Orbán Eszter:

 

Shabbat Mikéc

Nincs befejezett idő, folyamatosság van

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassisah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén

2014. december 20.

 

Ennek a heti szakasznak a neve Mikéc, ami Mózes első könyvének a 41. fejezetétől kezdődik, Olvasom is a 41. fejezet első versétől: „Lőn pedig két esztendő múlván, hogy a fáraó álmot láta, s íme áll vala a folyóvíz mellett. És íme a folyóvízből hét szép és kövér tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban. S íme azok után más hét tehén jő vala ki a folyóvízből, rútak és ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján. És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a fáraó. És elaluvék és másodszor is álmot láta, és íme hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép. És íme azok után hét vékony s keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala. És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a fáraó, és íme álom vala.”

Nem olvasom tovább, ismerjük a történetet, tudjuk, mi következik ezután. Ismerjük, hogy József megfejti az álmot, s hogy milyen kitüntetett szerepe lesz ezután, a fáraó mellé kerül, mint tanácsos. Ismerjük azt is, hogyan kormányozza végül is Egyiptom földjét. Ennek a Mikéc heti szakasznak a részei között van még az is, amikor a testvérek felkeresik Józsefet, és kérik, hogy segítsen rajtuk. Ismerjük ezt a történetet is, ahogy József felfedi magát előttük.

Mégsem erről a részről szeretnék most beszélni, hanem ami engem megfogott itt, az magának a heti szakasznak a neve. Nagyon érdekes, mert minden egyes heti szakasz név valamilyen szinten magába foglalja az egész szakasznak a magját. Azt a magot, ami tulajdonképpen a veleje a dolognak, egy mondatos üzenete is, és erre épül föl az egész szakasz. Ez a mostani heti szakasz, a Mikéc, annyit jelent szó szerinti fordításban, hogy „idő múltával”. Itt Károli annyit mond: „Lőn pedig két esztendő múlván”. Új fordításokban pedig, hogy „Két esztendő elteltével” ez és ez történt... Egy kicsit, hogy ha megnézzük az előző részeket, tudjuk, hogy József börtönbe került, tudjuk, hogy hamis vádak alapján került a börtönbe, ártatlanul. Tudjuk azt, hogy mi történt ott, álmot fejtett és volt egy ígéret a főpohárnok részéről, akinek megfejtette az álmát, hogy ha majd ő innen kikerül, meg fog emlékezni Józsefről. József is kérte, hogy ha kikerülsz innen, emlékezzél meg rólam. A 40. fejezet utolsó versében pontosan ezt olvassuk: „ És nem emlékezék meg a főpohárnok Józsefről, hanem elfelejtkezék róla.” Itt egy pause van, egy szünet, és utána: „Lőn pedig két esztendő múlván”. De mégsincs szünet! Mégsincs kihagyás, és mégsincs lezárás, hanem ahogy a Mikécnek a jelentése is az, hogy „az idő teltével történik valami”, itt azt jelenti, hogy nincsenek befejezett idők. Nincsenek lezárások, hanem egy folyamatosság van, egy folytonosság van.

 

Ha megnézzük ezt a heti szakaszt, akkor azt vesszük észre, hogy itt az időkről van szó. Szeretnék egy kicsit ezekről az időkről beszélni, ami mostanában foglalkoztatott is, ami úgy érzem, mindig aktuális, főleg akkor, amikor ilyen felpörgetett, felspanolt időket élünk, akár egy ilyen karácsonyi őrültek háza közepette.

 

Mit jelentenek az idők? Mit jelent az idő Istennél, mit jelent az embernél, és ez a kettő hogyan találkozhat? Hogyan lehet megélni egy folytonosságot úgy, hogy nincsenek végek, nincsenek befejezett dolgok, de mégis vannak szakaszok? Hogyan lehetünk benne ezekben a szakaszokban, milyen időintervallumaink vannak? Egy picit ezekről szeretnék beszélni.

 

Hogyha megnézzük ezt a történetet, és az egész Mikéc heti szakaszt, akkor azt vesszük észre, hogy tulajdonképpen két szinten történnek a dolgok. Az egyik szint az Örökkévaló Istennek a síkja, a szellemi szint, ami egy állandó, amiben ott van a folytonosság, ami egy töretlen szint. Ezt a töretlenséget képviseli József. Ugyanis József a börtönben ugyanaz volt, mint aki a fáraó mellett volt. József nem változott. Nem kellett, hogy a belsejében megújuljon, és a mélységből jöjjön fölfelé. Ő egy stabil, állandó állapotot képviselt. Csak a környezet, és a környezeti hatások voltak mások. Nem Józsefben történtek a változások! Sőt! Még említi is itt a 40. fejezetben, hogy „Mert lopva hoztak el engem a héberek földéről, és itt sem cselekedtem semmit, hogy a tömlöcbe vessenek.” (15. vers). Tehát semmi olyat nem követett el, amiért a cselekedete következményeképpen őt börtönbe kellett volna vetni. Ő egy állandó pontot képvisel. Az ő hite, meggyőződése, stabilitása ad egy nagyon biztos pontot ebben az isteni folytonosságban, az isteni időben.

Ezzel szemben van az emberi idő, ahogy olvassuk a cselekményeket, ahogy a börtönből, a mélységből kikerül, a fáraó mellé, és hogy ott hogyan végzi a hétköznapi dolgokat. Úgy érzem, hogy valahogy mi is ebben élünk. Élünk egy hívő életet, van egy biztos pontunk, van egy meggyőződésünk, van egy hitünk, van egy elhivatottságunk, egy küldetéstudatunk, hogy miért vagyunk itt, mit kell tennünk, de a körülményeink folyamatosan változnak. Nem a belsőnk változik! Úgy érzem, hogy ez egy ideális hívő élet, egy példaértékű, amit József megélt, hogy nem a belső szellemi élete kezdett el változni, hanem a közte lévő anyagi, fizikális, lelki dolgok. De az ő szellemi életét ez nem befolyásolta, és nem volt rá hatással. Ő ugyanaz az ember volt a lelkében, az érzületeiben, mindenben a fáraó mellett, a legmagasabb pozícióban, mint a legsötétebb börtöni létben, az utolsó senkiként kezelt állapotban. Csak a környezetnek a viszonyulása más. Az életünk folyamán, életünk különböző szakaszaiban megélhetjük ezt. Voltam lent, voltam senkiházinak titulálva, voltam a mocsokban, aztán kijöttem, aztán lettem ez, aztán lettem az. Változnak a körülmények, de a belsőm az ugyanaz marad. Ez kellene, hogy tudatosodjon bennünk, és megerősítse a hitéletünket, a hitvilágunkat, hogy itt nem egy belső változásról van szó, mint mondjuk a tékozló fiú esetében, aki belülről fakadóan ment el, saját döntése által, és tért vissza. Akár lehetne egy olyan magyarázatot is mondani itt József sikertörténetéről, hogy „Lám, lám, a legbűnösebb, legelvetettebb, és leginkább lenézett emberből milyen nagy szolgálót tehet Isten!”. De nem, mert ez az ember ugyanaz volt a kezdettől a végéig. Benne nem volt változás, nem volt törés.

A többiek, akik itt szereplőként megjelennek, tulajdonképpen hozzák a földi szintet, hozzák a fizikális, lelki síkot, úgy mint a fáraó, mint a főpohárnok, mint a testvérek. Az, hogy ki-ki hogyan viszonyul Józsefhez, az jelzi, hogy ki-ki hogyan viszonyul az isteni időintervallumhoz.

 

Nagyon érdekesek ezek az idők. Ugyanis látnunk kell azt, hogy Isten örök. Nála a múlt, jelen, jövő egységben van, nincs törés, de vannak szakaszok. Azt hiszem, ez az, ami hangsúlyos kell, hogy legyen az életünkben. Vannak szakaszok. Itt jön be az, amikor olvashatjuk, hogy „mindennek meg van a rendelt ideje”. Megvannak az életszakaszaink, és hogy ha ezek a szakaszok beleilleszkednek az isteni szakaszba, akkor vagyunk benne Isten időtervében. Ha mi, mivel szabad döntésünk van, kitoljuk ezeket a szakaszokat, vagy éppen el sem fogadjuk, és nem éljük meg, akkor nem tud találkozni az isteni idő az emberi idővel. Gyakorlati példával hogyan tudnám ezt illusztrálni? Van időszaka az embernek. Akár a gyermekkor, akár a serdülőkor, ifjúkor, a felnőtté válás. Ezek mind emberi szakaszok. Ha mi a lelkületünkben, és az érzéseinkben nem éljük meg az adott időben ezeket, hanem mondjuk, kitoljuk, örökké ifjak, vagy gyerekek akarunk maradni a lelkivilágunkban, és nem érünk be azokba az életszakaszokba, amiket Isten kirendelt, akkor nem tudunk találkozni az isteni időtervvel. Amikor Isten már rég kirendelte számodra, hogy apa, vagy anya legyél, és te még mindig nem akarod elfogadni, mert mész máshova, mert te még akarod a szabadságodat, te még akarod ezt, akarod azt, akkor nem tud találkozni a két idősík. Ha az ember a saját döntésével arra az útra lép rá, hogy „igen, az én emberi időmet, amit itt a földön töltök el, szeretném beilleszteni úgy az isteni időbe, hogy Isten időtervében benne legyek”, és kész elfogadni azokat a korszakokat, sajátságokat, amiket azokra az időszakokra Isten elkészített, akkor tud találkozni valóban az isteni tervvel. Tudjuk befolyásolni az időket. Tudjuk a döntéseinkkel kihúzni, eltolni, el nem fogadni. Mégis, tisztában kell lennünk azzal, hogy az idő Ura Isten. Az idő Ura Isten. Ezt is le kell tisztázni, ezt a fogalmat, hogy az Ő végtelensége sem végtelen. Amikor beszélünk arról, hogy az Ő kegyelme, szeretete végtelen, ez mind-mind igaz, de ne felejtsük el, hogy Istennek is vannak időintervallumai. Vannak korszakai. Van ideje annak, hogy te megtérjél, Hozzá forduljál. Megvan egy időintervallum, és hogyha ezt nem teszi meg az ember, akkor kieshet abból az isteni tervből, amit Isten eleve rá szabott. Persze, ilyenkor jön be az, hogy a halálos óráján is megtérhet. Igen, megtérhet, de nem azt az időt élte meg ezalatt az 50-60-70-80 év alatt, amit megélhetett volna- mert idejében felismerhette volna a dolgokat, ha idejében úgy döntött volna, ami az isteni időtervnek az őrá kiszabott terve volt. Ezért fontosak az idők! Úgy érzem, hogy nagyon sokszor nem tudunk bánni az idővel. Nagyon sokszor úgy érezzük, hogy vagy kifutunk belőle, vagy nincs még itt, vagy tétovázunk, és nem tudjuk hogy kezelni az időt. Van, aki úgy érzi, kevés van számára, van, aki úgy érzi, hogy túl sok, és nem tud vele mit kezdeni. Ez egy nehéz, de mégis megoldható feladat, hogy összhangban legyünk az isteni idővel. Amikor a mindennapok verklijében vagyunk benne, akkor nehéz erre gondolni, de mégis meg tudja élni az ember azt, hogy összhangban van az isteni idővel. Amikor érzem azt, hogy békém van. Amikor érzem azt, hogy „ez az”. Amikor érzem azt, hogy nincs nyugtalanság, amikor érzem azt, hogy mennek a dolgok, és itt legbelül béke van. De ugyanakkor ez a béke úgy megmarad, hogy nem tudja kilengetni egy börtön sem, meg egy fáraó széke sem. Ez a folytonosság és stabilitás kihat a lelki- és fizikális szintünkre is.

 

Éppen a férjemmel, Bélával beszélgettünk a minap a heti szakaszról József kapcsán, és pont azt mondtuk, hogy ez olyan, mint ha most ide letennének 100 millió forintot, és olyan lenne számunkra, mintha egy nagy papírkupac lenne. Nem hat meg. Nem kezd el járni az agyam, hogy hű, ebből lehetne egy ilyen szolgálat, olyan szolgálat, vehetnénk itt egy házat, olyan autót… Nem indul be a fantáziám, nem hat meg! Nem tud kibillenteni abból a menetrendből, ami az isteni menetrend. Nem tud mellékvágányra vezetni, nem szédít meg. Egy fizikális dolog, van, tudomásul veszem, de nem illet, nem hat meg, nincs rám hatással. Ugyanígy egy lelki dolog is. Ha most egy bármilyen hírt közölnének, ami megrendítően hat, azt mondanám, „Istenem, a Te kezedben van, én megyek tovább.” Megyek tovább, mert tudom, mi az utam, és Józsefként kell, hogy megéljem ezt. Nem hat meg! Börtönbe vetettek? Én tudom, hogy ki vagyok! Fáraó széke mellé kerülök? Én tudom, hogy ki vagyok! Nem fogok elszállni. Sem a mélység, sem a magasság nem rendít meg abban a hitben, abban az elhívásban, amit Isten adott. De ismernem kell az időket, és jól kell bánnom az időkkel. Úgy gondolom, hogy ez a ma emberének egy igen nagy kihívás és nehéz feladat, hogy az időkkel jól bánjon.

 

Ami engem még megfogott ebben a heti szakaszban, az a hét tehén és a hét gabonafej, vagy, ahogy a héber fordítás mondja, a hét kalásznak a története. Persze, József megfejti az álmot: hét bő esztendőt követ hét szűk esztendő. De most ez a mi életünkben csak az esztendőkre vonatkozik? Úgy érzem, itt is az időintervallumok vannak. Igen, Isten adja a bőséget. Adja azt, hogy te lelkileg is gyarapodj. Adja azt, hogy fizikálisan is gyarapodj. Megadja a jót! De ott van a rossz is! Ha a jót el tudjuk fogadni, akkor a rosszat is el kell fogadni Istentől. Van szűk esztendő! Lesz szűk esztendő. Valakinek már volt szűk esztendő. Megéli a bőséget is és a szükséget is. Megéli azt, hogy igen, lelkileg gyarapodok, lelkileg gazdagodok, fizikálisan is meg van mindenem, betevő falatom, nincs hiányom, de megélem a szükséget is. Megélem azt, amikor látom, hogy a világban micsoda lelki nihil van. Amikor látom azt, hogy érzelmi hullák sétálnak itt az utcán. Amikor látom azt, hogy nélkülöznek a gyerekek, és a gyermek szegénység majdhogynem a maximumon van itt, Közép-Európában. Látom! Látom a faluban is, hogy hogyan élnek, ahol élek, látom. És látom a szükséget, és magam is megéltem a szükséget. Tudom, mit jelent szükségben lenni, tudom mit jelent áldásban, és gazdagságban lenni. És mégis! Ez sem befolyásolja azt, aki vagyok. Nem változok meg attól, hogy ha jólétben élek, és nem változok meg attól, hogy ha szükségben élek, mert a belsőm az ugyanaz marad.

 

Ez a hét tehén, és hét gabonafej, számomra kihozta kicsit az isteni teljességet is. Azt, hogy Isten az, Aki beteljesíti az időket. Ő adja meg azt, hogy igen, lehetsz gazdag, szellemben, lélekben, fizikálisan lehetsz áldott, de van, amikor szűk idők vannak. Van, amikor majd azon kell gondolkodni, hogyan teremtsem meg a betevő falatot. De meg fogom tudni teremteni, mert ott van az isteni ígéret is, hogy aki Benne bízik, arról Ő gondoskodik. De van szükség, és látom a szükséget.

 

A tehén és a gabonafej példája is érdekes. Miért pont tehén, és miért pont egy kalász? A tehén szónál itt a héber parah szó szerepel, ami tudjuk azt, hogy a vörös tehén szakaszánál is megjelenik. Önmagában a tehén, mint áldozati állat volt jelen már a józsefi időben is, és ennek a tehénnek van még egy másik szava is, a termékenység szava. Igen, van idő, amikor termékeny az ember, amikor önti magából a gondolatokat, amikor önti magából a jót, amikor úgy minden összejön. De el kell fogadni azt is, hogy van Isten általi szükség. Amikor nem jön. Amikor érzem azt, hogy most nem. Most nincs. Nincs itt az ideje. Nincs itt az ideje annak, hogy szóljak, pedig szólhatnék. Nincs itt az ideje annak, hogy kiéljem az érzéseimet, pedig kiélhetném, de nincs itt az ideje. Szűk-ség van. Most szűkre kell fogni a szavakat, szűkre kell fogni az érzéseket, szűkre kell fogni a tetteket. Vannak ilyen helyzetek. Van, amikor lehet bőségben lenni, van, amikor lehet bővölködni, de van, amikor szűkre kell fogni a dolgokat. Van, amikor az ember tényleg úgy van, hogy bármennyire termékenyek is a gondolataim, bármennyire tudnék is mondani dolgokat, nem lehet, mert ideje nincs. Nincs itt az ideje. Most az az idő van, hogy szűk-ség van. De van, amikor az az idő van, amikor bő-ség van. Ezek az idők is Isten kezében vannak, és mindenképpen tudnunk kell azt, hogy mikor, milyen időkben élünk.

 

A tehén példája tulajdonképpen az áldozati állat bemutatása is, az áldásoknak a jelképe. A gabonafej pedig az, amit te magad termelsz meg. A tehén szaporulata úgymond, tőled független, de a gabona tőled is függ, hogyan vetsz, hogyan aratsz, és a közte lévő időben hogyan gondoskodsz a gabonáról. Vagyis a te kezed munkája, a te tetteidnek a gyümölcse milyen. Ebben is ott van a hét bő, és a hét szűk, a hét telt, és a hét vékony gabonafej. Van, amikor Isten a kezed munkáját tényleg úgy megáldja, hogy gyarapodsz, és gyarapodsz, és gyarapodsz. De van, amikor azt mondja, most fogd vissza, most szűk lesz. Most böjt van. Most nem az van, hogy szórhatod a dolgokat, hanem most fogd vissza a dolgokat! Itt értjük meg a Prédikátort is, amikor mondja, hogy „meg van az ideje”. Meg van az ideje a szétszórásnak, és meg van az ideje az összegyűjtésnek, és meg van az ideje a visszafogásnak is.

 

Ez a két álom foglalkoztatott engem, hogy miért pont tehén és gabonafej, mi ez a hét-hét, és valahogy ezt az üzenetet érzem benne, hogy vannak dolgok, amik valóban Isten ajándékaiként jönnek, tőlünk függetlenül, és ezek lehetnek bőségesek, de lehetnek szűkek is. Vannak, amiket mi teszünk meg, a mi kezeink cselekszik meg. Ez is lehet bőséges, és lehet szűkséges, de mindegyik az isteni teljességben van benne. Hét-hét. Nem a te emberi teljességeddel teszed, amit teszel, hanem az isteni teljességgel, az Ő tervében teszed, amit teszel.

 

Idő múltával. Idő múltával történnek dolgok, folytatódnak dolgok, de nem fejeződnek be. A befejezés az majd akkor lesz, amikor ez az egész sárgolyó megszűnik, és eljön az utolsó ítélet. Ott lesz a pont. De addig nincs pont. Addig folyamatosság van, és meg kellene értenünk, hogy ebben a folyamatosságban kíván Isten részesíteni bennünket. Ebbe az időtervbe szeretne beleemelni bennünket. Abba, amit Ő már eredendően eltervezett. A döntés rajtunk áll, hogy hogyan lépünk, mit lépünk. Lehetünk Józsefként egy állandóságban, egy stabilitásban, egy folytonosságban. De lehetünk a testvérekként, és fáraókként, és egyiptomiakként benne a változásban. Az állandó változásban, a fent-lent, fent-lent, fent-lentben. Az a kérdés, mit választunk? Nem egy elérhetetlen dolog az isteni időtervben benne lenni. Nagyon is valóságos dolog. József példája illusztrálja ezt a legjobban. Nem elérhetetlen az örökkévalóságban benne lenni. Nagyon is valóságos dolog, de tudnunk kell, és meg kell élnünk, hogy van testünk és lelkünk. A test és a lélek síkja az, ami folyamatosan változó és mulandó, de a szellem örök. Ha az ember megéli az örököt, akkor az ki fog hatni a lelkére, testére egyaránt.

Viszont, ami itt a hét tehén, és hét gabonafej példájánál van, ezek a testi és lelki dolgainkra érvényesek. Azok lehetnek változók. Lehetnek gazdagok, lehetnek szegények, lehetnek bővölködők, lehetnek szűkölködők, de a szellemünk, a szellemi életünk, a hitéletünk, az rendületlen és változatlan kell, hogy maradjon! Az érzésvilágunk hullámozhat. Hol fent, hol lent, hol gazdag, hol szűk, de a hitünk, a meggyőződésünk, az Istennel való kapcsolatunk, az nem változhat! Az stabil kell, hogy legyen, úgy, amint József is stabil volt. És bár megingatni nem ingatják meg a szellemi életünket a lelki- és fizikális létünkben történő változások, de kihatással vannak rá. Persze, hogy kihatással van egy szolgálatra az, hogy ha szükség van, szellemben és fizikálisan is. Hogyha nincsenek ép, érett, egészséges gondolatok, és nincsenek olyan feltételek, amikkel egy szolgálat működhet, akkor az is vissza van fogva, de maga a szolgálat nem szűnik meg. Nem tűnik el, az meg van, mert ami Istentől van, az örök. Ami Istentől születik, az örök, az múlhatatlan, de vissza van fogva, vissza van tartva. Hogyha pedig nyílván adottak a feltételek, és ott vannak a segítő gondolatok, és szándékok, akkor a szolgálat is jobban kinyílik, az is tud terebélyesedni, az is tud előre menni. De a testi és lelki e téren, nem befolyásolja az istenit. Viszont az isteni meghatározhatja a testit és a lelkit.

 

Úgy érzem, hogy ha valóban a szívünkben ott van a vágy, és a vágynál tovább megyünk, és ott van a döntés, hogy igen, ebben az időben szeretnék lenni, ami az isteni időterv az én személyes életemre nézve, és azt szeretném, hogy ez találkozzon, és az egész életem egy olyan életet él, ami nyitott Isten szavára, és figyel, akkor meg tudja élni azt, hogy benne van az isteni időtervben. De ha valamihez makacsul ragaszkodik, vagy valamit képtelen elhagyni, vagy fél elfogadni, akkor kicsúszhat ebből az időből, kibillenhet ebből az időből, nem lehet benne ebben az isteni időtervben.

 

Azért azt is meg kell említenem, hogy ez a vonat megy ám tovább. Vannak megállói, de hogyha nem szállunk be az isteni időtervbe, az attól még menni fog tovább, de nélkülünk. Nélkülünk! Ezért szeretném nagyon hangsúlyosan felhívni a figyelmet ezekre a döntésekre, hogy figyeljünk az időkre! Figyeljünk, mert vannak pontok, amikor már nem tudunk becsatlakozni. Amikor már késő, letelt az idő. Idő múltán vagyunk. Ezért figyeljünk az időkre, és nem félelemből, hogy „jaj, most mi lesz?”, hanem egyszerűen úgy, mint József: várd, figyeld, és történnek a dolgok. Történnek, mert megy, zajlik az emberi idő, a cselekmények, az események zajlanak benne, de legyük résen, és figyeljünk. Figyeljük az isteni időtervet, és szálljunk ki a magunk időtervéből. Szálljunk ki abból, hogy mi elterveztük azt, hogy jövő héten ezt csináljuk, jövő évben ezt csináljuk. Ekkor és ekkor nősülök, férjhez megyek, akkor és akkor gyereket szülök, ekkor és ekkor megépítem a házam. Szálljunk ki belőle, és hagyjuk azt az isteni időtervet, hogy az érvényesüljön az életünkben. De tényleg legyünk nyitottak, és figyeljünk. Amikor lépni kell, lépjünk, ne hátráljunk meg, lépjünk. Amikor nem kell lépni, ne lépjünk, ne rohanjunk előre. Várjuk ki az időket, figyeljük az időket, hogy benne lehessünk abban az örök időben, amely Isten eleve elrendelt, megszabott ideje ránk.

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2015 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat