|
Orbán Béla:
A kegyelem maradjon veletek! Róma 16:17-24; Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség Piliscsabai Csendes napján 2014. április 20.
Róma levél 16:17. versétől olvasnám. Előre bocsátanám, hogy a beszélgetéseknek nem a „csomag lerakós” része, de előző része, a kegyelemről szóló része érdekes módon kapcsolódik hozzá. Előbb nyitottam ki a Bibliát, mint ahogy beszélgettünk erről, de most olvasom is: „Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét. Mert a ti engedelmességetek mindenekhez eljutott. Örülök azért rajtatok; de akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban, ártatlanok pedig a rosszban. A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.” Ugyanígy, ebben a fejezetben a 24. vers: „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájan ti veletek. Ámen.” Pál leveleit nem sűrűn szoktam olvasni, hiszen annak az üzenete sokszor félremagyarázva, „pálizmusként” is azoknak a gyülekezeteknek szólóan íródott, nem a maiaknak. Rosszul adoptálják, használják. Ezért nem szoktam elővenni, hogy ne okozzak ebben vitákat, összeütközéseket, mert sokkal fontosabb dolgok vannak. Ebben a pillanatban, amikor Pál levelét előveszem, akkor érdekes módon minden levélben egyetlen egy közös pontot lehet találni. Egyetlen egy mondat minden páli levélben benne van: „Isten kegyelme maradjon veletek”. A kegyelem! Minden levél a kegyelemmel záródik. Minden, de minden levélnél ott van a kegyelem, és ennél a Római levélnél kétszer is benne van a kegyelem. Azért is olvastam kétszer is, mert itt nagyon fontos is a kegyelem. Kegyelem, kegyelem! Olyan lazán vesszük ezt a fogalmat: „kegyelem”, meg „békesség néktek”, olyan lazán, „töltet” nélkül használjuk, és ha már Pál is a leveleiben minden gyülekezetnek kegyelmet kívánt, ezzel zárja leveleit, és a kegyelemnél nem csak azt mondja, volt, hanem legyen veletek, akkor nem mondhatok mást, most, mikor Úrvacsorát veszünk, hogy „a kegyelem legyen veletek!”. „Maradjon veletek, menjen tovább, maradjatok a kegyelemben”, és ez annyit jelent, hogy az Úrvacsora is önmagában nem egy záró pont, hanem egy nyitó pont. Nem egy végleges befejezés, hanem egy olyan biztonság, amire nyugodtan azt mondhatom, „maradjon veletek a kegyelem!” Maradjon veletek az a lehetőség, hogy lehessen venni Úrvacsorát a bűnökre. Maradjon lehetőség a Szövetségtől való eltávolodásnál újra megerősíteni a Szövetséget. Legyen lehetőség megerősíteni.
A kegyelemről -amit fölsoroltam a Róma levélnek a végét-, egészen hétköznapira, a saját életre vonatkozóan is olvashatunk, Róm. 16,17: „Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el.” Szakadásoktól. Nem csak a gyülekezeti szakadásokról szól Pál, nemcsak a közösségi szakadásokról szól Pál, nemcsak a behatolókról, akik elvisznek embereket, meg osztanak, szoroznak, bontanak, hanem a benned levő szakadásról is beszél! Ezt meg kellene érteni, hogy óvakodjatok azoktól, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak. A szakadás és botránkozás benned van, mert „csinálnám ezt, de nem tehetem”. Itt vannak a kötelékek, itt vannak a puttonyok, itt vannak a csomagban, amit rátok akasztanak. Tenném, de hűségesnek kell lenni a családi hagyományhoz. Szolgálnék, de hát meg kell várni, hogy valaki fölkenjen, vagy egyáltalán a gyülekezet megengedje, vagy a vezérkar felhatalmazzon szolgálatra. Lehet, hogy éppen nem fogsz bizonyságot tenni akkor, amikor kellett volna, amikor szükséges lett volna. Ezeket a szakadásokat, botránkozásokat, bennünk kezdi el a Sátán! Bennünk, amikor kétségesen kezdünk el gondolkodni, és óvakodjál mindenkitől. Abban a pillanatban, a tudományban, Isten ismeretében, amikor magától Isten Törvényétől, Igéjétől akar elvinni, kétségeket okoz, abban a pillanatban érvényes Pálnak ebben a Rómabeliekhez írt üzenete! Vigyázzatok azokkal, akik meglibegtetik, elbizonytalanítják a benned lévő Törvényt! Mikor benned van az, hogy „csinálnám, de...”, akkor valami belső meghasonlás van. Egymás ellen valami küzd benned, és nem magadtól találod ki legtöbbször, hanem valaki elindítja benned. Valaki. „Szeretnék menni egy közösségbe, de.. de jobb nekem, ha most otthon pihenek.” „Jó lett volna eljönni a Csendes napokra, de családi Húsvét van.” De… Miért nem vigyáztál? Te vagy a vesztes. Miért nem vigyáztál? Te lehetsz a vesztes, ha valakit beengedsz az életedbe, és elfogadod tőle azt, ami ütközik Isten Törvényével! Ne engedd be, mert szakadást okoz, mert botránkozást okoz! Te esel arcra, megbotlasz valamiben. Eléd teszi a dolgot, és nem tudsz tovább menni, mert elesel benne. Eléd tesz egy akadályt, hogy eljussál valahova. Eléd tesz egy akadályt, hogy éljed a házasságodat, éljed azt, amit. Ezektől tartsd távol magad, óvakodjál, vigyázz rájuk! Lehet ez egy házasság is! Tudok olyan házasságról, egész közelről, az enyémet, hogy bizony az én akaratom miatt én kerültem távol Istentől, és már templomba se tudtam elmenni, mert olyan feleséget vettem feleségül, aki mellett nem tudtam. Tudtam, hogy felemás igába lépek bele, nem vigyáztam rá. Isten Törvényével szemben döntöttem abban, hogy jó nekem testileg, lelkileg. Igazából nem lett jó. Nem akarok számtalanszor erre a rossz bizonyságra kitérni és a jóra, hogy hozott ki Isten ebből, de ez mindegyikünk életében ott van.
Óvakodjál, mert szakadást okoznak, belül szakadsz meg! Nem érted, hogy az elvárások, a kötelékek húznak, és Isten szeretete is húz? Nem érzed azt a belső feszültséget? Akkor valakit meg kell szüntetni az életedben. Valami szándékot, akaratot, uralmat meg kell szüntetni. Valamit le kell tenni, mert megszakadsz! Tényleg erről szól. Nem érzed magadban sokszor, hogy milyen kegyelem, hogy nem húz valami erre, és milyen kegyelem az, hogy csak egyetlen egy erő vonz? Ez maga a kegyelem, hogy megszabadít ettől. Maga a kegyelem az, amikor Isten megítéli azt a kapcsolatot, megítéli az állapotodat, és azt mondja, „ne tovább!”. Ez maga a kegyelem, amikor ma kiüresítheted magad, és azt mondod: „köszönöm, csak az maradjon, amit Isten adott!” Ez a kegyelem! Amikor a fölöslegektől, a visszahúzó erőktől, a kötelékektől szabaddá tud tenni Isten! Most mondhatod, hogy „megszakadok, mert nem tudom ezt csinálni, mert az…” Menj oda a Szabadítóhoz, hiszen Húsvétkor, Karácsonytól fölfele mást nem hallasz, mint „Jézus, Jézus!”. Menj oda, mert Ő meg akar szabadítani ettől, hogy Isten Törvényétől bárki is elvigyen! Üzenet Páltól is: „vigyázzatok rá!” Vigyázzatok azokra, akik ettől akarnak elvinni!
„Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül” A tudomány nem más, mint Isten Törvényeinek az ismerete. Nem az emberi értelemben vett tudomány. Akik okoskodnak, hogy hogyan kell csinálni Isten Törvényét, akik liberális keresztényként, toleráns keresztényként föllazítanak téged, hogy „hát, nem kell azt olyan komolyan venni!” Belül te érzed, hogy nem úgy van, de mégis úgy teszed, mert föl vagy szabadítva, és ez a szabadítás a rabság, ez a liberalizmus a rabság kérdése, amikor kétoldali húzásba mész. Isten szeretete vonz, ugyanakkor Isten szeretetének a vonzása közepette ugyanakkor ott van a másik erő, ami meg húz. Szétszakadsz! Nem érted, hogy nem tudsz tovább menni? Nem érted, hogy a hited és az életed arról szól, hogy egyhelyben állsz és feszülsz? Széttép a két erő! Isten vonzása, és a Sátán húzása, ami a legközelebb van, mert az a kezedet fogja, a munkahely, a család, akármi, és neked egyik kezedben a Biblia, a másik kezednél pedig éppen valami dömper húzogat messzire. Egy nagy erő! Tényleg ez a kérdés: vigyáztál te? Most szól Pálon keresztül is Isten Igéje: „Vigyázzatok azokra, akik meg akarják vitatni, hogy jobbra, vagy balra?” Mert ott a jobbra, és a balránál már ott van a széthúzás! Már ott a vita, és a benned levő vita a legkegyetlenebb! Mert magadat legyőzni a legnehezebb. Mert úgy érzed, mindkettőnek igaza van, mert az egyik gondolatod se húzza át a másikat, ott vacillálsz, és nem tudsz előre menni. Ott vagy, és általában a rosszabbik győz ebben az esetben. Ha nem vigyáztál, ki akar húzni abból a helyzetből, amiben Isten látni akar. Ezt az állapotot szeretné Isten megszüntetni. Ne engedd a széthúzásokat! Ne engedd önmagad széthúzását! Értsd meg, a sok álmatlan éjszakád, szenvedésed, vívódásod mind ott van. Egyik erő innen húz, másik erő onnan húz. Tudod, valakit meg kellene tagadni! Valamelyik kezet el kellene engedni, és akkor nem fog húzni az az erő, hanem egyenesen fogsz tudni menni utána, kéz a kézben. Mert Krisztus szeretete nem húz, csak kézen fog. A másik „szeretet” az húz. Meg tudod különböztetni az erőt és az erőt. Krisztus szeretete nem erőszakos, a másik meg követelőző, zsaroló és iszonyatos erő! Nem veszed észre, hogy a test erősebb a léleknél? Nem veszed észre, hogy a lélek erősebb a szellemednél? Nem veszed észre, hogy ha a szellemed nincs EGY uralom alatt, akkor te széttépett darab vagy? Széttép ez a két erő.
Itt van az Úrvacsorának is, ennek a döntésnek az áldása. „Uram, csak Te!”, és egyszerűen békéd lesz! Egyszerűen nem feszítenek a dolgok, és egyszerűen tudod, hogy „csak arra tudok menni”. Csak arra! De ehhez kell tudni, hogy nem gondolkozom az Igén, hogy vajon hogy lehetne azt a saját célomra, hasznomra fölhasználni, mert magadban idézed elő a vitákat. Te készíted elő magadban a szakadásokat. A te tested és lelked kívánsága a belső szakadásodat készíti elő, ami lehet halál is, mert két darabban egy ember nem működik. Vagy, vagy. Az élet és halál kérdése ez, amikor Pál beszél, és ekkor mondhatja azt, hogy a kegyelem, a kegyelem Istene. Minden egyes levélben sokszorosan előjön a kegyelem. Mindenben a kegyelem. Ennek a kegyelemnek te tevékeny része vagy. Tenned kell a kegyelemért. Pontosan azért az átadott élet a kegyelem kérdése, a bűn felismerése a kegyelem kérdése. Az, hogy átadom teljesen Isten akaratának az életemet, ez a kegyelem, és nem az, hogy játszom a kegyelmes urat, meg megkegyelmezek magamnak, meg akárki, akárkinek kegyelmet osztogat. A kegyelem nagyon kemény és nehéz dolog. Nagyon nehéz, mert a testünk, lelkünk, és a világ ereje húz ám rendesen két darabra. A kegyelmet akkor kapod meg, ha kimondod: „elengedem, nem akarom, hogy húzzon!” Amikor átadom a testemet, lelkemet Krisztus uralma alá a szellemem átadása által: „itt az életem”, akkor nem fogsz szétszakadni, akkor egy irányba fogsz menni, és nem fogsz egyhelyben állni. Nagy feszültségek közepette egyhelyben állsz! Így van a kezed, mint a kereszten, és jobbról, balról le vagy kötve.
Ez a vallásos embernek sokszor a nagyon, de nagyon nehéz állapota. Ilyenkor szól Isten, hogy „valakit el kellene engedni! Vagy Engem, vagy őt!” De neked van annyi ismereted, hogy a testi és lelki kívánságokat kell elengedned, mert meg fogsz szakadni. Ebben szenved akárki, akit a teste kínoz, ebben a kettősségben. Azt mondom: „Uram, vedd át a hatalmat a másik kezemen is! Vedd át a hatalmat a testemen, lelkemen, szellememen!” És nem lesz feszültséged, értsd meg! Nem lesz fájdalmad! Békéd lesz! Nem leszel felspannolt! Ez a felspannolás pont erről szól, hogy széttépnek az erők. A Sátán húz, és iszonyatos erővel szeretne visszahúzni. Ezért sírsz, ezért van bajod, ezért vagy szakadás szintjén, robbanási állapotban, ezért vagy! Engedd már el azt a másikat, és mondd ki, hogy „Csak te! Csak Veled! Csak a kegyelem által!” A kegyelemnek te vagy a másik oldala, aki azt mondod, hogy „kell a kegyelem!” Te vagy a másik oldala, aki azt mondja, „elengedem azt a másikat! Nem akarok tudni a test és a léleknek azon kívánságairól, ami nem Tőled van, nem a Te engedélyeddel, és nem a Te akaratodban van!” Itt van a letételeknek az áldása. Ne tépjenek szét az erők!
Ilyenkor, amikor itt, Úrvacsora előtt is vagyunk, és erről beszélgetünk, ezekről a szabadulásokról, és megkönnyebbítő teherlevételekről, tisztulásokról is, akkor pontosan erről szól. Rajtad múlik a dolog! Letetted, vagy leteszed? Ha nem, szétszakadsz! Értsd meg! Isten nem azt akarja, hogy nyavalygó keresztény legyél, aki körbe jár, mint a mókuskeréken a kisállat! Nem, nem, nem! Azt akarja, hogy egy irányba menjél, de ahhoz egy erő kell, és egy erőt kell elfogadnod. Ott nincs botlás, mert Krisztus azt engedi meg botlásként, ami bűn, hogy abba beleütközzél, de utána azt mondja, hogy „erre van az egyenes út”. A Sátánnak a botránkoztatása viszont az, hogy úgy esel arcra, ahogy vagy. Úgy van, amikor valaki nem Isten Törvénye szerint, hanem törvényeskedésben élve megy előre, akkor más emberek életét teszed tönkre. Mert előtted botlanak meg, és esnek arcra, hogy ez a törvény, amire rávezettél, ez az út, katasztrófa. Bizony, botránkozás lehet az én törvénytagadásom, Isten bölcsességének a megvitatása, Isten Igéjének az átformálása, liberalizálása, más életébe kerülhet. El kell engedni valamelyik kezet!
Amikor arról szól a befejező vers, hogy: „Az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsőség mindörökké. Ámen.”, meg kell érteni: egyedül bölcs Isten, nem te! Ne te okoskodjál, mert ha te okoskodsz, abban a pillanatban a kegyelem is kétséges, mert ésszel nem lehet megérteni a kegyelmet! Csak hitből, engedelmességgel lehet a Törvényt is megélni. Életre, és egy útra való folyamatos rálépéssel. Erre a kegyelemre van szükségünk. Nem az olyan amnesztiákra, amik ilyen elnézőek, meg betakaró, meg elsumákoló amnesztiák! Neked egy útra kell rálépni, hogy a többi, úgy, ahogy van, megszűnjön!
Tele vagy feszültséggel, széttép az élet! Nem veszed észre? Valakit el kellene engedni! Csak egy erő vigyen, csak egyetlen egy erő! Te tudod, a te életedben mi az, ami tép. A családi hagyományok, a gyülekezeti elkötelezettséged, a kimondott szavad. Nem véletlen, a Bibliában is olvashatod, hogy semmit ne fogadkozzál, mert megkötötted magad, fog a dolog, tart a dolog. Nem véletlen, hogy ne ígérjél semmit! Egy valakinek ígérd el magad, az biztos! Mert ha valahova elígérkeztél, meg fogsz szakadni! Ez lehet egy akármilyen népszokás, egy akármilyen vallásos elkötelezettség, egy pásztori diktátum. Bármi lehet. Ne kötelezd el magad, mert fogadást tettél, ami téged kötéllel így fog, mint a marhát a karóhoz. Értsd meg, Isten ki akar húzni ebből a lefixált állapotból, de neked is ott a szabad akaratod, engedd már el! Engedd már el a múltadból, ami köt, és nem enged előre menni! Vagy mondtam: Engedd el a fiatalságod, hogy legyél érett felnőtt! Engedd el a felnőtt korodat, hogy legyél értékes, hasznos, Isten rendjében egy idős ember. Engedd el, mert Isten nem tud továbbvinni egy sokkal szebb és más, de sokkal szebb feladatra! Hisz Ő minden helyen akar adni az Ő tervében feladatot. Nem tudsz menni, mert fogsz, kapaszkodsz valamiben. Kapaszkodsz, a legényélet milyen szép volt, sose leszel házasember igazából. Kapaszkodsz a nagymami főztjéhez, sose lesz jó a feleséged főztje. Engedd már el! Engedd már el, mert feszít a dolog! Mert bármilyen hihetetlen, még egy étel is visszavisz a gyerekkori helyedre, hogy ott azért jobban csinálták, és elfelejted otthon megdicsérni a feleségedet, és nem esik jól a saját otthonod. Engedd el! Engedd el ezeket a kötelékeket!
A bűnös kötelékek pontosan erről, az uralomról szólnak! Az uralmak úgy szólnak: „Nem így kell ezt csinálni! Van egy törvény, az én törvényem, az működik a gulyásleves receptjében is, hogy a mama így csinálta, neked is így kell csinálni.” Hidd el, nem úgy kell csinálni! Azt te tudod a legjobban, hogy kell csinálni. A te életed a te életed, amit neked kell csinálni, a te életed. Ne vigyél tovább kötelékként hagyományokat, parancsokat, ki nem mondott parancsokat! Szabad ember vagy! Egy útra összesen, nem két irányba. Nincs kétirányú utca! Ezen az úton csak egyirányú van, csak előre lehet menni.
A kegyelem maradjon, őrizzen meg, és sok minden páli üzenet van minden gyülekezetnek, többször is írja. A kegyelem, a kegyelem, a kegyelem… Úgy gondolom, amikor a kegyelemről beszélünk, akkor a kegyelemnek van gyümölcse, vannak ajándékai. És itt megállok. Innen menj tovább! Ha tiéd a kegyelem, meg fogod érezni a kegyelem gyümölcseit, áldásait és a kegyelmi ajándékokat. Meg fogod kapni, de amíg nincs kegyelem, addig miért kéred a hitet, a megtérést, és sok mindent miért kérsz? A kegyelmi ajándékot hogy kéred, amikor nincs kegyelem? Nem vagy részese az átadott, megigazított, megszentelt, megváltott krisztusi életnek. Miért akarod akkor a gyümölcseit? A kegyelmi ajándékokat kérni és várni? Várod, várod az ajándékot, az örömöt, várod a kegyelmi ajándékokat, gyümölcsöket, vársz, és nincs! Nagyon kegyetlen vagyok: akkor nincs kegyelem! Ahol van fa, ott van gyümölcs, de ahol nincs fa, miért akarsz te gyümölcsöt? Fogadd el azt a kegyelmet, hogy a kezébe teszed az életed! De annak a következménye az, hogy a másikat elengeded. Nem érdekel a múlt, a jelen, és a jövőt illető ígérvényeim kötelékei nem érdekelnek! Nem tartozok senkihez, egyedül Krisztushoz! Akkor Ő el fogja mondani, hogy kifelé van testvéri kapcsolatod, akkor megérted, „kik az én testvéreim, kik az én anyám”, megérted a feladatod ebben a világban, és azokkal fogsz együtt menni, akik tőled sem akarnak kötelezvényeket, akik tőled sem várnak el semmit. Egy úton, egy irányba, egy vonzással, Krisztus kezével az élen, Ővele mehetsz tovább. De ne nyúlj hátra, hogy még ez is kell! Mert általában a lefixált dolgokat nem tudod elvinni. Ami le van betonozva, a múltat miért akarod magaddal hozni? Miért? Engedd el! Ami elmúlt, engedd el! Ami nem a tiéd, engedd el! Engedd el! Legyen üres, legyen így megtisztult az életünk!
Itt a kegyelem kérdése valóban hármas: kegyelem, hogy ma még élsz, és nem botránkoztál úgy meg, hogy összetörted magad. Kegyelem, hogy nem vették el a Törvényt, és a Törvény hiányában nem lettél megítélve, és a Törvény hiányában a bűnök halálos gyümölcse nem kelt ki az életedben. Örülj neki és köszönd meg a kegyelmet! Köszönd meg azt az alkalmat, hogy most kegyelemben részesülhetsz, hogy van felmentés, van lehetőség cserélni, a két erő közül egyhez. Két urat nem szolgálhatsz, van lehetőség az Urat választani, és megtagadni mindent, hogy többet nem. Van kegyelem arra, hogy Ő meg is tart.
Amikor itt Pál kívánja a gyülekezeteknek, mint a Rómabelieknek, hogy maradjon veletek a kegyelem, ez a legjobb kívánság! Maradjon meg a bűnbánat lehetősége, és soha, de soha ne veszítsd el azt az Ígéretét Istennek, ami a kegyelem ígérete! Az, hogy hiszek abban, hogy örök életem van, és hiszem azt, hogy az örök életemet nem veszíthetem el. Hiszem azt, hogy Isten el is visz odáig, ahová én, úgymond jelentkeztem, hogy „igen, Vele,” odáig, a célig el fog vinni. A kegyelem hármassága bizony Pál leveleiben is fellelhető. Volt kegyelem, hogy itt vagyunk. Van kegyelem, hogy abban maradhatunk. Van kegyelem, hogy Isten az Ő akaratát, tervét az életünkben be is teljesíti. Van egy kegyelem, ami a létezésednek a kegyelme. A kegyelem nem egy pillanatnyi, nem egy szezonra szóló, nem egy órára, egy bűnre, vagy egy akaratra, vagy vágyra szóló történet. A kegyelem állandó.
Pálnak a szavai, hagy zárjam ezzel, maradjon veletek! Legyen, és maradjon veletek! Legyen, ez annyit jelent, én hiszem azt, hogy megköszöntétek, hogy itt lehettek. Elhiszem azt, hogy elkészültetek arra, hogy a Főpap elé menni, vagyis tudjátok azt, hogy van lehetőség Vele találkozni. Hadd kívánjam azt, hogy ez a lehetőség élővé válva legyen a jelen, hogy találkozok Vele, és soha többé el nem válok Tőle. Aki először találkozik, annak legyen egy nagy örömhír. Aki odamegy az áldozatot bemutatni, úgy, ahogy a délelőttiben elmondta Eszter is, annak úgy legyen szintén örömhír, hogy mehetek még. Ugyanúgy legyen örömhír, hogy Isten Ígéretei be fognak teljesedni.
Zárszóként a Rómabeliekhez írt levél végét olvasom: „Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én evangéliumom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva, Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván, Az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsőség mindörökké. Ámen.” Annak, Aki megerősíthet. Tudjuk, aki veszi, méltatlanul veszi, azért van köztetek annyi beteg és gyenge. Itt nem másról beszél Pál, mint arról a titokról, ami a kereszt titka, ami ma már nem titok. Istennél ma már semmi titok nincsen. Ez végül is üzenet minden titok keresőnek, és próféciakutatónak. A Bibliában nincs titok már. Egy titok volt, az ősidők óta elrejtett kegyelem titka, a Golgota váltságműve. Azóta nincs titok. Isten mindent kijelentett Krisztusban. Erről beszél Pál. Erről a kegyelemről, erről a titokról beszél, ami megjelent a prófétai írások által, viszont ez a váltságmű, ez a titok a próféciákban sokszor, nagyon sokszor megjelenik a messiási próféciákban, és megjelent mindenkinek! Ez a „mindenki” szó valahogy érjen el bennünket! Mindenkinek, aki elfogadja ezt a nagy titkot, hogy meghalt érted! Aki el tudja fogadni, hogy érted halt meg és föltámadott, azt a titkot, hogy a halált legyőzte. Ez ekkor lett valóság ott, a Golgotán. Ez a titok a tied. Ez az örömhír, hogy Pál a sajátjának is tekinti, a te örömhíred is lehet. A Golgotán beteljesedett, kinyílt az a titok, amit úgy hívnak, hogy kegyelem. Úgy hívják, hogy Isten szeretete, és úgy hívják: „A Messiás”. Ha kegyelemben vagy, akkor a Messiás uralma alatt vagy. Ha messiásinak hívod magad, akkor kegyelemben voltál, vagy és leszel. Akkor annyit jelent, hogy te az Övé vagy.
Itt a lehetőség ezt elfogadni, és itt a lehetőség ebben maradni, és itt a lehetőség, hogy a végcélig, céltudatos keresztényként be is érkezni. Céltudatos krisztusiként, mert a keresztény szót kicsit pontosítani kellene olykor. Céltudatos messiáshívőként, messiáskövetőként bejutni, mert tudom, hogy Istennek az az akarata, az a célja, amiért meghalt az Ő Fia, hogy örök életem legyen. Amiért föltámadt, hogy legyőzte a halált, és Rajta is a halál már nem uralkodhat, mert feltámadott érted, örök életed lehet. Kiürítetted-e, valóban tudod-e, hogy ki az, és mi az, ami benned okozza, okozta ezt a feszültséget? Szabadulj meg tőle! Engedd el azt a vonzó erőt! Engedd el! Engedd el, mert nem tudsz előre menni. Az Úrvacsorának ez is a lényege: elengedem, hogy ne fogjon! Nincs egyedüllét! Van egyik erő, van megfeszülés, jobbra-balra egyszerre húznak, és van egy út, ahova hív, ahol tényleg az Ő szögezett keze, az mutatja az irányt, hogy merre. „Amerre Én, a feltámadás és az örök élet irányába.” Ezért ez a pohár a hálaadás pohara. Ez nem a nyavalygás pohara, meg a Jézus sajnálatának a pohara, meg az én mea culpám pohara. Ez a hálaadás pohara! Mert a kegyelem valóság lett. Ennek a valóságnak a lehetősége most a tied.
Ha meg valóság, akkor folyamatában oly jó elmondani: „Tudom! Tudom, hogy ma is van kegyelem, bűnbocsánat. Tudom, hogy lesz annyi tisztítás és megszentelés az életemben, hogy amikor Isten elé állok, akkor nem lesz, amiért elítéljen.” Ez a kegyelem! A folyamatos kegyelem: „megőriztelek, megtartottalak, megváltottalak, népemmé tettelek és beviszlek!” Húsvéti, Peszachi üzenet ez. Ez az emlékezet hadd legyen bennünk. Egy útra léphetsz, de lépjél rá! Ne csak integessél, ne csak névlegesen megálljál rajta, hogy „elindulok”. Legyen már valóság a hívő életed! Én úgy kérem, hogy maradjon a kegyelem veletek! Ő szeretne veled lenni, de te is akard! Engedd el azt a másik erőt, engedd el azt, ami köt! Mert Ő szabadítani tud, akar, és kéri, hogy engedd el!
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |