|
Orbán Béla:
A törvény, hit által Róma 4:13-18; Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség csendes napi alkalmán 2013. október 23.
Ezen a csendes napon a haragról beszélünk. A haragról kellene többet beszélnünk is, és pont délelőtt kicsit mosolyogtam magamban, hogy nem tudok miről beszélni, nem tudom, délután hogyan kell folytatni. Tényleg úgy voltam belülről, mert többfunkciós a gondolatom, amikor beszélgetek, azért imádkozni is tudok, meg fordítva is, azon gondolkodtam, hogyan is menjünk tovább a harag témájában és a beszélgetések során azért rá lett világítva, hogy miről is kell beszélni. Valamikor ifjú koromban, nem tegnap és nem holnap, hanem valamikor régebben, volt egy kedvenc énekem, amit a református kántorkodásom közben énekeltünk, hogy „ jön a harag napja lánggal”, és nekem annyira tetszett ez az ének. Megmondom őszintén, csak azért, mert a gyülekezet állandóan reszketett tőle, amikor benyomtam a legmélyebb hangokat. (Te zenész vagy, tudod, hogy ki az írója, 363. ének a református énekeskönyvben.)
De ennek a csendes napnak a 2. részében, ma a délutáni alkalmon a következő Igét veszem, a Rómabeliekhez írt levél 4. Fejezetét 13-18: „Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által. Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret: Mert a törvény haragot nemz: ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen. Azért hitből, hogy kegyelemből [legyen]; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk (Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt, az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja, mint meglevőket. Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod.” Nem folytatom tovább ezt a bibliai verset. Tulajdonképpen itt a „harag” szó az, ami ennek a napnak lényege, csúcsszava, és ki kell fejtenünk. Amikor beszéltünk délelőtt, akkor arról szólt a harag, hogy 3 féle harag van: a saját akaratunknak a haragja; Krisztus haragja; és Istennek a haragja. Mi ebben a különbség? Amikor ezt a bibliai verset veszem elő, ahol a 15. vers tartalmazza a haragot: „Mert a törvény haragot nemz: ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen”, itt kell megállnunk, azért, mert a harag és a Törvény együtt jelentkezik. A harag és a Törvény együtt jelentkezik, a Törvény és az Igazság együtt jelentkezik az életünkben is. Azért, mert az igazságot is megosztjuk, hogy kié az igazság: önigazság, Krisztus igazsága, vagy Isten igazsága. Ha ez a 3 együtt nem ugyanaz, abban a pillanatban a Törvény haragot nemz!
Itt kezdődik a kérdés, nem a Törvény elvetéséről szól itt a Biblia. Nem arról szól, hogy a Törvény által igazulunk meg, hiszen a hitet említi csúcsként ez a bibliai megállapítás, ez a bibliai Ige. Azonban tényleg itt a kérdés: kell-e Törvény, vagy nem kell Törvény? Én most a törvényre, igazságra és a haragra teszem a hangsúlyt, erre a 3 szóra. Ha nincsen Törvény, akkor valóban nincsen ítélet. Ha nincsen Törvény, akkor nincsen harag. Ha nincsen harag, akkor nincsen Isten elé állás, hiszen Isten elé állás a haragnak a megfelelője, épp mondta Eszter is a délelőtt folyamán. Isten elé állni nem más, mint megítélni, Előtte lenni, az arca előtt lenni. Ha nincsen Törvény, akkor nincs Isten elé állás. Akkor hol vagyok? Istentől távol. Nem vagyok Előtte, nem hallom a Szavát, sőt, nincsen Kegyelemben részem sem. Meg kell érteni, hogy nem a Törvény betartása, a „bezsidózás, a betörvényeskedés, a befarizeusodás”, nem az, ami engem üdvösségre visz, márpedig harag helyett nekünk az üdvösséget kell élnünk, gyakorolnunk a másik irányába. Azonban az Isteni harag annyit jelent, hogy ha én ismerem Isten Törvényét, akkor megértem Istennek a haragját, nem ítéletét, haragját, ami annyit jelent, tudom, hogy oda kell mennem: „Uram engedetlen voltam, és üres a beszédem. Vallásos farizeusi a beszédem”, ami Isten számára harag. Délelőtt volt módom ezt a két bibliai verset elővenni efézusi levélből.
Ez a kérdés tehát, kell-e Törvény? Kell, kell, hogy Isten haragját megértsük! Kell, hogy megértsük, hogy ez a harag nem az az emberi harag, ami egymással háborús. Mi nem Istennel háboruzunk. Mi Isten alárendeltjei vagyunk Krisztusban. Ez a kérdés: akarom-e Isten haragját, hogy oda tudjak menni a Főpaphoz, magához Jézushoz, hogy vidd az én áldozatomat oda, mert szeretnék nem Isten haragjában, hanem Istennek a szeretetében, az Atyai Házban lenni. Szeretnék ott lenni! Ezt a haragot meg kell értenem! Ha nincs harag, nincs Kegyelem! Tessék megérteni! Ne mossuk össze a két haragot, hogy egymásra haragszunk, mert nincs jogunk egymásra haragudni. Haragudni egyetlen valakinek van joga, aki a törvényt szabja. Egyetlen egy valakinek van joga törvényt szabni, az nem más, mint Krisztus. Egyetlen egy alapokmány van, amit Isten rendelt, adta hozzá a törvényét, a királyi törvényeket viszont Jesua HaMassiah adja számunkra. Neki a Törvény által szabad haragudni, azért, mert maga Jesua HaMassiah azért haragszik ránk, mert az Ő engedelmességét mi nem követjük, úgy hogy mi Őhozzá vagyunk engedelmesek.
A jogosultságot kell tudomásul venni. Ahol nincs törvény, ott káosz van! Ott, ahol nincs Törvény, ott halott életek vannak. Ahol nincs törvény, ott nincs harag. A harag adja az életet, a negatív és a pozitív oldalon is. Isten haragja nem az emberi harag! Isten haragja az az Elé állítás: Mit csináltál, fiam? Az az atyai szeretet. Szeretném, ha nem. Szeretném, ha rendeznéd az életedet. Szeretném, ha a Törvényemben lennél, és nem kellene haragudni rád. Ez a harag egy vezető, egy gyógyító és Krisztus uralma alá vivő harag. Ahol nincs harag, ott nincs Törvény. Értsük meg! Minden törvénynek a felfedezése nem más, mint felfedezése a mi engedetlenségünknek, felfedezése annak, hogy én milyen engedetlen voltam, ekkor, akkor, akár most is, felfedezése annak, hogy mennyit mondtam: „Igen Uram, követlek”, és sehol semmi, mennyire jó, hogy elleszek, sehol semmi, mennyire igyekszem követni Krisztust. Dehogy léptem mellé, csak beiratkoztam valahova, bemerítés, vagy akármilyen szinten.” Ahol nincs Törvény, nincs harag.
Ez olyan jól hangzik: de jó ám békességben élni! Értsétek meg, van hamis békesség. A békesség a rendezettségnek a következménye. A békesség a szövetségnek helyreállítása, a szövetség kötésének és a szövetség rendeződésének, Isten és ember közötti békének a rendeződése. Ez pedig harag nélkül nem megy. Harag nélkül nem megy, mert a harag nem más, mint a parancs Istentől: „Rendezd a viszonyodat!” Rendezd, helyezd az életedet Krisztus alá. Ez az üdvösséged kérdése is. Nem rád haragszik Isten, a bűnödre haragszik. Nem téged gyűlöl, a bűnt gyűlöli. A harag tárgya a Sátán. Isten haragja mind az, ami benned a Sátán uralma alatt van, arra haragszik. Arra a gondolatra, tettre, mindarra, amit esetleg más irányába is használsz, mert a bűnt nem csak magad ellen, hanem mások ellen is elköveted.
Valóban, az ígéret Ábrahámban mindenkinek szól, és azért is jó ez a bibliai vers most itt, mert Ábrahám nevében akarnak ma globalizálni az egész világon. Ábrahám a minden! Nem! Menjünk egy lépéssel tovább: Izsákban a minden – nem benned van minden, Izsák fiam -, hanem abban az Izsákban, akit Ábrahám odatett az oltárra. Ott, az odatett éltedben van a folytatás, ott a megváltott népben van a folytatás. Ábrahámban a kezdet van, a befejezés, a folytatás Izsákban van. Izsákban, mert Isten így rendelte el. Ezen a világon a Sátánnak ma is érezhetjük, láthatjuk azt a tempóját: „Egyesítsük! Hát hol tudunk egyesíteni? Ábrahámban! Ábrahámban, hát minden nép onnan származik, hajrá, lesz béke, nem lesz harag!” Isten nem azt mondta, hogy nem lesz harag. Isten nem azt mondta, hogy nem lesz ellenségeskedés egyik és másik között. Gondoljunk arra, hogy Isten kijelentette, hogy még az anyaméhben is lesz: Ézsau és Jákob, még ott is lesz egymással ellenségeskedés. Isten nem azt mondta, hogy nem lesz közöttünk harag, isteni harag és azt is tudjuk jól, Isten nagyon jól tudja, hogy az emberi harag is a földön teljesen természetes, amióta az Édenkertből kijöttünk. Amióta az Édenkertből kijött az ember, teljesen más, hiszen ott már gondolatok, a választási lehetőségek más neked és nekem, a döntés után más. A lehetőség szabaddá teszi a haragot, az emberi haragot. Szabaddá teszi a különbséget, az összeütközést, a másságot, mindent szabaddá tett. Amikor a tudás fájáról vett az első emberpár, akkor megvette a haragot is, mert nem egységesen megy az emberiség erre, hanem két út van előtte: a Sátán és Isten útja. És ebben ott vannak az ütközések, tetszik, vagy nem tetszik. A hamis béke az, ha mi cinkosok vagyunk. A hamis béke az, ha mi elfogadjuk a másik, az ellenség szellemiségét. Ezzel részévé is válunk, nem csak babitsi módon: „cinkos, aki néma”, nem csak, hanem részese lettem.
Tényleg ez a kérdés: „Kell-e a Törvény? Mert most a másik oldalnál is van probléma: sok ember a törvényt keresi. Hogy lehetne nekem eljutnom az igazságra, Isten közelébe és a végcélt tekintve, az üdvösségre. Csak hit által. Akkor nem kell törvény? Dehogy nem, kell Törvény! Ezt a kettőt tessék összerakni: a Törvény hit által! Lehet, hogy új fogalom, lehet, hogy ritkán emlegetett fogalom, mert biztos más is mondta már ezen a földön, vagy Budapesten, vagy akárhol. A Törvény, hit által. Hogyha Isten adott nekem valamit, az jó. Ha Isten adott nekem valamit és én kérem, akkor meg tudom cselekedni, különben nem. Ha én nem kérem, hanem magamra erőltetem, akkor a Törvény sem jó, csak kellemetlen, gépies, vallási szokás. Tudom-e, hogy jó nekem akár a Szombat kérdése, akár mindaz a Törvény, amit Isten adott, vagy gépiesen csinálom, hit nélkül? Akkor az önmegváltásig eljuthatok, de mindenképpen a jogosultságokat verem az asztalon Istennél, hogy „én megtartottam, én megcsináltam, hát mi van?” Nem, a Törvény hit által! A Törvény hit által, belső haraghoz is vezethet. Mert akkor, ha valaki törvényeskedve él, nehogy azt gondolja valaki, hogy belül nincsenek harcok! Haragszom magamra. Ma szombaton azt csinálni, mint a többiek, de haragszom és nem. Haragszok, hogy miért csinálod, és haragszok azért, mert csinálom. Oda-vissza bent mennek a háborúk az ember belsejében, az ember szívében. Tudom-e, hiszem-e és gyakorlom-e azt, amit Isten adott nekem: hit által a Törvényt, és ez nem butaság, hanem rábíztam az életem Istenre, és Ő adja a bizonyságokat, Ő adja az üdvösséget, Ő adja, és nem jutalékos rendszerben és nem a Törvény betartásának az okán, hogy megjutalmazzon. A Törvénynek nincs jutalma. A Hit és a Törvény együttességének van egy olyan jutalma, amit úgy hívunk, hogy Bizonyság, amikor meglátjuk, hogy jó a Törvény nekem, meglátjuk, hogy a Törvény ismerete bármennyire átvilágít engem és bármennyire összetör, de mégis Kegyelemhez visz, mégis üdvösségre vezet. Jó lenne a kettőt valahogy együtt érezni, a Törvény és a Hit egységét. Hiszem, hogy amit Isten adott, az jó. És itt van a mi biztonságunk, hogy amikor Isten ad egy Törvényt, hozzá hitet, HAMAROSAN megadja hozzá a bizonyságot. Megadja magának a pecsétét, hogy „lásd, ez Tőlem való”.
Nem egészen csatlakozik ide, mégis ki kell mondanom, hogy mindenki tudja: közel 1 évvel ezelőtt kész lett az a nyolcszázvalahány oldalas könyv, ami tanításokat tartalmaz. Kész van, majdnem nyomdakészen, ahhoz pénzünk nincsen, ahhoz bevételem nincsen, még nyugdíjam se lesz, semmi, hitből élünk. És mégis tudtam, hogy Isten akarata, hogy meglegyen. Tudtam, és ma első lépésként azt mondom: hálaadással vagyok Isten irányában, hogy egyben van az a könyv anyaga, hálát adok, hogy voltak, akik írtak, szolgálatként küldözgették, úgy állt össze a könyv, hogy többen, több helyről leírták az igeszolgálatokat. Összejött, és egy évig álltunk úgy, hogy ez szép, együtt van, de a szó valós értelmében egyetlen egy forint nincs rá. Egy évvel ezelőtt, és mégis bennem volt, hogy tudom, hogy kell. Tudom, és teljesen nyugodt voltam. Nem kérdeztem, Istenem, mikor már, meg hogyan, meg variálunk. Lettek volna ötleteim, hogyne. Fölteszem az internetre, hányan vásárolnak, előleget küldjétek meg, előre kifizethetitek, abból meg kikerül a postaköltség, a fele összegét kifizetem a nyomdának, amikor eladjuk, akkor a nyomdának a másik felét, ha jól osztok-szorzok, még marad haszon is rajta. Meg tudom oldani. Nem! Itt jön a kérdés: hiszed-e, hogy Isten rád bízott valamit? Akkor az Ő Törvényében is van, az Ő akaratában is van, mert Ő akarja azt, hogy az Ő Igéje mindenhova eljusson. Akkor ez meg fog történni. És, szeretettel kérek mindenkit, aki tud egy jó nyomdát, akár holnap elvihetjük, kifizethetjük. Ez Isten! Ez, amit most mondtam: a Hit és a Törvény együtt. Ha Isten akaratában van valami, és a te hiteddel találkozik, és együtt működik, az VAN. Az van. Isten akarata és a te hited, együtt. Üdvösségig is visz, de a hétköznapokban ilyen csodákat tud neked bizonyságként adni másoknak. Így köszönöm Istennek, hogy vannak Testvéreim, nagyon erősít. Így köszönöm Istennek, hogy ha Ő ki akar adni egy könyvet, ki fogja adni, bocsánat, mi közöm hozzá, és minden így működik a mi életünkben is. Van-e hited, és Isten akaratát, Törvényét ismered-e? Ennyi. Ha ezt összerakod, ha együttműködik, a te életed egészen az üdvösségig rendezve van. Ha mindig hitben vagy, és mindig az Ő Törvényében és mindig az Ő akaratában és mindig engedelmes, és nem üres szavaid vannak, és nem hitetlenségek vannak és nem emberi akaratod, hogy most, akkor gyorsan teszünk valamit. Mert ha én tenni akarok valamit, akkor a harag is ott van, mert lökök félre valamit, félre az útból, haragszok, hogy nincs adakozó, haragszok, hogy nem adnak emberek, haragszom ezért, és a harag betette a lábát és elválaszt. Embereket választ el. A mi dolgunk semmi más: hinni és betartani Isten akaratát. A hitet Isten adja, ingyen, bérmentve, az akaratot te adod, igen, akarom. De ehhez kell egy szellemi vezetés, amikor azt mondom, tudom Isten akaratát. Tudom, és várok, és nem hisztizek, nem türelmetlenkedek, nem szidom Istent, bocsánat, mert van ilyen. „Istenem, én most megcsináltam valamit és sehol semmi? Most mi van?” Ezt haragnak hívják. Harag, és akár Isten irányába egy harag kimutatása. Akár Káin! Akár káini szellemiség, mert Káin Ábelre volt dühös, de nem Ábelre, mert Isten nem fogadta el az ő áldozatát. Tudod, ha mi Isten ellen haragszunk, abban a pillanatban azt megmutatjuk az embertársunkon. Vigyázz, hogy hogyan haragszol valakire, mert tulajdonképpen Istennel van bajod! Vigyázz, hogy emberi haragod nem más, mint Isten ellenes, mert ha Isten valakinek az életét elrendelte, és valakinek az élete Isten kezében van, és te ezt nem hiszed el, ott a harag van. Ott bizony harag van.
És amikor ezt a bibliai verset olvasom, hangsúlyosan ki kell emelnem: nem a Törvény szerinti megigazulásról beszélünk! A hit által, de a törvény szerint. Óriási munka, óriási felelősség! A hitedet nem tudod tovább adni, mert azt kaptad, nem a tied. Az Istennek az ajándéka, a hit ajándéka valamennyiünk életében, de az, amit kaptál Törvényt bizonysággal, neked kell tovább adni másnak, hogy kérje el a hitet. A te bizonyságod nem azt jelenti, hogy benned kell hinni, hiszen a te bizonyságaidat, a te tanításaidat a Törvényről, bármit, nem azért adta, hogy te legyél az elsőszámú. Pontosan azt mondja, ne legyél elsőszámú, hanem a te hited alapján valaki Istenhez oda tudjon menni: „Istenem, adjál hitet!” Nekünk nem gyülekezethez, emberhez kell vezetnünk embereket. Bizonyságnak kell lenni, hogy meglássák Isten Törvényét az életükben, meglássa a mi életünkben, hogy a haragból bocsánat van, Isten haragjából üdvösség van, mert átadtam az életemet, mert Isten akaratában, Isten Törvényében vagyok. Abban a pillanatban elindul valakinek a szívében: „Istenem, én is szeretném”, és ezt úgy hívják, hogy Hit. A vágyakozásra Isten hitet ad. Azért mondtam el ezt a bizonyságot, nem dicsekvésképp. Azért mondtam el ezt a bizonyságot, hogy kész a könyv és kész a feltétel, és Istenre várok, adjon megfelelő nyomdát. A címzettek már rég-rég megvannak, mert ha Isten kezében van ez az ügy, akkor lehet, hogy már a 3. kiadásnál kell már szenvednem. Bocsánat, dolgoznom, mert szenvedni nem fogok. Dolgozni, mert annyian várják! Isten tudja, mennyien! Egy biztos. Ha ki kell adni, akkor van, akinek a kezébe oda kell jusson, van. Nem magamnak lesz papírvár valahol, nem magamnak lesz raktáron.
Tényleg ez a kérdés, vagyok-e bizonyság másoknak, hogy az én bizonyságom másnak hitet adhasson úgy, hogy elkérje Istentől a hitet? Ennyi, ez a dolgod. Nem isten vagy! Ne haragudj, hogy valaki nem tért meg, ne haragudj, ha valaki nem hallgat rád, Neked egy dolgod van: mutasd meg azt, hogy neked Isten mit adott. Adott hitet, adott Törvényt, a Törvény által megismerted haragját, a haragból lett bocsánatkérés, lett életátadás, lett engedelmesség, lett élettel teli szavad, és nem üres szavad, nem teológia, hanem bizonyságtétel. Ez a mi dolgunk, és a mi dolgunk pontosan a Törvénynek a megtalálása.
A Törvény előtti törvényeknél tartok most. Amikor nem volt még Törvény, vajon Noé előtt milyen törvények lehettek? Pontosan arra járok, mert keresem azokat a mély gyökereket, hogy Isten mit adott az egész emberiségnek és nem nagy akarok lenni, hanem szeretném azt adni, amit önmagam megélve, és a bizonyság által másnak hitet adhat, mert elkéri Istentől. Ez a dolgod, a Törvényt keresni, ne érezd Isten haragját. Mert ahol törvény van, ott van harag. Na de milyen törvény van? A te törvényed? Hát ott van harag, ha nem tartja be a gyerek, nem tartja be a kollegád, nem tarja be a kiszemelt áldozatod, ott van harag. Pipa vagy ám, mérges tudsz lenni, nem tartja be az én akaratomat, mert ez így van rendjén, házirend van, asszonynak kuss, gyereknek hess, hadd ne mondjam magyarul tovább! Ez a rend, ez törvény, és úgy szerették a szülőket, meg a nadrágszíjat, meg a sok mindent. Ez a rend, vagy mi a rend? Ez a törvény, vagy mi a törvény? Melyik törvény ad háborút, ad háborúságot? Melyik törvény adja a haragot? Az a törvény, hogy ebben az egyházban ez a rend? Haragszunk a másik gyülekezetre? Haragszunk. Ez Istentől való? Nem kellene valahogy a Törvényben, maga abban az alkotmányban, ami Krisztusban valósult meg, abban a Szövetségben, amiben Isten az egész világgal rendezte a béke szövetséget, nem kellene abban megtalálni végre egymást? És minden emberi haragtól mentesek lennénk. Minden Törvény erre a békességre visz, mert haragot szül, Isten haragját. Szükségünk van Isten haragjára. Addig legyen harag, amíg nem ítél. Addig jó, míg Isten csak haragszik, és azt mondja, ezt nem jól csináltad. Addig a jó, amíg Isten haragszik, ha már Isten ítél, az más. És nekünk meg kell jelenni valamennyiünknek Isten ítélőszéke előtt.
Annak az embernek a temetésén, akién voltam szombaton, aki majd’ apám volt, ő jelölte ki a temetési liturgiának az énekét, ezt az éneket első helyre tette: „Nékünk, mindnyájunknak meg kell jelenni Isten ítélőszéke előtt”. Ez volt a hálaadó Istentiszteletnek az első éneke. Nem tudom, ki mit érzett. Mi valamikor ezt együtt komponáltuk is, sok más énekkel együtt, és összeszorult a szívem. Az a búcsúztatás, hálaadó Istentisztelet, rólam is szólt. Nekünk, mindnyájunknak meg kell jelenni Isten ítélőszéke előtt, de tudod-e, hogy előtte, de jó, hogy haragszik Isten, mert még élsz! Amíg érzed Isten haragját, addig élsz, addig nem az ítélőszék előtt vagy, ahol már nincs harag. Ott ferdiktum van, ennyi, jobbra, balra.
Kérjük Isten Törvényét, hogy érezzük az Ő haragját. Kérjük Isten Törvényét, hogy az Ő haragjára az alázat növekedjen bennünk: Uram, itt vagyok! Legyen messze a mi hazug békénk az életünkből. Legyenek messze a hazug törvényeink. Legyen messze a mi hazug szabadságunk, törvényszegésünk, törvénytiprásunk, legyen messze tőlünk! Nekünk Isten haragjára van szükségünk mindig, ami nem emberi harag. Nem akarom kimondani, hogy ne félj, ez nem az a harag. Ez az ejnye, ejnye, az atyai ejnye, ejnye. Ez az atyai „haragszom, fiam, de tudom, hogy megtanulod”. „Haragszom, fiam, megbocsátok, de máskor elő ne forduljon” Ez az a harag, amire szükséged van! Ha nincsen Isten Törvénye, akkor nincs Atyád! Akkor te egy hontalan, árva gyerek vagy, akit bármikor a Sátán úgy, ahogy van, bekebelez. Mert ő tudja a békességet, tudja a haragmentességet, a toleranciát, szeressük egymást gyerekek, tudja! Tudja a vágyaidat, hogy te békességre vágysz, és olyan hamis békességet ad, hogy belehalsz. Melyik békesség kell? Melyik harag kell? Kell-e a kegyelem, vagy meg szeretnéd úszni az ütközéseket? Hogy meghajolok Isten előtt, hogy rendezem az életemet, rendezem a földi életemben a harag kérdést, és odamegyek a testvéremhez, hogy ne haragudj, mert én voltam, aki akartam valamit. És a te haragod szűnjön meg este lefekvéssel. Mennyire érvényes! Ma én ezt akartam. Ne menjen le a Nap, hogy oda ne álljak Isten elé: „Istenem, tulajdonképpen Te ellened voltam, amikor én haragudtam, mert az én akaratom nem sikerült valakinél, tulajdonképpen Téged vádoltalak valamiért”. Tudsz-e úgy Isten elé állni, hogy duzzogtál? Akkor Isten ellenes voltál, könnyen megesik. Az ember haragszik, hogy hol vannak a többiek, hol vannak még mások. És honnan tudod, hogy Isten nem akarta, hogy itt legyenek? Honnan tudod, hogy miért nincs itt? És honnan tudod, hogy ezt az alkalmat ki hallgatja, akit nem is ismersz? Mi közöd neked a te akaratodhoz? A te vágyaid, a te akarataid, miért tesznek haragossá? Tudjátok, amikor erről a könyvről beszélek, hogy ez a jelentős összeg, egy pillanat alatt ott volt a kezünkben, pont abban az időben történt, amikor hát kicsit haragos voltam, hogy még a terembér is alig jön össze havonta. Ennek a teremnek a rezsije. S egy kicsit behúztam a nyakamat és azt mondtam, bocsánat Istenem. Haragudtam? Te így válaszoltál. A másik oldalon nagyon sokszor a sokszorosát így letette.
Hitben erősödni annyit jelent: nem félek. Hitben erősödni annyit jelent, hogy tudom, a Te Törvényed fokozatosan, mindenkivel, akivel együtt vagyok érvényes, hatályos és engedelmes testvért ad. Istennek engedelmes testvért. Kell a Törvény? Ahol Törvény van, ott harag van. Passz, dobjuk ki a törvényt! Nagyon jól prédikálnék erről vallásos módon. Ajjaj, testvérek, nincs Törvény, nem fogunk haragudni egymásra! Pont akkor fogsz haragudni. Akkor, abban a pillanatban mindenki-mindenki ellen harcát csinálhatod, beléphetsz abba, hogy ki lesz a parókián a következő utódod, aki megfúrt, ki az, aki okosabb, szebb, jobb, több pénzt keres, ki az, akit a hívek szeretnek. És hadd ne mondjam tovább a variációkat. Abban a pillanatban! De, hogyha Isten haragja lesz, akkor testvérek lesznek, család lesz, kevesebben lesznek, de egy akkora békesség lesz, ami Krisztus Testében van. Lehet választani! Nem kell Törvény, sokan vagyunk a sok haraggal, rengeteg háborúsággal - kell a Törvény, Isten haragjával, és leszünk kevesen. Mert ezt a haragot kevesen vállalják ám! Isten haragját, Isten megítélését kevesen vállalják ám! Hát az olyan fájdalmas ám. Fájdalmas Isten elé lépni, tudom. De hát Isten nem azt mondta, hogy egyszer lépj Elé, hanem azt, hogy naponta, és ha naponta Elé léptél, akkor nem is olyan fájdalmas a következő nap. És ha naponta Elé lépsz, akkor nem így összegyűlnek a problémák, a sok keserűsége a haragnak, hanem csak a rendezés van, s ez a rendezés már egészen más, ez a hívő élet. Kérhetem, hogy Isten haragudjon rám: Uram, mutasd meg a Törvényedet! És amikor egyre több Törvényt ismersz, és egyre csökken a dölyföd, a nagyságod és egyre alázatosabb vagy, akkor egyszer megérzed, hogy Isten nem is haragszik. Jó az Ő kezében lenni, jó a Király uralma alatt lenni és akkor Krisztus se tovább megy, hogy haragszok rád, dehogy gyógyítok, hanem Vele mész gyógyítani, Vele mész szolgálni, mert Ő a te szívedben lesz.
Melyik harag kell? Egyik se? Olyan nincs! De ha ajánlhatom, az emberi harag helyett, kérjed Isten haragját. És Ő azt mondja: „Kinyitom neked az Igét, ott van benne az Én alapokmányom, ott van benne a Szövetségem, a megújított Szövetségem, a már minden embernek adott Törvény, a minden embernek adott Törvényben ott a te részed, a minden, tanulj.” A hívőélet tanulás, a törvény megismerése, Isten haragjának a megismerése, ami már feltételes, hiszen ha kimondod, hogy nem akarom azt, ami nem az Ő akaratában van, ha nem akarok az Ő Törvénye ellen lenni, akkor miért érezném meg az Ő haragját? Rádöbbensz arra, hogy olyan jó a Törvény, csak egyszer, amikor megismerem, akkor üt szíven, de másodszorra tudom, hogy Isten szeret, mert érettem adta, a megbocsátásért adta, és az üdvösségért adta. Az Ő saját akaratát ezért adta. Kell-e harag, egyszer? Kell-e harag naponta, sokszor, hogy utána már a szerető, megbocsátó szívét Istennek azt tudjad, azt éljed, és abban éljél. Nem a Törvény fog megmenteni. A Törvény és a Hit együtt. Nem a Hit fog megmenteni, hanem a Hit és a Törvény együtt, mert ezek adják nem mást, mint Isten megváltó szeretetét, kegyelmét és az örökéletet. Együtt! Ne válaszd külön! Értsétek meg, az elválasztás a legnagyobb fegyvere a Sátánnak! Mikor bibliai verset szétválaszt, amikor kiveszi a szövegkörnyezetéből, a szövegből kivesz egy mondatot, fél mondatot.
Itt ez a bibliai rész arról szól: a Hit és a Törvény együtt, a Törvény és a Hit együtt. Együtt a megbocsátástól az üdvösségig egy folyamat, a hívőélet folyamata. Nem befejezett, elkezdődő folyamat. Istennek más a haragja, mint a mi haragunk. Ezt olyan jó volna megélni, olyan jó volna megérteni, hogy megítél Isten, de meg is kegyelmez. Mindenben megélni, hiszen az egész életünk erről szól: mindent elrontottunk. Erről szól. És megtapasztalni, amikor Isten így szól: elrontottad, de itt az új, elrontottad, de van másik, elrontottad ember, mert ember vagy, de szeretlek. De ha nem tudom megmondani neked, hogy ezért haragszom, te mindig benne maradsz abban a mocsokban, mindig benne maradsz abban a halálos helyzetben. Szeretlek ember, haragszom! Haragszom, hogy nem érted a szeretetemet, haragszom! És én is haragszom. Haragszom azokra, akik azt mondják, a hit elég és nem kell törvény. Haragszom azokra, akik azt mondják, a törvény elég, de nem kell hit. Haragszok a farizeusokra, legyen az bármilyen, és haragszom az elszellemiesítő, mindent a mennyekben megoldásra késztető hazugokra. A hit kevés. Te is vagy, ember! Isten tisztel annyira, hogy felkínálja az Ő haragja által a bocsánatot és a kegyelmet. Nem adja, felkínálja. És ha hitet adott, akkor te már tudod a lehetőségedet. Szabad akaratot adott dönteni, igen-nem, szabad akaratot adott Isten haragja és az emberi harag között. Ha te Isten haragját nem ismered meg, nem tudod elfogadni az Ő Törvényét, az Ő Törvénye által a megítélést, és az Ő rendjében, törvényében élni, az egész életed emberi haragban, harcokban fog lezajlani. Belül saját magaddal nem leszel békességben, de senkivel, de senkivel nem lesz békességed! Mert vagy te akarsz uralkodni, vagy más akar uralkodni rajtad. Ha te akarsz uralkodni, téged fognak gyűlölni, ha nem sikerül az uralkodás más fölött, te fogsz haragudni, magadra is meg őrá is, és ez fordítva is igaz.
Én úgy gondolom, hogy dönteni kellene: emberi harag, vagy isteni harag. De ebben a pillanatban egyetlen egy lehetőségünk van a döntésben, egyetlen egy támaszpontunk van, egyetlen biztonságunk van: ismered-e Isten Törvényét, vagy emberi törvényrendekkel uralom alatt vagy, önállóan elfogadva, vagy kényszerből. Elfogadtál-e egy törvényrendet, amihez semmi közöd? Aminek Istenhez semmi köze? Ha ezt elfogadtad, folyamatos haragban van részed. Legyen felekezeti törvény, legyen ilyen -ista, olyan pista, akármilyen törvény, a harag állandósulva van az életedben. Isten haragja pedig pontosan arról szól, nem állandó, pillanatnyi. Megérted, és már nincs is. Megérted, hogy Isten haragszik, mert ezt a Törvényt valamikor és most megszegted, és ahogy lépsz, hogy többet nem, amikor lépsz az engedelmesség útján, ez a harag megszűnik. Az emberi harag sose szűnik meg. Addig, amíg föld, föld, addig, amíg ember, ember, a harag nem szűnik meg. És a haragunknak a szándékai, tevőlegesen, gondolatilag, soha nem szűnik meg. A háborútól kezdve, a rossz szóig bármi szinten nem fog megszűnni. Egyedüli védelmünk van még akár egymással szemben is: Teneked mi a törvényed, ki az urad, ki a királyod, ki a főpapod, ki az istened? Nem azt mondod, hogy ismered Krisztust, kevés. Nem azt, hogy hiszek Istenben, nekem kevés. Ki a te Istened, aki adott neked egy rendet, önmagát, akaratát, törvényét, alkotmányát, szövetségét? Ki az, aki ezt végrehajtja teljes hatalommal az életedben, mert elfogadtad önként, úgy hívják-e, hogy a Názáreti Jesua HaMassiah, vagy sem? Nem számonkérés, hanem kérem az útleveledet. Együtt megyünk, vagy sem? Ha ez a kettő nem egyezik, a tied és az enyém, ne haragudj, el kell válnunk, mert én nem akarok haragban élni veled, mert ha nem egy a királyunk, nem egy a törvényünk, nem egy az urunk, valaki mindig haragudni fog, és én Isten békességében, Krisztusban szeretnék testvérekkel együtt menni. S én azt hiszem, erre kellene vágynunk, és erre szükséges a Törvény, mert a törvény megmutatja Isten akaratát. Megmutatja, hogy ki az, aki által van kegyelmed, üdvösséged. A Törvény be nem tartása, látható, hogy kihez tartozol. Egy más törvénynek a megjelenése, akár egy másik istent, másik urat is megmutathat. Azokra pedig haragudni szoktam. Haragszom? Igen! És ennek a haragnak egy folytatása van: Istenem, Tiéd a haragvás és az ítélet joga! Kérlek, ítéld meg azt, aki másféle haragot alkot, képez és üzemeltet közöttünk és ebben a világban mindenütt. És konkrét esetben, ha valakinek látom az életében a haragot, nem isteni haragot, nem krisztusi haragot, akkor nincs más lehetőségem, azt kell mondani: „Uram, Te haragudjál!” És ha Ő haragszik, akkor az neki áldás, mert ezzel megkapta a döntés lehetőségét: megszabadulni a mindennapi haragoktól, emberitől, és megtapasztalni a mindenkori, pillanatnyi haragot, mert Isten haragja pillanatnyi. Megmutatja és egy pillanat alatt megbocsát. Én azt hiszem, ennél jobb állapot nincs: A pillanatnyi harag és az állandósult harag között. A pillanatnyi harag üdvösségre visz.
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |