Orbán Béla:

 

Shabbat Vájikrá

-Az új teremtés kezdetei-

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán

2014. március 8.

Hetiszakasz: 3Mózes 1:1-5:26; Haftara: Ézsaiás 43:21-44:23

 

Vájikrá, „Szólítá” - 3Mózes1:1-2: „Szólítá Mózest és beszéle vele az Úr a gyülekezet sátorából, mondván: Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki közületek áldozni akar az Úrnak: barmokból, tulok- és juhfélékből áldozzatok.” Ez a hetiszakasz az áldozatokról szól. Vannak-e még vágó- és véresáldozatok a Templomban és ha nincsenek, akkor miért nincsenek és mi van helyette? Az áldozatok ma is működnek, annyi különbséggel, hogy a Templom, az oltár és az áldozatok szellemiek.

 

Elővevén ezt a hetiszakaszt, vissza kell mennem az előző hetiszakasz végére, ami számomra ma üzenet, 2.Mózes 40:34-38: „És a felhő befedezé a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsősége betölté a hajlékot. És Mózes nem mehete be a gyülekezet sátorába, mert a felhő rajta nyugovék, és az Úrnak dicsősége tölté be a hajlékot. És mikor a felhő felszáll vala a hajlékról, az Izráel fiai elindulának; így lőn egész utazásuk alatt.  Ha pedig a felhő nem szálla fel, ők sem indulának el, míg csak fel nem szálla. Mert az Úrnak felhője vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tűz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.” Ezt szükséges ahhoz elolvasnunk, hogy megérthessük az áldozati törvényeket és rendet, hiszen a választott népnél is ismert fogalom volt az emberáldozat. Itt van egy határvonal, amikor Isten határozottan megtiltja, hogy Moloknak áldozzanak emberáldozatokat, hogy elsőszülött és csecsemő áldozatok történjenek. Innentől már a véresáldozat emberáldozattal, pogány módon nem történhet! Itt van egy választóvonal és ezelőtt történik egy olyan dolog, amit ma is mindig akar Isten, hogy egy új kezdeténél megismerjük.

 

Sokszor nagyon apró dolgokat, amik mégis nagyon sokat jelentenek, nem veszünk figyelembe, mint például hogy „a felhő megállt”, a Sekina, Isten dicsősége, ott volt. Emlékezzünk vissza, hogy hol volt legelőször a bibliai leírásokban a Sekina? Ott, a teremtésnél! A teremtésnél „Isten szelleme lebegett vala a vizek felett”(1Mózes 1:2). Ma is ez van! Amikor Isten Szelleme, a Sekina valahol megjelenik, ott teremtés következik be. Megérthetjük a teremtésnek azt a rendjét, amit Isten ma akar adni, amit ma parancsol: „Szólj a többieknek, hogy Istennek a dicsősége megjelent Krisztusban.” Ő akar valamit a te életedben, Ő akar valami újat az emberiség életében, a közösségben, a gyülekezetekben, Krisztus Testében és az egész világban. Isten dicsősége megjelent Betlehemben, megjelent most, megjelent a teremtésnél és a templomépítésnek a végén, amikor Isten az áldozati rendről szól. A Biblia felsorolja az áldozati rendet, az égőáldozatokat, a lisztáldozatot, a hálaáldozatot és vétkekért való áldozatot.

 

E kettőnek össze kell kapcsolódnia a mi életünkben: Isten újat teremt – te kész vagy és ott állsz, elfogadtad az Ő hatalmát és uralmát, de mindezzel nincs befejezve semmi. Akkor kezdődik, hogy Isten azt mondja, hogy „most pedig kérem az égőáldozatot”, a te életedért szóló teljes engesztelő áldozatot. Add oda az életedet! S ezután Isten a hálaáldozatot is elvárja tőled. Az új élet kezdete áldozatokkal kezdődik, a teljes életátadással, hálaáldozattal és a vétekáldozatokkal, mert itt vagyunk ezen a földön és nem vagyunk az örökkévalóságban úgy, hogy ne vétkeznénk. És a Biblia fel is sorolja, hogy ha nem tudod és valami bűnt cselekszel, akkor menj és rendezd azt. Leírja a rendezési formáját a tudatlanságból elkövetett bűnöknek és nagyon sok tudatlanságból elkövetett bűn van az életünkben, mert nem ismerjük a törvényt, nem ismerjük Isten akaratát, és úgy élünk, hogy nekünk nagyon jó Isten dicsősége, befutottként, karizmatikusként nagyon jól elvagyunk és nincs szükségünk az áldozatokra. A törvénytagadásnak a következménye, hogy nincsenek vétekáldozatok. Még odáig eljutunk, hogy legyen égőáldozat, mert tudjuk, hogy milyen az életünk. Még az újjászületésig eljutnak az emberek, de utána nincs folytatás és nincsenek naponkénti áldozatbemutatások. A naponkénti hálaáldozat egy marék liszttel, hogy „köszönöm Uram, hogy élek, hogy van mit ennem és köszönöm, amit minden nap adsz nekem”. De nincs ott a vétekáldozat, amikor tévedésből tettem valamit.

 

Tudnunk kell, hogy ha valami újat akarunk kezdeni, akkor Istennel rendezett viszonyban kell lennünk és Istennek naponta hálaáldozatokkal, köszönettel kell áldoznunk, de ott a harmadik áldozat is, hogy egymással rendezni kell a dolgokat, hogy „ne haragudj testvérem, vétkeztem ellened” – a tudatlanságból elkövetett bűnöknek a rendezése. Annyira nagy keresztények vagyunk, hogy tévedhetetleneknek hisszük magunkat, hivatkozván a Bibliára és az önmagunk imádatára is sokszor, de Isten rendelkezik: „rendezd, amit nem tudtál, amit tévedésből cselekedtél, mert különben nem tudok újat kezdeni”. Baj van, amikor nem tudom azt, amit rendezni kell, de mégnagyobb a baj, ha tudom, hogy valamit rendezni kellene, de elsimítom és fátylat teszek rá. A gondolatok, tettek, cselekedetek nincsenek rendezve ember és ember között! Annyira várják az emberek az újat, csak elfelejtik, hogy ennek három tagozódása van az áldozatokban is: Istennel rendezett viszony, Istennek hálaadó élet és emberekkel rendezett viszony, mert a tévedésből és a vétekből kialakult rossz kapcsolat is minden esetben Istenellenes. A viszonyainkat Isten korlátozta és rendelte el a törvényeiben, ami annyit jelent, hogy tévedni tévedhetünk, de rendeznünk kell. Rendezés nélkül nincsen teremtés! A teremtésnél is ott volt a rendezetlenség, a káosz, amiben Isten rendet teremtett, s a mi életünkben is így akar rendet teremteni.

„Mától kezdve folytatom a hálaadást” – rácsodálkozom a világra, hogy minden amit Istentől kaptam, arról nem tehetek, de hálaadással odamegyek elé, hogy „Uram, köszönöm” és „köszönöm, hogy megtanulhattam a törvényedet” és ebben, meg ebben nem ítél el, mert tudom rendezni. Istennek tényleg olyan jó a törvénye, s olyan jó ez az ószövetségi könyvekből jövő példa is Izráel életéből, amely által annyi kérdésünkre kapunk választ.

 

Az új ember élete, egy közösség élete és mindaz, ami Krisztus Testének hivatik, annak így kellene mennie! Isten Szelleme, Isten dicsősége megállt a Golgotán és onnan kezdődik más módon, de a régi folytatása, azzal az áldozattal, amit maga Isten mutatott. Hol van a mi szívünkben a hálaadás? Az életünket még átadtuk (az se biztos, hogy teljesen), de hol van a hálaadásunk? Szinte követelve várjuk hogy „Uram, adjál nekem újat, szebbet, jobbat”, de mi hol vagyunk ebben az áldozati rendben? Isten gondoskodott arról, hogy van egy tested (egy templom), egy életed, amit átadtál, de hol van az áldozat? Még a templom sincs jóformán és Isten a bűnökről való áldozati rendről is szól, hogy amiben tévedtél, amit nem rendeztél, azt tudd meg, hogy az féke az újnak, féke annak, hogy az Ő népe tagjaként teljesen az Övé legyél. Az egész világ azt várja ma is, hogy valami új legyen (új korszak, új emberiség), mindenből újat akar és a Sátán is azt mondja, hogy új generációt és új időket ad, míg nekünk vissza kell térnünk a teremtés megismeréséhez. Ismerd meg a Teremtő Istent. A teremtés mindig Isten dicsőségének a megjelenésével kezdődött. Isten az Újszövetség korszakában a pogányok miatt kibővítette a teremtést, és megadta minden embernek a lehetőséget arra, hogy új emberként Krisztus Testének a része lehessen.

 

Rendezve vannak a viszonyaink? Mert addig nincs új kezdet az életedben, amíg akár tudatlanságból is elkövetett bűnöd van! A tudatosan elkövetett bűn, az már bűn, de a vétkeinket is kéri Isten, hogy tegyük le. Ismerjük a konfliktusainkat, tudjuk, hogy állnak a kapcsolataink, hogy ami elindult az életünkben az megállt és nincs folytatás, de nem értjük meg, hogy azért nem működik az az új az életünkben, mert nincs rendezettség. Ezt aktualizálhatnám akár a mostani magyarországi helyzetre is: addig a kereszténység egy lépést se fog tudni tenni, amíg nem rendezte a zsidósággal Isten előtt a kapcsolatát. Nem üzletileg és látszólagosan, hanem odamenve, hogy „testvérgyilkos voltam és ezt nem rendeztem”. Addig nincs új kezdet! Ez a családon, egy közösségen belül és Krisztus Testében is így működik. Amíg a bűnök és tudatlanságból elkövetett vétkek Isten előtt nincsenek rendezve, addig Isten nem fog újat kezdeni.

 

Amikor Isten odahívja Mózest és azt mondja, hogy „szólítalak” – akkor Isten nem parancsolt, hanem szólította, és ma is szól, hogy „gyere ide! Értsd meg, te kész vagy, alkalmas vagy arra, hogy az életed templom legyen, kész vagy az új életre, kész vagy arra, hogy Krisztus Testének a része legyél”, de az alkalmasságodat három ponton rendezned kell! Nagyon kevés a hálaadásunk... Sokszor még magamon is tapasztalom, hogy mennyi természetesnek vélt dolgok történnek a világban, amik nem is olyan természetesek. Szerdán arról beszéltem, hogy a kereszténységnek van egy ága, amely elvárásokkal teli fogyasztói társadalom, minden felelősség, munka és szenvedés nélkül azt várja, hogy „Uram, mit adsz nekem ma?” Ebben nincs hálaadás, csak kéregetés, elvárás és önistenítés. Isten szava ellen megy ez az örömre és az áldásra való várakozás, miközben ezért nem teszünk semmit. „Rendezzed!” Ez nem fenyegetés, hanem a saját életünk áldásának a kérdése, mert ha nem rendezzük, akkor úgy fogunk állni továbbra is, ahogy vagyunk. Sokan keresik a módszereket, hogy mit kellene tenni, pedig nincsenek módszerek! Ismerd meg Isten parancsát, azt, ami a templom működésére Isten elrendelése, terve. Ez a felszólítás minden egyes emberi kapcsolatomra. Semmi új nem születik két ember kapcsolatában, ha nincsenek rendezve a dolgok. Ha én valamit tévesen gondolok a másikról, akkor már tudattalanul vétkeztem ellene. Ha bármi rosszat teszek, vagy gondolok tudattalanul is valaki ellen, akkor az a kapcsolat nem mehet tovább. Isten nem engedi a bűnt élni az miatt, hogy valaki tudattalanul bűnt követett el, hanem megállítja, s amíg azt nem rendezi, addig nincs folytatás. E rendezetlenség okából vannak alvó házasságok, stagnáló emberi kapcsolatok és megállások, mert ez a három nem működik.

 

Hálát adtál ma azért a társadért, testvéredért, akit Isten adott? Hálát adtál azért, hogy itt lehetsz? Hálát adtál azért, hogy nem vagy olyan állapotban, mint más, aki a bűnei következményei miatt szenved vagy háborúzik? Hálát adtunk a mindennapjaink legapróbb dolgaiért? Mélyen meg kell hajolnunk alázattal, hogy „Uram, én olyan természetesnek veszek mindent, olyan hálátlan vagyok, és olyan nagynak képzelem magamat, hogy minősítek, bántok másokat, vétkezek az embertársaim ellen, mert elképzeléseim, céljaim vannak, és akaratom a másik emberrel”. Ebben már benne van a vétek, s amíg ezt nem rendezzük, nem mehetünk tovább. Amíg az emberi kapcsolataimban nem én vagyok az úr, és az én szerintem való rendben és elrendelésben működünk, addig nem lesz semmi. Egymás mellett ellehetünk, de nincs folytatás, nem születik meg, ami Isten teremtő tervében van benne.

 

Ézsaiás 43:16-44:6: „Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt, Aki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!  Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!  Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak. A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!  És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel! Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak. Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet. Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!  Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál! Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem!  Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt! És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam.  Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam! Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál.  Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi.  Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.”

A tízparancsolat első törvényét is hozhatnám, Isten tiszteletével kapcsolatban, de igen szorosan kapcsolódik ez az előzőekben olvasott igeszakasz az áldozati rendhez és feddően szól ez a prófécia is. „Én, aki kihoztalak”. Isten önmagáról tesz bizonyságot a pusztai vándorlás előttről, a kivonulásról szóló megemlékezésében.

Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!” Oly sokat emlékezünk vissza, hogy „amikor én még hitetlen voltam”, „amikor én még Egyiptomban voltam”, olyan sokat beszélünk arról, ami fiatalkorunkban volt és Isten szól: „Ne arról beszéljél! Arról beszélj, amit most akarok tenni, Én újat cselekszem”. Meg kellene érteni azt a zsidó gondolkodást, hogy ne a múltból, ne a jelenből és ne a jövőből éljél, mert ha az egészből leszakítasz bármi részt is, akkor az egész értelmetlen és bűnös tud lenni. Emlékezzél arra, ami volt, de ne abban élj, míg a mában gondolj Isten igéreteire is. Isten mindennap újat akar kezdeni, s nem a múltnak az emlegetését adta neked feladatul. „Igen, történt ez, én tudom mit cselekedtem teveled, de te most foglalkozz a mával. Tudjad, emlékezz, Én emlékeztetlek. Ne élj a múltadból, hogy legyen jelened és jövőd. Én megsegítelek még akkor is, amikor a mostani állapotodban bizony te már elfelejtkeztél a múltadról, de ne legyél önmarcangoló, önmagadat vádló.” Isten dinamikusan akar vezetni. Neki joga van elmondani, hogy „ez voltál”, „az voltál”, „Jákób, mit cselekedtél?”, „És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!”. Jákób a mindenkori zsidó nép jelképe és Izráel, az Ő népe, amibe a kegyelem által mindenki, aki az Övé, beletartozik. Neki joga van az állapotunkkal szembesíteni és bennünket leleplezni, hogy mit kellett volna tennünk és mit nem, de ugyanakkor Isten önmagáról tesz bizonyságot, hogy „Én mégis, ebben a helyzetben is megsegítelek, eltörlöm a bűneidet”. Isten terve be fog teljesedni, s ha Isten újat akar teremteni, akkor téged kényszeríteni fog arra, hogy legyen égőáldozatod, hálaáldozatod és az emberi kapcsolataidban a vétekáldozat is megtörténjen. „Én most rendezem az összes áldozatot, amit neked a belső templomodban, önmagadban el kell végezni.” Isten adja a hitet, de maga Krisztus, a Főpap mondja, hogy „gyere áldozni”. Szabad vagy rá, de nem tehetsz mást, hiszen az Ő népe vagy. Szabad vagy „nem”-et is mondani, de a Szent Szellem belső vezetése téged el fog vinni arra, hogy valós legyen az életátadásod, valós legyen a hálaáldozatod és valós legyen az, hogy vágysz arra, hogy az emberi kapcsolataidban is rendezett életet éljél. Ez nem nehéz, hiszen olyan jó békességben élni Istennel, a családban és az emberekkel. Az egyik ének is így szól, hogy „Mily jó, ha bűntől már szabad, az Úr szolgája vagy” – olyan jó a bűntől szabadnak lenni. Nem azért, mert megúsztam, hanem maga az a szabadság és az a könnyűség, ami Jesua HaMassiah uralmában van, az a fantasztikusan jó, amire az ember naponta vágyik.

 

Isten igérete visszavonhatatlan, s amikor a Mózes 3. könyvében olvassuk, hogy magához szólította Mózest, hogy legyen rend a leendő templomi működésben az áldozatok során, most is, amikor Isten teremteni akar, akkor nem te, se nem az egyház, a felekezet fog valami újat csinálni, nem az új módszerek fognak győzni, hanem Isten akarata fog érvényes lenni, Ő fog újat kezdeni. Az Ő igérete, hogy „kiönti az Övéire az Igét”. „Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra;”. Szeretnénk happy karizmatikus vagy miszterikus állapotokat élni. Isten az Ő Igéjét fogja kiönteni, azt, ami szintén visszavezet az áldozatokra, hiszen a folyóvíz működése nem más, mint hogy megismerem Isten törvényét, ami tükörként előttem lesz, és tudom, hogy át kell adnom az életemet, s az Ő Igéje nem lemos, hanem meg fog tisztítani, s én magam fogom meglátni az Ige tükrében, hogy milyen hálátlan vagyok. Az Ige fog megtisztítani, s mint a víz, olyan mértékben fogja az egész lényemet megtisztítani.

 

Vágyod-e, hogy a templomod Templom legyen? Vágysz-e arra, hogy a felépült templomban végre legyen Istentisztelet? Mert akkor az Övé vagy, és Isten gondoskodni fog arról, hogy lesz hálaadásod, mert rádöbbensz arra, hogy minden, amit kaptál Istentől, az áldás, s ez hálaadásra kell, hogy ösztönözzön. Ne emlékezz a kivonulásodra, a megtérésedre, légy hálás érte Istennek, de ebből nem lehet élni. Nem lehetünk mindig csecsemők vagy gyerekek, nekünk élnünk kell és tovább kell mennünk! A lehetőség ott van valamennyiünk előtt, s kérhetjük, hogy „Uram, a Te igéreted legyen valós az életemben, öntsd ki az Igét. Láthassam, érezhessem, tapasztalhassam és mutasd meg és mosd le a bűnömet úgy, hogy Teeléd tudjak menni mindenkori áldozattal.” Isten az Ő népét meg akarja tisztítani és újat akar adni! Az Ő kegyelme naponta megújul, mint egy forrás, de ez azt is jelenti, hogy nekünk naponta van bűnünk. Naponta van nemcsak lehetőségünk, hanem szükségünk is a hálaadásra, mert az Ő kegyelme akkor növekszik az életünkben, amikor az áldozataink is növekszenek az életünkben. Amikor rendeződik az életünk, akkor az áldozataink megtisztítanak, de nem önmegváltó módon, hanem Isten igérete szerint, amikor odamegyünk a Főpap elé, akkor naponta rendezhetjük a bűneinket, de ez nem naponta való megtérést jelent! Valaki megkérdezte, hogy „megtérhetek-e újra?”, mert rádöbbent arra, hogy valami nincs rendben az életében. Van olyan vallás, ahol naponta megfeszítik Krisztust, naponta térnek meg, de az életünkért történt egyszeri áldozat elfogadása, Krisztus váltságműve egyszeri megtérést eredményez, hiszen meghalni is csak egyszer tudunk. Ahhoz, hogy új életünk legyen, az óembernek meg kell halni. Hát furcsa lenne az a halál, ha naponta meg kellene halni. Ha azt az egyszeri áldozatot ha megtettük, és Isten új emberként új életet teremtett a szívünkben, akkor teljesen természetes, hogy az áldozatok növekednek, egyre több hálaadás van a szívünkben, s egyre inkább ott van a szívünkben, hogy „Uram, folytasd bennem a megtisztítást, a szabadítást és a megszentelődés folyamatát”.

 

Amikor elkészült a Templom, akkor a Sekina megjelent. Te elkészültél-e? Az vagy-e, akinek Isten teremtett? Úgy nézel ki, ahogy Isten akarta, vagy valami külső munkatárs terve alapján készítetted el magadat? Tudod-e, hogy Isten milyen templomot épített belőled? Majd ha kész leszel, akkor Isten megáll fölötted, hogy újat kezdjen. Ezért kell mindannyiunknak ismerni választ ezekre a kérdésekre, hogy „mit adott nekem Isten? Ki vagyok?”. Amikor Isten terve szerint, minden más tervet félretéve kész vagy, akkor megtapasztalhatod, hogy Ő megáll fölötted. Nem a te dicsőséged, hanem Isten dicsősége áll meg fölötted. Úgy szeretnénk újakat megélni... de vegyük tudomásul, hogy ennek lehet az az akadályozója, hogy még nem vagy kész, vagy ha kész vagy, akkor nem akarsz áldozatot bemutatni. Sok hívő ember még szolgálni is elmegy, pedig még nincs kész, s akkor bizony nagyon sok emberi dicsőség van a feje fölött, sőt még gyülekezetet is teremthet, de amit Isten teremt, az örök értékű, örök tervben folyamatos értékű.

 

Tudod-e, hogy ki vagy? Tudod-e, hogy férfi/nő vagy? Tudod-e, hogy Isten mit adott a férfinak, a nőnek, az embernek? Tudod-e Isten törvény előtti törvényeit? Elfogadtad-e egyáltalán a teremtés célját? Mert késznek kell lenni még arra is, hogy Isten újat teremthessen. Megelégszünk azzal, hogy készek vagyunk, jó vallásosként, de nincs folytatás. Nem éli meg a hívő ember azt az életet, ami mindenért hálát adó és a rendezésében folyamatos. Isten szeretete számunkra sokszor elképzelhetetlen. A Templom kész volt a megszentelődésre, hiszen Isten megállt fölötte, s mikor Isten fölöttünk áll meg, akkor megelőlegezi azt, hogy meg fogsz szentelődni. Elindítja a tisztulási folyamatot, hogy valóban Istennel lakozhass és eljuthassál az örök életbe. Isten a népekkel lakozott ott bent a szentélyben, míg Krisztus a szívünkbe akar lakozni, de meg van szentelődve a szívünk? Alkalmas dicsőítésre? Eltűrjük magunkon Isten dicsőségét? Nekünk a világ dicsősége sokszor többet ér, mert nagyok akarunk lenni és sokszor más templomot építünk.

 

És szólítá Mózest az Úr” – minket is szólít: „Újat akarok kezdeni!” Ez nem egy ingyen dolog vagy prémium, a templom működése az új, és mindennap van új, miközben a templom folyamatosan működik. Isten azt szeretné, hogy templom legyünk, hogy a templom építőkövei legyünk, és ha úgy érzed, hogy Isten megáll fölötted, akkor érezd meg, hogy újat akar. Aki egyszer már kimondta, hogy az Ő népéhez tartozik, annak az életében elkezdődik a templomépítkezés és egy pontnál megjelenik Isten dicsősége, és onnan elindul a hívő élet is. A hívőélet két részét kell megélnünk, a gyerek-, kamasz-, ifjúkort, ez az építkezés időszaka, de ha eljutsz az érett férfiúságra, a felnőttkorra, akkor Isten megáll fölötted. Kezd el az életedet úgy folytatni, hogy a Templomban legyél, megszentelődjél és egykor Vele lakhass!

 


 


 


HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2014 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat