|
Orbán Béla:
A megbüdösített kenet Elhangzott a SÓFÁR Jesua HAMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán 2013. július 10.
Szerdai napon vagyunk, és újszövetségi részt szoktunk beszélni, és most a mai napon úgy voltam vele, hogy Pál leveleit, vagy a gyülekezeti leveleket inkább nem veszem elő, hiszen annyi minden utasítás van ezekben, és annyi minden olyan dolog van ezekben, amiket az ember aktualitásában a mai helyzetében könnyen elővesz és próbálja alkalmazni a mai időszakban. A feddésektől kezdve, a vigyázásig, sok mindent. Én inkább visszatérek a bevált módhoz és a Prédikátor könyvének a 9. fejezetét veszem elő és a 15. versétől olvasnám: „Ezt is bölcsességnek láttam a nap alatt, és ez én előttem nagy volt. [Tudniillik, hogy egy] kicsiny város [volt], és abban kevés ember [volt], és eljött az ellen hatalmas király, és azt körülvette, és az ellen nagy erősségeket épített. És találtatott abban [egy] szegény ember, aki bölcs volt, és az ő bölcsességével a várost megszabadította; de senki meg nem emlékezett arról a szegény emberről. Akkor én azt mondám: jobb a bölcsesség az erősségnél; de a szegénynek bölcsessége utálatos, és az ő beszédeit nem hallgatják meg. A bölcseknek nyugodt beszédét inkább meghallgatják, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltását. Jobb a bölcsesség a hadakozó szerszámoknál; és egy bűnös sok jót veszt el. A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; [azonképpen] hathatósabb a bölcsességnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság. A bölcs embernek szíve az ő jobb kezénél [van]; a bolondnak pedig szíve bal kezénél. A bolond, mikor az úton jár is, az ő elméje hiányos, és mindennek hirdeti, hogy ő bolond.”
Összefügg ám ez a két rész, ezek a példázatok a Prédikátortól. Igazából mégiscsak ezek a mai napra, a mostani és az egész hívő életünkre érvényes bölcsességek, tanítások. Hiszen a kohenita prédikátor könyve bizonyságokat mond el, tanításokat mond el, és mondhatnám úgy is, mintha Jesua tanítana bennünket, annyira magas az üzenete és annyira nem személyes bizonyság, mint akár a zsoltárok Dávidnak, és a többi zsoltárírónak. Itt tanításokról van szó. Amikor ezt a bölcsességet láttam, és a bölcsességben ez a hatalmas király támad egy kis helyet, várost, akkor igazából tanács ez számunkra is. Nem erővel kell menni az ellen az erő ellen, ami hatalmas, hiszen aki hívő ember, aki közösség, aki család, aki abban a városban lakik, amelyik kicsinek látszik. Mindig megtámadott Krisztus Teste és Isten népe. És nem kis erő támadja. Ebben az esetben nem az a kérdés, hogy pánikolunk-e vagy sem, mert nem lehet pánikolni. Ez a példázat is bizonyítja azt, hogy volt egy öregember, egy szegény ember, aki bölcs volt, aki bölcsességgel a várost megszabadította. Mi az, hogy bölcsesség? És itt jön az, hogy mindig eltévedünk, és mindig azt hisszük, hogy a bölcsesség emberi okosság. Bizony, amikor egy várost ostromolnak, ott hiába okoskodunk, az ostromágyúk, ostromágyúk, a létrák, létrák, a hadsereg, hadsereg, a Sátán ereje, a Sátán ereje.
A bölcsesség nem más, mint Isten ismeretének a kezdete. Először is tudnom kell, Isten mit akar azzal a várossal, amiben vagyok. Mit akar tenni, meg fogja-e védeni Isten, mert ha az Övé az a város, akkor megvédi. Legyen az akár a saját életem, vagy amit Istentől kaptam, a házasságom, legyen az egy közösség, ahol kintről jön egy nagy ostromlás. Nem kapkodni kell. Igaz az, hogy nem a fegyverrel kell támadnunk. „A bölcseknek nyugodt beszédét inkább meghallgatják, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltását. Jobb a bölcsesség a hadakozó szerszámoknál;” Jobb bölcsnek lenni! Jobb Isten ígéreteit, akaratát ismerni, magát Istent ismerni, hogy Ő ebben a helyzetben mit fog cselekedni. Jobb, mintha én kitalálom azt, hogy most én ezt a Bibliával fejbe verem. Puff, most megkeresem rajta az achillest, a sarkát elharapom, hogy ne tudjon tovább menni. Nem a másik ember, nem a Sátán eszközeivel kell nekem uralkodnom, és fondorlatos módon harcolnom, mert értelmetlen. Először is hatalmas nagy erő, másrészt ismer, harmadik meg tényleg kicsik vagyunk. Tudomásul kell venni, hogy a Sátán ereje félelmetesen nagy. Tudomásul kell venni, hogy egyetlen egy dolog az, ami megvéd bennünket: Isten ismerete. Legyen ez egy szolgálat. Ha tudom, hogy Istentől van a szolgálat, akkor az a bölcsesség, amit Istentől kaptam: tudom kihez kell menni, tudom, kitől kell kérni a védelmet, tudom, hogy kinek szóljak. Övé a város, Övé benne az én életem, Övé benne minden. Mit foglalkozok én trükközéssel? Mit foglalkozok én odavágó, visszavágó háborúzással? Minden háborúnak vannak sérültjei. Minden verekedésben, aki győz, még az is kap monoklit a fejére. Megtapasztaltam már néhányszor, hogy hiába történt a győzelem, azért nekem is be kellett borogatni a dudorokat a fejemen. Nem kell harcolni, de tudni kell Isten akaratát. A bölcseknek a nyugodt beszédét inkább meghallgatják. Nyugodtnak kell lenni. Valóban, aki ismeri Istennek akaratát, az nyugodt. Ez, ami dühíti az ellenfelet ráadásul. Jobban meghallgatják, jobban támadnak is, de jobban oda is figyelnek. Van, aki utálja ezért a bölcset, aki Isten akaratát ismeri, hogy mire föl, mire húzza így ki magát, mire büszke, és mégis, akkor is igaz, hogy a bölcsesség az erősségnél nagyobb, mert a bölcsesség magának Isten akaratának az ismerete, az igazi erősség. Nem az, hogy én ki vagyok, hogy milyen képzett vagyok. Nem az, hogy milyen talentumom van, meg mennyit tudok, meg erősebb vagyok, akármiben, szellemben, lélekben, fizikailag. Nekem egyetlen egy erősségem van, Istennek az ismerete. Isten ismerete, amiről nyugodtan beszélek, beszélgetek. Amikor a bölcsesség a hadakozó szerszámoknál sokkal erősebb, és egy bűnös sok jót veszt el. Bizony, sok jót elveszít a bűnös.
A folytatása mégis az, hogy nemcsak ilyen támadás van, mint ennél a városnál, hogy jön a nagy erő, és le akarják uralni. Az, amit minden nap megélünk, az a veszélyesebb. Az, amikor „a megholt legyek a patikáriusnak a kenetét megbüdösítik, megerjesztik, azonképpen hathatósabb a bölcsességnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.” Bizony! Amikor az ember szolgál, amikor a kenetet készíti, amikor készül egy szolgálatra, amikor készíti azt a gyógyító kenetet, amely nem más, mint Isten Igéje, amikor készül arra a szolgálatra, ami a feladata, mert nem a patikárius maga, hanem a kenet az, ami a sebeket gyógyítja, és ami gyógyít -ami nem más, mint jól tudjuk, Krisztusnak a szelleme-, nagyon sebezhető, és nagyon-nagyon tönkre tudja tenni egyetlen egy legyecske. Nem egy hatalmas erősség. Egyetlen egy legyecske, amelyik ott zümmög, ott köröz, és potty! Egy rossz szó, el van rontva egy szolgálat. Egy rossz benyögés, és azonnal megbüdösödik az Ige. Egyetlen egy valami holt dolog, ami közbemegy és abban a pillanatban megbüdösödik az egész szolgálat. Új kenetet kell csinálni. Nincs más lehetőség. Amikor erről beszélünk, akkor tudomásul kell venni: a légy jellemzője, hogy nagyon jó szimata van, tudja, hova kell menni. Tudja, mi az édes. A gyakorlatban is tudjuk minden nap, ha valahol az ember húst vesz elő, tudja, már ott van a légy is, a darázs és minden más, ami a nedvét akarja, a vérre megy, arra megy, ami testnedv. Nagyon jól tudja, mi az édes, nagyon jól tudja a fűszerek illatát, nagyon-nagyon nyalakodó a légy önmagában. Csak egy probléma van! Hol járt az a légy? Hol járt az az ember, aki Igét jött mondani, és nem az Igét hozza, hanem az önmaga halálát hozza, és beleesik az Igébe. Elront egy Istentiszteletet, egy közösséget, elront egy alkalmat. Nem más! Egy légy! Semmi! Egy kis zümmögés és a halált viszi be, mert önmaga halott. Ez, amire figyelnünk kell. Amikor zümmögnek, amikor jönnek, akkor van, ahol a légynek nincs helye. Van, ahol a kenetet készítik, ahol az imádkozás folyik, ahol az Úrvacsora folyik, ahol Isten előtti szolgálat előkészítése van, ott nem lehet olyan, ami a trágyadombról jött! Nem lehet, ami onna jött, és be akarja a piszkos lábaival szennyezni. Beledögölve, belehalva ellehetetleníteni a szolgálatokat. Ilyen egyszerű? Igen! Akármikor, ha van egy szolgálat, figyeld meg, mindig van egy legyecske. Mindig van egy zavaró zümmögés, mindig van zavaró repülés. Igaz, úgy tűnik, hogy nagyon szereti az Igét. Igaz, úgy tűnik, hogy nagyon szereti azt, amit készítesz, nagyon szereti az igehirdetésedet, nagyon szereti azt, amit te elkészítesz, hogy a szívek, lelkek gyógyuljanak, akár még a testek is. Ott zümmög. Nem lehetünk toleránsok a zümmögő léggyel! Tudni kell, hogy a légynek nincs ott helye! Tudni kell, hogy a nyalakodó, az Igében nyalakodó, a szolgálatokat körbenyargaló, ott zümmögő, az a trágyadombról jött. Az a szennyet magával hordozza! És amikor belepottyan, mert elszédül, mert túlfalja magát -sok minden lehetőség van-, belefullad az Igébe, akkor magát az Igét, mint olyat rontja szét. Erre kell vigyáznunk, a kenetre.
Most, amikor elromlik a kenet, mi a teendő? Semmi más, nincs más lehetőségünk, új kenetet kell készítenünk. Nem lehet az, hogy kidobom a legyet, és annyi. Újat kell készíteni! Bármennyire fájdalmas, bármennyire költséges, bármennyire plusz és új munka. Újonnan kell kezdeni mindent! Újonnan kell az Igét elővenni. Újra kell az Igét adni. Friss Igét kell adni, és vigyázni kell a következőkben, hogy ha egy kis zümmögés van, legyen légycsapó, legyen elzavarás, de figyelni kell, hogy Krisztusnak a szellemét, magát a kenetet semmi, de semmi ne rongálja el. Senki ne essen bele, mert nagyon-nagyon édes neki az Ige. Annyira édes, hogy végig vitatkozza, hogy ez, meg az, mi van a Bibliában. És belehal az üzenet. Addig vitatkozunk teológián, dogmatikán, és addig vitatkozunk segédtudományoknak és történelemnek, meg akárminek a tényein és nem tényein, addig ütköztetjük a hülyeséget a hülyeséggel, -bocsánat-, hogy Isten Igéje, mint olyan, megsemmisül. Addig farizeuskodunk, míg nem csak a betű fog megölni, hanem a betűt is megöljük, Isten Igéjét. Ez a zümmögő légy! „Annyira jó! Találtam az Igében valamit! Keressük meg!” És belehal ő, és bebüdösíti a kenetet. Alkalmazhatatlan lesz Istennek az Igéje, mert Isten Igéje olyan, mint a patikáriusnak a kenete. Olyan, mint a gyógyszerésznek a gyógyszere. Isten Igéje, Szava olyan számunkra, szellemünk, lelkünk számára, és ha kell fizikális, biológiai értelemben is, gyógyítónak kell lenni. Függetlenül attól, hogy összehatás is van, a lelkünk gyógyulása a testünk gyógyulásával természetesen. Ne engedjük a zümmögést, a nyalakodást annak, amit úgy hívnak, hogy légy. Mindent elronthat! Ne engedjük azt, ami folytatódik is a Bibliában: „A bölcs ember szíve jobb keze felől van, a bolond szíve pedig a bal keze felől.” Ebben benne van a magyarázat: a bölcs ember nem más, mint aki Istent ismeri, hogy Istennek az üzenetét, bizony, jobb kezénél tartja. A szíve és a keze egy ugyanaz, szellemben már tevékeny, nem bal keze van. Nem balkezes, nem tétlenkedő, nem tétovázó és suta. Hanem aki valóban bölcs, ismeri Istennek az akaratát, ismeri Isten Igéjét, és ismeri azt a kenetet, ami gyógyít, akkor neki a keze működni fog. Neki is fog működni a keze, mert a szíve jobb kezénél van. A szelleme és a tettei elválaszthatatlan közelségben vannak. A szívénél a jobb keze. Mondhatnám úgyis, hogy ha odateszem a szívemhez a jobb kezemet, akkor majdnem, hogy esküre teszem a mostani divat szerint, de itt a Biblia azt mondja, hogy a szellemed mellett legyenek a tetteid is. Ne csak ígéreted legyen, ne csak bénáskodásaid legyenek, hanem az, amit Isten szól, és amit megértesz, az tettekben nyilvánuljon meg. És mondhatnám tovább.
A tetteidnek ott a folytatása, amikor a 23. versben olvasom, hogy aki bolond, hangoztatja, hogy milyen bolond, aki meg bölcs, kénytelenségből, szívének a kénytelenségéből, nem csak tevőleges, nem csak a tettei tesznek bizonyságot, hanem még hirdeti is Istennek a nagyságát. Azt a bölcsességet adja tovább, hogy kicsoda Isten. Az a bölcs, aki a szívéhez tette a kezét, az, aki a szellemében megértette, mit kell tennie, az a bölcs ember. Mert jobb valóban, akár az előző példában is, az ostromnál is, a bölcsesség. Egy kicsi bölcsesség, mint a nagyképűség, a nagyokoskodás, a nagy ostromlás. „hathatósabb a bölcsességnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.” Nem hülyének kell lenni, nem ezt írja Isten Igéje, hanem azt, hogy kicsit legyél természetes! Ne legyél fölfuvalkodottan nagy, ne legyél nagy ostromló! Nagy okos! És a szíved mellett ne a bal kezed legyen, hanem a jobb. A bölcs embernek a szíve a jobb kezénél van, a bolondnak pedig a bal kezénél. A bölcs embernél látszik, hogy tevőlegesen is hívő. A tetteiben, a keze munkájában. A kezében, amivel ölel, ad, elvesz, és a kezével, ami működik minden Isten szíve szerint, az ő szíve szerinti közelségben van.
„A bolond, mikor az úton jár is, az ő elméje hiányos, és mindennek hirdeti, hogy ő bolond.” Bizony a bolond az, aki nagyon sokat beszél. Az, aki nagyon sokat vitatkozik. Az, aki így hirdeti, hogy „én mindent tudok!” S ahogy önmagát fölemeli, abban a pillanatban elveszti azt a bölcsességet, ami Isten bölcsessége, mert Isten bölcsessége neked pont fordítva használ: bizony, kevesebbet beszélünk magunkról, de többet teszünk, mert a szívünk mellett van a kezünk. Figyelnünk kell, ki rontja meg a kenetet. Az a légy, az, aki sokat beszél, az, akinek a szíve mellett a bal keze van, akinek a szelleme mellett nincs gyakorlati tény. Nincsen bizonysága! Az, amelyiknek nincs a szájában jó, de van a szájában döglégy, amelyik beleesik a kenetbe, és megfertőzteti az egész szolgálatot. Egyetlen egy szó elég. Épp annyi, mint egy rossz, pimasz, szemtelen gondolat. Egy légy lehet akár egy gondolat is. Egy rossz nyelv, egy rossz szó, és embereknek az életét tönkre lehet tenni. Szolgálatokat, szolgálókat, családokat, házasságokat és bármit tönkre lehet tenni. Ne engedd! Ne engedd ott zümmögni! Ne engedd közel, amikor azt mondja, „úgy szeretném megtudni, hogy vagytok? Jól vagytok?” Nagyon ismerős kérdés. Nagyon-nagyon nem szeretem, amikor első kérdés az, hogy „Jól vagy?”Jön a légy, már nyalakodni akar, és akkor mindig is van egy válasz: „Jó az Isten! Tudom” és abban a pillanatban a légy elmegy. Abban a légynek nincs keresnivalója. Abban a pillanatban nem tudja megtörni azt a kenetet, ami Krisztus szelleme. Sokszor kérdezik: „Hogy vagy?” Kérdezik, mert bele akarnak köpni a levesedbe, mert bele akarnak esni az életedbe, mert a trágyadombtól egyenes út a jó kis nyalakodás. „Mi van nálatok?” Nem! A légy az légy, a szolgálat az szolgálat, a kenet az kenet, és a kenethez nem lehet semmi, de semmi köze idegennek, különösen akkor, hogy ha a trágyadombról jött. Ahol a rendezetlen életét beviszi a másik ember életébe. Ahol a házassága rendezetlen, és más házassága felett zümmög, ott nyalakodik. Nem, nem, nem! Aki jön egy más közösségből, más helyről, és nálad kutakodik: „Jaj, de jó itt nálatok! Hogy vagytok?” Potty! És megszűnik az Ige, mert nálunk úgy van.. és máris a kenetet, Isten üzenetét beoltja a saját hullaszagával, és a szemétdombról jött lábaival.
Jobb a bölcsesség, Isten ismerete, mindennél. Jobb egy kicsit alázatosan azt mondani, hogy nem tudok mindent. Jobb egy kicsit alázatosan azt mondani, ismerem Istent, de nem én vagyok az Isten. Jobb! Jobb a bölcsesség, amikor kicsit balgatag vagyok. Szabad kimondani azt, hogy nem tudok én mindent. Nem vagyok egyszemélyes mindent tudó. Nem vagyok egyszemélyes mindent tudó és mindenek felett álló ember. Jó azt mondani: „Én is buta vagyok. Nekem is kérdeznem kell. Nekem is ott kell állnom Isten előtt, és megkérdezni, most mit csináljak?” Ne legyünk dölyfösek, mert fölötte száll a légy is és elzsong és belepottyan, mert úgy jó, bele lehet szédülni akár az Igébe is, bele lehet esni a hullámmal együtt.
Úgy gondolom, hogy itt, mind a három esetben, a légynél, a bölcsnél és a balga ember viszonyában, sőt az ostrom viszonyában is, mindenhol Isten azt akarja mondani: vegyél lejjebb! Aki fölül szálldogál, aki nagyra tartja magát, vigyázz! Elronthatja, ha magad fölé engeded. De tudd meg, hogy magad fölött is van Valaki. És a légy fölött is, és az ostromló fölött is, Akit úgy hívnak, hogy Isten, Aki mindenek fölött van, és az Ő ismerete elűz mindent. Elűzi a legyet, elűzi az ostromlót, azt, aki nagyon bölcsen dicsekszik emberi bölcsességgel, hogy ő mennyit tud. Nem. Ezek leleplezők. Leleplezők a kőrözők, a zümmögők. Leleplezők a nagyokosok, az ostromlók, minden leleplező. De nekünk nem leleplezések, és harcok kellenek, hanem az, hogy ismerjük Istennek a bölcsességét. A bölcsességében benne van, hogy őrizd meg a bölcsességét, őrizd meg Krisztus kenetét, mert vannak berepülők. Vannak berepülő legyek, csak egy szóval, csak egy vitával, csak, csak én vagyok az okosabb. Ott zümmög, nyalakodik a saját halott életével. Egyszer csak azt érzed, nem tudsz Isten Igéjéről beszélni, mert a kenet meghalt, mert valaki elrongálta. Mert valami beszennyezett. Addig zümmögött, addig kőrözött, míg be nem hozta a halált, és ezzel a halállal megfűszerezett Igét, félre kell tenni, és újat kell készíteni. Újat! Minden egyes ilyen légy támadásnál újat kell készíteni. Magyarul: itt volt a légy? Öntsd ki! Ne beszéljünk róla! Nem kell legyesen az Igét mondani. Benne van, róla szólna. Új Igét kell, új kenetet, ami mást gyógyít, és betegségekre jó. A léggyel együtt a régit ki kell dobni. A légynek, bármennyire Isten Igéjébe torkollott bele, abba keveredett bele, abba fulladt bele, abba vitázta be magát, ki kell önteni. Nincs miről beszélni. Azt beszennyezte. Amikor Isten Igéjét valaki okoskodóan magyarázza, mindenféleképpen farizeusként, öncélúan, önbizonygatással, ki kell önteni. És újra kell az Igének az üzenetét elővenni. Újra kell az Ige tisztaságával, mint a patikárius tisztaságával, új kenetet csinálni. A döglött legyektől meg kell szabadítani a gondolatainkat. Meg kell szabadítani Krisztus Szellemének munkáját az életünkben. Bizony, meg tudja keseríteni, meg tudja rongálni az Igét, az imát és mindent, ami önmaga gyógyít, vagy másokért szól, bármit. Mert egy ilyen zümmögő légy, ha beleesik az imádba, akkor lehet, hogy még átkozni is fogod őt imában. De lehet, hogy nem tudsz kérni semmit, mert fáj mindened, mert nincs élet, nincs kenet, mert van egy elpiszkított, elszennyezett, halálosan megkevert kenet. Ki kell önteni! A patikáriusnak tudomásul kell venni, nem vigyázott. Ezért kell minden egyes patikáriusnak minden egyes kenetet olyan környezetben, olyan laboratóriumban csinálni, ahol légymentes. Nincs idegen berepülés. Az Igének akkor van kenete, az imának akkor van kenete, a dicsőítésnek akkor van kenete. Ott nincs légy, mert különben a halál tönkre teszi, a döglött légy, mint olyan, megfertőzi, és már Isten elé nem is mehet.
Legyünk tehát kisebbek, és úgy, ahogy van, a város ostroma, Isten ismerete bizony győzelemre visz. Nem fondorlatoskodni kell. Bizonyságtevőnek kell lenni. Jobb a bölcsesség az erősségnél, ne törődj vele. Úgy, ahogy itt a Biblia írja. A szegénynek a bölcsességét el is felejtették, a szegénnyel együtt. Érdekes, hogy mi lett az emlékezettel? Számomra az az érdekes, hogy a város megszabadult, és megmaradt. Hogy Krisztus Testében, vagy a szolgálati helyedet, és azt a részt, amit neked sikerült Isten ismeretével megvédened minden ostromtól, az megmaradt. Ne a dicsőségért csináld! Maradj kisebb, mert persze, hogy nem jó. „jobb a bölcsesség az erősségnél; de a szegénynek bölcsessége utálatos, és az ő beszédeit nem hallgatják meg” Nem hallgatják meg. Vigyázz! Mégis itt van a bizonyíték: a szegény nem magyarázott, a szegénynek szíve mellett volt a keze, tudta szellemben mi a teendője, és a nagy ostromló eltűnt. „A bölcseknek nyugodt beszédét inkább meghallgatják, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltását.” Vajon tényleg így van? Vagy mindenféle kiáltásra odafigyelünk? Mindenféle újhullámra, mindenféle lázításra, mindenféle hangos szóra? Bölcsnek nyugodt beszédére, arra odafigyelnek, meghallgatják. Mert a nyugodtság magának Istennek a hatalmát is képviseli. Sokszor vagyok úgy: tényleg hatalmaskodsz? Tényleg támadás? Na, most mitől féljek? Mi a dolgom? Semmi. Oda kell menni Isten elé: „Uram, tiéd a város. Mutasd meg, mit kell csinálnom. Mutasd meg, hogy nekem most mit kell tennem. Én nem akarok kitalálni semmit. Nem akarok Zrínyiként kirohanni, nem akarok Jurisicsként leugrani, nem akarok hős lenni, nem akarok mártír lenni. Mondd meg, mi a teendőm?” Isten megadja azt a bölcsességet. Legtöbbször azt mondja: „Ne csinálj semmit! Az a harc az Én harcom.” Mert ezek a harcok szellemi harcok, de a szellemed mellett ott kell lenni a kezednek is. Tudnod kell, mit kell cselekedni. Akármilyen harcban ott kell lenni a szívünk mellett a kezünknek. Harcolni valakiért annyit jelent, tenni is kell. Nem csak tudja a szívem, és a bal kezemet meg csak lóbálom. Nem, a jobb kezemet. A tevőleges hívő ember a szívvel, az ember szellemével, Isten ismeretével együtt Krisztus Szellemének az uralma alatt tevőleges. Ebben kell sokat fejlődnünk, mert sokszor tudjuk, mit kell csinálni, csak nem csinálunk semmit. Sokszor tudjuk, mit kellene tennünk, és mást teszünk. Sokszor nekiállunk erőlködni, harcolni, mi is kiabálunk, úgy, mint a hangos. Egymást túlkiabáljuk, és nem ismerjük a Prédikátor szavát: a csendesét meghallgatják. Mit kiabálsz, ember? Mit kiabálsz? A csendesét, a bölcs nyugodt beszédét hallgatják meg. Ezt kell megértenünk. Ezt kell megélnünk, amit én is olyan sokszor megéltem. Mikor nagy pánik volt, akkor mindig egy csendes szó szólt:”nyugi”, és ez Isten volt. Ő szólt mindig. „Mi bajod van? Nyugi!” S akkor megszégyenültem, mert nem voltam bölcs. Megszégyenültem, mert pánikba kerültem. „Én is, jaj, jaj, hú! Nekem nagyobb hangom van, erősebb vagyok, többet tudok!” És akkor egy csendes hang mindig szólt: „Nyugi már, nyugi már, és hagyd tovább ezt, nyugi.” Csak bölcsességre van szükség, nem a te erődre. Itt csak Isten ismeretére van szükség, és arra, hogy Isten ismerete ott legyen a szívedben. Isten ismerete a szívedben mozdítsa a kezedet. Persze a kéz és a láb egymástól elválaszthatatlan. A kezed amit tesz, ahhoz oda is kell menni, azt hallani is kell. A kéz minden, minden testrészünket kell, hogy mozgassa. Az egész lényünket tevőlegesé teszi. Nyugi, de azért figyelj!
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |