Orbán Béla:

 

Shabbat Bámidbár

-Isten 5 ígérete a Hozzá hűségeseknek-

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati Istentiszteletén

2014. május 24.

 

 

Ennek a szombatnak a neve Sabbath Bámidbár, Mózes 4. könyvének a kezdetén vagyunk, és népszámlálásról szól a történet. Az első fejezetek arról szólnak, Károli fordításban így is van említve a Mózes 4. könyve, az izraeliták megszámlálásáról való könyv. Ez valóban igaz is, valóban Isten választott népének a megszámlálásáról van szó.

Sok érdekességet lehet máris ebből a megszámlálásból kivenni, hiszen kicsit unalmas lenne nézni ezeket a családfákat, meg hányan vannak, meg mit csinálnak, meg egyéb, tehát egy kicsit az ember azt mondja, hogy ez a zsidók dolga itt a krónikákat írni, hogy mi történt, meg hogy hívták, hát kit érdekel ? Engem sem nagyon érdekel a 7 vezérnek az unokahúga és a többiek, nem tudom…mindenki a sajátjával foglalkozzon. De mégis ez által is Isten akar üzenni. Számtalan üzenet lenne benne, abban, hogy melyik apának milyen gyermeke van, milyen családi felépítése van, hiszen az Ószövetség idején a zsidó népnek az életében a név az nem azt jelentette, hogy a védőszentjéről oda akasztották, hogy a Jánosnak János a fia, és nem úgy adták az adományozást pogány módon, hanem valóban jelentése volt, prófétikus jelentése volt, tulajdonképpen a szülők tudták, hogy annak a gyermeknek mi az életútja. Bárcsak itt tartanánk ma is, ebben a hívő életünkben, hogy tudjuk azt, hogy a gyermekünknek mi az útja, amit nem mi találunk ki, hogy hasonlítson a … II. János Pál pápához, mert az is a legújabb szent, tehát akkor lehet újabb neveket is összeszedni, hanem ő saját maga legyen, és ő saját magának legyen egy Istentől elrendelt, és a nevében is deklarált küldetése, elhívása ezen a Földön.

Nagyon izgalmas lenne ezekről beszélni, de nem olvasom fel magát a népszámlálást, azért sem olvasom fel, mert szinte nem történt semmi, csak egy csoda, mert az előzőekben, amikor volt egy népszámlálás, a zsidó nép életében többször is volt, Isten számolta, azért ezt tegyük hozzá, mert Ővé a nép, Dávid ezt egy kicsit elrontotta, mert maga számlálgatott. Ugyanakkor, ami csoda történt itt, és Mózes 4. könyvének és az előző számlálásnak közepette, a pusztai vándorúton, ugyanannyi népet számláltak meg, mint az előző népszámlálásnál. Pedig mennyi balhé volt, pedig mennyi minden történt, mennyi minden történt ott már ebben a megszámlálás előtti időszakban. És Istennek üzenete az, hogy pontosan annyian vannak, mint amennyien voltak. Vagyis, ha most Isten megszámlálná a zsidó népét, akkor mai is pontosan annyian vannak, amennyien voltak. Amit Isten egyszer elrendelt, azt semmi, de semmi nem változtatja meg. Ő tudja különben hogy ki, és Ő számlál, mert Ő a birtokosa ma is Krisztus Testének, és Isten népének is, és ember ne számolja, hogy ki az, aki újjászületett, meg itt van, meg ott van. Isten tudja. De állandó. De nem számban állandó, hanem abban a darabszámban és lélekszámban, ahogy Isten elrendelte. Nem veszik el senki. Nem veszik el a pusztában, nem veszik el a zűrzavarok közepette, és ez ma is igaz. Nem veszett el Isten népe. Nem veszett el ma sem Krisztus Teste. Ha most Isten megszámlálja, ugyanannyi lesz, mint 50 évvel ezelőtt. Hogy hol van? Az egy másik kérdés! De van, mert Isten akaratának az eszközei nem veszhetnek el. Amennyiben ők igent mondtak ott a Szináj hegyen, amikor a szövetségnek a birtokosai, a szövetségnek a részei lettek, akkor nem lehet, hogy elvesszenek az emberek.

Azonban a népszámlálásnak egy érdekes momentuma jött a szemem elé, Mózes 4. könyvének a 3. fejezetében az első verstől, az pedig Áron családja, és ebben is benne van egy üzenet, és ezért szeretem az Ószövetségnek az izgalmas, szinte kutakodó olvasását, mert szinte az emberben egy nyomozói ösztönt is fölébreszt…. Vagyis így olvasom: „Ezek pedig Áronnak és Mózesnek szülöttei azon a napon, a melyen szólott az Úr Mózesnek a Sinai hegyen; Ezek az Áron fiainak nevei: Az elsőszülött Nádáb, azután Abihú, Eleázár és Ithamár. Ezek Áron fiainak, a felkenetett papoknak nevei, a kiket papi szolgálatra avattak fel. De Nádáb és Abihú meghala az Úr előtt, mikor idegen tűzzel áldozának az Úr előtt a Sinai pusztájában, fiaik pedig nem valának nékik. Eleázár és Ithamár viselék azért a papságot, Áronnak, az ő atyjoknak színe előtt.”

Valami nem gömbölyű, mondhatjuk a modern, kicsit szlenggel is, valami nem stimmel ebben a kijelentésben. Áronnak és Mózesnek ezek a gyermekei… Bocsánat, de itt Mózesnek nincsen egyetlen egy gyermeke sem felsorolva. Ez Áronnak a gyermekei! Akkor miért mondja a Biblia, hogy Áronnak és Mózesnek a gyermekei? Miért? Vajon miért? Mert mind a kettő lévita családból származik. És itt a lévitákról van szó, a papi nemzetségről van szó. Azonban aki papi nemzetségben van, és Isten különleges szolgálatra hívta el, és akkora hatalmat képvisel, mint Mózes, akkor ott szétválasztás van. És a hatalomnak a birtokosa nem örökíti tovább a hatalmat. Mózesnek az örökösei úgy ahogy van, szinte említést sem kapnak a Bibliában. Ezt jó lenne tudomásul venni, hogy ma is a hatalmat Krisztus, amikor képviseli ebben a világban, te nem létezel .Van gyereked, valóban papnak és a királynak a gyermeke vagy, Krisztusnak a gyermeke vagy, de olyan lényegtelen hogy ki vagy… Itt az a lényeg, hogy ki az, aki a papi szolgálatot végzi, az a lényeg, aki a szellemit végzi, és itt van az, amit olyan szerencsétlen módon az önzésnek köszönhetően nem veszünk tudomásul: mindenki a névért küzd, meg a dinasztiáért, meg a folytatásért. Nincs. Nincs. Ahogy te Mózesnek, te, a Királynak, Krisztusnak a gyereke vagy, abban a pillanatban neked nincs. Vagy, de nincs. Nincs hatalmad, nincs neved, nem vettél át semmilyen hatalmat, nem vagy a hatalom birtokosa, nem vagy Mózes 2, 3, 5, 7 és így tovább, nem fáraónak születtél. Te Krisztus Gyermeke vagy és snitt. Nincs tovább. Rólad szól. És ez az igazi szolgálatnak a lényege, hogy nincs tovább szó. Ha szolgálsz Krisztus Gyermekeként, akkor nem te vagy a nagy, meg a második, meg annak a gyereke, a kicsinek, a kicsi vagy a nagytól…Nem. Nincs neved. Áronnak, a főpapnak a gyermeke vagy, aki Mózesnek a gyermeke is. Vagy Mózesnek a gyermeke, aki Áronnak a gyermeke is, Krisztus Gyermeke vagy! És akik szolgálnak, azoknak van neve. Egyedül a főpapnak, Krisztusnak, és aki gyermeke, annak név nincsen.

Miért vettem ezt a bibliai megszámláltatást elő? Azért, mert ugyanakkor ennek a bibliai megszámlálásnak, kivonulásnak, a megszámlálás könyve, a 4Mózes, Izrael megszámlálásának a könyve, érdekes módon kapcsolódik a Hóseás 2-höz, prófétai oldal, ami nagyon-nagyon kedves bibliai részem, kicsit ’hazabeszélek’ amikor olvasom a Hóseás 2-nek a 18, 19. verseit, számomra emlékeztetők, hiszen ezt mindenki ismeri ezt a bibliai verset és úgy szereti magára is vonatkoztatni:

És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat. „

De ennek a prófétai résznek azért vannak előzményei. Vannak előzményei, hogy hogy is jön létre ez az újbóli meghívása… Újbóli meghívása Isten választott népének, amikor kijelenti azt, hogy Ő az, aki eljegyzi. Sokszor beszéltem már erről a bibliai versről, mindig megkérdeztem, hogy megvan-e az 5 gyűrűd? És ezeket felsoroltam, és ezt nagyon komolyan bármikor, bárkitől megkérdezhetem, hogy valóban megvan-e? Mert valóban, amikor ezeket elolvasom, akkor tudnom kell, hogy mit kaptam Istentől.

És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal…”

Milyen igazság szerint vagy te most, ott ahol vagy, Krisztus Testében? Milyen igazsággal? Az, hogy felvettél egy vallási előírást, vagy egy vallási erkölcsöt, vagy valamit? De ez nem az a gyűrű, ez valami más ahhoz képest, valami alumínium akármi a kezeden, és sorolva a kegyelmet és az irgalmat, úgy ahogy van, kicserélte a Sátán az összes gyűrűket. Szépen ’gagyizik’, ahogy szokták mondani. Szépen hamis irgalom, hamis kegyelem, hamis irgalom…hamis, hamis menyasszonyi jelmezbe öltöztet bennünket, hogyha nem figyelünk oda. Ez az ígéret akkor hangzott el, amikor Isten az Ő népét ítéli meg, és ez a megítélés szintén egy megszámláltatás, mert a megszámláltatás után tud Isten irányt mutatni, hogy merre tovább, az Ő céljában az Ő rendelésében, itt Kánaán és a mi életünkben is egy célt és irányt adott.

Hogy is történt ez a bizonyos eljegyzés, és a heti szakasznak, a prófétai résznek van egy eléggé súlyos része, a Hóseás 2-ből olvasom, és nem akarom az egészet elolvasni, de előröl kezdem a 2. fejezetnek, Hóseás 2:1 –től:

Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem ő, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az ő bujaságát arczáról, és az ő paráznaságát emlői közül; Különben meztelenre vetkőztetem őt és olyanná teszem, a milyen volt születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom őt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm őt szomjúsággal.”

Istennek itt van a feddő beszéde, de ha Isten feddő beszédet és nagyon kemény figyelmeztetést ad az ő népének, akkor annak van oka is, és Istennél, amikor megfeddi az ő népét, és minket is, ha megfedd, akkor is mindig ott van a vigasz oldala, de megbocsátok, de… és utána jön az eljegyzésnek az az Igéje, amit most olvastam fel az előzőekben. Az ígéret az, amit olvasok a 2. fejezet 10. versétől :

És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját. És elpusztítom szőlejét és fügefáját, a melyekről ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretőim adtak nékem, és erdővé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg őket. És megbüntetem őt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyűrűjét és nyaklánczát, és elment szeretői után, rólam pedig elfeledkezett, ezt mondja az Úr Azért ímé, csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.

Ez Isten ígérete. Megmondja a bűneinket mindig. Azért teszi olyanná, mint ebben a hóseási próféciában is van Izraelre ez az ígéret, azért, mert ezt és ezt tette. Amikor mit tett? Erre a kérdésre keressük a választ, akkor az első fejezethez vissza kell szaladnunk, egy pillanatra, amikor beszélni kezd az Úr Hóseásnak, a 2. verstől olvasom:

Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat. Elméne tehát és elvevé Gómert, Diblajim leányát; és az teherbe esék, és fiút szűle néki. És mondá az Úr néki: Nevezd őt Jezréelnek, mert még egy kis idő, és megbüntetem a Jehu házát a Jezréel vére miatt, és eltörlöm Izráel házának királyságát.”

Ez lényegében az ígéretnek és ennek a próféciának a ’veleje’, a summája, azért, mert Istennél nincs olyan dolog, hogy elnéz valamit büntetés nélkül, nincs ilyen fátylat rá bármi bűnre, bármi paráznaságra, bármi engedetlenségre, eljön az idő, Izrael népénél pont Hóseás idejében volt ez az idő, amikor Isten azt mondta: no most akkor elég volt. Elég volt, így nem megy tovább, ahogy szépen ’hétköznapiul’ mondjuk hogy ez így most már nem megy tovább. Istennek nem türelmetlensége, de van egy pontja, amikor azt mondja: na, így most már nem. A te érdeked miatt, mert nem töltöd be az elhívásodat, nem töltöd be azt, amit parancsoltam neked, nem lehetsz az, akit Én akarok, ez neked is rossz, viszont az Én tervemnek akkor is mennie kell, amikor te engedetlen vagy. És ebben a tervben megtalálja Isten mindig is azt az embert, bennünk azt, amelyiket még az Ő tervébe beilleszti, azt megtartja, a többit szintén megszámlálja, mint a népszámlálásnál. Ők nem mennek tovább. Ők nem mennek tovább, a szándékaid, és nem megy tovább veled az az ember, és így tovább…

De mi is történt? Mi is történt, amiért Isten ezt a kitolt büntetési időt ekkorra, erre az időre helyezte? Mi történt? A királyok könyvében olvashatjuk itt Izraelnek a szétválását. Izraelnek a szétválása pedig ott van, emlékezeteinkben is benne kellene azért nagyjából lennie, mert egy elég súlyos helyzet volt, amikor az uralkodás miatt összeveszekedtek a jelöltek, az önjelöltek, és gyakorlatilag Jeroboám úgy ahogy van, kettéválasztotta a népet, és ugyan nagy gondot nem csinált, csak Jeruzsálem helyett csinált egy másik oltárt és egy másik templomot. Így kezdődik a szétválás. És így kezdődik az emberben is a szétválás, hogy ugyanazt csinálom, csak máshogy, de nem úgy, ahogy Isten is akarja. Ez egy vallásos cselekedetnek is szinte egy szinonimája lehet.

Azonban ami folytatása volt Jéhu korában, ott viszont tényleg megtörtént az, a Királyok könyvében, úgy ahogy olvasható is, 2. Királyok 9. fejezetében, pontosabban a Jéhunak a történetében a 10. fejezetének az első 30 versében olvasható. Jéhu, ez a király, aki volt, ez valóban Istennek a parancsára szót fogadó volt és Akhábnak az összes leszármazottját és mind a 70 gyermekét és egyebeket kiirtott. Csak. Csak. Csak egyetlen egy dolgot elfelejtett, azt hogy úgy ahogy van, a hatalmának a védelmében, az önző céljai miatt megtartotta Samáriában a hegyeken az oltárt. Megtartotta, és Dáviddal versenyezve -a másik király-, Dávid házával versenyezve és szemben állva azt mondta: minek neked te nép az a Jeruzsálem, mikor itt van ez az oltár. És megcsinálta az aranyborjút. Az aranyborjút. Itt kezdődik ennek a hóseási történetnek is, a hóseási próféciának a kezdete. Itt. A szétválás, a szétválás, amikor… és utána az engedetlenség. Mert Istennek sokszor mi is engedelmesek vagyunk, még Akhábot és Akháb leszármazottjait, Jezabelt és a jezabeli történeteket még úgy ahogy van, eltüntetjük, azért sikeresen szót tudunk fogadni Istennek, és az életünkben megszüntetjük. Mert azért nem szeretjük mi a Jezabelt, még akkor sem, ha mi vagyunk azok, és nem szeretjük a Jezabelnek a leszármazottjait, és következményeit se, de van egy pont, ahol el tudunk bukni, ahogy el tudott bukni Jéhu is. Elbukott, mert elővette a világot. Elővette az egyiptomit. Elővette az aranyborjút. Nincs Isten, én vagyok az isten. Nincs Isten, szétválok Istentől és másik bálványban kezdek hinni. És itt visszamenni a világba, ez, ami a büntetésnek az előzménye. És ez a hóseási próféciában is itt csúcsosodik ki. Ez történt. Akhábot ugyanúgy megöltük. Azt, aki uralkodott rajtunk, úgy ahogy van, nyomtalanul eltüntettük. De azért a világ istenei ott maradtak. Ott maradt. Ott maradt az aranyborjú. Az, az én istenem. És ebben a pillanatban jött Istennek az ítélete, hogy nem vagy az én népem!

Isten egy ideig tűri csak a mi szitálásunkat, a mi bizonytalanságunkat, és egy idő után szól: ha nem szűnsz meg a világi dolgoktól, jön a büntetés. Ma ezt nagyon-nagyon kellene hangosan mondani, amikor a kereszténység kellős közepében ott van az aranyborjú. Ott van! A kereszténység kellős közepében ott van még Akhábnak is a leszármazottaiból, van még, Jezabelnek a gyermekei is ott vannak, Akhábnak a gyermekei mind a 70-ből ki tudja mennyi! 70 fia volt Akhábnak, ami megint csak egy bibliai, hogy Isten szerinti teljesség, hogy több nem lehetett, mert ennyi elég. De a mi életünkben is ott van az, amit kiirtunk, de olyan kegyelmesek vagyunk a világi dolgokhoz. Kegyelmesek vagyunk. Olyan szépen imádjuk mi ezt a világot, úgy, ahogy van. A gyülekezetben olyan szépen ott van az aranyborjú, és olyan sok nevet tudnék neki adni, a dicsőítéstől kezdve a pásztoron át, de mondjunk olyanokat, ami a világi, hiszen az aranyborjú Egyiptom-származék, amiben hiszünk. Amikor ma, ’Ez az a nap’ címen csinálják a maguk kis fesztiválját, akkor ott az aranyborjú. Az ilyen dicsőítés, az olyan akármi is ott van. Nem bántok ilyesmit, hanem kitérek most, hogy ’Ez az a nap’, és a mai napon sok mindenről kellene beszélni. Kellene beszélni, hogy mit keres a pápa napokon, órákon belül Jeruzsálemben, kellene beszélni arról, hogy ’Ez az a nap’, meg 24 órás dicsőítés, meg még kellene beszélnem arról az élményemről, hogy ma is egy olyan alkalmon voltam, ahol imaszolgálatok, imaharcosok voltak. Meg kell mondanom, az imaharcosoknak az egyik tagja, éppen egy hozzám közeli embernek a szolgálatát verte szét, csak 18 faluban lett karizmatikus a gyülekezet, nem egészen tiszta karizmatikussággal, amikor átvette a posztot, és teljesen átformálta, csinált egy ’másik egyházat’ jóformán. Aztán ott van egy másik, aki pontosan ellenem prófétált, hogy hozzám eljönni életveszélyes, és ne jöjjön senki, és nagyon aranyosan kezet fogtunk és mosolyogtunk egymásra…. És közbenjárnak ezért az országért, és mondhatnám tovább, hogy volna mit beszélni, hogy ki imádkozhat, és kiért?! És milyen ima az, ahol csak az én esetemben két súlyos rendezetlen dologgal találkozom? Akkor mi van? Mert mind a kettőben érintett vagyok…Mi van akkor? Akkor mi az, hogy ima? És mi az, hogy…? Vagy módszer? Vagy aranyborjú? Vagy Akháb? Vagy mi ez? Lehetne róla beszélni. De maradjunk a történetnél. Mi az, ami a mi életünkben ott van, ami akhábi, jezabeli maradvány, és mi az, ami a világból beszivárgott? Mert ennek a következménye az, hogy Isten azt mondja: nem az Én népem vagy! Enyém voltál, Enyém vagy, de nem az Enyém vagy! Ez a „nem az Enyém vagy” nem azt jelenti, hogy megszűnt a szövetség, nem azt jelenti, hogy kivetette, hanem: nem vagy az Enyém. Ez egy állapotnak a jelzője, hogy te elfogadtad Krisztust, de nem vagy ’krisztusi’. Te elfogadtad Krisztust, igent mondtál Neki, de nem csinálsz semmit. Nem léptél előre. Körülbelül ez a hasonlatossága ennek. Azonban ott van mégis a kérdés, a reménynek sugara ott van: de mégis voltak akik, mégis voltak, akik hűségesek voltak Istenhez, és azoknak szól, magának Júdának szól, magának a papi nemzetségnek, akiket Isten megtartott az egész népből, aki vitte a Tórát, a léviták, akik az oltár melletti szolgálatot végezték, azokat tartotta meg.

És ezt a mai időszakra is mondhatnám prófétikusnak. Isten ebben a helyzetben, amikor Akhábot ki sem irtották, és a leszármazottjait, Jezabel itt működik, és amikor még az aranyborjúnak számtalan vállfaja-műfaja van még itt jelen, akkor Isten gyakorlatilag egyetlen egy résszel tud csak foglalkozni, aki magának Istennek az Igéjét viszi, a templomi szolgálatot aki csinálja. Azoknak szól ez. Ez nem Izraelnek szól. Ez csak annak, aki megmarad. Akit Isten tud a céljaira használni, hogy legyen oltár, működjön a Templom, és működjön a Szentély. Azoknak szól hogy: „Eljegyezlek…” és így tovább, és így tovább. A Hóseás 2-nek a bibliai verseit, az ígéretét, neki mondja Isten, és ennek az ismérve ma is ugyanúgy működik. Aki hűséges volt Isten szolgálatában, aki nem az aranyborjúhoz ment, aki nem hódolt be a hatalomnak, mint Akháb királyságának, s a leszármazottainak hatalmának, aki Istennek a szavának engedelmes volt. Annak szól ez a bibliai vers. Annak szól ez az ígéret. Annak szól az 5 gyűrű kínálata, akarata: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.” Itt bizony a szavakat egy picit pontosítani kell, tehát azzal, hogy „ítélettel”, annyit jelent, hogy joggal jegyezlek el, ami tartós jogosság. A jognak a következménye az ítélet, és nem egyéni despotizmus, egyéni uralom, ahol nincsen törvényes alapja. A jog és az ítélet összefüggő bár, de a jogosságnak mindig van egy törvény-alapja. Eljegyezlek a törvénnyel, hogy meg tudjalak ítélni, és ez a jogszerűség. Istennek van egy jogrendje, amibe mi belépünk, és ez az áldás, és ez az örökségünknek az egyik áldása, az egyik olyan gyűrű, amit kaptunk. A kegyelemnél is ott van, és az irgalomnál is ott van részed, ami igazából nem az irgalmat jelenti, mert ezt is elferdítettük itt az évszázadok során, az irgalmas és ’kegyelmes uraknak’, és egyebek, amnesztiában részesítendő embereknek a jogköre. Az irgalomnál ott van, hogy szeretettel. Az, hogy irgalmas hozzánk, az egyben az Ő szeretete is. Nem irgalmas, mint egy despota, nem kényúr, hanem a szeretetével, a szeretetével megenyhülő, megbocsájtó, és így tovább, ezzel jegyez el bennünket Isten. Nem ad nekünk nagy kitűzőket és nagy feladatokat, hanem ezzel jegyez el bennünket. És amikor a mi életünkben ezek működnek, hogy Isten szeretetét megélhetjük a mi életünkben, hogy kegyelmes volt hozzám, mikor tudom, hogy Isten törvénye szerint megítélt, és kegyelmet adott, akkor tudom azt, hogy valóban kegyelemmel, igazsággal, és az Ő szeretetével jegyzett engem el. De tudni kell, hogy az eljegyzés a zsidó jogban a mai nap is igazából nem eljegyzést, hanem házasságot jelent. A zsidóság ezt a fogalmat nem ismeri, hogy próbaházasság, meg eljegyzés, meg ilyenek… Amikor egy zsidó esküvőn valaki eljegyzi a feleségét, akkor kb. 3 perc múlva már a felesége is, mert a szertartásban is egy idő alatt folyik ez le, nincs hosszú kivárakozás, megismerés. Eljegyeztelek, az a tény, hogy már a feleségem vagy. És ez számomra mindig is nagy örömöt ad, és nagy biztosságot ad, hogy ha Isten ezeket adta nekem, akkor nem egy ígéretnek vagyok a birtokosa, hanem egy megtörtént dolognak. Annak a házasságnak, ami majd, amikor megjön a Vőlegény, valóság lesz belőle. Itt értjük meg az Újszövetségben a Vőlegény kérdését, hogy az a Vőlegény, az már Férj ! Azt, hogy visszavonhatatlan kapcsolat, szövetség, és ez az, amikor embereknek ez a bizonyossága megvan, hogy Isten megítélt, Isten kegyelmezett, Isten szeretettel vesz körül az Ő irgalmasságában, akkor én már nyugodt lehetek, mert már értem jön, és nem még egyszer megkéri a kezemet, meg megerősíti. Egy pontban megváltozott az életem. És ez a rész azoknak szól, a Júdabelieknek, akik valóban nem estek bele abba, hogy ott Samáriában, ott voltak a másik templomban, valóban nem estek abba bele, hogy az aranyborjút imádták, valóban nem estek abba bele, hogy emberi uralomnak engedelmeskedtek, mint Jéhunak engedelmeskedtek; az emberi hatalom ezáltal erősödött meg, és biztosította Jéhu. Akik az emberi uralomra nem figyeltek oda, maradtak hűségben Júdában, Jeruzsálemben, maradtak hűségben Isten templomában, Istennek az oltáránál és a szentélynél maradtak. Nekik ígéri ezt meg, és azt mondom, hogy ebben az időben, amiben vagyunk, valóban lehet látni ugyanezt, mint a 2.Királyokban olvassuk a 10. fejezetbe is, és magának Jéhunak és Jeroboámnak történeteiben láthatjuk, hogy ez ma működik.

De legyen ott bennünk az az ígéret is, hogy az is működik, hogy Istennek az eljegyzése folyamatos. Hiszen minden generációnak megszületik, hogy ott mindig van menyasszony. Ott mindig megvan a lehetőség arra, hogy jezabeli uralom alatt maradjon valaki. Ott még mindig megvan a lehetőség arra, hogy Samáriában egy másik templomot építsen, ott mindig megvan a lehetőség, hogy Jeruzsálem helyett egy másik helyen imádkozzál, ott még mindig van a lehetőség arra, hogy a Szentély helyett egy másik szentélybe menjek. De Istennek az ígérete viszont állandó, hogy aki Hozzám hűséges, aki az Én szentségemhez, az Én Szentélyemhez hűséges, annak tudok, annak fogom kimondani, hogy „az „Én népem vagy”. Mert idáig, azért mert a világban voltál, azért mert akhábi uralom alatt, jezabeli uralom alatt voltál, bálványimádó voltál, akkor, ha ez megtörténik, ez a visszatérés, vagy most már lehetséges a visszatérés, vagy mint egykor, a hűségesek, akik ott maradtak, mint Júda is, azoknak szólt ez az ígéret. 20 vers:

"És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet; A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt. És bevetem őt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; ő pedig ezt mondja: Én Istenem!"

Ez egy nagyon szép költői fordulat, amit itt a Hóseásban olvasunk, pedig Hóseás nagyon egyszerű ember volt, a maga prófétai mivoltában is, mégis gyönyörűek ezek a versek: „meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet;” Az égnek és a földnek, az égi lakók és a földi lakók beszélgetése, amit Isten hallgat meg. „meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet;” Itt nem az angyaloknak a hatalmáról, a szellemi hatalmasságokról van szó, hanem arról, Aki ül az Atya jobbján. „Meghallgatom az egeket,… meghallgatom az egeket, és Ő meghallgatja a földet”… Mert tudja azt, hogy Isten megítélte. Tudja azt, hogy hűséges volt. Tudja azt, hogy megkegyelmezett, tudja az Ő népe, és ezen a jogkörön meghallgat bennünket is Jesua. Meghallgat bennünket az Atya mellől. És ennek a folyamatosságnak, ahogy tovább olvasom: „azok pedig meghallgatják a földet” , és letér a földi szférába, amikor folytatja a 21.versben:

A föld pedig meghallgatja a búzát és mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt”. A föld pedig meghallgatja a búzát és mustot és az olajat;”

Igen, van bőven! Eszköz. Ami szinte tolakszik előttünk: az öröm, az áldozni való, a gyógyulás, a felkenés. Hiszen ezek mind ezt jelképezik. Jelképezi az olajat, a gyógyulást, a felkenést, a világosságot. Van, van, szinte kínálja magát! Kínálja magát, és kínálja magát a búza, hogy abból kenyér legyen, Isten előtt megtört kenyér legyen, vagy új búza, ami új vetésként, új magként kerül a földbe. És „azok pedig meghallgatják Jezréelt”. Hogy aki hűséges ebben, azok részére lesz búza, lesz olaj, és a harmadik is lesz. Búza, must, és olaj. A hálaadás, ami bor, az olaj a gyógyulás, a felkenés, és a búza pedig a kenyér, illetve az újnak a kezdete, a folyamatosság folytatása.

Ez mind az engedelmességnek és mind a megtisztulásnak, mind annak a következménye, hogy Júda marad hűséges Jeruzsálemhez. És számunkra, amikor szükséges az, hogy legyen hálaadásunk, legyen gyógyulásunk, világosságunk, legyen örömünk, nem olyan nehéz kitalálni, megérteni: semmi mást nem kell tenni, hűségesnek kell maradni ahhoz, ami Istennek a Temploma, magához Krisztushoz, magához a Krisztus Testéhez, a Templomhoz. És akkor lesz öröm, és akkor lesz áldás, és akkor lesz mag, és akkor lesz Ég és Föld között, a Föld és ember között, és ember és Isten között, rendbe áll ez a viszony. A mi hűségünk, és a mi hűségünk Jeruzsálemhez, ahhoz a szellemi Jeruzsálemhez, ahhoz a mennyei Jeruzsálemhez - most így mondom, nehogy bárki félre értse - ez adja számunkra ezt a 3 magot. Ez adja ember, Isten, Menny, Föld, és mindenhol azt az összhangot, amely Istennek az ígérete is, mert ez az összhang végül is egyszer egyesül, amikor a Vőlegény visszajön a Menyasszonyáért. És meg fogja kérdezni a gyűrűket. Sokszor kérdeztem ezt, hogy ott a kezeden? Tedd föl! Sokszor kérdeztem, ott van-e rajta? Valóban Isten Törvénye általi megítélésed a jogosság? Ott van-e a kegyelem? Ott van-e? Tényleg ott van-e a kezeden az 5 gyűrű? Tényleg ott van-e? Olyan jó lenne, ahogy ránézünk a kezünkre, azt látni, hogy Isten megkegyelmezett, Isten szeretete, és sorold végig a gyűrűket! Sorold végig!

Személyesen azért személyes számomra ezek a Hóseási bibliai versek, mert valamikor egy bemerítésen ez hangzott el. 12 vagy 13 éve lassan… És a feleségem 6 éve bizonyság abban, hogy az 5 gyűrűje megvan. Mert neki mondtam ezt az Igét. Neki adtam át ígéretként, és valóság az életében. Nem akarok személyesen kitérni, de olyan jó látni, amikor tényleg látható a magánéletében is az embernek Isten szavainak a valósága.

Valóban van búza, van olaj, van must, ami már bor is, ami most már tényleg hálaadásra is késztet bennünket. És ki tudjuk mondani azt, hogy az Övé vagyunk. A világból az Övé! A tévelygések, a csatangolások és a mindenféle Samária, meg aranyborjú, meg mindenféle út… Egyszer a megtérésnek és a helyre állásnak az útja csúcspontja lett: ott vagyunk Jeruzsálemben, ott vagyunk Isten előtt. És van, és ezt hadd mondjam bizonyságként, hogy van! De ne bízzál, ne bízzál az aranyborjúban! Ne legyél Jezabel, és ne engedd Jezabelt! És ne engedd Jezabelnek a leszármazottjait se! Irtsd ki, ne uralkodjon senki rajtad! Mert ha valaki uralkodik, akkor nem leszel menyasszony. Akkor nem leszel. Akkor te rab vagy! Isten a rabokkal nem tud mit kezdeni. A raboknak csak a kérését hallgatja meg, a foglyokért jött. Engedd el! Mert a fogoly, az mégsem rab ám! Az fogja is, meg őt is fogja. A fogolynál kétirányú az összetartozás: én fogom, ő fog engem. Légy szabad, hogy menyasszony lehess! Légy szabad, hogy az 5 gyűrűt a Vőlegény rád tudja húzni! De ennek a szabadságnak egyetlen egy pontja: ne Samária, ne emberi hatalmat támogass. Ne Jéhut támogasd, aki mindenképpen a hatalmát meg akarta tartani. Istennél nincs kettősség, hogy megölöm a jezabeli leszármazottakat, és Akhábnak a gyerekeit, de hát azért megtartom a nekem hasznos kis aranyborjút. Nem kell nekem Isten hatalma, nekem nem kell, hogy hívő emberként még újjászületett is legyek, nem kell nekem… Jól vagyok így. Jól vagyok, erős vagyok, Jéhu vagyok, nagyon jó. Jeroboám nem is volt olyan buta. Megteremtette a maga hatalmát. Hát én is megteremtem! Átveszem a módszereket, de Isten ítélete ott van. Elég! Elég a kettősségből! A kettősségből, úgy ahogy van, ki akar bennünket hozni. És amikor kihozott, akkor a tiszta kezekre, a tiszta kezeinkre ezt tudja ráhúzni. Ezeket az ígéreteit. És úgy gondolom, a népszámlálás most is folyik. Valóban név szerint mindenkit, mert minden egyes szakasz az életünkben, minden egyes szakasz időben úgy kezdődik: - na, hol vagytok?- És én úgy gondolom, hogy ha az egyik csapat valahol ott van a frigyláda környékén, vahol ott van Jeruzsálemben, akkor nem lehet hozzá számolni azt, amelyik ott van Samáriában, fenn a másik hegyen áldoz. Akkor sajnos azt kell mondani, hogy nincsenek itt. Nincsenek itt. De mégis ott az ígéret, amikor Isten azt mondja: akit most úgy hívok, hogy nem az Én népem, az Én népem lesz… Na de előtte lesz kiszorítás. Előtte Isten bebizonyítja, hogy te hiába erősködsz. Bebizonyítja azt, hogy ha magad küzdesz, nem fogsz sehova jutni.

Érdemes elolvasni Hóseásnak a történetét, és érdemes belegondolni abba, hogy miért pont Hóseás kapta ezt a próféciát. Miért pont? És miért úgy kellett megélnie? Azért, hogy a saját bőrén tapasztalja meg, hogy milyen Izrael. Ezért kellett parázna feleség, ezért kellett neki gyerek, aki megláthatja. Na de fordítsuk le a dolgot: amikor látjuk ebben a történetben Hóseás történetét és próféciáját, akkor látjuk-e a magunk életében Hóseás történetét és Hóseás próféciáit?

Azért, mert ilyen a világ, azért vagy te is olyan. A világ miatt ilyen. Hóseásnak meg kellett éreznie, milyen az az Izrael, és mi lesz vele. Mi a világban vagyunk, és meg kell látnunk, hogy hol, és miben vagyunk világiak. És mi a mi ’aranyborjúnk’. Van-e aranyborjú, ez a kérdés. Vagy van hited, és tudod, hogy Isten akkor szól az életedben, amikor Ő akar. Ő nincs távol, nincs messze, de ki is próbál. Mint egykor a népet kipróbálta, és aranyborjú lett a vége, visszakanyarodás Egyiptomba majdnem, de gondolatilag igen. Ugyanígy Isten is kipróbál: van-e aranyborjúd? Ez a kérdés. Mert ugyan Akhábot még elintézzük, jó vallásos, ez az akhábi, jezabeli uralom minket nem érint, nem vagyunk benne, na de az aranyborjúval mi van? Hol az aranyborjú? Mert Istennek a türelme azért véges. Nem fenyegetés, tényszerű. Maga, az Ő feleségének is azt mondta, hogy: nem tovább! Nem vagy a feleségem! Rendezzük az ügyeket! És akkor jön az áldás, amikor rendezettek az ügyeink Istennel, amikor azt mondja: nincs tovább! Beszéljünk! Beszéljünk, mondjál bármi vádat, pereskedjél Velem! És én úgy gondolom, Istennel pereskedni, hát...nem egészen kellemes dolog. Semmi esélyed nincs. De van esélyed, ha Isten megítél, és Isten picit érezteti, hogy: nem Hozzám tartozol. Hogy azonnal tudjad mondani: nem kell aranyborjú! Vissza szeretnék menni oda Eléd, és Veled akarok élni!



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2014 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat