|
Orbán Béla:
Az utolsó napokban ártalmas idők lésznek II.Timóteus 3:1-7; Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán 2008. január 23.
Most tőlem teljesen idegen és szokatlan módon Újszövetséget veszek elő. 2.Timóteus 3. fejezetének 1-7 versét: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéketlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld. Mert ezek közül valók azok, akik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat, Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.” Nem a felsorolással akarom kezdeni, hogy milyenek lesznek az utolsó időben az emberek. Jóformán csak leltárt kellene készíteni, melyik hiányzik még ezekből. Mindegyik igaz. Mindegyik létezik, és folyamatosan mindegyik működik, hiszen mióta ember az ember, ezek az utolsó idők jelei már az első ádámi időben is láthatóak voltak. Csak fokozódása az, ami ma már teljesen látható. De mégse egy akármelyik egyháznak a stílusában itt az utolsó idők fenyegetettségéről akarok beszélni, hanem inkább az jön elő: ők azok, akik becsapják, ők azok, akik.. Én azt hiszem, hogy a becsapás korát éljük meg.
Valóban azért vettem ezt elő, mert interneten jött egy kérdés, hogy meddig tűri ezt Isten? Meddig? Meddig engedi azt, hogy szédítsenek, meddig engedi Isten, hogy valakit becsapjanak? Olykor Krisztus nevében becsapnak embereket. Meddig engedi? Meddig engedi, hogy valaki bemegy egy gyülekezetbe, és becsapják Krisztus nevében és Igével, és Bibliával a kézben. Meddig engedi Isten? Meddig? Egy határig. Van, amikor Isten utána nyúl annak az embernek, míg a tudatlanság állapotában van, utána nyúl, és a legkülönbözőbb fokon ismert, hogy meddig tűri Isten. Vagy lelepleződik az, hogy becsapódott, vagy konkrétan lelepleződik, hogy ki által, mi által, mi az, ami nem tiszta, vagyis, aki vágyódik, annak az Ige kinyílik, és a Szent Szellem úgy, ahogy van, elvezeti az Igazságra, erre a pontra, hogy hol van becsapva, mert Isten szeret mindenkit. Ez nem egy pozitív reménység, egy ébredés gyökere, hogy a Szent Szellem majd kinyitja sok becsapott hívő előtt, hogy hol vannak becsapva, hanem folyamatos munkája a Szent Szellemnek. De mégis, meddig engedi Isten? Meddig engedi Isten azt, hogy ennyi, de ennyi összevissza csavargó, szédelgő, sérült, agyonmart juh van? Meddig? Bizony, ez a mi feladatunk: addig, ameddig az embereket rá nem tudjuk vezetni arra, hogy aki emberben bízik, az átkozott! Ember lehet a gyülekezet, ember lehet a pásztor, ember lehet mindenki, aki nagyon bölcs tanácsokat ad. Nagyon bölcs tanácsokat ad, és amit a Biblia itt ír, az nem más, mint a farizeusság. Ők, akik tanulják, ismerik Isten Igéjét, de sose értik meg. Ők, akik magas fokon, professzori szinten tudnak tanítani. Ők, akik Bibliaiskolákat tudnak vezetni, és beosztják a tanítványozást, vagy bármilyen módszereket a híveiknek. Akik megépítik a maguk hierarchiáját, hiszen ahány farizeus, annyi erőszak is. Mert nem csak azért ismer valamit az ember, hogy azzal szépítse magát. Nem önmagamnak tanulok, és nem önmagamnak építek fel teológiát és téziseket, hanem már benne van az a vágy, hogy mivel fogom a másik embert magam alá gyűrni?
Sokat beszélünk mostanában a trendről, a különböző divatokról. Nem veszélytelenek, legyen az keresztény, vagy a világ divatja. Nem veszélytelen, mert mögötte ott van, hogy kényszerítem a másikat. A lényeg az, hogy ő is azt, amit én, hasznot húzzak belőle. Hiába van ahány ember, annyi királyság, hiába van annyi trend és annyi divat, ahány ember. Mindegyik arról szól, hogy valaki uralkodni akar. A divatok mögött mindig van egy uralkodó. Ha te képzel egy divatot, mert így kell csinálni, te egy új teológiát képzel, egy új gondolkodást, egy új vonulatot indítasz, te uralkodóként fogsz megjelenni hamarosan, ha nem Krisztus. Igazságokat lehet beszélni, nagyon sokat, csak minden igazság más. És ezért adódik, amikor a Biblia felsorolásában ott van az a milliónyi állapot, ami a kornak szinte mindennapos jellemzője. Ezek divatokból is kialakulhatnak. Mert ez a divat. Egy divat önmagában tele lehet hazugsággal, mert trend. Egy trend tele lehet hazugsággal, mert mögötte van mindig valami és valaki. Ott van. Sorba lehet mondani, hogy a divatáramlatokból ki húzza a hasznot. Akár a gyógyszer kereskedelem, vagy bármit mondhatnék. Divat az, divat ez, mögötte mindig ott van egy uralkodó, aki téged meg akar vásárolni, ki akar fosztani és rabbá akar tenni. Nincs ez másként keresztény szinten sem. Meddig tűri Isten? Amíg rá nem fogsz döbbenni, hogy emberben bíztál. Emberben, gyülekezetben, valamely -izmusban, valamilyen farizeusságban nem csak hittél, hanem részese is voltál. Vagy úgy, hogy te csináltad, vagy úgy, hogy te voltál a szenvedő alanya, mert a fejedre erőltettek törvényeket például. Ők azok, akik beférkőznek a szolgák közé, így írja a régi fordítás. Nem mer a gazdával szembe menni, hanem azzal, aki eleve szolgai rangban van, eleve megszokta, hogy uralkodnak felette. Hát azt a legkönnyebb elvinni egy másik alá! A nem Istennel teljesen önálló viszonyban embert oda lehet elcsalni, ahova akarják. Csak jobb kínálat kell.
Annak idején, amikor nem ilyen munkanélküliség volt, egyik munkahelyről a másikra csábították az embereket, több fizetésért, több szociális juttatásért, bármiért. Nem a főnököt vitték el, az embereket. Azokat, akiknek valami hiányzott, azokat lehetett becsapni. A kiskorúságban tartott kereszténységnél ott vannak a szolgák: a gyülekezetek szolgái, a szolgálatok szolgái, a missziók szolgái. Rabszolgák. Megjelenik a kínálat, megjelenik a beosonó, és azt mondja: „Nálunk sokkal nagyobb szolgálatot kapsz, nálunk sokkal nagyobb az elismertség. Nálunk, hú, a Szent Szellemnek is annyi ajándéka van, csak turkálhatsz benne.” Kinek mennyi, kinek mi. Így csapják be a szolgákat. Először odamennek azokhoz, akik gyengék, akik eleve megszokták, hogy szolgának kell lenni. A mai világban nem csak a világnak vagyunk szolgái, hiszen, ha belegondolok, Japánban már a cég tulajdona az ember, nincs is magánélete már, családja, semmi, mert mindene a cég, előbb-utóbb a kereszténységben így néznek ki a gyülekezetek. A gyülekezet a mindenem, -ista, -es, akármilyen trendi. Divat ilyennek lenni, divat olyannak lenni, sikk odatartozni és ott megkapom a kis csontocskámat, mint az öleb. Igen. Beosontak, elcsaltak, mész. Isten nem azt akarja, hogy szolga legyél valahol, hanem azt, hogy legyen házad. Nem azt akarja, hogy egy családon belül legyél szolga, feleségként, gyerekként, felnőtt gyerekről beszélek természetesen, vagy az anyós, apósnak a szolgája. Azt sem akarja, hogy a te családod a világnak legyen a szolgája, hogy a legmodernebb akármilyen kütyüért éppen kiteszed a lelked és nem tudsz adni vacsorát a férjednek, mert szolgája vagy a divatnak. Tudnám szebb szavakkal is mondani, micsoda divatoknak. Nem vagyok ósdi, de észre kell venni: a gyengék, a gyermekkorban maradtak, akik a gyermekkorban akarnak maradni, azokat lehet megcsippenteni! De miért maradtak gyerekkorban? Mert nem volt apjuk. Azért, mert nem volt, aki az „add tovább gyermekeidnek” törvényt megtartsa. Miért maradtak gyerekkorban? Azért, mert gyülekezeteknek alapszabálya az, hogy kiskorúságban tartani. Mert az a legjobb, ha valamelyik keresztény gyerek, mert az akkor nekem adakozni fog, pontos időben érkezni fog, arra lehet számítani, jó a statisztika, s akár az államtól is le lehet nyúlni a különböző juttatásokat. Mert vagyunk. Erről szól! Nem éri meg, hogy mindenki felnőtt legyen. Mert, ha valaki felnőtt, akkor esetleg szava van, esetleg szolgálni akar, esetleg Isten neki is adott feladatot és nem te vagy a góré, a főnök. Csak akkor tudsz egységben lenni, ha a Szent Szellem egységében vagy. Ha nincs meg a Szent Szellem általi egység, abban a pillanatban valaki lenyomja a másikat. Ha nem uralmi szinten, akkor nem engedi, hogy fölnőjön.
Valamikor, amikor még szakmát is tanultam, bizony emlékszem olyan idősebb kollegákra, szakikra, akik a különböző fogásokat -amikor csináltál a különböző gépeiken- eltakarták a gépen, hogy nehogy meglássam. Lopni kellett a tudását. Oda kellett férkőzni, hogy hogyan csinálja a trükköket, mert nem akarta továbbadni. Azt akarta, hogy a neve meglegyen, ő a legjobb esztergályos. Nem akarta tovább adni, hogy nehogy a fiatal a helyére lépjen. Nem akarta tovább adni, nehogy kirúgják, nehogy fölösleges legyen. Ez megvan a gyülekezetekben is: „Ne add tovább!” A Biblia nem ezt mondja, Isten nem ezt mondja! A Biblia Törvénye az, hogy te nyitottan add tovább gyermekeidnek! A jót, a rosszat egyaránt. Add tovább, mert a gyerekkorban levő keresztény az, amelyik támadható. A gyerekkorban levő felnőtt az, amelyik áldozat. Kereshetjük a saját életünkben, hogy ki tartott bennünket gyerekkorban. Lehetséges, hogy a saját családom és én megszoktam gyerek lenni, és vágyakozom arra, hogy mindig gyerek maradjak. Ilyenkor hol van a testvéred? Hol van az a testvér, aki azt mondja, „megmutatom, mi az, hogy férfi”? Hol van a gyülekezetekben az egymásnak való bizonyságtevés, hogy mi az, hogy házasság? Hol van? Mert nem fog fölnőni a következő generáció! Nincs, akitől tanuljon. Már most ezt szenvedjük. Igen, gyermekkorban levőket lehet úgy, ahogy van szolgaságba vinni. Ő megszokta, hogy jelentkezik, megszokta a simogatást a kis buckó fejére, ő megszokta gyereknek lenni. Igen, föl kell nőni. Istennek ez a parancsa, föl kell nőni! A pásztoroknak, vagy akármilyen vezetőknek ez nagyon kellemetlen, mert ha fölnő valaki, esetleg vissza is fog beszélni. Meg, ha elkezd nőni valaki, akkor a serdülőkornak a butaságait ugyanúgy végig fogja csinálni hívő emberként, mint a világi serdülő kamasz kölyök, és el kell hordoznod. Hosszútűrő szeretettel, krisztusi szeretettel. Amikor az ifjú nagy lángolással neki akar rontani mindennek, és mosolyognod kell, hogy majd rájön ő. A saját tanúsága, bizonysága elég lesz arra, hogy igen, igen, igen, a hívő életnek is van felnőttkora, kamaszkora, ifjúkora, minden szakasza megvan. Kényelmesek vagyunk? Több annál a baj. Magunkat szeretjük. Magunkat szeretjük, mert nem tudunk a kamaszokkal bánni. Magunkat szeretjük, mert az ifjakat nem tudjuk elviselni és még a testvéremet sem bírom elviselni, mert már konkurencia.
Bejött a világ a gyülekezetekbe, mert nyitva volt az ajtó. Mert nem a Szent Szellem az Úr, hanem emberi vezetések vannak, és akkor bejön minden világi, mert valaki kiszellőzteti, beengedi az ajtón ezt a démont, mert démon ez a javából! Ők, ők azok, akik kiskorúságban tartanak, és nagyon jól tudják, hogy ki a szolgalelkű. Ők azok, a farizeusok, akik megadják az egyházi, fegyházi törvényeket, így kell csinálni, úgy kell csinálni, és fenyítenek és jutalmaznak. Jogkör nélkül, felhatalmazás nélkül, de hamar megszerzik egymástól a felhatalmazást, akár papírt is írnak róla, hogy fölkentelek ennek, annak, csak mindig kimarad valaki. Az igazi Úr, maga Krisztus és a Szent Szellem, Aki minden igazságra elvezet. Lehetséges egy karizmatikus gyülekezet Szent Szellem nélkül? Nem csak lehetséges, biztos! Ez más szellemiség. Ahol nem Krisztus Szelleme uralkodik, az más szellemiség. Ahol nem nőnek föl az emberek gyermekkorból érett felnőtté, az nem Krisztus Szelleme! Az más szellemiség! Az egy nagyon is hamisító szellemiség. „Drága testvérem, nem kell csinálni semmit, majd a pásztor megmondja.” Hazugság! Amikor azt mondják: „Drága testvérem, majd az Úr!”. Hazugság! Az Úr veled akar tenni, benned akar tenni. Ő úgy néz rád, mint egy férfire. Csak az a kérdés, férfi vagy-e? Ők, akik belopózkodnak a szolgákhoz. Kinek vagy a szolgája? Kinek?
De máris ott a jó hír, hogy lehetsz szabad! Szolgának lehet szabaddá lenni. Lehet szabad még a gyülekezettől is valaki, hogy Krisztusé legyen, és a gyülekezet is Krisztusé legyen! Lehet szabad a családjától, a problémájától, bármitől az ember! A Szabadító él, és működik! Csak egy kérdés: Te megszoktad a rabságot, hát olyan jó ez? Megszoktad? Bizony, a történelemben egymásra épülnek az érák, és korszakok. Mi a kommunizmus éveiben voltunk fiatalok, és megszoktuk, hogy minden készen van. Majd a „nagy apuka” ad mindent. Ma is ez van. Sokan ma is azt várják 50, 60 évesen, hogy majd jobb lesz. És akkor jön valaki, hogy tényleg jobb lesz, csak az Antikrisztus beszél mögüle. Vagy mondhatnám tovább. Retró? Újra, és újra előjönnek ezek a szavak, hogy retró: vissza. Vissza? Hova vissza? Nincs múlt, hova vissza? Vissza, igen, a kezdetekhez, vissza! Új divatok? Annyi divat van már! Előbb-utóbb az egész világ úgy, ahogy van, romba dől már, mert ez a sok divat senkinek nem kell. Már senkinek semmi nem kell, olyan nagy a kínálat. Reneszánsz? Új kezdet? Mi az, hogy új kezdet? New Age? Úgy hívják, igen. Vissza kellene térni az eredetekhez, amikor mindenki szabad volt, és nem volt szolga. Egyedül Krisztus szolgájaként lehetsz szabad, és nem embereknek a szolgája. Ideje lesz dönteni, hogy te kinek vagy a rabja, ami nem is így van a Bibliában, hogy rabszolgája, hanem gályarab: együtt húzni egyetlen egy parancsra az evezőket.
Folytatja tovább, hogy ők azok a huncutkodó fiatalasszonykák, akiket elcsábít. Újabb téma, igen. Nem elég, hogy nincsenek férfiak a gyülekezetekben, nem elég, hogy nem érkezhetett el a kereszténység az érett felnőtt korúságra, hát akkor hallelujah, egy kicsit rajongjunk! Egy kis élvezkedés, minden helyett egy kis rajongás, Isten Igéje helyett is. Megkínáljuk mi egymást minden, de minden széppel, jóval, mint a világ. Bizony, mondhatnám a példákat is, akárhová bemész, mindenhol szól a zene, lassan már a temetőben is vidám zene van, had érezd jól magad, nem kell senkinek. Bemész egy gyülekezetbe, nem hallasz más, csak zenét, összetévesztendő a dicsőítést, azzal az érzéssel, amit ilyen langyos vízként kínálnak. Merülj el a semmibe! Merülj el a lágy, laza miliőbe, az kell neked! Nem az, hogy keményen szóljon az Ige, mert véletlenül rájössz arra, hogy felnőtté kell lenned. Véletlenül rájössz, hogy lehetsz felnőtt. Véletlenül rájössz arra, hogy mi a felelősséged, rájössz az engedelmességre, hogy szükséges egyedül Krisztusnak engedelmeskedni, mert Isten így akarta. Azok a fiatal menyecskék? Igen, ők már megéreztek valamit! Nem arról szól, hogy olyan lányok, akik vágyakoznak a férj után, és nem olyanok, akik élik a normális családi állapotukat, hanem azok a fiatal menyecskék. Tudjátok, ezek a fiatal menyecskék, tízezrével vannak már Magyarországon is, akik megkóstolták a Szent Szellem ajándékait, de nem mentek tovább. Akik megkóstolták azt az örömöt, amit a Szent Szellem ajándéka és megnyilvánulása által megélhet valaki, és nem mentek tovább. Nem mentek tovább a törvény és az engedelmesség útján, és akkor jön a csábító. Tovább viszi. Ebben a pillanatban a karizmatikusság úgy, ahogy van, elmehet karizmatikus varázslásba, akármilyen okkult irányba. Hány, de hány példát hozzak elő? Parázna, részeges nők: „Lehet itt nyelveken beszélni?”, és hasonló kérdéseket lehet föltenni. Alapvetően nem ismerik Isten törvényét, és az engedelmességnek nyoma sincsen, de a Szent Szellemnek a megnyilvánulásait, ajándékait, örömeit hajszolják. Ők azok a szerencsétlen, fiatal menyecskék. Őket lehet elcsábítani, elszédíteni. Ők lesznek a csalódottak, akik a gyülekezeteket is elhagyják, és akik nehezen hozhatóak vissza. Hiszen már történt, hogy menyecske lett, hiszen már volt az atyai házban, mint szolga, igaz, de vissza már nehezebb az út. Ők azok, akik nem ismerték meg Isten Törvényét, akik nem voltak engedelmesek Istennek és ők azok, akik lehet ezt tudattalanul tették, de egyetlen egy oka van: emberben bíztak. A pásztorban, a csorda szellem által a közösségben. A sikertelenségek láttán, majd jönnek Koreából, meg Dél-Amerikából, meg nem tudom honnan a csodák, ahelyett, hogy szembenézne és odaállna Isten elé: „Itt vagyok Istenem, vizsgálj meg!” Ők azok. A felsorolások mind eszközök is. Ilyen, s ilyen lesz az utolsó időben. Érdemes lenne külön-külön is megkeresni a gyülekezetekben ezeket, mert ott van mindegyik. Mert ahol nem engedik felnőni az újszülötteket, ott van valamelyik. Valamelyik szellemiség ott van. Ahol egyre több, nagyon sok ember a „levegőben van”, vagy csalódottan hazamegy, ott van a szellemiség. Nem az én dolgom bárhol is rámutatni, hogy melyik szellemiség hol van. Egy tény: ezek közül minimum egy ott van. Amikor valahol Isten Igéje helyett az örömködés folyik, a menyecsketánc, ott baj van. Ott már hamar megjelenik a csábító. Ha nem lép a kereszténység arra az útra, hogy megélje a valódi örömöt, ami csak a szabadulással együtt működik, mert a szabadulás nélküli öröm az csak örömködés. Törvény és Kegyelem nélkül Krisztus nélkül a kereszténység… rossz kimondani: rosszabb a világnál.
Meddig lehet becsapni embereket? Feltették ezt a kérdést tegnap nekem, hogy „meddig tűri Isten?”. Nagyon egyszerű a kérdés: amíg magadban bízol, amíg emberekben bízol, s amíg embereknek és magadnak tartasz igazságot, magadnak mondod ki az igazságot. Az az ember csalódik, aki önmagát isteníti, és az az ember csalódik, aki más emberben bízik. Átkozott lesz. Sokszor, sok csalódott ember azért csalódott, mert neki nem jött össze, amire gondolt. Ez ugyanaz a baj. Ugyan az a farizeusság. Annak a trendinek a látható módja, amikor nekem van valami ötletem, és nekem van valami új kitalált dolgom, elképzelt dolgom, új divatom, és nem jött össze! Sértett gyülekezetek? Sok van. Nem azt vesz észre, hogy benne volt az önmaga bálványozása, és Isten nem engedte, hanem keresi az ellenfelet, hogy ki volt az, aki tönkre tett? Keresi az ember, keresi a közösség, keresi sok mindenki azt, hogy ki volt, aki nekem jött? Bántottat játszik az, aki a saját igazságát védi, illetve azért védi, mert nem jött össze neki, vagy valaki megsértette. Meddig? Sokszor keserűek ezek az emberek, és ezek a gyülekezetek is keserűek, hogy „meddig engedi Isten azt, hogy… ?” Hát addig, amíg magadban, a gyülekezetben, a pásztorban, bármiféle emberben bízol. Addig. Aztán, amikor rájössz arra, hogy nincs más, egyedül Krisztus, akkor történik szabadulás, történik gyógyulás. Akkor nem te leszel a rab, a szolga, akit el lehet csábítani akárhova, és nem te leszel a menyecske, akit el lehet szédíteni, mert tudod, hogy kinek vagy a mennyasszonya. A Bibliában a „mennyasszony” szó mindig a „feleséget” is jelenti egyszerre. Tudod, kihez tartozol. Aki össze-vissza tekereg gyülekezetről gyülekezetre, sokszor ilyen. Vagy sérült, mert megsértették, mert az önmaga vélt igazságát valaki megsértette. Mind a kettőt el kell felejteni. Mind a kettőt! Az emberi igazságokat az emberi irányításokat, mind le kell tenni! Egyedül a Szent Szellem és Krisztus uralma az, amelyik meggyógyít.
Ezt az egész kereszténységet, és benne ezt a sok sérültet, az egyetlen lehetőség, ami meggyógyíthatja: Krisztus Szelleme. De az első lépést fel kell ismernem: én magamban bíztam, és nem jött össze. De jó, hogy nem jött össze! Képzeld, ha nem a bálványt törte volna össze Isten, hanem téged! Nem engedte, hogy nagyobb kárt tegyél magadban, vagy másoknak. Csalódtál másokban? Örülj neki! Örülj neki, hogy látod, hogy azok, akikre felnéztél, ugyanolyan emberek, mint te és neked egyetlen egy Valaki van, Akire felnézhetsz, egyetlen egy, Aki a te Urad. Ebben a gyógyulásodban semmilyen, de semmilyen más módszer nincs. Elég volt az emberiből! Nagyon jó testvérek lehetünk, lehet egymásnak tanácsot adni, lehet egymásnak bizonyságot adni, és így tudjuk még magasabbra emelni a Királyt, azt a Nevet, amely minden fölött hatalmas Úr.
Csalódni? Ha nem jöttek össze a dolgaid, csalódott leszel. Ha ránézel valakire, és az ő dolgai nem jöttek össze, csalódott leszel. Akkor leszel fix, félelem nélküli, szabad, ha ránézel Arra, Akiben sose csalódhattál. De ehhez kellenek bizonyságok, és kell egy olyan élet, hogy leteszem és megvallom, hogy: „Egyedül Úr, Krisztus”. Őbenne soha nem csalódhatsz, Ő soha nem fog cserbenhagyni. Ezek nem a szokásos szlogenek! Egyedül Ő! Sok sérült ember van, sok becsapott ember van. Sok ember önmagát sérti napról-napra, önmagát csapja be napról-napra, és a másikban keresi a bűnöst. Ha emberben bízol, saját hibád, és annak következményei vannak!
Természetesen Isten kettéválasztja a tudattalant, és nem engedi sokáig szenvedni az embereket, akik mások miatt sérülnek meg. Ha valóban, igazából valaki felismeri az állapotát, és kimondja: „Szeretnék végre felnőtt lenni! Szeretnék végre szabad lenni és nem szolga! Szeretném megtapasztalni azt az örömet, amit Krisztusban megélhet az ember!”, Ő hallja ezt, és elveszi a hamis örömködést, amit a menyecskék, a fiatal nők, annyira, annyira becsapolva várnak, és élveznek is, Ő ad egy igazi örömöt. Felnőni mindig nehéz. Az ember visszanéz a földi életének egyes szakaszaira, jó gyereknek lenni. Jó gyereknek lenni, hiszen nincs felelősség, nincs gond, jó az apuci, anyuci. Isten nem ezt mondta. Ennél sokkal jobbat mond: ha te felnőtt vagy, felelős vagy önmagadért. Vége a gyerekkornak, hogy egy felnőtt korba lépjél, hogy te hozzál a világra gyermekeket, hogy te tanítsd a gyermekeket a felnőttkorra. Istennél nem trend, hanem rend van. Istennél ez a rend, hogy aki megszületik, annak fel is kell nőnie, vagy meghal, vagy elveszik. Úgy, mint a földi életben a csecsemő. Itt van a kérdés, hogy vagy-e testvér, vagy-e anya és apa szellemben is, hogy aki megszületik, tovább viszed? Vagy nagyon kényelmesen babázol az 50 éves kisfiaddal, a 45 éves kislányoddal, minden taggal a gyülekezetben, mosolyogsz, simogatsz, játszol, és éled azt a kényelmes, hazug életet, hogy „de jó neki is, meg nekem is!”? Ne csapjuk be egymást! Isten el akar indítani a felnövésen, úgy a fizikai, földi életünkben is. Bűnünk, ha nem növünk föl, mert parancsokat, törvényeket szegünk meg! Segítsük ebben egymást! Ebben is, és a gyülekezetben is, hogy ez a lájtos, óvodista kereszténység, vagy talán bölcsőde, még az sincs messze, működik, bűnünk, mert ki kell mondanunk: Isten felnőtteket akar! Ő mondja, tényleg az Ő Igéjével, „érett felnőttkor, érett férfiúság”.
Miért csalódtál? Miért csalódsz? Használtak! De sose felejtsd el, ha nem Krisztus használt, akkor valaki más volt! Olyan mindegy, hogy hány Biblia volt a kezében és mit énekelt! Olyan mindegy, mi volt kifeszítve a falra, és hány evangelizáció volt Budapest főterén, akkor is be vagy csapva! Az nincs becsapva, akit végig kísérnek a felnőtt korúságig. Az nincs becsapva. A felnőtt korú, felnőtt hívő, aki a másiknak testvére, aki a másiknak szolgatársa, és akivel együtt lehet menni előre. Ne tartsuk egymást gyerekkorúságban! Ébresszük rá azokat, akik most kötöttek szövetséget nem rég, és ebben az örömteli állapotban vannak, mint a fiatal menyecskék, szép ez az öröm, de itt több és más öröm van. Hamarosan gyerekednek kell lenni, azt tanítanod kell, lesz vele gondod, és neked is fel kell nőni.
Azt hiszem, ezt a kort éljük meg szellemi értelemben, a gyülekezetekben. Valóban rabul ejtik a menyecskéket, elfogják, bekerítik a kínálatokkal, mert: „Idemegyünk, megyünk egy jót dicsőíteni”, kijön és egy buszmegálló után azt sem tudja, hol volt. Hogy miről szólt az Ige? Nem is volt Ige talán, vagy volt, de minek? A „minek”-et bátorkodom visszavonni. Volt, de ő nem hallhatta, mert neki más kellett! Bizony vissza kell térnie annak a szabadságnak, aki a Szabadító által, Jesua HaMassiah, Jézus Krisztus által működő szabadság. De a szabadság nem egy állapot, egy lájtos, semmittevő állapot, hanem szabadság szolgálatra, szabadság harcra, szabadság más emberek felé elindulni. Tudom, hogy sokaknak ez kellemetlen. Kellemetlen a gyerekeknek, kellemetlen a rabtartóknak, kellemetlen a szellemi paráznáknak, akik elcsábítják a fiatal, örömködő keresztényeket, kellemetlen azoknak is, akik örülni szeretnek, de az engedelmességet és egyéb nehéz dolgokat nem szívesen vállalják. Kellemetlen ez! Kellemetlen az utolsó idő is. De ennél sokkal többet tudok mondani: nincs más lehetőséged! Az utolsó idő ennek a része, a menyecskék, a szolgák, a szédítők, és a felsorolt bűnöknek a képviselői meg lesznek ítélve! Nem fenyegetés, vagy nagy öröm, hogy „most ők meg lesznek ítélve, de én nem”, hiszen máris farizeus lennék, hanem van szabadság, van Jézus, hogy legyen Krisztus. Van szabadság, hogy Krisztus uralma alatt felnőttek legyünk.
Meddig hagyja Isten? Bizony, nagyon sokszor tapasztalom: ezek, akik felnőni nem akarnak, mindenféle sérülésre, másra mutogatva, általában tovább mennek. Kipróbálják, hogy ott bántják-e? Belekerülnek egy olyan érdekes útba, amikor a könnyebbet választják, és, hát ott nem fogják bántani! Megnyugszanak, és nem veszik észre, hogy az a megnyugvás a legnagyobb altatása a Sátánnak. Önmagunk megnyugtatása, önmagunk által keresni egy olyan helyet, ahol nem kell felnőni, nem más, mint segíteni a Sátán munkáját saját életünkben. Testvéreknek kell lenni. Aki már előrébb van, szólni kell: én már tudom. Nem a recepteket, hanem, mi az, hogy kamaszkora a hívő életnek. Mi a hívő életnek a fiatal kora, mi a szolgáló hívő élet felnőttkora. Amikor ezt kimondja az ember, elmondhatom, dehogy tudok én mindent! Felnőttként is teljesen ismeretlen világ ez az egész, de jó tudni, hogy Valaki, az én Mesterem, mindenre megtanít! Jó tudni, hogy a Szent Szellem mindig időben szól, ha valamit rosszul teszel. Azt szeretném, ha most a Szent Szellem szólna: elég a farizeusságból! Az önmagunk farizeusságából, amivel magunkat öljük meg, a mások felé való farizeusságból, és abból a farizeusságból, ami rajtunk van, rajtunk maradt. Elég! Számunkra nem törvényekre van szükség, hanem Isten Igéjére van szükségünk, amiben Isten Törvénye, Krisztus Parancsa van és nem emberi ultimátumok! Amit oly szeretettel veszünk magunkra, ki mennyit, hiszen ebben is szabadok vagyunk. Itt kevesebb a törvény, itt nekem jó a törvény, itt nem beszélnek arról. Nekünk egyetlen egy jó döntésünk lehet: Isten Törvénye, Krisztus Parancsa, Isten Igéje, és a Szent Szellem, hogy mindezt tegye élővé az életünkben. Így lehetünk bizonysága gyermekeknek, úgy, hogy a bizonyság nem más, általunk növekednek. A mi bizonyságainkon, szavainkon, hitünkön ők erősödnek. Meg kell erősödni, különben meddig? Hát addig, amíg te akarod, addig tart ez a körforgás, addig tart ez a rossz állapot. Lehet szabadnak lenni! Nem könnyű, de gyönyörű!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |