|
Orbán Béla:
Shabbat Hagadol/Ácháré -Véres áldozat érettünk- Tórai rész: 3Mózes16:1-18:30 Haftara: Ámosz 9:7-15, (Ezekiel 22:1-19 - Malakiás 3:4-24) Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán 2014. április 12.
Peszach ünnepe előtt vagyunk, ami hétfő este köszönt be, míg a hetiszakasz az évenkénti engesztelési ünnepről, Jom Kipurról szól, 1-3 versek: „ És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, a kik akkor haltak meg, a mikor az Úrhoz járultak vala. És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, a mely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhőben jelenek meg a fedél felett. Ezzel menjen be Áron a szenthelyre: egy fiatal tulokkal bűnért való áldozatul, és egy kossal égőáldozatul.”
Az egész hetiszakasz a különböző áldozati törvényekről és azok bemutatásáról szól. Itt kétféle áldozatot kell megkülönböztetni, a pusztába kiküldött bakot, míg a másik bak, mely tiszta áldozat lesz, 18-23 versek: „Azután menjen ki az oltárhoz, a mely az Úr előtt van, és végezzen engesztelést azért is; vegyen ugyanis a tuloknak véréből és a baknak véréből, és kenje meg az oltárnak szarvait köröskörül. És hintsen arra a vérből az ő újjával hétszer; így tegye tisztává, és így szentelje meg azt Izráel fiainak tisztátalanságaitól. Miután pedig elvégezi a szenthelyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért való engesztelést; hozza elő az élő bakot. És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába, Hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a pusztában. Azután menjen be Áron a gyülekezet sátorába, és vesse le a gyolcs ruhákat, a melyeket felöltött, mikor bement a szenthelybe, és hagyja ott azokat.” Kétféle áldozat, a papnak önmagáért és a népért történő engesztelési, helyettesítő áldozata ez az Ószövetségben. A vétkekért bemutatott áldozat a papnak, illetve a népért. A pusztába küldött bak nem helyettesítő áldozat! Kétféle ítélet van Istennél: amit helyettesítő áldozattal meg lehet szüntetni –hiszen ebben a papi áldozatban a tiszta lett megölve és annak a vérével lett megszentelve, megtisztítva az oltár–, míg az Ószövetségben található valamennyi áldozatnál a bűnt elvinni, a bűnre áldozatot bemutatni csak tiszta, behelyettesítő állattal lehet. Így értjük meg Krisztus váltságművét: nem lehet váltságot, helyettesítő áldozatot szennyessel, sérülttel megtenni, csak tisztával, és Krisztus élete a tisztánál tisztább, a legtisztább volt, így minden emberért Ő mutatta be a saját élete által Istennél a helyettesítő áldozatot. Tehát senki ne mondja azt, hogy valaki „elvitte a balhét”, oda ki, a pusztába! Istennél az ítélet nem más, mint helyettesítő áldozat. Vissza kell adni az életet, azért, hogy életet kapjon az ember vissza – ez az áldozatnak a lényege. Oateszem az életet és kapok helyette egy másik életet, ez a mi életáldozatunk, amikor odaszánjuk és oda is tesszük Istennek az életünket. Áldozat minden ilyen újjászületés, hogy a vér helyett vért kapjunk, az élet helyett életet kapjunk, emberi élet helyett kapjunk Isteni életet, ez Krisztus mibennünk történő folyamatos életnövekedése. A pusztába kiküldött bak egy másik áldozat, s annyit jelent, hogy vissza a feladónak, mert van, amit vissza kell küldeni a Sátánnak, mert ahhoz semmi közöm, visszaküldöm ítéletre. Van, amikor Isten ítélete helyettesítő áldozattal megelőzhető, és annak a következménye nem a halál, de amikor a másik bakot kiküldik a pusztába, azt a halálba (a kárhoztatásba) küldik ki. Ha mi is így elküldünk valakit a pusztába, akkor gyakorlatilag a kegyelemtől szakítjuk el.
17,1-9 versek: „Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Áronnak és az ő fiainak és Izráel minden fiának, és mondd nékik: Ez az a dolog, a mit megparancsolt az Úr, mondván: Ha valaki Izráel házából ökröt, vagy bárányt, vagy kecskét öl le a táborban, vagy a ki öl a táboron kivül, És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy áldozattal járuljon az Úrhoz, az Úrnak hajléka előtt: vérontásul tulajdoníttassék az annak az embernek; vért ontott, töröltessék ki azért az ilyen ember az ő népe közűl: Azért hogy vigyék el Izráel fiai az ő véres áldozataikat, a melyeket áldoznak vala a mezőn, vigyék el azokat az Úrnak, a gyülekezet sátorának nyílásához, a paphoz, és áldozzák meg azokat hálaáldozatul az Úrnak. És hintse a pap a vért az Úr oltárára, a mely a gyülekezet sátorának nyílásánál van, a kövérjét pedig füstölögtesse el kedves illatul az Úrnak. És ne áldozzák többé véres áldozataikat az ördögöknek, a kikkel ők paráználkodnak. Örökkévaló rendtartás legyen ez nékik nemzetségről nemzetségre. Mondjad nékik ezt is: Valaki az Izráel házából, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül, egészen égőáldozatot áldoz vagy véres áldozatot, És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy elkészítse azt az Úrnak: irtassék ki az ilyen ember az ő népe közül.” A véresáldozatok ma sem szűntek meg, nem a látható világban, mint ahogy egykor ökröket, juhokat, gerlicéket áldoztak Isten előtt véresáldozatként. Meg kellene értenünk az áldozatok üzenetét és azok eleve elrendelt folyamatosságát, hiszen egy örök elrendelésről van szó, mint ahogy a Zsidókhoz írt levél 9, 22-ben is olvashatjuk: „vér nélkül nincs bűnbocsánat”, a véres áldozat a bűn bocsánata. Az életet, amit a bűn uralt idáig, odaadom Istennek, hogy Krisztus vére és az Ő engesztelő áldozata által megújuljon, újjászülessen az élet. Az újjászületett ember először meg kell hogy haljon, az életet kell odaadnom, hogy helyette Életet kaphassak. Te vagy a véresáldozat! Isten saját áldozata bemutatta, hogy a feltámadásban van az örök élet. Ő odaadta az életét az egész világ váltságáért, bűnbocsánatért, hogy megszentelje az emberiséget (hiszen a vér másik tulajdonsága az, hogy megszentel). A véremet adom a Vérért, az életemet adom az Életért: egy új vérkeringés, egy új szellem kerül mindenembe, Krisztus Szelleme veszi át minden egyes sejtemen az uralmat folyamatosságával. Elindul a megszentelődési folyamat, hogyha Krisztus váltságművét, véráldozatát magamra kötelezőnek veszem, s akkor az én véráldozatom is ugyanúgy működik, hiszen Krisztussal együtt halok meg, és kicserélődik az én életem az Ő életével, az én szellemem az Ő Szellemével fog azonos lenni, és így lesz a testi-lelki gondolataimnak az uralma, a bűn uralma teljesen más, mint az óéletben, mert Krisztus Szelleme mindent betölt, ami egy megszentelődési folyamat, miképpen a bűnbocsánat is egy folyamat, mert az egyszerre megkapott bűnbocsánatunk után Krisztus Szelleme, mint a véráram, megmutatja, hogy itt, ott, amott halott vagy. Hány, de hány életrészünk van, ami van, de nem él! El vagyunk üszkösödve... És Krisztus Szelleme, az új vér elindul bennünk, megtisztít (kitisztítja a sejtjeinket és kipucol belőlünk minden mérget), s a régi gondolkodásom, életem, érzületem, mindaz, ami nem volt azonos Krisztus vérével, Isten akaratával, azt kimossa, kipucolja.
A bűnbocsánat után jön a megszentelés, s azután adja Krisztus Szelleme az életet a sejtjeidnek, a mindennapi gondolataidnak és tetteidnek az irányítását, vezetését, ami az örök életbe kapcsolódik bele. A hétköznapod legkisebb tevékenysége, perce is kapcsolódik az örök élethez. Nem fogsz örökké a testedben élni, de a tested és a lelked működése az örök élet alá van rendelve, a te életed be van illesztve Krisztusba, a te életed az Élettel egyre inkább azonos lesz és egyre inkább krisztusi leszel.
„Ha valaki Izráel házából ökröt, vagy bárányt, vagy kecskét öl le a táborban, vagy a ki öl a táboron kivül, És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy áldozattal járuljon az Úrhoz, az Úrnak hajléka előtt: vérontásul tulajdoníttassék az annak az embernek; vért ontott, töröltessék ki azért az ilyen ember az ő népe közűl”. Ebben található, hogy miért van a véresáldozat megkülönböztetve az öldökléstől, mert mi ölni is tudunk: megölünk, kiontjuk a vérét, élettelenné tesszük. Ha te tetted, akkor te Istent játszottál, ítéltél. Ha bármit testi, lelki, szellemi értelemben megölsz, azt Isten helyett teszed. Ebben rejtetten ott van, hogy mindenben Krisztus uralma alatt, Isten akaratában legyetek, mert ha valamit elutasítasz, megölsz, s azt nem vitted oda Isten elé, hogy írja alá, hogy ez az Ő akaratával egyezik, akkor azt te megölted, s gyilkosa vagy az érzelmeidnek, tetteidnek, a másik embernek, a szolgálatoknak... Megölhetünk embereket úgy, hogy nem lett volna szabad! Lehet, hogy azt mondom, hogy ilyen, vagy olyan egy katolikus, de nem mondhatok ítéletet felette és nem ölhetem meg lélekben, szellemben! Odamehetek Isten elé, hogy legszívesebben még látni sem szeretném, de itt van előtted, és majd Ő az, aki elveszi tőle a testi vagy a lelki lehetőségét, Ő az egyedüli jogosult bíró, Ő az egyedüli Isten! Mi ítélők vagyunk, s öldökölni tudunk a szavainkkal, gondolatainkkal, a prédikációinkkal, az internetes dolgainkkal, a másik megbélyegzésével, vádlásával, minősítésével... lehet, hogy igazad van, de tedd oda Isten elé, hogy Istenem, itt van, én nem szeretnék vele kapcsolatba lenni, de te tudod, hogy mi a szándékod! Azzal az emberrel nem szeretnék még egy fedél alatt sem lenni, Uram, én megölném, de inkább Teeléd teszem, legyen ott áldozatként, mert ha meg kell szűnni egy kapcsolatomnak, egy gondolatomnak, arra csak Te rakhatod rá a pecsétet, hogy vége. Mi nem mondhatjuk ki semmire sem azt, hogy „vége”, nem ölhetünk a szavainkkal, szentenciáinkkal, tanításainkkal, véleményeinkkel! Minden egyes véleményünket tegyük oda Isten elé, hogy „Uram, ebben az emberben más vér van, Tied a vér, Tied az élet, de ez az élet halott”, s lehet, hogy amikor odateszem Isten elé, abban a pillanatban teszi élővé, s megmenti, megszabadítja és kicseréli azt az életet, szellemiséget, ami őt vezeti és irányítja. Nincs jogunk ítélni! Minden egyes véres áldozatnál semmi mást nem teszünk, mint hogy odatesszük Isten elé, elfogadjuk Isten saját szuverénitását, hogy egyedül Ő jogos, egyedül Övé minden, amit Ő adott (s ebben benne van minden, a saját életem és a másik ember élete is). Ha a másik az Övé, akkor én ahhoz nem nyúlhatok hozzá! Nem ítélhetem meg és nem gyilkolhatom meg Isten egyik teremtményét sem, csak ha Ő elveszi az életét, ha Ő elfogadja azt a véres áldozatot, akkor ehetek belőle, mint a papok egykor.
A megerősített és megújított szövetség az Isten és ember közötti békeszövetség jele, s az ember a véresáldozat által elfogadja azt, hogy Istentől függ, Ő az élet birtokosa, s a véresáldozatot Neki felajánlja, hogy „Itt van Uram, megöltem egy ökröt, mert szeretnék enni belőle, de először odaviszem Tehozzád: elfogadod? Ha elfogadod, akkor adjál belőle részt nekem, hogy ehessek belőle.” Mindennel így kell élnem, minden Istené és mindent Isten adott! Amit Isten adott, ha megölöm, mert meg akarom enni (később a választott népnek meg is adja Isten ezt a lehetőséget), oda kell vinni Elé: „Uram, a Tied volt”, és ha Ő azt mondja, hogy ehetsz belőle, akkor ehetsz belőle, mégha a táboron kívül, a hétköznapokban is vannak örömeid, vannak olyanok, amit szeretnél enni, azt is oda kell tenned Isten elé, Beethoven zenéjétől kezdve a kirándulásig bármit, s majd Ő megmondja, hogy kirándulhatsz-e, vagy lesz-e időd zenét hallgatni, s hogy elfogadja azt, hogy te is kapjál abból, amit Ő adott ennek a világnak. Ő mondja meg, hogy mi az, ami Tőle van, és ne te mondd meg, hogy mi van Istentől, mert ha te ítélsz, akkor te istenkedsz Isten helyett! (A bálvány és az Örökkévaló Isten között óriási különbség van!) Hányszor, de hányszor teszünk ítéletet, ölünk... Tudod, hogy minden Istené? Ő az Élet és Ő az élet adója! Nem lehetsz mártír, önsanyargató és a saját magad életéből semmit nem szüntethetsz meg (még eutanázia sincs a világon)! Az életet Isten adja, neked vissza kell adnod és oda kell tenned, hogy Tőle kaptad, s majd Ő dönt felőle minden szinten. Hányszor, de hányszor azt hisszük, hogy a vérünket és az életünket adjuk, de megkérdezted a vér és az élet adójától, hogy szabad-e? Ugyanúgy kicsi dolgokban is, amit meg kell élned: feláldozod ezt-azt, csak nem Isten oltárára viszed, hanem egy másik oltárra! Vajon tényleg szabad volt azt feláldoznod, mert ha nem, akkor törvényellenesen cselekedtél! Isten mondja meg, hogy mi az, amit megölhetsz az érzelmeidben, az idődben, a pénzedben... s ne te akarjál Istentől pecsétet kérni, szinte kizsarolva, hogy feláldoztad az életedet egy hamis szolgálattal, amit senki sem kért (s gyümölcse sincs, csak te örülsz neki, meg néhány humanista)! Hányszor, de hányszor mártírt játszunk és feláldozzuk az életünket és vérünket! Nincs jogod se elvenni más vérét, életét, és nincs jogod a sajátodat se megrövidíteni, megkisebbíteni, megszüntetni! Minden, amiben élet van, minden teremtmény Istené, s az élethez szükséges dolgokat is Ő adta, nem cselekedhetsz semmit Őnélküle!
Naponta kellene, hogy működjön az áldozat: „van egy kapcsolat, szeretnék abból enni”, „szeretném feleségül venni”, „szeretnék valamit tenni”, „szeretnék elmenni nyaralni” – odavivén saját akaratból a táboron kívül Elé, hogy azt élővé tegye. Mindent Isten kezébe kell tenni és megkérdezni mindig, hogy „elfogadod-e?”: Elfogadod-e ezeket a csendes napokat, Tőled van-e? Elfogadod-e a szolgálatot, Tőled van-e? De ott van a másik szándék is: megölöm, vért ontok – mert nem kérdeztem meg! S mindkettőnek van következménye, mert az egyik Isten ellen megy, a másik Isten akarata ellen megy, az egyik lehet a pusztába kiküldött, a másik a bűnbocsánatnak a kérdése.
Istené a vér és nem mi teszünk valamit a vérrel, nem eszköz a vér, hanem Isten általi lehetőség. Az életet nem mi adjuk, hogy azt pecsételje meg Isten, hanem Ő adja az életet lehetőségként, hogy azt elfogadhassuk. Nem mi szentelünk, hanem Ő szentel meg a vér által. Nem mi tisztítunk, hanem Ő tisztít meg a vére által. Ő az, aki tisztít, véd és győz! Ő az, aki mint a véráramban a vér, ami kinyomja a bacilusokat és kimossa a különböző fertőzéseket az emberi szervezetből. Nem mi használjuk, hanem Ő használja a saját erejét, Ő győz az életünkben! Ha odaadom a kiontott véremet, akkor Ő betölti az Ő vérével az életemet...
Ma olvastam a tiszaeszlári pernek egy újabb variációját: a zsidó tudós orvosok a tiszaeszlári lánykának a vérét vércserére használták, mert ők már tudták azt, hogy egy szifiliszes főúrnak hogy lehet elérni a gyógyulását, tehát olyan vérátömlesztést csináltak a kislány vérével, hogy a főúr megmaradt, a szívész elment, és a lányka meghalt. Szomorúság, hogy ma még ilyet írnak, de ennek ellenére nekünk lehet vércserénk, amikor a mi életakaratunkat, elképzeléseinket az Ő vére, az örök élet kimossa, és minden fertőzéstől meggyógyítja, megtisztítja, és egy bizonyos védelmet ad, hiszen ez a tiszta, friss vér, Krisztus vére, hatalmas védettség arra, hogy ne kapjunk meg kivülről semmi fertőzést és a belső fertőzéseink végképp megszűnjenek. Nem mi használjuk a vércserét, hanem Ő használja; nem mi adjuk be magunknak vagy másoknak, hanem Ő az, aki betölt a saját életével (Krisztus életével) és Ő az, aki valóban megszentel, egy új és örök életet ad, megvéd és megszabadít minden belső fertőzéstől, kórokozótól, salaktól. A vérnek ilyen feladata is van és Krisztus munkája az életünkben ilyen szolgálatot is végez Isten akaratából az ember életében. Belülről tisztít meg! Az Ő váltságáldozata erről szól: vér nélkül nincs bűnbocsánat, nincs tisztulás, nincs győzelem és nincs prevenció (megelőzés)! Nincs Krisztus nélkül élet! Erről az áldozatról szól Húsvét, a vérnek az áldozatáról. A vérnek különösen fontos üzenete van a Bibliában is, a vér hordozza az életet! Na, de melyik életet hordozza? Ezt a földit? Egy más szellemiséget, vagy azt az életet, ami Krisztus? Nem mindegy! Erre Isten tud választ adni, amikor odamegyek Elé, hogy „itt vagyok”, s azt a vért, azt az életet, ami bennem van, odateszem Elé. Amit odateszek Elé, azt vagy elfogadja és azt mondja, hogy „ez Tőlem van, a földi életednek az a része, amit megélsz itt a földön” vagy Ő az, aki azt mondja, hogy „helyette mást adok, ettől megszabadítalak, megtisztítalak, megváltalak, újjá teszlek...”. A Húsvéti győzelem, a vér győzelme, az Áldozat győzelme, ami megadta az örök élet lehetőségét az emberiségnek.
Van bűnért való áldozat, a saját és a népért, az egyik véres, a másik vissza a feladónak, mert csak tiszta áldozat tudja a te bűnös életedet megváltoztatni, s ezen a földön csak egy tiszta volt! Az én és a te életedet csak egy áldozat tudja megváltoztatni! Azt ott a Golgota előtt le kell tenned, hogy az Övét, mint áldozatot, vért és életet, az örök élet bizonyságát is megkaphasd, ami folyamatosan elindít azon a szabadításon, megtisztuláson, megszentelődésen, ami Isten terve, hogy teljes vércserében legyen részed, hogy az elhaló földi életed uralma alá kerüljön az öröknek, és amikor elfogy a földi életed, akkor is az örök megmaradhasson. Vér nélkül, Krisztus váltságműve nélkül nincs bűnbocsánat. Rengeteg tévtanítás a vért biológiai valóságnak tekinti, és a miséken (protestáns miséken is) felmutatják a bort, és azt vérré változtatják, ahol Krisztus vére Istené – ez varázslás! Az a vér, ami Krisztus vére, az az élet, amit Isten adhat neked, az Úrvacsora, az emlékezés az utolsó vacsora felemelt poharára, értsük meg, hogy csak emlékezés arra a váltságműre, arra a helyettesítő áldozatra, hogy Ő halt meg helyettem, érettem! Ő volt a bűnáldozatnál a helyettesítő, egyszer és mindenkori és mindenkire szóló áldozat. Nem naponkénti vérontás, naponként megfeszíteni Krisztust, naponkénti feltámadás: Ő egyszer tette meg, s rád is ugyanez vonatkozik, egyszer, de tedd meg, tedd oda az oltárra a véred, hogy „itt vagyok, ez az élet továbbá a Tied”! A vér az élet hordozója, egy új szellemiség, Krisztus Szelleme tölt be és jut el minden egyes porcikádhoz, az életed minden helyzetéhez és a lényed minden apró részébe és atomjába is. Élővé teszi az elhalt dolgokat, feléleszti a szunnyadó, pangó dolgokat, kiűzi, kifertőtleníti a régi dolgokat, amit a saját akaratod vagy más akarata, mint véráramot, beléd rakott. Kitisztít, megtisztít, mássá tesz!
Hadd legyen ez a Húsvét üzenete is, mikor a zsidóságnál is ez a hetiszakasz a zsidó Peszach előtt két nappal, legyen ez most a Húsvét keresztény vonalának is az üzenete: vér nélkül nincs bűnbocsánat, a bűnnek a következménye pedig a halál. Ha nincs ott az ajtóban Krisztus előtt, Isten előtt, Krisztusban nincs lerakva az életed, akkor az halál, ami lehet vallásos, miközben ott tartózkodhatsz az udvarban, a népben, de ha nem teszed le az életedet, akkor az halál! Éled a földi életedet és az örök rendtartású és Isten akarata szerinti örök Élet nem a tied. Ez egy tény, egy áldozati rend.
Odaadtad-e az életedet? Ott voltál-e Isten előtt? Odaadtad a Főpapnak, Krisztusnak az életedet, hogy Krisztus vérét kaphasd vissza Isten akaratából, hiszen Ő áldozott Önmagáért és az egész világért. Ennek a találkozásnak azonban van egy előzménye, hiszen Ő akar látogatni és eljönni, s a mai nap a zsidóságnál az utolsó előtti nap, amikor mindent ki kell takarítani, az utolsó kovászos darabocskát és morzsát is össze kell szedni a lakásból. A zsidó családoknál a holnapi napon van egy házi szertartás, amikor is a felnőttek eldugnak becsomagolva tíz kenyérdarabkát, és elővévén egy gyertyát, az asztal alatt és mindenhol keresi ezt az eldugott kovászost a család. Krisztus Testének a közösségi feladata lenne, úgy, mint egy családban is, hogy megkeressük a kovászost, azt, ami beleesik valamibe, amit megrohaszt, megerjeszt. A Vele való találkozás előtt tisztítani kell, s még egy csendes nap előtt is tisztítani kell: a gyertya a szülők kezében, miközben a gyerekek viháncolva, jókedvűen keresik az elrejtett dolgokat. Lehet így, gyerekes módon is tanítani a gyerekeket, de Isten általuk is hadd tanítson bennünket: menj haza, mielőtt találkoznál, találkoznánk Vele és keresd ott belül, hogy hol van egy elrejtett, megoldatlan, rohasztó kovászos-ecetes darab, ami benned, vagy másban erjesztést okozhat, s mindaz, ami benned folyamatosan erjesztést okoz, ami az édeset savanyúvá teszi, a borból ecetet, és elkezd rohadni, kelni. Szép ez a játékos tanítás, ami nagyon komoly dolog, mielőtt találkozunk Vele – mert Ő jön, Ő akar veled találkozni és Ő szólít meg: tedd tisztává az életedet! Tedd tisztává az internetet, hogy „hány embert megöltem... bocsánat Istenem”, tedd mindezt egyenként Elé. Ezt azért mondom, mert én is tettem tegnap néhány kardvágást (leírtam embereket és egyebeket), s nem tettem Isten elé, hogy „Uram, látod milyen, odateszem Eléd, nem ölöm meg, mert nem tehetem, de Te ítéld meg” a vérére, a további életére, működésére, szolgálatára Istennek van jogosultsága. Sorba mondhatnám, hogy mi az, amit még ki kell tisztítani a különböző socialnetwork-on való szórakozásainkat, véleményezéseinket, élménymegosztásainkat – mennyi ítélet, önbíráskodás és vérontás van bennünk, ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy „Uram, már megint láttam valami rosszat, amit én megölnék, de csak akkor, ha Te erre engedélyt adsz”. Ha nincs engedélyed, akkor te vérengző bűnösként isten voltál és ítélkeztél... Hány, de hány ilyen apró kis morzsánk van? Jaj, ilyen ez az ember? Jaj, mit gondolnak? – a gondolataink kovászai ott vannak az agyunkban!
Egy közösségi, csendes napi, családi alkalomra amikor Ő jön, az első kérdése az, hogy kitakarítottál-e minden kovászt? Ez a Széder estének az első kérdése, amelyre bizonysággal kell választ adni. Kitakarítottál-e minden, de minden kovászt? Csak akkor ül le az asztalhoz, csak akkor fog veled beszélni a világ Ura, csak akkor fog szólni és csak akkor lesz ünneped az Úrvacsora, csak akkor lesz annak a Széder estének az emléke! De minden nap lehet Széder este, minden nap lehet ünnepelni és az egyiptomi váltságműre, Krisztus áldozatára emlékezni – hiszen az Úrvacsora bármikor lehet ilyen értelemben Széder este. De kitakarítottál? Különben hiába minden, te ott leszel, de Ő nem! Még van időd, zsidó módon még van negyvennyolc órád a földi értelembe vett zsidó Széder estére. Te tudod, hogy mikor fogsz találkozni, mikor várod az asztalodhoz a világ Urát, ahol Ő ül az asztalfőre, s meg fogja kérdezni, hogy kitakarítottál-e, mert csak akkor fog bejönni! A világ Urát csak kitakarított érzelmekkel és szívvel fogadhatom, és ennek a gyertyának a fénye nem más, mint Isten Igéje. Oda tudsz-e állni most Isten elé, hogy „szeretnék Veled találkozni, és a Szent Szellem által, a Te Igéd által vizsgálj meg, hogy van-e még valami rejtett dolog az életemben”, hogy tiszta legyen a Vele való találkozás, az Úrvacsora, a Széder este, amit zsidóként meg kell élned. Ámos 9:7-11 „Nem olyanok vagytok-é ti előttem, oh Izráel fiai, mint a Kusiták fiai?! ezt mondja az Úr. Nem én hoztam-é ki Izráelt Égyiptom földéről, és a Filiszteusokat Kaftorból, és a Siriabelieket Kirből?! Ímé, az Úr Isten szemmel tartja a bűnös országot, és eltörlöm azt a földnek színéről. Mindazáltal még sem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr! Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, a mint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem. Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bűnösei, a kik azt mondják: Nem ér el minket és nem jő reánk a veszedelem. Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.” „Nem olyanok vagytok-e, mint a négerek” – ezt a zsidóknak mondja Isten. Semmiben nem különbözöl! Nem olyan vagy, mint ez a világ? Egyetlenegy különbség az, hogy te az Én népem vagy! Ez a mi állapotunk, nagyon kevésben különbözünk e világtól, ugyanúgy bűnösök vagyunk. Itt a földön nem vagyunk a Mennyországban, csak érezzük és igéretünk van róla, de ugyanolyanok vagyunk, mint a többi ember, de a kegyelem alatt lévén, Istennek a szava nekünk is ugyanezt üzeni: ami bűnös, azt kitörlöm, de azon a napon, amikor megtörténik a szétválasztás, akkor az ítélet lesz. Amikor az egyikkel áldozat mutatódik be, a másik meg megy a pusztába, akkor „felemelem a Dávid leomlott sátorát és kijavítom repedéseit”. Majd ha a kereszténység és a zsidóság rádöbben arra, hogy semmiben nem vagyunk különbek, mert kivülről olyan szépen tudjuk mondani, hogy ez a kereszténység már húsz fillért sem ér, de van benne mégis valami, amit Isten meg akar menteni. Amikor ez az ítélet megtörténik, mikor Isten szembesíti az állapotával a világot, a zsidóságot és a kereszténységet, akkor jön egy nagy változás, Dávid leomlott sátrát felemeli. Oly sok tévtanítást hallottam Dávid sátráról, annyi Dávid sátora gyülekezet van – de nem erről szól a Biblia és az ígéret! Dávid sátra, az a Dávid király utódjának, örökösének, Jesua HaMassiah-nak az uralmát jelenti! Amikor Dávid sátrát felemelem, az arról szól, hogy beteljesedik az ígéretem, az, ami Dávidnak adatott, hogy nem múlik ki az ő utódai közül az uralom, és ennek az utolsó és végleges, befejező és örökké tartó utódja Jesua HaMassiah királysága. Majd akkor jön a Messiás, akkor fog hatalmasan uralkodni és akkor emeli föl a sátrát, mint uralmat, akkor lesz valós a trónja újra, ha ez az ítélet meglesz. Nem olyan vagy te, mint a négerek vagy magyarosan, mint a cigányok, mint a csövesek? Ugyanaz vagy, ugyanúgy elpártoltál Istentől, ugyanúgy csinálod a magad útját, ugyanúgy bűnös és rendezetlen vagy, ugyanúgy önhitt vagy, hogy „majd én...” és ma is érvényes Istennek azon ígérete, ami az Övéinek szól: megrázlak, de a földre nem esel. Meg fogod érezni azt a légüres teret, azt a bizonytalanságot, hogy a levegőben vagy, de Ő nem enged leesni, nem enged olyan mélyre, hogy azonosulj, vagy hogy lepottyanj. Izráel most is a levegőben van, se itt, se ott, de mikor Isten megítéli Izráel népét, az a helyére kerül. Megítéli a kereszténységet, a világ minden népét – hiszen felsorolja a többi népet is, hogy azok is ugyanolyanok, mint te, egy különbséggel, hogy téged nem enged leesni. Érzed, hogy a kegyelem míly hatalmas ígérete ez?
Ítélet – megtartalak – és uralkodni fogok fölötted. Vajon most hol vagyok, a nép melyik része vagyok? Az, amelyik önmagában bízik? Az, amelyik a saját erejéből akarja megoldani? Az, amelyik ítélet alatt, fegyver által hal meg? Olyan nagy az erőd, hogy nem tudod megvédeni az életedet? De sok önmegváltó kereszténytant ismerek... de sok önmegváltó embert ismerek! „Én tudom, hogy hogy kell csinálni” – keresztény farizeusként – „hatalmam van”, „kóser vagyok”. Istennek ma is az a szava, hogy nem vagy te kóser, nélkülem nem vagy az! Megtartalak, megrostállak, de nem hagylak leesni, s ezután jön ennek a rostálásnak az ígérete: Dávid sátrát felemelem.
Várd a rostálást, várd az ítéletet az életedben, várd azt, hogy megsemmisülj és talajtalanul a levegőben sújtalan legyél, és meg fogod látni Krisztus dicsőségét! Majd ha súlytalan lesz az életed és nem súlyosan beteg, vagy öntelt leszel, akkor Isten azt mondja, hogy most már nemcsak hogy meglátod Dávid sátrát, hanem magát a Királyt is! Ez Isten ígérete, ezért történt a golgotai váltságmű, ezért van lehetőségünk áldozatokat bemutatni, ezért van még lehetőségünk odatenni az életünket, a vér áldozatát. A vérért vért kapunk, az ócska emberi életünket le lehet cserélni az örök életre, és még a földi életünk is Krisztus szerinti békében és örömben telhet le. Ha mindez megtörténik, akkor már személyesen is megláthatod Dávid sátrának a felemelkedését, ami pedig annyit jelent, hogy Ő vigyáz rád, Ő gondoskodik rólad, s az Ő dicsőségét látod ott, ahol te vagy. Isten megítélő szeretete, megtartó kegyelme és Isten uralma az, ami Dávid sátrához visz, ami Krisztus uralma által neked örök boldogságot, békességet és biztonságot ad. Ez Peszach-nak is az ígérete, amit Isten a választott népnek adott Egyiptomban: kiviszlek, kivezetlek, megmentelek... Az egyiptomi kivonulás utolsó ígérete, a megváltás, a Golgotán teljesült be. A megváltás a bűn hatalmából, a Sátán hatalmából, csak vér által, tiszta áldozat által történhetett. Ha te áldozol, az nem tiszta, a te szándékod, önmegváltásod mocskos és semmi, te semmit sem tudsz magadért tenni! Ő mindent megtett teérted! Krisztus az egyetlen tiszta áldozat! Te ne próbálj áldozni, neked egyetlenegy áldozatod van, önmagad, hogy meghaljál és egy újat kapjál önmagad helyett. Ez egy örök áldozat, nem helyettesítő áldozat: megszűnés életre! Az életet adó áldozat, nem más, mint véráldozat. A bűn a véráldozattal szűntehető meg, bűnben élni pedig maga a halál. Isten ebből a bűnös világból akar kimenteni, az egyszeri tiszta váltságáldozattal, helyettesítő áldozatával.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |