Orbán Béla:

 

Ne sirasd a világ Urát!

Lukács 23:26-31;

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán

2014. április 16.

 

Nagyhéten vagyunk, Húsvét előtt, és ennek a Húsvét előtti nagyhét szerdáján, amikor együtt vagyunk, most tényleg újszövetségi részt veszek elő, mégpedig a Lukács evangéliumának a 23. fejezetének a 26. versétől. Természetesen a Nagyhéten időszerű beszélni a Húsvétról, a keresztfai váltságműről, magának Krisztusnak a szenvedéséről, fájdalmának az útjáról, a Golgotára tartó útjáról. Még nem a Húsvétról, magának a húsvéti csodának a beteljesedéséig tartó útjáról, a fájdalomról szeretnék beszélni, és a 26. verstől olvasom: „Mikor azért elvivék őt, egy Cirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, akik gyászolák és siraták őt. Jézus pedig hozzájuk fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. Mert íme jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és amely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fán ezt művelik, mi esik a száraz fán?”

 

Ezt a Nagyheti Igét hadd vegyem elő. Meg kell mondanom, hogy Nagyhétnek a következő forgatagában és szokásaiban, egy kicsit azért dühös vagyok. A tegnapi napon igazából megkaptam azt, hogy én keresztény gyűlölő vagyok, és keresztény gyilkos vagyok, és mindenféle ilyesmit megkaptam. Nem tehetek mást! Újra csak bírálnom kell, és más emberek miatt, pontosan azokkal a szavakkal, hogy „ne sírjatok!” Pontosan azokkal a szavakkal. Pontosan, ahogy a Mester a jóformán utolsó szavaiban, más emberekhez szóló konkrét üzenetében azt volt: „Jézus pedig hozzájuk fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam”. Ez pedig nagyon aktuális. Nem akarom minősíteni, nem akarom fölboncolni a keresztény Nagyhetet, de jó lenne kicsit belemélyedni. A keresztút hamarosan előfordul, és a Kálváriára mennek. A Kálvária a Golgotának a latin neve. A keresztútnak meg vannak ájtatosságai a Kálvária dombon, ott vannak a kis kuckók, mind a 14. Ti nem is messze laktok Kálváriától, Budakeszi mellett. Gyerekkoromban nagyon sokat mentem. Megmondom őszintén, azért szerettem odamenni, mert sok szentjánosbogár volt. Hogy miért szentjánosbogár, azt nem tudom, hogy miért pont az? Nem ide tartozik. Nekem is voltak ilyen élményeim. Néztem a Kálváriai kis stációkat, és bizony 14 stáció azért úgy engem is megfogott. Volt, amikor megfogott a Nagypéntek is, mert végigmentünk ezen a keresztúton, protestáns szinten is. Nyomtam az orgonát és akkor mindig énekeltünk, sírtunk. Volt passió, keresztút, emlékezés, mindenféle –bocsánat- nyavalygás. Amikor előveszem az egész keresztúti ájtatosságot, a különböző stációkkal és a kálváriával, meg kell mondanom, hogy ez borzalmas hazugság. Borzalmas! Nem kell megijedni! A 14 stációban, ami a keresztúton van, csak ilyen van benne, hogy háromszor elesik a kereszt alatt. Megnéztem a Bibliát, hát úgy tűnik, hogy nem is vitte. Úgy tűnik. Egyik helyzetben, János evangéliumánál, ott az van, hogy átvette, fölvette cirénei Simon a keresztet, ott mintha az lenne, hogy átvette. De egyszer nem láttam, hogy leesett volna. Na, jó, ez három, maradt 11. Aztán jön a Veronika kendője. A feleségemet kérdeztem, ismer-e valami Veronikát, mert én nem. A Bibliát azért olvasgattam, de Veronikát nem találtam, és a név is gyanús nekem, mert nem egészen biblikus név. Nincsen Veronika, így keszkenője sincsen, amivel letörölte. Most Mariska néni, bocsánat Mária is, az édesanya, hát nemigen beszélt a fiacskával, vigasztalta, meg törölte a homlokát, meg egyéb. Hát aztán… aztán hagyjuk az egészet!

 

Miért van ez, ez e kérdés, és miért áltatják a kereszténységet ezekkel a stációkkal, melyek közül kapásból 5 nem igaz? A többi se nagyon, de maradjunk az ötnél. Miért? Nagyon egyszerű! Az, amit akármelyik gyülekezetben megélünk: a krisztológiát antropológiává tették. Az, hogy Krisztus ismerete nem más, mint emberismeret. Az, hogy mi történik a kereszthez vezető úton, az gyakorlatilag arról szól, hogy „sajnáljátok a világ Urát! Sajnáljátok!” Humanizmus! De doszt! A hellenizmusnak az egészen motivált, és mocskos ága, bocsánat! Itt vagyunk Húsvétkor, és egy csomó félrevezetett ember arra emlékszik, ami nem történt meg, arra emlékszik, ami nem volt. Az elesettet emelik föl, Aki sose esett el. Azt sajnálják, Aki a világot sajnálja! És nem ismerik ezt a bibliai részt sem: „Ne engem sirassatok!” Vajon miért nem szólalnak meg a szószékekről, hogy Krisztusnak a szavai: „ne sírjatok énrajtam, hanem magatokon sírjatok”. Ez a kérdés! Ne sírjatok! Nem kell itt fekete lepel Nagypénteken. Fekete lepel rajtad van, a hullán. Amikor itt elhangzik az a szó, ahogy el is magyarázza a Mester, hogy ha a zöldellő fával ezt teszik, akkor a száraz fával mit csinálnak? Ez máról is szól ám! Amikor azzal a sarjjal, a tőről kihajtott Krisztussal azt teszik, az élő fával, Ővele, akkor a száraz fával mi van? Amikor valóban, ma is Krisztust megfeszítik, pontosan ilyen siratásokkal, pontosan, hogy Jézust tesznek a Krisztusból! A kettő nem egy! Bizony nem! Bizony szétválasztják. Nem azt mondják, „a Szabadító, Aki Király lesz és lett akkor”, hanem van Jézus, akit sajnálni kell. Az embert sajnálja az ember. Megölik a zöldellő fát, megölik Krisztus uralmát! Meg! Antikrisztusi szinten lekicsinylik az Ő isteni mivoltát! Ezt tesszük most. Ez a 2000 éves hagyomány. Sajnáld az embert, ember! És valahol Krisztust megöltük. Beszélünk Jézusról, aki ott megy, az ember, de Krisztusról már nem beszélünk. Itt pedig a krisztusi időkről szól. Arról az időről szól, ami akár a Jelenések könyvében is ott van, hogy lesz egy ítélet ideje. Akkor mi lesz? Azon sírjál!

 

De inkább én mást mondanék erre, hogy amikor a zöldellő fán ezt teszik, mi esik a száraz fán? Amikor ma Krisztus evangéliumát ölik, akkor mi van az elszáradt vallásos emberekkel? Akkor hogy működik a Sátán ereje? Amikor támadják Krisztus Testét, támadják a választott népet, támadják mindazt, ami Isten terve, akarata? Ami Krisztusé, hiszen Isten terve eleve Krisztusé, mert Ő kapott minden hatalmat, a tervnek, akaratnak, és ígéretnek, Isten Igéjének a beteljesítésének, hiszen Ő maga az Ige. Akkor mi van azzal, aki élettelen? Mi van azzal a sok keresztény élettelen gyülekezettel, aki éppen most siratósdit játszik? Mi van akkor? Őket sirassuk. Rajtuk kell sírni. „Asszonyok, ne engem sirassatok!” Ott voltak férfiak, és nők is. Nem véletlenül mondja ezt, és ebben semmi férfi sovinizmus nincsen, itt nem kell érzelgősködni. Itt konkrétumok vannak. Aki érzelmi keresztény, az most nagypéntekezik. Aki férfi, azt mondja „hú! Megölték! Képesek voltak!” Nem a zsidók, nem a rómaiak, hanem együtt. Hiszen a feliraton ott fönt, nem csak egy nyelven volt kiírva, hogy Ő a zsidók királya, ha gúnyosan is.

 

Ha akkor megtörtént a Golgotán ez, akkor mi lesz, hogy ha száraz a fa? Elmondom a száraz fánál, lehet, hogy nem biblikus, lehet, hogy az én gondolatom: Mi van, ha megölik az élőt? Akkor mit tesznek a kereszttel, a száraz fával? A Kereszt nem az, amit csináltak belőle. A Kereszt nem más, mint a bűn. Azt emberek ácsolták. Emberek akarata készítette, az hordozta. Azt hordozod te is. Amikor a kereszthordozásról van szó, akkor más ácsolta bűn van rajta, és saját magad bűneinek a terhe van rajta. A te bűneidre vagy fölszögezve. A te bűneid vittek halálra, hogy legyen új életed, hogy meg legyél feszítve, hogy Krisztussal azonos vagy. Akkor mi van most? A száraz fát is már irtják. Nem kell ide kegyelem! Nem kell itt Törvény! Nem kell itt bűntudat! Ez pedig a száraz fának a kiirtása. Ez pedig a keresztnek a semmibevétele! „Halleluja, keresztény vagyok, és akkor így bebukfencezek a Golgotára! Lájtosan, szépen, hallelujázva!” Nem kell ide kereszt! A száraz fát vágják ki, a keresztet vágják ki, naponta! Nincs itt bűn, van tolerancia! Nincs itt bűn, mindig csak kegyelem van. Nincs itt bűn, mert nincsen Törvény! Na, ez a száraz fa! Ha Krisztust kivágják, a következő lépés, hogy kivágják a Törvényt is. Hiszen akkor minek? Ha nincsen király, akkor nincsen törvény, nem kell. Akkor csak sétálunk, felvonulunk. Ilyen felvonulás, olyan felvonulás, ilyen hallelujah! Karneválozunk a Golgotánál! Megsiratjuk a jézuskát, elmegyünk karneválozni. Oda föl a dombtetőre, és onnan minden szép, és minden jó! A száraz fa! Lehet, hogy tényleg, a saját gondolatom, de lehet ez a száraz fa, az élettelen életekkel mit csinál ez a világ? Simán kivágja! Simán föltüzeli, fölhasználja, földarabolja, akármit csinál. De a másik száraz fa, az a Kereszt fája. Az, ami a bűn. A Kereszt a bűn jelképe. Onnan jön a megváltás. Bűn nélkül nem lenne megváltás. Bűn nélkül nem lenne. Törvény nélkül nincs bűn. Kicsit hasonlatos a rézkígyóhoz is a Kereszt. Nézz oda! Nézz oda a keresztre, és ne dicsekedjél, mi lóg a nyakadban! Ne azzal dicsekedjél, hogy ide tartozok, kereszttel a nyakadban, hanem legyen egy olyan kereszt, amely valóban a feltámadásra utal! De a bűnöm miatt halt meg!

 

A Kereszt legyen a bűnnek a jelképe. Mindig is az, mert azt a bűnt cipelni kell. Azt a keresztet cipelni kellett. Nem a Mester csinálta, azt te, ő, mi és így tovább. Azt mi raktuk. Terád én raktam, te énrám, meg én vettem föl, én ácsoltam. Neked is, magamnak is. A bűnök ácsolása, a kereszt ácsolása, hogy meg akarlak ölni, vagy önmagamat megölöm a bűn által, hiszen a bűn zsoldja a halál. A Kereszt a bűn! Amikor gyerek voltam, vagy jóval fiatalabb, akkor nagyon is mosolyogtunk, amikor jött a katolikus, és a kereszten ott volt a krisztus, a medálon. Akkor büszkén mondtuk: „ez katolikus. A mi Krisztusunk már nincs a kereszten!” Nagyon jó volt ez. Kicsit mosolyogtató, kicsit vallásos öntudat volt, de vegyük komolyan ezt az üzenetet, hogy a bűn egyedül ott áll, mert feltámadott! Mindig nézz föl! A Kereszt bűnt jelent. A bűn jelképe. Ne dicsekedj vele! Dicsekedj a Feltámadottal, és valamit tenni kellene, hogy a bűnt ne irtsák ki azzal, hogy nincs bűn. Ezt ne tegyék, mert az egész Golgota, mint olyan, annyi! Az egész váltságmű nem ér semmit! Tudom, ezért most megköveznének sokan. Értsd meg! A bűn jelképe a kereszt! A bűn miatt lett váltság érettünk. Így lett a halálból élet. Azért mégis megkérdezem: Te mit ácsoltál magadnak? Ugye jó cipelni? Ugye? Jó cipelni. Mit ácsoltál másnak? Ott görnyed. Te raktad rá a keresztet! Te vetted föl a keresztet. No, ne sajnáld magadat, hogy a „Már keresztem vállra vettem” című éneket énekled! Hanem sírjál. A bűnöd terhe alatt vagy. Már macskások a lábaid, már roskadozol. A keresztet te tetted. A keresztet te raktad össze. A keresztet neked kell vinni, Simon! Neked. Úgy, ahogy arra jött cirénei Simon. Ő följött ünnepelni, jött Észak-Afrikából ünnepelni Jeruzsálembe.

 

Ez a története Simeonnak. Kicsit visszafele jött, nem ünnepelni kell. Itt a kereszt, te viszed, te. Azt hiszem, hogy ennek a Húsvétnak is számunkra egy üzenete: nem Ő viszi a keresztet, neked kell vinni a keresztet. Neked kell fölvinni, Ő meghalt érted a kereszten. Ő a te bűneid miatt halt meg valóban. Teérted halt meg, de a kereszt a tiéd! Ember! Azokat a gerendákat te csináltad! Azt a súlyt te terhelted másra, önmagadra, és a te bűnödön Ő mutatta meg, hogy van megváltás. Azon a kereszten a te bűnöd által lett Isten ígérete, mert Isten azt ígérte, hogy megváltalak, és ígért egy örök mennyországot. Ott a Kereszten találkozott Isten ígérete és a te bűnöd. Ott találkozott, de neked kell cipelni. Lehet, hogy ünnepelni mész föl, mint cirénei Simon: „Jöttem, Peszach van”. És akkor szépen szólnak a katonák: „Vedd már föl, légy szíves, jó? Most!” Azt hiszem, ez az igazi húsvéti üzenet: Fogd meg azt a keresztet! Mindegy ki csinálta, Ádámtól kezdve. A keresztet, amit cipelsz, azt Ádámtól kaptad. Az első buli az övé volt. Aztán raktál te is hozzá egy darabot, egy szálkát, ő is tett, te meg roskadozol. Ádámtól a Keresztig, folyamatosan épül a kereszt. Ácsoljuk! Magunknak, másnak. Azt hiszem, most szólal meg: Ne Engem sajnálj, hanem magadat! Nézz magadra! Mert lesz egy idő, amikor már nem lesz kereszt! De lesz ítélet! Amikor nem lesz már bűn, mert minden szabad! Más törvény lesz, más király lesz, más ország lesz, új világ lesz, új rend lesz, ahogy akarod. És, hogyha ez a világ képes a világ Királyát, minden hatalom birtokosát, Őneki a testét, földi mibenlétét, a jézusi mivoltát megölni, akkor a holt fát, a bűnöket is meg fogja ölni. A király meggyilkolása után a törvényeket is képes, akarja, hogy megszűnjenek. Függetlenül attól, hogy a Király él, és a Törvény is él. A Király él, a Törvényét nem lehet megölni. A Király és a Törvény együtt, az ítélet. Azon sírjál! Ezt üzeni az ottani nőknek és a férfiaknak. Azon sírjál! Hogy ha nem lesz Törvény, akkor is lesz ítélet! Ha nem lesz Törvény, akkor nem lesz Golgota, és ha nem lesz bűn, akkor névtelen a Golgota, egész váltságműve. Akkor tényleg a pogányoknak bolondság lesz! Ha megtették ezt Húsvétkor, akkor ott, akkor ma a Törvény irtása következik. A száraz fáé. Nem lesz bűn. Letörlik. Lesz Golgota Kereszt nélkül. Kereszt nélkül pedig nincsen Krisztus váltságműve.

 

Úgy gondolom, hogy ez az ünnepelgetés, ez az ön- és mást sajnáló, Krisztust emberré tevő akarata merő hazugsággal megtűzdelve, nagyon veszélyes! Nem sajnálni kell a világ Urát, hanem magasra emelni a Keresztet! Bűnös ez a világ! Magasra emelni a saját bűnömet: Uram, ezt cipeltem, itt van! És elfogadom, hogy meghaltál érte, az én keresztemért. Az én keresztemen meghaltál. Talán ezt kellene megélnünk minden vallásos hazugság, színjáték és minden ökörség ellenére. Mert ez a Veronika kendője, meg aggódó mamika, meg a világ Ura háromszor elesik. Miért pont háromszor? Nem tudom. Szépen hangzik, a szentháromság, nem tudom, mivel hozták össze. Lehet, hogy tudattalan vagyok. 14 stáció, és annak a többsége meg sem történt. Ott állunk a kis sátraknál, s a meg nem történt dolgoknál sírunk, jaj, szegény! Adja Isten, hogy Ő szóljon vissza: „te vagy a szegény! Ne engem sirass, sirasd magadat! Sirasd magadat, mert Golgota van, de nincs rajta kereszt. Van egy utad, mész valahova, de nincs bűn, nincs Törvény, akkor nem lesz Kegyelem és megváltás sem.” Vallásos turné oda föl. Ugyanolyan vallásos, mint egykor a Pálmák vasárnapja, egészen más lett, mint ami most. Ünnepelgetnek. Egészen más lett. Ez se különb különösebben, mint az akkori, de én úgy gondolom, nagyon komolyan kellene venni, és állok elébe, kimondom: a Kereszt a bűn. A Kereszt a bűnnek a jelképe. Te ácsoltad.

 

Egyébként az egész keresztcipelésnél azért a helyi szokásokat is ismerni kellene. Hiszen annak idején a kivégzésnek ezen formája egyrészt zsidó nem lehetett. A másik pedig az, hogy úgy csinálták, teljesen tervszerűen: az áldozat előtt ment az ítélet, az a tábla: Íme, a zsidók királya! Ez volt a felvezető. Ezt vitte a kivégzést vezénylő csapatkapitány, nevezetesen a római katonaságnak, vagy a Templomőrségnek a vezetője. A kivégzésre, az ítéletre ítélt ember, vitte a keresztnek a felső részét csak. Mire odaért, addigra már állt az oszlop. Csak azt akarom mondani, hogy ilyen kis súly alatt nem sűrűn esett Ő össze. Úgyhogy messze hazugságok azok a keresztek, és azok a rajzok, azok a festmények. Az elő volt készítve már. Nem úgy volt, hogy na, akkor most, ad hoc, az tervszerű pontosságot tartott. Addig, míg fölment az áldozat, addig ott már szépen állt a kereszt főoszlopa. Ő csak azt, amire feszítették, azt vitte magával. Előtte ott volt a vádbeszéd: „Íme… közhírré tétetik”. Én úgy gondolom, ez ma is ugyanígy működik. Nem csak a hazugság, hogy háromszor esett el ilyen súly alatt, nem csak a félremagyarázás kommunistává, antropológiává téve magát a keresztfa történetét, Krisztus ismeretét. Nem úgy történt, de mégis úgy történt. A kereszt Krisztus halála előtt a helyén volt. A te bűnöd előtte történt, mint a kegyelem. És Ő látja, hogy te fölvitted-e már a bűnt. Ott áll-e a kereszt?

 

Úgy gondolom, hogy ez a húsvéti kis változás az életünkben is változásokat okozhat, ha nem azt a földi Jézust siratjuk, hanem azt az embert siratjuk, aki mi vagyunk. Aki bár a Jézust megfeszítette, de a Krisztust nem tudta, mert ebben benne van az a fájdalom, hogy hányszor, de hányszor megfeszítettük a szabadulás lehetőségét. Pedig a szabadulás egyben odavezetett volna a feltámadott Krisztus uralmához. Nem értik sokszor, hogy a Golgotán ki halt meg. Ki halt meg? Mert ha az, akit sirattak, mert elesett, meg törölgette a Veronika a kendőjével, úgy a 12. századtól, ezt hozzá teszem, mert előtte még az sem volt. 12. századig az a Jézus várta a törlőrongyot feltehetően. Nem akarok viccelni, de ez sajnos így néz ki. De most hivatalosan mindenki megy „Veronika kendőzni”. Kis késések, kis problémák vannak, de ez ne zavarjon senkit.

 

Úgy gondolom, valóban komolyan kellene venni ezt a történetet, és a hazugságokat ki kell irtani. Nem sajnálom azt a Jézust, aki ember volt. Ő pontosan megmutatta, hogy ami emberi, testi, annak meg kell halni. Akkor lett Isten igazsága, és Isten akarata valóság, amikor Krisztusivá válik. Ez az emberiség nem Krisztust ölte meg, hanem Krisztus jézusi, földi testét ölte meg, de a Szellemét soha. Azt pedig, ha nem ölte meg, akkor miért sajnálkozik? Ő már Krisztus szavaival szólt, majd ha a száraz fát is kivágják, akkor lehet sajnálkozni. Ő már tudta. Ez az igazi prófécia és előremutatás. Ő tudta, hogy a Kereszt semmivé lesz. Eljön az az idő. Lesz helyette jézuskázás, lesz helyette nagypéntekezés, sok minden lesz, de a kereszt, a száraz fa, azt kiirtották. Sok helyen kiirtották. Ezt a kort éljük, amikor a Keresztnek már nincs semmi, de semmi becsülete. Van felvonulás, sajnáljuk szegény Jézust, és valahogy a Golgota, maga a váltságmű úgy elszürkült, hogy semmi. Esetleg beszélünk róla. Ezért kell sírni. Nem azért, Aki a világ Ura. Önmagunkért kell sírni, hogy mennyi, de mennyi keresztet ácsoltunk, másoknak, magunknak, és önmagunkért kell sírnunk, hogy hányszor öltük meg azt, ami élő volt, Krisztus akaratát. Hányszor, de hányszor mi magunk dobáltuk ki a Törvényt, a száraz fát. A száraz fának a kidobása, az egyben az élet kidobása is, a kegyelemnek a kidobása.

 

Számunkra ennyi legyen most, ennyi adatott most, a nagyhét közepén. Hamarosan a harangok Rómába mennek, maradjanak is ott. Hamarosan kezdődik a sajnálkozás, és ma is azt mondom, örülj! Mert aki leteszi azt a száraz fát, elteszi azt a keresztet, azért sokkal könnyebb lesz az élete. Sokkal. Azt a keresztet, amit valaki rád rakott, ha krisztusi az életed, még te is leveheted. Másról. Tudod, milyen nehéz egy szolgálat, ha valaki rád teszi a bűnét? Segíts levenni! Ezer formája van. Ha valakin ott a teher, segíts levenni. Nem humanista módon, szó se róla! A bűnt szüntesd meg! Legyen egyszerű példa. Hirtelen mit mondjak? Ha valakit megbélyegeznek, és a bélyegének a súlyát viszi, neked kell lemosni. Vedd le róla a keresztet! Védd meg attól a bűntől, ami más által megnehezíti, vagy vedd le róla úgy, hogy vezesd el az igazsághoz, hogy nem kell az életedben örökké hordozni a nyomorult bűneidet! Segíthetsz a másiknak, de elsősorban önmagadon segíts. Vidd föl oda! „Itt a bűnöm, legyen áldozat! Többé nem kell cipelni.” Lehet fölvenni másnak a keresztjét, nem átvállalni a bűnét, hanem amit ráraktak, attól megszabadítani. Nagyon sokat rakunk másokra. Terhelő vallomásaink vannak, terhelő vádbeszédeink vannak. Terhelők vagyunk, mindent megterhelnénk. Nem veszed észre, hogy a kereszt alatt nem tud megmoccanni, nem tud menni tovább? Vedd vissza! Ne terhelj meg senkit a bűneiddel! Segíts a másikon! A másoktól kapott bűneid is én leveszem. Sok-sok ilyen eset van, amikor felelősek vagyunk egymás terhéért. Megérted akkor az „egymás terhét hordozzátok” kérdését. Annyi, de annyi szellemi, lelki, vagy akár anyagi teher van! Nem humanizmus. Ezerszer kiálltom! Más! Bűnről beszélek! Vedd le a másikról a bűnt, azt, amit ráraktak, vedd le! Nem kell neked cipelni, de vedd le róla, segíts neki! Segíts a testvéreden, és különösen segíts, ha te tetted rá. Akkor vedd vissza a szavadat, az ítélkezésedet, a rossz nyelvet, a bármit. Tudod, hogy sokan inognak az ilyen apró, egy mondatos keresztektől? Sokan. Egymás terhét hordozzátok, mégpedig úgy, vedd le, amit te raktál rá. A másik meg, ami a tied, vidd oda, tedd már le! Mert van kegyelem, van feltámadás és van új kezdete, mert a bűn, s Krisztus váltságműve együtt a kegyelemhez visz, egy új élethez.



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2014 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat