Orbán Eszter:

Shabbat Semini

-Az áldozati rend a szövetségben-

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán

2014. március 22.

Tórai rész: 3Mózes 9:1-11:47 Haftara: 2Sámuel 6:1-7:17

Az elmúlt évek során nagyon sok szó esett ebből a részből azokról az igeszakaszokról és történetekről, amik úgymond egy kicsit sztorisabbak, mint ami benne is van ebben a Smini hetiszakasz 10. fejezetében, mikor Nádáb és Abihú megég. Nagyon sok tanítás hallható és olvasható erről a honlapunkon is, illetve ennek a tórai résznek, mint minden tórai résznek van egy haftara, prófétai része is, ami arról szól, hogy Dávid Jeruzsálembe viszi a frigyládát, és Uzzá hozzáér, mert meg akarja fogni, hogy nehogy leessen, mire azonnali ítéletet kap és meghal. Az elmúlt évek során nagyon sokféleképpen és részletesen ki lett bontva főként ez a két történet, valószínűleg azért is, mert sajnos nagyon mai, aktualitással bír, és mert első olvasatra úgy tűnik, hogy ez az elbeszélő történet sokkal több tartalmat hordoz magában, mint például az a rész, amivel ez a Smini szakasz kezdődik. Én azonban pont ezt szeretném elővenni és erről a fejezetről részletesebben beszélni, mert nem igazán volt ez még teljességével kibontva. A teljesség igénye nélkül szeretném én is megközelíteni ezt a szakaszt, de mégis elővenni olyan gyöngyszemeket, olyan kincseket ebből a részből, ami által megérthetjük, hogy tulajdonképpen miért volt fontos Áronnak ez az első áldozata, amelyet Károli úgy fémjelez, hogy „mennyei tűz emészt meg”. Miért fontos ezekről az áldozatokról beszélni és ahhoz, hogy jobban megértsük ennek az áldozatnak és egész momentumnak az üzenetét, ami itt ebben a fejezetben történik, sok mindent ki kell majd bontanom ezzel kapcsolatosan.

Előttetek is ismert, hogy az írásokat, amelyet némelyek írnak, én átolvasom, és vannak részek, amelyeket nyelvtanilag stilizálok vagy rendbe teszek, mielőtt a nagy publikum elé kerül, ilyen szinten lektorálgatom őket. Volt most egy leírt tanítás, amiben említés van erről a szakaszból, de csak nagyon felületesen. Annak idején azt hozta ki ebből üzenetként Béla, hogy Áron első áldozata, ami bemutatásra kerül, párhuzamba hozható Krisztusnak a váltságművével. Ez helyén való, helyt áll és valóban így van, s ha részleteiben megnézzük, akkor látni is fogjuk, hogy tényleg mennyire párhuzamban van Áron áldozata Krisztus váltságművének az áldozatával és egész Krisztus művével, nemcsak a keresztáldozattal. És itt meg is állt a dolog, és nem lett kifejtve, hogy „Mi az a vétekért való áldozat? Mi a bűnért való áldozat? És mit jelent ez ma? Hogyan kell ezeket ma megélni? Mit jelent a bika? Miért pont ezeket az állatokat kell elővenni, amiket itt felsorolt? Miért nem lehetett más állatokat? Egyáltalán, van ennek jelentősége?” – Van, és ezt a jelentőséget szeretném egy kicsit részletesebben kihozni most.

9. fejezetet 1-2versek: „És lőn a nyolczadik napon, hogy szólítá Mózes Áront és az ő fiait, és Izráelnek véneit. És monda Áronnak: Végy egy borjút, fiatal bikát bűnért való áldozatul, és egy kost egészen égőáldozatul, épek legyenek, és vidd az Úr elé.”

Itt két állat szerepel, amit Áronnak elő kell venni, az egyik a borjú, a másik a kos. Jó lenne megértenünk, hogy amikor bibliai szakaszokat olvasunk, különösen az Ószövetségben és még konkretizáltabban a tórai szakaszokban, nem csak elsődleges jelentése van a szövegnek, vagyis amit olvasunk, az nem csak azt jelenti, amit olvasunk. A szavaknak meg kellene értenünk, éreznünk és elfogadnunk a másodlagos és harmadlagos jelentéseit is, ugyanis az ószövetségi beszédrendszer és közlésrendszer képekből épül föl, rengeteg jelbeszéd van, és minden jelnek van egy üzenete. A képes beszéd, a parabolák, a szimbólumok használata egy nagyon dinamikus és sokrétűségét mutatja meg az Igének. Megmutatja azt a fajta tagozódást, ami által az Ige nem veszíti el az érvényét. Ezek a sokrétűségek az Ige állandóságát mutatják és azt, hogy ez az üzenet, amit most itt ebben a részben olvasok, több ezer évvel ezelőtt ugyanolyan aktuális volt, mint ma, attól függetlenül, hogy ma ezt te, én és a zsidóság se teszi már meg, mégis a szavaknak a többlet jelentése által érthetjük majd meg, hogy ez ugyanúgy aktuális a ma emberére, mint annak idején.

Ilyen többletjelentéseket szeretnék most előhozni. Az első állat a borjú. A héberben a szavak mindig képekből állnak, képekből épülnek föl, és ez a borjú szó annyit jelent, hogy valaminek a kör alakúságára, gömbölyűségére utal – gömbölyű, körformájú, köralakú – a gyűrűnek a szava ez, illetve, valamihez függ valami – fülbevaló, függő, ami ráakaszkodik valamire és az tartja őt. Akkor mit kellett vinni Áronnak? És mit kell ma neked vinni? (Hiszen az Ige örökérvényű, örökké szól, a mában éppúgy, mint tegnap, és a jövőben ugyanúgy fog szólni, mint ma.) A gyűrűt! Vidd a gyűrűt! Végy egy gyűrűt és vidd oda áldozatul! De mi az a gyűrű? Hatodik éve, hogy felkerült az ujjamra a házasságkötésünkkor a gyűrű, s én azóta egyszer nem vettem le, és a halálom napjáig nem fogom levenni, mert ez a gyűrű az elköteleződésemet jelenti, azt, hogy tartozom valahova, hogy tartozom valakihez, és egy jel a külvilág felé. Ezt a jelet, amíg én élek, magamon fogom hordozni, hogy én valakivel szövetségre léptem valamikor, hozzá tartozom, és mindig is hozzá fogok tartozni. Ez az én elköteleződésem, az én döntésem, és ez a gyűrű, mint jel, óv és megvéd attól, hogy bárki szabad prédának tekintsen. Amikor a gyűrűről beszélünk, akkor valóban itt a szövetség megkötéséről és szimbólumáról van szó, hogy te kihez tartozol? Neked hol van a gyűrűd? Milyen gyűrűd van? Oda tudod-e vinni Isten elé megmutatni a gyűrűdet, hogy Te adtad, itt a gyűrűm, itt a szövetség, amit megkötöttél velem, hiszen a 8. fejezet a papok felszenteléséről szól, vagyis megtörtént a szövetség megkötése, a papok felszentelése és Isten megmondta, hogy mit kell tennetek. Szövetséget kötött a papokkal, hivatalba állította őket, megkapták, hogy mit kell tenni – az elmélet meglett és innentől kezdve jön a gyakorlat. Onnantól kezdve, hogy az anyakönyvvezető előtt álltam és a férjem felhúzta ezt a gyűrűt az ujjamra, onnantól kezdve gyakorlatba vagyok állítva és gyakorlatban kell mindent megélnem ebben a szövetségben. Nem elméleti szinten, hogy „jaj, milyennek kellene lenni egy feleségnek”, hanem a mindennapokban, minden egyes percben meg kell élnem azt, hogy mit jelent ebben a szövetségben lenni. Amikor megtörténik egy ember életátadása, amikor rendezve van a szövetsége, megvan a megtérése és újjászületése, onnantól kezdve Isten kéri a gyűrűt. Hozd a gyűrűt és mutasd meg, hogy a szövetséged hogy működik, mert az kevés, hogy elméletben tudod, hogy milyen hívő embernek kell lenni, tessék gyakorlatban kivitelezni! A szövetség megélése erről szól. A gyakorlatban minden egyes nap odaállsz Isten elé és megmutatod a gyűrűt: „Itt van a gyűrű, Uram!” Hogy működik? Teljes? Ép? Vagy összepiszkolódott? Vagy másfelé kacsintgattál? Vagy nem is vetted túl komolyan ezt a szövetséget? Hogy áll a szövetség? Ezt a szövetséget vétekáldozatként kellett odavinni Isten elé, hogyha bármi beszennyezte, Ő mossa ezt le. Ha a mindennapok forgatagában, a taposómalomban benne vagyunk, tessék odamenni minden egyes alkalommal, azt a tizedet megadni Istennek a 24 órádból, hogy „itt vagyok Uram, nézzük már meg ezt a gyűrűt, mi történt velem? Itt van, most beszennyeződtem, erre is hajlottam, arra is hajlottam”, „most megcsapta a fülemet ennek az irányzatnak a szele, hogy arrafele mi lehet”, „ide is mentem, oda is mentem” – Rendezzük a dolgokat! Tessék a szövetségre nagyon vigyázni, mert ez valóban a mi védelmünkre, a mi őrizetünkre adatott.

Ha továbbmegyek az igeszakasz olvasásában, akkor nem akármilyen borjút kellett odavinni, hanem azt mondja itt Károli, hogy egy fiatal bikát, ami a héber szövegben úgy van, hogy a tehénnek a fia. Első hallásra felesleges ez a megkülönböztetés, tudjuk, hogy a tehénnek van borja, de itt ismételten a szavak mögé kell néznünk, hiszen a többlet, a másod-, a harmad- és a mélyebb jelentése a dolgoknak az, hogy a tehén szó önmagában annyit jelent, hogy megvizsgálás, fölkeresés, őrzés – ezek a gyökszavak találhatók ebben: megvizsgálni, átvilágítani valamit, megőrizni, figyelni, fölkeresni, fölkutatni. Vagyis ez a gyűrű a te megvizsgálásodra adatik, ezáltal a szövetség által mehetsz Isten elé, ezáltal keresheted föl és ez őriz téged. A te őrizetedre adatott Istennek a szövetsége! Azért adta, hogy ezáltal védjen meg téged attól, hogy te akármilyen szellemiségnek a szabad prédája legyél. Ennek a gyűrűnek kell látszódnia a te életeden, mert ha nem látszódik, akkor elvihet bármilyen politikai, vallási, vagy bármi irányzat a szenttől, az igaztól, a kristálytisztától, amit Isten már megkötött veled.

A következő, amit Áronnak áldoznia kellett, az a kos. A kos a hatalomnak és az erőnek a szava. Itt is az van, hogy ha te odamész Isten elé, akkor minden erőt és hatalmat, amit magadra ruháztál, vagy mások ruháztak rád, vagy te találtál ki magadról, oda kell tenned egészen égő áldozatul. Itt már nem vétekáldozat van, nem a mindennapok szennyei rakódnak rád, hiszen nem tudsz szentként és makulátlanul élni, mert fellöknek a buszon és indulatokat vált ki belőled a dolog, tehát ez már nem a vétekáldozat szintjén megy, hanem égőáldozatul. Az égőáldozat az egy tökéletes, hiba nélküli, valós és igaz áldozat. Ha odamegyek Isten elé és leteszek minden erőt és hatalmat, ami az enyém, és átadom Neki az erőt és a hatalmat, és eljövök az oltártól, akkor nem „majd én megoldom a saját életemet”, hanem az égőáldozat az valós és igaz áldozat! Becsaphatod magad, becsaphatsz másokat és a körülötted lévőket, hogy „persze, én hívő ember vagyok”, miközben csinálod a saját bizniszedet, de Istent nem csaphatod be! Isten igaz és valós áldozatot kér, és amikor igaz és valós égőáldozat történik, akkor történik meg az, hogy el van fogadva ez az áldozat. Akkor a hatalom és az erő az valóban az Övé lesz, és így fog tudni cselekedni általad, mert amíg te saját magad megtartasz csak egy milliméternyi kicsi, vékony és hajszálnyi erőt és hatalmat, addig Isten nem fogja elfogadni ezt az áldozatot. Nagyon hangsúlyos ez a két áldozat, ugyanis ezt Áronnak önmagáért kellett bemutatni (a népért való áldozatokban más szerepel). Pontosan ez a két áldozat az, amit a 10. fejezetben láthatunk, amin Nádáb és Abihú elbukott. Amikor te saját magadnak akarsz hatalmat és erőt megtartani, akkor Isten ítél, előbb vagy utóbb annak ítélet lesz a vége. Ha te hazudod a szövetséget, Isten ítél! Ha nem tiszta a borjú és kos áldozatod, ha nem tiszta a szövetség megkötésed, ha nem tiszta az, hogy minden erő és hatalom az Övé, vagyis senki más nem uralkodhat rajtad, még te magad sem, nemhogy emberek meg szellemiségek, más erők- akkor ítélet! Ezért nagyon fontos ez a két áldozat az önmagunkért való áldozatunkban, ezért nagyon fontos az, hogy milyen Krisztussal a kapcsolatunk. Ezért nagyon fontos az, hogy az Istennel való szövetségünk tisztasága mennyire tiszta, igaz és hibátlan, és ezért nagyon fontos az, hogy az erők és hatalmak kérdése, a hovatartozásainknak a kérdése mennyire valós és mennyire igaz, hogy tényleg Istené vagyunk, tényleg egyedül Krisztus uralma van fölöttünk.

Amikor konkrétan Áron önmagáért kell, hogy bemutassa az áldozatot, a második versben azt mondja, hogy „végy egy borjút, fiatal bikát, bűnért való áldozatul és egy kost egészen égőáldozatul, épek legyenek és vidd az Úr elé”. Az eredeti szövegben nem az szerepel, hogy „vidd az Úr elé” hanem az, hogy „áldozd meg az Úr előtt”. És itt azért van különbség! Az odavitel az olyan, hogy „odavittem, letettem, majd az Úr elrendezi. Én nem tehetek arról, hogy ennyire bűnös ez a világ és rengeteg szellemi áramlat van ebben a világban, amelyek rámragadnak, hát odavittem, majd az Úr elrendezi, majd Ő megtisztít ettől. Nem tehetek arról, hogy ebben és abban elbuktam, majd az Úr elrendezi” – ez a fajta odavitel felelősség lepasszolás. Amikor konkrétan az van írva az eredeti szövegben, hogy „áldozd”, az aktív cselekvés. Itt neked kell Isten előtt rendezni a dolgokat, nem lehet átpasszolgatni a felelősséget, hogy „majd az Úr”, „úgyis olyan jó az Úr”, „úgyis olyan kegyelmes az Úr” – ez így van, de neked kell odamenned, és neked kell áldoznod! És szeretném egy kicsit kibontani, hogy mit jelent áldozni. A héber káráv ige ennek a szava, ami annyit jelent, hogy közeledni, közelíteni, hozzálépni, odamenni, elindulni. Amikor azt mondjuk, hogy „nehezen hallom Isten hangját”, vagy „nem tudom, hogy most merre kell mennem”, akkor tessék közeledni Istenhez, mert az Ige is azt mondja, hogy „Közelítsetek Istenhez és Ő is közelíteni fog hozzátok!”. Oda kell lépni és nem várni a sült galambot, mert nincs sült galamb, neked kell megsütni azt a galambot! Neked kell levágni, megáldozni és mindent megtenni azért, hogy az áldozat működjön. Amikor ez a hozzálépés, odalépés, közelítés van, ennek a „káráv” szónak a további jelentése az, hogy belső veséje valakinek. Sokszor szó esett arról, hogy a belső szervek (vese, szív) mind-mind az ember érzelmét, akaratát, gondolatát jelzik és itt, erre a három szóra ismételten szeretném felhívni a figyelmet: érzelem, akarat és gondolat forrása – ezekkel képes vagy áldozni! Képes vagy az érzelmeddel, az akaratoddal és a gondolatoddal megtenni ezeket a dolgokat? Mert ha még valamelyik nem képes rá, addig nem lesz teljes az áldozat. Ha a gondolataid a holnapi nap nehézségein járnak, akkor te hiába hallgatod az Igét és hiába mégy oda Isten elé, hogy „mit üzen az Ige?” hogyha azon gondolkodsz, hogy nem tudod befizetni a számlát. A gondolataidnak teljes mértékben Isten szavára kell összpontosulnia ahhoz, hogy áldozatot tudj bemutatni, hogy Istennel kapcsolatban legyél. Az akaratodnak is teljes mértékben ott kell lenni! Nem lehet a felelősségeket elhárítani, a teljes akaratomnak és az érzelmeimnek is ott kell lenni Isten előtt, nem máson kell függeni (mint ahogy a gyűrű további jelentése a függő, a fülbevalók), nem egy ember szaván kell csüngeni, nem egy irányzaton kell függeni az érzelmeimmel, hanem ott kell függenem az oltáron Isten előtt az akaratommal, érzületemmel és gondolatommal – mindenemmel ott kell lennem ahhoz, hogy ez az áldozat teljes áldozat legyen. És nem ijesztgetésként mondom, de tudjuk és látjuk a következményt. Ha nincs meg a teljesség, ha az akaratod nem egészen van odaadva, ha az érzelmeid máson függnek és a gondolataid magad körül járnak, akkor Nádáb és Abihú...

Amikor továbbmegyünk, a 3. verstől Izráel fiaiért bemutatott áldozatokat kell megtenni Áronnak és a következőket olvashatjuk, 3-4 versek: „Szólj Izráel fiainak is, mondván: Vegyetek egy kecskebakot bűnért való áldozatul, és egy esztendős borjút és bárányt, épek legyenek, egészen égőáldozatul. És egy ökröt és egy kost hálaáldozatul, hogy megáldozzátok az Úr előtt, és olajjal elegyített ételáldozatot; mert ma az Úr megjelenik néktek.” Itt is látjuk a felsorolt állatokat és itt 5 állatot kellett feláldozni: kecskebakot, borjút, bárányt, ökröt és kost. Ezeknek is ha kicsit a részleteibe belemegyünk, meg fogjuk érteni, hogy mit jelent ez a mindennapokban. Amikor Áron önmagáért áldoz, ezt a két alapáldozatot önmagunkért a mindennapokban gyakoroljuk. Azonban Krisztus Teste nemcsak belőlünk áll, hanem más tagokból is áll, s mivel egy Testben vagyunk, így felelőssek vagyunk egymásért, és Krisztus Testéért is be kell mutatnunk az áldozatot. Ugyanúgy, ahogy Áron bemutatta előbb önmagáért és utána Izráel népéért, úgy nekünk is önmagunkat kell rendezni, és ha a mi szövetségünk, és a hatalom és erő átadásunk rendezve van Istennel, utána mutathatunk be, sőt, kötelességünk bemutatni áldozatot Krisztus Testéért, mint ahogy Áronnak is kötelessége volt Izráel népéért bemutatni az áldozatokat.

A kecskebak szava egy nagyon érdekes szóösszetétel és annyit jelent, hogy bozontos, kigubancolhatatlan. Ennek az átvitt értelme, hogy valami nagyon titokzatos, rejtelmesen sejtelmes, megközelíthetetlen, de ugyanakkor ez a szó jelenti azt is, hogy erős, vakmerő, heves, bősz, höbörgő, fellengző. Ez az áldozat nem másra utal, mint arra, hogy ne legyen semmi titokzatosság és rejtelmesség köztetek, se höbörgés, se fellengzősség, se hirtelenség, se felbőszültség. Krisztus Testében nem lehetnek rejtelmesen sejtelmes titkok! Oda kell vinni, fel kell áldozni és teljes mértékben el kell égnie, meg kell szűnnie! Nincsenek titkaink egymás között! Ha Isten mindent kijelentett számunkra -márpedig kijelentette az Igéjében és nyílvánvalóvá tette-, akkor mi sem titkolózhatunk egymás között, s közöttünk is csak az őszinteség működhet. Ha valakinek rejtelmei, titkai vagy kikutathatatlan és kibogozhatatlan gondolatai vannak, az közel van a bűnhöz, mert minden, ami Isten előtt történik, az Ő nyíltságában történik. Isten nem kesze-kusza életutakat adott nekünk, mi tettük azzá a bűneinkkel, mert nem ismerjük a törvényt és nem tudjuk, hogy mit, hogyan kell megtennünk ahhoz, hogy Isten szerinti életünk legyen. Minél inkább megismerjük a törvényt, annál inkább kibogozódnak ezek a gubancok, bozontok. Megszűnnek a rejtelmes és sejtelmes dolgok, és annál inkább szűnik meg a bűn, mert ha Isten Igéje világos, tiszta és átlátható, akkor abban nincsen semmi gubanc. A gubanc ott van, ahol már valami bűn van – akkor kezdődnek az agyalások, hogy „hopsz, ezt hogy tudnám átugrani?”, „hoppá, ezzel hogy tudnék túllépni?”, „fú, ezt meg kellene valahogy kerülni!”, és nem vesszük észre, hogy mi csomózzuk be magunkat, teljesen behálóztuk magunkat a bűnökkel. Ahol gubanc van, sejtelmes-rejtelmes titkok vannak, ott van a bűn! Ahol Isten szerinti tisztaság van, ott egyenesség van, ott nem kell eldugni semmit, ott átlátható vagyok, ott nyitott könyv az életem. Ez nem azt jelenti, hogy ki kell teregetnem a családi életemet mindenki előtt, de tisztán meg tudok állni, mert az első két áldozat rendezve van, mert önmagamat rendeztem Isten előtt, a szövetségem rendezve van. A gyűrűm látható jel rajtam, mert Isten húzta fel a szellememre, a szívemre, Ő jegyzett el magának, látható, hogy kinek a hatalma és az ereje alá tartozom, nincs gubanc, bozontosság, kecskebak – elégett! Ez kell, hogy működjön Krisztus Testében.

A második állat a borjú, mindenkinek a szövetsége rendezve kell, hogy legyen. Nemcsak önmagamnak, hanem a mellettem ülő testvéremnek is, aki Krisztus Testének a tagja. Amíg valakinek nincs rendezve a szövetsége Krisztus Testében, addig nehezen fog működni a dolog, ott nehezen lehet leülni együtt imádkozni, együtt Úrvacsorát venni, mert a szövetsége önmagában nincsen rendezve. Akinek tényleg Isten szerinti megtisztított gyűrűje van, ott lehet a közösség kialakulásáról és kezdetéről beszélni.

A bárány a harmadik állat, amit a népért kellett áldozni. A bárány mindig azt jelenti, hogy valakinek a hatalma alá vettetni, de ugyanakkor elrejtettséget, zsámolyt is jelent. Krisztus Testének Isten zsámolyának kell lennie ezen a földön, mert rajtunk van a lába, Alá tartozunk! Nem X ország politikai irányzata alá tartozom, hanem Őalá tartozom! Mindig, ha valaki ráteszi a lábát valamire, az uralja azt a földet, ha Ő rám teszi a lábát, az annyit jelent, hogy Hozzá tartozom! Ez egy újabb pecsét, újabb gyűrű, újabb elköteleződés! Meg lehetne kérdezni Krisztus Testében a tagokat, hogy rajtad van-e Isten lába? Zsámolya vagy-e Istennek? Ott vagy-e, mint bárány az oltáron égőáldozatként? Ott van-e az, hogy senki más nem teheti rád a lábát és senki másnak nem vagy a kapcája és zsámolya? Semmilyen más erő nem uralhat és senki nem törölheti beléd a lábát, mert az Ő zsámolya vagy!

A negyedik állat az ökör, ami a szarvasmarhának a hímnemű változata, de ennek is egy további jelentése az, hogy valamit megnézni, meglátni, megtekinteni, lesni illetve az ajándék szava is benne van. Nagyon sokrétű szimbólumok és kifejeződési eszközök, nyelvi játékok, amik itt vannak a héberben. Krisztus Testében mi hova nézünk? Kire tekintünk? Kit látunk? Kit lesünk? Hol ragad le a tekintetünk? Mert ha folyamatosan az oltárra, akkor ez az áldozat is működik, de ha jobbra-balra nézek, hogy az a valaki éppen mit csinál, meg XY-nal most mi történt, és elkezdek sztorizni meg pletykázni, akkor nem az oltáron fog kikötni a tekintetem. Akkor elkezdek csámcsogni a másiknak az életén, hogy most ő épp mit csinál, és kérődzök, mint a szarvasmarha és csak rágom és rágom, ahelyett, hogy Egy Valakit néznék, látnék és lesnék! Amíg egymást bámuljuk, amíg egymáson csócsálódunk, egymás életén rágcsálódunk és kérődzünk, addig nem fog menni! Ha Egy Valakit nézek, Egy Valakinek az Igéjét emésztem, Egy Valakinek a szavát hallgatom, akkor valóban megélem ennek a szónak a másik jelentését, az ajándékot is, és ajándék lesz a testvérem, és nem pletykatéma. Ajándék lesz Krisztus Teste és nem egy összeszedett tákolmány, amire nem biztos, hogy mindig kellemes rátekinteni. Ha valóban Egy Valakire szegezem a tekintetemet, akkor megélem, hogy kicsoda az én testvérem. Akkor lesz ajándék, egyébként csak kérődzök rajta és rágom, hogy mi történt a magyar kereszténységben. Ha arra nézek, hogy XY gyülekezet mit csinál és azt rágcsálom, akkor nem az Igét fogom megkapni, akkor nem tudok Krisztusra nézni, akkor nem tudok egészen égőáldozatként ott lenni az oltáron.

Ötödik állatként ismét itt van a kos, ami a hatalomnak és az erőnek a kifejeződése. A tagoknak is el kell ismerniük azt, hogy nem hatalmaskodunk egymás fölött, Krisztus Testében nincsenek erőviszonyok. Én nem vagyok erősebb senkinél, se kisebb, se nagyobb! Más-más elhívások, más-más életutak vannak, de nincs kicsi vagy nagy, gyengébb vagy erősebb. Egyetlenegy Erő van, és az a kérdés, hogy ehhez az Erőhöz én hogy állok hozzá, mennyire vagyok ott bent a centrumban és mennyire távolodok el Tőle, mert minél inkább bent vagyok az oltárnál, annál inkább fogom érezni az Ő erejét és hatalmát, és minél inkább messzebb kerülök az oltártól, annál inkább érzem a világnak, a különféle szellemi áramlatoknak és a magam erejét és hatalmát.

Itt véget ér az állatáldozatoknak a bemutatása és ezután történik az, hogy vegyél még lisztáldozatot is a népért pluszba, olajjal elvegyítve. Ezt külön kihangsúlyozza, ugyanis voltak olyan lisztáldozatok, amelyek olaj nélküliek voltak, azonban itt, ennél a résznél, olajjal elvegyített lisztáldozatot kellett bemutatni. A lisztből készülő kenyér nem más, mint az Igének a szimbóluma. A mindennapi Igeáldozatod ott kell, hogy legyen. Olyan nincs, hogy „hát most nem tudom elővenni a Bibliát, mert most olyan fáradt vagyok, majd holnap”, aztán lesz belőle két hét múlva, vagy még annyi se. „Meghallgatom a tanítást, az egyszerűbb, minthogy leüljek és elővegyem az Igét és én magam olvassam, és én magam áldozzam”. Egyszerűbb elővenni a tanítást, meghallgatjuk, vagy ha le van írva, akkor elolvassuk. Előveszem X.Y.-nak a tanulmányait „majd ez elmagyarázza nekem ezt a bibliai szakaszt”, és te magad veted el magadtól azt a lehetőséget, hogy Isten konkrétan, személy szerint az Ő Igéjéből szóljon neked, te magad dobod el magadtól a lisztáldozatot. Ő felkínálta neked minden egyes napra azt a megfelelő lisztáldozatot, amit be kell mutatnod. Nem az egész Bibliát kell elolvasni 5 perc alatt! Azt az Igerészt, azt a szakaszt, amit Isten neked konkrétan arra a napra, arra az időre üzenetként szánt. Az a te lisztáldozatod, amikor a te csendedben megszólal Isten Igéje! S olajjal van vegyítve, ami a termékenységnek a jele, és valaminek a belseje, a velője, a csontvelő szava is ez, vagyis élet van benne. Nem száraz betűket kér Isten lisztáldozatnak, hanem azt kéri, hogy azt az Igét, amit Ő életként adott, azt te vissza tudd Neki adni, a mindennapok gyakorlatával váljon benned vérré, váljon benned életté, váljon benned olajjá. Az olaj nemcsak a Szent Szellemnek a jelenléte a Bibliában, az olajnak nagyon sokféle változata van. Itt konkrétan ebben a részben arról az olajról van szó, ami a termékenységet jelöli meg, vagyis amikor olvasod az Igét, az szólni fog, az gyümölcsöt hoz benned, és azt jelöli meg, ami valaminek valóban a veleje, a belseje. Isten Igéje számomra csontvelő-e? Úgy él-e bennem, hogy „hát elolvasom, de mit kezdjek ezekkel az áldozatokkal, ez ószövetségi, régi idők, inkább menjük át az Újszövetségbe, hisz ott mégis Jézusról van szó, hát most ezekről már mit olvassunk itt...”. Így nem lesz lisztáldozatod! Nincs benne velő és nincs benne élet. Isten minden egyes betűjében ott van az élet! Ha megérted azt, hogy nemcsak az van leírva, amit olvasol, s hogy itt nemcsak állatok bemutatásáról van szó, itt nem egy gyilkos szertartásról van szó, hogy leöldöklöm az állatokat és bemutatom, mint annak idején a pogányok az isteneiknek tették, ha megérzed, hogy a szavaknak többlettartalma van és a felszín alatt ott van a kincs, a mélyben ott van az üzenet, akkor megérted azt, hogy minden egyes szava Isten Igéjének csontvelővel, olajjal van átitatva. Erre van szükség, hogy így kapd meg ezt, és így áldozd vissza, add vissza Istennek, hogy valóban ez az Ige élővé váljon a mindennapjaidban, hogy ott lüktessen benned, hogy enélkül képtelen vagy élni, hiszen ez a vér hordozója is. Nincs olyan, hogy ne gondolnál az Igére, nincs olyan, hogy egy héten kétszer meghallgatom a prédikációt, nem bírod ki! Nem tudom, hogy ki hogy van vele, én szenvedek, ha nem járhat az eszem, az érzelmem, az akaratom, a gondolatom Isten Igéje körül. Én szenvedek, ha nem foglalkozhatom azzal, hogy mit üzen számomra Isten Igéje, mert annyi kincs, annyi ajándék és annyi gyönyörűség van elrejtve benne, csak egy kicsit a felszínen túl kellene látni, látni a láthatatlant... Valaki már beszélt erről, valaki már szólt erről: nem a láthatókra nézni, hanem a láthatatlanra! Itt is itt van a hit kérdése, hogy hiszed-e azt, hogy amikor elolvasod ezt a 9. fejezetet, minden egyes verse ma neked szól! Vagy csak azt látod, amit látsz? Látod-e ebben a fejezetben a láthatatlant? Így van ez számomra minden egyes Igerésszel. Túl látsz-e azon, ami itt le van írva, hogy hogyan égeti el a kövérjét meg a belső beleket? Látsz-e azon túl, hogy ebből mi az üzenet számodra? Ott zubog az élő víz, és neked mégis elég az, hogy a felszínen van valami kis lötty, és azzal táplálkozol vagy még azzal se. Ott van az, hogy érzem azt, hogy ez olajjal átitatott lisztáldozat, hogy Isten szava szól, és nemcsak azt, ami ide le van írva, sokkal többet, sokkal mélyebbet annál?

Szeretném elolvasni ezt a fejezetet, pontosan azért, hogy egy kicsit érzékeljünk abból, hogy ezeket az úgymond szimbólikus cselekedeteket, amit Áron megtett, ma mi hogyan tehetjük meg, 5-11versek: „Elvivék azért, a miket Mózes parancsolt vala, a gyülekezet sátora elé, és odajárula az egész gyülekezet, és megálla ott az Úr előtt.  És monda Mózes: Ez a dolog, a melyet az Úr parancsolt, cselekedjétek meg; és megjelenik néktek az Úr dicsősége. Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a te bűnért való áldozatodat és egészen égőáldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést érettök is, a mint megparancsolta az Úr. Járula azért Áron az oltárhoz, és megölé a borjút, a mely az övé, bűnért való áldozatul. Áron fiai pedig odavivék ő hozzá a vért, és ő bemártá az újját a vérbe, és tőn abból az oltár szarvaira, a többi vért pedig kiönté az oltár aljához. A kövérjét pedig és a veséket és a máj hártyáját elfüstölögteté a bűnért való áldozatból az oltáron, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. A húst pedig és a bőrt tűzzel égeté meg a táboron kivül.” A belsőségek részletes leírása van ebben a szakaszban, hogy a kövérjével, a máj hártyájával, ezzel-azzal mit kell csinálni. Egyetlenegy mondatba szeretném összefoglalni ezt az egészet: minden, ami belül van és minden, ami a belső gondolataidat, belső érzéseidet jelenti – erre utal ez a felsorolás, a belső szerveknek az említése –, vagyis minden, ami benned, belül történik, azt el kell füstölögtetni. Ez az elégetés tulajdonképpen nem más, mint hogy Isten elé kell, hogy kerüljön. Minden, ami a belsődben, a lelkedben, a szellemedben zajlik, azt el kell füstölögtetni, Isten elé kell, hogy felszálljon, Őelé kell, hogy kerüljön. Érzés, vágy, akarat, gondolat – ezeknek a belsőségeknek az elfüstölése erre utal, de a húst és a bőrt tűzzel égesd meg a táboron kívül, vagyis minden, ami testi, nem lehet jelen az Istennel való áldozatban. Nem fogod tudni megérteni Isten szavát, üzenetét, Igéjét, ha test szerint gondolkozol! Ha test szerint mégy oda és a testi akaratodnak, vágyaidnak és szükségeidnek akarsz eleget tenni, akkor nem fog működni. Isten megmondta, hogy mit kell tenni, a Szellem és szellem találkozásában nincs helye a testi akaratnak és a testi vágynak. A hús a testet jelöli, a bőr a külső réteget jelöli, ez érintkezik a világgal, ezt a táboron kívülre vidd és égesd el, nem lehet ott az oltárnál! Nem vihetem be a hétköznapok gondját-baját, a bőr nem az oltárra való, a bőr a táboron kívül kell, hogy elégjen. Minden szenny, ami rád tapad, azt te nem viheted Isten oltára elé. Tessék kimenni a táboron kivül, elégetni, és utána bemenni és az áldozatot folytatni. A te hús-testi akaratodat, amit mindenképpen végig akarsz vinni, azt Isten nem engedi, s azt az oltárra se lehet tenni, a táboron kívül kell elégetni.

12-21versek: „Azután megölé az egészen égőáldozatot, Áron fiai pedig odavivék ő hozzá a vért, és ő elhinté azt az oltáron köröskörül. Az egészen égőáldozatot is odavivék hozzá darabonként, a fejével együtt, és elfüstölögteté az oltáron.  És megmosá a belet és a lábszárakat, és elfüstölögteté az oltáron az egészen égőáldozattal egybe.  Azután megáldozá a nép áldozatát; vevé ugyanis a bűnért való áldozat bakját, a mely a népé, és megölé azt, és megáldozá azt bűnért való áldozatul, mint az előbbit. Azután előhozá az egészen égőáldozatot, és elkészíté azt szokás szerint.  Előhozá az ételáldozatot is, és vőn abból egy teli marokkal, és elfüstölögteté az oltáron a reggeli egészen égőáldozaton kivül. Azután megölé az ökröt és a kost hálaadó áldozatul a népért, és Áron fiai odavivék ő hozzá a vért, és elhinté azt az oltáron köröskörül. Az ökörből és a kosból való kövérségeket pedig, a farkat, a béltakarót, a veséket és a máj hártyáját; Odahelyezték e kövérségeket a szegyekre, és elfüstölögteté e kövérségeket az oltáron. De a szegyeket és a jobb lapoczkát meglóbálá Áron az Úr előtt, a mint parancsolta vala Mózes.” Itt ennél a szakasznál szintén fel van sorolva, hogy a belső részek füstölögtetése mit jelent, amiről az előbb beszéltem, viszont itt van egy pont, a szegyet és a jobb lapockát meglóbála Áron az Úr előtt. Ez egy érdekes képjelenség, ha magunk elé gondoljuk, hogy ott lóbálja a feje fölött. Ez a szertartás annak ellenére, hogy ma nincs templom és a zsidóság nem végez áldozatot, ma még mindig jelen van a zsidó liturgiában, ugyanis Jom Kipurkor a Nagy Engesztelőnapkor ugyanezt az áldozati eljárást kellett megtennie Áronnak, meg kellett lóbálnia a feje fölött az áldozati állatnak a szegyét. Ma ezt a kappara nevezetű szertartást a zsidó ember, aki nagyon vallásos, egy kakassal a feje fölött megcsinálja. Aki nem ismeri ennek a bibliai hátterét, nevet ezen a jelenségen, de ennek itt keresendő a gyökere, az áldozat meglóbálása itt található, itt lett kiadva először parancsként. Mi ez a meglóbálás? Nem másról szól ez, mint a megszentelésről! A meglóbálás a teljes mértékű odaszentelését jelenti, egyfajta visszaigazolást kér. Ezzel is egy kört rajzol le (visszautalhatnék az elejére, hogy a gyűrű, mint a kör, a teljességnek a szimbóluma), itt is megjelenik a teljességnek a szimbóluma, s kifejti azt, hogy ő teljességgel Isten szentségének van alárendelve. Isten szentségét hangsúlyozza ez a rész. Az a szegycsont az, ami összetartja az állatnak a bordáit és az egész csontozatát. Itt a csontnak a kérdéséről van szó, ami mindig is a tartásnak a jelképe, hogy milyen tartása van valakinek. Honnan jön a te tartásod? Ki adott neked tartást? Kitől van a te szellemi, lelki csontozatod? Áron odatette ezt a csontot és azt mondta, hogy „ez a tartás Istentől van, a papi hivatalom Istentől van, Ő szentel meg és ezzel kifejezem és alárendelem magam az Ő szentségének”. Ki és mi ad nekem tartást? Belépek egy politikai pártba – ez ad nekem tartást, „ide tartozom!” Belépek egy gyüleketbe... Mi ad tartást? Krisztus Testének csak Krisztus adhat tartást! Ha más ad tartást, ha máshova tartozom, más valaki tart engem, ott nem működhet az áldozat. Áron kinyílvánította a látható világ előtt, hogy Istenhez tartozik, az Ő szentsége által van tartása, minden, amit kapott, Istentől van. Mi ki tudjuk-e ezt így mondani, vagy van még valami, amit mástól kaptunk és azt tart? (Életben tart a pásztor szava – azon függök; ez adja a tartásomat, ettől érzem magam olyannak, amilyennek.) Mi adja az én hivatásomat? Kitől kapom meg azt, hogy egyenes tartással tudok állni ebben a világban? Ki tart meg engem? Megvizsgálandó, hogy ki tart téged, ki az aki tartja benned a lelket, ki az, aki tartja benned azt, hogy a holnapi napot hogyan kell végigvinned és megtenned. Ki adja a te egyenességedet, a te tartásodat, hogy meg tudd tenni a cselekedeteidet, hogy véghez tudd vinni a feladataidat. Kihez tartozol?

22-24 versek: „Azután felemelé kezeit Áron a népre, és megáldá azt és leszálla, miután elvégezte vala a bűnért való áldozatot, az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot. És beméne Mózes és Áron a gyülekezetnek sátorába, azután kijövének és megáldák a népet, az Úrnak dicsősége pedig megjelenék az egész népnek. Tűz jöve ugyanis ki az Úr elől, és megemészté az oltáron az égőáldozatot és a kövérségeket. És látá ezt az egész nép, és ujjongának és arczra esének.” Amikor teljességgel megtörténik az áldozat, Isten válaszol, tűz jön ki! Isten tüze nemcsak az ítéletnek a tüze, hanem az erőnek és a hatalomnak is a jelképe. Mindannak a szimbóluma, ami az Ő egyetlenségére és mindenhatóságára utal. Látszik-e az áldozatainkon a tűz, Isten emésztő tüze, az a tűz, hogy elfogadta, hogy élő kapcsolatban vagyunk egymással? Látszik-e az életeinken a tűz? Nem a hevesség és az az erő, mint a kecskebaknál is szerepelt, nem a kosnak a hatalma és ereje! Az a tűz, ami Istennek a tüze, ami körülvesz, véd, óv, életet ad, erőt ad és ami ítél, mert a mi hívő életünkhöz lépésről-lépésre hozzátartozik az, hogy ebben és ebben megítélt, és amikor megítélt, az nem más jelent, mint azt, hogy elfogadja az áldozatomat. Megítélte az áldozatot. Ez a tűz Istennek a tüze, az életet adó tűz. Ez a tűz a visszaigazolás arra, hogy „igen, Hozzám tartozol”, „igen, a szövetség részese vagy”, „igen, te az Én erőm és Én hatalmam alatt vagy”, „igen, te az Én zsámolyom vagy”, „igen, te Hozzám tartozol, mert te csak Rám nézel, csak Rám tekintesz és te csak Rajtam függsz, Én adok neked tartást”. Amikor ez így elhangzik Isten szájából, akkor ujjong a nép és arcra esik. Ha így működik, ha így működne az áldozatunk Krisztus Testében, akkor ujjonganánk, akkor lenne örömünk. Miért nincs örömünk? Miért szomorú a kereszténység? De sokat hallottam, hogy „olyan szomorúak a hívők”. Miért szomorúak a hívők? Tessék megnézni ezt a 9. fejezetet, ezért! Nem élik meg azt az áldozatot, amit Isten megadott, hogy meg kell élni és nem tudnak ujjongani, mert nem működik a törvény az életükben. Aki meg tudja élni a szellemével, a szívével, a lelkével ezeket az áldozatokat, az ujjong, annak ott lesz az igazi és valós öröme, nem mű ujjongás, meg mű ugrabugrálás, hanem igazi és valós öröm, és megérzem, hogy mit jelent az alázat, mert nem hőbörögve teszem ezt az áldozatot, nem nagyképűen, nem fellengzősen, hanem alázattal megélem azt, hogy mi az, hogy Istenfélelem. Nem félek Istentől, hanem tudom azt, hogy másképp nem is állhatnék a színe előtt, csakis alázattal. Amikor valósággá válnak ezek az áldozatok az életemben, akkor ott van az öröm és ott van az alázat. Nem tudok alázat nélkül örülni és nem tudok alázatban lenni öröm nélkül, nem működik a kettő egymás nélkül.

Ezt az együttműködést kínálja fel számunkra Isten azáltal, hogy megnyitja előttünk az Igéjének a mélységét. Merjünk belenézni ebbe a mélységbe! Nem beleszédülni, csak belenézni, beletekinteni, rátekinteni, hagyni, hogy szóljon az üzenet, mert akkor megtudjuk és meglátjuk az összefüggéseket a többi résznél is, mint például, hogy miért is kellett a borjút megnevezni, hogy ez a borjú a tehén fia, ez a borjú a megvizsgálásnak, a megőrzésnek a fia? Azért, mert akkor megérted az aranyborjúnak a történetét is, akkor megérted, hogy van bálvány-borjú is, bálvány-szövetség is, van más felé való elköteleződés és megérted, hogy mit jelent a bálvánnyal szövetségben lenni, a bálványhoz tartozni! Itt van kontra ellenpontként hozva ez, hogy ez a borjú nem az a borjú! Ez a borjú a megvizsgálásnak a borja, az őrzésnek a szövetsége. Ez a gyűrű nem az a gyűrű! Ez a gyűrű Istentől való gyűrű, ez a szövetség Tőle jövő szövetség. S akkor megérted a kosnak is a szerepét, hogy miért kellett Ábrahámnak annak idején a Mória hegyén kost feláldozni Izsák helyett – mert nem volt se ereje, se hatalma semmi felett, mert Ábrahámnak rá kellett jönnie, hogy bármennyire ott van az ígéret előtte, nem ő fogja, Ábrahám, a saját erejéből és hatalmából betölteni Isten ígéretét! A kost fel kellett áldozni! És megérted, hogy miért épp kosszarvból készült a sófár, s miért nem rézből vagy miért nem faragták ki fából, mert Isten hatalma és Isten ereje csakis kizárólag az Övé! Senki más kézből faragott csinálmányára nem lehet büszke, hogy „én ezt használom Isten dicsőítésére”. Itt van a hatalom és az erő kérdése! Nagyon sok mindent így értesz meg, így látsz meg összefüggéseiben.

Kívánom valamennyiünknek, hogy merjünk belenézni mélyebben a dolgok mögé, ne csak a felszínt lássuk, mert ha csak a felszínt nézzük, akkor csalóka képet kapunk. Aki igazán lát, az a láthatatlant látja, és aki igazán olvassa az Igét, az úgy olvassa az Ige szavait, hogy látja a láthatatlant!

HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2014 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat