Orbán Béla:

 

Shabbat Mispatim

-Szabadulj fel, légy testvér!-

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán

2014. január 25.

Tórai rész: 2Mózes 21:1-24:18; Haftara:2Királyok 11:17-12:17(1Sám20:18,42;Jer34:8-2,33:25-26)

 

2.Mózes 21,1-11: „Ezek pedig azok a rendeletek, a melyeket eleikbe kell terjesztened: Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen. Ha egyedűl jött, egyedűl menjen el; ha feleséges ember, menjen el vele a felesége is. Ha az ő ura adott néki feleséget, és ez fiakat vagy leányokat szűlt néki: az asszony, gyermekeivel együtt legyen az ő uráé; ő pedig egyedűl menjen el. De ha a szolga azt mondaná: Szeretem az én uramat, az én feleségemet és fiaimat, nem akarok felszabadulni: Akkor vigye őt az ő ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélhez, és az ő ura fúrja által az ő fülét árral; és szolgálja őt mindörökké. És ha valaki az ő leányát szolgálóul adja el, ne úgy menjen el, mint a szolgák mennek. Ha nem tetszik az ő urának, hogy eljegyezze őt magának, akkor váltassa ki; arra, hogy idegen népnek eladja, nincs hatalma, mivel hűtelen volt hozzá. Ha pedig a fiának jegyzi el őt: a leányok törvénye szerint cselekedjék vele. Ha mást vesz magának: ennek ételét, ruházatát és házasságbeli igazát alább ne szállítsa. Ha ezt a hármat nem cselekszi vele: akkor menjen az el ingyen, fizetés nélkűl.

A 10 parancsolat kihirdetése után miért pont ez kerül elő? A hetiszakasz első szava „mispatim”, azaz a törvény után jönnek a rendelkezések. De hogy szokásomhoz híven játszak egy kicsit a szavakkal: „mispaha-team” annyit jelent, hogy családcsoport (mint zsidó család, mint Isten népe, amely egy család. A „mispaha” héberül családot jelent). Isten megadta a 10 parancsolatát, amely 10 Ige volt, és az Igét csak prédikálni lehet, s amikor elővesszük ezt a hetiszakaszt, akkor akár tudjuk, akár nem, prédikálunk! Nem történelmi előadás, vagy teológiai vitakérdés, hanem prédikáció! Ez az, amit az Újszövetségben nem igazán szoktak szétválasztani az emberek. A prédikáció, mint Isten Igéje, kötelezmény annak a gyülekezetnek, vagy a mai korba is áthatólag jön, mert csak egy mispatimnak az ismétlése vagy törvény ismétlése a ma emberének. Minden egyes törvény, amit felolvasunk a Bibliából, prédikálni való, és minden egyes kimondott prédikáció kötelezvény. Isten azon szeretete, amely kinyílvánul a Mózes 2.könyvében is, hogy megadja a Törvényt, s Ő maga bontja azt ki a végrehajtási utasításaiban. Istennél nincs törvénymódosítás, hanem van egy örök időkre szóló Törvény (alaptörvény, szövetség törvénye, alkotmány) és ez változtathatatlan! Csupán a végrehajtási utasítás az, ami változik a jelen korra. Azonban a jelen kora és a régi kor valahol mindig összefüggésben van egymással, mert az alany és a tárgy ugyanaz, csak másképp hívják azt a mai korban. S amikor itt, ebben a hetiszakaszban az elengedésről van szó, akkor tudni kell, hogy ugyanezek a törvények működnek a saját életünkben, a családban, a közösségben, Krisztus Testében, mint akkor Isten választott népének az életében. Csak ez nem az akkori pusztai vándorlás története, hanem a mostani pusztai vándorlás története.


 

Ha héber szolgát vásárolsz”. Hogyhogy szolgát vásárol? Hogyhogy az a nép, amelynek minden tagja egyforma, egyként együtt vonul, szolgát vásárol? Hogy válhatott ott bárki is szolgává? Két lehetőség volt: a bűne által, mert ellopott valamit, ami annyit jelentett, hogy vissza kellett fizetnie, s ha nem tudta azt visszafizetni, azt az adósságot szolgaként ledolgozta. Nem lett örökre rabszolga, nem maradt rajta örök bélyeg, csak egy sima adósságtörlesztés volt. Meg kell fizetned, ha valami kárt okoztál, vagy valamit elloptál. A másik pedig, ha lustaságból, vagy bármi más okból elszegényedett, nem volt jövedelme, elvesztette, eltékozolta a vagyonát, földjét vagy állatát odaadott élelemért, s nem volt forrása, amiből élhetett volna, akkor elment valakihez fizetségért dolgozni.


 

Isten a törvények prédikációja után közvetlenül nem csak azt mondja, hogy „szeresd a te Istened”, hanem azt is elsőként mondja, hogy „szeresd a másik embert”. S ebben az elengedésben benne van az az utasítás, hogy szeresd a másik embert. Van egy idő, amíg egy, a népedből való ember leszegényedett és eljött hozzád dolgozni, vagy a néped ellen tett valamit és eljött azt jóvá tenni, ledolgozni, de mindez nem tart örökké. Isten az emberszeretet törvényét már ebben is megmutatja: van rendeznivalód, de soha nem uralkodhatsz a másik emberen. Mindenki egyforma, mindenki egyén és mindenkinek Isten külön-külön életet, személyiséget és feladatot adott! Soha, de soha ne legyek úr a másik ember fölött! Ha valaki nálad szolgai rangban van, előbb-utóbb fel kell szabadítanod, mert lejárt az idő! Ami kárt okozott a károkozó, azt le kell dolgoznia, de miután azt ledolgozta, nincsen többé erkölcsi bizonyítvány hiánya, nincsen több megbélyegzés, vége a munkának! Ha valaki másnál dolgozik, mert nem tehet mást, mert nincs saját birtoka, de élnie kell, akkor a munkáltatónak segítenie kell a talpraállásában, hogy ne legyen tovább zsellér és napszámos az ő testvére.


 

Mindig lesz szegény közöttetek”, de ez a szegénység nem azt jelenti, hogy te azon uralkodhatsz! Nincs jogod uralkodnod a szegényen sem szellemben, sem lélekben, sem anyagilag! Ha Isten népéből, a te néped közében valaki elszegényedett, akkor neked kötelességed adni lehetőséget, de nem beosztást és uralkodást! Mindenkinek megvan a helye, ahol építheti a közösségét és a családját. Tudod-e, hogyha egy nő hozzádmegy feleségül, akkor ő a szegény kategóriában van benne. Az apjától eljött és kell egy idő, míg beilleszkedik, átveszi azt a szellemit, ami a férjnek a vezetése a pátriárkális rendben, és megszokja azt, és megéli azt, ami a férje családjában a folytatás. Nem lehet uralkodni rajta, s itt jön az elengedés: addig szegény, addig beosztott. Kell, hogy rendeződjön, a helyére kerüljön, de eljön az idő, amikor meg kell adnod a feleségednek a szabadságát. De manapság ez már fordítva is, férjben is ugyanúgy működik, hogy a szegény ember beköltözik a felesége lakásába és alattvalóvá válik. Eljön egy idő, amikor már közös vagyon van, amikor közösen vannak és el kell engedni egymást, meg el kell engedni a másikat, hogy az ő dolgát csinálhassa! Amikor a feleségem megszülte a fiunkat, s miután egy bizonyos ideig nevelte, ő a családnak szolgált. Nem volt magánélete, nem volt semmije. Neki az volt a feladata, hogy jó anya legyen, s emellett csak részben tudta betölteni a feleségi állapotot, nem tudott szolgálni – nem tudta megélni azt, ami benne van – minden idejét egy dolog töltötte ki, szolgáló volt! S nekem kötelességem (nem még tizenkét gyerek) azt mondani, hogy „itt az idő, szabad vagy!”. Vissza kell adni az egyéniségét a másik embernek! S ugyanez érvényes egy közösségben is: valaki jön éhesen-szomjasan, kap feladatot, de egy idő után azt kell mondani, hogy „mostmár állj a lábadra, szabad vagy!”. Nem lehet úgy embereket a közösségbe beépíteni, hogy „jött, szegénykém, itt mostmár úgy ellesz, mint a befőtt”. Nem! Van egy idő, de annak leteltével szabadság! Van egy feleség, amelyiknek össze kell illeszkednie a férjével a pátriárkális rendben, de utána a férjnek szabaddá kell tennie a feleségét, hogy „itt maradtál a népben, velem, csináld a dolgodat!”. A szabadságban, az elengedésben benne van, hogy a szolgát ha felszabadítottad, az nem azt jelentette, hogy elküldted, hanem szabad akarata van a szolgának: „szabad vagy, azt teszel amit akarsz!”. Lejárt az idő egy közösségben amíg istápoltunk, amíg csináltad a dolgodat, amíg meggyógyultál, hiszen azért jöttél, mert loptál (mert Istentől elloptad azt, amit neked adott) és a szegénység összes problémáját fel lehet sorolni lelkileg és anyagilag is. Eddig ezért voltál ebben az állapotban, aminek most vége, és tessék azt végezni, amit Isten neked adott! Van választás: vagy elmész, mert tudod, hogy nem itt van a helyed, vagy itt vagy velem egy családban és ugyanaz a törvény (egy legyen veled a törvénye a jövevénynek, amit olvashatunk még a Széder estére való felkészüléskor is). Nincs uralom, szabad az akarat! Nem uralkodhat se a szolga, se akihez a szolga megy! Isten ezt a mai rendre is végig felsorolta. Menj el, ha nem itt van a helyed! Menj el, ha ezt a rendet, ami Krisztus Testében van, nem akarod elfogadni! Szabad vagy! Nincs elszámolnivalónk, nincs tartozásod. Mindennek van egy vége! A gyerekkornak van egy vége – engedd el, hogy bemehess a következőbe! A hajadonságnak vagy a legénykornak is van egy vége – el kell engedni! A hétből hat az emberi teljesség, a hetedik az Istené, a hetedik év már válaszadó év! Döntened kell, hogy maradsz-e, és ahhoz a családhoz, ahol idáig szolga voltál, csatlakozol családtagként, vagy onnan elmész.

állj az ajtófélfához és kifúrom a füledet” – a füledet kifúrták, oda tartozol! Mint egy lábos, szögreakasztható vagy. (Nem a család tagja vagy, de nem vagy már szolga – eszköz vagy a falon.) A füled kifúrása jelzi, hogy hova tartozol, s az ajtófélfán van egy szög, ahova felakasztanak, s „amikor kell, kedves feleségem, majd előveszlek”, s „amikor kellesz, kedves testvérem, majd előveszlek és beosztalak valami szolgálatra”... Döntöttél? Családtag vagy-e, vagy elmész, mert nem akarsz családtag lenni?


 

A 7. év Isten éve, az elengedés éve, az új kezdetre való elengedés arra, hogy vagy visszamenj ahhoz a családhoz, mert ott akarsz maradni, vagy beletörődjél, „hát, mégse megyek el”. Jó kis vallásos szögre akasztható drága testvérkéim, akik beoszthatók bármiféle mozgalmi munkákra, füttyszóra mozdíható emberek. Mit akarsz tenni? Szabad akarsz lenni? Rabságban akarsz tartani embereket? A másik oldalról is ott a kérdés – kötelességed elengedni! Az ember szeretete magába foglalja azt, hogy el kell engedned a másik embert! Ha ő oda akar menni, akkor legyen ott. Békével el van engedve. Ha itt akar maradni, de nem akarja a házi rendszabályokat, akkor ő lesz a kis fazék, lábas vagy serpenyő. Mit akarsz? Ha be akarsz illeszkedni ahhoz a családhoz és azt a törvényt akarod végigvinni, akkor kötelességszerűen és természetesen fel leszel szabadítva. Közösségben, gyülekezetben, felekezetben kötelesség felszabadítani az embereket és nincs különbség szőke és barna, magyar és cigány, kínai, nő és férfi, görög és zsidó között! Nincs minősítés! Ha itt a helyed, és hozod és elfogadod azt a törvényt, ami Krisztus Testére vonatkozik, akkor van helyed ugyanott, ahol idáig szolgáltál, ahol idáig megkaptad a betevődet, ahol idáig megkaptad a szállásodat. Nincsen pásztori, gyülekezeti fennhatóság, uralom, prizmaépítés, hanem szabadságról van szó, ami a béke, salom következménye. Ha békéd van, akkor szabad is vagy. Ha nem vagy szabad, akkor nincs békéd. A béke és Istennel való béke szabadság nélkül nem működik! Ha ember tart kordában, ha emberi uralom alatt vagy, akkor neked tőled távoli Istenkéd van, akihez néha felnyögsz, hogy szeretnél szabad lenni. Nem nyöszörögni kell, hanem szabaddá kell tenni az embereket.


 

Eljött az ideje, engedd el! Tudd meg, hogy a 6-os és a 7-es szám ebben az esetben ránk vonatkozik, testileg és emberileg befejeződött. Sokszor lökdösni kell embereket, hogy „figyelj, most már azért jó lenne, ha talpra állnál, mert nem szolgálhatsz nálam állandóan!”. Most vagy tényleg testvér leszel, beilleszkedsz a közösségbe, a családba vagy döntsél, hogy mit akarsz. Nem taszítalak el, valamire jó vagy, de jó az neked, hogy nem vagy emberi szinten sem azonos a másik emberrel? Te vagy az orgona, a tulipánlocsolgató, az ablakpucoló vagy a szórólap osztogató... nem vagy megcsorbítva, megvágva és lenyomva a személyiségedben? Jó ez neked? Ott akarsz lógni a szögön (amelyik ráadásul bármikor kieshet)? Valakinek az edénye akarsz lenni, vagy hébe-hóba elkapnak, mert éppen most akarnak sütni valamit benned, veled?! Az a szabadság, ha te testvér vagy! Az a szabadság, amikor az, aki idáig szolgált feléd, azt mondja, hogy „de jó, hogy végre testvér vagy!”. Nem lógsz már ott a falon, ahonnan néha elő tudlak venni, hogy „csináld már meg ezt, azt, amazt”. Nem! Te már egy Isten kezében levő, Isten által eltervezet egyéniség, személyiség vagy!

A szabadságot azért adta Isten a 10 parancsolat, prédikáció után parancsba, hogy tedd szabaddá az újra a másik embert (persze magadat is)! Beteljesedett 6 éved, a 7. a tied! Biológialig is az ember szervezete sejtjeiben 7 évenként totál kicserélődik, már 5 évesen a fiacskám is kezdi a szabadságot kóstolgatni – persze nem lehet elengedni, mert felügyeletem alatt van–, de 7 évesen már az iskolába fog tekintgetni és nem a drága apukájára, és 14 évesen meg már a csajok után fog bámulni, majd 21 éves korában meg már készülhetek a nagyapaságra, ha Isten megengedi az én részvételemet ebben a dologban. 7 évenkénti ciklusokban van az ember élete! És ha elővesszük az elengedés évét, a Jovel évet, 7*7=49, s ha tovább játszom a számokkal, 9*7=63, 10*7=70, ahol az emberi teljesség, a 10, az isteni teljességgel szorozva. Isten a számokkal is üzen! Persze, ez nem azt jelenti, hogy 70 éves koromban lejár a mandátumom, mert Isten azt is mondhatja, hogy „meghosszabbítom”, mert nem töltöttem be 1-2 dolgot, nincs aki ezt megcsinálja, és szükség van a szolgálatomra – nem rám, hanem a szolgálatomra! Vannak idővégezetek, és vannak idők, amelyeket nem lehet tovább húzni! Egy házasságban is ez ugyanígy működik: valaki abba rabszolgaként bemegy, mert a másiknak van lakása, meg jó keresete, alámegyek. De másfajta rabság is van: férfi vagyok, éhes vagyok, és eltűröm a sok hülyeségét a másiknak. Eljön az idő, amikor dönteni kell, hogy tényleg egyek vagyunk-e, vagy eszközként lábos vagy a falon, vagy elmész. Istennél döntési idők vannak! De ez a törvény nemcsak arról szól, hogy szeresd a másik embert, és tedd szabaddá, hanem légy egységben vele! Mert azzal, hogy a másik már nem szegény, mert felszabadítottam, ezzel egységben is magam mellé emeltem, magam mellé hoztam, engedtem, hogy felnőjjön. Tudod hányszor nem engedünk felnőni embereket? Hányszor teszünk ez ellen az első végrehajtási utasítás ellen! Dehogy engedjük, még a végén visszadumál, meg egy lesz velem, 50%-os leszek a 100%-omból, neki is lesz szava otthon, meg ha a közösségben is testvérem lesz, akkor nekiáll nekem valami jót is mondani, és akkor kiderül, hogy én valami rosszat csináltam...


 

Bizony a szabadság ideje autómatikusan elkövetkezik, s ez azzal jár, hogy dönteni kell, s ez valamennyiünkre érvényes. Aki más felé szolgál, mert szolga és szegény, annak tudatában kell lennie, hogy nem kell mindig szolgának lenni. Még akkor sem, ha nagyon akarják, hogy te legyél a nyáj, a gyülekezet. Neked Isten egészen más dolgot adott. Az a közösség, ami Krisztus Teste, az nem egy málé, ahol egy ember a főnök, hanem önálló, saját akaratban levő szabad emberek közössége, akik szabad akaratukban elfogadták Krisztus uralmát, de egymást nem uralják, mert ismerik ezt a törvényt, hogy „engedd el a másikat”. De próbálj felnőni, hogy megkapd a szabadságot, mert ez oda-vissza működik! Ha nem akarsz felnőni, akkor az ajtófélfában levő szögre fogsz kerülni. Ott fogsz lógni, mint nagyon kedves testvér, csak nem tudnak mit kezdeni veled, csak néha-néha fognak elővenni, nem leszel élő organikus része Krisztus Testének. Oly sok eszköz van, és oly kényelmes azt akkor levenni és akkor használni, amikor nekem jó... Én tiltakoznék, ha engem valaki használni akarna! S itt mehet tönkre egy házasság, amikor egyik a másikat akarja használni: erre, vagy arra jó, és nem engedem felnőni. De eljön egy idő, amikor a feleséged/férjed ember – mert ma már ez úgy működik, hogy a Jezabel szellemiség megtestesítője nemcsak nő, hanem férfi is. Vedd tudomásul, ez nem rivalizálás: ő odajött hozzád és elfogadta azt, amit te kaptál Istentől, s együtt csináljátok azt, ami által te is meggazdagodtál. Tedd szabaddá! Ez egy házasságnak is a csodálatosan szép rendelete. Ezért rosszak a házasságok, mert nem értik meg ezt a parancsolatot, hogy „szeresd a testvéredet” (mert a férjed/feleséged, de még a gyereked is testvér, ha megérted, hogy folyamatosan erre kell felkészíteni). Engedd már szabadon! Ez nem azt jelenti, hogy 6 évesen kidobom, hogy „csinálj azt, amit akarsz”, hanem amikor felnőtté válik. Minden egyes lépésnél arra készítem fel, hogy tudjon szabad lenni, legyen érték Isten szemében és kezében. Nem arra neveljük, hogy az én szándékomat töltse be, mert ez csak rabság! Hány de hány rabságunk van abból kifolyólag, hogy pl. mit akart tőlem a nagyapám! „Úgy szerettem volna, ha továbbviszi a boltot!” Ne haragudj, de én azt a boltot nem viszem tovább, semmi közöm hozzá! Mire mások szenvednek, hogy „mi lett a gyerekemből!” Képzeld, jobban él, mint te, mert a helyén van, mert a szabadságot választotta! Ez az, amikor azt mondja, hogy „én elmentem” – akkor viszont el kell engedni. A hívő ember el tudja engedni a gyerekét nyugalommal, mert nem törvényszerűen kell folytatnia a dolgait. Bizony már kisemberként is lehet látni azt, hogy mi a gyerek útja és csak örülni tudok, ha csak egy kicsit folytat abból, amit nekem adott Isten, és ez olykor-olykor már megnyílvánul szavakban is, hogy „ezt, meg azt akarom csinálni”. Mindez öröm, de nem kényszer és nem szolgaság! Tanuld meg, hogy se a gyereked, se a gyülekezetedben levő testvéred nem szolga! Tanuld meg, hogy attól még, hogy valaki pszichésen gyengébb, nem szolgának született! Nem egyformán kaptuk a testi és lelki adottságokat, azért mert valakinek kevesebb az IQ-ja, attól még nem szolga.


 

Mindazok a népek, Európa, amely nem ismerte ezen elengedésnek a törvényét, most issza ennek a levét. Afrikában, ahol ott van az a millió (lassan millárd) gyerek, tudod, hogy mi a baj azzal a nagy népesedéssel? A nő nem lehetett nő! A nő csak anya lehetett és nem lett felszabadítva arra, hogy ő gondolkodó egyéniség, a női elrendelésében önálló személyiség, és csak a szögre akasztott voltában nőtte ki magát, hogy szüli és szüli és szüli a gyerekeket, mert ezt az egyet meghagyták neki, mint nőnek. És most meg panaszkodunk, hogy elnépesedett a világ – hát szégyeljük magunkat, hogy a törvény miatt milyen nagy bajok vannak! De nem kell messzire menni, menjünk el a cigánysághoz: nem engeded szabadon, nem adod meg a lehetőséget annak a rabságban levő népnek. A földosztásnál kimaradtak és mi lökjük ki őket az iskolákból, mi nézzük le őket. Van egy kinövés, millió gyerek születik és ugyanezt viszi tovább. Mindez kinek a felelőssége? A keresztényeké, akik nem ismerik a Bibliát! Akik nem ismerik azt, hogy „tégy szabaddá minden nyomorultat!”. Segítsd őket, de egy idő után engedd, hogy a saját lábukra álljanak. Ez lehet szocpol, vagy bármi más, ezt a törvényt lehetne normálisan használni, ezt a törvényt csak így lehet használni, mert különben visszaüt.


 

Ha az emberi viszonyaink nem törvényszerűek, akkor azok visszaütnek! Ha nem engeded a feleségedet feleségnek lenni, csak anyának vagy házimunkásnak, meg fogja találni azt a férfit, aki megdicséri, azonnal jön a kísértés, mert lesz, aki még rafinált módon is, de fogja dicsérni a szépségét, s akkor majd te csodálkozol azon, hogy mi történt, mert nem engedtél a nőből nőt. De ez ugyanígy egy férfire is érvényes: nem engeded azt, ami a férfi alaptermészetében benne van, akkor az a férfi ki fog törni! Nagyon bölcs dolog volt, hogy régen a férfiakat vasárnap reggelenként újságért küldték, és azok elmentek a kocsmába és megitták az ő egy-két fröccsüket, de nem alkoholisták voltak, hanem férfi a férfival megbeszélte a világ dolgait, és megélték maguk között a közösséget. Nem lettek alkoholisták, de akit nem engedtek el, az alkoholista lett. A szabad gyeplő. Még így is működik egy házasság, hogy „menj el férjem, hozz egy újságot”. De még egy gyereknek is, ha megengeded a szabadságot, akkor nem él vele vissza. (Elküldöd a boltba és tied az az akárhány forint visszajáró- nem fogja ellopni a zsebedből!) Megosztod vele, együtt vagy vele, közösen. Segíted, tanítod, felemeled – sokkal jobban jársz!


 

Ennek mondhatom a bibliai példáját is, a prófétai részből (haftarából) Jeremiás 34:8-17: „Ez a beszéd, melyet szóla az Úr Jeremiásnak, minekutána Sedékiás király szövetséget köte az egész Jeruzsálembeli néppel, szabadságot hirdetvén köztük. Hogy kiki bocsássa szabadon szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát a héber férfit és a héber leányt, hogy senki ne szolgáltasson közöttük az ő Júdabeli atyjafiával. És engedelmeskedtek mindnyájan a fejedelmek és az egész nép, a kik szövetséget kötöttek, hogy kiki szabadon bocsássa az ő szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát, hogy senki azokkal ne szolgáltasson többé; és engedelmeskedtek és elbocsáták azokat. De azután elváltozának, és visszahozák a szolgákat és szolgálóleányokat, a kiket szabadon bocsátottak vala, és őket szolgákká és szolgálóleányokká tevék. És lőn az Úrnak szava Jeremiáshoz az Úrtól, mondván: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem a ti atyáitokkal azon a napon, a melyen kihoztam őket Égyiptom földéről, a szolgálatnak házából, mondván: Mikor a hét esztendő eltelik, kiki bocsássa el az ő héber atyjafiát, a ki néked eladatott vala és hat esztendeig szolgált téged; bocsássad őt magadtól szabadon. De nem hallgatának a ti atyáitok engemet, és fülöket sem hajtották erre. És ti ma megtértetek vala, és igazat cselekedtetek vala én előttem, kiki szabadságot hirdetvén az ő atyjafiának, és én előttem szövetséget kötöttetek abban a házban, a mely az én nevemről neveztetett. De elváltoztatok, és beszennyeztétek az én nevemet, és kiki visszahozta az ő szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát, kiket egészen szabadon bocsátottatok vala, és igába vetettétek őket, hogy néktek szolgáitok és szolgáló leányaitok legyenek. Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és kiki az ő felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára.”

Ezt történt a választott nép által, és ez történik Afrikában, ez történik a cigánysággal, a szegénységgel, akár társadalmi szinten is. Ha nem lesz társadalmi igazságosság, amely által a szegényeket valóban felemelik, a (szellemi és lelki) tudatlanokat megtanítják, mindazokat a szegényeket, akik szeretnének tanulni, dolgozni, de nem tudnak. Törvényszerűen ezen helyzetekben Isten leveszi a kezét. Afrika betódul Európába, a cigányság Budapestre, a szegény ember fellázad, s mindez a mi bűnünk, mert Isten, aki veled szövetséget kötött, azt mondta, hogy „szeresd a te felebarátodat”! Add meg a lehetőséget az élet bármely területén arra, hogy a másik ne legyen szegény! Ma pedig az elszegényítés megy, még szellemben is, mert a gyülekezetekben sok mindent hallasz, csak Isten Igéjét nem! Rengeteg szegény van, s ezt tapasztalom akkor is, amikor jönnek emailben a kérdések. Vissza fognak fordulni és meg fogják leckéztetni azokat. Ez Isten ígérete, mint akkor, úgy ma is. Ne sírjunk azon, hogy túlszaporulat van, mert ez a mi bűnünk. Az a nép, amelyben túlszaporulat van, ott a Sátán azt mondta, hogy „szaporítsuk a bűnt”, a teáltalad létrejött bűnt szaporítja teellened!


 

Elbocsájtok valakit, majd visszaveszem – válás, barátság, gyülekezeti tagság (mondjuk ezt a nemlétező fogalmat). „Gyere vissza!” és vissza fog jönni, de annak a vége nem lesz köszönet, mert ha nem úgy jön vissza, mint a családba felszabadított ember, hanem össze-vissza mászkál, akkor az neked ítéletedre lesz! Az gyülekezet- házasságromboló. De mindez legtöbbször fordítva szokott történni. Nyugalommal visszafogadod azt, akit kidobtál és holnap rajtad fog uralkodni! „De hát olyan jó csaj volt”, „mégis rezsitárs” – sorolhatnám a ma emberének az érveit – „jobb egy rossz emberrel együtt lenni, mint üresen és egyedül”. De tudod-e, hogy Isten neked mit mondott a 10 parancsolatával? – Mindenkinek egy törvénye legyen, s aki szegény vagy jövevény, az épüljön be oda, ahol megkapja azt, amire szüksége van, te emeld föl és szabadítsd föl, és legyetek egyek. Ez éppúgy vonatkozik férj-feleség kapcsolatára, mint a testvéri kapcsolatokra. Egy néphez tartozunk-e? Egy törvényünk van-e? Mert ez önmagában hordozza a szabadságot! Ha ez valahol nincs meg, ott háború van, s előbb-utóbb valaki alulmarad. A felszabadítás helyett valaki beleesett a rabságba. A visszafogadások, visszavételek miatt fordított helyzet lesz. Ez fog történni itt Európában, és közvetlen környezetünkben is, s nem a keresztény szellemiség lesz az uralkodó, hanem az elvetettek szellemisége fog uralkodni, és győzni és egyesülni fog, mert olyan szépen néz ki az egyistenhívők vallása, ami nem keresztény! Az őseink bűnéből kifolyólag... nem tetted szabaddá a másik embert, s ennek az a következménye, hogy akit te nem tettél szabaddá, az téged le fog győzni! Az éhes ember az sokkal erősebb annál, akinek pénze van, aki Istenre vágyik az sokkal erősebb a vallásosnál... Te dobtad ki? Le fog győzni! Szeretlek is meg nem is? Elküldelek is meg nem is? „Gyere vissza!”? „De hát azért jó volt...!”? Istennél van te meg ő, és kettőtöknek eggyé kell lennetek abban a házban, ahol testvér lehetsz. Ha ez nem történik meg, akkor a szolga uralkodni fog! Azt, akit idáig elvetettél misszionálni akartál, ő fog téged uralni és beidomítani a saját tanai és igazságai szerint, és egyszer csak észreveszed, hogy talán meggyőzni nem tud, de te leszel a lábos a falon, mert csak arra kellettél, hogy vele egy házban és egy rezsi alatt lakj, meg hát a tested is hiányzik, hát így csak van szexualitás... visszafogadtad, és ő akaszt a falra téged.


 

Az egység, Isten törvényei után az egyik legfontosabb végrehajtási utasítások egyike: az első az, hogy „szeresd a te Istenedet”, a második pedig az, hogy „szeresd a te embertársadat”. Ahogy Isten szeretett bennünket Krisztus váltságműve által, bennünket szabadságra és békére teremtett. Mindaddig, amíg a másikat nem engeded szabaddá, az örök háború! Ha nem engeded szabaddá önmagadat, és az emlékeidben ott vannak, akkor háborúban fogsz élni és az a régi fog győzedelmeskedni rajtad, ami ma már nem is él! Engedd el, tedd szabaddá magadat!

A Jovel év, az elengedés éve, a 7*7=49 év arról szól, hogy hétszer kell elengednünk, azért, hogy egyszer mindent el tudjunk engedni, és oda tudjunk adni mindent Istennek, az igazi uralkodónak, akié minden! Mindent vissza kell adni, mert minden az Övé! A te Jovel-éved az lesz, amikor kopognak a hantok a fejed fölött, amit te már nemigen érzékelsz... Na de, hogy ez a nagy ünneped Istennek is tetsző legyen, ahhoz még hétszer szabaddá kell tenni mindenkit. Ahogy 1-1 dolognak (6 esztendő) az emberi teljessége befejeződött, Istennél ott a kérdés, hogy jobbra, balra vagy a falon, s ez minden emberi kapcsolatban ott van. Lehet változtatni sok mindenen. Lehet, hogy egy embertársadban szolgát láttál, mert a testednek, a pénztárcádnak kell, s ha ezt felismered, akkor Istentől mindezért bocsánatot kérhetsz, hogy „bocsáss meg Istenem, én már a szándékomban bűnös voltam, a szándékomban már a harcot hoztam”. De nem azért sírok, mert háborúzok, hanem azért, mert bűnös voltam. Ezért kell megvizsgálni minden kapcsolatunkat! Miért kell nekem valaki? „Fizeti a tizedet”, „kisöpri a házat”... Ne legyen ez így! Kérj bocsánatot Istentől! Ha valaki valamiért nekem kell, abból mindig háború lesz! Isten ezt megengedi, azért, hogy megérezhesd, hogy minden az Övé, és hogy végre megtanuld, hogy minden ember egyforma, a maga adottságaival, szépségével és tulajdonságaival. Más helyen, más feladatban, más szolgálatban, de veled egyenlő szinten! De amikor ki akarsz másokat használni, akkor te magad hoztad elő a háborút és ezzel az önmagad ítéletét. Ha társat keresek, hogy azáltal be legyenek töltve a szükségleteim, annak meglesz a maga következménye. Ha használni fogok valakit, akkor meg fog fordulni az ítélet – Isten megengedi a következményeket!


 

Most még van lehetőség! Az Ószövetségben más helyzet volt, ma viszont szabad azt mondani, hogy „Uram, nekem kellett ez”, „ezért akartam azt”, „erre szántam valakit” – „és most mindezt Neked akarom átadni!” Mert ha valakit szabaddá akarok tenni, akkor az első meglépendő lépés az, hogy odateszem Isten elé, hogy „Uram, Tied a feleségem/férjem, Tied a gyermekem, Tied a testvérem, mindenki a Tied”. S akkor történhet egy olyan kegyelmi állapot, hogy Isten azt mondja, hogy „ha egyek akartok lenni, akkor külön-külön van lehetőség, de arra nem adok pecsétet, hogy te valamiben is a másik ember fölé kerüljél!”. Jó most minden emberi kapcsolatunkat bűnbánattal odatenni Elé, s kidobálni végre azokat a dolgokat, hogy „nagyon jó az a gyülekezet, mert találkozhatunk és megélhetjük az emberi ölelkedéseket”. Ha te akarsz valamit, akkor nem lesz, aki megölel! Meg kellene vizsgálni, hogy miért találom jónak az egészet!? A magam haszna végett? Akkor essél térdre, mert az nem Istené! Ami a tied, az nem áldás, mert nem Istentől kaptad mindazt, ami nem azonos értékű (bármi és bárhol) Krisztus Testében!


 

Elengedés, szabaddá tétel, szabadság! Kívánom azt a szabadságot, hogy végre ki tudjál fejlődni, szabadulj meg! Az a sok szegény, aki Magyarországon van, bárcsak megint szabadon tanulhatna, mert szegénnyé tették őket! Bárcsak ne szenvednének éhesen és fázva emberek, gyerekek! Magam is, abban a faluban, ahol vagyok, tudok róluk! Gondolod, hogy ha felnő az a mai 2-3 éves gyerek, mindezt nem fogja visszafizetni? Nem fog lázadni? Nem fog felborítani mindent? Meg fog fizetni! Ebben a harcban nincs helyünk! Ebben a harcban segítenünk kellene! S az is feladatunk, hogy úgy adjuk Isten Igéjét, hogy ne legyenek éhesek, és ezáltal szabadok lehessenek az emberek és ne Isten Igéje által leigázott birkák!


 

Legyetek szabadok! Legyen veletek a szabadság!

 


 


 


HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2014 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat