adni. Méz és tej!

 

De ez önmagába a Kánaán!

 

Lehet itt a földön az életed valóban áldozat, mert valóban feltetted magad az oltárra. És lehet az életed örömteli, és akkor a hajón is tudsz szolgálni, és a hideg víz se érdekel, és Róma se érdekel. Csak az érdekel, hogy mesélhess, és másokat is behívhass a mennyeknek országába. És aki bejön a mennyeknek országába az nem más, mint a te testvéred, akit nem össze kell gyűjteni valamelyik aluljáróba, nem reklám ez.

Ha a te életed mag, akkor lesz kalász is. De ahhoz neked is el kell halnod, meg kell halnod. Neked is önmagad feladásával kell szolgálni mások felé. Pál is ezt tette, nekünk is ez az utunk.

 

Shelah Lecha: küldj el magadnak!

 

Tudjátok ez az Ószövetségbe volt. Az Újszövetségbe is elhangzott ez! Csak valahogy mi nem hallottuk. Mert valamikor a mennyből is elhangzott ez Jeshua HaMassiah-nak. Küldj el magadnak, küld ki a tanítványaidat. Mózesnek is elhangzott, Jeshua-nak is elhangzott. Az egyik el van írva, a másik mondhatnám azt, hogy természetes… Mert az Atya küldte Jeshua HaMassiah-t is, hogy Ő küldjön téged! Arra a hajóra, amelyik Rómába tart most.

 

Küldj magadnak! Tanítvány vagy? Akkor ez a szó, Shelah Lecha, ez a mi Úrunknak, Jesua HaMassiah-nak a szava: küldj magadnak…

 

Ő azért küldött el, hogy te elvidd nekik, hogy Ő mit üzen. Hiszen Ő a Király.

 

És ha a szívedbe adja ezt a parancsot, örömmel engedelmeskedj…

Méz, tej, tiéd az ígéret földje.

 

                                                                                            

Elhangzott:

Sófár

Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség

2007.06.09-i Istentiszteletén

 

http://www.kehilatshofar.com

http://www.caddik.shp.hu

 


HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2010 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH  NISSZI Szolgálat