Orbán Béla:

Shabbat Vajjechi

Az ígéretek folytatása

1Mózes 47:28-50:26

1Királyok 2:1-12

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HAMassiah-ban hívő Közösség Piliscsabai Csendesnapok szombati alkalmán

2015. január 3.

Szombat lévén a hetiszakaszt vesszük elő, amelynek nem az a célja, hogy zsidózzunk vagy hogy valakit zsidóvá tegyünk. Sokszor közösségi szinten, s a kereszténység közepette is felmerül az a kérdés, hogy ki, mit és hol keres: mit keres egy keresztény (nem zsidó) közöttünk, és mit keres egy zsidó közöttünk... Bennünket azért ispirál az, amit a zsinagógákban olvasnak, egyrészt a származás szerint, másrészt a közös haladásnak is az egy szellemisége, hogy a zsinagógákban is éppen azt olvassák föl, aminek egy részét olvasom föl.

Mivel Isten adta azt a bizonyságot, ami az emberiségnek kell, Izráel népében, akkor kell beszélni róla. A folyamatosság a törvényadástól kezdődik, s a törvény nem fejeződött be, tehát ennek az aktualizálása a mi feladatunk, az, amit vinnünk kell. A messiáshívő zsidó hordozza azt, amit Isten adott, de már ott van azok között, akiknek vitte, s ez nem hatalmi, betérítési és egyéb szándék, hanem a megosztás területe. Ha elfogadjuk Isten törvényét, akkor egymást fogadjuk el, s ha messiáshívők vagyunk, akkor egyértelműen a zsidóságban ott van a következő szövetséges társ, hiszen a zsidóság is a Messiást keresi, még akkor is, ha nem tudja, hogy ki Ő. Tehát közel vagyunk egymáshoz, de nem kell egynek lenni, az egymás ismereteit ki kell egészíteni, s a törvény és a kegyelem kiegészítése közös feladat, hiszen sokan kegyelem, kihívás által lettek Isten népévé, mások szövetség által és a kegyelmet még nem igazán ismerik.

1.Mózes 47:28-29: „Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendő. És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az ő fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te előtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hűséggel: Kérlek ne temess el engem Égyiptomban.”

Az új kezdete mindig a halállal, az elhalással kezdődik (mint a magnak a példázata), ugyanúgy kell beszélni egy új évnél is a továbbmenetelről: az egyik meghalt, a másik megy tovább, s tulajdonképpen nem halt meg semmi, hanem az egyik átadta a másiknak a váltóbotot. Neked is egyszer át kell adnod a váltóbotodat, lesz-e valaki, akinek továbbadod? Természetesen Isten akarata az, hogy egy család folyamatosságában legyünk, s ne azt a váltóbotot kelljen továbbadni, ami új idők új szele, új korszak, hanem azt, amit Isten adott már ott, ami a választott népé volt, azt, ami az egész emberiség javát szolgálja, amit Isten adott már teremtéskor az embernek. Megismerni a teremtés célját és okát, ez a feladatunk – add tovább!

Amikor a bibliai részben olvassuk, hogy Jákób megérezte, hogy itt az idő, akkor hivatta Józsefet, s be kell hívni az új esztendőt is: én meghalok, és ha kedves vagy előttem, akkor vidd tovább azt. Mi volt kedves és szép 2014-ben? Na azt vidd tovább 2015-ben! Amit Isten adott neked talentumokat, tudást, ismeretet 2014-ben, ha kedves neked Isten, akkor te ne változtass, hanem vidd tovább. Nem új legendák, életek és gyülekezetek születnek, hanem ha kedves neked Isten útja, amit a zsidókon keresztül megmutatott, akkor itt az idő, vidd tovább! Ez az év elment, megyünk tovább, nem történik semmi extra dolog. Ha én tényleg tudom azt az utat, amit adott Ábrahám, Izsák és Jákób Istene az ősatyáknak, akkor azt tudom tovább folytatni.

„Ha kedves neked az én személyem, amit én idáig csináltam, vidd tovább!” – s ezzel meg is szűnik az ősatyák kora, innentől már nem Isten kezében levő emberek vannak, akik nem tehettek mást, hanem a szabad akarat is belép: ha akarod, vidd tovább emberiség (József). Innentől már Isten számonkéri a dolgokat és rád bízza a hogyan továbbot, s a teljes felügyelet alól Isten szabadságot ad. 2015 is sokaknak a szabadság éve: idáig elhoztalak (itt vagy a csendesnapokon), innentől szabad akaratod van. Isten megkérdezi, hogy jó volt-e mindaddig, amíg kihozott a mocsokból, az Egyiptomodból, hogy végigvitt ezen a részen, s ha igen, akkor tessék folytatni azt az utat, ahol Ő már nem lesz ott, mert nem kényszerpályára akar ráhelyezni, hanem szabadon választott pályára akar tenni. Ennek a folytatásában ott van a család helyreállása is, hiszen még József gyermekei is adoptálva ott vannak és közösen lehet továbbmenni. Idáig volt Ábrahám, Izsák és Jákób, most már van József és testvérei, és ez már közös, hiszen az ígéret nem Józsefnek szól, hanem tovább, s az ígéretnek ezt az ősi módját alkalmazza Jákób, hogy „tedd topmorom alá a kezedet”, hogy a magodban viszed tovább azt, ami az én magom. Az, hogy az én gyerekem vagy, te is a te gyerekeden tovább viszed azt a folyamatot, ami az ősatyáktól egészen a napjainkig tart, ami egy család története, menete. Viszem-e azt a hagyományt, amit Istentől kapott Ábrahám, Izsák és Jákób? Nem azt, amit kitaláltak, amibe beleestek bűn vagy véletlenség okán az ősatyák, hanem azt, amit Istentől kaptak. Egy új kezdetekor, mint most, hogy meghalt az óév és jön az új év, nézzük meg, hogy milyen magot kaptunk Istentől, azt az örök folyamatot, amit vállalok, hogy viszem tovább. Ebben benne van a személyes életemben is sok minden, amit az Istentől kaptunk, azt mindig tenni kell. Megkaptuk Istentől az alaptörvényeket, amelyeket meg kell ismerni, és arra odatenni a kezemet, hogy igen, vállalom és továbbadom, és a gyerekemnek is ugyanazt fogom tanítani. Ezt tette József és ezt ígérte meg a meglevő gyerekei által is, hogy úgy neveli és nevelteti, hogy továbbadja gyerekeinek az ősatyák ígéretét, Isten akaratát.

Isten akaratát adom-e tovább vagy a saját magam kínlódását? Isten akaratát élem meg az élet következő szakaszában? Izráel nem halt meg, hanem folytatódott. Az, hogy kiszállt Jákób, meg kiszállnak mások -egykor én is ki fogok szállni-, az egy dolog, de a folyamat nem szűnik meg! Viszem-e a folyamatosságot? Isten törvénye a folyamatosság alapja, ami változtathatatlan, módosíthatatlan! Meg kell találnod Isten a teremtés első pillanatától visszamondhatatlanul kijelentett törvényét, és ezen ne módosíts semmit. S megkapod mindig a válaszokat, hogy ki módosította, ki akar más törvényt adni, ki az, aki nem akarja betartani a törvényt. Így tudsz önmagaddal is szembesülni: Istenem, nem értem – s erre Ő ki fogja neked nyitni a törvényt! Idáig nem akartad vagy nem tudtál e törvényről, de Isten rendezi az életedet, s ezért is szolgálunk egymás felé, s ezért is kell a zsidóságra való ráfigyelés, mert ő ezt kapta, és a folyamatosság működjön immáron más résztvevőkkel is, de ugyanabban a törvényrendben. Csak az örökösök változtak (nem kicserélődtek!), számukkal, lehetőségeikkel a kegyelem által gyarapodtak.

Vállalom-e azt, hogy odateszem a kezemet annak a folytatására, amit Krisztus adott nekem több mint 2000 évvel ezelőtt? Ebben az évben folytatod-e azt, amit Ábrahám, Izsák és Jákób? S megkérdezi Krisztus is: Viszed-e tovább azt, amit Isten Nekem adott? Krisztus örököseként, Isten gyermekeiként egyformán örökölünk. Krisztus ugyanazt a törvényt mutatta meg kegyelemmel, és nekünk ugyanabban kell továbbmenni. Odateszed-e, amikor elindul az önálló életed és már nincsen pátriarchális rend, nincs közötted Krisztus, a világ Ura, mint a tanítványoknál? Erről szól a főpapi ima, amikor Jézus imádkozik, hogy Istenem, én azt kérem, hogy ők maradjanak énbennem, s erről szól az is, hogy a testamentum nem a halott végrendelete, hanem a feladat áttétele, hogy innentől te viszed tovább ezt a feladatot. Izráel népe itt kezdődött el igazából önállósodni, mert addig tulajdonképpen még bűne sem volt, mert Istentől vezetetten egy kényszerpályán volt. A kiválasztottság erről szól, nem tudsz mást tenni, akármilyen is vagy, mert Isten folyamatosan rendezi, hogy le ne menj az útról, de van egy szakasz, amikor ezt az utat már egyedül kell járnod. 2015 az egyedüljárás útja. Ha azt nézzük, hogy milyen viharok lesznek, akkor igazán az egyedüljárás útja lesz! Folytatod-e ezt az utat a viharokon keresztül, bele abba a rabságba, ami József után következik, Egyiptomba, a reménytelenségbe? Folytatod-e Ábrahám, Izsák, Jákób ígéretét? Ez tartotta meg Izráel népét, s nem Mózesnek a keze, mert ment ez a folyamatosság, mert tudták Ábrahám, Izsák és Jákób ígéretét József által, és József bizonysága által, hiszen hiába akarták kútba dobni, majd hiába lett egyiptomi főnök, akkor is megmaradt az ígéreténél! Majd Egyiptomban akkor ki fog belőled jönni, hogy ki vagy, hiszen Józsefből is kijött, nem tudott egyiptomi lenni és harcolt a népéért, hogy változás legyen az életében. Ha egyszer odatetted az ígéretedet, az esküdet Isten elé, hogy viszed tovább az utat, akkor nincs kiszállás sem Egyiptomban, sem a fáraó udvarában, sem amikor pucolni kell az üldözőid elől. Ez az életednek a megmaradása, jóban és rosszban, kísértésben és bajban egyaránt. Józsefnek volt bőven kísértése, s neked is volt és lesz nagyon sok kísértésed! Beindulhat az életed, mehetnek jól a pénzügyeid... – vállalod-e, hogy ki vagy? Ha nem, akkor Isten még gondoskodik, hogy fogod te azt vállalni, fognak még téged üldözni az egyiptomiak, mint Józsefet.

Istennek a kezében lenni, Istennek az útján járni és Istennek az akaratát és ígéretét betölteni, ebben a pontban kezdődik Józsefnél. Tedd oda a kezedet, hogy az én magom a te magodban továbbmegy, hogy ami Krisztus magja, az a te magodban is továbbmegy. Ez nem az üdvösség kérdése, hanem úgy nevelem és tanítom a gyerekemet, hogy nem tudok másról beszélni, mint Isten ígéretéről és akaratáról, amit adott a választott népnek és az emberiségnek, s én e kettőt együtt kötelezően vállalom: azt, hogy krisztusi vagyok. Vállalom, hogy azon az úton megyek, amelyet Isten adott nekem. Vannak pontok, amikor meg kell állni, vannak szakaszok, amikor Isten elvárja, hogy vállald az utat. Vállalod-e? Szabad akarata volt Józsefnek is, de mégse volt szabad akarata. Isten csak megkérdezi: Tudod-e, hogy nem tehetsz mást? S amikor testvérként együtt vagyunk (sőt a testvérnek a testvérei is már be vannak fogadva, az unokák testvérként vannak adoptálva) akkor vállalod-e azt az utat, amelyen együtt kell mennünk? Nem gyülekezeti toborozóról beszélek, hanem arról, hogy azt az utat, amelyet Krisztus előttünk járt, azt az utat, ami Ő maga, vállalod-e? Nincs más lehetőséged! Ez nem negatív riogatás, hanem nagyon is pozitív dolog, hogy a keresztig és a kereszten túl nincs más utad!

1.Mózes 49:1-2: „És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövőben. Gyűljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.” – a messze jövőben mi lesz gyűljetek össze – amikor Isten átad egy ilyen váltóbotot, akkor ami számunkra hosszú, elérhetetlen és ismeretlen (messze jövő), az nem más, mint a Messiás érkezése. Mi történik a Messiás érkezésekor? Felsorolja a testvérek jellemvonásain keresztül azt, amit tenniük kellene, azt, amit Isten rájuk szabott (3-27 versek). Ugyanakkor ez a jövendő egy másik áldással is záródik: áldott vagy te Izráel. Mózes ugyanígy továbbadja az áldását a törzseknek.

Amikor így a váltóbotot át kell adni, akkor tudod-e, hogy mi a feladatod? Én elmondom, hogy mi lesz a távoli jövőben: ha ebben maradsz, akkor ez lesz; ha abban maradsz, az lesz – majd az Ebál hegy és Garizimi hegy áldásáig és átkáig mehetnénk el. Isten mindig megadja a jobbra-balra való választási lehetőségeket. Ez az a bizonyos látás, ami nem titokzatos, amikor tudom, hogy ha ezt folytatod, akkor ez lesz, és ha nem folytatod, akkor ez lesz. Amikor Aki maga átadja neked a személyes életedet, az kimondja neked az újjászületésedkor, amikor saját lábadra kell lépned, ha ezt folytatod, akkor ez leszel. Isten szembesít a személyeddel, azzal, aki vagy. Tudod te, hogy ki voltál, hogy mi van és hogy milyennek kell lenni, nincs titok! Az újjászületett embernél nincs titok! Amikor amiatt sírsz, hogy milyen voltál, mert Isten megmutatta, hogy ki vagy, és hogy ha ilyen maradsz, akkor annyi, de megmutatja hogy milyen lehetőségeid vannak, megmutatja a választott népen keresztül, hogy mi a következménye annak, amikor nem fogadták el a nekik adott ígéretet. Ott vannak a bűnöknek, az engedetlenségeknek és a hitetlenségeknek a következményei, és a választott nép személyenként, csoportonként, törzsenként mutatja előtted, hogy mit ne tegyél. Benne van az a tanítás, hogy ha nem foglalod el azt a területet, amit Isten adott, akkor az nem lesz az ország része. Például nem mész be egy házasságba, mert neked jobb ez, akkor ezt, meg ezt nem fogod élvezni, ami a libanon cédrusa, szomszédos leszel a boldogsággal, miközben a tied lehetne. Szomszédos viszonyban leszel a békével, megélhetnéd, a tied lehetne a szomszéd, amit látsz, és ami nálad nincsen. Az engedetlenségnél sorba vehetném a törzseket, akik között vannak, akiknek eleve ez volt a tulajdonságuk és egészen mást éltek meg (harciasak, kereskedők) – érdemes lenne sorba menni és megtalálni a negatív dolgokat, hogy mit nem töltött be és miért lett a tizenkettőből tíz törzs. Ha nem töltöd be azt, amit Isten ígért, akkor nemcsak hogy nem leszel az, hanem te fogsz szenvedni, miközben látni fogod azt, aki átvette a te helyedet, hogy megéli azt az áldást, amit te nem fogadtál el. Szolgálattól kezdve az apaságon át bármire érvényes ez. A törzseknek az élete előremutató, tanulságunkra, s az életünkön keresztül másokat is tanít. Az előre kijelentett bizonyságot Isten tudta és közölte Jákóbon keresztül. Ha együtt van egy közösség, együtt vannak testvérek, akkor ott is el kell hangozni annak, hogy ha te ezt folytatod, akkor ez lesz, de van lehetőséged! Nem lehet negatív nélkül pozitívat mondani, s nem lehet a jellemekről a teremtettség hiánya nélkül beszélni (ha nő vagy ez van, ha férfi ez van, ha erős vagy ez van, ha negyven kilós vagy és nem száznegyven, akkor ez van). Isten még egymást is láthatóvá tesz, de nem is az egymásra mutatás a kérdés, mert akkor mi istenkednénk, hanem arról szól, hogy te nagyon is jól tudod, hogy hol a helyed ebben az életben. Nem hiszem azt, hogyha valaki újjászületett, akkor Isten nem mondta azt ki neki a Szent Szellem által, hogy ez a dolgod, ez a helyed. Az újjászületett ember alapvető tulajdonsága hogy megnyugszik, beáll az életében a béke, és boldog. Mi meg ezeket keressük: miért nem vagyok boldog, miért nincs békém – nem vagy a helyeden, nem hallgattál arra, amit Jákób elmondott, hogy tizenketten vagytok alkalmasok és ez lesz belőletek. A kegyelemmel és a szabad akarattal bővülve, nem kellene ennek így lenni! Lehetnél hajós, aki a tengerparton van, cédrusfákat szállító, vagy Naftali, aki fürgelábú. Egymásról fel lehetne ismerni, hogy ki a Naftali és ki a Júda, mert Isten még egymás előtt is láthatóvá teszi, hogy a testvéremben ezt szeretem, mert ő ezt kapta. S fáj, mikor a testvérem nem Naftali, mert lusta, pedig őt Isten szarvasnak, futónak és hírnöknek teremtette, miközben ül a babérjain és olvassa a Bibliát és a szent iratokat, ahelyett, hogy vinné az Igét a gyors lábaival. Ugyanakkor a másik, akinek hajóznia kellene, az rohangál, mint Naftali... Istennél van egy rend, s ezt a rendet mindig megmondja. Mi vagyunk a bűnösök, hogy nem állunk oda Jákób elé, hogy hallgatni szeretnék. Az új kezdeteknél (korszakváltás és egyebek) itt vannak a megállások: folytatod a generális fővonalat, Jákób ülepe alá teszed a kezedet, hogy a te magod az ő magja lesz, és amit te mondasz, az ugyanúgy életet szül, életet ad, mint Krisztus szava.

Folytatod-e, hogy csak Krisztus beszédét mondod és kihagyod a magad hülyeségét? A gyerekednek továbbadod-e Isten Igéjét? Azt a tiszta magot, tiszta életet tovább tudod-e adni biológiailag, lelkileg és szellemben egyaránt? Vállalod-e? Ez az, ami Isten elrendelésében, akaratában az emberiség földi útjának a végéig elvezető útja! Vége a papák korszakának, nem a pásztorok fogják megmondani, hogy merre kell menni a csűrbe.

Itt vagyok példaként, bizonyságként előttetek, a hitem, a tudásom és az adottságaim szerint próbálok tényleg Krisztus útján menni, én és az én házam népe, itt vagyok. Vállalod ezt az utat, de nem az enyémet, hanem amit Tőle kaptam, elfogadod és tovább viszed-e? Én kiszálltam, felveszem a lábamat a földről (mert Jákób felvette a lábát a földről, aztán elszenderült, elhalálozott) további hatalmam nekem nincsen. Itt ki kell szállni, egy csendesnapok végén, egy gyülekezeti alkalom végén – én átadtam, és innen hatalmam többet nincs! Nem az én birtokom vagy, nem az én gyülekezetemnek vagy a része, nem az én főnökségem alatt vagy – fölszedtem a lábamat. Történjen az, hogy minden egyes találkozásunknál, minden Igehirdetésnél és mindig, amikor valamit Krisztus által adunk tovább, emeljük fel a lábainkat, legyünk halottak. Nincs tovább, én elmondtam, hogy Isten mit adott Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, aki továbbadta Józsefnek, aki továbbadta a népnek, a nép továbbadta az üzenetet a világnak, és Krisztus ezt beteljesítve, ugyanezt végestelen végig adja. Ő hozta újra, a tanítványoknak átadta és ők tovább adták... Te továbbadod? Fölvetted a lábadat? Meghaltál másoknak? Nem másokért, másoknak! Én fölvettem a lábamat és nem feltétlenül a halálom után rohangálok, hogy mit csinálsz te, meg te, meg te, nem fogadtál szót, akkor jönnek a fenyítések. Én elmondtam. Jákób elmondta azt, amit az ősök kaptak! Az a dolgunk, hogy továbbadjuk a folyamatosságot, továbbadni azt, amit Krisztus mondott. Én most kiszállnék, hogy a folyamat menjen. A folyamatokban nem vagyok sem ötvöző, sem számonkérő. Menj tovább, csináld a dolgodat, és meglátjuk, hogy mit hallottál meg abból, amit Krisztus akár most mondott neked, ami akár a beszélgetések során világos lett előtted. Felveszem a patáimat, amire rálépek, az az enyém, ha felveszem, akkor nekem semmim nincs. A hatalom, az elvárás, az uralkodás értelmében halottá kell lennem, de nem szabad halottnak lenni, mert tovább kell vinni azt, amit Isten adott nekünk. Jákóbnak további útja volt, immáron a földön túl, hazament, kitakaríttatott, eltakaríttatott. Nekem van még egy kis dolgom, de ilyen szakaszokat is le kell zárni, hogy én elmondtam, továbbadtam azt, amit kaptam. Így kellene lennie minden egyes beszélgetésnek: tudod, én kaptam Istentől egy társat, így élünk, te úgy csinálod, ahogy akarod, de tudd meg, hogy ez a következmény, mint láthatod Izráel életében, aki nem fogadta el a tanácsot és itt van a Közel-Keleti tűzfészek. Lehet békességben élni, Isten akaratában élni, vagy háborúban szenvedni generációkon keresztül. A te döntésed generációkra szól, mert amit továbbadsz, ha az utódod látja a te bizonyságodat, akkor ő is tovább fogja adni, de ha te nem adod tovább, akkor egy vonal lezáródik. Egy csomó ember, amelyik megszületik, annak nincs folytatása! Újra kell kezdeni, és mástól fogja ezt megkapni, más fogja megtéríteni. Krisztus Önmaga gondoskodik arról az emberről, aki által megismerheti Krisztus továbbadását, testamentumát. Kell továbbmenni a folyamatba, beleilleszkedni a világtörténelem megállíthatatlan, elválaszthatatlan folyamatába – nincs más lehetőségünk. Ez a világ pont erről szól: ne legyen folytatás! Új korszakban, új generációban nem kell a régi, el van vetve, ott az életet szakítja meg a Sátán, hogy ne legyen folytatás. Lesznek emberek, de a szellemi folytatás iszonyatosan veszélybe került, és a mi feladatunk a folytatás megtartása, azt, amit József kimondott folytatni: igenis Krisztussal megyek tovább, bármi lesz! Amit kimondott József, utánavalólag Egyiptomban egy kicsit más lett, József után már nem is tudták, hogy ki volt József. Krisztus után az a helyzet, mint az az egyiptomi állapot, amikor nem is tudják, hogy mi volt az, de egyet tudnak, hogy Ábrahám, Izsák és Jákób Istene él! Őt adjuk tovább, az Ő akaratát és Igéjét!

Orbán Eszter:

Minden egyes hetiszakasz neve magába foglalja az egész szakasz üzenetet, magában hordozza az egész tartalomnak a velejét, magját, lényét, lényegét és e köré épül föl az egész. Vajjechi, és élt... Ez az, ami egy olyan hangsúlyos szó számomra: „és élt Jákób”. Az időknek és az időtlenségnek, a múlandóságnak és a múlhatatlanságnak a jelképét és üzenetét látom ebben.

„És élt”, „vajjechi”, ami a múlt időt jelképezi, „jechi” pedig annyit jelent, hogy „él és élni fog”. Ha az „és” kötőszót az „és élt”-ből leválasztanám, akkor az lenne hogy „él Jákób és élni fog Jákób”. Nagyon érdekes, hogy itt lezárja, hogy és élt Jákób ennyi esztendőt és meghala ennyi esztendősen („Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendő.” 47:28), és utána következik az, hogy elmondja Jákób az áldásait. Hamarabb beszél a haláláról és a halála után kezdi mondani, hogy elmondta az áldásait, megtette ezt és végrendelkezett. Pont ebben látom Isten időtlenségét és örökkévalóságát, hogy az élet az, ami örökké megy és Jákób tovább él a fiainak adott áldásaiban, az unokáiban, az élet az végig él, nem szűnik meg, mert ami Istentől van, az örök. Az élet adója és Ura Isten, s Ő adja és Ő veszi el, s ami Istentől van, az örök. Számomra ez az életnek a szava kezdett hangsúlyossá válni, hogy élek-e, el tudom-e azt mondani, hogy tényleg amit teszek, az megmarad. Úgy élek-e a cselekedeteimben, a gondolataimban, az érzéseimben, hogy a láthatatlant képviselem ebben a látható világban, hogy egy örököt és nem egy múlandót képviselek és teszek, s nemcsak vagyok, hanem élek! Él-e bennem az örök? S az életem tényleg Isten szerinti örök élet-e, hogy itt képes vagyok már olyan maradandót alkotni, ami örök? Nem a földi maradandó dolgokra gondolok, hanem arra, hogy mit hagyok hátra a folytatásban, mit hagyok magam mögött. Akár a vérszerinti utódaimban vagy akár azokon a területeken, amelyeket Isten tálcán kínál elém, hogy ez az én területem, az én élethelyzetem, abban meg tudom-e élni azt, ami örök? Abban élek-e vagy csak vagyok, vegetálok, egyik napról a másikra tengődök, hezitálok vagy jobbra-balra lépegetek és járom a csárdást, és nem haladok előre...? Mostanában nagyon erősen érzem ezekben az üzenetet, hogy minden egyes hetiszakaszban a kezdő szava a szakasznak az egy nagyon erős szó, egyre nyomatékosabbá válnak ezek a szavak.

„És élt” – álljunk meg és gondolkozzunk el, hogy élünk-e?! Vagy csak vagyok, tengek-lengek? Az Örököt képviselem és az örököt tudom-e továbbadni? Egy hívő ember számára alap, hogy ne filózzon és a száraz tananyagot rágcsálja, hanem éljen.

Kell hogy folytatás legyen, kell hogy menjen tovább, kell hogy ott legyen minden, de ez élet nélkül nem megy! Ha te nem élsz, akkor képtelen vagy továbbadni! Csak az képes arra, hogy továbbadjon, gyarapodjon, sokasodjon, áldás legyen, aki él! Ha önmaga nem él, akkor nincs miről beszélni. Teológiáról, papírról lehet beszélni, lehet elméletekről beszélni, de gyakorlat nincs sehol. Csak akkor van bármi áldás az életünkben, ha élünk.

Orbán Béla:

„Élt tizenhét évig”. A tizenhetes szó egy pont, és már tizennyolc lenne, ami a héber szóban a „cháj” betűnek a számjelentése, s a tizennyolc az életet jelenti. Jákób majdnem teljességben élt, de nem élt teljességben. Tanuljuk meg, hogy azok, akik Istennek ilyen kiemelt szolgái, azok nem az életet jelentik, csak majdnem az élet teljességét megélték. Majdnem krisztusi vagy, de nem vagy krisztusi! Még Jákóbnak is szüksége volt a kegyelemre, nem volt tökéletes Jákób, nem Isten volt! De lehet majdnem teljes tisztaságban és majdnem teljes teljességben megélni a földi életünket, tehát a majdnem-et tegyük oda, hogy nekünk a majdnem adatott, mert nem szentek vagyunk, hanem megszentelődünk, de ez a továbbadásnál alapvető. El kell jutni a csúcsig, odáig, hogy már majdnem megszentelődünk. Ez a folyamat az, amit Jákób végigélt előttünk, az emberi tulajdonságait ismervén elénk élte a majdnem életet, a többit viszont Ő adja meg, a kegyelmet. Krisztus az élő életnek a működése, ami nem mi vagyunk, csak bennünk van, nem vagyunk teljesek!

Élt ennyit... – eddig mennyit éltél abból az életedből? A tizenhétből legalább kettőt éltél, vagy még el se kezdted... el kell odáig jutni, hogy majdnem, amit majd Ő fog befejezni a kegyelmével, a tizennyolcadik évvel. A befejezés Nála van! Mi csak eljuthatunk egy nagyon szép megszentelt állapotba, de a befejezés Nála van! Ezt kell továbbadnunk: éljél! Vegyük már észre, hogy sokszor mi öljük meg magunkban az életet, s nem véletlenül beszéltünk ezekben a napokban a házasságról, mert aki nem vállalja Isten törvényét, az megöli az életet, szellemben, lélekben, érzésben, fizikailag. Istennek a törvénye nemcsak élővé vált, hanem ha Isten törvényét nem élem meg, akkor holt dolgok vannak az életemben, s Isten a holt dolgokkal csak egy módon érintkezik, hogy a holt dolgokat élővé akarja tenni! Ezzel kellene Isten elé mennünk: élni akarok, tegye az életemben a halott dolgokat tizenhétre (s a tizennyolcat majd megkapom az ítéletnél)!

Orbán Eszter:

Minél jobban és minél többet élek, annál kevesebb bennem a félelem! Minél inkább élem azt az életet, ami Isten szerinti, egyre jobban múlik el a félelem. Minél inkább rendeződik és áll be az életem, és élek, úgy egyre jobban szűnnek meg a félelmek, s nyilván, amíg félelemben vagyok, addig nem tudok élni, nem tudom továbbadni sem a dolgokat, s addig nincs áldás sem az életemben, de minél inkább élek, annál inkább szűnnek meg a félelmeim, annál inkább szabadulnak fel a gátjaim, s aki él, az szabad.

Orbán Béla:

Persze ez fordítva is igaz, ha félek valamitől, akkor nincs élet! Miért félsz? – Mert nincs hit! És miért nincs hit? – Mert még nem kaptad meg! És miért nem kaptad meg? – Mert nem fogadtad el Krisztusnak az abszolútját! Félsz az élettől és ezért nem élsz, félsz a törvénytől és ezért nem élsz, és ha félsz, akkor a törvényt veted el, utána meg félsz, hogy a törvénytelenségből milyen bajok következnek. Tanulj már meg úgy nem félni, hogy kérj hitet Istentől! A hitben, s nem a látásban, nem a látható dolgokban bízok. Ha József is tudta volna, hogy mi lesz Egyiptomban, akkor egészen másképp csinálta volna emberi szinten, és ha a zsidóság is tudta volna, hogy mi van Egyiptomban, akkor már elhúzott volna onnan. A láthatatlan dolgok később derülnek ki, de egy biztos, a zsidóságnak az élete az volt, hogy hitt Istenében, magyarul nem is volt hite. Izráel népe nem hitt, hanem a hitében volt benne – nem tudott mást csinálni! Amikor az ember a hitének az ajándékát megkapja, nem tud már mást csinálni, csak élni tud! Itt van egy házasságnak a szépsége is: nem félünk egymástól! Hiszem, hogy Ő adta, ő is hiszi, s ez olyan jó! Néha azért van, amikor valami félelem tornázik, de az nem azt jelenti, hogy azt magamévá kell tenni.

Akarsz-e élni?

AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2015 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat