Orbán Béla:

 

Shabbat Ki Tiszá

-Ne hamisítsd a kenetet és az illatszert!-

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán

2014. február 15.

Tórai rész: 2.Mózes 30:11-34:35 Haftara: Ezékiel 36:16-38 (1Királyok 18:1-45)

 

2.Mózes 30,11-16: „Csinálj oltárt a füstölő szerek füstölgésére is, sittim-fából csináld azt. Egy sing hosszú, egy sing széles, négyszögű és két sing magas legyen, ugyanabból legyenek szarvai is. És borítsd meg azt tiszta arannyal, a tetejét és oldalait köröskörül, és szarvait is; arany pártázatot is csinálj hozzá köröskörül. Csinálj hozzá két arany karikát is, pártázata alá a két oldalán, mindkét oldalára csináld, hogy legyenek rúdtartókul, hogy azokon hordozzák azt. És a rúdakat csináld sittim-fából, és borítsd meg azokat arannyal. És tedd azt a függöny elé, a mely a bizonyság ládája mellett, a bizonyság fedele előtt van, a hol megjelenek néked. Áron pedig füstölögtessen rajta minden reggel jó illatú füstölő szert; mikor a mécseket rendbe szedi, akkor füstölögtesse azt. És a mikor Áron estennen felrakja a mécseket, füstölögtesse azt. Szüntelen való illattétel legyen ez az Úr előtt nemzetségről nemzetségre. Ne áldozzatok azon idegen füstölőszerekkel, se égőáldozattal, se ételáldozattal; italáldozatot se öntsetek reá. És egyszer egy esztendőben engesztelést végezzen Áron annak szarvainál az engesztelő napi áldozat véréből; egy esztendőben egyszer végezzen engesztelést azon, nemzetségről nemzetségre. Szentségek szentsége ez az Úrnak. Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: Mikor Izráel fiait fejenként számba veszed, adja meg kiki életének váltságát az Úrnak az ő megszámláltatásakor, hogy csapás ne legyen rajtok az ő megszámláltatásuk miatt. Ezt adja mindaz, a ki átesik a számláláson: fél siklust a szent siklus szerint (egy siklus húsz gera); a siklusnak fele áldozat az Úrnak. Mindaz, a ki átesik a számláláson, húsz esztendőstől fogva felfelé, adja meg az áldozatot az Úrnak. A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet fél siklusnál, a mikor megadják az áldozatot az Úrnak engesztelésül a ti lelketekért. És szedd be az engesztelési pénzt az Izráel fiaitól, és add azt a gyülekezet sátorának szolgálatjára, hogy az Izráel fiainak emlékezetéül legyen az az Úr előtt, engesztelésül a ti lelketekért.

 

Az Újszövetségben is a Mester és Péter megfizetik ezt a templomadót. Máté 17,25-27: „Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól-é, vagy az idegenektől? Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.” Mivel az Újszövetségben is benne van a templomadó, így egyértelműen ez ránk is vonatkozik, az Ó- és Újszövetség egységében a mai napra is vonatkozik. Külön van a templomadó, külön van a tized, és külön vannak az adományok! Ebbe a templomadóba sokan önző szándékkal belesűrítik a tizedeket és az adományokat is. Ez, amit mindenkinek egységesen, vagyoni helyzettől függetlenül meg kellett fizetni, a templom működéséhez szolgált! Ebből fizették a templom szertartásainak a működését, a templomot ebből tartották fenn, és ez teljesen elválasztandó a tizedtől és a szabadon adott adományoktól. Ez már a pusztai sátortemplom idejében is érvényes volt, sőt a zsidóság még ma is ezt jelképesen megtartja, s felmerül a kérdés, hogy mi Krisztus templomát hogy tartjuk fent. Nem kéregetés és nem parancs: Isten adott neked valamit, amit neked kell fenntartani, külön-külön, de egységesen ugyanannyiból. Mivel tudsz fizetni? A saját életeddel! Mi az, amit kaptál? Amit Istentől kaptál! Nem Isten tart fönt neked valamit, hanem neked kell fenntartani, s ebben természetesen benne van, hogy mi az, ami szükséges ahhoz, hogy működjön Krisztus Testének egy része, egy közösség (ami nem mindig a földi gyülekezetet jelenti). Hova kell tenned Krisztus Testének a működésére a te adódat, ami mindenki számára kötelező? Nemcsak a fogyasztói társadalom fogyasztói vagyunk, hanem Krisztus Testének a fenntartásához is kötelességszerűen hozzá kell járulni. Ez szinte egy beiratkozás is abba, hogy ebben az évben is, mint ahogy az Ádár hónapban ki is jelentik a zsinagógákban, hogy elközelgetett a fizetés ideje. Óriási összeg volt ez az árpaszem nagyságú ezüst, amit adóként adtak, s ott a pusztában, ahol nem dolgoztak, mégis mindenkinek volt legalább egy szem ezüstöcskéje. Isten csak annyit kér, amennyit te meg tudsz fizetni. Amikor Isten kér tőled Krisztus Testének a működésére, akkor fejenként kéri tőled az idődet, az anyagiakat, mindazt, amit ebben a pusztai vándorlásban mindenkinek megadott.

 

Egyforma időt kaptunk, egyforma helyen vagyunk – sok egyformaság van, és abból kell fizetni (nem a levitáknak) a templom működésére! Itt vannak a félreértések, mert azt tanítják, hogy a helyi gyülekezet jogosult mindenre... Nem! Krisztus Teste jogosult arra, amit itt templomadóként be kellett fizetni, hogy a templom működhessen! Mindez szétbontható materiális elszámolásokra is, hogy „erre, meg erre van szüksége ahhoz, hogy működjön”, azonban ez a templomban, Messiás Testének az egységében működik és nem az egyik sekrestyében, s ha éppen a te templomadódat a kínai keresztények felé fizeted, vagy azt biztosítod, hogy az albánoknál is működjön Isten Igéje, akkor ezzel te a templomadói kötelezettségedet fizetted, amely nem a helyi gyülekezet fenntartása, lekaszálása és emberi bűnök gyökere. Isten ezt konkrétan behatárolta. A templomadó ahhoz szükséges, hogy fenntartsd magadat, hiszen része vagy Krisztus Testének. Most, ebben az újszövetségi időben, a templom te magad vagy, s Isten ma is felszólít, hogy „tartsd már fent magadat!”. Annak idején, a templomban, ahol Isten lakozott, ahol Isten akart találkozni a népével, azt kellett fenntartani, most viszont benned lakozik, így tartsd már fent önmagadat, tartsd fennt Krisztus Testét, s ehhez előírt módon mindenkinek ugyanannyit kell áldozatként letenni.

 

Ezek után a hetiszakasz a templomhoz szükséges eszközök leírásával folytatódik, amiben említi a rézmedencét is, s ez az összefüggés nem véletlenszerű. A templom működésének a szabályozása után jön a rézmedence, amelyben a papoknak kell megmosni a kezeiket.

A rézmedencéket tükrökből rakták össze, amelybe amikor belenézel, meglátod magadat. És amikor odamész, a vízben meglátod magadat, abban a rézmedencében, amelyben a réz is tükörként mutat meg téged. Ha te Krisztus Testében vagy, és Isten elé mész, akkor első lépésként az ajtóban ott a rézmedence. Nézz bele a vízbe – nézz bele Isten Igéjébe, mielőtt Isten elé mész. Nézz bele abba a rézmedencébe, amely a tükrök helyett egy tükröt mutat terólad. A réz mindig az emberit jelképezi (a vas a bűnt, az ezüst pedig a megváltást, az arany a dicsőséget). Önmagadról alkossál egy képet, amikor belenézel a rézmedencébe, hogy gondolatilag is tudd, hogy ki, és mi vagy. Nemcsak érezned kell a bűnösségedet, hanem annak tudatában is kell lenned, hogy ki vagy. Bele kell nézni a tükörbe, abba a vízzel teli medencébe, aminek tükröző alja téged mutat meg.

 

30,22-33: „ Ismét szóla az Úr Mózesnek mondván: Te pedig végy drága fűszereket, híg mirhát ötszáz siklusért, jóillatú fahéjat fél ennyit, kétszáz ötvenért, és illatos kalmust is kétszáz ötvenért.  Kásiát pedig ötszázért, a szent siklus szerint, és egy hin faolajt. És csinálj abból szent kenetnek olaját, elegyített kenetet, a kenetkészítők mestersége szerint. Legyen az szent kenő olaj.  És kend meg azzal a gyülekezet sátorát és a bizonyság ládáját.  Az asztalt is és annak minden edényét, a gyertyatartót és annak edényeit, és a füstölő oltárt.  Az egészen égőáldozatnak oltárát is, és annak minden edényit, a mosdómedenczét és annak lábát. Így szenteld meg azokat, hogy szentségek szentségévé legyenek: Valami illeti azokat, szent legyen. Kend fel Áront is és az ő fiait is; így szenteld fel őket papjaimmá.  Az Izráel fiainak pedig így szólj: Szent kenetnek olaja legyen ez nékem, a ti nemzetségeiteknél is.  Ember testét azzal meg ne kenjék, se ahhoz hasonlót, annak mértékei szerint ne csináljatok: szent az; szent legyen előttetek is. Valaki ahhoz hasonló kenetet csinál, vagy azzal idegent ken meg, kitöröltessék az ő népe közül. 

 

34-38. versek: „Monda ismét az Úr Mózesnek: Végy fűszereket, csepegő gyantát, onyxot, galbánt, e fűszereket és tiszta temjént, egyenlő mértékkel.  És csinálj belőlök füstölő szert, a fűszercsináló elegyítése szerint; tiszta és szent legyen az. És abból törj apróra, és tégy belőle a bizonyság ládája elé a gyülekezet sátorában, a hol megjelenek néked. Szentségek szentsége legyen ez előttetek. És a füstölő szer, a melyet készítesz, az Úrnak szentelt legyen előtted; annak mértéke szerint magatoknak ne csináljatok.  

Mindaz, a ki hasonló füstölőt csinál ehhez, hogy azt illatoztassa, irtassék ki az ő népe közül.

 

Az újszövetségi időkben a kenet nem más, mint Krisztus Szelleme, amelyik felhatalmaz bennünket. Nem erőt ad, nem erőátvitel, erőkibérlés, hanem a Szent Szellem megszólít, hogy neked most ezt kell tenned, ezt kell lépned Krisztus akaratában és uralma alatt. Azonban a kenetnél és a füstölőszereknél megvannak az előírások, és azok nem másíthatók, nem utánozhatók. Ne kenj fel semmit, ami emberi! Semmi olyan kenetet nem készíthetsz, ami emberi, azt hasonlóvá tévén Istenhez! Isten felhatalmazásával ma mindent megáldanak és mindent megkennek, már minden az olajtól csöpög és nem veszik észre, hogyha valaki istenkedik, az kiirtatik. Mi is fel szoktunk kenni nagyon sok mindent, mondván, hogy „én úgy gondoltam, hogy te arra vagy alkalmas, úgy gondoltam, hogy csináld ezt, úgy gondoltam, hogy te vagy a presbiter”, és kenegetünk másokat, de nem kérdezzük meg Istent, hogy Ő mit gondol. Nincs kenetünk arra, hogy megbízzunk embereket! Akinek nincs hatalma, hogy hatalmazhat fel valakit? Ha nekem hatalmam lenne, akkor az azt jelenti, hogy azt valakitől elvettem. Isten nem hatalmat adott, hanem az Ő akaratát, erejét eszközként akkor használhatod, ha erre Ő téged felhatalmaz. A bíró az nem a törvény, hanem a törvény végrehajtója. Amikor valaki Isten szolgálatában van, akkor nem ő az isten, nincs hatalma és ereje, hanem van felhatalmazása. A keresztények között meglévő prizmaépítésű tagozódás rombolja ezt a törvényt is. Nincsenek al-, fő- és mellékpásztorok, aluljárók, közbenjárók, felüljárók! Van előljáró, aki előtted megy és láthatod a bizonyságát, hogy arcra esett, vagy hogy Isten megáldja a tevékenységét, de ez nem azt jelenti, hogy ő a parancsnok. Ne uralkodjunk Krisztus nevében és ne vegyük fel illetéktelenül az Ő Nevét, mert Isten nevét felvenni ítéletet jelent!

 

A füstölőszerről és az illatoltárról is ugyanezt mondhatom: Mi dicsérünk valamit? Valakit istenítünk? Aláfüstölünk valakinek, hogy milyen szép és milyen jó, hogy milyen „jól prédikált” és milyen „nagy ember”? Ne készíts füstölőszert, a magad érzelmeit és vágyait rendeld alá a Szent Szellemnek, mert különben tényleg hamisan kezdesz el dicsérni és reklámozni. Istennek az az elrendelése a mi életünkre, hogy ne kenjünk fel semmit. A vágyaiddal szoktál felkenni, mondván, hogy „úgy szeretném, ha ő az lenne...!” és így lehet csinálni egy rossz házasságot, mert megszenteltél valakit és valami más lett belőle, mert nem kérdezted meg Istent. Megszentelsz egy gyülekezetet, és ott leszel lebékjózva, ott fogsz lefagyni, mert te azt szentnek hitted, megkented és felhatalmaztad arra, hogy fölötted hatalmasan uralkodjon. Ha valakit felhatalmazol, azzal minden esetben kötésben vagy.

 

A templomnál nemcsak az a lényeg, hogy megtisztulsz, hanem meg is kell, hogy szűnj, mert egyedül Istennek van joga a felkenésre, egyedül Krisztus Szelleme az, ami bennünket vezethet. Vegyük észre magunkban is, ha egy másik szellem akar az én szellememen valakit, valamivé tenni (megszentelni, kiválasztani, szeretni, megbízni). Isten ezt szigorúan tiltja. „Egyedül Én!” – talán ez a summája az egésznek. „Egyedül az Én akaratomban”. Egyedül Krisztus uralmának a kenete, Szelleme az, aki azt mondhatja, hogy „Ez van!”, „Ezt tedd!” és ebben lesz valósággá az én átadott életem, mert nem kenek föl senkit és semmit. Nincsenek szent könyveim a polcon, X.Y.Z. írásaival. Tudnék hozni ötven évvel ezelőtt agyondicsért és agyonprédikált embereket, akik ma sehol sincsenek, akiknek csak tévtanítások és keveredések a következményei. Magam is úgy néztem emberekre, hogy fölkentem, hogy „Ő az”, és nem kérdeztem meg Istentől, hogy tényleg ő? Mekkora veszélyek rejlenek abban, ha elfogadom azt, hogy valaki rámterheli, hogy „ő az” – s ez az aranyborjú kérdése, ami a hetiszakaszban benne van! Ha nincs Isten, akkor azonnal valamit gyorsan csinálni kell...

 

Itt ebben e részben, amikor a hamis kenet és a hamis illatszerek gyártásának a tiltását olvassuk, Isten nagyon jól tudja, hogy innen már egy lépés a bukás és az aranyborjú. Isten mindig előre szól az Ő népének. Az Ő népéhez tartozom-e, mert ha Krisztushoz tartozom, akkor tudni fogom, hogy nem lehet ezt, vagy azt felkenni, ezt, vagy azt dicsérni, és tudni fogom, hogy nincsen aranyborjú. Akkor ha Isten egy pillanatra magamrahagy, kipróbál, nem fogok idegen isteneket imádni, ha egyedül Krisztust kenem fel az életem urának, és egyedül Neki és Istennek szól minden hálaadásom, és nem gyülekezeteknek, embereknek vagy bármi emberi szerveződéseknek. Ez az egyedüli védőszere annak, hogy ne legyen aranyborjú, hogy ne szédülj el a nehézségek közepette és ne keress, imádj és áldozz más isteneknek, és nem fogsz másokat dicsőíteni és felkenni! Isten meg akar védeni bennünket az aranyborjainktól. Ebben a korban bizony bőven van kínálat. Ki az, aki felkent bármit az életedben? A házasságodat, a munkádat, bármit, amit Ő akar megszentelni? A megszentelés, az valami feladatra való kiválasztást jelent. Persze, hogy a munkánkban is benne van Isten elrendelése, hogy keresd meg fáradtsággal és verejtékkel az ennivalódat, de abban a szolgálatban, amit Isten adott, kinek szolgálsz? Ki az, aki téged felkent? A Messiás beosztottja és felkentje vagy (a Felkent felkentje), vagy valaki felkent? Annak előbb-utóbb aranyborjú a vége, előbb-utóbb lebuksz, mert ha jönnek a problémák, egy picit magadra maradsz, egy pici nehézséged van, akkor visszatérsz a régi egyiptomihoz, mondván, hogy most „nincs itt Mózes”, s „egyedül vagyok, bajban vagyok”, hát imádjuk ugyanazt... Isten meg akar bennünket védeni ettől azzal a felszólításával, hogy „Tisztulj meg, és ne legyenek Előttem idegen isteneid!”. A 10 parancsolat előfutáraként is mondhatnám ezt a részt, ahol Isten eleve kijelenti, hogy „Nincs más, csak Én!”, és arra vár, hogy e kenetet neked adhassa, azaz Krisztus Szellemét. Adta az Önmaga Szellemét, Krisztusban uralkodó és általad elfogadott uralkodó Király Szellemét. Az egész életünknek a lényege, hogy Ő vezet.

 

Annyi más kenetünk van! Annyira feltekintünk emberekre, miközben nem vesszük észre, hogy a legkisebb dologban is ott a veszély. Amikor azt mondjuk, hogy „ő mondta, ő így csinálja”, akkor már felkentünk valakit, aki uralkodóvá válik az életünkben. Kit kentél fel uralkodónak? A munkahelyedet, a divatot, a szüleidet... ha valakit felkentél, akkor előbb-utóbb annak következményeként ott az aranyborjú. Isten látja, hogy most igen nehéz helyzetben vagyunk/vagytok/leszünk, és ez nem egyszemélyes üzengetés, hanem egy olyan helyzet, amikor nehéz idők vannak. Most nagyon fontos: tisztítsd meg magadat, ott a rézmedence, nézz bele, ki vagy, hogy bemehess Elé, és ha odamész Elé, akkor kapsz kenetet. De mástól ne végy kenetet, ne fogadd el az emberek szavát, ne fogadd el a benned levő gyengeségnek a következményét, hogy felnézz és felkenj egy bálványt. Ne bálványozz senkit! A kenet és a bálvány összefüggő. A bálvány az nemcsak egy polcról leakasztható valami, az működik! Alárendelem magamat és elhiszem a szavát, s ez lehet a pásztorod éppúgy, mint a párttitkárod. Hittél valakiben, odaadtad magadat és felkented, s ezzel hatalmat adtál neki, ő lesz a (bálvány)papod, a (hamis) királyod, és még az is könnyen előfordul, hogy még hálát is adsz neki. Jönnek az emberi kenetkészítések és ebben a kettőben, a kenetben és az illatban egyetlenegy hasonlatosság van, szinte ugyanaz az alapanyaga, mint amit Isten elrendelt és megszentelt. Én sokszor borzadoztam, amikor Izraelből hozták a különböző olajokat és kenegették egymást...- nem egészen ez van leírva a Bibliában! Nagy divatja volt az ambuláns szentföldi keneteknek és nem veszik észre a keresztények, hogy mindez varázslás. Amit Isten megtilt, azt kutyulják össze és felkenve azt a fejekre, tudatmódosítást érnek el vele, mert hisznek benne, s azt hiszik, hogy minden oké. Isten szólt: „Irtassék ki a népedből.” Az Ószövetségi szinten a kiirtás az fizikai értelemben is azt jelentette, hogy annyi, de most ez csak szellemi értelemben értelmezendő. Hát akkor tudod te, hogy miért van ennyi két lábon sétáló halott ember, aki gyülekezeteket, vallásokat alkot? Hát azért, mert elrontották a kenetet! Az illatszereik egészen másnak szólnak és nem Istennek! Hol van a mi hálaadásunk? Sokszor jó együtt lenni és hálásak vagyunk, hogy „veled találkozhattam”, de ebben hol van az Úr? Máskor meg „el kellene menni valahova, mert kellene valami tanácsot hallani” – észre se veszed és valakit fel akarsz kenni, ahelyett, hogy odaállnál Isten elé, hogy „Uram, mondd meg! Uram, csak Tőled akarom a kenetet! A Te Szellemed világosítson meg!”. Emberek bálványozása, imádata, kenet- és illatszerek rongálása, s mindkettő rongálása a szentség tönkretevése! Miért csodálkozunk, amikor minden olyan szentségtelen? Ezt a kettőt elrontottuk és hisszük, hogy embernek van ereje, hatalma, és be akarunk épülni a piramisokba az alsó sorból feltörekvőként (hogy én leszek a fáraó, szolgáló, a tanító stb), törtetünk, mint a világ törtet a szamárlétrán felfele, és nem vesszük észre, hogy mindez egészen másról szól. Itt mindenki egyforma, mert egyformán van megfizetve a templomadója, Istennél aki belépett, az mindenki egyforma.

 

Egy árpaszemnyi ezüst – mindenkinek jutott kegyelem. Az árpa az első aratásnak az első zsengéje. Mindenkinek jutott az első zsengéből, és az első zsengéből kell adnod, mert te is elsőszülött vagy, aki megváltásra szorul, mint ahogy annak idején minden elsőszülöttért megváltást kellett fizetni! Krisztusban mindenki elsőszülött, mindenkinek fizetni kell.

Olyan szép ez az aranyborjú előtti történet. Amikor olvassuk a 613 parancsolatot, amiben ez benne van, hogy mit nem szabad, akkor nemes eleganciával oda van írva, hogy „nem aktuális” – az hogy ne hamisítsd a kenetet és az illatszert. Mivel templom, áldozat és oltár nincsen, akkor ez nem aktuális. De mégis aktuális! Mert van templom, van oltár, van Főpap és vagy te is! Benne van a történetben, hogy készíts rézmedencét, add a templomadót, készíts füstölőszert és kenetet, s azt ne hamisítsd. Mi úgy kenegetjük magunkat, olyan szépeket tudunk magunkról magyarázni, hogy akármelyik görög bálványisten is megirigyelné a füstőléseinket, még a múltunkból is állandóan arról beszélünk, hogy milyen szépek és milyen jók voltunk, folyamatosan égetjük magunk alatt a tömjéneket és szenteljük magunkat, mint a füstölt sonkát. Valóban Krisztus Szelleme vezet-e bennünket, és Ő mondja meg minden lépésünkben, hogy mit tegyünk? Van hálaadásod? Mert akitől függsz, oda adod hálaadásodat! (Maminak, papinak, főnöknek, pásztornak) Pedig Isten azt mondja, hogy csak az Övé minden dicsőség és hatalom! Hát nem ismerjük még a Miatyánk-ot sem?

 

Akarunk-e templomot építeni és Isten akaratában élni, mert nagyon nehéz helyzetekbe fogunk most besétálni. Valóban ott van-e bennünk, hogy „én megfizetem, én a Templom része akarok lenni, én belépek, vizsgálj meg!”. A Szent Szellem működése által belenézel a rézmedencébe és saját magadat fogod megvizsgálni, és a saját gondolatod szerint is rájössz, meglátod a vízben, ami Isten Igéje, hogy ki vagy. Azután jöhet az alárendelés. Felkenem a Királyt, a Főpapot, a Hadvezért... A felkenéseknek mindig volt célja, a háborúba menőnek éppúgy, mint a királynak és a főpapnak. A háború még ma is folyik, a Szabadítótól, s a Főpap, Jesua HaMassiah ma is Főpap. Van templom és a templomban akar lenni a Főpap. Miért nem kenjük fel Őt? Miért helyezünk be embereket főpapoknak, papoknak? Miért nem mondjuk ki, hogy ki a Pap, és ki a Király, és ki a Szabadító? Mindenben Őt áldom! Nem azt, hogy X.Y.Z.-t használt, nem azt, hogy ezt, vagy azt a közösséget használta, hanem egyedül Ő! Egyedül Övé minden dicsőség, egyedül Övé minden akarat, és minden hatalom! Amikor ez valóság az életedben, akkor nem fogsz megszédülni semmiféle bálványnak és nem fogsz aranyborjút gyártani. Sok-sok aranyborjút gyártottunk, sok mindenben hittünk, mert egy pillanatra nehéz volt, nem volt ott Isten, pedig Isten csak kipróbált. Próbák mindig vannak, és akkor abban mit csinálsz? Nem vagy ott, nem tiszta a keneted, nem tiszta a dicsőítésed, nem vagy megtisztulva? Ha az a nép akkor megtisztult volna a gyülevészektől és a gyütt-mentektől, akkor nem lett volna aranyborjú. Hogyha megszabadult volna az egyiptomi bálványaitól, és azt nem hozták volna a gyütt-mentek a szatyrukban, a hátizsákukban, akkor nem lett volna aranyborjú. Ha szabadok lettek volna Egyiptomtól, akkor eszükbe se jutott volna a borjút az evésen kívül másra használni. Más istent kezdtek imádni, más istent kentek fel, és más istennek füstöltek. Isten meg akar bennünket óvni ettől! Aki már egyszer bízott más emberben, mást kent fel, mást dicsőített, megtapasztalhatta ennek a következményeit is! Sokszor meghalt valami emiatt az emberben, szellemben ebbe bele lehet halni. Olyan gyülekezeti taggá válsz, hogy a végén még Krisztusról is elfelejtkezel. Annyira dicséred a lelkipásztort, hogy elfelejted, hogy Kinek a felhatalmazásában mit üzent Isten általa. Az emberfüggők és a gyülekezetfüggők meghalnak! Sorba sorolhatnám a meghaló embereket, s amikor meghalnak, kiderül az is, hogy mekkora bálványok voltak... Ne csinálj kenetet! Ne kenjél fel magad fölé senkit! Hiába mondom sokszor, hogy „hagyjatok engem békén, nem vagyok főnök!”. Annyira mélyen benne van ez az emberekben, hogy szeretnének főnököt. Könyörgöm, ne! Nézzetek túl mindig az emberen! Lehetnek nagyon jó kapcsolatok, alkalmak, de ezeken nézzetek mindig túl! Egyedül Ő az, aki megszentel, egyedül Ő az, aki ad neked örömöt, hogy dicsőíthesd Őt, egyedül Ő a Szabadító, hogy tudj hálát adni a szabadulásért! Hagyd már ki az embert, mert ezzel annyi bajt csinálsz! Borzalmas, hogy mennyire szaporodnak az aranyborjúk, mert mindig és mindenhol valamit imádni kell. Ne nézzetek rám, mindazt a jót, amit Isten cselekszik az életemben, azt lássátok, azt nem is tudom elhallgatni, de én nem vagyok semmi. Most, hogy az utolsó szakaszához ért a hamarosan megjelenő könyv, még ma is szenvedek, hogy hogy kellene kimaradni ebből az egészből, hogy sehol se legyen rajta a nevem, s azon gondolkodom, hogy írok még hozzá gyorsan valamit, hogy „hagyjatok engem békén...”. Csak azért van benne a nevem, mert muszáj volt. Olyan jó lenne megérteni, hogy amikor a kenet vezérel, akkor ennyire meg tud szorongatni, hogy szeretnél magadtól megszabadulni, és ha nem tudsz, akkor az még fáj is.

 

Szűnjél meg minden emberitől! Úgy magadtól, mint mástól, mind az intézményesítésektől. Ez nem azt jelenti, hogy onnan ki kell jönnöd, hanem tedd a helyére. Ami tiszta, azt fogadd el, ami valóban Istent dicsőíti, azt tartsd meg. Ami általuk Istentől közölt, az szent, mert mindenhol van valami szent, de vigyázz a szentségre, mert könnyen eloson mellette valami. Krisztus Szelleme szűrjön meg mindent az életünkben, semmit ne engedjünk át! Ne mi keressünk, hanem legyen benned, hogy „itt vagyok, tisztíts meg. Itt vagyok, semmi mást nem fogadok el, senki másnak nem adok hálát, egyedül Neked!”. Nem fognak szeretni az emberek, mert az emberek szeretnek bálványimádók vagy bálványok lenni, de ez a szellemi halálnak az ajtónyitása. Lehetnek nagy gyülekezetek halottak, mert valakit imádtak, mert valakinek a szavára hallgattak, mert valakit dicsőítettek. A bálványimádás hamar az aranyborjúhoz hasonló módon megjelenik. Isten mindig kéri az első helyet! Minden gondolatunkban Ő mondja meg, hogy mit akar, Ő mondja meg, hogy mi a dolgunk, és Ő adja a szívünkbe azt a hálát, ami csak Neki szólhat!

 


 


 


HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2014 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat