|
Orbán Béla:
Shabbat Tecávé -A helyes ajtón menj be!- Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán 2014. február 8. Tórai rész: 2.Mózes 27:20-30:10 Haftara: 1Sámuel 15:2-34 (Ezekiel 43:10-27)
Ebben a hetiszakaszban folytatódik a templom berendezésének és a templom működés feltételeinek a felsorolása, s a heti szakasz kezdetén a világító olaj elrendelése az, ami a nép felé elindul Istentől, 27,20-tól: „Te pedig parancsold meg az Izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égő lámpát gyujthassanak. A gyülekezet sátorában a függönyön kivül, a mely a bizonyság előtt van, készítsék el azt Áron és az ő fiai, estvétől fogva reggelig az Úr előtt. Örök rendtartás legyen ez az ő nemzetségöknél Izráel fiai között.” Ezek után folytatódik a papok, Áron és fiai felkenésének a leírása, a papi szolgálathoz szükséges papi ruhák -mellvédő (efód), a hósen-, a papi felruházás felsorolása, 29,4-9: „Áront pedig és az ő fiait állítsd a gyülekezet sátorának ajtaja elé, és mosd meg őket vízzel. És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az efódhoz való palástba, és az efódba, meg a hósenbe és övezd fel őt az efód övével. Tedd a süveget is fejére, és a szent koronát tedd a süvegre. És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az ő fejére, így kend fel őt. Fiait is állítsd elő, és öltöztesd fel őket a köntösökbe. És övezd körűl őket övvel, Áront és az ő fiait, és tégy a fejökre süvegeket is, hogy övék legyen a papság örök rendelés szerint. Így iktasd be tisztökbe Áront és fiait.”
A bibliai haftara (prófétai rész) a másik templomról is szól, Ezékiel könyvéből, de a mondanivalómnak nem lenne teljessége, ha nem beszélnék a mostani templomról is. Krisztusban való életünkben megjelent a harmadik templom, Akiben (Krisztusban) építőkövekként egymásra épültünk föl. Itt szót kell említeni a kenetről és a felkenésről: egyre több a zűrzavar ebben a kérdésben, mert mindenki szeretne valaki lenni –korunknak ez a sátáni szellemisége–, mindenki szeretne király lenni, nagy tanító lenni, s természetesen megjelenik az olaj is, mint kenet, amivel egymást kenegetik az emberek (de nem mindegy, hogy ki ken fel kicsodát, mikor, hogyan és hol!). A templom felszentelésében Isten mindent kristálypontosan meghatározott. A világító olaj –amiről eheti szakaszban szó van– a felkenés olaja is. Nagyon sokszor a Bibliában levő olajak többségét gyógyító olajként, terápiás olajként reklámozzák ebben a mai világban. Állítsuk már helyre ezt a dolgot! Itt nem arról van szó, hogy az egyéb olajoknak (nárdus) a kenetéből lehet csinálni a különböző betegségek ellen mindenféle drogokat, hanem itt a szellemi lényeg a fontosabb, hiszen a papok felkenésének az esetében sem az olaj volt a lényeg, hanem az a szimbólikus cselekedet – amit ma prófétikus cselekedetként is használnak, ami sok esetben varázslás és igézés, mert a prófétai cselekedetnek nincs hatása. Azonban például egy gyerek bemutatásakor, ha valaki felemel Isten elé egy kisgyermeket és a többiek előtt bizonyságot tesz arról, hogy Istené az a gyerek, ahhoz az ott jelenlevőknek nincs semmi köze a tanúságon kívül. Semmi köze ahhoz a szertartáshoz, eseményhez annak, ami lényegében szellemben megtörténik, csak annyi, hogy látható lesz a látható világban. Sokszor a szertartásokat, a szokásainkat, a szimbólikusan láthatóvá tett, de nem működő viselkedésünket kezdjük el imádni és szentté tenni, és ez a felkenetésre is ugyanúgy érvényes.
A Bibliában több felkenésről van szó. Legtöbbször a királyok lettek felkenve egy feladatra, a próféták által, akik Istennel való kapcsolatuk által szellemi közvetítőként tudták, hogy mi lesz annak a királynak a feladata, míg az újtestamentumbeli felkenetésként hozhatom a Mester felkenetését, akinek fel lett kenve a feje és a lába – szimbólikus cselekedet volt: felkenni a lábát, hogy azon az úton menjen; fejének felkenése a koronáját szimbolizálta, hogy Jézus, királyként Krisztus legyen! Ez a felkenés nem az emberi hatalomnak, hanem az emberi kinyílvánításnak az eszköze, hogy ez mindenki számára látható legyen! Az embernek nincs hatalma, nincs továbbadható hatalma! Nincs jogköröm bárkit is felkenni valami tisztre vagy posztra, hanem ha tudom, hogy valakinek van egy feladata, akkor rátehetem a kezemet (és hátbavághatom), hogy „indulj már el! Te is tudod és én is tudom, hogy ezt, vagy azt kell tenned” – s ezzel eljutottam akár a kézrátételnek a történetéhez is...
A „világító olaj örökké égjen a templomban” -számunkra is mindig figyelmeztető.
Ezékiel 43,10-12: (itt nem a templom építéséről, hanem annak újraépítéséről szól) „Te, embernek fia, hirdessed Izráel házának ezt a házat, hogy piruljanak vétkeik miatt. És mérjék utána arányosságát; És ha pirulni fognak mind a miatt, a mit cselekedtek: e ház formáját és berendezését, kijáratait és bejáratait és minden formáit és minden rendeléseit és minden formáit és minden törvényeit jelentsd meg nékik és írd meg szemeik előtt, hogy megtartsák minden formáját és minden rendeléseit, s azokat cselekedjék. Ez a ház törvénye: A hegy tetején egész határa köröskörül igen szentséges. Ímé, ez a ház törvénye.” Ez a templom, ez a ház vagy te is! Benned lakik a Király! A templom törvénye: a környezetedben, mindennek szentnek kell lenni! Minden hozzádtartozónak, minden cselekedetednek, minden szavadnak, minden érzületednek, tevékenységednek szentnek kell lenni! Ha Ő lakik a szívedben, akkor nem kisugárzásod van, hanem a környezeted valóban megszentelődik azáltal, hogy csak úgy tudsz tevékenykedni, csak úgy tudsz lépni, ahogy Áron fiait felszentelték – megmosták, megtiszították, fölszentelték és fölkenték! Ennek az olajjal való felkenésnek a módját máshol is olvashatjuk, amikor a kezét-lábát-fülét felkenték, hogy azt tegye, azt hallja és oda menjen, ahogy azt Isten mondja és akarja. Azért lesz a környezeted szent, mert ezt a felszentelést az újjászületésedkor meg kell, hogy éljed, s a környezeteddel nem leszel háborúban, és el fog menni onnan a legszentségtelenebb dolog is - nem fog kísérteni, nem tud bejönni abba a térbe, ami Krisztus uralma alatt van! A te életednek ez a kisugárzása, hogy otthon rendben van a lakásod, a pénzügyed, a házasságod és mindened! Kisugárzunk egymásnak! Ez nem erőátvitel, hanem az a terület, ami a tied, annak mind szentnek kell lenni! „Hogyha pirulni fognak mindazok miatt”. Ha valóban ott lesz az ember életében a bűnbánat, ha Isten törvényeit újra és újra előveszem, hogy „hogy is végeztem el annak az építkezését, amelyet Isten nekem adott” (egy életrendezésről van szó lényegében), akkor tudja Isten azt mondani, hogy „a környezeted szent lesz”. Miközben építjük a templomot és építjük önmagunkat a testépítéstől kezdve a tudás növeléséig sok mindennel, addig emberi templomokat építünk, ahol nem Isten lakozik! De Isten azt mondja, hogy „ha majd ég az arcod, hogy mit csináltál”, mert Isten tervével szemben tettél és annak nem engedelmeskedtél, valamit fontosabbnak tartottál annál, azt ide- vagy odahelyezted, azt kisebbé vagy nagyobbá tetted, s nem azt a templomot építetted, aki te vagy! „Mikor küszöbüket az Én küszöböm mellé, ajtójukat félfáját az Én ajtófélfám mellé tették és csak fal van Köztem és közöttük, megfertőztették az Én Szent Nevemet utálatosságaikkal amelyeket cselekedtek, azokért elvesztem őket haragomban”. Ennek a következménye Isten pozitív ígérete hogy „te pedig emberfia, hirdesd, ha majd mindezt megbánták”. Hogy is van ez, hogy küszöb, küszöb mellett, ajtó ajtó mellett és a fal témája? Próbáljuk meg ezt vizualizálni! A küszöb, küszöb mellett, úgy képzelhető el, hogy az én küszöböm bemenne a szentélybe Istenhez, a két küszöb egymás mellettisége kizárja a pitvar térségének a meglétét! Nincs meg a templomi hármasság, és Krisztus nélkül akarok bemenni a templomba. Megyek Istenhez, és kihagyom a törvény ismeretét, a bűntudatot-bűnbánatot és a kegyelmet. A kegyelem nem működik! Nem kell sem a törvény, sem a bűnismeret, pedig a pitvarban ott van az áldozati oltár, ott a pitvarban vannak a többi testvéreid is, és a pitvarban kell mindent rendezni, mielőtt megjelensz Isten előtt... Avagy „az ajtót az ajtó mellé rakták”, azaz Krisztus mellett valami álmegoldást találtak? Majdnem a szentélybe mész, de mégis az utolsó pillanatban egy másik küszöb másik ajtaján lépsz be. Az Ajtó, Krisztus helyett, egy másik megoldás, egy bálvány, egy rendezetlen élet vallásos megoldásokkal. Egy fal, a kegyelem fala szolgál elválasztásul! (Ekkor is lehet a fal leomlása, ami később a Golgotán teljesül!) Egy hívő élet eljut egy szakaszig és mégse lép be az ajtón, hanem az utolsó pillanatban egy másik ajtón megy tovább!
Ki a felelős azért, hogy egy ember megtér, hívő lesz és halad az útján, de Krisztusnál megtorpan és egy másik, közvetlen mellette levő ajtón megy be? Majdnem krisztusi, de mégsem! Isten gyülöli, amikor emberek adnak megoldásokat kegyelmes urakat játszva, mikor vallások a törvény által akarnak megigazultatni (lehetnek farizeus karizmatikusok éppúgy, mint törvényeskedő farizeusok) kikerülve Krisztust, kikerülve a remény ajtaját, egy másik ajtón bemenni, „hogy ez a megoldás” vagy „majd csak lesz valami”, de Isten ezt nem tűri, s az Ő ítélete ott lesz embereken, gyülekezeteken, hogy „miért nem Krisztuson, az Ajtón keresztül mentél az Atyához?”. Találtál egy jó megoldást, ami hasonlít is Hozzá, csak a házszám, az ajtó, mégha kis különbséggel is, de odébb van! Valaki téged becsapott! Ez nagyon sokszor előfordul. „Nem kell törvény! Nem kell ajtó! Elég Isten kegyelme!”. Isten ítél, és jó nekünk, ha ítél és megszólal, hogy „Te, embernek fia, hirdessed Izráel házának ezt a házat, hogy piruljanak vétkeik miatt” és szembesít bennünket mindezzel, amikor azt mondja, hogy „Ez a ház az, amit Én akartam adni, de te mit építettél?!” Te hogyan akartál kislisszolni a bűneidből és az összes mocskodból? A pironkodás mindig a jót mutatja, mert Ő leleplez, hogy „lásd, ki vagy! Lásd, te építetted a magad életét. Lásd, te építetted a gyülekezetedet, magad építetted a vallásodat”, mindent magad építettél... mégcsak nem is hasonlít az eredetihez, mégha úgy is hívják! Arányában, mértékében más, mert ami számodra fontos, azt felnagyítod, a többit meg kevésbé veszed.
Amikor valaki belép a pitvarba, ott az oltár, ott a testvér, ott a levita, de aztán még lépj tovább! Isten azt akarja, hogy pironkodjál avégett, hogy milyen fontos volt neked valami, és hogy elrontottad! Meg akartad úszni Isten ítéletét és nem kopogtál az ajtón, hogy „itt vagyok!”, még az életedből is egy vészkijáratot kerestél, vészkijáraton tereltél ki valakit, nagyon kedves keresztény szlogennel! Az „ingyen kegyelem” mögött levő ajtó, a „nem kell csinálni semmit”, „minek a tesvéred”, „minek a testvérekkel való rendeződés”, „minek az egész megtisztulás”, „a megszentelődés Áronnak és a fiainak az ügye”, „mindez nem a mi dolgunk, nekünk ott az ajtó és tágas mezőkre vezérel bennünket” – csak nem a Szent Szellemhez! Itt emberi vezetésről van szó, s mindez egy másik szellemet képvisel, amelyik Krisztus nevébe lépve azt mondja, hogy „nem kell bűnbánat, van bocsánat mindenre! Nem kell rendezni az életedet, nem kell megtisztulni, nem kell elválni a rossztól, nem kell komolyan venni, hogy körülötted mindennek szentnek kell lenni”... Ha a családod szanaszét van, a feleséged itt, te ott, ez nem a templom! Ahol te vagy, ott a te közvetlen közeledben is szentség van, előbb-utóbb szentség van, mert Isten megtisztít! Ha ez a szentség ott van a szívedben, akkor a gonosz, a bűn elmenekül tőled, és Isten tisztelete szentté teszi a környezetedet. Nem te, hanem a benned levő Szent Szellem tesz ítéletet másokon, mert nem fogsz kelleni, el fognak vetni. És ez nem egészen úgy néz ki, hogy elszaladnak, hanem téged szoktak kilökni, lehülyézni és vádolni... de az eredmény mégis az, hogy ha középen Ő van, akkor a környezetedben minden megszentelődik!
Ne féljünk a tisztulásoktól! Ne féljünk a tűztől, ha belőlünk, a közvetlen környezetünkből elkezd működni! Kitisztul, elég belőlünk minden Isten igazsága, megítélése által. Ez a templom szentsége, s ha te templom vagy, akkor szentségben kell élned. Ha a Szentek Szentje benned van, az a mindenek felett álló név, a Szent, akkor folyamatosan tágul a benned megtisztított felület. A környékeden nem maradhat semmi szenny és semmi bűn, senki, aki szentségtelen. Ez nem azt jelenti, hogy neked kell valamit ezért tenni, hanem maga Isten gondoskodik a szentségről, az ítéletekről, a tisztulásról, hogy neked legyen jó, hogy szentségben megélhesd az identitásodat, a családi életedet, meg bármi mást, amit Isten rádbízott a neked, Általa kijelölt életterületeden. Ő helyez el oda, ahol mindez végig is megy.
A kenet lényegéről újra és újra beszélni kell. A kenet, a papi, királyi felkenésre, gyógyítások területének az említése után előkerül az újszövetségi könyvekben, leginkább János első levelében. A kenet alkalmazására és megértésére tisztázni kell e fogalmat: A kenet nem az, amit látványos ceremóniákkal egymásra kenegetnek pogány keresztény (vagy keresztény pogány) ősi vallásai, vagy karizmatikusnak mondott közösségek képviselői. Sőt a keresztény karizmatikus tanítások igen nagy szeretettel szokták mondani, hogy kétféle kenet van: az egyik, ami föntről jön, a másik, ami bentről (a belsődből) jön ki. Én nem értem, hogy hogy tudnak ilyet tanítani, mert a kenet nem más, mint Krisztus Szelleme, így ha az bennem van, vagy ha rajtam van, az egy és ugyanaz! Ezek az elválasztható – nagyon testi és lelki – szellemről beszélnek, de a testi és lelki érzületek, azok viszont megintcsak nem krisztusiak! 1.János 2,27-29: „És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne. És most, fiacskáim, maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor. Ha tudjátok, hogy ő igaz, tudjátok, hogy a ki az igazságot cselekszi, az mind tőle született.” „az a kenet, a melyet ti kaptatok tőle, bennetek marad” – ez a szívbe írt parancs, ami Krisztus uralmát jelenti. A Szent Szellem, ami a szívedben van, az már nem megy el! De ott már veszélyesebb a helyzetünk, ha engedetlenség van! A Szent Szellem viszont mindig is jelez és döntésre kényszerít bennünket! A kenet nem kívülről való uralkodást jelent egy emberen, hanem a benned levő Szent Szellem rezonál benned Isten Szavára, ígérete szerint Ő mindig vigyáz rád, ha Vele megvan az élő kapcsolat, Ő visz el téged minden igazságra és ismerhetjük a Szent Szellem összes igéretét, amit a mi Mesterünktől kaptunk! A kenet benned van! Így érted meg, hogy a kenet, ami benned van, az a megszentelődés, mert a benned levő szentség egyre inkább terjed. A Szent Szellem, amit Krisztus által kaptál, az nem valami extra történet vagy nagy megrázó pillanat, hanem egy folyamatnak a kezdete, ami által belülről kezd megtisztulni a környezeted, a templom szentségének a parancsa kezd valósággá lenni az életedben. Amit tegnap csináltál, azt holnap már nem csinálhatod. Amire tegnap még azt mondtad, hogy „nem számít”, mert nem tudtad, arról ma már tudod, hogy bizony számít. Így terjed, és ez a terjedés tűz is, mert mindazt, amire a Szent Szellem rámutat, azt Isten elé kell tenned, attól szabadulnod kell, azért bűnbánatot kell gyakorolnod! Tudatára jössz annak, hogy ki voltál – és ez nem „mea culpa”-s önvizsgálat – mert Krisztus Szelleme úgy munkálkodik benned, hogy kezd minden területen betölteni. A Szent Szellemmel való betöltekezés az hasonló egy szivacshoz, ami szívja-szívja-szívja magába a vizet és végre mindent betölt, és ezzel egyetemben kiszorít belőlünk mindent, vagy mint a szív nyomása, amely a legkisebb hajszálerekig is eljuttatja a vért! „És az a kenet, a melyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket;” Ez nem arról szól, hogy nincs szükséged közösségre, nem arról szól, hogy nincsenek eszközök, akik a bizonyságaik által, vagy azáltal, amit Istentől kapnak nem világosítanak meg, hiszen a Szent Szellem minden hívőben benne van, s egymástól tanulva, egymás felé szolgálva még nagyobb a tisztulás és még nagyobb a Szent Szellem terjedése, betöltekezése. Szükségünk van egymásra, hogy egymásnak bizonyságai is legyünk, hiszen mi ezt a kenetet, Krisztus Szellemét ebben a látható világban kötelesek vagyunk a bizonyságunk által és szavaink által is továbbadni. Nem hatalomként, hogy ráteszem valakire a kezemet és kiverem belőle a démonokat, hanem amit Isten adott neked bizonyságot, az az Ő bizonysága, mert Ő győzött! Ha ezt a bizonyságot más is ismeri, akkor más is kérni fogja azt, hogy az a győzelem valóság lehessen az életében. Ha testvérek vagyunk egy közösségben, Krisztus testében, akkor ugyanúgy a te bizonyságod számomra egy területen újabb ismeretet, újabb látást ad, és lehet, hogy én fogom észrevenni, hogy „hoppá, ez rólam szól!”. Ezért kell az Igét is hallgatni és olvasni, s hallás által is érzed, hogy az neked szólt. Ez az, amikor a Szent Szellem betölt, mert Ő munkálkodik az életedben, ha te valóban be is fogadtad Krisztust, akkor ott győzelem van, és az Ő Szelleme ígérete szerint benned marad! Ha egyszer győzött valami bűnöd felett és megszabadított valamitől, azt legfeljebb te tudod lázadással megszűntetni – de ott a Sátánnak már semmi keresnivalója! Benned marad az a hatalom, ami nem a te hatalmad, benned marad az a győzelem, ami nem a te győzelmed – de mégis te vagy a győztes, mert már nem uralkodik valami/valaki fölötted. Isten ezt kínálja fel, és ezt mondja parancsba is: ha Áron vagy, akkor fürödj meg, mert bűnös vagy! Mosd ki a ruhádat, mert beszennyezted azt, amit Isten adott neked. Mindenféle felruházást le kell mosni! Meg kell mosni akár egy közösséget is, ha azt bemocskolták. Mosd meg a ruhádat! Te tisztíts, és Ő ad bizonyságot, s azt mondja, hogy „Tiszta vagy! Beljebb mehetsz! Odamehetsz az oltárhoz!” – nem tolakodva és nem vallásos módon. Mosakodj meg, készülj fel, hogy az olaj, mint az életedre való felhatalmazás működjön, s akkor lesz tiszta a füled, a kezed és a lábad. Ha a füled tisztán hall, akkor a kezed és a lábad Isten szerint működik, és akkor körülötted nagyon sok veszteség lesz, nagyon sok ítélet lesz és nagyon nem fognak szeretni! A szentséget az ellenfél nagyon nem szereti, viszont szeret lángba hozni dolgokat, felgyújtani és rombolni.
A Szent Szellem tüze nem megy át lelkesedésbe, nem vakít el, nem ad hőséget, sem kellemes kandalló-meleget, hanem tisztító tűz! Nem pokolbeli tűz, hanem olyan tűz, ami mindent, ami a környékeden felesleges, ami nem szent, azt megszűnteti. Ismerjük-e valóban azt a kenetet, amit Isten nekünk kínált, mint papoknak, amivel fel akarja kenni a kezedet, lábadat és a füledet (így a gondolataidat), hogy legyen mindig világosságod, gyógyulásod? Nem a tied a kenet, hanem a kenet használ téged. Krisztus Szelleme téged használhat, mert bizonyság vagy. Nincs semmi hatalmom, ami a másik ajtón akar neked akár örök életet is adni, nincs más ajtó! Egyedül egy Ajtó van, és Isten számon is kéri, hogy hol akartad megúszni a tüzet, a Szent Szellemmel való betöltekezést, mikor más szellemmel töltekeztél be, más ajtót kerestél, s a könnyebbik megoldást választottad, ami a testednek és a lelkednek volt nagyon kedves. A szentség tűzzel jár. Kicsit fájdalmas és veszteséges, de ebben a fájdalomban élet és tisztaság van, és nagy-nagy kincsek, mert a szemét alól előkerül az, ami a tied, ami kincs és ami Istené.
A második templom Isten szavai szerint (Ezékiel könyve) kicsit furcsán el lett módosítva. A mai kereszténységnél és zsidóságnál az a templom, amit Isten akar építeni az igencsak el van ferdítve és el van fokozva. Vannak olyan szekták, ahol csak a jóindulatú daganatok növekednek, mert valamelyik törvényt nagyon fontosnak tartanak (például hogy ne együnk disznóhúst), miközben elnyomják az újjászületés és az életrendezések szükségességét. Elvileg nincs baj, viszont gyakorlatilag nagy baj van, mert a törvény visz téged át egy másik ajtóhoz! Bárki adhat neked egy másik ajtót felnyomva és fontossá tévén bizonyos dolgokat, miközben elveszik a lényeg. Ezt nagyon művészien csinálja ma mindenki a kettős és félreérthető beszédekkel, az elmismásolásokkal és a cselezésekkel. A Sátán ugyanezt teszi: „nézd a világ végét”, „hallgasd a próféciákat”. Nem kell nézni! Van amit Isten kijelentett, a többit meg neked adta, ott belül.
Nagyon kell tudnod, hogy mit csinálsz holnap, s ha nem tudod, hogy mi történik, akkor imádkozhatsz, hogy „Uram, tedd világossá a következő megteendő lépést”, mint ahogy Dávid is kérte, hogy „Adj egy mécsest a lábam elé, hogy lássam”. Ha Ő olajat ad, akkor látok és gyógyulok, és az Ő felkenésében részesülök abban, amit Ő nekem adott (de nem abban, amit te adsz másnak vagy más ad neked). Ki kellene szállni ezekből a felkenegetésekből. Csak testvérek között és minden hatalmi feltétel nélkül működik az, amikor egymást felkenve azt tudjuk mondani, hogy „Felkenem a lábadat, menj erre az útra, mert erre az útra kell menned. Nem én küldelek, de tudom”. A Mesternek a Golgotára vezető útja is egy beleegyező felkenés volt, amikor meg lett kenve a lába, onnantól volt az első lépés a Golgota fele. Fölkente a fejét királyként, de az útját, a lábát is felkente. Ennek a felkenésnek kellene egymás között is lennie: „felkenem azt, amit látok Istentől a te életedben” (de ez azt is jelenti, hogy te azt el is fogadtad!). Testvéri bizonyság és érzület szerint tudom, hogy neked mi a dolgod, és azt mondom, hogy „Menjél!”. Ez nem utolsó kenet, nem a betegek kenete, de az élete utolsó szakaszában levő embernek is azt mondhatom, hogy „te most ezen az úton elmész, de testvérként itt vagyok. Menj és ne félj, mert minden embernek el kell menni. Menj és ne félj, mert itt vagyok és fogom a kezedet és ha megbotolnál ezen az úton, ami emberileg csúnya és nehéz, én itt vagyok”. Akár, ha valahol elindul egy válóper, azt mondom, hogy „Menjetek! Nem könnyű, de ez az út elkerülhetetlen, de ha Isten akaratában van, akkor Krisztus ajtaján keresztül egy egészen más, egy tiszta és szent nyílik ki.” Mindezek nehéz, de jó lehetőségek pillanata.
Felkenünk és felszentelünk mi mindent... de tudom-e, hogy Isten mit akar a másik ember életében? Nagy felelősség a felkenés! Engedd magadat felkenni, s add oda lábadat, hogy Isten mondja meg, hogy hova menjen a lábad. Add oda a kezedet, a fejedet, a füledet, és ha nem is főpapi helyet kapsz (mert azt már nem kaphatsz), de kapsz hatalmat önmagadon, az érzelmeiden és a saját testeden, s ez nem kis uralom ám! Amit Isten rádbízott szolgálatot, feladatot, uralmat, azt is megkaptad! Hát nem nagy dolog, hogy nem a víz visz a bizonytalanságban? Akkor Mózes kente föl az embereket, most viszont maga a Király, Krisztus, aki azt mondja, hogy „Felkenlek, hogy uralkodj magadon, legyen minden körülötted szent és szentelődjön meg minden. A te bizonyságod által akarok még uralkodni, hogy kövessék mások is azt az utat, amit te választottál. Légy bizonyság!”
A kereszténység karizmatikus vonalának talán a legsúlyosabb ítélete az, amit itt Ezékiel kimondott: az ajtó mellett ajtót építettek! Nem élik meg a törvényt, a bűnfelismerést, a bűnbánatot, a bűnbocsánatot és a kegyelem útját, hanem el akarják kerülni a megoldásokat „hogy majd az Úr”, és egy másik ajtó felé mennek – Isten ezeket mind szét fogja rázni! Isten kegyelméből, ha egy kicsit megrázattatnak ezek a hívő emberek, rádöbbenhetnek arra, hogy valami mást építettek, más terv szerint –biblikusan, de torzítva– épült fel az életük. Kellemetlen lesz rádöbbenniük arra, hogy egy ajtón kellett volna bemenniük és egy másik ajtót kaptak, de mégis van ennek egy kegyelmi oldala is: a két ajtó és a két helység elválasztója csak egy fal, s a falon át lehet hallani, Ő pedig azért jött, hogy a falakat lerontsa. Kegyelem az, ha rádöbbensz arra, mikor Isten a falat ledönti és megmutatja Önmagát, hogy rossz helyen vagy, mert hittél valakinek a szavában, hogy „a kegyelem mindent elfedez” (bűnbánat nélkül). Ő közel van az ajtót tévesztettekhez, az utat megszegőkhöz – falközelségben van! „Uram döntsd le a falakat! Ezt tetted, s ezt igérted, s tedd meg személyesen az emberek életében is ezt, hogy rádöbbenjenek, hogy ajtót tévesztettek!” Jót akartak, hiszen templomot építettek, de aztán egész más arányokat használtak. Azon a helyen, ahol Isten lakozik, nemcsak az ajtó és a másik hely épült, ahol templomszertartások folytak, hanem abban a templomban valaki volt... Isten ezt a templomot le akarja rombolni! Így lehet antikrisztusi módon a kegyelemről beszélve másik ajtót mutatni valakinek, de ne felejtsük el, hogy a fal túloldalán van, aki hall! Ha valaki rádöbben az életében, hogy az az ajtó és az a hely, ahol van, ott a bálványimádás zsákutcájában van, akkor egy kis dörömböléssel leomlik a fal és átmehet Krisztushoz, oda, azon az Ajtón keresztül oda, ahol valóban újjászületett, és az örök élet bizonyságában élő ember lehet! Sokakat vezetnek másik ajtóhoz, mert az könnyebb, ott nem kell a törvény és nem kell a bűnbánat. De ez nagyon veszélyes! Jó lenne a kereszténységen belül is, ha Isten megmutatná, hogy az az ajtó nem az Ő ajtója. S bárcsak mind többen rádöbbennének arra, hogy a törvény áldás. Az új élet ott kezdődik, amikor valaki felismeri a bűnt, s törvény nélkül soha nem fogja felismerni a bűnt, miközben végigjárhat egy utat halva, és vallásos törvényekben élve egy másik ajtóig! A törvény bűnfelismerés, bűnbánat és bűnbocsánat. Ha ezt valaki végre nemcsak vallásos módon, hanem igazi módon mindenki számára elmondaná! Nem lehet átugrani dolgokat, ezen az úton nincs szökdécselés, vargabetű vagy kikerülő szervízút, ez egy keskeny ösvény, de itt is figyelj, hogy nehogy az utolsó pillanatban elszédülj! Krisztus az egyetlen Ajtó, nincs más rajta kívül, és ha két ajtót is látsz, akkor is tudd meg, hogy melyik Krisztusé! Isten Szelleme megmutatja Krisztust, s az Ő Szelleme veled marad és folyamatosan betölt, hogy minden benned és körülötted szent és tiszta legyen.
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |