|
Orbán Béla:
A kísértés Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség kiskunmajsai alkalmán 2011. október 30.
Szeretettel köszöntök mindenkit ezen a vasárnap délelőttön, amikor tényleg Isten jelenlétébe szeretnélek elkísérni benneteket. Az elkísérés annyit jelent, hogy nekem kell előre menni, ahogy kellett is, hogy „Uram, Te adj engedélyt, hogy itt lehessek és elmondjam azt, amit a szívemre helyezel”. Nektek adhassam tovább a hívó szót. Az Ő jelenlétébe bejutva valóban szeretném azt az Igét számotokra hozni, amit most fel is olvasok Jakab apostolnak a leveléből, az 1. fejezetet szinte végig elolvasom: Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember. Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az ő nagyságával; A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága. Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő utjaiban. Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
Úgy gondolom, a kísértés mindennapos kérdés. Az egész életünk erről szól, hogy naponta, szinte minden esetben jön a választási lehetőség. A testünk, az eszünk, a lelkünk bizony elkezd Isten akaratával sokszor ellenkezni. Jön a kísértés!
Mi a kísértés? Most olvasva: „a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.” Ezért kell beszélnünk arról, hogy az életünk minden percében kísértések érnek bennünket, hiszen önmagunkban, önmagunkkal élünk. Nem hagyhatjuk tudatunkon kívül azt, hogy testben vagyunk. Ott vannak a vágyaink, a test fő vágyai, ott vannak az agyunk elképzelései, a lelkünknek a „tornázása” minden ellen, ott vagyok én, én, én, mondhatnám így egy személyben. Ez a kísértés mikor történik? Hogyan történik? Amikor valamikor pár évvel ezelőtt Erdélyben voltam, Isten megtanított engem ott is például, a kísértésnek az ellenkezőjére. Megtanított arra, mi az, hogy ha a kísértésnek engedek, milyen károkat tudok okozni. Mulasztási bűnöket. Erdélyben voltam, és az egyik baptista gyülekezetből szóltak, hogy nem mennék-e vidékre el, Nagyváradtól 50 km-re, egy cigány gyülekezetbe, Pünkösd napján. Tudtam, hogy abban a faluban a cigányok olyan helyzetben élnek, hogy tényleg a putri és a putri, és az afrikainál rosszabb körülmények között. Hát, nem egészen kívántam magamnak Pünkösdkor egy ilyen szolgálatot, hogy teljesen analfabéta, és rettenetes körülmények között élő emberek közé menjek. Ahogy szoktuk mondani, kihagytam volna! Szívesebben mentem volna a nagy baptista gyülekezetbe aznap, ahova kellett is mennem, ahol kényelmesen szeretetvendégség, miegymás, el vagyunk egymás között testvérként. Ott jól érzem magamat, még a cipőmet se koszolom össze, hanem odamegyek, ahol jól érzem magam, ahol komfortos, nagyon kellemes érzéseim vannak, és mégis, nem engedtem magamnak. Nem engedtem a testem kívánságainak. Pünkösdkor most menjek a koszba, majdnem hogy a hidegbe, és ilyen körülmények közé, összekoszolom magam, és milyen emberek! Úgy volt bennem, hogy engedelmes voltam a hívásnak. Azt mondtam a meghívómnak, hogy „Tudod mit? Legyen!” Elindultam, és az életem egyik tanulsága volt. Meg kell vallanom. Egy ekkora teremben ott volt 50-60 cigányasszony, valami 1,5 órás késéssel értem oda Istentisztelet kezdetéhez képest, és ott énekeltek és imádkoztak. Amikor megláttak, szinte fölsikoltottak az ő egyszerűségükben, örömükben: „itt van!” Én csodálkoztam, hogy most szentnek tekintenek, vagy mi történt? Amikor fölállt egy cigány néni, akinek, szegénykémnek egy foga sem volt, és nem egészen a kulturált embernek a mintapéldánya volt, és ragyogó szemekkel azt mondja: „azért örültünk, mert reggel óta azért imádkoztunk itt, hogy valaki jöjjön, aki tudjon Úrvacsorát osztani nekünk, és Isten meghallgatott bennünket!” Tudjátok, ez, amikor a kívánság legyőzése, a kísértésnek a legyőzése nem is tudod, mekkora áldás lehet! Neked. És nekik is. Úrvacsoraosztás talán ritkán volt olyan szép, és megható. Ritkán. Megimádkozták azt, hogy Pünkösdkor legyen Úrvacsoraosztás és legyen, aki szólja az Igét. És legyen valaki. Én, ha egy könnyed mozdulattal, könnyed szóval azt mondtam volna, hogy „tudjátok, most fáradt vagyok”, mert a testem azt mondja, meg az eszem azt mondja, kell a hátam közepére. Hányszor vagyunk így a kísértésekben? Olyan jó volna még egyet lustizni. Hányszor súg a testünk: de jó volna egyet kirándulni, de jó volna ez, az, amaz. Ez helyett, az helyett. De sokszor szólal meg a testünk!
Amikor itt, a Menedékvárosban is, vagy bárhol körülnézek, a kísértésnek az áldozatait is láthatom. Nem csak ti, minden ember lehet az. Tudod, kell egy jó nő! A tested. Elbuksz, bűn, halál. Bűn következménye a halál. De már itt a földön megéled, hogy kihalt belőled az az érzés, hogy mi az, hogy házasság. Kiöli belőled a szentséget maga a Sátán, mert bedőltél a kísértésnek. Vagy más. Kellene egy kis pénz. Igen, a test kívánja a pénzt, a sikert és sok mindent. Akkor lehet lopni, csalni, adót csalni, a másik embert gyűlölni, miért van neki több? Akár a késig, akármeddig mehet! A háborúkig! Népek egymás ellen mehetnek! A kísértés bűnt szül, a bűn pedig még nagyobb bajt okoz. Teljességre jutván, halált nemz. Ma halottak napja van. Azért is kapcsolódik kicsit ide ez az egész Ige. Halált nemz a bűn. Amikor ma a temetőben vannak, kell beszélni a halálról. Ne lehet közöd a halálhoz! A halál le van győzve! Hogy lett legyőzve a halál Húsvét napján? Hogy lett a Feltámadáskor legyőzve a halál? A bűn következményeiért az Életet adta. A bűn legyőzésének egyetlen eszköze van, az áldozat, a kegyelem. Ő meghalt érted, a bűnt legyőzve, a halál többé nem uralkodik! De innen következik is az. A kísértések naponta érnek, naponta jelzi a tested, ez kell. Miért pont én gereblyézzem össze itt a szemetet? Tudod, mi a következmény? Holnap lehet, hogy betegség lesz. Fertőzés és akár halál is. Miért pont én? Hányszor hangzik ez el? Miért pont én? Hát én vagyok az isten! Mert a végeredmény ez: „én vagyok az isten”. Ha másik isten van, és nem az Örökkévaló Isten, akkor ott a bűn elindul. A bűn nem áll meg! A bűnnek a vége mindig halál! Az Ő halálával győzte le a bűnt. Kegyelem által, kegyelemből léphetünk be Elé. Egyszer Őelé végképp is kegyelemből léphetünk be, nem azért, mert jó kisfiúk, jó kislányok voltunk. Nem azért, mert betartottunk 100 törvényt, amit mondott a bácsi, hanem azért, mert Ő mutatta meg, miben buktam el, miben voltam bűnös. Azért figyelni kell arra is, hogy ebben a bűnösségben a te szabad akaratod benne van. A Sátán nagyon jól tudja, hogy te mire vagy kapható! Nagyon tudja a te kísérthetőségedet!
Nincs eredendő bűn. Nagyon sokan tanítják, hogy az ember eleve bűnben született. Nehogy azt higgyétek! Az ember nem eredendő bűnösen született! Hanem egy olyan bűnös közegben, ahol a bűn folyamatosan támadja, méghozzá kísértésekkel. Amikor egy kamasz gyerek már észreveszi, hogy fiú vagy lány helyett már férfi vagy nő, azonnal megindul a kísértés. Amikor valaki erős, azonnal a másik embert már nyakon akarja csapni, és le akarja taposni. Azonnal jön a kísértés! Nem bűnösen születtél! Egy bűnös világba születtél, és ebben a bűnös világban el kell kérni Istentől: „Uram, ne vígy minket a kísértésbe! Ne próbálj meg!” Bár ez a levél úgy kezdődik, hogy örüljetek, ha meg vagytok kísértve. Nagyon jó! Valóban jó, ha ellent tudok állni. Valóban jó, ha tudom azt, mi az én vágyam, és mi Isten akarata. Nagyon jó, hogy a testemet a fejemmel is le tudom győzni, hogy ez nem lesz jó. Nagyon jó, hogy a testemet és a lelkemet Isten le tudja győzni, hogy „állj, ez viszont az Én parancsolatom! Bármennyire is okos vagy, és a testednek is jó, ezt Én nem engedtem meg!” De jó, hogy a kezünkben van a Biblia és nem kell bizonytalanságban lennünk, hanem tudjuk azt, mi a kísértés, mi az, ami bűnre visz, mi az, ami törvénytelen, mi az, ami Isten akaratától messze van! Ezért kell a kísértéssel szembe lenni, hogy igenis, Isten Igéjét előveszem. Nem a Való Világot nézem, és az egyéb marhaságokat! Hanem előveszem a Bibliát, azért, hogy a kísértéseknek ellenálljak. „De nekem olyan jó bámulni, hogy holnap én is parázna leszek! Nekem olyan jó nézni másnak a háborúit, hogy másnap én is ölni akarok! Nekem olyan jó nézni az akciófilmeket, mert hős leszek holnap!” Isten egészen mást akar: védettséget a kísértések ellen. Amikor vannak szülők, testvérek, emberek, hát egymást miért nem védjük a kísértések ellen? Tudod miért nem? Mert sokszor mi kísértjük a másikat! Nem törvényeskedek, de az idáig érő szoknyáddal a férfiban beindítod a parázna hajlamot. Mert te kísérted meg. Ha valaki nehéz életet él, az alkohol rabja, ne lobogtass előtte boros üveget! Ne lobogtasd, ne hívd, ne is beszélj róla! Ne kínáld meg a másik embert cigarettával! Mondhatok 100 ilyen dolgot. Ne kívánd a másét! Ne kívánd a felebarátodét! Ne vidd a másikat kísértésbe, mert ő is és te is bűnbe esel! Bűnbe vinni valakit nem más, mint a halálnak ajtót nyitni! Saját életünkre is ezt végig nézhetjük. Hol buktál el a kísértésben? Hol buktál el? Szembe jött a boros üveg? Nem vetted észre, hogy a halál jött szembe? Én napi 3 liter konyakot ittam meg. Ma a szagától is rosszul vagyok. Mert Ő így meg tud szabadítani! Napi 4 doboz cigarettát szívtam! Meg ne érezzem valakinek a ruhájában a cigaretta szagot, mert kimegyek. Nem bírom! Mert valósággal megszabadít! De hogy ha nem lennék valósággal szabad, akkor lehet, hogy a kocsmaajtóban mágnes lenne, és berántana. „Ne vígy kísértésbe”, de te se vigyél mást kísértésbe! Ne engedj a kísértésnek! De hogy tudsz a kísértésnek ellenállni, ha nem tudod, mi az a bűn? Hogy tudsz a bűn ellen állni, ha nem tudod, mi Isten Törvénye? Hogy tudsz a haláltól megmenekülni, ha nem tudod, hogy a bűn ellenére van kegyelem? Ha odaállsz Isten elé. Meg lehet állítani azt a folyamatot, hogy a kísértésben elbuktál, bűn lett a következménye, de a Golgota megállít. Ha letérdelsz: „Uram, bocsáss meg!” Nem kell a halálig menni! Nem kell a halálig eljutni, mert megkísértett a Sátán! Egyetlen kis szúrásával olyan fertőzést ad az életedre, hogy belehalsz. Egyetlen egy nyitott ajtó a Sátánnak untig elég, hogy uralkodjon rajtad! Egyetlen egy pohár pia elég arra, hogy meghaljál! Mert újra kezdted. Nagyon sokat szolgáltam alkoholisták felé. Nem voltam puha. És ma is kimondom: ha kezedbe veszed azt a pohár bort, egyet kívánok, most görcsöljön be a májad, mert akkor lehet, hogy élve maradsz! Mert a halál poharát veszed a szádba! Az életeddel játszol! Az életeddel, amit Isten adott. Nem a tiéd.
A kísértés benned ott van. A kísértés szembe jön. Az egész világ kísértésből áll, mert az egész világ arról szól, hogy te legyél isten! Neked mindent szabad! Isten pedig azt mondja, ha ezt az utat járod, akkor mész oda a Stiglic kertbe, ahol madarak, rigók fütyülnek a fejed fölött. Mész a halálba. Ha kell, fizikálisan is megláthatod. Hány 50 éves ember van kint a temetőben, és mennyi mindent csinálhatott volna még? Hány 20 éves ember van kint a temetőben, mert kísértése volt felülni a motorra, hogy ő milyen nagy! Csak rosszul vette be a kanyart, ugye. Minden kísértés arról szól, hogy a halálba vigyen! Minden kísértés életellenes! Azzal, hogy kacérkodok valakivel, fel akarom szedni, az élet ellen megyek, mert lehet, hogy sose lesz anya, hanem csak egy szerető, vagy rosszabb. Sose lesz apa, csak egy kéjelgő férfi. Isten nem tudja betölteni azt a törvényét, azt az áldását, hogy életet adjon, mert a szex többet ér, mint az élet. Kísértés. A kísértés valóban úgy indul el, ahogy a Biblia írja. A kísértés bennünk van. Bennünk megfoganva bűnt szül, s a bűn tovább megy és a halált, úgy, ahogy van, megtermékenyíti az életünket a halálra. Meg fog születni a halál! Ahol kísértésben elbuktál, ott valami meghal. A bűnnek a következménye: valami meghal. Meghalhat a szavahihetőséged, az első kísértésnek, hogy hazudtál. Meghal a szerelmed, amikor csak a test kell. Sok minden meghal. Minden meghal, amivel kísértésben bűn következett.
Amikor itt arról beszélek, hogy „ne vígy minket a kísértésbe”, ezt minden nap imádkozod, ha imádkozod a Miatyánkot. Akkor el kell mondanom, aki igazából hívő ember, még Isten előtt is így imádkozik: „Uram, tudom, hogy ha Te megengeded a Kísértőt, még én is elbuknék. Tudom, hogy sebezhető vagyok. Ne engedd a kísértést! Ne engedd a testemet működni! Csak a Te akaratodban, csak a Te áldásodra működjön!” Nem apácának kell lenni, szó se róla! Hanem „a Te akaratod szerint használjam a testemet. A Te akaratod szerint használjam a vagyonomat! A Te akaratod szerint használjak mindent, amit Tőled kaptam. Ne vígy minket kísértésbe!” Tudod, ahol már pénz van, ott már ott a kísértés. Ahol pénz van, ott már nincs szeretet. A legtöbb gazdag családban nincsen szeretet. Bármilyen hihetetlen! A kísértés ott van, mert valaki betette a lábát már. A pénz kísértése, mert vagy több kell, vagy félek, vagy gyanítom a másikról, vagy… millió ágon már ott van. Mi kísértett meg? Mi vitt bele a bűnbe? Most állj meg! Most kérjél kegyelmet, hogy: „Uram, ebben megkísértettél! Megengedted, hogy megkísértsen a Sátán és a Sátán képviseletében bárki is. Önmagam elbuktam a testem vágyainak. Uram, bűnös vagyok, most állíts meg!” Tudsz-e így megállni, hogy „Uram! Nem bírtam ki a kísértést, bűnös vagyok!” Nem te vagy a vétlen. Te mondtál igent a halálnak, de van kegyelem. Kísértés van, bűn van, és itt két pont felé megy el az út: kegyelem vagy halál. Nem lennének sokan itt ebben a Menedékvárosban, ha ehhez a pontig eljutnának, és azt mondanák, „Uram, kísértésben elbuktam. Bűnös vagyok.” Mert az Ő kegyelme fölemel. Az Ő kegyelme életet ad, és amit Ő ad, ahhoz minden feltételt megad. Úgy, ahogy én is megköszönöm Istennek, hogy a héten, amikor beteg voltam, akkor Elé mehettem: „Uram, miért lettem beteg? Valami törvénytelen, mert ha Te azt akarod, hogy én itt most Kiskunmajsán beszéljek, akkor biztos, hogy valamit én rontottam el. Biztos én estem be valami kísértésbe. Valamit rosszul csináltam. Lázas vagyok, szétmegy a fejem a fájdalomtól. Mi történt?” Isten nem ad betegséget! Isten nem ad bűnt! Isten nem ad halált! Mi történt? Nem azt mondtam, „Istenem, egy perc alatt gyógyíts meg, halleluja!” Az első lépés az volt, hát a testemmel mi van? Fáj a fejem, az annyit jelent, hogy nem vigyáztam rá. Kié a testem? Az enyém? Nem az enyém. Ő azért adta nekem, hogy vigyázzak rá, mert feladata van. Nem vigyáztam rá! Na, de tudnod kellett volna, hogy zuhogó esőben, mínuszban, ne menjél ki dolgozni hajadonfőn, és akkor nem fájna a fejed. Nem kellett volna nagyképűnek lenni, hogy neked az se számít, és nem árt. A betegség kapcsán kiderült magam előtt, hogy a kívánságom győzött és beteggé tett. Megmutatta, milyen nagy ember vagyok. Isten megmutatta, hogy ki vagyok. Megmutatta. Hála Neki, hogy megmutatta, mert tudtam bocsánatot kérni! „Uram! Bűnös vagyok, mert nem vigyáztam a testemre, bár tudtam, valami tapasztalatom volt, hogy kell fölvenni sapkát, és hogy kell annyit dolgozni, amennyi erőm van, és annyit dicsekedni a munkámmal, és miegymással embereknek, ami tényleg csak nekem megengedett.” Építkezek, szolgálok, és sok mindent csinálok egyszerre, és büszkélkedek, hogy 62 évesen többet csinálok, mint két 30 éves, csak nem Róla tettem a bizonyságot és nem Neki adtam a dicsőséget! A kísértés ott van! Nagyfiú voltam! Isten szeretetből megengedte, hogy a nagyfiú, kisfiú legyen. És akkor csak annyi maradt, hogy „Uram, tévedtem, bűnös vagyok. Ha akarod, és rám bízod a feladatot, hogy nekem szombaton, Pesten kell szolgálnom, vasárnap Kiskunmajsán, Uram, akkor tedd rendbe az egészségemet, mert különben nem tudom betölteni.” Hát itt vagyok! Megtanított Isten arra, hogy a kísértésnek milyen következménye van. Nem úgy tanított meg, hogy akár egy agyhártyagyulladásba holnapután meghalok. Akár így is megtaníthatott volna. Az utolsó pillanatban kérhettem volna kegyelmet.
De mégis a személyes kérdést teszem föl: Ma milyen kísértésnek tesznek eleget az emberek? Ma kísértés elmenni a temetőbe. Hogyne, mert olyan jó emlékezni a nagymamára. Tudod, a nagymama, köszöni szépen, jól van, mostanában nem ér rá veled találkozni. Ott van, ahol mindenki van, és várja az ítéletet. Te menjél Isten elé, adjál hálát, hogy volt valaki az életedben, aki életet adott egyáltalán mamának, papának, aki megfőzte a bablevesedet, és gondoskodó eszköz volt az életedben. Köszönd meg Istennek azt, aki ma már nincs köztünk! De nincs több dolgod hozzá. Kísértés! Kísértés egymásnak megmutatni, hogy milyen autóval érkezik a temetőbe, nekem már milyen jó dolgom van. Végül már ki beszél itt a halottról? A szomszédomban van egy hentes, falun lakom, 5 kg számra vették a húsokat, nagy tömeg volt, halottak napja lesz. Mi a kísértés? Megmutatom magamat a rokonságnak, a „pöstieknek”, hogy aztán én is megtehetem ám! Elfelejtkeznek még a halottról is, hálát adni Istennek, hogy voltak. Elfelejtik azt, hogy egyáltalán mit csináltak a szülők, és mit adtak tovább úgy, hogy követni kellett volna azt, amit rájuk bízott Isten, és amit tőlük tanultunk.
Kísértés? Mindenkinek van kísértése. Ahogy egy gyermek megszületik, már jön a kísértés. A legkisebb gyerek is elkezdi: „add ide, enyém, kell”, és egyéb kis gyönyörű szavakkal kezdődik. Itt kezdődik. Hol vagy szülő, aki ezekben a kísértésekben ott vagy, és megtanítod, mi az Isten szerinti törvény, hogy nem lehetsz önző, nem veheted el a másikét? Hol a szülői felelősség már, amit közülünk is némelyeknek meg lehet és kell élniük? Kísértés. Apró gyerekkorban kezdődik, aztán utána, ahogy növünk, egyre több kísértés van. Ahogy megismered a világot, még több kísértés van. Hát nem veszed észre, hogy a halál völgyében járunk? Hogy a világ nem másról szól, mint kísértésekről? Nem veszed észre, hogy Isten csak egy időre adta meg a lehetőséget, hogy itt éljünk, és a kísértéseknek ellenállva életre, örök életre menjünk? Akik itt vannak, talán fokozottabban, de mégis a kísértésnek az áldozatai, ami bűnbe vitte és a halál felé vezeti őket. Amennyiben nem rendezik a bűnüket. Kísértés, bűn, halál. Örülni kell ennek a helynek. Örülni kell ennek a helynek, mert itt is elhangzik most is: állj meg! Elbuktál egy kísértésben, ez voltál, az voltál, itt vagy. A bűnödnek van következménye fizikálisan. Elvesztettél, nincs… és mondhatnám. Állj meg! Egyetlenegy dolgot még megmenthetsz, azt pedig úgy hívják, hogy élet. Mert a bűnöd rendezése a legfontosabb, legnagyobb ajándékkal bővül ki: megmentetted az életedet. Nem te, hanem az Ő kegyelme, golgotai áldozata. Az, ha az Ő áldozatának kegyelmében élsz, az Ő uralma alatt, akkor a Jó Isten, a valós értelemben Jó Isten, föl tudja virágoztatni ezt a helyet. A testvér a testvérnek segít. Nem kell egy embernek szenvedni a konyhán, mikor húszan ugranak, hogy egymáson segítsenek. A bűn a halálba visz, de a kegyelem életre. Nem vagyok ügyész, de ki kell mondanom: ez az állapot, ami itt is van, és szerte a világban, a kísértés következménye. A világ pedig kísért: nagyság, pénz, dicsőség, a klasszikus. Van más is. Mi kísért itt benneteket? Mi kísért másokat, akik nincsenek is itt talán? Ez mind Isten előtt rendezendő dolog. Amikor itt énekeljük, hogy „találkozni jöttem Veled,” amikor a jelenlétébe jövünk, akkor legyen egy felkiáltás is: „Te mondtad! Jövök Uram!” Ezt énekeltük. Hát a „jövök Uram”-nak egy válasza van, egy szerető szó most is szól. Egy kísértésben elbuktál, testvérem. Te abban, te abban, te abban, mert egyikünk sem bűnös. Ugye? De! Mindegyikünk bűnös! Mert mindegyikünk sebezhető és mindegyikünket keresi a halál, hogy magáévá tegyen! Ahogy Krisztus Nevében folyik az összegyűjtetés, úgy a halál is kezdi a gyűjtetését! Egyszerre, két irányba megy. Összegyűjtetés van!
Tegnap beszéltem arról, hogy ketten vannak a mezőn. Nem darabszám! Két lehetőség! Vagy Ő gyűjt össze, vagy a halál gyűjt össze! Ketten vannak egy ágyban, az egyik felemeltetik, a másik marad. Ez nem azt jelenti, hogy elragadtatunk, megúsztuk a balhét, hanem Isten magához vonz, az Ő védelmébe, közvetlen jelenlétébe visz, a másik marad. Elszárad, így van az eredetiben. Elfonnyad, elfonnyad az élete. Ez is halál, ha valami szépen elfonnyad, az is halál. Elszárad. Miben lettünk megkísértve? Ha most az Ő jelenlétében vagyunk, akkor álljunk is meg! Lehet, hogy nem most. Lehet, hogy fél óra múlva, lehet, hogy ma éjszaka. Tegye meg Isten valamennyiünkkel azt, mutassa meg, hogy hol buktunk el. Mutassa meg, hogy milyen kísértést nem bírtam! Szomorú sokszor, hogy ugyanabban a kísértésben bukunk el rendszeresen. Ugyanazt a halálos poharat isszuk meg naponta! Ugyanazt a bűnt követjük el sorozatban! De mégis van egy jó hír, Jézus Neve: Szabadító! Meg tud szabadítani a kísértésektől. Meg tudja tisztítani az életedet, hogy ne legyél kísérthető. De valahogy ismerned kellene Isten akaratát, törvényét minden emberre, és a te életedre is. Mi az, ami bűn Isten szemében? Tudod, ha fáj valami, akkor lehet gyógyítani. Ha fáj valami, akkor ki kell húzni. Azt kívánom ma, fájjon! Fájjon, mert akkor Isten meg tud szabadítani. Nagyon fáj, és kiálts Hozzá, hogy „szabadíts meg!” Mert ránézek egy üvegre, és piát látok benne. Pedig ecet van igazából. Szabadíts meg a vágyaimtól! Ránézek egy nőre, és nem egy másik testvéremet látom, vagy más feleségét, vagy egy anyát, hanem egy eszközt az igényeimre. Szabadíts meg tőle! Sok ilyet tudok mondani, amitől szabadulni kellene már. Meglátom a pénzt, már el vagyok szédülve. Szabadíts meg a pénz uralmától, szabadíts meg minden más isten, bálvány uralmától! Van szabadítás! Van szabadítás, szabadulás, bűnbánat, bocsánat, kegyelem. A kérdés az, hogy az életet, vagy a halált választod? Ez olyan nagynak tűnik, hogy élet és halál! De az a kérdés, akarsz-e ellenálló lenni a kísértéseknek? Ennek egyik lehetősége, hogy ismerem Isten Igéjét, és szabadon tudok dönteni jó és rossz között. Ha nem értek valamit, úgy, ahogy itt a bibliai versben olvastam, ha nem tudsz, kérjed, ad bölcsességet! Örömmel adja Isten! Itt van Jakab levelében, most olvastam. Isten várja, hogy kérdezd meg, mi a jó, a rossz! Mi a valódi kínálat, hogy szabad használnod, szabad a testedet használni, az eszedet, a talentumodat használni. És mi a rossz? Szabad Tőle kérdezni, megállni Előtte bizonytalanságban, és Ő szívesen válaszol. Alig várja, hogy kérdezzél. Itt van Isten Igéje, és tényleg, hálát kell adnunk, hogy a kezünkben lehet a Biblia. Itt van Isten Igéje, és hálát kell adnunk, hogy olykor nem csak emberek által, hanem még nekünk is szól. Tudod, egy kicsit többet kellene a Bibliát olvasnod! Tudod, egy kicsit több embernek kellene itt lennie, és kicsit többször kellene itt lenni. Ha igazából nem akarsz a halálba menni, akkor mindennap itt kellene lenni. Igazából akkor mindennap jobban védve lennél kísértésektől, kevesebb esélyed lenne a halálra. Tudjátok milyen megható, ha Kárpátalján vagyok, ott még mindig úgy kezdődik, hogy reggel a templomban harangoznak? És este úgy fejeződik be a falu élete, hogy a templomban harangoznak? Hétköznap, mindennap. Élni akarnak és ők még élnek. Ott még a templomban 1200 ember ott van, itt 1200 templomban nincs 200. Mert élni akarnak. Mert mennek Isten elé kérdezni: „Uram, mi a Te akaratod?”, és Ő megmondja: „Én ezt akarom, ezt adtam neked áldásként.” Áldásként adta az Ő Törvényét, az Ő rendjét, hogy a kísértésnek, úgy, ahogy van, ellen tudjunk állni. Nem harcolni kell a Sátán ellen, hiszen az a Bibliában is olvasható: Állj ellene és elszalad! Emeld föl, hogy ez nem Isten szerinti, és elszalad! Emeld föl Isten Igéjét, akaratát az embertársadnak is, mondd ki: „El akarsz csábítani, de ezt nekem nem szabad. Én nem akarok bűnbe esni, mert a bűn halál. Ne kínálj a piával, mert a halálba viszel!” Még ha rejtettem csináljuk, akkor is. Ellent tudsz-e állni a kísértésnek? Nagyon nehezen, de ha nincs ismereted, sehogy! Mert azért, hogy nem ismered, hogy mi a bűn, még cselekszed, és van következménye. Más a megítélés ugyan, de a következmény ugyanaz. Halál a vége.
Ma a halottak napja van, vagy mindszentek, oly mindegy, számomra ismeretlen ünnep, nem érdekel, én azt szeretném, ha ma az Élet ünnepe lenne! Amikor azt mondanád: „Uram, fáj, mert bűnös vagyok!” Az élet napja lenne, amikor azt mondom, „Uram, nem bírtam a kísértést! Elbuktam! Kegyelemre van szükségem!” Az élet napja lenne, amikor azt mondom, „Uram! Állandóan ugyanaz kísért, és én, mint a halott, tehetetlen vagyok ellene! Tehetetlen vagyok, mindig ugyanaz! Egyre inkább visz a halál felé! Egyre inkább veszem a poharat! Egyre inkább viszket a bőröm! Egyre inkább… ! Szabadítsál meg!” Van szabadítás, van kegyelem! Ezért vagyunk együtt. Ezért vagyunk hívők. Ezért kaptuk Isten Igéjét, hogy a kísértésnek ellenálljunk, hogy ne szennyeződjünk be a világtól. Ezért. Adjunk hálát Isten Igéjéért. Adjunk azért Istennek hálát, amit a Jakab levelében olvastunk, ha nem tudok valamit, ad választ. Az Ő dolga, hogyan ad választ. Az Ő dolga, hogy a természeten keresztül üzen, vagy ember száján keresztül, vagy úgy olvasol valamit, de tedd ki magad annak, hogy „Uram, szeretném tudni a Te törvényedet, a Te válaszodat!” Sokszor egy állat jobban meg tud tanítani az élet törvényeire, mint hat bíróság, hogy Isten hogy is szeretné ezt, hogy is akarja ezt?
Kísértés. Minden perces dolog. Kísértés. Tudod, hogy hány tiszta ember beszennyeződik a kísértés által? Tudod, hogy hány igehirdetővel találkoztam? Csak egyszer dicsérték meg, és elbukott a kísértésben. Utána már mást hirdetett. Utána már majdhogynem színész lett. Csak egyszer jött a kísértés. Csak egyszer kellett a tv-ben szerepelni. Csak egyszer veregették meg a vállamat. A kísértés millió helyről küldi a nyilait, hogy megöljön. Vigyázzunk már egymásra! Szólj a másiknak, ez kísértés! Kísértés, és a vége halál. A kísértésnek egy célja van: bűnbe vigyen, a bűn uralmába vigyen és a bűn országába, a halál országába vigyen. Ez az egyetlen, nagyon egyszerű terve. Nagyon egyszerű. Ezzel szembesülnünk kell. Egyszer szembesülnünk kell, elbuktam. De szembesülnünk is Isten szeretete által, hogy van kegyelem. Mert Isten szeretete odavisz, hogy láthatod a golgotai keresztet. Odavisz, mert Isten nem engedi a te tudatlanságod és gyengeséged miatti kísértést, hogy ne ellensúlyozza, ne kínálja föl az Ő kegyelmét. Ha úgy tetszik, akkor mondjam azt, most a kegyelem pillanatában vagyunk. Hiába sumákolsz, a kísértésben elbuktál! Magyarázkodhatsz: szomorú gyerekkorod volt, elvált szülők lökött gyereke vagy, ilyen korban születtél, meg a kommunisták, meg a nem tudom milyen „pisták”, meg a vízirendőrök, meg az akármi. Hagyjuk ezt! Elbuktál abban! Legyünk már őszinték Istennel szemben, Aki mindent tud rólad! Elbuktál! A kísértésnek. A főbűnös a Sátán, de te a cinkosa vagy! Egyenlően, együtt ítél el az Úr, együtt ítél el Isten a Sátánnal! Egy a következmény, ugyanaz az ítélet! Tudod mi a kegyelemnek az egyetlenegy lehetősége? Ha ebben a perben te koronatanú vagy! A koronatanú pedig annyit jelent, hogy odaállsz a bíróságon, és a bűntársadat feljelented. Az pedig annyit jelent, hogy odaállsz Isten elé, bűnös vagyok és vádolom a Sátánt, hogy kísértett! Följelentem a Sátánt, mert a cinkosa voltam. A kegyelemnek ez a feltétele. Te vagy a koronatanú egy perben, ahol a vádlottnak a cinkosa voltál. A saját halálodért te vagy a felelős, mindaddig, amíg a felbujtódat, a Sátánt, a kísértőt, nem teszed bűnössé, és nem viszed Isten elé. Ez annyit jelent, hogy meg is tagadod a viszonyt vele, de kimondod: „mindezért ő a felelős”. Így kapsz kegyelmet, ha tőle elszakadsz. A kísértőtől. Ha nem, ha nem tudsz, akkor van Istennek ereje, hogy elszakít tőle, megszabadít a gonosztól. „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!” Kéred naponta. Megszabadít a gonosztól. Ő marad az ítéletre, te kegyelemmel az életre mész. Egy olyan per folyik minden ember életében, Isten és a Sátán és a cinkosai között, ami a te életed. Oda tudsz-e állni Isten elé: „A Sátánnak én adtam oda az életemnek ezt a részét, ő a hibás, ő a bűnös, én a bűntársa.” Akarsz-e többé nem bűntárs lenni? Akarsz-e kimondva a Krisztusé lenni, és többé nem a Sátáné? Akarsz-e már végre élni, vagy ott maradsz örökül a vádlott mellett, az örök ítéletre? Súlyos ám ez! Olyan védőbeszédet mondunk olykor a kísértéseink, a bukásunk, a bűnünk mellett. Én is meg tudtam magyarázni órákig, amit egy percen belül meg tudtam mondani, hogy én vagyok az. Olyan gyönyörű védőbeszédeket mondtam, olyan vádbeszédeket mondtam másról, míg Isten meg nem tanított: „hagyd a többieket, ugyanolyan szerencsétlenek, mint te! Te vagy, akivel beszélni akarok!”
Legyen ez az idő az, amikor Isten neked is szól: „ma veled akarok beszélni. Ma veled.” Megkísértett, elbuktál, van kegyelem. Megkísért, ma is elbuktál! Van szabadítás. A kérdés tényleg ez: akarod-e megérteni, hogy hol vagy kísérthető, és mi az, hogy bűn, hogy ne legyél kísérthető, hanem tudjad engedelmesen azt mondani, hogy a bűnt nem kérem, mert tudom, az a halál. Akarod-e a bűn fogalmát megismerni a kegyelem fogalmával együtt? Akarod-e Krisztus uralmát végül valóságban megélni? Egyébként úgy nézel ki, mint aki előzetesben van, folyamatosan azt mondja, hogy ártatlan vagyok. A világon minden helyen, minden országában, egy épületben a legtöbb ártatlan ember a börtönben van. Na, ne játsszuk ezt a börtönt! Légy egyszer végre szabadabban, hogy kimondd: itt vagyok, Istenem, és ne csak dalolásszunk, hogy találkozni jöttem Veled, meg ide jövök, meg oda jövök, mint hogyha semmi nem történt volna! Hanem egyszer úgy elindulni: Uram, köszönöm, hogy történt egyszer, és köszönöm, hogy jöhetek Eléd! Köszönöm azt a kegyelmet, hogy jöhetek Eléd, mert megtörtént a kegyelem, a Sátán megítélése ott, a Golgotán. Köszönöm, hogy ma is van, és köszönöm, hogy ennek a folytatása az, hogy kegyelmedet élvezem a Te uralmadban, viszont már a kísértésnek ellent tudok állni. Hogyan? Te mutatod meg, mi a jó és mi a rossz. És nem tudok elbukni, és az elbukásnak nincs következménye, bűn. Az emberi kapcsolataim rendezettek, és ez a rendezettség annyit jelent, hogy nincs halál, és az életem Élet marad Krisztusban.
Kívánom mindenkinek, hogy a kísértésekben álljon helyt. Az pedig annyit jelent, álljon oda Isten elé. „Ezen túl csak azt akarom cselekedni, amit Te akarsz, hogy tegyek. Uram, mutasd meg az útjaimat, a parancsolataidat, a törvényeidet, hogy a Te kegyelmedben járhassak. Abban a szabadságban, amiben alárendeltem magamat mindenben.” Ez az egyetlenegy lehetőség arra, hogy életet kapj, életben maradj, és örök életed legyen. Ezt kívánom nektek.
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |