Orbán Béla:

Shabbat Záchor

-Isten Szelleme emlékeztet-

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán

2014. március 15.

Tórai rész: 3Mózes 6:1-8:36 Haftara: Jeremiás 7:21-28, 9:22-23;

Shabbat Záchor, „emlékezz”, s most polgári értelemben is az emlékezés napja van, nemzeti ünnepnap van, de ma este kezdődik Purim ünnepe is, emlékezés a zsidóság első igen veszélyes, holokauszt határára eljutott állapotára.

5Mózes 25:17-19: „Megemlékezzél arról, a mit Amálek cselekedett rajtad az úton, a mikor Égyiptomból kijöttetek: Hogy reád támadt az úton, és megverte a seregnek utolsó részét, mind az erőtleneket, a kik hátul valának, a mikor magad is fáradt és lankadt voltál, és nem félte az Istent.  Mikor azért megnyugtat majd téged az Úr, a te Istened, minden te köröskörül lévő ellenségedtől azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt: töröld el Amálek emlékezetét az ég alól; el ne felejtsd!”

„Töröld el emlékezetét” és „el ne felejtsd”. Ez nem ellentmondás, mert az emlékezet és az elfelejtés között óriási különbség van! Emlékezned kell arra, ami történt, de felejtkezz el róla! Emlékezhetsz arra, ami a megtérésed előtt volt, de felejtsd el! Ezt a kettőséget végre meg kellene élni. Nagyon sok hívő ember úgy él, hogy „jaj, olyan bűnös vagyok, hogy még a kegyelemre is méltatlan vagyok” – volt ilyen, s ezt ne felejtsd, mert Amálek mindig is a test kívánságainak megjelenítője, arra emlékeztet, hogy Amálek mindig jelen van. Emlékezz meg, de felejtsd el – olyan jó ezt a kettősséget megélni, hogy abban a testben, amiben vagy, emlékezz arra, hogy milyen voltál, de ne emlékezz rá, mert nincs mire emlékezned. Egyrészt a bűneid eltöröltettek, másrészt megszabadultál (ha megszabadultál!). S azért se felejtsd el, mert ha más felé szolgálsz, ahogy a történelemben is mindig minden ismétlődik, úgy az emberek életében is a kísértések mindig ugyanonnan jönnek mindaddig, amíg nyitott vagy rá, amíg nem vagy szabad a dolgoktól, mert a Sátán kitartó, szívós és hűségesen mindig ugyanott támad. Ha a te testedben benne van a régi, akkor a testednek azt a pontját folyamatosan bombázza. Annak idején súlyosan alkoholista voltam, emlékezem rá, de mégsem kell rá emlékeznem, mert ma már nem bírom még a bornak meg a cigerettának a szagát sem, pedig akkoriban napi négy-öt dobozzal szívtam. Azért se felejtsd el, mert ha nem vagy szabad, akkor tudjad, hogy honnan jön a támadás, de tudd bizonyságként másoknak is elmondani, hogy „van szabadulás, és el lehet törölni a testi dolgokat, úgy, hogy Ő szabadít meg és Ő gyógyít meg mindezekből”.

Amikor az ember elérkezik egy bizonyos időszakhoz, mint ahogy épp most beszélgettünk, hogy gyerekkoromból mire emlékezem: annak az utcának a végén, ahol te laksz, volt egy kocsma, ahol jó néhányszor berúgtam, aztán ott szánkóztam mindig, mert jó lejtős utca volt, majd arra is emlékszem, hogy ’56-ban ott állt egy szovjet tank, ami majd szétlőtte a falut, s onnan jött be az orosz katona és összetaposta a Pacsirta rádiónkat, hogy „Nyista szabad Európa!”. De mire emlékezünk? A jóra is emlékezünk? Mi volt a jó, amit a gyerekkoromból emlékként meg kell tartanom? Emlékezek arra a kocsmára, hogy honnan hozott ki Isten. Emlékezek arra a gyerekkorra, amiben Isten táplált és tudtam szánkózni. Emlékezem arra, hogy a megélt szegénység és nélkülözés után Isten mennyire megjutalmazott azzal, hogy szükségek nélkül élünk már. Emlékezz, mert akkor is támadott és most is támadna, ha nem lennék szabad ezektől a dolgoktól. Az emlékezésben benne kell lennie a szabadságnak, hogy emlékezz, de ne legyél része az emlékezetednek. A Sátánnak van egy másik szava is, hogy „ne emlékezz” – megszűntette ezt a biblia verset. Ha nem emlékezel valamire, akkor nem tudod a jó és a rossz közötti különbséget. Ha nem látod más életében, hogy Isten milyen bizonyságot tesz, akkor te nem tudod, hogy nem szabad bemenni a kocsmába, vagy hogy szédíthet el valakit egy nő. Így is taníthat Isten. A bizonyságokban benne van az emlékezet. Isten azt akarja, hogy az egész életünk során tanuljunk, nem azért, hogy nagyobb legyen a fejünk és az ezerháromszáz köbcentis szürkeállományunk még raffináltabb legyen, hanem hogy tudjam az emlékezet által, hogy hogy kell megtennem a holnapi napot. Az emlékezet és a tanítás egy és ugyanaz a fogalom. Tanuld meg, hogy a test mindig fog támadni. Az emlékezés a tanulsággal és a bizonyság a tanulságból adja azt, hogy holnap mit kell tenned, illetve hogy másnak mit tudsz tanácsolni, sőt mitöbb, mit kell továbbadnod az utódoknak. Emlékezzél, hogy továbbadhasd és alkalmazd, amit tanultál! A választott nép ezért van a választott nép poziciójában ma is, s ha nézzük a világ, de a saját életünk folyását is, abban benne van, hogy „emlékezz, Izráel mit csinált”, hiszen tanultad az Igéből, a Bibliából, hogy a zsidó nép mennyi viszontagságon ment keresztül. Mennyi ballépése, mennyi áldása és mennyi olyan dolga volt Istentől, aminek neked is ott kell, hogy legyen emlékeztetőül, hogy te ne tedd meg. Isten a választott népet a világnak emlékezetül teremtette és választotta ki, azért, hogy nézd meg, hogy ahol van a zsidó nép, ott leszel te is holnap, ha ma zsidóznak, holnap a Krisztus Testét fogják bántani, ha a zsidóság ma szociális és kulturális intézmény, akkor a kereszténységből egy üzleti és érdekszövetség lesz.

Isten ad mindig bizonyságokat. Ad saját emlékezetet, amit te éltél meg, de legyen mindig bizonyság! Ad másoknak az életéből emlékezetet, amit ők elmondanak bizonyságként, és ha te elfogadod, akkor tudod, hogy azt neked is meg kell tanulni, hogy más kárán és más pozitívumjából is tanulhatsz. Izráel az emlékezet népe, és Krisztus Testében így kellene nekünk is élni. Az emlékezetet megtanulhatjuk mások által is. Megtanulhatjuk, hogy van áldás és bukás, van kegyelem és bűnbánat, és mindent megtanulhatunk, ha emlékezünk, hogy azzal, meg amazzal mi történt. Isten népe, a választott nép mindennap emlékezik, a reggeli ima azzal kezdődik, hogy az egyiptomi kivonulásra emlékezik, a Húsvét ünnepe, a Páska bárány, az emlékezet ünnepe, szombat ünnepe, emlékezés arra, hogy milyen volt az édenkertben, hogy nem kellett dolgozni és Isten teljes komfortos ellátást adott, és oda visszamehetsz majd, amikor azt mennyországnak hívva, újra együttlakhatsz Istennel.

Minden az emlékezetről szól, és az emlékezés eszköze a tanulás, a tanuláshoz pedig Isten adott Igét és bizonyságokat a saját testvéreid és Izráel által. Ha működik a család, ott az emlékezet és tudom, hogy hogy vetett-szántott és kalapált a nagyapám, és én is tudom, hogy hogy kell csinálni valamit, mert továbbadták az ismereteket. A Sátán pont ezt szüntette meg, s nincs továbbadás és emlékezet. „A múltat végképp elfelejtjük” – immáron a harmadik generációban énekeljük ezt a szép nótát, ha nem is pontosan ugyanígy, de ezzel a tartalommal. Ha elfelejted a múltat, akkor nincsen jelened, amit újra meg kell élned, hogy jó vagy rossz, amire lehet hogy nem is lesz időd, s egy csomó bűnbe esel és nincsen jövőd, mert nincs folytatás. Az emlékezet megszüntetése az a jelen és a jövő elvágása. Pillanatnyilag vegetálok, de rengeteg bajt okozok magamnak, mint ahogy rengeteg bajt okozott magának a kereszténység, hogy elvált az előző generációtól és hogy gyerekkorban vannak és nem tudják, hogy mi volt, így azt se fogják tudni, hogy mi lesz. A gyerekkorban tartásnak a következménye, hogy elvetik az idősebb generációt, amely el tudná mondani, hogy „ezt ne így csináld, mert én már tudom, hogy ez hogy történt”. De jó lenne ezt a családi állapotot megélni az idősebb testvérrel, mint Izráellel, hogy „te ezt hogy élted meg?”, s akár a serdülő fiú odamehet az apjához, hogy „apám, nekem van egy problémám” és a lány is tudna kérdezni a nővérétől, vagy édesanyjától, hogy „mondd már el”. Mennyi bajt meg lehetne spórolni és mennyi bűntől lennénk szabadok, mert nem kellene a Sátán kényszerítésében megélni ezeket a bűnöket. Hiányzunk egymásnak – hiányzik a múlt, az emlékezet! A te bizonyságaid éppúgy hiányoznak, mint az én bizonyságaim. Hiányzik a kommunikáció, miközben minden napunk a kommunikációról szól... Kommunikálni kellene egymással és nem bizonygatni és királykodni, hanem őszintén odaállni testvérként, hogy „amikor én bajban voltam, akkor mit csináltam”.

Emlékezni kell arra, amit Isten adott, s ez mindig is a pozitív emlékezés. Hogy ne emlékeznék arra, amikor először odaálltam Isten elé, hogy „itt van, tegyél valamit az életemmel”, és hozzá tudom tenni azt, hogy megtörtént a változás az életemben. Hogy ne emlékezhetnék arra, hogy szívtam a cigerettát és aznap büdös lett a cigeretta, mikor valaki rámfújta. Megéltem a szabadulást! Miért nem mondunk ilyen pozitív emlékezeteket, hogy a rosszból hogy lesz jó? De elmondhatom azt is, hogy a jóból hogy lett rossz, amikor engedetlen és bűnös voltam mert megint megbotlottam – és akkor megint mondhatom, hogy volt megbocsájtás és ott a megbocsájtás, a kegyelem emlékezete. Az egész hívő életnek a lényege a Golgota, hogy emlékezz! Amikor naponta megtörték az első hívők a kenyeret, az nem celebráció és úrvacsorai alkalom volt, hanem minden nap emlékeztek arra, hogy van kegyelem, van Király, van vezetés. Nemcsak bizonyságtevés volt a Királyról, hanem emlékezet! A választott nép emlékezett a kivonulásra, Krisztus Testének az első tagjai emlékeztek a Golgotára, a megtört kenyérre és naponta törték meg a kenyeret, kétszeresen is emlékeztek ezzel, nemcsak Krisztus Testére, hanem a hálaadás kenyerére is. A mi életünk azért ilyen üres, mert nincs mire emlékeznünk, vagy elvetjük az emlékeinket. Nincs olyan átadott emlékezés, amelyet koronként, korszakonként, korosztályonként egymástól átvettünk volna. Nem adtunk át sok-sok emlékezést, miközben a világ is folyamatosan emlékezik. Én másképp emlékszem az ’56-os eseményekre, pedig Budakeszin együtt voltunk sokan másokkal. Egyrészt láthatjuk más szögből ugyanazt, mert nem azonos az emlékünk, de van, amikor az ember teste emlékezik, hogy mi volt jó neki és nem azt az emlékezetet használja, amit Isten adott, az Ő bizonysága és mindig arról szól, hogy „de..”: emlékezz, amikor Amálek az úton elkapta a hátullevőket, a gyengéket, a betegeket, az öregeket, de mégis itt vagy! Emlékezzél, hogy az életed során mennyi gyengeségedben leharapott a Sátán az életedből! Mit veszítettél el? Hány embert veszítettünk el, mert gyenge, beteg, erőtlen volt és hátul kullogott? A Sátán így csipkedi le rendszeresen azokat, akik egy közösséghez tartoznak és nem akarnak emlékezni, vagy nincs emlékezetük. Egy gyereknek sincs emlékezete, ezért van szüksége felnőttre, aki kiegészíti a jövővel. Így lehet továbbadni a bizonyság által egy utat, hogy merre kell mennie. Nem a szakmát és nem a hívő életet, amit nem lehet örökölni.

Általában a bajra szoktunk emlékezni, de mindig emlékezz arra, ami ott volt, de ne ülj azokon az emlékeken, hanem felejtsd el, az a pozitív „de” legyen ott. „Olyan voltam, de...”, „ott az volt, de Ő mégis ott volt, mert az Ő ígérete mindig is érvényes volt az életemre, akármennyi veszteségem is volt”. A hívő életem során hátul azért ott voltak, amiben gyenge voltam, fiatal voltam vagy megöregedtem és azokat el is vesztettem. De jó lett volna, ha nem vesztettem volna el, de nem maradhatok ott, hogy mennyi mindent eltékozoltam és mennyi minden a Sátáné lett, mind időben mind másban – de emlékezzek, hogy „...de én megmaradtam!” Isten akarata, ígérete, célja megmaradt az életemben. Az életünk során sok-sok mindent elveszítünk, rengeteg kincset és értéket, amelyek nem erősek, amelyeket nem védünk és nem vigyázunk. Emlékezz vissza, de ne felejtsd: ha most benned elgyengül valami, azt a Sátán el fogja lopni és le fogja kaszálni. Ha most gyenge egy indulatod, egy érzésed, ami Istentől való, az meg fog szűnni. Amálek, a test kívánsága, a mai nap is ott van, s ha gyenge a hited, akkor a hitedet fogja elvenni a Sátán, mert ott a végén, az elgyengültet, az öreget, a vallásosságot pillanatok alatt le tudja szedni, és így volt régen is, hogy a vallásosokból lettek a legjobb kommunisták. A Sátán pillanatok alatt át tudta alakítani a közösségit közösségire, a hitet egy egészen másfajta vallásra és elvekre.

3Mózes 5:20-24: „Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Mikor vétkezik valaki, és hűtlenséget követ el az Úr ellen, tudniillik eltagadja felebarátjának reábízott vagy kezébe adott holmiját, vagy megrabolja vagy zsarolja felebarátját; Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, a mit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele: Mivelhogy azért bűnössé lett és vétkezett, térítse vissza az elrablottat, a mit rabolt, vagy a zsaroltat, a mit zsarolt, vagy a reá bízottat, a mi reá bízatott, vagy az elveszettet, a mit megtalált; Vagy akármi legyen, a mire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt annak, a kié volt, bűnbevallásának napján.” Ez az igeszakasz egyrészt csatlakozik ahhoz, hogy emlékezz, mert valamennyiünknek van egy csomó ilyen értéke, amit valakitől elvettünk és nem adtunk vissza neki. Ez a törvény nagyon is aktuális. Nem belebeszélése és beleerőltetése a dolgoknak, de te mit kaptál Istentől? Kaptál valamit valamire, és lehet, hogy pont te vagy a tolvaj és pont neked szól ez a törvény. Érdemes lenne mérleget állítani és egy leltárt tenni, hogy mi az, amit Istentől kaptál és letagadtad? Hány de hány megtagadás van az életünkben?! A legfontossabb barátunktól, a mi Urunktól kaptunk sok mindent. A teremtő Isten által a Királyunktól kaptunk, hogy „itt van”, és te letagadtad, hogy kaptad! Megtagadod önmagadat, mert önmagadat is Istentől kaptad! Arra vezetnek sok keresztény tanításban is, hogy „te kicsi vagy”, „majd az Úr...!”.

Mit tagadtál le? „Öreg vagyok...” Nem vagy öreg! Erre Isten tud használni! „Én még erre kicsi vagyok!” Nem, te erre alkalmas vagy! Letagadtad azt, amit kaptál! Letagadtad a talentumaidat, az alapértékeidet, amit Istentől kaptál. Tessék visszaszolgáltatni, még ma, hogy Isten tudjon használni, építeni, Isten országának a hasznos tagja legyél és hogy engedelmes legyél! Tudod, hogy e törvény alapján milyen engedetlenek vagyunk? Ha belegondolunk, hogy mennyiszer volt bennünk kétség, hogy „szabad-e ezt csinálni” és „kell-e ezt csinálni”, mennyiszer támadott a lustaság és a kishitűség. „Nem, én ezt nem... csinálja más!” Ugye ismerős? „Nekem ma nincs dolgom, más dolgom van” – ma sokan azért nincsenek Isten előtt, mert nekik más dolguk van! Istentől kaptál időt, erőt és mindent, a megélhetésedet és az életedet, amiért hálát kellene adnod és ahelyett, hogy hálát adnál, azt letagadod. Letagadod, hogy férfi/nő vagy, letagadod a korodat, a talentumodat – Istentől nem fogadtad el önmagadat! Amit kaptál, az te vagy, és a te benned levő összes talentum. Minden embernek elrendelt ajándék az, hogy ember, és abban a férfi és a női nemben adott ajándékai is külön-külön ott vannak. Add vissza mindazt, hogy Ő megáldja! A mi életünkben a visszaadás úgy néz ki, hogy „köszönöm!. Idáig eldugtam, hogy ezt tudom csinálni, erre van erőm és lehetőségem. Kaptam, de eldugtam.” Vissza kell szolgáltatni, oda kell menni Isten elé, hogy „Uram, itt vagyok! Adtad, és én lelakatoltam, hogy ne is lássam: őriztem, de nem használtam.” Talált tárgyak szintjén, amit Istentől kaptam, lefagyasztottam és nem használtam azt, amit én kaptam saját magamról.

Mit tekintettél úgy, mintha nem is volna? Mert a felebarátod öröksége Isten országában az a Király, akinek a gyermeke vagy. És mit tagadtál le a saját testvéred irányából, aki a felebarátod, örököstársad? Magad előtt még azt is letagadod, amit a másik embertől kaptál. Egy ölelést, egy testvéri szót, egy igehírdetést le lehet tagadni, hogy „köszönöm, nem kell”, „én nem kaptam tőled semmit”, pedig tudod, hogy kaptál! Emlékezz vissza, hogy mennyi mindent kaptál Istentől és hányszor szólt neked, embereken, írásokon keresztül! „Én nem kaptam semmit” – egyszer Isten szólni fog, hogy akkor „add vissza”. Én szóltam, megmutattam, hogy az a tied. Lehetett az feddés, dicséret, Isten szava bármi formában és eszközével eljuthatott hozzád! Letagadod mindazt, amit kaptál? Isten visszakéri az Ő Igéjét, akaratát, aminek a kamataiból megélhetnél – hiszen Isten nem azért adta az életedet, hogy azt feléld, hanem hogy annak a kamataiból éljél. Nem azért adta a talentumaidat, hogy azokat eldőzsöld, hanem, hogy a talentumaid kamatjai által örömteli legyen az életed. Ha most a kegyelem idejében bennünk van ez az indulat, hogy „Uram, én bűnbánattal visszaadom, mert nem kellett, mert eldugtam, letagadtam” akkor Isten vissza tudja úgy adni, hogy „adok egy lehetőséget, megáldva visszakapod, de innentől engedelmességet kérek”. Ilyen Isten szeretete: visszakéri, hogy megszentelje. Nem lehet eldugni önmagadat, az ajándékaidat, mert Ő ismer és tudja, hogy mit adott neked, de te is tudod... a nyelvérzéktől kezdve a pénzen át, minden, ami ebben a látható világban működik és létezik, Tőle van! Félsz? Azért nem fogadod el magadat? Isten azt mondja: „Hol van, amit adtam? Add vissza!” És mi visszaadhatjuk úgy, hogy akár vissza is kaphatom. Isten újra megadhatja, hogy visszaadja, de ekkor már tudod, hogy mit kell tenned, s tudod, hogy idáig egy tolvaj voltál és Isten ajándékát oda tetted, ahova nem kellett volna, önmagadat loptad meg, s az érték mégis Istené volt, mert te Isten értéke vagy.

A Cáv hetiszakaszának a prófétai része 1Sámuel 15:2-23: „Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból. Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat. És összehívá Saul a népet, és megszámlálá őket Thélaimban, kétszázezer gyalogost, és Júdából tízezer embert. És elméne Saul Amálek városáig, és megütközék ott egy völgyben. És monda Saul a Kéneusnak: Menjetek, távozzatok el, menjetek ki az Amálekiták közül, hogy velök együtt téged is el ne veszesselek, mert te irgalmasságot cselekedtél Izráel minden fiaival, mikor Égyiptomból feljövének. És eltávozék Kéneus az Amálekiták közül. Saul pedig megveré Amáleket Havilától fogva egészen addig, a merre Súrba mennek, mely Égyiptom átellenében van. És Agágot, az Amálekiták királyát elfogta élve, a népet pedig mind kardélre hányatá. Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, a mi jó vala, nem akarták azokat elpusztítani, hanem a mi megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztíták. Akkor szóla az Úr Sámuelnek, mondván:  Megbántam, hogy Sault királylyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék és kiálta az Úrhoz egész éjszaka. És korán felkele Sámuel, hogy találkozzék Saullal reggel; és hírül adák Sámuelnek, ezt mondván: Saul Kármelbe ment, és ímé emlékoszlopot állított magának; azután megfordula, és tovább ment és lement Gilgálba,  És a mint Sámuel Saulhoz érkezék, monda néki Saul: Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját. Sámuel azonban monda: Micsoda az a juhbégetés, mely füleimbe hat és az az ökörbőgés, melyet hallok? És monda Saul: Az Amálekitáktól hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; a többit pedig elpusztítottuk. Akkor monda Sámuel Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam néked, a mit az Úr mondott nékem ez éjjel. Ő pedig monda néki: Beszélj. Monda azért Sámuel: Nemde kicsiny valál te a magad szemei előtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királylyá kent fel téged Izráel felett?! És elkülde az Úr téged az úton, és azt mondá: Menj el, és pusztítsd el az Amálekitákat, kik vétkezének; és hadakozzál ellenök, míg megsemmisíted őket. Miért nem hallgattál az Úrnak szavára, és miért estél néki a prédának, és cselekedted azt, a mi bűnös az Úr szemei előtt? És felele Saul Sámuelnek: Én bizonyára hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, a melyre engem az Úr elküldött; és elhoztam Agágot, az Amálekiták királyát, és az Amálekitákat elpusztítottam.  A nép azonban elvette a prédából a megsemmisítésre rendelt juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban. Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.”

Amálek vétkei, amelyek a kivonulás után történtek, annak itt van a befejezése Saul király idejében, mert Isten nemcsak azt mondta, hogy emlékezzél meg és felejtsd el Amálek emlékezetét, hanem hogy irtsd is ki azt! Mert az igazi emlékezés az, hogy kiirtsa és mégegyszer ne történhessen meg, ami megtörtént a kivonuláskor. Isten nem kegyetlen Isten, hanem azt a szellemiséget mutatta meg, ami a testnek a kívánságai. Miért pont a test kívánságait, Amaleket kellett volna Saulnak teljesen kiirtania? Azért, mert úgy, ahogy a választott nép életében, a mi életünkben is így alakul sok esetben az életünk. Isten uralmának a teljes elfogadása, életünk átadása után mégis úgy folytatódik, hogy király kell nekünk, ahogy Izráelnek is király kellett, azaz Isten 100 %-os uralma átment emberire, ami bizonyos százalékban Istennel kapcsolatos, hiszen Saul is tudta Isten akaratát, Istentől felkent, alkalmas ember volt, de nem Isten, mint ahogy egyikünk sem Isten! Saul által a test elleni harcokban való bukását ábrázolja Isten. Bizony, mi is így élünk! Naponta elindulunk, hogy legyőzzük Amáleket, Isten a kezünkbe adja, hogy győzhetünk, megtisztulhatunk, szabadulhatunk és megszentelődhet az életünk. Valóban elindul egy győzelem, csak van egy negatív „DE”: „legyőztem azt a kívánságomat, hogy alkoholizáljak, DE megkínáltak”, „szombat van, s tudom, hogy Eléd kellene jönni és olyan jó lenne Veled találkozni, DE éppen tiszta kosz a lakás, egész héten nem takarítottam ki”. „Én mennék, de...”, „én csinálnám, de...”, „én átadom az életemet, de...” „én akarom, odavittem Ágágot is” – csak nem öltem meg! „Én odatettem Teeléd a bűnömet...” – csak nem akartam áthúzni! „De ebben a korban, ebben a világban hogy néz ki az, hogy megölöm azt, ami a világban természetes, annak szokásait, modernségét”. De Isten nem azt mondta, hogy felszabadít a bűnre, mert te modern ember vagy és modern korban élünk, hanem hogy „öld meg a bűnt! Add át a testedet és a lelkedet Krisztus uralmára”. Nem azt mondta, hogy tartsál meg valamit azokból a földi uralmakból, amelyek Vele nem egyeznek!

Emlékezni kell a sok testi uralomra, hogy mennyire toleránsak ma például a keresztény gyülekezetekben! Emlékszem, hogy 1968-ban mekkora válság és változás történt ebben a világban, tizennyolcéves voltam, mikor bejött a szexuális forradalom: mindenkinek mindent szabad. Tudod, hogy ma ennek a levét isszuk? Nincsen család, paráznaság a gyülekezetekben, mindez innen indult ki! Elnézték a hívő szülők a gyermekeik házibulijait, „modern gyerek”, „legyen hosszú haja”, „hadd szóljon a rock” – és mindez ma itt van a gyülekezetekben, keresztény rock... Nincs aki emlékeztesse, így nem veszi észre, hogy 1968-ban megszületett a ma halálának az első gyökere és ma ennek a halál fájának az árnyékában ücsörgünk és sírunk, s ez pont az én generációm hibája, aki emlékezhet, hogy szinte egy 180 fokos fordulat történt az emberiség életében, itt ebben a vasfüggöny mögött eléggé megszorított országban. Dühöngött a házibuli, a szex, a pia! S ma ez természetes, s a mai hívő azt mondja, hogy „Te látod Istenem, hát ilyen a világ” – hozzuk be a gyülekezetekbe is és legyen tánc, zene és még konyakozhatunk is...vagy a kábítószert nem porban, hanem szövegben adjuk elő.

Hol az engedelmesség? Ott az engedelmesség, ahol ma ennek a gyümölcsét megláthatjuk! Az én korosztályomnak kellett volna emlékeznie, hogy ott, akkor valami történt és meg lehetett volna fogni sok-sok embert, keresztényt, gyülekezetet, és ma nincs aki szól, hogy beindult egy forradalom, amiből háború lett, és a háború ezen részét a Sátán nyerte meg. Annyiszor elhangzik, hogy „én nem akartam ilyen lenni, mások vittek rossz utakra!” Te voltál az, mert téged Isten méltatott a saját életed feletti uralomra, mint családfő, egy család fölötti hatalomra Isten rendjében. „Hadd menjen”, a szabad házasságtól kezdve a „gyerekem azt csinál, amit akar”, nyakukba a kulcs, a szülő nem nevel, „hát ilyen a világ”, „nekünk pénz kell”. Fogyasztás. „Istenem, én akarom csinálni, de akkor hol lesz az autó”... Annyira hétköznapi Saul viselkedése és bűne és szemmel látható ennek a következménye is, hogy „megbántam” – hangzik el Istentől. Isten nem bánta meg a mai kereszténység állapotát és elhívását, hanem azt bánta meg, hogy ez a kereszténység, ez a mai hívő társadalom ott van, ahol van! Az Ő akaratát be fogja teljesíteni, lesz másik Dávid is, Krisztus hatalma működni és növekedni fog!

„Ezt megtartom, mert ebből profitom van, megtartom a szamarat, az ökröt és miegymást”. „Mit tudok kivenni a gyülekezetből?”, „Mit tudok kivenni a hívő életből, be a világba?” Tudnék nagyon sok példát hozni, és most újból ismételem, hogy Gorbacsov is baptista volt! Sokszor a Sátán a hívő embereket emeli ki, mert azok nem szabadultak meg a testi kívánságaiktól. Nekünk kellenek az ökrök, a szamarak, az egzisztenciális fejlődés, növekedés, de még a Bibliából is ki lehet venni saját célra és haszonra sok mindent. A Bibliával lehet verekedni, önmagunkat leigazolni, a saját igazságaink tézisét erősíteni, uralkodni... öncélúan, világi módon használva, világi eszközzé teszem a Bibliát! Rengeteg olyan ember van, aki kapott elhívást és küldetést, de azzal visszaélt, mert azt használja, amit meg kellett volna ölnie. Aki a Vatikánból kijött, megépítette a kis vatikánját itt Budapesten. Kapott Istentől hatalmat és erőt bizonyos szolgálatokra, és öncélúan használja. És visszaemlékezve a saját életemben is sok volt a „DE”. Én is úgy adtam át az életemet, hogy „Uram követlek”, aztán „majd jövök”. Volt egy kis idő, amíg Isten hagyta ezt, de azután azt mondta, hogy „most beszéljünk”, „most vagy jössz vagy nem”. Nem jártam úgy, mint Saul, hogy itt a vége, hogy addig amíg élsz, uralkodhatsz, hanem Isten szembesített azzal hogy mit mondtam: „Hol az engedelmességed?” És Isten szeretete kényszerített arra, hogy engedelmes legyek. Sokszor úgy kényszerít, hogy elveszi azt az egzisztenciádat, amit te kihoztál a világból, amit magadnak tartottál biztonságként. „Na melyik a jobb? Ha te izzadsz, vagy az én szolgálatomban, ami egy kicsit nehezebb, de boldog és örömteli?” Istennek megváltozott a sauli kapcsolata a mi életünkben és felkínálja a lehetőséget: „fogadd el, aki vagy. Fogadd el, hogy mindent ki kell irtani magadból, ami testi”. Add át Neki, hogy Ő szüntesse meg, Ő tegye a helyére, de ha Ő azt mondja, hogy „Ez nem”, akkor az nem! Ne üzleteljünk Istennel! Oly sokszor üzletelünk... „Istenem, olyan jó lenne” – és már ellentmondásban vagyok.

A mai napon az egész országban ünnepség, beharangozták a viharokat, így tegnap dolgoztam egy kicsit és fáradt vagyok, és jön az emberben a gondolat, hogy „nem kellene lefújni ezt a mai napot?”, „mindenki pihenje ki magát” és „különben is vihar van, jobb ha otthon van, mert a kutya megijed a szélvihartól”, „úgy vágyik a gyerekem utánam, hát miért ne?”, „Uram, te látod!” – hát nem így születik az engedetlenség?! „Uram tudom, de...”, „Uram akarom, de...” – ennek egy nagyon jó emlékezeti példája lehetek, mert évtizedekig pucoltam Isten elől, mint a gyerek, aki azt mondja, hogy „mindjárt jövök” és két nap után elő is kerül. Mindig szólt és én mindig „ja-ja-ja, jövök!” De hálát adhatok Istennek, hogy nem mondta azt, mint Saulnak, hogy „akkor ezt másnak adom, menjél, tereld a birkáidat, csináld az egzisztenciádat”. Mi sokszor megdumáljuk Istent: „én azért dolgozok, hogy Neked hálát adjak! Többet fogok adakozni, több tizedet adok, ha dolgozok”, „amit a világból hozok, azt odaadom Neked”. Tudjátok, hogy mennyire hétköznapi ez, hogy a világból hozott dolgokkal akarjuk Istent megajándékozni? Mire Ő azt mondja, hogy „Nem! Ami a világból van, azt tedd le, az nekem nem kell, mert minden az enyém és Én akarok neked adni!” És ennek az elfogadásában benne van a mi engedelmességünk.

Mikor voltál engedelmes? Mikor voltál engedetlen? Mikor mondtad azt, hogy „DE”? De Istennek is van egy „de” szava: „Tudom, hogy milyen vagy, de Én még adok egy lehetőséget!”. Felejtsük el és töröljük ki a mi „DE” szavunkat, Istennel nem lehet egyezkedni, de hálát lehet adni, hogy ennek ellenére Ő megbocsájtott és újra felkínálja saját magadat, a talentumaidat, és hogy Neki szolgálhass újra királlyá tesz azon a területen, ahol azt akarja, hogy te uralkodjál! Adjál hálát, de csak akkor tudsz hálát adni, ha ezt a „DE” szót örökre kitörlöd, ami még az emberi beszélgetéseinkben is ezerszer benne van. „Úgy szeretnék jó hívő lenni, de...”, „Úgy szeretném, ha lenne családom, de...” – ez a „DE” azt jelenti, hogy magadba hiszel és nem Istenben, valaki uralkodik rajtad, nem adtad át az életedet, engedetlen vagy. Isten „de” szava az a kegyelem szava: „Látlak, akármilyen vagy, de szeretlek!” Míg az én „DE” szavam annyit jelent, hogy Istent úgy távolról szeretem, és nem engedelmeskedem, hanem üzletelek Istennel. Nem hiszek benne, nem fogadtam el az Ő uralmát, és burkoltan tagadom. Amikor a félelem mondatja, hogy „tenném, de...” akkor te nem, vagy csak részben hiszel! Amikor tudom, hogy Isten mit akar az életemben és én arra azt mondom, hogy „DE”, akkor a hitetlenségben mászkálok, és a hitetlenség következménye az engedetlenség. A hitetlenség és az engedetlenség így válik varázslássá. A varázslást meg kell szüntetni a varázslóval együtt! A hitetlenség az engedeltenséggel párosulva, lázadás! Vigyázz, hogy az engedetlenséged ne menjen át lázadásba!

„Bocsáss meg, hogy nem hittem abban, amit te adtál nekem, és ezért nem tudtam elfogadni. Uram erősítsd meg a hitemet, hogy ezt a DE szót többé ki se tudjam mondani, hogy Neked se kelljen azt a szót kimondani, hogy DE, hanem csak egy szó legyen: IGEN!” Ez a hívő és szolgáló életnek a lényege, minden isteni hatalomnak és uralomnak az alapja, a megélt boldog hívő életünknek az alapja. „Uram, lesz, ami lesz, ha te mondtad, akkor IGEN!” „Növelj bennünket a hitünkben”, és Isten adni akarja a hitet, s Ő szól, hogy „Kérjetek hitet!” Nem emberektől, emberi hitet! Mi emberek nagyon el tudjuk vezetni a másikat... Őtőle kérjél hitet, s akkor nem lesz olyan, hogy DE! Sok embert el fogsz veszíteni, mert sok ember akar tanácsot adni, uralkodni, veled menni, megvezetni – ezeket mind elveszíted! De megnyered azt, hogy Isten egyre több dolgot tud rád bízni. Ha csak egy pillanatra is a szádra türemkedik, hogy DE, akkor ott magadról, a bűnösről mondasz védőbeszédet, de a bűnös ember egyedüli lehetősége a bocsánatkérés. Az engedetlenségnek csak bocsánatkéréssel van életet adó folytatása. Ha nem teszed, akkor valóban elérkezik egy időpont, amikor Isten azt mondja, hogy „adtam lehetőséget, szóltam, adtam Sámuel helyett a Szent Szellemet”. Bizony nagyon hamis karizmatikus az, aki a Szent Szellemből nem ismeri azt, hogy emlékeztet.

Shabbat Záchor, emlékezz, kérd Isten Szellemét, a Szent Szellemet, hogy emlékeztessen! Ő elvisz minden igazságra, emlékeztet! Hát nem a Szent Szellem elleni az, aki nem akar emlékezni? A Szent Szellem lényege, hogy emlékeztet... akár Izráel életére, egy rég hallott Igére, emlékeztet naponta Krisztus váltságművére és naponta meg tudom törni a kenyeret, mert Őrá emlékezek! Ez az emlékezet egy folyamat, ami erősít, ami Krisztus Teste, ami tart a világ fennállásának az utolsó pillanatáig, amíg haza nem megy. Ez az emlékezet a jelened és a jövőd. Ha nincs emlékezeted, akkor vagy tagadod, vagy elvesztetted, vagy még nem tanultad meg. Tanuld Isten igéreteit, akaratát! Tanuld meg másoktól és saját életedből is azt, amire emlékezhetsz. Kell a bizonyság, kell Isten Igéje ahhoz, hogy legyen emlékezeted és ezekre tud emlékeztetni a Szent Szellem. Emlékeztetni tud a rosszra, hogy hogy váltott meg és szabadított meg téged abból Krisztus. Ez az emlékezet már nem a jajgató emlékezet, hanem „de jó, hogy szabad vagyok, de jó, hogy egyre szabadabb vagyok, de jó, hogy még mindig van, amire emlékeztet, hogy az se jó” és ez mind fölfele, a nagyobb szabadságra és békességre visz. Ha valaki nem emlékezik, az a Szent Szellem ellen van, aki nem akar emlékezni, az a Szent Szellem tagadója! Aki Isten Igéjét nem veszi elő, az a Szent Szellem munkáját fékezi, mert Isten akkor is emlékezteti, mert szereti annyira az embert, hogy valahogy mégis szól hozzá! De ha nem akarod a bizonyságokat, amelyeket akár a választott nép, a bibliai történetek akármelyik szereplőjének az életéről olvashatod, akkor nem tudsz emlékezni, nincs jelenje és jövője és naponta követed el a bűnöket, mert nincs példa és emlékezet előtted, amit Isten itt a Bibliában adott nekünk. Itt minden egyes sor emlékezetről szól. Segítség számunkra a választott nép, akármelyik újszövetségi történetnek a negatív vagy pozitív története. Emlékeztessen, amikor te magad odakerülsz! Minden egyes történet rólad szól és neked szól! De ehhez ki kell nyitnod, meg kell hallgatnod és figyelned kell, hogy a testvéred életében mi történt, mert nemcsak a Bibliában vannak bizonyságok, hanem közöttünk is, nemcsak a Bibliában vannak csodák, szabadulások és gyógyulások, hanem sokak életében!

Afrikában jártamkor tanulhattam meg azt, hogy mit jelent emlékezni. Amikor magam se tudtam, hogy miért megyek szolgálni már többedszer, és akkor egy vezető pásztor, akivel a mai napig is levelezünk, azt mondta, hogy „Azért hívtunk, mert itt állunk, a gyarmatosítok elmentek és nekünk nincs múltunk, nincs emlékezetünk, hiszen gyarmatként azt tudjuk, hogy melyik törzshöz tartozunk, de nem volt már életünk. Az, amit láttunk Európában, Amerikában, az nem kell, de te hatezer éve a választott néphez tartozol, éltek és a legnagyobb bajban is megvagytok, taníts már meg, hogy mit csináljunk!” Megtalálták azt az emlékezetet, ami egy másik népnek a bizonysága. Taníthatjuk egymást és taníthat maga a választott nép is az életével és a bizonyságaival. Ez az afrikai ország különben virágzik. Úgy tanult, hogy Isten csodája. Amikor 50 évvel ezelőtt önálló lett, az első elnöke az ország tizedét felvitte Jeruzsálembe. Egy éven belül repülőtere, országútja, gyárjai és egyebei lettek, azonnal áldás lett belőle. Nem módszerként mondom, de Isten gondoskodott arról, hogy ennek legyen folytatása. Ebből az országból most is a jó híreket kapom és jó lenne, ha lennének követők. Egy ötmilliós városban az üzletemberek is, különböző cégtulajdonosok, a kereskedelmi és gazdasági élet krémje összejött és megkértek, hogy tanítsak. Kicsit érdekes volt a dolog, hiszen nekem egy fillér bevételem sincs, hogy milliárdosoknak kell tanácsot adnom. Életem egyik legnagyobb meglepetése volt, hogy több órán keresztül kérdeztek és a kérdések 90%-a az volt, hogy „hogy háláljam meg Istennek? Mennyi adományt és hogyan adjam?” Afrikában! Ez az ország áldott, emlékezetet akartak tanulni! Mit adhattam nekik? Nem a saját emlékezetemet, hogy „nekem így sikerült a buli”, hanem a Bibliát, Isten Igéjét, az emlékezetet, mert a világ teremtésétől még előre is emlékezhetünk Isten szavára. Ha megtanuljuk ezt az emlékezetet, hogy Isten az emlékezetet is már előre leírta: kérdezz már, olvass már, add tovább és a saját emlékezetedet is, hogy mi az, ami téged ért és mi az, ami a tied, hogy más is életet kapjon és ne éljen a DE szókkal Isten elleni engedetlenségben.

HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2014 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat