|
Orbán Béla:
Fentről nézz le! Máté evangéliuma 26:36-41 Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán 2014. január 15.
Mai szerdai alkalmon Máté evangéliumának 26. fejezetének 36. versétől olvasok. „ Akkor elméne Jézus velük egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni. Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem. És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te. Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem bírtatok vigyázni velem egy óráig sem!? Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.”
Nagyon általánosnak tűnik ez a bibliai történet, ismerős, sokak számára ismerős, és ebben egy-két részletet szeretnék kiemelni: „felmennek Gecsemáné kertjébe.” Gyakorlatilag máshol is olvasható, felmennek egy olyan helyre, ahol Jesua HaMassiah-nak rálátása van a városra. Ott szomorkodik és lát, nem önmaga halálán, nem azon gyötrődik, hogy mi következik. Amikor ez a ’múljék el a pohár, akkor, ha karod Atyám’ elhangzik, akkor ebben nem arról szól, hogy meg akarja úszni, mint ember, hanem, mint ember meg akar ettől a küldetésétől szabadulni, engedetlenségben akar lenni Istennel, bár itt nem engedetlenségről van szó, hanem egyezkedésnek szokták sokan mondani: ha lehetne, akkor múljék el ez a húsvéti történet. Tudja természetesen a küldetését, nem erről szól.
Ez a pohár egészen mást jelent, „múljék el a pohár”, a hálaadás pohara. A hálaadás pohara, a zsidóságnál mindig a pohár a hálaadást jelenti. Még akkor is, ha ecettel töltik meg a spongyát fönt a kereszten, még akkor is a hálaadás pohara. Itt a Messiásnak benne van az a szavaiban, amit oly kevesen ismernek: áldozat vagyok, hálaáldozat, hogy itt az összes emberért, az emberiségért én legyek az áldozat. Az áldozat áldozatmutatása szűnjék meg. Szűnjék meg, és ez a gyötrődés van benne: ha akarod Atyám. Ha akarod. És ez nem megúszása az áldozatnak, hanem ebben a helyzetben, amit ő föntről lát, nem egészen az áldozatnak az állapota.
És amikor ez a történet úgy elém került, akkor megy a tanítványokkal, fölmegy, elmegy odébb, a tanítványok alszanak, szépen elszunnyantanak, mikor visszamegy, akkor hangzik el, ’vigyázzatok és imádkozzatok, hogy ne essetek kísértésbe’. Elsőként azért azt szeretném mégis előhozni, az első, szinte vizuális képet, ha valaki valamiért imádkozik, magasabbról, rálátással kell bírnia. Alulról nem lehet imádkozni, alulról csak nyavalyogni lehet. Az könyörgés lehet, az fohász lehet, hogy segítség. Az lehet hozsánna, hogy segíts hát. Ha valaki hívőnek tartja magát és Krisztus Testéhez tartozik, akkor ennek az imádkozási formának meg kell változnia. Nem magadért imádkozol, hanem rálátsz arra, amiért imádkozol. Rálátsz, az Olajfák hegyéről rá lehet látni Jeruzsálemre. Nekem is egy szép emlékem volt, amikor az Olajfák hegyéről, Gecsemáné és egyéb sokak által ismert területekről rá lehet látni a városra, bár akkor nem az a város volt az arany kupolájával. Rá lehet látni.
Magának Jézus Krisztusnak rálátása volt, többféle rálátása. Látta azt a várost, ahol állt a templom, látta azt a várost, ahol folyt az élet, látta azt a várost, ami csodaszép volt abban a korban, ugyanakkor volt egy rálátása, egy prófétai rálátása, hogy tudta, hogy mi lesz a következő. Tudta, hogy mi lesz, amikor, hiszen ki is mondta a templom felépítését: összerombolom, felépítem. Mindent elmondott prófétikusan, elmondta Isten akaratát. Ebben a rálátásban, bizony az a szomorúság volt benne, hogy vajon mi lesz velük, mert tudta a tényt, hogy mi lesz velük, és azért ez Istennek sem úgymond az öröme, ami ma történik ebben a világban. És amikor te hívő ember vagy, akkor Isten megengedi azt a lehetőséget: nem te vagy Krisztus, de Krisztus mellett vagy. Mellette vagy, hiszen egy test vagy, és ilyenkor felmerül az a kérdés, van-e rálátásod. Van-e rálátásod arra a világra, ami most itt van? A szépséges templomaival, a szépséges nagy templomával, a szépséges várossal, a többszínű élő fővárossal. Van-e rálátásod arra, ami most ez a világ? Van-e rálátásod? Mert rálátásod csak akkor lehet, ha Krisztussal vagy. Egyébként alulról fogsz könyörögni. Vagy nem is könyörögsz, mert ott vagy a város lüktetésében, elmész a templomba, igaz, hogy hamis a főpap, igaz, hogy az egész már bóvli. Elmész, éled azt a birodalmi életedet, mint annak idején élték. Nincs rálátásod, így nincs imád sem. És én azt hiszem, pont ezt a kort mondhatnám hasonlónak, amiben élünk. A város zajlik, az élet zajlik, a templom áll, a papság egymással elvan, farizeusok sadducceusokkal vitatkoznak. Senki nem figyel arra, ami lesz, mert nem láthatják. Mert nincsenek ott a Mester mellett és nem érzik át azt a jövőt, hogy ott mi van, ott lent. Nincsenek az emberek, és nincs a mai kereszténység legnagyobb része fölötte az eseményeknek. Akár a mai napnak a híreit is az ember elolvassa. Ha te Krisztus mellett vagy egy testben és egy szellemben Vele, bizony nem vagy valami happy, mert látod a következő lépéseket. Nem azért, mert szuper okos vagy, nem azért, mert ki tudod számolni, mi lesz ilyen szövetségből, olyan szerződésből, akármiből, hanem látod azt, amit Krisztus lát. Látod az időket, látod a jeleket. Látod azt, hogy jön egy jó, a Messiás visszajön, akkor a jó az volt, hogy a Messiás elvégezte az áldozatát ott, de ezeknek a jóknak az elkövetkezése előtt Isten megengedi, hogy ott legyél a Mester mellett és lássad, hogy mi van. Lássad. Lássad, és én azt mondom, hogy nem happy-kereszténynek kell lenni a happy-centrumokban, hanem pontosan azt kellene élni, hogy menjetek oda.
Nem te vagy Krisztus, nem te vagy, aki az Atyával beszél, te csak általa tudsz Istennel beszélni, Ő a közbenjáród, és Ő az, aki viszi minden imádat Ő(Isten) elé, azonban külön lenni Tőle, de mégis együtt. Ezt kellene megélnünk. És itt van a figyelmeztetés: a tanítványok nem láttak. Nem láttak. Vajon mi látunk-e? Ha tanítványnak merjük magunkat mondani. És elaludtak. Az alvás..., ez nagyon érdekes dolog, hogy vajon mitől fáradtak el. A látványtól, a hegyre fölmeneteltől, mitől fáradtak el? Nem, nem érdekelte őket a dolog, ők csak voltak a Mester lábainál, mi olyan szépen elvagyunk, jó hívők vagyunk, együtt elvagyunk egy gyülekezetben, együtt elimádkozgatunk, Ő ott, én itt, és egyszer csak azt veszed észre, hogy elaludtál. Az a békés nyugalom, ami hamis, az eltölt. Az a békés nyugalom, hogy, jaj de jó keresztények vagyunk, jaj de szép minden, jaj, nézz a városra, gyönyörű. Gyönyörű az egész kereszténység, gyönyörű. De látod, hogy mi lesz, tényleg nem látod az idők jeleit? Ez nem az a félelembekergetés, ami más szektáknál alapkérdés, hogy hogyan lehet valakit megtéríteni, és mindig csak a rosszról kell beszélni. De nem lehet mindig csak a jóról is beszélni, hogy nyugodtan aludhatok. Ne aludj nyugodtan ember!
Itt erről van szó, hogy nem alhatsz nyugodtan, ha egy ilyen pici látásod van, nem tudsz nyugodtan aludni. Annál-annál feszültebb vagy és annál-annál nehezebb a hívő életed, minél többet tudsz Krisztus szemével rálátni a dolgokra. Rálátni arra a helyzetre, ami van most ebben a világban, a közvetlen városodban, így ránézéssel. Nem látunk, mert olyan jól elvagyunk. A jólellétnek az a következménye, hogy alvás. S erre az alvásra tényleg ott van a Mesternek a szava, „vigyázzatok és imádkozzatok”. Nehogy. „Vigyázzatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen”. Ez is mai: vigyázzatok és imádkozzatok. Vigyázzatok és imádkozzatok, nem a félelem az, ami ott a városnál van, hiszen kint voltak a városból, fölötte voltak a városon, a falakon kívül van az Olajfák hegye, a Gecsemáné kertje is kívül van. Nem voltak részesei, mitől féltek volna? Vajon azért kell vigyázni, mert kint vagy ebből a világból? Abból a Jeruzsálemből, amelyiket föntről lát a Mester? Mire kell vigyázni? És ebben a szóban benne van, hogy kísértésbe ne essetek. Bizony a kísértés olyan árulkodó szó, amit meg kell értenünk. A Sátán mindig veled van, kísér. Minden egyes lépésednél ott van a sarkadban. Minden egyes lépésnél nem eléd áll, mert nem mutatja magát, van annyira csalafinta, hogy nem látod, de a hátad mögött ott van. Ha mész az úton, a bokorból fog szólni. Ha mész az úton, hátulról fog szólni, hogy jobbra, balra, nem kéne talán mégis. Ott van a kontroll, ha ezt tudomásul veszem és elfogadom, ott van a kontroll. A gondolataimon keresztül elkezd beszélni hozzám, hát mégse kellene, és ez minek itt, olyan szép ez a Jeruzsálem, hát olyan szép, tavasz lesz nemsokára, és olyan szép ez az ország, hát minden megy a maga dolgán. De nem megy minden Isten dolgán, és nem megy minden, ahogy Isten akarja.
Tényleg értjük-e ezt, értjük-e ezt, hogy a kísértés nem más, mint veled van. Ott ólálkodik mögötted. Ez akkor is, ha ebbe a terembe belépsz, akkor is mögötted, a sarkadban van. Ha elmész haza, ott is a sarkadban van. Vigyázz, azonnal adja a testi kívánságokat. Mert a lélek ugyan kész, a szellemed kész, de a test erőtelen. Mert olyan jó nézni így föntről ezt a világot, és a Sátán fogja is tenni most ezt gyönyörűen, béke, biztonság, jólét. Rezsicsökkentésről nem beszélek, inflációról nem beszélek, legyen más dolga. Folyamatosan jönnek az etetései, ugye milyen szép ez a Jeruzsálem? Olyan szép, most a testvérek egységben, jövő héten éppen ökumenikus imahetet tartanak. Jól elalszanak egymás mellett. Gyönyörűen szunnyantanak. Kálvin tértől Rómáig, bánom is én az útvonalukat. Azért mondom, nem reklám, ott kezdődik vasárnap. Olyan szépen alszanak, és nincs egy ember, aki azt mondaná, hogy én Krisztus mellől másképp látom a dolgokat. Én ugyanabban az érzületben vagyok, mint Krisztus, aki látja. És hogyha te Benne vagy, akkor teneked is érezned kell. Érzed, hogy valami nem gömbölyű, valami nem jó, valami rossz, és valami szürkés és valami nem természetes.
Isten megáldott a látásomban valami olyannal, amit valamikor katonakoromban tudtam használni. Amikor megyek egy tájon és azonnal odakapom a szememet, mert az idegen benne. Sokszor meg sem tudom határozni, hogy mi az, hogy egy tárgy, vagy a színe, vagy valami nem oda illő. Kiváló mesterlövész lehettem volna igazából, ennek okán, vagy kommandós, vagy nem tudom mi. Mégis én azt hiszem, ennek az érzületnek, ennek a látásnak ott kell lenni, hogy valami nem jó és ezt egyedül Ő adhatja. Egyedül Ő adhatja, hogy látod, meg tudod különböztetni, nemcsak a szellemek megkülönböztetésének ajándéka ez. A látásnak a megkülönböztetése, látod, hogy ott valami nem stimmel. Nem gyanakodsz, és nem keresed a bajt, hanem azonnal szemedbe ötlik a dolog. És aki ott van mellette, ha ugyanazzal a szemszögből nézi, egészen másképp látja ezt a világot. Ha, csak úgy él, hogy én csak egy keresztény vagyok, csak tanítvány vagyok, mondta imádkozzunk, hát jó, akkor imádkozunk, jó, jó, és már alszol is. Már alszol is, ha nincs célja az imádnak, ha nincs látásod, fölülről való látásod, az nem ima, az mormogás. Mantrázás, vagy amit akarsz. Van az imának más formája, amikor tényleg rajtad van, és bent vagy Jeruzsálemben és tudod mi lesz Jeruzsálem sorsa, és fáj, és könyörögsz, hogy vajcsak. De van egy, amikor Isten kiemel és ad egy látást, mellőle való látást. Nem azonosat, csak mellőle. Nem látod teljesen azt, de belátást ad. Belelátást ad a dolgokba, a dolgok közepébe. És én azt hiszem, hogy az emberi kapcsolatoknál is így van, hogy aki igazából krisztusi, az úgy belelát, ami ott lent van. Lehet, hogy ma gyönyörű szép egy élet, egy házasság, bármi, Isten egyszer láttatja, hogy ott valami nem. Valami nem. Hidd el, hogy Krisztus mellett és Őbenne élve sokszor más látásod van. Akkor a szép város nem szép város, akkor a szép házasság nem szép házasság, a szép tavasz nem szép tavasz, a napsütés az számomra aszályt jelent, és mondhatnám tovább a dolgokat.
Más a látásod mellette, és amikor a tanítványok ott elaludtak, akkor meg is történt, amire figyelmeztetve lettek. A testi. Jó a Mesterrel lenni, olyan jó érzés, itt van apuci, itt van a gyülekezet, itt van minden. Nem kell nekünk Jeruzsálemmel foglalkozni, mindig megyünk a Jézuskánkkal. Ő Nem. Ő Krisztussal akar járatni téged, krisztusi látást akar adni és feladatod van. Leges-leges legelső feladatod önmagadat látni, hogy te most tudod-e, hogy ott áll mögötted. A szó legvalósabb értelmében a sarkadon van. Rálép, hogy ne tudj odébb menni és duruzsol és nyomja és nyomja és nyomja a fejedbe. Nehogy azt hidd, hogy ha most végigmennél a mai napodon, nem volt száz súgásod, hogy fáradt vagyok, most nem kellene, most ilyen idő van, vagy ennyien vagyunk, most nem is akar az Úr szólni hozzám. És nem veszed észre, hogy a sarkadról dumálnak.
Mi a szellemi és mi a testi? És mi a szellemi és mi a lelki? Mert valóban a lelkeden és a testeden keresztül akar a Sátán kísérteni. Magyarul ezt a részt állandóan eléri, mert a nyakadba liheg. Lehet, hogy kicsit rossz az érzület, de ki kell mondanom, a nyakadba liheg, nem érzed a leheletét, hogy a füledhez közel legyen. A hit hallásból van, de a hit ellenesség is hallásból van. Ne felejtsük ezt el, hogy a Sátán mögötted ott liheg. Pontosan azért liheg, hogy ne halljál és kísértésbe essél. Imádkozzatok. „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”
A vigyázás tehát arról szól, hogy tudom az utamat, tudom, hogy nem lépek le róla, tudom, hogy nem fordulok vissza, tudom, hogy nem ütközök. Tudom, hogy mi a dolgom, tudom, hogy meddig mehetek el. Hiszen könnyű lett volna azt mondani, hogy ha van látásuk a tanítványoknak, én nem vagyok abban a városban, el fog pusztulni, az a templom nem az enyém, tudom, tudom, az az ő balhéjuk. Vigyázz, vigyázz, hogy ilyenekbe se essél bele, ilyen kísértésekbe, szó szerinti kísértésekbe, és legyen ott az imádkozás.
Tulajdonképpen miért kell imádkozniuk itt a tanítványoknak? Ha Ő maga mellé vesz, akkor ad látást, nem elsősorban magadért. Mert amikor Őmellette vagy, az Ő szavát, az Ő akaratát imádkozva a Sátán nem tud súgni. Megmondom neked, hogy igazából a zsidóság még ebben is tanít, mert amikor valaki beteg, valaki halálos beteg, akkor nem orvost hívnak, hanem előveszik a Tórát és a Tórát olvassák. És ahol a Tóra szól, az Ige szól, ott a Sátánnak, a halálnak semmi köze. Ez a halál elleni gyógyszer, és a szellemi halál elleni gyógyszer is ez. Tudni azt, hogy Istennek mi a terve ezzel a világgal, tudni azokat a próféciákat, amik ma aktuálisak, és tudni azt, hogy nekem miért kell imádkozni. Nem prófécia ellen, hanem a városban lakókért, nem a templom megmaradásáért, hanem az új templomért. Tudjuk, hogy miért kell imádkozni, ha megállunk ott fönt a csendben, fölé kerekedünk mindennek, akkor tudjuk, hogy miért kell imádkozni. Ha van egy probléma, akkor is nem legyűröm, fölé kerekedek, fölé megyek, és onnan nézem. Az Ő szemével, Őmellőle, és ez nem egy szellemi játék keleti vallási szinten, hanem van-e valamid, ami most éppen. Menj oda Mellé, más lesz a látásod. Menj oda Mellé, nem tud kísérni, már vigyázol, hogy az Ő betakarásában, az Ő jelenlétében, és tudod is, hogy miért kell imádkozni. Mellőle, onnan fentről, így a Gecsemáné, az Olajfák hegyéről, onnan van rálátásod mindenre. Bent a városban te nem látsz semmit, bent a városban vagy elszédít a város, vagy elkap az örvény és mész a többiekkel, mint a birka. Akarod-e, hogy Isten akaratát megértsed, akkor tudod, hogy hova kell menni. Ha imádkozni akarsz, tudod, hogy hova kell menni, nem a templomba, ilyen utca hány szám. Oda Mellé, mert ha nem látsz, akkor akár átkozhatsz is. Ha nem látsz, akkor nem is tudod mi a probléma, nem tudod mi lesz. Minden egyes hegy-felmenetelnél elhangzik. Látod a várost? Csak ennyi. És akkor a Szent Szellem emlékeztet a mai kornak a következő lépésére, ez lesz. Nem nekünk kell facebookkal szórakozni, mi lesz ennek a világnak a következő lépése, nagyon jól tudod, mi a világ következő lépése. És ha odamész Mellé, akkor nem vagy benne abban, amibe Jeruzsálem, de mégis abban élsz. Hiszen a tanítványok is visszamentek, hiszen a tanítványok is tudatosan mentek vissza, hogy mi lesz. Azzal a tudattal, amit Ő adott, azzal. És azzal a tudattal, hogy én imádkoztam, tudom, hogy annak a részese nem lehetek, amiért imádkoztam, az engem már nem érhet el. Tudom, hogy megoldás is van, imameghallgatás által van megoldás is. És maga Ő mondja meg a felső látással, hogy miért kell imádkozni. A tanítványok nem imádkozhattak a templom lebontásának ellenében, hogy Titusz hadai ne foglalják el, ne rombolják le a várost. Nem tehették. Nem tehettek sok mindent. Nem tehettek azért, a teljesen széttagozódott, az egymásnak ellenszegülő és ellentmondó emberi tulajdonságokban lévő rétegek ellen, hogy ki milyen legyen. Nem szólhattak. Ők egyetlen egy dolgot szólhattak, azt, hogy mi lesz. Azt, hogy lesz áldás, az áldásnak lesz hálaadása, mert elhangzott: „ha lehet a hálaadás pohara múljék el”. És ebben az imában mégsem a megpucolásnak a vágya van a Mestertől, hanem vajha megtérnének. Vajha Isten népe lenne, ami Isten népe. Az a Jeruzsálem, amelyik Isten népének a templomát hordozza, az a nép, amelyik a választott nép, vajha ne kellene áldozatot bemutatni értük. Egészen más ám ez. Egészen más így imádkozni valakiért, hogy vajha nem kellene. Vajha nem kellene azért az emberért, azért a házasságért, azért a családért, bármiért. Vajha nem kellene. „Ha lehet, múljék el ez a pohár.” Ha lehet.
De Istennek más az akarata. Ez a nép Isten tervében kénytelen volt megállni, hogy másokat is elérjen a kegyelem. Mégis, a mi életünkben is ott van: vajha múlnék el a pohár. Ha nem kellene áldozatot tenni. Olyan jó lenne, ha nem kellene a házasságunkért imádkozni, meg emberekért imádkozni, minden rendben menne. Olyan jó lenne. De ez egy másik szög ám, egy másik látószög, és nem itt jaj, jaj, mi van már megint veled. Hanem jaj, de jó lenne, ha nem kellene hálát adni, hogy észhez tértél, mert eszednél vagy. Jaj, de jó lenne, ha ez a város nem lenne jaj, de jó lenne. Jaj de jó lenne, ha ez a nép nem ilyen lenne. De ma is érvényes ez: de jó lenne. De jó lenne korunkban, de jó lenne a korunkban, ha nem lenne ítélet, mert lenne bűnbánat. Ha lenne változás és nem kellene változtatni, ha lenne Krisztus uralma, és nem kellene harcokkal, győzelemmel Krisztus uralmának érvényesülni emberekben és mindenhol. De jó lenne, de jó lenne, ha nem kellene hálát adni egy háború után, mert nem lenne háború. Jaj, de jó lenne. Jaj, de jó lenne, ha ezt a poharat nem kellene felemelni. Itt nem elmenekülés van, hanem de jó lenne, ha minden rendben menne. De jó lenne, hiszen az a Jézus, aki ott volt, az zsidó is volt. Az a Jézus, aki ott volt, mindenben ismerte a zsidóságot. Mindenben ismerte Isten akaratát és mindenben ismerte Isten akaratát a zsidó népre. De jó lenne. Pál is, inkább meghalnék értük, mondta, az én testvéreimért, az én vérbeli testvéreimért. És ezt az érzületet megérezhetjük Jesua szavaiból is: bárcsak. És ebben nincs benne az, hogy Atyám változtasd meg, hanem benne a szándék: de jó lenne. De jó lenne, ha az emberi kapcsolatok rendeződnének, de ha kell, akkor legyen meg. De jó lenne, ha egy élet rendeződne, de, ha nem, akkor legyen. De jó lenne, ha valaki nem halna meg, de Uram a te akaratodban van, legyen meg. Legyen meg a Te akaratod. Legyen meg a Te akaratod, és ez is benne van ebben a pohárban. De legyen meg a Te akaratod. Ebben a döntésben benne van: de legyen meg a Te akaratod. Nem intézkedhetünk emberek felett, nem intézkedhetünk emberi kapcsolatok felett, semmit nem tehetünk. Csak ott van, de jó lenne, ha nem hálaadással kellene folytatni, mert nem kell. Nem kell változás valakinek az életében, mert hálát adok Istennek, mert eleve alapvetően jó úton állnak az emberi életek. „Vigyázzatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek.”
Én ezt most nagyon komolyan mondom, hogy a Sátánnak, nagyon nagy a hatásköre és eléri a bőrödet. Eléri a testedet, eléri a füledet, eléri az érzelmeidet, és mindent elér. Nem egy távoli valami, nem marslakó, itt van. Tudom, keresztények ilyenkor rosszul lennének, hogy itt van. Nem. Most is itt van. Itt áll és súg. Elkezdi azzal, hogy amit most mi beszélünk, hát ez nem egészen így van. Sutty, már be is suhant. Azt mondja, hogy hát azért, én hallottam ezt másképpen is. Meg ez másé, nem nekem szól. Nem veszed észre, hallgass egy kicsit csendben, és máris tudod, hogy súgott. Tudod jól. Súg minden percben, amikor ébren vagy, de még az álmodat se hagyja ki. Nem hagyja ki, és ezért valóban érvényes, vigyázz, de ne félj, vigyázz, hogy ne essetek kísértésbe. Vigyázz és imádkozz. De ehhez meg kell tanulni imádkozni, s az imádkozáshoz meg kell tanulni, bármi van az életedben, bármi a jövőd tekintetében, csak Mellőle látod meg a jövődet. Csak Mellőle. Ennek a világnak a jövőjét is csak az Ige által tudod meg, abban a világban, amiben élünk, abban a te helyzeted is csak az Ige által tudod meg. Minden látás fentről a hegyről van. Ez még nem a Golgota. Ez még csak az Olajfák hegye. Csak a hegyről látsz lefele. Ha fölötted van, te semmit nem fogsz látni. Fizikai lehetetlenség. Rád terhelődnek a gondok, a bajok, a hétköznapok, a rohanó nagyváros, és minden, minden rád terhelődik. Te onnan nem fogsz látni. Ott csak a szorítását, a nyomását érzed, és ez szabadulás kérdése. Szabadulás kérdése a segélyhívás. De hogyha valóban Isten azt akarja, hogy Krisztus Testében egyek legyünk, együtt legyünk, ahhoz föl kell menni a hegyre. De legyen tanulság az is: olyan jól elvagyunk. Ugye milyen jó? Tényleg? Te is jól vagy, én is jól vagyok, jó az Úr is. Ennél rosszabb és hatásosabb altatót az életemben nem láttam. Ennél jobbat még nem láttam. Ezt a gyógyszergyárakban kellene reklámozni, hogy ennél jobb nincs. Egyébként a pszichológusok ismerik is, használják is persze. Tényleg jól vagy? Akkor nincs látásod. Tényleg jól vagy? Akkor nem vagy Mellette. Akkor nem látsz előre, mert ha előre látsz, nem lennél te olyan jól. Mert legfeljebb tudnád azt, hogy másért kell szenvedned, a városért. Tudnád azt, hogy hát ez nem lesz olyan egyszerű, mert így lesz dolgod. De eleve az egész is fáradság, mert a hegyre is fel kell menni. Nem sík út vezet a hegyre, hanem olyan szépen fölfele. Tudok-e naponta úgy elszakadni a várostól, a mindennapoktól, azok perceitől, a megélt óráimtól, hogy megyek fölfele. Tudok-e? Mert csak akkor lesz látásom. Amikor eljön az este, ez egy általános állapotunk, lehetőségünk, hogy magunk mögött hagyjuk a várost. Az ne alvás legyen, hanem oda Mellé és Mellőle látni lefele. Meglátod a holnapot, hálát adsz azért az útért, hogy följöhettél, azokért a lépcsőkért, ami most felvitt Hozzá. De talán egy mondat az egésznek, ami súlyos üzenet, súlypontos üzenete: ha látni akarsz, csak föntről, Mellőle fogsz látni. Akkor közelítesz ahhoz, hogy Ő hogy látja ezt a világot. Ő hogy látja a problémádat, Ő hogyan. És akkor talán a mi szánkból is elhangzik: Uram, ha lehet, vedd el ezt a poharat tőlem. Működjön úgy a házasságom és a családom, hogy ne keljen hálát adni, hogy rendbe tetted. A hálaadás valami megváltozás legyen, mindig megváltozás, de hát én nem akarok hálát adni. Én hálában akarok élni. Áldásban, hálával, és akkor nem kell mindig poharat emelni, hogy köszönöm, köszönöm, ezt is elintézted, ez is rendbe jött. Olyan jó lenne pohár nélkül. Benne fürödni az áldásban. Benne lenni a folyamatos hálaadásban. Nem csak poharakat emelgetni. Olyan jó lenne, elmúlna a pohár és úsznánk, fürödnénk az áldásban. Ez is egyszer ígéret, és ez is egyszer meglehet.
De az első: ott Mellette, lásd mi lesz. Lásd meg a várost. Lásd meg, hogy ma ez a város szép, ebben a városban élnek, ez a város csillog, ebben a városban van hitélet. Számtalan zsidó szekta volt annak idején, volt sátánista, ilyen, olyan, amolyan, minden. Volt, ma is van. De működött, ott volt, mondhatnám, majdnem boldogok voltak az emberek. Maga a betlehemi történet a boldog adófizetőknek a felsereglése, minden rendben volt. De most, ha krisztusi vagy, és ott állsz Mellette, akkor nem biztos, hogy örülsz. Nincs itt semmi rendben. Semmi. Ez a város, amit nézünk, ez, amit most fentről láthatsz, ez az egész világ, ítéletre vár. Látod azt, hogy ítéletre? Ígéret. Valóság, Isten Igéje. Te mit látsz? Fölfelé menő város a mindenféle biztonságával, békével, gazdagságával, ami kell. Ami testi. Azt látod? Valami másik szögből nézed. Legfeljebb ebben a városban most nem nyomnak annyira le, nem taposnak annyira le. Sátánnak ez is egy trükkje. Egyszer nem lesz. Lesz egy idő, amikor béke és biztonság lesz, a városban ott lesz a nagy szabadság, és mindent jónak érzünk, jónak látunk és akkor, aki föntről látja, tudja, itt a vége. Nem adventista vagy bármely felekezetnek a nyelvezetével akarom ezt hozni, hanem Isten Igéjét összességében, az üdvtörténetet nézve összességében, folyamatában én azt látom, hogy valami nagy baj van Jeruzsálemben. Nagy baj van. Nagy baj van a fővárossal. Nagy baj van ott, ahol templomok vannak Isten nevében. Nagy baj van, ahol a birodalom lényegében az úr. Nagy baj van a főpappal, akinek nem lehetne, származásilag sem, hamis főpap, mint ami volt annak idején. Nagy baj van, a Titusz seregei helyett a római légiók is arra tanyáznak, nagy baj van itt. De nem félek, mert a hegyen vagyok, de nem örülök, és nem is alszom. Bizony sokszor az ember felsóhajt: Uram, úgy szeretném, hogy ha elmúlna ez az egész és egyszer már nyugi lenne. Hálát adnék, ha egy kis nyugi lenne. De ha azt akarod, hogy nyugtalan legyek, legyen meg a Te akaratod. És Isten akaratára nem mondhatom, hogy nem.
Ez a világ az ítélete felé halad. Közvetlen környezeted is arra halad. Ha nyugodtan tudsz aludni, a te bűnöd. Ha nyugodtan tudsz aludni, az annyit jelent, nagyon kedélyes, kellemes, vallásos ember vagy. Ez ennyit jelent. Én ott vagyok a Jézus lábainál, jól elvagyunk, szép csapat vagyunk, ezt hallgathatod. Ez a csapat el is megy imádkozni. Szerintem önmagukért fognak imádkozni, de hát ez az ő balhéjuk. Én nem vagyok nyugodt. Nem vagyok nyugodt Izrael népéért, nem vagyok nyugodt a keresztényekért, nem vagyok nyugodt Jeruzsálemért. És ha úgy tetszik, én akkor kimondom, Jeruzsálemért nem is hallgatok. Nem tehetem. Nem azért, mert extra vagyok, nem azért, mert kint vagyok, hanem azért, mert Isten olykor fölvisz oda a hegyre, enged látást. És mikor visszamész, kicsit idegen ám ez. Kicsit másképp érzed meg a világban a bőrödön azt, ami van. Mert már tudod, mert már látod, mert már érzed. De ennek ellenére vigyázz. Imádkozz, hogy nehogy kísértésbe essél. Mert a Sátán azt mondja, nem tőled függ a dolog, minek imádkozol. Hát ne szállj bele ebbe az egész cirkuszba, nem a te dolgod. Mit foglalkozol vele, neked üdvösséged van, mit foglalkozol vele, hát te Krisztussal jársz. Hát akkor, ennek a súgásnak van egy folytatása is. Volt ott egyszer egy virágvasárnap is, volt egyszer ott ostor is, kereszt is. És, ha te visszamész a városba, meglesz a tiéd is. El nem fogadnak, és keresztre küldenek. Múljék el a pohár? Ne múljék el a pohár. ’Legyen meg a Te akaratod’.
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |