|
Orbán Béla:
Shabbat Sekalim-Pekudei -Mire költötted a javaid?- Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán 2014. március 1. Tórai rész: 2.Mózes 38:21-40:38; Haftara: 2Királyok 12:1-12:17 Sekalim: 2Mózes 30:11-16
2.Mózes 40:34-38: „És a felhő befedezé a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsősége betölté a hajlékot. És Mózes nem mehete be a gyülekezet sátorába, mert a felhő rajta nyugovék, és az Úrnak dicsősége tölté be a hajlékot. És mikor a felhő felszáll vala a hajlékról, az Izráel fiai elindulának; így lőn egész utazásuk alatt. Ha pedig a felhő nem szálla fel, ők sem indulának el, míg csak fel nem szálla. Mert az Úrnak felhője vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tűz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.” Az előző fejezet tartalma szerint Isten dicsősége, Szelleme, a Shekina betakarta a hajlékot, amit Mózes felavatott. Felállították a szent sátort (a mobil templomot), amelynek Mózes vetett alapot és a tíz ezüsttalpat ő rakta le. Már amennyiben Jesua-nak Mózes az előképe, így érthető, hogy a tíz ezüsttalp, (tíz=)emberi teljesség (ezüst=)megváltásán áll az a Templom, ami a Messiás Teste. A Templom fel van szentelve és Mózes nem mehet be, mert ott Isten van. Mózes idáig betöltött egy feladatot, az elhívását, és elérkezett egy határvonal: a Szentélyben csak Isten van, míg a nép kint a pitvarban (az udvarban) – a Templom helyreállt! A mai Templom felállításakor is ugyanígy van a hármas megosztás (szentek szentje – szentély – pitvar), ahogy itt olvasható. Ez a hetiszakasz azért különleges ma a zsidóságnál, mert e 2.Mózes könyvének a bezárásánál elhangzik egy mondat, hogy „Erősödj, hogy erősíts!”. Egy könyv bezárásakor erősödj, hogy erősíts! Amikor az Igét olvasod, akkor vedd észre, hogy az erősít, de nem azért, hogy te erős és nagy legyél, hanem hogy a következő könyv kinyitásánál, a következő napodon, a következő Igének a keresésénél már tudjál tovább is adni másoknak is az elmúlt bizonyságokból, tapasztalatokból. Nem magadnak olvasod, tanítod és csinálod a hívő életedet. Amit olvasol a Bibliából, annak gyakorlattá kell válni, fel kell épülnie a Templomnak, hogy folyjék annak működése, s a következő könyv az égőáldozatok törvényével folytatódik, hogy hogy kell működnie annak, ami fel van szentelve. „Erősödj, hogy erősíts”. Úgy kellene mindig a Bibliához hozzányúlni, hogy „erősödni akarok, hogy másokat is erősítsek”. Ez szolgálat és nem erősködés, nem uralkodás. Mindazt, amit Isten ad neked, azt tovább kell adnod. Valamennyi Isten előtt levő bibliatanulmányozásunknak vagy bármi másnak, amit Istentől kapunk, annak ott kellene lenni a szemünk előtt és a szánkon, hogy „erősödni akarok, hogy erősíthessek”. Minden egyes alkalommal, amikor az ember hall, vagy olvas valamit az Igéből, azt azért kapta, hogy erősödjön, de az erő nem az övé, hanem a mások erősítésére szolgál. Maga Mózes öt könyve is nemcsak Izráel bizonyságáról, hanem Isten bizonyságáról is szól, hogy Isten hogy tartotta a kezében a választott népet, hogy ment előtte, hogy várakoztatta, hogy tanította és hogy vezette, s mindez erősíthet bennünket. Feláll a Templomunk és nem mi szaladgálunk jobbra-balra missziós parancsokkal, hanem ha Isten küld, akkor megyek, ha nem küld, akkor állok. Van egy program, amit Isten ad, mert Ő lakik benned. Nem te parancsolsz Krisztusnak, hogy „szeretnék menni” és „segíts hát”, hanem Ő mondja, hogy „most ide kell menned”, „most ezt kell tenned”. Ez az Erős, aki benned van és ez az erő, aki által erősíthetsz másokat. Az előzőekben beszéltünk már a templomadó kérdéséről, hogy mindenkinek egyforma módon kellett a Templomnak a működéséhez beszolgáltatni a félsekeleket, ezért ennek a szombatnak Sekalim a neve, a sékelek szombatja. Ebben a hónapban a zsinagógákban kihírdetik a fél sékel befizetésének az eljöttét, ami a templom működéséhez szükséges összeg. Ma már ez csak formálisan működik, de annak idején ez azt a célt szolgálta, hogy a templomi áldozatok és a templomi rend működjön. Hiába épül meg egy templom, hiába szentelik fel, Isten hiába költözik bele, mert az ember ember, és a körülményei hozzák azt, hogy jönnek a kísértések és a választott nép rossz példaként elénk éli azt, hogy elferdül és idegen istenek után megy. Sorba olvashatjuk, hogy miként távolodtak el Istentől a Templom ellenében is, Isten csodáinak az ismerete és megélése ellenére is. Baál istenét imádták, bálványimádókká lettek, köszönhetően azoknak a királyoknak, akik Istentől távol vitték a népet. Azzal, hogy királyt akart a nép, magára vont egy emberi irányítást, hatalmat, és ahogy a királyok elferdültek, a népet is magukkal vitték. Ez ma is így van. Bármilyen ember hatalmát ha felveszem, az az ember uralkodni fog rajtam. Hozhatnám a királyok sajátosságait Sámuel könyvéből, hogy ha kell neked király, akkor tudd meg, hogy annak van következménye, amit választasz, az uralkodni fog rajtad. 1Sámuel 8.11-18: „A királynak, a ki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi és szekér vezetőivé és lovasaivá teszi őket, és szekere előtt futnak. Ezredesekké teendi őket, és hadnagyokká ötven ember felett; velök szántatja meg barázdáit, és velök végezteti aratását, készítteti hadi szerszámait és harczi szekereihez az eszközöket. Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnéknak és sütőknek. Elveszi legjobb szántóföldeiteket, szőlőhegyeiteket és olajfás kerteiteket, és szolgáinak adja. Veteményeiteket és szőlőiteket megdézsmálja, és főbb embereinek és szolgáinak adja. Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal. Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki. És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket.”. A választásod egyben szavazás, a te választásodra szót adsz, és a szónak ereje van magad fölött, társadalmi szinten, Krisztus Testében és vallásos szinten is. Amelyik emberre szavazol, annak a szavát te fogod megélni és uralmat veszel magadra. A választott népnél az uralom arról szólt, hogy bejöttek az idegen ágiak, és mint Akháb királysága idején is idegen erők tömkelege uralkodott, Jezabel hatalmaskodott, amiben nem a nép volt a hibás, hanem az uralkodók. 2.Királyok 10:29: „De Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneitől, a ki vétekbe ejté az Izráelt, nem szakadt el Jéhu, az arany borjúktól, melyek Béthelben és Dánban valának.” Jéhú, mint király, szerette volna megszüntetni a bálványimádást, és a Baál papjait és imádóit összegyűjtette és meggyilkoltatta, de nem szakadt el tőle és folytatta tovább a bálványozást. 2.Királyok 12:1-3: „Jéhunak hetedik esztendejében tették Joást királylyá, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának pedig Sibja vala neve, a ki Beersebából való volt. És cselekedék Joás kedves dolgot az Úr szemei előtt mindaddig, a míg Jójada pap oktatá őt; Azonban a magaslatok oltárai nem rontattak le, a nép még mindig ott áldozott és tömjénezett a magaslatok oltárain.” Tudják, hogy mi a bálványimádás, hogy a magaslaton mik történnek és hogy Baál istenének az imádata mennyire nem tetszik Istennek. Vannak próbálkozások a változtatásokra, kedves dolgokat tett Jóás Isten előtt, de nem szüntette meg azokat a bálványimádó magaslatokat. 5 és 6. versek: „Vegyék magokhoz a papok, mindenik a maga ismerősétől, és építsék meg az Úr házának romlásait mindenütt, a hol romlást látnak rajta. De mikor Joás király huszonharmadik esztendejéig sem építették meg a papok az Úr házának romlásait”. Változott Jóás, hisz tudta, hogy mi a rossz. Amikor a bálványimádás folyik, akkor egyértelműen a Templom romlik – amikor a kereszténységben bálványimádás van, akkor Isten Temploma, Krisztus teste romlik. Ha az életemben megjelenik egy bálvány, akkor az életem temploma elkezd romlani. Bármennyire is hívő ember valaki, ha az életében megjelenik egy bálvány és azzal együtt él, akkor a templom elkezd romolni és meg kell javítani. Jóás idejében ő az, aki e romlás megszűntetésére elrendelte, hogy a papok szedjék össze azt a fél sékelt, amely a Templom működéséhez kell, s ezen felül még adományokat is gyűjtöttek, ami a Templom helyreállítására lett szánva. 7-9 versek: „Előhivatta Joás király Jójada papot a többi papokkal együtt, és monda nékik: Miért nem építitek meg az Úr házának romlásait? Ezután ne vegyétek a pénzt magatokhoz a ti ismerőseitektől, hanem az Úr háza romlásainak építésére adjátok azt. És a papok beleegyeztek, hogy többé semmi pénzt nem vesznek el a néptől, és nem javítják ki a ház romlásait. És Jójada pap vett egy ládát, és annak a fedelén csinált egy nyílást, és helyhezteté azt az oltár mellé jobbfelől, a mely felől az Úr házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a templom küszöbinek őrizői minden pénzt, a melyet az Úr házába hoznak.” Eltelik egy csomó idő, a papok elveszik a pénzt, de a Templom még ugyanúgy romokban van. Annyi, de annyi lehetőséget kapott maga a kereszténység is, hogy javítsa meg azt, ami elromlott a bálványimádás és a pogányság hatása alatti elferdülés és eltávolodás miatt, hogy helyreálljon Krisztus Teste. Megvan minden, ami a Templom romlásának a kijavításához elegendő (tized, templomadó, emberek). A mi életünk is egy templom, és annyi mindent kaptunk az életben, hogy azt, ami elromlott bennünk (gyerekkorunkban, családi állapotunk miatt, a nevelésünk által), azt felépítsük! Annyi minden szépet és jót adott Isten a testünkben, a gondolatunkban, az érzelmeinkben és a tudásunkban! Mindezt mire használtuk? Mert van időm, vannak anyagi lehetőségeim és oda használom... Isten a bálványimádást, mégha te is vagy a bálvány, akkor se szereti, de ad lehetőséget, hogy „Állítsd helyre magadat!” Mindenkinek van erre lehetősége! Nem lehet arra hivatkozni, hogy „elvált szülőknek vagyok a sérült gyereke” vagy hogy „szocialista országba születtem és a polgári Magyarországba élek”, mert Isten neked is megadott mindent ahhoz, hogy helyreállhasson az életed. Adott fejpénzt, amivel beléphetsz a Templomban, mert a Templom tatarozásánál meg kell fizetni az életed árán a templomadót, hogy működjön a Templom. Hol működik a tested, a lelked és a szellemed? Mindent megkaptál! S papként tudod a törvényt, tudod Isten akaratát. Bármikor elhangozhat ma is Isten szava, hogy „Elveszem. Nem bántál jól az egészségeddel”.. amit adtam, azzal nem úgy bántál, ahogy Én akartam”. Nem Isten dicsőségére használtad, hanem az egyházénak; nem arra használtad a talentumodat, hogy te helyreálljál; máshol szórtad el az összes anyagi lehetőségeidet; a szabadidődet másra fordítottad. A Templomra hivatkoztál, de közben mást csináltál, elsikkasztottad, a rád bízott javakat öncélúan használtad föl. Vagy magad voltál a bálvány, vagy valakit kineveztél bálványnak, és odavitted Isten helyett a rád bízott javakat. Ezért áll így az életed, ezért áll így Krisztus Teste... Isten megáll, és azt mondja hogy „Elég!”, de nem büntette meg, nem irtotta ki a papokat: 10.vers: „És mikor látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király íródeákja a főpappal együtt, csomóba kötötték és megszámlálták a pénzt, a mely az Úr házában találtatott.” Ez az első ismertünk a Bibliában arról, amikor megszületik a persely, amelybe az adományt lehet tenni. Az a láda a Templom építését szolgálja és nem a papoknak gyűjtötték be a lóvét! 11-12 versek: „És a megmért pénzt a munka vezetőinek kezeibe adták, a kik az Úr házához voltak rendelve, és ezek kiadták azt az ácsoknak és építőknek, a kik a házon dolgoztak, És a kőmíveseknek és a kőfaragóknak, fa és faragott kő vásárlására, az Úr háza romlásainak kijavítására, és mindarra, a mi a ház javítására szükséges volt.” Istennek ma is ez a terve! Nem azoknak akarja a kezébe adni mindazt az értéket, amit adott, akik ezt másképpen, önző célra, saját ruházatukra, a maguk dicsőségére és hiúságukra használják, hanem közvetlenül a munkásoknak akarja adni Isten azokat a javakat, amik a Templom építésére kellenek. A papok mindezt eljátszották, mint ahogy ezt eljátszotta a mai kereszténység is, de ugyanúgy a zsidóságnál is ma már kulturális, szociális dologgá vált, és azok is a kincseiket, az Istentől kapott lelki és érzelmi ajándékait rosszul használják fel. Isten ezt el fogja venni és azoknak fogja odaadni, akik megint elő fogják venni a Tórát, megint helyreállítják Isten akaratát, megmutatván Isten tervét és célját a választott néppel, mert nem szűnt meg az. A zsidóságnál is az a rész, amely nem jó helyre költötte mindazt, amit Istentől kapott, attól elvétetik, de mégis Isten terve maradandó, s az elhívást, amit meg akar szentelni, azt meg fogja erősíteni. Vissza lehet élni azzal, hogy vannak adományaink. Kaptál lehetőséget arra, hogy fölépüljél, szolgáljál, önmagad legyél, s mindezzel nem éltél jól, Isten nem dob ki, hanem más szolgálatának, a templomának a megépülését kell segítened. Istennek van egy ilyen visszavonó ereje! Amikor a leviták is bűnösökké lettek, akkor az oltártól elkerültek az oltári segédmunkás területre, és más munkákat kellett végezniük. Isten adott nekünk rengeteg fizetőeszközt a Templom építésére, s ha ezzel nem jól élünk, akkor mi is így hátrább helyeztethetünk. Nem szolgálhatsz és nem építkezhetsz többé, azonban Isten kegyelemből megadja, hogy segítheted a szolgálatot, az építkezést, mert Isten nem vetette el a népét és a papságot, ebben az esetben sem. 12-17 versek: „És a kőmíveseknek és a kőfaragóknak, fa és faragott kő vásárlására, az Úr háza romlásainak kijavítására, és mindarra, a mi a ház javítására szükséges volt. De abból a pénzből, a melyet bevittek az Úr házába, nem csináltattak az Úr házához sem ezüst poharakat, sem késeket, sem medenczéket, sem trombitákat, sem valami egyéb arany vagy ezüst edényt. Hanem a munkásoknak adták azt, és csak az Úr házát javították ki abból. Számot sem vettek azoktól az emberektől, a kiknek keze által kiadták a pénzt a munkásoknak, mert híven jártak el. De a vétekért és a bűnért való pénzt nem vitték az Úr házába; az a papoké lett. Ebben az időben jött fel Hazáel, Siria királya, és megszállotta Gáthot, és be is vette azt; azután megfordult Hazáel, hogy Jeruzsálem ellen menjen.” Változás történt. Isten sem számolja meg a szolgálóira bízott adományokat, mert tudja, hogy akik Neki építkeznek és akik Krisztus Testét építik, azoknál nem kell számolni. Aki szolgál, az úgy is van vele, hogy amikor a Templom építésében szolgál, akkor nem számolja, hogy mennyi időt és energiát költ arra, hanem teljességgel fel tudja áldozni mindazt, amit kapott. Mindenki, amihez értett (az ács az ácsoláshoz), a saját területén önzetlenül dolgozott és nem kalkulált. Isten ma is olyan embereket keres és azokat tudja megbízni a szolgálattal és a templomépítéssel, akik nem kalkulálnak, mert aki kalkulál, az már a maga részét is megszámolja, abban benne van a hitetlenség is, hogy „elég lesz-e vagy sem?”. Aki szolgál, annak így kell felállnia az építkezéshez és ahhoz, amit Isten a rendelkezésére bocsát: „biztos elég lesz, és nem kell számolnom”. Nem kell számolnom az idővel, hogy hány óra van, hogy mennyit élek, valahogy elveszíti az ember az órát, mert az idő Ura Isten, és nem nekem kell számolnom az időt. Mivel minden Istené, így nem kell azt számolni, hogy mennyi az, amit Isten adott, mert elegendő lesz. Te mit kaptál Istentől? (Az épít mindig, amikor konkrétumokról beszélünk!) És ezt mindenki saját maga tudja! Mindenki saját maga tudja, hogy mit kapott Istentől arra, hogy a saját személyisége felépüljön, Isten szerinti módon. Mire pazaroltad el az éveidet? Ha te elpazaroltad a 40 évedet, akkor jön egy újabb, fiatalabb generáció, amely még nem pazarolta el az életét, és lehet, hogy őt fogja megbízni Isten. Ha te elpazaroltad az anyagiakat, akkor azt mondja Isten, hogy „nem adok neked, hanem adok másnak”, hogy ha ő valóban úgy tekinti az anyagiakat, mint Isten áldását, és annak a tulajdonosa továbbra is Isten marad, és mint megbízott, a templomépítésre kapott összeget kezelő, hűséggel jár el. Őt fogja megjutalmazni! Nem gazdaggá tenni! Hanem őt fogja megbízni! Mi a gazdagságra vágyunk, úgy mint annak idején a papok. Nem tudjuk elválasztani az életünket attól, amit Istentől kaptunk, és azt sokszor lenyúljuk, meg természetesen tőlünk is lenyúlják. Azt, amit kapunk, arra vannak mindjárt sorbanállók, mert kell a gyülekezetnek, a pásztornak, a missziónak. Tudom-e, hogy bármi, amit Istentől kaptam, az az önmagam templomának az építésére szolgál, hogy én is részként beépülhessek a Tempomba? Az erőm, az anyagom, a szaktudásom – minden, amit Istentől kaptam – az ott kell, hogy működjön a helyén! Ha nem ott van, akkor Isten el fog dózerolni és mást fog a helyére tenni. Sokszor nagyon önzően bánunk azzal, amit Isten adott, s azokat alárendeljük a különböző bálványoknak. Tudjuk, hogy nem jó, de azért meghagyjuk a magaslatokat, mint ahogy ezt Jóás király is tette. De Jóás király is, amikor elkezdte a Templomot építeni, amikor elrendelte a Templom renoválását, akkor feltehetően csak csalódott, hogy „nyomom a pénzt, nyomom a bevételt, és sehol semmi”. Vajon miért nem épülnek az életek? Vajon miért nem épülnek a közösségek? Miért nem épül mindaz, ami Isten szerint elrendelt és megtervezett? Mert valahol kifolyik! Valahol elfolynak az idők, az energiák, a tárgyi, anyagi és lelki adottságok... Elfogy az időd, mert a tv-ét bámulod, mert fölösleges dolgokat csinálsz és nem tudsz építkezni, nem tudod önmagadat építeni. Eltékozolt évek, éjszakák. Rohansz ide-oda, s ahelyett, hogy magadat építenéd, más dolgokkal foglalkozol. Ez nem azt jelenti, hogy önépítő és testedző kört akarok nyitni. Isten adott rád is egy tervet, és ezt te nagyon jól tudod, csak a Baál istennek az oltárát azt azért meghagyjuk: „tudom, hogy Isten akarja, de hát azért oda is nézünk, tudom, hogy nekem hívőnek kell lenni, de azért a világban vannak olyan szép magaslatok, amit lehet imádni”. Ilyenek vagyunk. Isten mindent Krisztus Teste építésére adott, ahol nagyon jó lenni, mert mindened van, amit Isten megadott arra, hogy épülj te, épüljön Krisztus Teste, az a Templom, amit Krisztus három nap alatt felépített! Le kellene már rombolni ezeket a régi vallásos berögződéseket, ami Jóás idejében is ott volt, hogy „igen, kellene egy templom, de azért hagyjuk meg a magaslatokat is”. Nem lehet kettősségben élni, nem lehet vallásos módon, világi is meg hívő is lenni egyszerre! Sokkalta boldogtalanabb és örömtelenebb az életed, amikor hívő vagy, de mégsincs semmi nyoma a hívő életednek. Nincs bizonyságod, mert azt máshova tetted, másra használtad és azokat a magaslatokat imádtad, amelyek megmaradtak az előző világi életedből és még mindig ott vannak biztonságként, hogy „azért oda is egy kicsikét fizetgetünk”. Ne szédítsük önmagunkat, hogy „milyen szép a kereszténység”, „milyen szép a templom”! Valamelyik nap megjelent a 2013-as magyar szociális felmérés, és Magyarországon egyre kevesebb a vallásos ember, miközben mi ébredésekről és keresztény-központú országról beszélünk. Jelen pillanatban a családok helyzete borzalmas, mert Magyarországon az emberek kevesebb, mint 40%-a él olyan társas (családi) kapcsolatban, ami feljogosítja és rávezeti egy jó emberi kapcsolatra. Nincsenek követendő példák! Nincsenek családok, apák, anyák, nagyszülők! Az ország 40%-a csak sejti, hogy mi lehet az, hogy család! Hát ha valaki erre azt mondja, hogy „halleluja!”, az hazudik! Romokban van a Templom, mert eladta magát a kereszténység. A hétköznapi ember is a nap 16 órájában a világnak dolgozik és a maradék 8 óráját alussza (ha sikerül neki) és a többi (a nulla) Istené. El van rontva minden! Nem jól használjuk az időnket és mindazt, amit Isten adott és már nem is tudjuk, hogy hogy kell használni, mert nincsenek bizonyságok, nincsenek szülők és nincsenek családok. Ha egy országnak csak a 40%-a tudja azt, hogy mi az, hogy emberi kapcsolat, akkor mi lesz ebből? Hogy lehet továbbadni a semmit? Isten el fogja venni ettől a nagyon kulturált keresztény Európától azt, ami van neki, és azokra fogja bízni, akik még tudják azt, hogy Isten mit adott és odaszánják az életüket. Nem fogja kiirtani, de a következmény elég szomorú, és „örülök, hogy élek” kategóriába megyünk át. Oda kellene sokszor Isten elé állni: „Uram, kaptam Tőled valamit, miért adtad?” Egy a válasz: „A Templom építésére! Építsd magadat!”. Nem külső minták, modernség vagy divat szerint, hanem úgy, ahogy Isten adta a tervrajzot. Épülj már föl és ne egy szerencsétlen templomocska legyél, ahova már az egér se megy be, ahol magadat utálod és inkább üres vagy, hogy ne lásd meg saját magadat. Fel kellene már épülni az egyéneknek! És ehhez a feltételeket Isten minden embernek megadta! Mi vagyunk a hibások és a bűnösök, úgy, mint egykor a papok: mert nem tettük azt, ami ránk bízatott és Isten elvette. De mégis ott van Isten szeretete, nem vette el az életemet, és így legalább én is vegyek részt a Templom építésében! Ne sajnáljam önmagamat, hogy nem építhetem, mert elrontottam, de segítsek mást, aki építheti. Elrontottam az életemet, tíz, húsz, harminc, negyven évet eltékozoltam... de legalább segítsem azt, aki most kezdi az életét! Azt a fiatalt és azt, aki hűséges Istenhez, és önmagát akarja építeni úgy, hogy Isten országában, a Templomba beépülten, ott lehessen hasznos építőként. Támogatni kell azt, akit Isten akar használni, aki ért is hozzá, tudja, hogy mi a feladata és nem a pénzt számolja, hanem azzal foglalatoskodik, hogy be tudja faragni azt, amit rábíztak. Ne sajnáld magadat, hogy elszúrtad az életed egy részét, hanem örülj annak, hogy Isten egyáltalán még megengedte, hogy éljél. Az engedetlenségért, a lázadásért, azért, hogy nem fogadtad el Isten ajándékát, bizony súlyosan megbüntethetne, de ma, a kegyelem idejében azt mondja Isten, hogy „menj vissza, és segítsd azt, aki még építkezni akar”, segítsd és tanácsold azt a fiatalt, hogy menjen férjhez/ nősüljön meg és legyen gyereke, és legyél ott még bizonyságként is, hogy „én ezt elrontottam, elváltam, de szeretném, ha te építőkő lennél valahol”, mert a családok összességéből van a nagycsalád, azaz Krisztus Teste is. Nem a család hetéről meg a család évéről kell beszélni, hanem család támogatónak kell lenni. Ha valaki le van gyengülve és romokban van az élete, akkor menj oda és segíts neki és mondd, hogy fiatal koromban ezt meg ezt csináltam, de most itt vagyok és úgy szeretném, ha a te életed nem lenne olyan romos, mint az enyém. Segítsd azt a fiatalt, aki még tud tenni valamit Krisztus Testében, aki önmaga akar még építkezni. Isten ki tud venni, de nem örökre. Isten nem kidob, hanem azt mondja, hogy lépj hátra. Nem bántál jól dolgokkal, nem büntetlek meg, de most más feladatot kapsz, segítsd azt, aki nem veti meg Isten ajándékait, a Tőle kapott talentumokat, adományokat – segítsd azt, aki Isten országát építi! Ez a feladatunk, építkezni vagy segíteni az építőt. Isten terve tőlünk függetlenül is meg fog valósulni, azonban nem mindegy, hogy építkező vagyok vagy hogy segítem az építést, de ez a kettő azért mégis a Templomban van. Isten azt akarja, hogy mindenki építkező legyen és mindenki, amit kapott testileg, lelkileg, szellemben, azt használja Isten terve és Igéje szerint. A tervrajzot, Isten Igéjét és akaratát tudod, a személyeset Isten neked személyesen megmondja! Ezzel ne hazárdírozzunk, mert úgy járhatunk, mint azok a papok, akik elrontották, elsikkasztották azt, ami az emberek életének a váltságdíja volt, ami a Templom működéséhez szükséges pénz volt. A helyi gyülekezetben elköltött pénz nem Isten országának az építésére lett felhasználva, mert „a helyi gyülekezeté minden”, meg „a pásztoré” vagy „a presbiteré”... és még kitalálunk néhány vállalkozást. Nem! Ami Istené, az Istené! S mivel minden Istené, Ő az egyedül, aki meg tudja mondani, hogy mit hova tegyél kőművesként, asztalosként vagy a templomépítő szolgálatban. De addig is, mint a nép tagja, minden egyes Istentől kapott dologra szükség van, hogy Istennek visszaadva, az beépüljön Krisztus Testébe. Nem a világé az, amit kaptál! Nem a világé az, ami az emberek váltságdíja! Ha valaki megtér és átadja az életét, azzal nem lesz a gyülekezeté, nem a gyülekezetet kell építeni, hanem Krisztus Testét! Azt amit kaptál, az nem a tied! Ha kapsz egy Igét, akkor erősödj, hogy erősíthess, és amit kapsz, azt építsd be Krisztus Testébe, mert ha van egy bizonyságod, egy Ige, amit megértettél, az építésre adatott! (Megtalálod az Újszövetségben, hogy mi az, ami épít és mi az, ami rombol) Minden épít, amit Istentől kaptunk és amit visszaadunk Istennek: a fiatalság éppúgy, mint az öregség, a pénzem éppúgy, mint a lábam... mindent Krisztus Testének az építésére kaptunk! Ne engedjük ellopni, és ne dobálózzunk vele felelőtlenül, hogy „itt van, használja aki akarja”. Tudjam meg, hogy amikor leteszem oda a mennyei templom perselyébe, ott biztos jó helyen van. Legyen rátekintésem, hogy az tényleg a munkáshoz és a munkához menjen, s arra az anyagra legyen költve, ami építi Krisztus Testét. Felelősen oda kell figyelni, hogy oda és annak és annyit adjak, nem számolva, mint ahogy szintén nem számoltak az akkori szakmunkások. Isten szakmunkása sose számol, mert tudja, hogy az övé csak a munka, de nem a maga dicsőségére épít! Övé minden, de nem a sajátja! Isten akaratát csak abszolút nulla állapotban levő ember teljesítheti. Ezek az építkezők az erejüket, a szaktudásukat adták, de nem vitték el a pénzt, hanem a Templomba rakták. Bármid van, az Istené, azt Tőle kaptad! Ha a te termelésed többletet jelent, akkor azt máshonnan vetted el! Ez a tragédiája ennek a világnak, hogy az én többletem, ha már többletem van, az annyit jelent, hogy valakinek hiányzik. Ha a többletemet zsebrevágom és úgy használom, mint azok a papok, akik bevették az adományokat, akkor Istentől vettem el. Külön kegyelem, hogy Isten nem büntette a papokat és felülírta a büntetést az, hogy a Templomnak meg kell épülni. A papoknak adott ígéretet Isten nem másítja meg, mert Ő nem másítja meg a szavát, azonban a Templomot ilyen papok nem építhették, és csak egy része maradt meg a szolgálatuknak, Isten kivette a kezükből azt, amivel visszaéltek. Így lettek abszolút szabadok a pénztől és a sikkasztástól! Attól még, hogy valamit rosszul tettél, Isten akarata be fog teljesedni veled, a Templommal és Krisztus Testével is. De neked fog fájni, hogy nem az oltárnál fogsz pap lenni, nem te fogsz építeni, hanem a hamut fogod söpörgetni az oltárnál és csak örülhetsz annak, hogy Isten nem vette el tőled, amit annyira szeretsz. A Sékelek szombatján ma már nem arról kell beszélni, hogy „adjál, hogy épüljön”, hanem, hogy „adjál, hogy helyreálljon”. Adjál, mert Istennek adsz, adjál, de ne a papoknak, emberi képződményeknek és akaratoknak! Isten országa Krisztus Testének az építése, az nem emberi céloknak és dicsőségeknek az elérése, hanem az szellemi építkezés. Isten bőven megáldott anyagiakkal, fizikai áldásokkal, IQ-val. Azért adott mindeneket, hogy beépítsd azokat és az Ő dicsőségére használd, hogy az a Templom úgy működjön, hogy éjszaka tűzként, nappal pedig ködként, mindig az Ő betakarásában, vezetésében élj, és Ő mutathassa meg, hogy mikor indulhatsz, mert Ő tudja és meg is akarja mutatni a következő lépésedet. A pénz mindig is az ember legnagyobb bűnokozó forrása és ha emberileg gondolkodom, akkor semmi haszna nem volt mindebből az építkezőknek – se fizetés, se haszon, se semmi! A szolgálat mindig fontosabb, mint az, hogy mit ad hozzá Isten! De Isten mindig megadja hozzá a feltételeket, még úgy is, hogy elveszi a papoktól, hogy azt a munkásoknak adja. Elveheti a te elhívásodat is, ha nem jól bánsz vele! Ez lehet akár a férfi/női, apai/anyai elhívásod, de ez nem azt jelenti, hogy magadnak is be kell jelentened a halottat, hanem most mondd el: „Testvérem legyél az, amit Isten épít, amire kaptál tervrajzot, hogy ki és mi legyél!” Mást bátorítani, mert tudjuk, hogy minden emberre mit adott Isten, hogy férfinek, nőnek, családnak mit adott Isten, ebben támogassuk és ne abban, hogy valaki modernül, ön- vagy más imádatával építkezzen, mert az nem ér semmit és az elmúlik, de a Templom soha nem múlik el!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |