20. Zsoltár

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán

2015. január 14.

 

Orbán Béla:

 

Ezen a szerdai alkalmon a 20. zsoltárt veszem elő, olvasom is:

Az éneklő mesternek, Dávid Zsoltára. Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákob Istenének neve. Küldjön néked segítséget a szent helyről; és a Sionból támogasson téged. Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek. Szela. Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat. Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk: teljesítse az Úr minden kérésedet! Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével. Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg. Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk. Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá.”

Nem feltétlenül negatív ez a zsoltár, és nem feltétlenül azért veszem elő, mert valami negatív élmény ért. Hiszen ez egy felkiáltás segítségért. Ezért úgy is lehet mondani, egy harcnak a kezdete, egy harcnak a folyamata. Dávid eléggé harcos életet élt, és sokszor meg is szorították az ellenségei, ismerjük az élettörténetét.

De a zsoltárok mindig is tanítanak bennünket, legalább úgy, mint egy hívő ember elmondja egy másik hívő embernek a helyzetében, hogy mit is cselekedett. Tulajdonképpen nyitott könyv előttünk, hogy amikor szorongattatva van egy király, akkor mit tesz. Akkor segítségül a nagy Királyhoz szalad, és Őt kéri meg. És amikor ezt a zsoltárt olvassuk, ez egy többféleképpen értelmezhető zsoltár, sok vita van róla, hogy ki mondja ezt a zsoltárt. Lehetséges az, hogy Dávid önmagának mondja. Önmagának mondja, mikor saját magát erősíti, hogy történjen ez teveled. A gondolkodó ember a szellemi emberrel beszélget, és ebben a kettőségben, ami benne van, sokszor magunkat is bátorítjuk, magunkkal is beszélgetünk, bármilyen furcsának tűnik. És ez nem skizofrén állapot, hanem magunkkal megbeszéljük a saját dolgainkat sok esetben. Ugyanakkor úgy is értelmezhető, hogy megy a király háborúba, van egy helyzet, és a nép segíti a királyt. Úgy, hogy hátulról mondja, hogy hallgasson meg téged az Úr. Hallgasson meg, bátorítja a vezetőt, bátorítja a királyt a mögötte álló harci sereg, maga a nép.

Mégis, a mi helyzetünkben, hogy néz ez ki? Úgy néz ki, hogy bizony eljönnek olyan idők, amikor meg vagyunk szorongatva, harcolni kell. Harcolni kell? Igen, erről szól az életünk. Erről szólnak a sebeink, erről szólnak a megőszült fejeink, erről szól minden: mi harcosok vagyunk. És olyan jó lenne egyszer idáig elérkezni, mint Dávid is elérkezett, hogy önmagamat erősítem, vagy más erősít.

 „Hallgasson meg téged az Úr szükség idején, oltalmazzon meg téged a Jákob Istenének neve.” Itt van egy olyan dolog, amire kevesen figyelnek oda. Nem arról szól a kívánság, vagy ima, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob Istene hallgasson meg. Jákobnak az Istene. És kell egy bizonyos bibliai tudás is ahhoz, hogy miért Jákob Istenéről beszélünk. Jákob Istene az Örökkévaló Isten, neki mutatta meg önmagát, és így Jákob, mint az Örökkévaló Istenről, és róla beszél, nem másról, mint a Messiásról beszél. Ő az Örökkévaló, Ő az a Név, amit itt mond.

Küldjön néked segítséget a szent helyről; és a Sionból támogasson téged.” És itt a 3. versből is érezhető, látható, hogy itt messiási zsoltár van, hiszen a Messiás, a Király a Sionon, mint a király székhelyén, onnan irányítja ezt a világot. Harcainkban tehát itt lenne az első kérdés, hova fohászkodunk, hova imádkozunk? A Teremtő Istenhez, a Mindenható Istenhez? Avagy az Örökkévaló Istenhez, a minden név felett levő Névhez szólunk, és megtesszük-e azt, ami ebben a zsoltárban van? Harcban nincs más lehetőségünk, mint a világ Királyához menni. A világ Királyához, nem úgy, hogy engem segítsen meg, hanem Ő cselekedjen. Nem az, hogy az én akaratomat írja alá. „Küldjön néked segítséget a szent helyről”! Ő küldjön segítséget, és ha a Messiásról beszélek, az bizony nem azt jelenti, hogy most megkapjuk a zsoldot, megkapjuk a pénzt, a tankokat, meg mindent. A szent helyéről a Király a szellemi ajándékot tudja adni. Azt az erőt, ami hit, azt az erőt, ami szellemben történik. A megerősítésünket, hitben történő megerősítésünket, és a szolgálati ajándékunk megerősödését, miközben a kegyelmi ajándékot se felejtsük el. Ő ajándékozva segít, Ő adja azt, ami nekünk kell a harcunkban, hogy tudjunk védekezni. Mi nem támadó harcot végzünk.

Nagyon sok keresztény azt hiszi, hogy nekünk támadni kell, és le kell győzni a Sátánt, nem, ellent kell állni. Ellent kell állni, és ez óriási különbség. Nekünk úgy kell harcolni, hogy minden nap meg vannak a támadások és minden nap el kell, hogy hangozzék ez, hogy, ha Ő nincs, akkor kérnem kell, hogy Ő támogasson meg engem. Ő legyen az, aki a harcokban ott van, és aki győzött. És ugyanakkor ebben a kérésben benne van, hogy emlékezzék meg a teljes égőáldozatokról és az ételáldozatokról, és legyenek előtte kövérek. Ezeknél a harcoknál kérjük a világ Urának, a Messiásnak a segítségét, ott folytatódik egy másik jó kívánsággal, hogy legyenek előtte a te áldozataid. Teljesen égőáldozat, a kegyelemnek a kérdése. A teljes égőáldozat nem más, mint a teljes életem megváltása. Legyenek ott a hálaáldozataim és Isten is vegye ezt zsírosnak, vagyis teljesnek és tökéletesnek ezt az áldozatot. Ne csak odavetett áldozataink legyenek. A harcainkkal ez összefügg. Támogasson a Sion-hegyéről, és az áldozataidat vegye jó szívvel és tekintse legjobbaknak. Kedvesnek találja Önmaga előtt, úgy, amint a Bibliában a kövérséget, mint jelzőt tette hozzá itt. Emlékezzék meg minden ételáldozatunkról.

Tényleg, amikor nekünk harcaink vannak, nem tudjuk, és nem ismerjük azt, hogy először nagyon-nagyon hálát kellene adnunk. Köszönöm, hogy élek, köszönöm a mindennapit, köszönöm, hogy van kegyelem, és ez mindenre elég, hogy győzzek. Győzzek abban a helyzetben, ahol igazából Ő győz. Ahol igazából a Király a Sionról fog győzni. Nekem csak kérni kell, de nekem alkalmasnak kell lennem, úgy, itt a Bibliában olvasom: az áldozataim teljesek legyenek, jó illatúak és kövérséggel tele. Ezeknek a jó kívánságoknak ott kell lenniük bennünk, egyrészt kérdésként is: tényleg olyan az életem, hogy hálaadó életem van, tényleg olyan, hogy áldozatom, az egész életem ott van egy égőáldozatként, és Ő már elfogadta ezt? Vagy bármit, amit kapok, tényleg áldozatként oda tettem-e? Teljes égő áldozatként, hogy visszakapjam megszentelve, vagy hálaáldozatot teszek azért, hogy van nekem, amit Őtőle kaptam. És nagyon sok mindent kaptunk Őtőle. És akkor jöhet a következő kívánság:

„Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.” A szíved szerinti nem azt jelenti, hogy az érzelmek. Az szellemi. Cselekedjék a te szellemed szerint. És amikor megvan a teljes égőáldozat, megvan a hálaáldozat, megvannak az áldozataim, és megvannak a hozzávaló fohászkodás, akkor a következő lépést is megérthetjük, hogy csak utána következik, hogy a szívem szerint tud tenni, jóvátenni, győzedelmeskedni, és teljesítse az Úr minden kérésedet. Nagyon sok kérésünk van, csak nem mindegy, hogy milyen. Vannak érzelmi kéréseink, vannak, ami a testünknek-lelkünknek nagyon kedves lenne. De vajon a szellemed tudja-e, hogy mi az, amit kérni kell? És mindjárt benne van ebben a bibliai versben, hogy tudunk-e imádkozni? Hiszen, a szívből jövő ima, az nem érzelmi kérdés. Az nem mű ima, hanem a Szellem a szellemmel találkozik. Az én hitem találkozik Ővele, és igent mond. Az én szavam kimondott szóként az Ő szavára visszaválaszolva igent mond. Nem ellenkezik, hanem tényleg átadott élet rá a jellemző. Szellemben kérem azt, amit Ő nekem adott. Szellemben, szívbéli kéréseink természetesen csak azok lehetnek, amit Ő ad. Ebben, amikor Ő ad a szívünkbe és a szánkba imát és kérést, akkor egyértelmű, hogy Isten akaratának én általam kimondott vágyása és elfogadása történik meg egyszerre. Akarom, amit Ő akar adni, akarom, a szívemből jön. Nem az agyamból, és nem mérlegelésből, és nem másoknak a kényére-kedvére, hanem a szívem kérése. És a szívem kérése, ha az Ő szellemében az én szellemem találkozik, akkor mindegyik kérésem, mindegyik teljesedik. Hiszen, az Ő szelleme az én szellememmel, amikor egy, akkor nem lehet változás. Csak időrendi változás, amikor Ő mondja meg, most nincs az ideje, majd később. És az időben módosítja csak azt a gondolatunkat. Olykor türelmetlenek is vagyunk, hogy miért nem történik meg.

És folytatódik ez a zsoltár: „Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét…” Ennek az összegezése ott van, ott van a jókívánság, ott van benne a valóban szívbéli kérés, az, hogy oltalmazzon meg Ő. Nem akármi, nem akárki. Tudnunk kell azt az emberi gyengeséget, semmisségünket, hogy csak egyedül Ő tud megoltalmazni ebben a világunkban. Nagyon nagyképűek lehetünk akkor, és nagyon-nagyon hamis a tanítás, ha bármikor is, ha azt mondjuk, hogy én majd erős szellemiségben, keresztényként ellenállok a világnak. Ennek a világnak te nem tudsz ellenállni. Ez a világ ura, aki most jelen pillanatban bitorolja a világ uralmát, ez téged, mint a hópelyhet, egy lehelettel elolvaszt és eltüntet. Neked nincs erőd, neki van ereje. És Ő akar használni ebben az életben, a földi életben, aminek a feltételei természetesen ott vannak. Akarom, hogy az legyen, amit Ő cselekszik, ebben a szorult helyzetben, mert mindenki szorult helyzetben van. Senki ne mondja azt, hogy olyan nagyon szépen és jól él. Pillanatnyilag is, ha kívülről nincs szorítás, akkor belülről van, a vágyaimmal, az akarataimmal, és egyéb kísértéseinkkel ott van és bizony, amikor mi olyan jó megelégedéssel vagyunk testileg-lelkileg, akkor mi nagyon-nagyon nem szeretünk hálát adni, és nagyon-nagyon jól elvagyunk már, lassan már buddha-módra elhízva. Bizony, magunkat is tudjuk imádni. Igen. Isten elkéri ezt. Őt, egyedül Őt imádhatom, egyedül tőle kérhetek segítséget, neki adhatok áldozatot, és szellemben egynek kell lennem. És ha egyáltalán akarok valamit, ha egyáltalán meg akarok maradni földi életemben ott, amit Isten adott, abban a királyságban, amit nekem adott, abban a feladatban, abban a szolgálatban.

És itt jön a bizonyság, hogy tudom-e azt a bizonyosságot, hogy: „Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét, meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével.” Most tudom, ezek után, ezután a sorozat után tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét. Felkentjét? Aki valóban föl van hatalmazva. Nagyon-nagyon sokat kellene beszélni a felkenésekről. Isten csak az Ő Felkentjét tudja megsegíteni, nem azt, amit mi kenegetünk föl össze-vissza. Egymást meghatalmazunk dolgokra. Ha ezt úgy tesszük, hogy nem az Ő akaratában tesszük, és nem az Ő Felkentjét fogadjuk el oda-vissza, személyes és hívő kapcsolatainkban is, akkor nem fog megsegíteni. Az Ő Felkentjét. Ezt hangsúlyosan kellene mondani, megsegíti az Ő Felkentjét, az Ő felkentjei által is. Azokat adja, azokat a helyzeteket, azokat az embereket, akiket Isten bízott meg bizonyos dolgokkal. És nem, akiket én hívogattam be segítségképpen, és nem az, akinek én akarok önkényesen, mert jó ember vagyok és segítek.

Igen. „Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét, meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő ereivel.” „Jobbjának segítő erejével.” Olyan jó lenne tudni, hogy itt is mi a jobbjának segítő ereje?  Nem más, mint ítélet. Isten keze cselekszik. Isten keze cselekszik, és abban a pillanatban nekem nem kell tenni az ellenség ellen, azok ellen, akik az Isten Felkentjét támadják, akadályozzák, Isten jobbjával védelmezi és oltalmazza. A jobb, az ítéletet jelent. Istennek a szava cselekvő szó. Istennek az ítélete cselekvő és nem ígérgetés és valami szentencia, vagy teológia.

 „Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak, mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.” Ezek szekerekben, mások lovakban bíznak. A szekereknek is megvannak a történelmi múltjai, hiszen annakidején a szekerek nem mások voltak, mint a mostani páncélosok, amelyek a hadseregnek minden löveggel felszerelt erősségei voltak, és ma is ezt jelenti. Akkor szekerek voltak, melyek a nagy tankokat helyettesítették. Ők, valakik a fegyvereikben bíznak, tudásukban, ismeretükben, pénzükben, bármiben lehet, amivel segíteni akarom az én győzelmeimet. Feltehetné az ember a kérdést, hogy van-e olyan fegyvered, amivel meg tudsz fogni, vagy ostromolni valamit. Nem tudunk mi ostromolni semmit, egyedül Őneki van ereje, szellemi ereje arra, hogy általunk, ha minket akar használni, győzelemre, illetve védelemre be tudjon minket állítani. Mások lovakban hisznek, és a lovaknál megint ott van, ismerni kellene a királynak kötelmeit, a királynak az ismeretét, amikor Jeremiás elmondja a királynak a tulajdonságait, hogy mit fog kérni.  És a királynak felszólításként hangzik el: ne legyen sok lova. Annak az embernek, akinek sok lova van, mind hódító. Igen, mások a hódításban bíznak. Abban, hogy jönnek a gyors hadtestei, a huszárjai, és elfoglalnak valamit. Mások, akár egy misszióban hisznek, hogy ebben a nagy szellemi támadásban, ami korunkban is zajlik, napjainkban is, majd akkor jönnek a missziók. Jönnek a lovak és azután lerohanjuk itt az egész világot. Nem más ez, mint önhittség, nem más, mint Isten nevének háttérbe szorítása, hiszen úgy folytatódik valóban ez a bibliai vers: „… mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.” Mi pedig arról emlékezünk meg, hogy van Királyunk. Mi Őróla emlékezünk meg. Őróla emlékezünk meg, a minden név feletti Névről. Akit ez a zsoltáros első mondatában hív segítségül, Jákob Istene. Jákob Istene, az Örökkévaló Isten. Ma nem más, mint Jesua HaMassiah, a Messiás, akinek minden hatalom átadatott. Ebben a hatalomban, ebben a királyi hatalomban bízunk, és nem a saját magunk erőlködésében, páncélosainkban, és hódító erőnkben, mint annak idején voltak a szekerek és a lovak. Mi pedig. Ebben a „mi pedig”-ben van egy hangsúly, hogy mi pedig, mi nem. Ebben egy tagadás benne van, mi különbek vagyunk, de nem abban az értelemben, hogy minőségi különbség, hanem értsd meg, nem vagyok ugyanaz. Mi pedig mások vagyunk. Nem azt mondom, hogy lazán, én más vagyok, hanem mi pedig. Bármi van, bármi történik, bármi lesz. Bármennyire úgy néz ki a csata, és úgy néz ki a támadás, hogy nagyon nagy veszélyben vagyunk, akkor is. Mi pedig. Talán ez a jó makacsság kellene, hogy bennünk legyen, amikor támad a világnak számtalan dolga, amikor nagyon nehéz időket élünk valóban, akkor ott állok: én akkor is. Mi pedig, bármi van. A hitvallásunk sokszor olyan laza, hiszek egy Istenben, aztán elmondjuk, de el tudjuk-e úgy mondani: akkor is. El tudom-e mondani, mi pedig akkor is. Bármi történik, bármi csábítás van, bármennyire reménytelen bármi, akkor is. Akkor is, mert tudom, hogy azon a folyamaton átmentem, amit a zsoltáros mond. Valóban rendezettek az áldozataim, valóban tudom, az Ő keze tesz mindent, és nem én. Tudom, hogy az egész harc át van adva Őneki, és ez akár a világnak a folyamata, vagy a magánéletemnek kisebb harcairól is szólhat. Neki van átadva. Az Ő keze, az Ő keze, amelyik ment is, véd is, és Ő az, aki a Király szavát meghallja, és a mi szavunkat is meghallja.

Azok meghagyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk.” Azok meghanyatlanak és elesnek. Jó ezt a mondatot úgy mondani, és nem olyan dölyfösséggel, ha el is esik ez a világ, ha meg is hanyatlik bármilyen oknál fogva, akkor mi azért is fogunk állni. Azért, mert jó helyre fordultunk, azért, mert Jákob Istenéhez fordultunk, azért, mert a mindenekfelett lévő Messiás Királyhoz fordultunk. Azért, mert rendezve volt az életünk, égő és hálaáldozataink rendezettek voltak. Azért, mert nem más istenekben, bálványokban hittünk, nem a fegyvereinkben, nem önmagunkban, hanem az egyedül, és minden fölött lévő névben bízunk. Ezért maradhatunk állva. Ezért maradhatunk állva bármikor, ezért és ekkor jöhet zárszóként:

Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá.” Ebben van egy árulkodás. Uram, segítsd meg a királyt! És Istennek és a Messiásnak a viszonya is ott van benne. De ott van a népnek is az a fohásza, hogy Uram, segítsd meg azt, akit fölénk rendeltél. Segítsd meg, mert az nekünk is jó. Az egymásért való imádkozás, épp úgy, mint az Atya és a Fiúnak a kapcsolata benne van ebben. Az a kérés, hogy segítsd meg, minden hatalmat adott, de a parancsszavában Isten adjon neki parancsot arra, hogy mit teljesítsen Ő, aki minden hatalomnak a birtokosa. Személyes kapcsolatainkban is ott van: Uram, segítsd meg a Királyt, hallgasson meg minket, amikor kiáltunk hozzá. Uram, segítsd azt, aki még be van szorulva. Ez egy közbenjárás. Azokért, akik valóban ott vannak a célkeresztben, valóban zászlói, valóban a Sátánnak a célpontjai, azokért kell imádkozni. Itt a zsoltárosban lehetséges úgy is értelmezni, hogy önmagára mondja, én király vagyok, segíts meg. Én a Te feladatodban, a Te felkenésedben járok, segíts meg. Szabad ezt kérni. De ugyanúgy szabad kérni kívülről is, hogy az ő szolgálatát, a családnak a vezető férfi papját tartsd meg, hogy tényleg megélje ezt, hiszen nekünk is ezt kell. És akár egy közösségben is ugyanúgy működhet. „Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá.” Kiáltsunk egymásnak, hogy ő is tudjon a Királyhoz menni. Kiáltsunk a másik emberhez, ne csak mesélgessünk neki. A te életednek a menekedése háborús időben, ami mindig folyamatos, egyetlen egy lehetősége, hogy te királyként a Királyhoz kiáltasz. Te király vagy bizonyos dolgon, hiszen mindenkinek Isten adott egy területet, amiért felel, aminek az ura, te akkor maradsz meg, és akkor vagy biztonságban, ha a Királyhoz kiáltasz. És ezt egymásnak is kell szólni, hallgasd már meg. Kiálts a Királyhoz. De ugyanígy az Atya is, hallgassa meg. Hallgassa meg az Atya szavát Jesua HaMassiah. Tudjuk meg Isten akaratát ebben a helyzetben, ebben a dologban, amiben élünk. Legyen elég ez a párhuzam, ez az összeköttetés az Atya és a Fiú között. Éppúgy, mint aki egy családban, egy közösségben van a másik emberrel, hogy szabad szólni a másik embernek.

Szólj már Jákob Istenének, mert ez a megmaradásnak, ez a győzelemnek is a menete, és a lehetősége! Egymást lehet bátorítani hangos szóval, hogy figyelj már, nem fog másképp menni. Figyelj már, ha te akarod a lovaiddal és a szekereiddel az életedet megúszni, és megóvni, és megoldani, nem fog menni. Figyelj, hogy ha nincs rendezett állapotod az áldozatok területén Istennel, nincs átadva az életed, és nincs benned hálaadás, és nem vagy az oltárnál, mint áldozó, akkor miért vársz valamit is? Hallgasd már meg, hallgasd már meg a Királyt, és szólj a Királynak, hogy hallgassa meg, és szólj a másik embernek: csak akkor van győzelem, ha ez a sorrend megy. Ha jó helyre fordulsz. Nem önmagadhoz, és nem emberekhez, és más istenekhez. Hogyha odafordulsz a minden név felett lévő Jákob Istenének a Nevéhez. Ha odafordulsz, ha folytatod tovább ezt a menetet a bűnbánattal, folytatod tovább az áldozatokkal, folytatod tovább azzal a beismeréssel, hogy énnekem ez nem megy. Énnekem ez nem megy. A kérésed és imád Hozzá hangzik el a szívedből, mert a szíved tudja, hogy ez nem fog menni, csak az eszünk akar mindig győzedelmeskedni, mert vagyok én akkora. És mindjárt kitalálom, hogy mekkora vagyok. Győzze le a szívünk a fejünket, az érzelmeinket, és hangozzon el az a szó: Uram, amit a Te Szellemed akar, azt akarja az én szellemem is, őrizz meg ebben. Őrizz meg abban az engedelmességben, hogy értsem és igent tudjak mondani mindig a Te szavadra.

A zsoltáros lehetne nagyon negatív is, hallgasson meg téged az Úr szükség idején. Szükség? Hát elég szűkek ám azért azok a kis utak, amin menni kell. A szükség az szorító állapot. Szükség, nagyon szorító állapot van most, egyre inkább szűkül, úgy Krisztus Testének, a Messiás Testének az útvonala, a keskeny út egyre keskenyebb kezd lenni, és vannak olyan dolgok, amiben a világ szorít össze, présel össze. Ebben a szükségben hallgasson meg téged Jákob Istene. Nem a Teremtő és a Mindenható, hanem az Örökkévaló Isten. Az Örökkévaló Isten, aki nem más, minden hatalom átadása-átvétele által, mint maga a Messiás, Jesua HaMassiah. Ez egy jókívánság lehet. Önmagamnak is egy tudatos jókívánság. Én magamat sem tudom meghallgatni, mert dübörög bennem minden kérdés, minden probléma. A másik ember ugyanúgy nem tud. Azok az erők, amelyek látszólag nagyok, azok is össze fognak dőlni. Beszélhetnénk akár egy gazdasági válságról, vagy háborúról, vagy bármiről. Hol van a mi erőnk, sehol sem. A személyes erőnket is, személyes felkenésünket is egyedül Ő tudja megvédeni, de mindenképpen ezt a rendet tartsuk meg. Hallgasson meg téged! Ezt mondhatod magadnak, mondhatod másnak. Hallgasson meg téged! Hallgasson meg téged az a minden név felett lévő Név.

 

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2015 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat