Orbán Béla:

 

Shabbat Trumá

-Milyen templomban lakozik Isten?-

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán

2014. február 1.

Tórai rész: 2.Mózes 25:1-27:19; Haftara: 1Királyok 5:26-6:13

 

2.Móz.25,1-8: „És szóla az Úr Mózeshez, mondván: Szólj az Izráel fiainak, hogy szedjenek nékem ajándékokat; minden embertől, a kit szíve hajt arra, szedjetek nékem ajándékokat. Ez pedig az az ajándék, a mit tőlök szedjetek: arany és ezüst és réz. És kék, és bíborpiros, és karmazsinszinű fonal, meg len fonal, és kecskeszőr. És veresre festett kosbőrök, és borzbőrök, és sittim-fa. Mécsbe való olaj, kenet-olajhoz való arómák, és füstöléshez való fűszerek. Ónix-kövek és foglalni való kövek, az efódhoz és a hósenhez. És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttök lakozzam.” A pusztai vándorlás azon részéhez értünk, amikor összeszedik az ajándékokat a templom építéséhez. Benne van a frigyládának az anyaga, a szent kenyerek asztala, szent kárpitok és a teljes templomi berendezésnek a leírása, hogy miből legyen, mi kell hozzá a keresztrudaktól kezdve egészen a pitvar udvarának a leírásáig.

25,8: „Készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttük lakozzam.” – Sekina szóval írja ezt héberül, tehát egyértelmű, hogy nem fizikai értelemben, szellemileg, Isten Szelleme lakozik ott közöttük.

Templomépítési időt élünk, és nem akármilyen templomot építhetünk! Milyen és minek építesz te templomot? A kereszténység és a zsidóság milyen templomot épít? Mit építünk? Melyik elrendelés vonatkozik a mára? Isten megadta a rendeléseit, hogy miből és hogyan kell épülni a templomnak és ahhoz Isten mindent megad, hogy az meg is történjék, mint ahogy olvashatjuk ezt a heti szakasz haftarai részében is. Ézsaiás 66,1-2: „Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye? Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elő mindezek; így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkű, és a ki beszédemet rettegi.”

Isten megadja a templom összes leírását, hogy miket kell begyűjteni ajándékban anyagként, hogyan kell véghez vinni minden templomépítésnél az isteni előírás szerint, mégis a kérdés az, hogy te ma milyen templomot építesz?!

A pusztai sátortemplomnak hármas beosztása volt:

- a pitvar (ahol a nép jelen volt az adott ünnepen az adott elrendelés szerint, s ott mutatták be az áldozatokat)

- a szentély (a papok, leviták tartózkodási helye)

- a szentek szentje (ahova a főpap, kohenita is csak évente egyszer mehetett be)

A pitvarban, az egyszerű emberek közepette kell, hogy legyen, a templom udvarában az a hely, ahol az áldozat folyik, ahol a bűnért való áldozatok, a hálaáldozatok és mindenféle áldozatok folynak, és attól egy lépéssel beljebb van a papi szolgálat, s onnan még beljebb van, ahova akkor a főpap évente egyszer mehetett be, s ahol jelenleg Jesua HaMassiah folyamatosan szolgál, hiszen Ő a mi Főpapunk.

S pont az a probléma, hogy a magunk életében nincs meg ez a hármas tagozódás! A hétköznapjainkban mikor megyünk fel Isten elé hálát adni, imáinkban Neki hálákat mondani, vagy bűnbánattal Előtte megjelenni? Ahogy az oltárnak kell működnie, s ennek a leírása a Bibliában eléggé részletes, s a mai embernek elég nehéz lenne betartani a többszörös és folyamatos áldozati rendet. Még éjszaka se aludt ki az oltár, folyamatos volt az áldozat és a tűz mindig égett. A mi szívünkben a tűz elég kevéssé ég, néha fellobbanunk, van egy kis örömünk, néha van egy „köszönöm Istenem” szavunk, vagy hogy „jaj, azért ezt nem kellett volna csinálnom”, nem működik az oltár a pitvarunkban (ott, ahol élünk), az életterünkben (ott, ahol megállunk Isten előtt). Pedig nem a papnál és nem a főpapnál, hanem a mi életünkben kell működnie az oltárnak! Ő is hálát ad érted Isten előtt, de te kint vagy a pitvarban, ahol az oltárnak kell működnie! Működik-e rendszeresen, nem „mea culpa” szinten a mindennapok Szentélye (Mikdása) az életünkben?

A Főpap érted Isten előtt van, te viszont ott állsz a Főpap és a papság (leviták) előtt és kérem, hogy mutassa be az áldozatát attól, Aki már bemutatta (Krisztus Jézus), hogy „elfogadom a mai napra a bűnbánatot”, vagy hogy egyszer és mindenkorra már egyszer elfogadom az életemre való teljes áldozatot (Krisztus váltságművét). Hol van az életünkben ez a rend? Milyen templomot építünk? Kívül vagyunk a pitvarban minden áldozat nélkül? Hol vannak a papok, a családok papjai, akik Isten elé mennek? Hol vannak a népnek, a saját háza népének a képviselői, akik viszik elől és teszik le Isten elé a hálaádozatot mindazért, amit kaptak és tehettek? Hol van a mi életünk ebben a hármas tagozódásban ott, a Főpap, Krisztus előtt? Milyen templomot építetek?

Én azt szeretem, aki nyomorult és megtört szívű, és aki igéimet tiszteli” Azt, aki áldozatot mutat be a bűneiért, az életének az összes félrelépéseiért! Ismerni kellene az egész áldozati rendet, amit a zsidóság akkor is megélt, és amit ma is meg kell élni a templomban! Hol van a mindennapi hálaáldozat? Hol van a napi háromszori áldozati rend, amit a zsidóság megél, ami az Istentiszteleti rend. Hol van a mi legalább naponta háromszori Isten előtti megjelenésünk? De ráadásul bármikor mehetek és hálát adhatok, ha elkövettem egy bűnt, akkor azonnal Elé mehetek, nem kell bevárnom a menetrendet és Jom Kippurt is, a zsidók által évente egyszer ünnepelt Engesztelési napot a bűnök bocsánatára, bármikor lehet, a végső és teljes Elé menetelig, amikor meg kell jelennem Előtte.

Kicsit furcsán hangzik, hogy állandó számonkérésekről beszélek, de Isten Ézsaiáson keresztül felteszi az Ő népének a kérdést, hogy „milyen házat építetek nekem?” Milyen ház az a te belső házad, aki te vagy? Ott van-e a mindennapi áldozat az udvarban, amikor megállsz, s nem kint vagy a városban, hanem beljebb mész a templomban, amikor egy pillanatra lecsendesedsz, amikor az utca zajától eggyel beljebb lépsz, oda be, a bekerített részre, a szobádba, a csendedbe... Van-e egyáltalán ilyen? Működik-e egyáltalán a pitvar? Vagy én kint vagyok, ők meg ott vannak? Akkor nincs meg a folyamatosság, nincs meg a pitvarban levőknek a kapcsolata a levitákkal, és a leviták kimennek az udvarba, sőt adott esetben, ha baj van, akkor még a városba is kimennek.

Mi volt az első templom, amiről a Biblia beszámol, ahol oltár és áldozati rend volt? Az első áldozati oltár már az Édenből való kimenetel után, az Édentől keletre is működött, Káin és Ábel oltárán! Volt templomuk! Nem akkor kezdődött a templomi rend, amikor a pusztában Isten kinyílvánította, hogy milyen templomban akar lakni, hanem már ott, Káin és Ábel idejében is volt áldozat. Nem ott a pusztában kezdődött a zsidóság áldozatbemutatása, hanem amikor kijött az Édenkertből az első emberpár, attól a pillanattól volt áldozat. Tudta és emlékezett: megkapta a parancsokat, megkapta Isten ígéreteit, és akkor kétféle áldozat történt: Káiné és Ábelé. 1.Mózes 4,3-7: „Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.” Ábel hitből mutatta be az áldozatát, és Káin gonosz volt. Ennek a bibliai történetnek e módon való summázása megtalálható ily röviden leírva az Új Testamentum oldalain. Amikor oltárt építünk, akkor Káin áldozata van ott az oltáron, vagy Ábel áldozata? Káin áldozata az az ő termése volt, ami önmegváltás (én vagyok én), és ez magába foglalja a hitetlenséget, hogy amit én megtermelek, abból adok, mert én vagyok – és ez gonosz cselekedet. Amikor valaki lehorgasztja a fejét, gonosz, mert amikor az ember ott van Isten előtt, ahol atya az Atya, akkor felemelt fejjel tud járni. A hívő ember nem lehorgasztott fejjel, S betűként megy az Úrvacsorához, hanem felemelt feje van.

Áldozat és áldozat, az egyik így, a másik úgy... az egyiket Isten elfogadja, a másikat nem! Káini szellemiség van a te áldozatodban vagy ábeli? Hasonlóak, hiszen mindkettő áldozat, csak az egyikből hiányzik a hit, hogy „köszönöm Istenem, tudom és hiszem”, ehelyett van hogy muszáj, mert rosszat csináltam. Hit nélkül teszek és adok, s mint Káin, magamban hiszek és nem Istenben! Ilyen kicsi kis különbségnek tűnik az a két teljesen egymástól különböző felállás. Hogy adsz hálát Istennek? Hittel? Vagy úgy, hogy jól esett? Hogy mész Isten elé a mindennapi bűnáldozatoddal? Hogy „meg kell vallanom a bűneimet”, aztán csinálod tovább a magad kis buliját? Lehajtott fejjel mész az oltárhoz vagy felemelt fejjel? Felemelt fejjel, hogy „köszönöm hogy van kegyelem, van folytatás és újabb áldás!”. Tudván, hogy az állat szaporulata nem tőled függ, s tisztában vagy azzal, hogy mindent Istentől kapsz, és ebben nem a félelem visz, hanem a hit, mert Ő megígérte, mert Őrá bízol mindent.

A hitben járó ember nem tud gonoszul gondolkodni, nem tud bűnt elkövetni. „Aki hisz, az nem tud elkövetni bűnt” – bizony elkövetünk, amikor nem hiszünk, de amikor hitben lépek és hitből teszek hálaadást abból, amit Isten adott nekem, akkor ez teljesen különbözik attól, amikor hitetlenül, vallásos módon bűnbánatot teszek, dicsőítgetek, énekelgetek és jól érzem magam. Milyen hálaadással megyek Isten elé? Jaj de jó, megáldott? De ha ezt az áldást nem Isten tervére fordítom, akkor gonosz vagyok, mert a gonoszság fájáról vett Ádám és Éva, az első emberpár, és nem a rossznak a fájáról! A gonoszság az Isten elleni, és a lehorgasztott fej az annyit jelent, hogy „nem így gondoltam. Úgy gondoltam, hogy majd én megcsinálom, és Isten ráadja a pecsétet” A bennünk levő Káin is így van. Odamegyek és jót teszek (szép és jó vagyok). Csakhogy mindezt Isten nem fogadja el!

Ábel hitbeli áldozata az, amely a Szentélynek, Mikdásnak a jellemzője. Ha nem megyek hittel a Szentélybe, a megépült templomba, akkor Isten nem fogja elfogadni az áldozatomat, de ha hittel és hálaadással teszek bármit is Isten elé abból, amit Tőle kaptam, akkor azt megáldottan kapom vissza. Ha hálaadással Elé tettem bármit, amit kaptam (ami lehet anyagi, de egyéb más is), hogy „tudom, hogy Tőle van és tudom, hogy annak célja van, hittel teljesen adtam oda”, akkor az áldottan jön vissza. De ha csak úgy mentem oda, hogy „köszönöm”, akkor azok nagyon sok esetben elmúltak és bizony még negatív módon is szolgáltak felém és fájdalmas történéseket is hoztak.

A templomban van az oltár, amin kettős áldozat lehet: káini vagy ábeli. Van-e oltárod? És káini vagy ábeli az, aki most benned gondolkodik és ad hálát Istennek, aki önmegváltó, vagy Istenre bízza minden lépését? Lehet vallásosan káini módon áldozni, és lehet krisztusi módon, hívő emberként, Ábelként is áldozni. Hogy teszed a holnapi napi áldozatodat, magadban, a félrevonultságodban? Hitben, hívén azt, hogy ha Istentől van, akkor annak célja és feladata van, amit Ő meg is fog áldani és működni is fog, vagy lazán, és máris be akarod építeni abba, ami Isten akaratával ellentétes.

Az Éden kertjéből kijött emberpárnál a tudás fájánál a jó és a gonosznak az ismerete az, ami elválasztja. Amikor bennem a gonosz van, akkor Istenellenesen használom Isten áldásait. A testemtől kezdve minden anyagi javamon át, mindaz, amivel a teremtett világból Isten megajándékozott, s engedte hogy azokhoz hozzányúljak, mindazt lehet rosszul is használni. Isten nem fogja azt elégetni az oltáron, nem fogja elfogadni mindazt, amit nem hitből adsz, hanem csak kiengesztelésül, önmegváltásként és vallásos módon teszel Elé. A gonosz és az Isten előtti hitből jövő áldozat össze fog csapni. Ez Ábel és Káin történetében jól látható, és tanításul szolgál a mai hívő embernek is.

A templom oltár nélkül nem ér semmit. S amit áldozatként oda fölviszel, ahhoz hogyan viszonyulsz, megtartod magadnak, vagy odateszed Isten elé? Hitből teszed oda vagy káini módon, muszájból? Mint ahogy a görögök a hellenizmus idejében felvitték a pogány isteneiknek az ajándékokat, azt várván, hogy ezért jutalomban részesüljenek. Ez már Káin idejében is így volt: viszek Istennek valamit, megveszem Istent... Istent nem lehet megvenni, Istent nem lehet kifizetni! Vagy hittel teszed elé az áldozatot, vagy káini módon. Milyen templomot építesz? A magad elképzelései szerint állítasz fel oltárt és teszel rá tüzet? Lehet látszólag szép áldozatokat bemutatni, de mégis mögötte rejlik a gonosz szellemisége, s így ezek az áldozataink gonoszak, mert ami nem hitben történik, az mind gonosz, mert benne van az emberi szándék és az emberi szándék Isten akaratával szembeni, Istenellenes szándék! Isten nem fogja az önmagát istenítő embertől elfogadni a hálaáldozatnak mondott fizetési eszközét.

A templom közepe az oltár. Bármennyire ott a szentek szentje és a leviták szolgálati helye, a hétköznapokban a hívő embernek mégis a legfontosabb helye a saját személyes udvarában van, ahová bemegy (miközben kimegy) a világból, bizonyos időre és percre, mikor távol tud menni a világ zajától. Van-e oltárom? Van-e a szívemben hálaadás? Van-e a szívemben bűnbánat és minden, amit annak idején a zsidóság is elénk élt az összes áldozati rend ismeretében? Az a marék lisztáldozat, véresáldozat és így tovább... vagy lehorgasztott fejjel megyek Isten elé, mint Káin, mert igazából nem azt akarom, amit Isten, „de hát muszáj...”. Nagyon sok ember nem is tudja, de ott van benne a káini szellemiség: „muszáj Isten elé menni, oda az oltárhoz, muszáj elmondani egy imát, muszáj bocsánatot kérni”, miközben a szívében nem változott, mert nem hisz, vagy pedig mert önmagában, a gyülekezetében, a pásztorában, ideológiában vagy bármi dogmában hisz. Isten a teljes szívet akarja, nemcsak az áldozatot, hanem az áldozatot a hittel együtt! Amit Isten elkért tőled, ahhoz kéri a hitedet is, s mivel Ő adja az áldoznivalót, Ő adja a hitet is. Isten csak olyat kér, amit Ő adott! Ahhoz, amit neked Isten adott, a te, önmagadba vetett vagy más emberbe vetett hited nem társulhat. Isten egy komplex áldozatot kér a templomban az oltárnál, olyan áldozatot, amelyhez a hitet is Ő adta (hiszen a hit is Isten ajándéka)!

Valamikor elhangzott az a tanítás is, hogy miből épült a templom. Én magam is sittim fából, nehezen formálható, kemény fából vagyok, de mégis Isten jól megfaragott, s van fent tanítás az templomi eszközök egymáshoz illeszkedéséről, egymás kiegészítéséről is. Szó volt már arról is, hogy miért kellenek a karikák a ládára, hogy kézzel ne érjél hozzá, és sok más érdekességet, rengeteg igazságot megtalálhatunk e heti szakaszban, de most félretévén mindezeket a részleteket, az a legfőbb kérdés: van-e Istennek templom és szentély az életünkben, s mindez Isten szerint működik-e? Ha a káini áldozat működik, akkor akármit is építettél, ott Isten nincsen, legfeljebb csak az Ő ítélete. Isten nincs jelen akármilyen templomban. Ha az áldozatod nem párosul hittel, akkor az már egy másik templomként jelenlevő vallásos építmény, önimádattal teljes társulat. Ha a szívedben más az áldozat, másképpen működik, mint ahogy azt Isten adta (azt hittel is megáldva), akkor az a templom nem az. Istennek az a parancsa, hogy „építs nekem templomot, ahol az Én Szellemem lakozik”, és az a templom saját magunk vagyunk, tágabb értelemben Krisztus Teste. Krisztus a Főpap, tehát a hármas tagozódás érvényes a mai nap is.

De maradva a hétköznapoknál, a pitvarban, ne keressük a frigyládát, hogy az hova tűnt el, mennyi arany lehetett, vagy hogy a pusztában vándorló nép honnan szerzett fát, aranyat és ezüstöt (hiszen nem bányászott, se nem dolgozott), hogy kerültek oda egyiptomban honos állatok bőrkészítményei, egyáltalán, az összes templomi berendezés anyagát hogy szedték össze a zsidók, s a pusztai vándorláskor hogy vitték a vegyes kereskedést, az ékszerboltokat magukkal... Nem ez a kérdés, bár sok mindenre lehetne ebből választ adni: először is, az a táj nem úgy nézett ki akkor, mint ma, minden fa nélkül –most egy pár évtizede fásítják újra be–, földrajzilag és biológiailag is másképp nézett ki, mint ahogy most. Ne keressük a titkokban a titkokat, mert nincsenek titkok, s a titkok keresése mindig elveszi tőlünk azt a lehetőséget, hogy megláthassuk az alapokat. Ne vesszünk el a részletekben, hogy pl. hogy lehet a Menórát egy anyagból kikovácsolni... Igen nehéz ezeket a képleteket egyesíteni, mert csak több okos ember több tanulmányát tudnánk összehozni, miközben elveszik az a lényeg, hogy mi is az a templom! S a templom leírása nem az, hogy az miért pont fából készült, hogy milyen bőr van rajta és miért pont kék színű! Ne vesszünk el az apróságokban!

Nagyon sok felekezet és tanító azzal tudja szórakoztatni a tömegeket, hogy mindenféle szimbólumokról beszél, mindenbe megpróbálja belemagyarázni a hasonlatosságokat. Káin és Ábel történetét teljesen újszövetségivé teszik, mindenben megpróbálnak átfarigcsálni a saját felekezeti vagy vallási igazságaik szerint, pedig Isten mindig egyszerűen beszél, úgy, hogy a legegyszerűbb ember is megértse azt, hogy szentély kell. Amikor reggel felkel, hálát tudjon adni, hogy él, hogy van fája és tüzelője a hidegben, hogy jön a tavasz, mert mindig is volt tavasz és hálát tud adni mindenért. A parasztember annak idején nagyobb hitben tudott hálát adni, hogy Isten rendjében, amit Isten ad, az mindig beteljesedik. A természetben élő emberek sokkal erősebbek hitben, mint a mindenféle tudományokkal ellátott teológusok. Istennek a bizonyságai a természeten keresztül ott vannak, amit Ő megígért, az meglesz! A mínusz 10 fokban is tudom, hogy lesz tavasz. Mégha most egy kicsit hideg is van kint, és hogyha hatalmas hóesés lesz, akkor is lesz újra krumpli a jövő évben – bár még el se ültettem, de már tudom, hogy lesz, mert Isten gondoskodik az egész világról és a törvényrendje nem borul fel, csak mi vetjük azt el, vagy próbáljuk átírni.

Növekedni kell hitben, úgy, hogyha kapunk valamit Istentől, azt hitben el is fogadjuk, nemcsak annak örülvén, hanem tudván azt is, hogy valamire van. Nem véletlenül kaptad azt Istentől, amiért hálával tartozol, és hinned kell, hogy azt mire kaptad. Ha férfi/nő vagy, ha pénzed van ... mert Isten mindent, ami Tőle van, meg akar áldani! És ennek az áldásnak az az ábeli története, hogy hiszem, hogy mindaz, amit Isten adott, az mindig jó és mindig be fog következni. Hiszem, hogy Isten mindig gondoskodó Isten, mint ahogy az Édenkertből kijött kezdeti generáció is hitben tudott abban a rossz állapotában is Isten előtt lenni. Az akkori Ábel, és mások is később, a nehézségekben, a reménytelen helyzetekben Istennek hálaáldozattal és hittel áldozván, megkaphatták Isten áldását. Tisztában voltak azzal, hogy honnan jöttek, de nem tudták, hogy hova mennek, viszont azzal tisztában voltak, hogy van jó és van gonosz. Ezt tudta Káin és Ábel, és ezt tudja csak a ma embere is, mert fogalmunk sincs arról, hogy ez a világ hova megy –próféciákat ismerünk–, konkrétan nem tudjuk az útját. A jó és a gonosz ma is működik, ahogy működik Isten Káin és Ábelra vonatkozó története. Ha van belül templomod, ahol az Ő Szelleme lakik, akkor tudsz hittel áldozni, mint Ábel. Természetesen megkapod az ellenségeket is, de Isten vigyáz az Övéire! Nem az a kérdés, hogy hány évet élsz...

Hittel áldozok, hittel köszönöm meg a holnapi napot, bár elég zűrzavaros idők következnek, ha Istentől van a következő évtized, akkor az Isten szerint nagyon jó lesz, bár nem úgy néz ki! Hiszek, mert Tőle kaptam, s hiszem, hogy meg is őriz, meg is tart, és be is fogja tölteni azt, ami számára az én engedelmességem által áldásnak a forrása visszafele hatólag, rám. Tudok-e úgy állni Isten előtt, hogy megköszönök mindent? Nem azért, mert muszáj, vagy hogy jó lesz megköszönni, hanem mert „tudom, hogy amit kaptam, az a Tied, és köszönöm azt a hitet, amit Te adtál”. Így együtt vagyok az áldásában, s így találok vissza az Édenbe, azaz a Mennyországba, Isten jelenlétébe!

Isten először megmutatja Önmagát, hogy „építs nekem templomot, ahol Én lakozhatom, építs nekem szentélyt, ahol Én lakozom” – ahol a te szellemed találkozik Isten Szellemével, Krisztus Főpap Szellemével. Ő adja a hitet, hogy mit kérjél és hogy mit mondjál! Ő tanít meg imádkozni, de az Ő áldásában mindenben megvan a részed, ami nem a földi élet gazdagsága és hálaadása, a sikerek felsóhajtó örömei, örömkönnyei! A hitben való hálaadás az ábeli, míg az önmagamban vagy bármi emberi bálványban hívő ember hálaadása az káini, viszont Isten templomában bálvány nem lehet, onnan Ő minden bálványt kihajít, vagy oda be se megy, ha ott bálványok lakoznak! Ezért nem felel, nem fogadja el az áldozatokat, s emiatt sokszor hívő emberek élete helyben jár. Hiszen Káin éppúgy hitt Istenben, mint Ábel, csak egy különbség volt: Káin hite ismeret volt, mert tudott a jóról és a gonoszról, és Istenről, mint amennyiben a mai vallásos emberek is hisznek, hogy „van Valaki, jó lesz vigyázni, jó lesz adakozni”, bálvány-isten módon megjutalmazni azt az Istent, hogy engem békénhagyjon és ne bántson, kialakul bennük a félelem-Istene, míg Ábel felfele nézett! Aki lefele néz, az fél, az sunyít! Építs magadnak templomot, benne szentélyt, hogy Ő lakozzon! Az a templom csak akkor lesz templom, és az a szentély akkor lesz szentély, ha az áldozatod Ábel szerinti hitből való áldozat lett Istennél! Hogy Ő adta, azt mindenki tudja –a Teremtő Istenben nagyon sokan hisznek–, de akik nem hisznek abban, hogy Ő irányít, a maguk kezébe veszik a hatalmat vagy emberekre bízzák az életük irányítását.

Ma nem azt kell megkérdezni, hogy „Káin, hol vagy?”! A mai kérdés az, hogy „Ábel, hol vagy?”! Van-e hited lerakni azt, amit Istentől kaptál? Mindent Istentől kaptunk! Minden, ami élet, saját magunkat, minden javunkat, minden, ami bennünket körbevesz, mindent Istentől kaptunk! A történelmet és a pénztárcádat éppúgy, mint az autódat és az énekhangodat! Mindent tőle kaptál! De nem biztos, hogy jól használod! És lehet, hogy emiatt nem működik a templom és emiatt nem működik az imád, a levita, a Főpap, mert valaki másban bízol, és nem Istenben!


 

 


 


 


HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2014 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat