|
Orbán Béla:
Sabbath Softim -Igazságot, igazságot kövess!- Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán 2013. augusztus 10. Heti szakasz: 5Mózes 16:18-21:9; Háftárá: Ézsaiás 51:12-52:12;
Ennek a szombatnak a neve: Shabbat Softim, amely Mózes 5. könyvének a 16. fejezetében máris a 18. versben benne van, ez a softim szónak a magyar megfelelője, vagyis: „Bírákat és felügyelőket állíts minden kapudba, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, a te törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel. El ne fordítsd az ítéletet; személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét. Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. Ne plántálj magadnak berket semmiféle fából, az Úrnak, a te Istenednek oltára mellé, amelyet készítesz magadnak. Oszlopot se emelj magadnak, amit gyűlöl az Úr, a te Istened.”
A heti szakasznak már ezen kezdete, számtalan dolgot üzen számunkra. Először is az, hogy „bírákat és felügyelőket állíts” nem azt jelenti, hogy emberi hatalomról, egyházi felügyeletről, vagy vallási törvényekről szól itt a Biblia. „Bírákat és felügyelőket állíts minden kapudba”, az annyit jelent, hogy azokat állítsd oda, akik Isten Törvényeit ismerik és betartatják. A „kapuidba” pedig annyit jelent, hogy minden háznak van egy kapuja, amely egy szűrő. A városoknál a város vénei ítéltek, hogy kit küldenek ki a városból, vagy kit engednek be. De egy férfinek is a családjában ott kell lennie, feladata, hogy álljon a kapuban. Nem jöhet be akárki és akármi, ezért mondja Isten a választott népnek, hogy állítson bírákat és felügyelőket oda, hogy aki tudja, mi a Törvény – és itt a Törvény alkalmazásáról, és nem emberi, nem városi törvényekről, nem a népnek a törvényeiről van szó. Itt Isten Törvényeinek az ismeretéről és betartásáról van szó. Ezért mai aktualitás. Ma mindenki jön-megy, mindenki szabad, nyitott ajtók vannak, már nincsenek is ajtók talán. A pusztaságban, amiben élünk ma semmi, de semmi rend nincsen, semmi bekerítettség, semmi szűrő nincsen, hogy mit fogadunk be. A gyülekezetek ajtaja éppúgy nyitva van a világnak, mint a világ ajtaja a gyülekezeteknek, már minden egybemosódik szinte. És ha ezt a Törvényt elővenném, akkor nem emberi, nem gyülekezeti, pásztorok vagy emberek által alakított törvényekről kellene beszélni, hanem arról: ismered-e Isten Törvényét, vagy sem. Ha ismered, betartatod-e, vigyázol arra, hogy Isten Törvénye minden helyzetben, pontban, ki- és bemenetelben egyaránt a kapuban ítélet legyen? Mert a kapu volt az ítélet helye és nem az Aeoropágosz, nem a bíróságon volt az ítélet. Ott a kapuban már ítélet volt. Ha valaki érkezett, megkérdezték, hogy: honnan, miért, mit akarsz? És máris ott volt, hogy el kell fogadni a városnak, magának Krisztus Testének, annak idején a választott népnek a törvényeit, amit Isten adott nekik.
És itt a folytatásban benne van: „Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.” - Azt, amit neked ad. A Bibliában számtalanszor ott van: Isten adja meg a helyedet, és nem te választasz helyet. Nem te mész világgá és tekeregsz jobbra, balra, össze-vissza, mint azok a népek, amelyek mindenfele vándoroltak. Isten ad minden népnek, embernek, családnak helyet. Az első védekezés már önmagában a nép ellen szól, saját magunk ellen szól, hiszen amikor valaki elfoglalja stabilan a helyét, bemegy az ő életében, ahol ő már valaki, mint családfő, mint férfi vagy mint nő, már egy státuszban van, s akkor jön a két kísértés. Az egyik kísértés az, hogy elkezdek ácsolni, építgetni valamit az Úrnak oltára mellé. Valamit, amit lehet imádni, még Isten mellett is. Ez lehet az egzisztenciád, az, hogy én hívő ember vagyok, de közben építem azt, amit én imádok. Isten mellett elkezdem imádni az unokámat, a pénzemet, önmagamat, a megjelenésemet. Isten nem tűr meg maga mellett más istent! Még hogyha az apámról is van szó, vagy a nagypapáról, az emlékeimről, a jelenről, a jövőről, a terveimről...! Isten oltára mellé nem lehet bálványoltárakat építeni! S ebben nagyon sokszor elbukunk ám! Mikor két ember találkozik, elkezd mesélni a múltjából: „Amikor én katona voltam”, „amikor gyerek voltam”, „amikor a mamám ezt csinálta”, és lebuknak, lelepleződnek sokszor ezek az Isten oltára mellé épített mindenfélék. Isten nem tűri meg Önmaga mellett más isten jelenlétét, sem azt, amikor önmagunknak emelünk oszlopot vagy emlékművet és önmagunkat dicsőítjük. Az embernek nagyon sokszor önmagának épít emlékművet, hogyha nem tudja, hogy Isten rendjében mi a folyamata és mibe van beillesztve. Van, aki már megveszi a sírhelyét is, hogy saját maga már szépítgethesse, hogy hol nem fogja látni saját magát, amikor egyszer meghal. Ma igazából divat lett, hogy mindenki emlékiratot ír, még csak 30 éves, de már önmagára emlékezget, mikor szinte még nem is élt, de már emeli az oszlopot magának. Már építem az image-omat, a gyerekem előtt, hogy az imádja! De ezt sokszor csak úgy mondjuk, hogy „szeress engem!”, miközben minden második szavunk úgy kezdődik hogy „én bizony”. Sokszor az ember tényleg nevet, amikor katonatársakkal találkozik, aztán már lassan a Don-kanyarban találkoztunk, vagy az I. Világháborúban, és milyen hősök voltunk! Képesek vagyunk még hazugságokból is oszlopokat építeni, csak hogy legyen valaki aki dicsér bennünket! Isten keményen megmondja, hogy magadat ne imádd! Nem azért vagy a helyeden, hogy téged istenítsenek! Nem azért vagy a helyeden, hogy a tükörben azt nézegesd, hogy milyen nagy, milyen szép és milyen erős vagy, hanem hogy tedd a dolgodat a neked elrendelt helyen!
A bálványimádás folytatásával most nem megyek tovább, mert a bálványimádásnál természetes, és sokszor előjön a Bibliában, hogy mit kell tenni azzal, aki idegen istent imád. Szembesíteni kell, és meg kell szűnni minden bálványimádásnak. Egyszerűen ki kellett kísérni a táborból a bálványimádókat. Nem engedte Isten, hogy a választott népbe beszivárogjon a bálványimádás, mert ahová beteszi a lábát, ott már fertőz, úgy egy házasságban, háztartásban, mint a közösségekben.
E heti szakasz másik aktualitása az, ami a 8. verstől folytatódik a 17. fejezetben: „Ha megfoghatatlan valami előtted, amikor ítélned kell vér és vér között, ügy és ügy között, sérelem és sérelem között, vagy egyéb versengések között a te kapuidban: akkor kelj fel, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened. És menj be a lévita-papokhoz és a bíróhoz, aki lesz majd abban az időben; és kérdezd meg őket, és ők tudtul adják neked az ítéletmondást. És annak a mondásnak értelme szerint cselekedjél, amelyet tudtul adnak neked azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr; és vigyázz, hogy mind aszerint cselekedjél, amint tanítanak téged.” Naponta fordul elő velünk: „Most mit tegyek?” Valakivel afférom van, valakivel összetűztem, nem értünk egyet valamiben. És vége a kommunikációnak, vége a megbeszélésnek, mert nem tudják megbeszélni a dolgokat. Ha nem fogadják el és nem ismerik Isten Törvényét, akkor a mi kötelességünk, hogy az embereket a dolgok rendezésére intsük, mondván: Ha nem tudod rendezni az ügyedet a másik emberrel, akkor menj Legfőbb Bíró elé, a Messiás Király elé, és tedd le mindazokat! Ebben a korban, ebben az egymással nem működő kapcsolatrendszerekben, ami ember és ember között van, ahol senki senkivel nem beszél, de közben mindenki okos és mindenkinek igaza van, mert még a szavaink, a hétköznapi beszédünk is úgy kezdődik, hogy „az az igazság”, menjünk minden egyet nem értésünkkel Isten elé, hogy azonnal rendezhessük Előtte mindazt, amit magunk között nem tudtunk rendezni. Ennek a gyorsuló világnak, melynek a célja és iránya nagyon is látható, ebben a világban az ítélet is szinte felgyorsult. Az emberek nem beszélnek, nem értekeznek egymással. Nincs más, mint kimondani, hogy „Uram, itt van!” Magam is számtalanszor gyakoroltam ezt, hogy „Istenem, nem tudok vele beszélni”, „nincs miről beszélni”, „én úgy tudom…” – „Te igazold vissza!” És elmegyek a Főpaphoz, a Bíróhoz és leteszem Előtte az ügyet. A mai kornak az a szomorúsága, hogy Isten ítélete gyorsított eljárásban megy, s ezért rohamosan az áldások szűnnek meg, rohamosan látszik az emberek életében, hogy ítélet alatt vannak, rohamosan látszik, hogy a Bíró és az Uralkodó, a Király, a legfőbb Bíró maga a Messiás Király és a legfőbb pap, maga Krisztus, bizony, kezébe vette az ügyet. Mindez szomorú is, meg jó is. Én szeretném mégis azt mondani, hogy hadd működjön inkább ez az ószövetségi rend, és ha lehet, rendezzük egymással a dolgokat. Természetesen van, hogy valami megfoghatatlan számodra és nem tudod hova rakni a történteket; nem tudod az okát; ne tudod megmagyarázni; nem tudod Igével alátámasztani; olyankor minden egyes problémával oda kell menni Isten elé. És fel van sorolva, hogy „vér és vér között; szellem és szellem között; gondolkodás és gondolkodás között; sérelem és sérelem között; versengés versengés között”. Ne versenyezz! Nincs versengés! Nincs szellemben ütközés! Nincs ügy és ügy között különbség, ha egy szellemben vagyok valakivel. Ha valami ütközés van, és nem tudjuk Isten előtt megbeszélni személyesen, akkor oda kell tenni a Legfelsőbb Bíróság elé: „Istenem, Te tudod.”, „Te vagy a megtestesült, a testté lett Ige, Te vagy az, Aki az Atyától hoztad magát az Igét, Önmagadat, magát az ítéletet és magát a kegyelmet. Uram, leteszem Eléd.” Bizony sokszor rossz, mert tudom, hogy letettem, de számomra megfoghatatlan, hogy miért nem érti meg, miért nem is akarja valaki megérteni Isten Törvényét. De az ítélet ettől ítélet. Sokszor nem az a megfoghatatlan, hogy nem tudok valakivel beszélgetni, mert nem értünk egyet, hanem a legrosszabb az, hogy nem akar hallani! És abban már ott az ítélet, mert ott már oszlop van, önimádat vagy valakinek az imádata van, ott már valaki van Isten mellett. Lehet, hogy egy teológia, lehet, hogy valakitől olvasott valamit és azt szentségnek veszi. És amikor nem lehet egymással beszélni, ott az ítélet igen közeli.
Az ítélet után Isten tovább gondoskodik a következőkben arról, hogy magát az emberek közötti viszonyt rendezi, de az emberek közötti viszony után megemlíti, hogy „ha királyt akarsz választani”. Sámuel könyvében olvastuk, hogy a nép odáig jutott, hogy nem azt akarja akit Isten adott neki vezetőül, hanem ő akart, mint más őt környező népek, „kopírozni” és királyt választani. Isten azt mondja, rendben, neked is van lehetőséged királyt választani. Ez a király nem feltétlen Mátyás király, hanem az a király, akinek valami hatalma van fölötted. Magadat alárendeled valakinek és szabad alárendelned magadat valakinek, mert Isten megengedte. Egy családban, munkahelyen, közösségben is van vezető, akinek igazából nincs semmi jogköre, semmi hatalmi eszköze.
5Móz 17:14-15 „Mikor bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképpen egyéb népek, amelyek körülöttem vannak: Azt emeld magad fölé királyul, akit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, aki nem atyádfia.” És itt máris meg kell állnom: Mi az, hogy vegyes házasság? Király-törvény ellenes. Azt a férfit választhatja ki egy nő, a családja papjának, aki Krisztus családjából, Isten népéből van. Ez királyi Törvény, tetszik, vagy nem tetszik. Azt emelheti föl, mert Isten ott, abból, valakit bekészített, valaki ott van.
„A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, aki nem atyádfia.” Ez minden egyes uralomra vonatkozik! Nem uralkodhat fölötted idegen király! Tessék tudomásul venni, hogy egy olyan királyságnak vagy az állampolgára, ahol más király nem uralkodhat!Az, aki uralkodik, köteles a mi Királyunknak, a Messiás Királynak alárendeltnek lenni. és itt beszélhetnénk arról is, hogy mikor politizálhat egy pap, mikor vehet részt az állami hatalomban. Egy esetben, ha Krisztus hatalmával azonos az az állami, vagy bármi más, legyen az katona, politikus vagy munkahelyi vezető. Idegen nem lehet, aki másnak szolgál, aki mást akar, mint Isten. Nem lehet egy egyházi rend alá bemenni, amely nem Krisztus akaratával azonos. Nem lehet egy vallásos egyháznak az alárendeltje az, aki Istennek a szolgája. Nem tehetsz magad fölé idegent, aki nem atyádfia! A fölérendelés annyit jelent, hogy engedelmes is vagyok neki és amit ő hoz, amit ő ad, azt elfogadom tőle.
5Móz 17:16 „Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Egyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!” – ez ma ismeretlen fogalom, azonban abban a korban teljesen ismert volt. Azok tartottak sok lovat, akik hódítani mentek. A lovas katonaság volt a korunk páncélosai, a hadiszekerei, hadi kocsijai. Az az ütőképes sereg, amelyik el tud foglalni idegen területeket, amely gyarmatosít. „Csak sok lovat ne tartson” – legyen épp elég az, amit Isten rád bízott, és ne misszionálj ott, ahol nem kell, ahová nincsen Istentől elrendelt parancsod. Nem növeld a hatalmat, mert a hatalom birtokosa, Isten, mondja meg, hogy mettől-meddig. Sok lova ne legyen, mert ha sok lova van, abban már benne van a hódító, a gyarmatosító, és abban benne van, hogy visszamegyünk Egyiptomba. És itt van a keresztény misszionálásnak, mint kulcsnak a következménye: vissza a hatalomba, vissza a világba, és világivá válik az az egyház, amelyik éppen a lovait sokasítja és onnét ezt a királyt elfogadni nem lehet, mert az emberi akarat és uralom az visszavisz Egyiptomba. Hódításra hív, mert sok emberből sok pénz van! Emberi dicsőségek, oszlopok, pásztorimádat, egyházimádat és szépen összejön, egymásba karol a politika és az egyház, a hatalom és a vallásosság.
5Móz 17:18-19 „És mikor az ő országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a lévita-papokéból. És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden igéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje.” De jó lenne, ha ezt a törvényt úgy ismernék házasságkötés napján. „Ő lesz az én férjem, a családnak a vezetője, egy isteni rendnek, hatalomnak a képviselője.” Nem gyakorlója, mert hatalma nincs. Tanulja meg, írja le magának a könyvet, Isten Törvénykönyvét. Először a házasulandó férfi, tanulja meg az a rendet, amit sofetim, bíróként és végrehajtóként őrködni kell, hogy ne összevissza kormányozza a jövendőbeli a családját, házasságát. Először tanulja meg és írja le azt a könyvet, amit úgy hívnak, hogy Biblia. Hogy ezt a rá vonatkozó törvényt, a rábízottaknak is eltudja mondani: „Legyen ez őnála és olvassa azt életének minden idejében”, mert minden helyzetben egyedül csak Isten Igéje, Isten Törvénye az, amelyik választ ad. Az a Tóra tekercs, amiről itt beszél a Biblia, van vagy 15 kg. Néhányszor fölemeltem a fejem fölé, és egy kicsit erőlködnöm kellett, amikor megmutattam a zsinagógában a többieknek, és hogy ezt ilyen mosolyogtatóan mondom, tudod, hogy milyen nehéz férfinek lenni? Mindig legyen nálad a törvény! És ha kell, akkor most tudjad, hogy mi van benne, mert ha te írtad le a törvényt, akkor tudod, mi van benne, de mivel ember vagy, elfelejtkezhetsz, a kísértések és a gyengeségek közepette, ezért legyen mindig veled, hogy minden helyzetben Isten Törvényébe kapaszkodva mehess tovább! Ott kell, hogy legyen a fejedben, mert megtanultad, megélve azt mások előtt példa és bizonyságként, de ugyanakkor írott formában is legyen veled, hogy felmutathasd, hogy nem a saját igazadat hozod, hanem te is úgy tanultad. Az uralom, nem saját uralom, hanem Isten Törvényének és akaratának való engedelmeskedés. De jó lenne, hogy ha az ember így fölemelné mindig és minden nap a Törvényt, hogy „most mit kell tennem?” és „Isten vajon mit rendelt el erre a teremtett világra, és benne nekem?”, „Ebben a szituációban mi van?” És milyen jó lenne, ha Istennel ilyen élő kapcsolatban lennénk! Ő adott Törvényt, amit elővehetek, amiből tudhatom az akaratát, mert Ő azt már megmondta. És de jó ha vannak hitben, korban idősebbek is, akik már tudják „a miből mi lesz” törvény kérdését, és tudnak tanácsolni, hogy egy adott helyzetben mit kell tenni. Nem az üzletelés szintjén, azt keresve, hogy mi a haszna belőle, meg hogy lehet kibújni, hanem ismervén Isten akaratát. Ezt a mai világban sokszor elő kell hozni, amikor a tapasztaltabbak, akik már megírták az életük tóráját, törvénykönyvét, azok ki vannak dobva, mert nem kellenek! Mindenütt fiatalok viszik előre önmagukat a semmibe, minden gyakorlat nélkül. De jók lennének a bizonyságtevők, akik nincsenek, mert a Törvénnyel együtt kidobták azt is, aki annak hordozza, hiányoznak a tapasztalt férfiak hiányoznak. De jó lenne ezt a Törvényt ismerni tényleg!
Nálad van-e Isten Törvénye? Amikor elindulsz egy útra, tudod-e Isten akaratát? Amikor elindulsz egy útra, tudod-e mi a következménye? Hiszen Isten Törvényében mindig is ott van: neked jó, ha ezt nem cselekszed, neked jó, ha azt cselekszed. Hogy indulunk az útra? „Hát, majd meglátjuk!”? – Így nem lehet! Nem utólag kell megnézni a Törvényt, mert az már magyarázkodás, hanem minden egyes útra magaddal kell vinni, a már az általad megírt azaz ismert törvényt, amire bármikor emlékezhetsz, és amire Isten Szelleme, a Szent Szellem bármikor emlékeztethet. Ha megtanultad, saját magad írtad le a Törvényt, a saját bőrödön tapasztaltad, és a saját bőrödön tudod, hogy mi az és hogyan kell cselekedned. Mennyi mindent megúsztunk volna az életünkben, hogyha így indulunk el, ha valaki megtanított volna azt leírni, megtanította volna az életünkkel, „fiam, ezt így kell csinálni, én tudom”. Persze, amikor egy fiatal is belekerül egy élethelyzetbe, önmagának is meg kell írnia a Törvényt, mindenkinek a saját életében meg kell írnia a Tórát. Nem lehet más egyházi, vagy más bizonyságán élni, szent iratokon, meg különböző irodalmakon, neked kell megírnod az életed törvénykönyvét, amit Isten már rég megírt! De jó lenne, ha valaki fogná a tollat és azt mondaná: „na, gyere ide, az én életemben ez, meg ez, meg ez, írd le magadnak, vésd a fejedbe”, magyar nyelvben mennyi ilyen van, „vésd a fejedbe, azt, amit most mondok!”.
Két napon keresztül csak mosolygok, pontosan a sofetim kapcsán is, mert az emlékezet nagy dolog! Amikor valamikor Erdélyben szolgáltam, sok-sok gyülekezetben, és csak az Igét mondhattam (nem verbuváltam és nem lóval mentem), sokszor éhesen és majdnem gyalog. Sok nélkülözéssel és egyébbel, de szólt az Ige. Aztán jöttek, akik a lovakkal letarolták az összeset, az állami meg a pályázati pénzeken keresztül. Üzlet volt, pl. a cigánymisszió. Eltelt az idő és a héten, újra kell az Ige, mert vége a biznisznek, meghaltak a lovasok, elmentek, valahol újabb vadászterületet találtak, ahol lehet kaszálni. És mégis most, az az Ige, ami 10 évvel ezelőtt ott elhangzott, megint valakinek eszébe jutott, mert volt akkor valaki, aki hozta a Törvényt, és nekünk Törvényre, Törvénykönyvre van szükségünk. Ugyanígy eszembe jut az afrikai utam, amikor megérkeztem első alkalommal Afrikába szolgálni, és nem tudtam mire hívtak és amikor az első alkalommal, megszólalt pásztor (aki majd 15 ezer főt felügyel), minden kérdezés nélkül közli velem: „téged azért hívtunk, mert te zsidó vagy. Valami rád van bízva, és azt most add elő nekünk!” – El fog ez még hangozni, mert amit Isten ránk bízott, azt kötelesek vagyunk odaadni, mert ebben a törvénytelenségben és egyre romlóbb káoszban szenvedők fogják mondani: „add elő azt, a régit!”, „Tanítsd meg!” Aztán mosolyogtató volt a mai nap, mert szokás szerint, mielőtt idejöttem volna, telefonál a fiókám és elmondja, hogy mi van vele. (Ne izguljatok, nem oszlop és nem bálvány!) Fiam éppen csomagolt, mert utazik. A bőrönd már megvan, de nem találta a vonatjegyet, meg a a pesti lakáskulcsot. „Jövök a Skótmisszióba! – mondja – Bepakoltam a Bibliámat, bepakoltam mindent, már a vonatjegyem megvan és 20 perc múlva indul a vonat, és már a trolibusz jegyem is megvan, és megyek segíteni apának.” – „És mit akarsz segíteni apának?” - „Tanítani!” Nem voltam ott, de nem tudtam erre mit szólni... Ez nem az én művem. Van folytatás: a kis bíró, a kis felügyelő készülődik, 4 évesen, mert már valamit tud. Számomra megható, s a szívem csordul, mert akármilyen törvénytelen állapotban is vagyunk, azért ennek a 4 éves embernek kell vagy 15 év, amikor valakinek a szolgálója lesz, hogy megmondja neki az igaz utat, hogy megmondja, hogy hogyan... De jó tudni ezeket! Vagy jó tudni, hogy Afrikából tegnapelőtt a szolgálatunk segítésére Kongóból, az éhező Kongóból, valaki 20 eurót küldött. Figyelnek. Van ám itt éhség, csak az idő még nincs itt, de el fog hangozni az, hogy „bírókat, felügyelőket kérünk”, mert egy teljesen törvénytelen káoszban van ez a nyomorult világ, s ez Afrikában, Erdélyben vagy Budapesten... VALÓSÁG! Várom a hangot, kész vagyok. Várom a hangot, mert ezt az időt éljük, s amikor Isten szól, akkor keresni is fogják. Mert itt Isten szólt: bírákat és felügyelőket válassz! Nem ők kezdtek el, de egy felelet valamire. Akkor a választott népnél figyelmeztetés volt, hogy ha majd bemész, legyen, most viszont fordítva van, valahonnét kijöttél, vissza az eredetekhez, vissza a városodba, vissza abba a közösségbe, amelyik Krisztus Teste! Vissza oda, ahol kerítés van, a Törvények kerítése és ahol kapu van, mert nincs szabad ki-bejárása mindenféle mocskos parázna bűnnek. Eljön az idő, eljön, s ez az idő Isten kezében van!
S ennek a heti szakasznak a folytatása, az is aktuális (miért ne lenne aktuális?) a papok jövedelme. Senki ne ijedjen meg, nem fogok a tizedről beszélni, bár tizedike van. 5Móz 18:1-5 „A lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izraellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozataiból és örökségéből. Annak okáért ne legyen neki öröksége az ő atyjafiai között: Az Úr az ő öröksége, amint megmondta neki. És ez legyen a papoknak törvényes része a néptől, azoktól, akik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a lapockát, a két állat és a gyomrot. A te gabonád, mustod és olajod zsengéjét, és a te juhaid gyapjának zsengéjét neki adjad; Mert őt választotta ki az Úr, a te Istened minden te nemzetséged közül, hogy álljon szolgálatra az Úrnak nevében, ő és az ő fiai minden időben.” Nem folytatom a lévita törvényeit, de oda kell figyelni! A lévita papoknak ne legyen része, de a nép adjon neki. Istennek ez a rendje ma is! Istennek a rendje, hogy minden szolgálatot, ami Isten előtti szolgálat, maga a nép „szponzorálja”. Nem a moábiták és a többi kánaáni nép és nem alapítványi, pályázati pénzeken! És most is borzongtam, hogy némely teológián olyan szakokat vettek fel, amire a világ is megnyalná a száját, mert „élni kell”. Hanem tényleg tudják-e Krisztus Testében sokan, hogy a leviták azért mégiscsak a leggazdagabbak? Nem földet örököltek, nem ezt, vagy azt, hanem egy sokkal nagyobb gazdagságot, magát Istent, Isten ismeretét és Szavát, az Ő akaratát és Igéjét, Akinek az ismerete minden földi, és minden mulandó kincset felülír. Tényleg áldott, akinek Isten megmutatja Önmagát, áldott az, aki szolgálatra alkalmas, áldott az, akit Isten állított erre a helyre! De hol a nép? Hol van Krisztus Teste? Mindenféle adakozást, gyűjtést ismerek, pásztorok zsebébe, meg ilyen célra, olyan misszióra... de Krisztus Testében Isten munkáját ki végzi? CSAK Isten munkáját? Nem magát az építménynek, és az egyház fenntartását, hanem Krisztus Testének a működését! Ki az, aki népként azt mondja, hogy az én testemnek a másik részét, az áldottabbik részét, hiszen Istenhez közelebb eső részéről beszélek, azt fenntartom, hogy nekem is jó legyen? Hol van ez Krisztus Testében rendezve? Mert mindenféle kaszálást ismerek, mindenféle ruháskosarakat és szemetes kosarakat pénzzel kínálgatnak, hogy az Úr áldjon meg ezerszer, de hol van az a tudat, hogy ha a néphez tartozom, akkor van kötelességem? És hol van az, hogy a levita nyugodt lehet, mert Krisztus Teste akkor is van, ha nem látod? Ezt élem meg én is! Ha nem működne Krisztus Teste, akkor én már rég valahol mást csinálnék, mert nem tehetnék mást... Hol van Krisztus Teste? Hol a nép, mert a levitáknak adott Isten, semmijük nem lehet, és mindenük van. Istennél mindig ez a kettősség van: semmid nincs, de mindened van! Azért, hogy semmi, de semmi ne befolyásolhasson, hogy pártatlanul, nem függj a néptől, ne függj az emberi akaratoktól. Hol van ez az állapot? Hol vannak azok, akik valóban bírák és felügyelők és nem egyházi szolgák és beosztottak? Aki pártatlanul, Isten Törvénye szerint azt mondja, hogy ez van! És ha nem tudja, akkor elmegy a Főpap elé, és azt mondja: „Itt van Istenem, Te ítélj most!” Hol vannak teljes életátadású leviták? Mert önjelöltet sokat ismerek, ugyanakkor nagyon sokat ismerek olyat is, aki népnek vallja magát, de esze ágában nincs a levitát, magát Isten munkáját kötelességszerűen segíteni, hiszen Isten ezt is rendezte. Törvény van, viszont nép és levita nélkül nem lesz áldás, nem lesz Isten Tervének a megvalósulása. Bár Isten minden Terve megvalósul, de azoknál nem, akik a Királytörvényt nem tartják meg, mert az a király, püspök vagy politikus le fogja kaszálni őket! A bálványimádók Isten Törvénye szerint kirepülnek, és ki vannak csukva. Hol vannak a bíróknak, bíráknak és a felügyelőknek, Isten Törvényének ismerőinek, Isten Törvényeinek a betartatóinak a megbecsülése és működtetése? Ha lennének, akkor nem lennének kiskirályok, nem lenne annyi nyomorult házasság, uralkodó pásztor és nem lenne annyi szerencsétlen ember ezen a Földön. Csak egy Törvény, ami a többi törvényt, ha nem tartanak be, betarthatatlanná teszik.
És mégis, amikor elérkezek itt a hetiszakasznak a 18. fejezet 15. versében, azért van számunkra egy Messiási ígéret: „Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!” 5Móz 18:16-20 „Mind aszerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak! Az Úr pedig monda nekem: Jól mondták, amit mondtak. Prófétát támasztok nekik az ő atyjukfiai közül, olyat, mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nekik mindent, amit parancsolok neki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon! De az a próféta, aki olyat mer szólani az én nevemben, amit én nem parancsoltam neki szólani, és aki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta.”
Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened te közüled – Isten akaratát, Isten ígéreteit Krisztus adja nekünk! Ez az üdvösség, ez maga Istennek az evangéliuma, hiszen amikor a Hóreb hegyénél a választott nép ott állt, megkapta a 10 Igét, a Tízparancsolatnak hívott 10 igét, akkor egyből el is rettent, mert az Igével, Isten parancsolataival együtt van az ítélet is. Amikor Törvényt ad Isten, akkor már ítéletet is ad, azonnal, ítéletképes állapotban találja magát az ember, ahogy megismeri a Törvényt, azonnal ítélhető is lehet. Az Ószövetségnek ebben az időszakában élet és halál kérdése volt. Jól tudta a nép, hogy van egy Törvény, van egy Isten. Ha ismerem a Törvényt, máris számon kérhető vagyok. Itt mutat Isten először a Kegyelemre: „Jót kértél, mert ismered a Törvényt, de bűnözöl.”, „Jót kértél, mert engedetlen vagy, de valami van, valakit adok.”, „Valakit adok, ezt a prófétát, Akinek Én adom az Igét a szájába.” – Ő mondja meg mindazt, amit Isten parancsol!
Amikor arról beszélünk, hogy bírót és felügyelőt állíts, ez a mi korunkban már kegyelemmel együtt annyit jelent: ott a Szent Szellem, ami által Isten megítél, hiszen előveszi a fejedből azt a Tóratekercset, amit mondott Isten, és emlékeztet rá, és ebben benne van a lehetőség, hogy nem halsz meg. Ott a Hórebnél a nép nagyon jól tudta, hogy meghal, ha Isten most ítél. És Istennek a kegyelme itt mutatkozik meg először: jót kértetek, mert te ember vagy én Isten vagyok, törvény, bűn, ez egymással nem élhet együtt, de adok egy lehetőséget, adok prófétát a néped közül.
„Prófétát támasztok nekik az ő atyjukfiai közül, olyat, mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nekik mindent, amit parancsolok neki.” Olyat, mint Mózes, aki a népet vezette, Krisztust aki az Ő népét vezeti és minden Igét megmond. Amikor arról beszélünk, hogy bírót és felügyelőt válassz magad közül, Isten egyet továbblépett: nem neked kell választani! Ő választott Királyt, aki ítél, de kegyelmet is adhat. Krisztusban a Törvény és a Király egyben van. Maga Krisztusban benne van az összes elrendelés, amit itt olvasunk, hogy bünteti a bálványimádást. Ő az, Aki elé lehet menni rendezetlen, felfoghatatlan, megoldhatatlan dolgokkal! Ő a Király és Ő a Főpap. Ő az, Aki megáld parancsa szerint mindazt, aki Neki, az Ő hatalmában szolgál. A levitatörvényeket is, Ő, mint Főpap rendezi, a népen belül.
„És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!” Ő szól, maga Krisztus szólja Isten Igéjét, és nincs semmi törvénymegszüntetés,ami azt kevesebbé tette, megszüntette, „modernizálta” volna. Ő adta az Ő Igéjét. A testté lett Ige mondja neked és a Szent Szellem, amely számon is kér és emlékeztet, emlékezteti ezekben a hetekben a zsidóságot is a vigasztaló szombatokkal. Bizony számunkra vigasztalás, mert ebben a világban, mikor már alig-alig emlékezik bárki is valamire, még az előző 50 évre is nagyon kevesek, akkor ott van az ígéret, Aki emlékeztet, ott van Aki minden Igét ad: megmond mindent, amit parancsolok néki. Ő nem hallgat, és ha imádkozunk és kérjük, meg fogja mutatni a törvényeket, válaszolni fog arra, hogy ki a mi bíránk és ki a mi felügyelőnk. Hiszen az Ő Szelleme, amelyik azt megmondja (nem a lelkiismeretünk, Ő több annál) Ő az, ami belülről működik, és azt mondja, ezt ne tedd és aki felügyeli, hogy ne tehessed; Ő az, akire ha nem hallgatsz, akkor Isten ítélete a tied – itt már szabad akarat van.
A világ Ura itt van, csak kérdezni kell: „Mi a Te törvényed?” És a világ Ura, ha kéred, akkor ad eszközöket, amelyek az Ő Törvényét adják. Adja emberi szinten is a bírákat és a felügyelőket, akik a maguk életbizonyságaikkal a szabadok és a leviták elmondják, hogy „ez bizony, bűn”. Akik még elő tudják venni azt a Tóratekercset, amit minden királynak kellett hordozni a hóna alatt, azt a néhány 15 kilójával. Akit fog keresni az egész világ, mert egyre több emberrel találkozom, akinek fogalma sincs, miért van ezen a földön és fogalma sincs, hogy ez, vagy az, miért történt vele. Fogják keresni, fogják kérni, mert belülről valaki kényszeríti őket erre. Menj Krisztus elé, keresd azt, aki levita, aki minden kötözöttség éselvárás nélkül, csakis a színtiszta Igét fogja mondani. Eljön az idő, amikor a színtiszta Igét fogja vágyni ez a vergődő világ a halál szélén, amit Isten el is küldött ígérete szerint és támasztott Izrael népéből valakit, aki azt szólja, amit Ő parancsolt. Krisztus Uralma nem más, mint Isten parancsa, Krisztus uralma minden hatalom mennyen és földön! Amikor a Törvényt szeretnénk kikerülni és annak a végrehajtásnál próbálunk alkudozni, akkor igen veszélyes helyzetbe kerülünk, mert Istennek a Szava ma is érvényes: „És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!” Aki Krisztus uralmát semmibe veszi, lazára veszi vagy el se fogadja, csak köszönő viszonyban van vele, azt Isten meg fogja keresni! Meg fog keresni azokért a törvényekért, amit nem tudsz, hogy „miért nem tanultad meg?”. Meg fog keresni azokért a Törvényekért, ami nem kell, mert attól még ítélet van, mert attól még az igazság, igazság. Isten igazsága nem más, mint Krisztus. Út, igazság, élet! Az igazság Törvény nélkül csak elmélet. Ezért jó lenne még többet tudni abból a Tórából, amit talán el se kezdtél írni. Csak néha a sebeidet borogatod, pedig meg volt írva, ha ezt teszed, ez a következmény. Mennyi, de mennyi fájdalmat meg lehetne úszni! Mennyi, de mennyi Isten általi megkeresést el lehetne kerülni, ha először Isten akaratát, Törvényét ismerném. Keresd a bírót és keresd azt, aki Isten Törvényéről gondoskodik, hogy az be legyen tartva. Életkérdés, hiszen, ha igazságról beszélünk, akkor az életről is beszélünk és ha igazságról, és életről beszélünk, akkor az életed útjáról is beszélünk, és ha mind a háromról beszélünk, bizony arról a Megígértről szól minden. Keresd Krisztust, aki nem Jézuska! Keresd Krisztust, aki nem az egyház! Keresd Krisztus Testét, ami nem emberi tákolmány! Keresd a Királyt, mindenek fölött levő Királyt Jesua HaMassiah-t, vagyis Krisztust!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |