|
Orbán Béla:
Shabbat Ki Tiszá -Isten törvénye örök- Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán 2013. március 2. Heti szakasz: 2.Mózes 30:11-34:35 Haftárá: Ezékiel 36:16-38 (1Királyok 18:1-45)
Ennek a szombatnak a neve Ki Tiszá, és ennek a szombatnak a különlegessége az, hogy a Peszach előtti szombatok, különleges szombatok közül a harmadik, Sabbath Párá, vagyis a vörös tehénnek a különleges áldozata, különös szertartása is olvasandó, amit a zsidók is még ma nem igazán tudnak elmagyarázni, és a jövőbe tették, hogy majd a Messiás elmagyarázza, szokás szerint. Azonban mi már beszéltünk többször is a Sabbath Páráról, a vörös tehén tisztulási hamvairól és az elegyített keverékéről. Egyértelműen Jesua HaMassiah váltságművére utal, és így Peszach előtt egyértelműen összecseng: Jesua HaMassiah-ról szól a zsidóság, függetlenül attól, hogy érti, vagy nem érti.
Ennek ellenére Mózes 2. könyvéből, a 34. fejezetéből veszem, amit szeretnék elmondani, bár erről is többet beszéltünk, de mégis újat ad mindig az Ige, akár akarjuk, akár nem. Mindig új távlatokban és új megvilágításban is kapunk üzenetet: „És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kőtáblát, hasonlókat az előbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket széttörtél. És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott előmbe a hegy tetején. De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén. Vágott azért két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, amint az Úr parancsolta neki, és kezébe vevé a két kőtáblát. Az Úr pedig leszálla felhőben, és ott álla ő vele, és nevén kiáltá az Urat: És az Úr elvonula őelőtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezer íziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a [bűnöst] büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen. És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá [fejét]. És monda: Uram, ha előtted kedvet találtam, kérlek, járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé.”
Ez, amit az előbb előttem, a Ki Tiszának a heti szakasz részéből van, a folytatást is előveszem, 2.Móz 34:29-35; „És lőn, amikor Mózes a Sinai hegyről leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyről leszálla) Mózes nem tudta, hogy az ő orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott. És amint Áron és az Izrael minden fiai meglátták Mózest, hogy az ő orcájának bőre sugárzik: féltek közelíteni hozzá. Mózes pedig megszólítá őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind hozzá menének, és szóla velük Mózes. Azután az Izrael fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá nekik mind azt, amit az Úr mondott neki a Sinai hegyen. Mikor pedig elvégezte Mózes velük a beszédet, leplet tőn orcájára. És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijőne. Kijővén pedig, elmondá az Izrael fiainak, ami parancsot kapott. És az Izrael fiai láták a Mózes orcáját, hogy sugárzik a Mózes orcájának bőre; és Mózes a leplet ismét orcájára borítá, mígnem beméne, hogy Ővele szóljon.” Én azt hiszem, hogy az egyik legszebb bibliai rész, amikor Isten Önmagát mutatja be. Amikor az Úr bemutatkozik: „Adonáj, az Adonáj, irgalmas és kegyelmes Isten”. Amikor arról beszélünk, hogy a zsidóság ismeri-e Jesua HaMassiah-t, a zsidóság ismeri-e a Szentháromságnak az egységét, akkor el kell mondanom, hogy látta, tudta és mégsem ismeri. A Bibliában egy nagyon szép bizonyság arra, hogy igenis, Jesua HaMassiah ott volt, vele volt a néppel. Hiszen Önmaga, Isten ígéretét hallgattuk, amikor felolvastam ezt a részt. Amikor Isten Önmagáról, Adonáj Adonájról, az Úr az Úrról tesz bizonyságot, ez nem más, mint ígéret is. Isten megmutatja a jövőt. Isten megmutatja az ígéretet, hogy itt van veletek. Itt vagyok Én, és itt van Ő, mert Ő és Én egy vagyok. Itt ezt mutatta meg Mózesnek, és csak Mózesnek. A népnek nem. De miért a népnek nem? Azért, mert igazából Törvény sem volt, azért, mert még a Szövetség sem működött, és azért, mert még nem mondhatta ki azt Isten, hogy az Övé teljesen a nép. Még nem mondhatta ki. Hiszen az előző történetben láthatjuk azt, hogy a kőtáblák összetöretnek, ott van még az aranyborjúnak az áldozata, ott van a bűnbeesés az aranyborjú által, és ott van, amikor Mózes szinte föladja az egész dolgot, hogy én nem megyek tovább. „Ha Te nem jössz velünk, én nem megyek tovább”, az előző fejezetben olvashatnánk, a 32.-ben. Amikor folytatódik tovább, Mózes könyörög a népért ebben a bűnbeeséses állapotban, akkor még nem lehet arról beszélni, hogy megláthatta a szabadítást. Ebben az időben, valóban Törvény alatt volt a nép. Ebben az időben nem azt élték meg, ami történt, a kereszt váltságműve után. Nem az történt. Itt még a Törvény önmagában a halált jelentette, és Isten a Törvény utáni időkre mutatta meg Önmagát. Sőt, a Törvény alatti időkre is megmutatta magát, amikor elmondta, Ő az, Aki:„Én vagyok”. Ő az, Aki „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezer íziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a [bűnöst] büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.”Önmagát és a jövőt mutatja meg, azt az utat, ami Izrael előtt van. Azt az utat, ami majd Kánaánban fog elkezdődni igazáól, ahol uralom alatt, ahol együtt lesz majd Isten az Ő népével, együtt lakozik azon a helyen, amit kiválasztott nekik, amit megszentelt az Ő jelenlétével, a saját földjén. Hiszen a mai Izrael földje is Isten földje, Isten birtoka. Ma is Izraelben igazából köztudott, hogy Izrael nem a népé, hanem Istené.
Ebben a pillanatban eljutunk odáig, amit a zsidó ember használ is a mai napig, azt, hogy amikor Isten elé, magára leplet terít, az imasálat a fejére teszi, és úgy megy, úgy imádkozik. A zsinagógában ma is lehet látni, bár sokan nem tudják, miért teszik ezt, talán már ők se igazából. Ez a példa hozta, amit olvastak, hogy Mózes, amikor elment Isten elé, Isten megmutatta Önmagát, akkor ő betakarta a fejét, leplet tett a fejére, mint itt olvastam is. Felmerül a kérdés azért, hogy kell-e fejfedő a templomban, vagy nem kell fejfedő? Kell, vagy nem kell? Ebből a történetből rá kell döbbennünk majd a későbbiekben arra is, hogy nem kell, itt viszont kell. Miért kell? Azért, mert Mózes Isten elé ment, és akkor a Törvény működött, akkor még kegyelem nélküli, Jesua HaMassiah váltságműve nélküli időket éltek, és a Törvény ott ítélt. És azt nagyon jól tudjuk, hogy Istennel találkozni rettenetes dolog, már Jákob is mondta, rettenetes ez a hely, ahol Istennel találkoztam. Rettenetes, hiszen ebben a korban a Törvény és az engedelmesség élet és halál kérdése volt. Törvény és engedetlenség élet és halál kérdése volt. Amikor ezt a bemutatkozást mondom el, akkor viszont benne van az, hogy Isten mennyire emberszerető és mennyire ismeri az embert, hiszen itt az irgalmasság és a kegyelem kérdése azért nem úgy néz ki, mint ahogy mi szeretnénk keresztény szemmel értékelni, mert a vétket, tévedést és a figyelmetlenséget Isten elnézi, tudván, hogy ember az ember. Tudván azt, hogy az ember sebezhető, benne van a hajlamaiban és benne van mindenében, lényében a kísérthetőség, az elbukás. Isten itt megígéri: nem mindenért van halál, ítélet! „Mert kegyelmes és irgalmas vagyok a vétekben és abban, amit tudatlanságban teszel.” Abban a bűnben, amit a héberben avonnak is nevez a Biblia, azt a szót használja, amit hajlam szerint, adottság szerint követ el az ember. Abban Isten türelmes, abban az Úr irgalmas, abban az Úr kegyelmes, de a bűnben, az engedetlenségben akkor nem volt. Akkor halálos ítéletek voltak fizikai értelemben is. Ennyiben változott most ez az idő, hogy most, amikor Isten elé mehetünk, akkor viszont nem kell föltenni a fejünkre azt a leplet, ami a mindenben halálos ítéletre váró embernek a viselete, mert tudjuk azt, hogy Jézus Krisztus, Jesua HaMassiah váltságműve által a kegyelem mindenre vonatkozik! Mindenre! Kiterjed arra is, hogy új életet kaphatunk, és újat kezdve nem a halált, hanem az életet kaphatjuk.
Tudjuk-e Istennek ezt a bemutatkozását, hogy tulajdonképpen Jesua HaMassiah-ról szól? Tudjuk-e, hogy Istennek ez a bemutatkozása, amikor Önmagát mutatja be Adonáj, Adonáj mutatja be Adonájt, akkor gyakorlatilag a Mindenható a Mindenkor uralkodóról beszél, akit úgy hívunk, hogy Király, a Felkent Király? Önmagát mutatja meg, abban a láthatatlanban, Akit mi ismerhetünk. Abban a láthatatlanban, Aki ott volt, és a nép nem láthatta meg, mert még nem volt ott az ideje. Akkor is ott volt, úgy, mint a Teremtésnél is ott volt. A választott néppel is ott volt Jesua HaMassiah. Ott volt, és addig várakozott az Ő kegyelmi munkájával, amíg a golgotai váltságműnél minden emberre nem lett nyilvánvaló, hogy van kegyelem mindenre, van új élet, van örök élet. Ez azért is biztos számunkra, mert amikor Adonáj Adonájt mutatja be, akkor folytatja tovább, hogy: „Adonáj, Adonáj, irgalmas és kegyelmes, Él, - itt Istennek Él neve van, ami annyit jelent: minden népnek, a teremtett világnak az Istene. És ez kibővül már a pogányságra, kibővül minden emberre, az, hogy: az Úr, az Úr, minden teremtett embernek és minden teremtménynek az Istene. Mert Neki adatott minden hatalom mennyen és földön, hogy tudjuk így érteni magát azt, hogy itt Jesua HaMassiah-ról szól a bemutatkozás.
Visszamenőleg azért erről többet is tudhatunk, ha elővesszük Pál második levelét a Korintusbeliekhez, a 3. fejezetnek a 6. versétől: „Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. Mert ha dicsőséges az elmúlandó, sokkal inkább dicsőséges, ami megmarad. Azért ilyen reménységben nagy nyíltsággal szólunk; És nem, miként Mózes, [aki] leplet borított az orcájára, hogy ne lássák Izrael fiai az elmúlandónak végét. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el; Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívükre.Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” Pál erről beszél, erről a lepelről. Erről beszél, hogy gyakorlatilag itt a halálnak volt a képviselője úgy Mózes Isten előtt, élő és halott volt, mert nem tudta Isten ítéletét, hiszen a nép nevében, a nép képviseletébe ment. De ugyanúgy, amikor Istentől megkapta, hogy vigye a népnek, akkor is a halálnak volt a szolgálata, mert vitte az ítéletet, oda a népnek. Istennek a Törvénye ítélet! Istennek a Törvénye abban a korban konkrétan valóságos ítélet volt. Az ítéletet vinni nem más, mint Istennek a tulajdonában és Istennek a szolgálatában lenni. Valóban, Mózes arcának a sugárzása Isten hatalmának a látható jele volt. Isten előtt volt, és Istennek a küldetésében, Istennel hasonlatos módon erőt és hatalmat és világosságot sugárzott. Azonban föltette a leplet. Miért tette föl a leplet? Azért, mert az embernek a szolgálata, az embernek az a feladata, hogy vigye Isten Törvényét és ezzel az ítéletét, csak időleges. Nehogy istenítsék Mózest! Nehogy istenítsék azt az embert, aki hozza Isten Törvényét. Nehogy neki legyenek engedelmesek! Nehogy Mózesnek legyenek a követői! Hanem tudják meg, Mózes is mulandó, az a feladat, ami volt, azt töltötte be. Ő Istent képviselte, és valóban meglátszódott rajta, hogy Isten előtt volt. Az, amikor valóban sugározta Istennek az erejét és hatalmát, de lepel kellett, hogy tovább nem. Én úgy gondolom, hogy sok esetben, talán mégis kimondom, ez ma is működik.
A múlt héten is mosolyogtam kicsit magamban, hogy közülünk valaki, aki itt volt, mondta, hogy azért a Sófártól vigyázzatok! Félnek! Igen! „Ne menj a Sófárba, mert ott azoktól nagyon kell félni.” És eszembe jutott ez a történet Mózessel. A nép fél, és ez nem nevetséges. Tudod, hogy ha te Törvényről beszélsz, és félnek, ott Krisztust nem ismerik. Azért félnek. Úgy, mint a zsidó, ismerik a Törvényt, ugyanúgy lehet akármilyen teológiai ismerete, akármilyen farizeusi keresztény, ha fél Isten Törvényétől, és fél attól, ha valaki Isten Törvényét szólja, akkor nem ismeri Krisztust! Ő a halált érti meg. Ő azt hiszi, hogy amikor a Törvényről beszélünk, és a Törvényt hozzuk elő, akkor mi kárhoztatunk. Mondták ezt már rólam is: mindig negatív és kárhoztat. Mózesnél is félt a nép. Félt. De ma miért félnek a Törvénytől? Ma miért nem kell a Törvény? Ma, ha valaki a Törvényt szólja, miért utasítják el? Mert nem tudják azt sem, amit olvastam, hogy Isten hosszútűrő, irgalmas, és így tovább, és nem tudják, kicsoda Krisztus! Valami egyház, fegyház rendjét ismerik. És ha valamit hoz az ember, Törvényt, akkor az számukra tényleg ítélet. Tényleg ítélet, mert nem ismerik Krisztust. Mert nem úgy fogadják a Törvényt, hogy köszönöm! Meg lehet tőle szabadulni, mert Isten ígérete a megváltás, az irgalom és a kegyelem! Abban van részem, hogy ha hozza Mózes a kőtáblát, akkor ott van Istennek a kijelentése, hogy: „Én vagyok az Úr, az Úr, aki hosszútűrő, irgalmas” és így tovább. Mellette a kegyelem. Még abban a korban is, amikor a Törvény ítélt, akkor is ott volt Istennek a szerető szíve, ott volt, hogy annak ellenére, hogy „ember, amit vétlenül teszel meg, tudattalanul teszel meg, könnyelműségedből, amit gyengeségedből teszel meg, azt Én mind megbocsátom, de azt nem, hogy engedetlen vagy. Azt nem, hogy Ellenem jössz!” Isten ellen nem lehet menni! A legnagyobb leleplezés, hogy nem ismerik Krisztust, hogy félnek a Törvénytől. Félnek attól, hogy valaki Isten erejét képviseli! Világít az arca. Nem azért, mert karizmatikusan hoch, hanem azért, mert Isten Törvényét hozni felelősség, és ha Isten Törvényét valaki megérzi, még a Sátán is elpucol. Még ő is, mert tudja, hogy Isten abban az ígéretében, amit olvastam, megbocsát, de a következmények ott vannak! A következmények, ahogy olvastam Mózes 2. könyvében, ott még azért volt ebben az ígéretben, a 7. verset olvasom újra: „Aki irgalmas marad ezer íziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a [bűnöst] büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.” Isten soha nem fogja Önmagát megváltoztatni! Ebben a versben ez olvasható. Isten megbocsát, de nem hagyja a bűnöst büntetlenül. Isten az Ő Törvényét soha, de soha nem fogja megváltoztatni! Ő másképpen kegyelmes: a bűnösnek kegyelmez, de a bűnnek soha nem fog! Isten saját magát soha nem fogja meghazudtolni. Saját magával szemben sosem lesz ellentétes. Az a Törvény, amit Mózes hozott, az a Törvény, amit az ősidőben Isten adott a világ minden emberének, az nem változott meg. Isten nem hagyhatja büntetlenül a bűnt, mert akkor a bűnt szüntetné meg. Nincs amnesztia, csak kegyelem. Nincsen felmentés és változtatás. Nincsen alapokmány, meg egyebeknek a változtatása. Isten kötött egy Szövetséget, egy Alkotmányt, kötött egy törvényrendet az emberiséggel, hogy ez és ez a te feladatod, ami jó neked, és ezen Ő soha nem fog változtatni. Soha nem fog változtatni, az ember változtat. Pontosan az ember változtat! És ezt jó tudnunk: abban, amit elkövetünk bűnt, tudatlanul, gyengeségünkben, odatehetjük, de az engedetlenséget és a lázadást nem. Azt nem. Az már másik terület. Az már másik erőnek a birtoka. Amikor Mózes a Törvényt úgy hozta, hogy azonnali ítélettel, ma nagyon hálát adhatunk Istennek Krisztus váltságművéért, azért, hogy meghalhatnék most is, mint annak idején, mert a Törvény ma is érvényes, de van Kegyelem. Van kegyelem, aki áldozatot mutatott be önmaga által, van Jesua HaMassiah -nak minden emberre egyetlen egy váltságműve, egyetlen egy áldozata. Ez a különbség a kettő között.
A Törvény ma is van! Bűn ma is van! Nép ma is van! A mai nép is úgy néz ki, mint Izrael abban az időben. Tökéletesen, ugyanabban a hibákban, mindenben ugyanúgy elesik, mert emberek vagyunk! De tudjuk meg, hogy Isten állandóságában Isten Szava mindig ugyanaz, és stabil és változtathatatlan! Ő adott egy Törvényt az emberiségnek, azt nem fogja dinamikusan modernizálni. Az mai napig is ítélet kérdése. Mai napig is számonkérés kérdése, itt az Alkotmányt nem lehet alaptörvényekre cserélni és óránként változtatni. Isten adott egy Alkotmányt, amit megkötött szövetségeseivel. Megkötötte annak idején, Noé idejében az egész emberiséggel, és még az élőlényekkel, az állatokkal is. Megkötötte Izraellel, mint most ezekben a részekben tartunk a Bibliában, és megkötötte újra az emberiséggel Krisztus által. Újra, megváltoztatta, kibővítette az eredetire, a Noé korabelire és kiegészítette a Kegyelemmel. Minden emberre szóló Alkotmány Szövetség van. Minden emberre egyformán vonatkozó Törvény van. Azért kell megnézni, hogy mi az a Törvény, ami kizárólag Izraelre vonatkozik abban az időben, azt meg is lelhetem a Bibliában, és mi az a Törvény, ami minden emberre kötelező. Minden embernek előírt, hogy javát szolgálja. Mi az? És itt mondhatnám a közelgő Peszakchot is, és mondhatnám a többit is, amit Isten elrendelt az egész világnak, a Szombattal egyetemben.
Mégis, vissza kell térnünk. Ez a bibliai rész, amit Pál itt ír a Korintusbelieknek, bizony sok esetben, pontosan a Sátánnak a munkáját segíti elő, amikor erre hivatkozva hamisan tanítanak. Számtalanszor hallottam, hogy ma nincs Törvény, számtalanszor hallottam, hogy nem vagyunk a Törvény átka alatt, számtalanszor hallottam, hogy a Törvénnyel ne átkozzál, és ne kárhoztassál, mert az ember nem szereti a Törvényt. Mert a Törvénytől fél, és attól mindig is fél, aki a Törvényt hozta. Jézus nagyon jó, de Krisztus ne legyen! Lehet dicsőíteni, csak ne legyen Törvény, azt valahogy hagyjuk ki! Erről szól. És amikor Mózes betakarja az arcát, az legyen tanulság ma is mindenkinek: aki Isten elé megy, és Istennek a Szavát hozza, tudja meg: élet és halál kérdés. Élet és halál kérdése, mert először rajta kezdi. Először rajta kezdi, az Ő népén, és először azon, aki a legközelebb van. Azt fogja elérni az, ami Isten ítélete. Pontosan azért, hogy megtisztítsa. Pontosan azért, hogy Istennek a bemutatkozása rajta legyen érvényes, hogy „hosszútűrő voltam hozzád és irgalmas voltam, amikor gyenge voltál és elestél. Emlékezz vissza!” Emlékezz a megtérésedre, bemerítkezésedre, Úrvacsorása, emlékezz, hogy mennyiszer igaz ez, hogy Isten kicsoda is? Isten Krisztus által kicsoda? Isten Önmaga által kicsoda a te életedben? Mennyire megélhető Istennek ez a 13 tulajdonsága, amit a zsidóság nagyon jól ismer. Jól ismer, ismeri, de nem tudja, ki az. Nem vádoljuk a zsidóságot soha, hogy ismeri a Törvényt és kárhoztatja magát. Nem önhibájából teszi ezt ma, hanem azért, hogy minél több embert elérje a kegyelem. Minél több ember még megismerhesse Jesua HaMassiah által a Kegyelmet, a teljes kegyelmet, a teljes életére . „Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?” Igen! Istennek a Törvényét magát közreadni, elmondani: ”Testvérem, ez a bűnöd, és ha nem, tudd meg, mi lesz”, ez egy nagyon jó szolgálat, mert megtéréshez vezethet, mert emberi életeknek a megváltozásához vezethet. De van ennél egy jobb, itt írja Pál. Amikor az állandóról beszélhetek, hogy van belőle megváltás és van új élet. A Törvényből keletkezik a következmény, a Kegyelem. Ezt is hozzá kell tennünk! Ha csak a Törvényt mondjuk, ha csak farizeuskodunk, akkor mi kárhoztatunk! Vigyázat! Lehet a Törvényt nagyon rosszul használni, ha nem teszed hozzá a Kegyelmet! Nem te vagy az Isten, Aki ítélsz! Te csak a Törvényt hozod, de tedd hozzá a Kegyelmet. Tedd hozzá a kegyelmet, különben kárhoztatsz valóban. Ölsz! És itt van: a betű öl. A Törvény önmagában, az írott Törvény, az, amit Isten adott és bevésett a kőtáblába, önmagában öl! De Isten, ahogy bemutatja Önmagát, és Önmagában Jesua HaMassiah-t, értsük meg, hogy kegyelemmel kell a Törvényt adni! De nem lehet csak Törvényt adni kegyelem nélkül, és nem lehet kegyelmet Törvény nélkül adni! A kettőt együtt. A kettő együtt az, ami örök. Isten örök Törvénye az örök Kegyelemmel, az örök élettel. Ne legyen rajtunk a lepel! Annyi törvényeskedő kereszténnyel találkoztam a fél évszázadom alatt. Annyi kárhoztatással találkoztam, még az életemre is. Több, mint egy zsidó farizeusság. Vajon ki meri kimondani, hogy kell a Törvény, mert dicsőséges, de van nála dicsőségesebb, nem kicserélve, hanem folytatásként, és kiegészítésként, és beteljesedésként! A Törvény beteljesedése az ítélet, az ítélet következménye a Kegyelem, és ez együtt az örök élet.
Meg kellene értenünk, hogy Mózes azért volt lepel alatt, mert önmaga is ítélet alá került, amikor bement, és ítéletet hozott. Amikor Jesua HaMassiah meghalt értünk, magára vette a bűneinknek a terhét, és áldozatként neked már nem kell letakarni a fejedet. Ezért nem kell a templomban, nem az alázat miatt, hanem ezért nem kell betakarnod a fejedet. Bemehetsz, ha az Ő Nevében mész. Ha azt mondod: „Uram, a Te nevedben megyek Isten elé”, és amikor odaérsz, akkor azt mondod: „Jézus Krisztus nevében itt van a bizonyítványom, a kegyelem bizonyítványa”, akkor ne félj! Nem kell félned. Akkor nem kárhoztatva vagy, hanem Isten akar valamit adni. Lehet, hogy ítéletet, de az nem halálos ítélet. Lehet, hogy áldást, de az nem mindjárt az örök élet. A földre szóló megtisztulásod és az áldásod kérdése. Nem kell levenni. Annak idején a főpapnak is fel kellett tenni a süveget és mindent, mert ő vitte a népet be, ő kapta az első találkozásnak a megítélését. Ő vitte a bűnt, ő vitte az áldozatot és kellett, mert Istennel találkozni valóban ítélet volt akkor. De Valaki, Akin most ott a főpapi süveg, helyetted is fölvette, és őt úgy hívják, hogy Jesua HaMassiah. Ő, aki ma is ott van, és szolgál Isten előtt. Aki ma is Főpap a Templomban. Őneki van egyedül fejfedője! Mert minden bűnünket Ő vette magára, mindent Ő vett magára, és ezért neked már nem kell. De a Törvény él! A Törvény van. A Törvény ítél. De ha odateszed Krisztus kezébe, Ő már megfizetett érte, és Ő az, Aki előtt van, de az Ő fején ott a Főpapi. Az Ő fején ott van. A miénket viszi, hogy mi sapka nélkül ott állhassunk, hogy ne féljünk. Hogy ott állhassunk, hogy tudom, hogy van Törvény, de van Kegyelem is! Tudom azt, hogy az, Aki Adonáj, Adonáj az Él, minden embernek az Istene, az Úr az Úr. És az én Uram, és én is beletartozok a minden emberbe, és itt már nincs zsidó, meg egyéb származások. Itt minden ember Istené, az, aki Adonáj, Adonájként Isten Önmagaként bemutat, és maga Jesua HaMassiah. Jesua HaMassiah nem messiáshívő, vagy zsidó, Ő Él, minden egyes ember Istene. Pont a Golgotán történt meg, amikor Isten lett, amikor Krisztus lett. Pontosan ott, amikor ül az Atya jobbján, pontosan azóta. Nem kell sapka. Nem kell félned, és nem kell félned tőlünk sem. Akkor, ha a Törvény mellé odatesszük: de van kegyelem. Akkor, ha kapod Istentől, amit mondanod kell, akkor mindig tedd hozzá: igen, bűnös ez, de van kegyelem neked is, neki is. Ez az örömhír, nem az, hogy holnap jobb lesz valami! Az az örömhír, amikor el tudom mondani, hogy az Úr az Úr, Isten valóság lett Krisztusban, és Krisztus minden ember Istene! És többet nincs kárhoztatás, bár van kárhozat, de a Törvény nem kárhoztat akkor, ha én elfogadtam a Kegyelmet. A királyi kegyelmet.
Mózesnek lepel kellett. Azért is, mert ha te látsz egy szolgát, aki törvényt hoz, akinek az arca ragyog azért, mert Istentől érkezik az üzenet, az előbb-utóbb vagy meghal, előbb-utóbb nincs, elmúlik. Újabb csalódás lett volna, ha imádták volna Mózest. Isten nem engedte, hogy a nép imádja Mózest! Neki személytelennek kellett lenni. Amikor a zsidóságnál egyes ünnepeken a pap ott van a binánál, ott van a zsinagógában, akkor beöltözik a fehér ruhába és úgy mondja el az áldást. Jom Kippurkor és a többi ünnepnapokon, szemmel látható, hogy a zsidó ember felöltözik, betakarja a fejét, és halotti ruhát ölt, fehér kittelt. Halotti ruhában, mert amikor Isten áldását hozzák a koheniták, akkor nekik a közösségben látható módon ki is jelentik, hogy olyan vagyok, mint egy halott. Én nem vagyok. Talán így kellene ma szolgálni, akár keresztény szinten is. Fölvenni egy szolgálatnál azt a fehér ruhát, ami halotti ruha: „én nem vagyok. Ha én szólom az Igét, szólom Istennek az üzenetét, nem én vagyok. Ha én áldást mondok valakire, akkor nem én vagyok! Én nem vagyok, halott vagyok, nem létezek.” A fejünkre kellene tenni, betakarni azt a leplet, hogy nehogy véletlenül minket imádjanak. Nehogy véletlenül istenítés legyen a vége, bálványimádás! De normál esetben, ma, aki Isten szolgálatában van, és minden ember abban lehet és kell, hogy legyen, mentes attól, hogy betakarja magát. Pontosan vedd le, vedd le a leplet a fejedről. Tudd meg, hogy a világ Ura előtt állsz, tudd meg, hogy az Úr az Úr és él, és a neve is Él. Tudd meg, ha Isten elé mész, akkor most nem a halálodért mész, hanem a halálos ítéleteddel a kegyelemért is. Tudd meg, a Törvény ma is ítél. Ha úgy mondom, akár kárhozatra is tehetne, ha ne volna kegyelem. Ma is halálos ítélet, amikor valaki átadja az életét, amikor elfogadja a kegyelmet. Egy pillanatra mi is úgy vagyunk: tudom, hogy a halált érdemelném, de ott van az a levétele a lepelnek: de Ő meghalt értem. Ő áldozatot mutatott be Isten előtt. Mindenkiért, így értem is. Vedd le a leplet a fejedről, ne félj! Menj Isten elé! És ha eljöttél Isten elé, akkor ne úgy gyere, hogy tőled féljenek. Lássák rajtad a megváltott életedet, mert a megváltott ember az az Úré, és nem akar úr lenni mások felett. Nem.
Van-e Törvény? Hogyne lenne! Megszűnt a Törvény? Dehogy! Vátozott a törvény? Hát Isten azt mondja: „nem hagyhatom, Én magammal nem tudok ellenkezni – mondja Isten. – Amit kimondtam, az ellen már Én se tehetek. Egy alkotmányt egyoldalúan nem lehet megszüntetni.” Isten, uralkodó Isten, de az Alkotmánynak te is a része vagy, aki elfogadtad. Alkotmányt csak közösen lehet, egységesen lehet fölbontani. Egy törvényrendnél is ugyanez a helyzet. Itt két szereplő van, Isten és te, az emberiség. Se az emberiség nem rúghatja fel, se Isten nem akarja felrúgni. Se Isten nem akarja, és nem változtatta meg. Ugyan, mi miért akarjuk megváltoztatni? Miért? Ja, hát szeretjük a bűnt! A bűn késztet arra, hogy legyünk engedetlenek, legyünk lázadók, késztet. Enyhébb fokon csak vétkezünk, és olyan bűnöket teszünk, amit nem akartunk volna, mégis kísérthetőek voltunk, mégis gyengék voltunk. Attól se félj, mert Istennek a Szava még jóval a Golgota előtt elhangzott: „Én hosszútűrő vagyok, nagy irgalmú, Én várok. Türelmesen.” Ilyen Istenünk van. Jóval a kegyelem előtt mondta: „Tudom, ki vagy, mire van szükséged. És amíg nem vagy kegyelem alatt, addig mindez, amit Én ígértem, minden megtért emberre, mindenkire, aki Istent elfogadta, érvényes. De szükséged van arra, akit Én megmutatok. Szükséged van Krisztusra, hogy a lepel lehulljon, hogy ne félj a Törvénytől, hogy a Törvényt úgy értsed, hogy életet adó.”
„Az Úr pedig Szellem, és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.” Mikor átadod az életed Adonájnak, az Úrnak, lehull a lepel. Nem kell félned, mert Isten ígérete mind valós. Ha elbuknál, Ő irgalmas, hosszútűrő. Ha mész az úton, Ő vigyáz, hogy ne bukjál el. Ő az ÚR, a minden erő felett levő világ Ura. Miért félnél? Miért takarod be magad? Ádám, hol vagy? Igen, percenként ez a kérdés. Ne félj már, ne félj. A félelem elvesztése itt kezdődik: tudom, hogy az Úr az ÚR, és hogy ha elbotolnék, fölemel, vigyáz rám, és van tisztulás, szabadulás. Ő az Úr, és most már elmondhatom azt is, hogy nem a kárhozaté vagyok. Nem! Ha most ítélne, még mindig van lehetőségem kegyelmet kérni. Akkor nem volt. Mózes idejében még nem volt. Akkor a Törvény ítélt. De tudták a Törvényt! Ma tudnunk kell a Törvényt, minél jobban, hogy még több kegyelemben legyen részünk. A percenkénti megbocsátásban, a percenkénti rendeződésekben, mindenben, minden lépésünkben tudnunk kell: Ő hosszútűrő, de úgy, ahogy mondta, Önmagával sosem lesz ellentétes. A bűneinknek következményei vannak. A Törvény ma is Törvény, a Törvény ugyanaz, mióta Isten az emberiséggel Szövetséget kötött. Noétól kezdve. Noétól meg lett erősítve egy szövetség, szövetségként az emberiséggel. Onnan elkezdődött valami. Lett egy személyes szövetség Izrael népével, de újra kinyílt a szövetség minden emberrel. De ez mind EGY szövetség! Egymásba csatlakozó szövetségek. Egyetlen, változtathatatlan, örök Istennek a Terve, akarata, minden egyes emberre.
Egy kérdés, hogy én kárhoztatásnak vélem a Törvényt, és félek tőle, vagy kárhoztatásnak használom a Törvényt, és uralkodok általa? Ez a kérdés. Mert ahol nincs kegyelem, ott nincs örök. Ott van büntetés. Isten nem büntetni akar, hanem kegyelmezni akar. Isten nem azt akarja, hogy farizeusok üssék a többieket, kárhoztassák, hanem azt, hogy evangélisták mondják a jó hírt, hogy a Törvény megítél, de van kegyelem! Mert van élet, van élet a halál után, de abban meg kell halnom, hogy örök és új életem legyen. Meg kell halnom a régi életemnek, meg kell halnom a kárhoztatásból, meg kell halnom abból, hogy a Sátán is kárhoztasson, mert a Sátán is tudja a Törvényt. Nem egyszer, nem kétszer hallottam: „Én már olyan bűnös vagyok, hogy nekem már kegyelmet sem adnak!” Volt ilyen is. A Sátán is ugyan ezt mondja: „Úgy se tudod megcsinálni! Minek ez a Törvény? Ember vagy, éljél így!” Ott vannak a kísértések, hogy tagadd meg a Törvényt! Ott vannak a Törvény nevében kereszténykedők! Amikor a tiltott jelképeknek a törvényéről beszélgettek mostanában, úgy, mint sarló, kalapács, meg a többiek, tudjátok, úgy hozzácsatolnám a keresztet, ahogy van! Mert mire használták? Vérengzésre, önkényuralomra? Igen! Törvénytelenül! Az a kereszt, másik kereszt! Az a kereszt, amiről mi beszélünk, az a kereszt, ahol megszűnt a kárhoztatás, de a Törvény nem. Megszűnt a kárhoztatás és a Törvény Kegyelemmel lett teljes. Arról beszéljünk! Mi mindig arról a Golgotáról beszéljünk, ami feloldja a kárhoztatást Krisztus váltságművével és a bűn, a törvény kegyelemben megszűnik, ha átadod az egész életedet.
Nem kell lepel, ne félj! Nyugodtan menj Elé, és nyugodtan vigyél bárkit is oda, hogy nem kell félned! Isten nem egy kegyetlen Isten! Ő mutatkozott be Krisztusban! Önmaga, hogy értsd meg, hogy a kegyelem a kárhozatot megszüntette. De ne hidd el, és ne fogadd el, hogy a Törvényt szüntette meg! Mert te is állandóan ember vagy, ugyanazokkal a sebezhető tulajdonságokkal, mint akárhány ezer évvel ezelőtt élő ember is. Modernnek mondott, de a bűn ugyanaz. Isten örököt akar adni és ebben tudomásul kel vennünk: az, hogy én ember vagyok, örökké hajlamos vagyok bűnökre. Ezért a Törvény örök, mert embernek szól, Isten szeretet az, hogy tudja, hogy az ember megbotolhat, történhet vele vétekbe való elesés, és szüksége van Istennek irgalmára, hosszútűrésére és mindarra, amit felsoroltam. De ezen túl szüksége van arra, hogy többé ne féljen, mert a Törvény ma már a Kegyelem forrása.
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |