|
Orbán Béla:
Shabbat Vájérá Ő Király akar lenni az életedben 2Mózes 6:2-9:35 Ezékiel 28:25-29:21; Ézsaiás 66:1-24 Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén 2015. január 17.
2.Mózes 6:2-9: „Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes. Szövetséget is kötöttem velük, hogy nékik adom a Kanaán földét, az ő tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak. Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják őket, megemlékeztem az én szövetségemről. Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól. És béviszlek titeket a földre, a mely felől esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr. Eképen szóla Mózes az Izráel fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a kislelkűség és a kemény szolgálat miatt.”
„Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.” – Mi mindig bonyolítjuk, hogy kicsoda Isten, Isten pedig általában ilyen nagyon egyszerűen nyilatkozik meg: „Én vagyok az Úr.” Ebben benne van, hogy ne figyelj balra, ne figyelj jobbra, nincsen más isten, ha Én egyszer mondtam valamit, az Én ígéretem megáll (az Úr szóban benne van a működő uralom is). Én vagyok, Aki minden felett gondoskodok, úgy, ahogy megígértem az ősatyáknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
A mi életünkben is elhangzik: „Én vagyok az Úr.” A nép, amely belekerült az egyiptomi nehézségekbe, nem arról szól, hogy eltulajdonították, elfoglalták, gyarmatosították a népet, hanem a nép ott volt. Érdemes átgondolni, hogy lett a nép ott rabszolgává, hogy került bele azokba a nehéz munkákba – saját okon, jogon, mert amikor József meghalt, elkezdtek terebélyesedni, jól éltek Egyiptom földjén, s nem vették észre, hogy már nincs József, és hogy Józsefre már senki sem emlékezik, szépen elvoltak, és aztán jöttek a problémák: másik uralkodóval más uralom jött be. A választott népnek ezen egyiptomi helyzete az ő saját maga feledékenysége és engedetlensége miatt van, hiszen József azt mondta, hogy amikor kimentek oda és elmentek arra a helyre, amit Isten adott nektek, akkor vigyétek magatokkal a csontjaimat. 1Móz. 50:24-25: „És monda József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.” Vigyétek azt, ami tartást ad, a csont mindig ezt jelenti, vigyetek engem is el! Nincs itt helyed Egyiptomban! Ennek ellenében a nép szaporodik, sokasodik, ami azt jelenti, hogy jólétben volt. Ez még a rabszolgai munkák előtti időszaknak a következménye. Nem ment tovább a választott nép, megállt egy helyen. József megadta, József jó volt, és itt megállunk... Így néz ki a hívő ember élete is: megtértem, köszönöm, gabona van, család van, egyesült a család, gyülekezet is van, jól elvagyunk, csak nem csináljuk azt, amit Isten mondott, nem emlékezünk arra, amit Ábrahám, Izsák és Jákób Istene mondott annak a népnek, amelyet megalkotott, családilag egyesített és Egyiptomban néppé tett. Nem emlékezett az ígéretekre, nem emlékezett Isten tervére, és jött Egyiptom. Belekerültek egy olyan hatalom uralma alá, ami megtanította őket imádkozni, könyörögni és keresni azt az Istent, Akit nem ott kellett volna keresni, hanem látták volna az ígéretek helyén, ahova Isten irányította a népet. Isten előttünk jár mindenben, s mikor nekiállunk jajgatni, akkor észre kellene venni azt is, hogy Isten már rég ott van, ahol neked kellene lenned. Előtted, veled, fölötted, mögötted megy, az Ő jelenlétében történik meg minden ígéretnek a beteljesedése, csak te vagy elkényelmesedve, jól érezted ott magad, te felejtetted el, hogy mit is kellene csinálni.
Ebben kirajzolódik a vallásos ember példája, a mai kor jellemzője. Ellustultunk és nem vettünk tudomást arról, ami megy Egyiptomban, ebben a világban. Nem vettük tudomásul, hogy korszakváltás van, s nem lehet ezt a vallásos játékunkat élni, hogy itt vagyunk, jól vagyunk, azért a világban mi különbek vagyunk, választott nép vagyunk, ott van a hagyományunk Ábrahám, Izsák és Jákóbban... Ezt nagyon sokáig nem lehet csinálni, mert előbb vagy utóbb, ez a világ, amelyik elfelejtette Jézus Krisztust, lassan már mindent elfelejt. Egyre inkább a múltban van a Golgota, a kereszténység. Ez nemcsak jelzés, hanem állapot is már, amely előbb vagy utóbb uralkodni fog fölötted, s akkor majd megtanulsz imádkozni! Ez a mai kereszténység is meg fog tanulni imádkozni, mert eszébe juttatja Isten, hogy mit adott neki, milyen ígéretet adott Krisztus Testének, miközben ők meg vallásosdit játszanak Egyiptom területén, amely nem az ő elhívásuknak a helye. Olyan szépen be tudjuk magunkat csapni, hogy nekünk a világban van dolgunk – nem! Nekünk a világból kell kijönnünk! Addig, amíg élünk, folyamatosan kifele tartunk, s ez nem azt jelenti, hogy el kell különülnünk e világban, hanem kifele kell mennünk, egyre közelebb Istenhez és egyre közelebb az ígéretekhez, az örök élet ígéretéhez. Annyiféle tanítást lehet hallani, hogy hogy kell élni és mit kell és mit nem kell csinálni, de majdnem senki sem beszél arról, hogy merre kell menni! Passzívan, apátikusan, önelégült helyzetben itt vagyunk, hogy mégiscsak a tizenkét törzshöz tartozom... Ha nem Isten által adott helyen vagy, akkor te nem élvezed azt, amit Isten adott és veszélyben vagy, mert ez a világ le fogja nyomni azokat, akiknek ígéretei vannak. Ne szépítsük a dolgokat, mert a tizenkét törzs példája nagyon is szembetűnőnek kellene hogy legyen nekünk: ez a világ uralkodni fog, hogyha te a világban vagy! Neked Egyiptomból kifele kell jönnöd, oda kell elérkezned, ahol Isten már ott van, mert Ő már előkészítette neked a területet! Isten minden egyes utunkat előkészíti, ami már ott van készen. Nem nekünk kell útvonalat találni, találgatni, módszereket kutatni, hanem indulni kell. Ha tudod azt, hogy Isten mit mondott, akkor el kellene indulni, de a választott nép olyan szépen és jól elvolt... s ennek a szépen és jól ellevő állapotnak jön a következménye: a jajgatás. Azért, mert valaki a vallásos kereszténységet megéli, az nem jelenti azt, hogy a világ nem mozdul, nem mozog és nem hatalmaskodik.
Komoly rendszerváltás volt Egyiptomban, hiszen a fáraói dinasztia kicserélődött egy teljesen, az előzővel ellentétes dinasztiával, de itt most nem az van? Egy korszak és egy rendszer váltás van, miközben te meg ülsz és nézed, gondolván, hogy majd csak elmúlik – nem múlik el! Ez a rendszerváltás, amelyben élünk, a világ megerősödésének az ideje, amely arról szól, hogy nem foglaltad el a helyedet és most be fogsz szorulni. Ha nem vennéd észre, a munkahelyeden ez történik, már robota munkában vagy, márcsak egy eszköz vagy arra, hogy megépítsed a két Ramszesz és Pithom várát, az élelmiszer és a fegyver raktárát, a következő hódításra! Potenciálisan egy gyarmatosításnak, a globalizációnak az eszköze vagy, aki senki! Az a dolgod, hogy megépítsd a következő várost, hogy ez az erő tudjon továbbhaladva támadni, globalizálni. Melyik globalizáló erőnek adtuk oda az életünket, azért, mert nem vagyunk a helyünkön? Csak körül kellene néznünk, hogy mi az Egyiptomunk! Ugyanaz az ismérve: dolgoztat úgy, hogy neked nincs szándékod és csak annyit fogsz kapni, hogy éhen ne halj, hogy tudjál dolgozni (ez anyagiakban is így várható a közeljövőben is). Két célja van Egyiptomnak: legyél hadtápja és építsd meg az ő következő háborúját. Most építed az egzisztenciáddal, s minden egyes állapotoddal, mert valamikor nem indultál el arra, amerre Isten akarta, hogy menjél. Az egész világban már kuszaság van, lassan senki sincs a helyén, egyetlenegy nép és törzs sem, de aki tudja, hogy hol a helye, annak el kellene már indulnia, mert különben ráteszi Egyiptom a kezét! Sorban mondhatnám azokat a dolgokat, amelyeket az embernek adott Isten, hogy mi az elvárása, terve, akarata az életével – ha ezt nem léped meg, akkor bekerülsz a mókuskerékbe! Ha nem léped meg azt, hogy férfi, nő, család és a többi, ha nem mész a helyedre, akkor a mókuskerék téged meg fog enni, a fegyverkezés és a globalizációnak a totális eszköze leszel, mint például Japánban a házasság meg a társas élet már alig ismert, már mindenki a cégé és csak eszközként él. Egyiptomban mégis lehet imádkozni és Isten az Ő szavát sose másítja meg, itt a választott nép esetében sem, úgy, mint a mi életünkben sem. Mózesnek szólt: küldetésed van. Isten mindig bemutatkozik, hogy Én vagyok az Isten. Ezek nagyon egyszerű szavak. Ne keressük a megoldásokat, ne keressük más istennek a módszereit!
6:2 „Én vagyok az Úr.”; 6:6 „Én vagyok az Úr”; 6:7 „én vagyok a ti Uratok”; 6:8 „adom azt örökségül, én az Úr” – Isten ezekben a zűrzavaros helyzetekben kijelenti, hogy Én vagyok a tied, a tietek, és Én adok örökségül, és amit örökségül adtam nektek, az örökségetek is lesz, hiszen az akaratát teljesíti, de nem mindenkivel, hiszen ez az egész egyiptomi történet (a kivonulás és a későbbi idők) jelzik, hogy voltak engedetlenek, illetéktelenek és mindenféle csatlakozók is. Amikor Isten szól hozzánk, mert bajban vagyunk, mert szorít a helyzet, akkor mindig is ez a „recept”: „Én vagyok az Úr!” majd ezután szól, hogy „én vagyok a ti Uratok” és „van ígéreted, az, amit Én adtam örökségül, az a tied!”. Isten mondja ki, hogy Én vagyok az Úr, a személyes imád, amely mégsem személyes, mert Krisztus Testére is szól, „Én vagyok a ti Uratok” – hiszen nem csak egy imádkozott, hanem az egész nép nyavalygott már a sanyargatása közepette, s Isten szól általam is, nekem is, és a közösségbe is. A személyes Isten az más, mint a közösségi Isten! Az embernek akármilyen szolgálata van, azt lehet közösen, közösségileg, társasan csinálni, de az Isten az személyes! Sok mindent lehet Isten tervében, munkájában közösen tenni, de ez csak akkor megy, ha az első elhangzik: igen, Te vagy az én Istenem! – személyes kapcsolat Istennel! Amikor találkozása van Mózesnek Istennel, ez a személyes Isten rendeződése van: „Én vagyok a te Istened, Én vagyok a te Urad, Én vagyok, Aki...”, s a bemutatkozás után folytatódik, hogy „a tietek, Én, aki nektek adtam”, ami a tied, az is ott van a közösségben, annak része és folyamatában is részünk van abban, ami Krisztus Teste, múltban és jövendőben egyaránt. Amikor baj van az életünkben, akkor halottuk-e ezt a szót? Vagy nem élted még meg azt, hogy nem tud segíteni senki? Nem tapasztaltad még azt meg, hogy annyira lenyomott már a helyzet, hogy már bezártságban vagy lokalizálva, nyomni a sarat az építkezésben? A hívő embereknek az első lépése az, amikor megérzik azt, hogy itt nincs kimenekedés, csak egyedül Isten segíthet, egyedül Isten az, aki megválthat. Elhangzik folyamatosan az, amit a zsidóság mindig elmond, Istennek azon ígéretei, amelyeket a Széder-estekor is elmondunk, amely nemcsak a Pesach történetében van, hanem már az első találkozásnál is, amikor Isten megerősíti: „kihozlak, kiviszlek, megszabadítalak, megmentelek, népemmé fogadlak, beviszlek!” – és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól. És béviszlek titeket a földre, a mely felől esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr. Ezek a Pesach-kor is elhangzó ígéretei Istennek számunkra is mindig érvényesek és minden embernek fel vannak ezek kínálva, nemcsak a választott népnek, ott a kánaáni idők előtt. Nem azért, mert megérdemled, nem azért, mert szépen imádkoztál! Nehogy azt hidd, hogy Isten azért hozott ki téged abból a szorult helyzetedből, amiben voltál, hanem azért, mert az Ő ígéreteiben benne van az életed! Azért, mert a választott népnek, az ősatyáknak, Ábrahám, Izsák és Jákób idején adott ígéretet, amelynek vannak örökösei és van örökség. Nem miattad, hanem azért az örökségért, amelyet Isten ígért az Övéinek, akik a Messiás uralma alatt vannak. Őmiatta történt meg az, hogy kihozott! Ha kihozott, akkor már benne vagy a közösben, abban az ígéretben, ami nemcsak a tied! Nem nehéz azt mondani, hogy „igen, nagy baj van, vigyél ki innen”, arra nem kell nagyon bíztatni senkit, hogy a szorult és bajos helyzetéből, hogy imádkozzon: Uram, mentsél meg, hozzál ki és teljesítsd ezt az ígéreted. Azt se kell nagyon ilyenkor bátorítani, hogy szabadíts meg minket attól a robota munkától, lenyomástól, ami van, mert ezek fájdalmas dolgok. Sokszor bennünk van, hogy „vigyél ki, mert már nem bírjuk”, és ilyenkor tud Isten igazából az életünkbe beleavatkozni úgy, hogy átveszi az irányítást. Nemcsak Mózes mondja el ezeket az ígéreteket a népnek, hanem a bennünk levő Jesua HaMassiah is szól: kiviszlek, megszabadítalak, megmentelek, népemmé fogadlak. A néppé fogadás az nem azt jelenti, hogy egyik rabságból a másikba kerülsz, hanem abba az alkotmányos királyságba kerülsz, ahol jogaid és kötelességeid vannak – Isten népe ezt jelképezi. Amikor a Messiás király uralma alatt vagy, akkor nem gép leszel és nem olyan munkát fogsz csinálni, mint annak idején Egyiptomban a vályogvetők, hanem népeként el fogja helyezni az életedet azon a helyen, ahol dolgoznod kell és ahol feladatod van, Isten rendjében és akaratában. Ezt a néppé való fogadást szeretnénk kikerülni; az, hogy kihozzon, megmentsen, megszabadítson, még nagyon jó lenne, nekünk Jézus nagyon jó, de a nép nem akar nép lenni, nem akarja elfogadni, hogy egy népnek van királyi alattvalói állapota, ahol engedelmeskedni kell a királyi rendnek, törvényeknek. Ha nem fogadom el a királyságot, akkor a földet se ismerhetem, azt a területet, ahol Isten látni akar. Itt jön a saját kísértésünk: jó Uram, most nekem ezt adjál (asszonyt, birtokot, állatokat) és oda vigyél. Isten nem azt mondta, hogy oda viszlek, ahova te akarod! Isten azt mondta, hogy beviszlek oda, ahol Én akarlak téged látni.
Ennek a peszachi üzenetnek a sorozatát is jó lenne tökéletesen megélni, továbblépni azon, hogy „vigyél ki ebből a helyzetből”, „szabadíts meg a körülményekből”, „mentsél meg a támadásoktól, mentsél meg a következményektől”, hogy ki tudjuk mondani, hogy „a népeddé akarok lenni, abban akarok lenni, amit te adsz, az örökségemet szeretném elvenni” – abba az örökségbe, amely minden testamentumban ott van, miképpen az Új Szövetségben, a Mesternek, Jesua HaMassiah-nak is van testamentuma. Megvan a tervünk, Ő is megmondta, hogy hova és mikor, hogy mi az, amire várhatunk, ami lesz, amire számíthatunk. Isten Igéje élő, olyannyira, hogy behatárolja számunkra a milyenségeket is. Az újszövetségi ember, a Krisztus uralma alatt élő életében benne van, hogy Krisztus országát már itt a földön meg lehet kóstolni. Már itt benne vagyok abban az örök mennyországban, amelybe a végidők után jutunk el.
„Legyél a Királyom és vigyél be arra a földre, mert ez a hely, ez az állapot nem jó”. Itt van a Jézus-vallások visszaütése: megmentett-megszabadított-kivitt, na de hova? Nincs továbblépés! Nem lehet mindig a Nádas-tengerben ácsorogni, mert összecsapnak a vizek! Nem lehet két ország között sétálva a határon megállni, vagy megállni a tenger közepén, amikor a kivonulás megtörténik! Istennél egy lehetőség van: Elvállalod, elmondod vagy elfogadod azt, amit Én mondtam. Csak jót mond a jó Isten: „Kiviszlek ebből a helyzetből!” Ennél nagyobb szeretete nincs is Istennek! Ennek természetesen ott az előzménye, voltak ígéretek, és a mai kereszténységnek éppúgy, mint neked, vannak előzmények, amelyeket nagyon-nagyon régen Isten ígért az elődöknek. Azoknak, akiknek nem a folytatói vagy, hanem akikkel együtt vagy benne egy folyamatban. A Golgota óta születetteknek is ugyanaz az ígérete volt, mint neked, sőt a teremtés óta születetteknek is ugyanaz az ígérete! Bele kellene végre állnunk ebbe a folyamatba! Kevés az, hogy kivisz Isten valami uralom alól, megment és minden rossztól megszabadít, kell a több is! Ő kell, mint Király, Isten ígérete, Igéje és akarata kell az életemre, különben Egyiptom el fog nyelni.
Ezékiel 28:25-26: „Így szól az Úr Isten: Mikor egybegyűjtöm Izráel házát a népek közül, kik közé szétszórattak, akkor megszentelem magamat rajtok a pogányok szeme láttára, és laknak az ő földjökön, melyet adtam Jákóbnak, az én szolgámnak. És laknak azon bátorsággal, és házakat építenek s szőlőket plántálnak, és laknak bátorsággal, mikor ítéleteket cselekedtem mindazokon, kik őket megvetik vala ő körülöttök, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenök.” Mindez azért történik, hogy meglássa az egész világ, hogy kicsoda az Úr. Nemcsak Mózesnek mondta, hogy „én vagyok az Úr”, hanem ebben a próféciában is ez a csúcs félmondat ott van. „Így szól az Úr Isten: Mikor egybegyűjtöm Izráel házát” – annakidején se jöttek össze, hogy értekezletet tartsanak arról, hogy ki kellene vonulni és ott tüntettek az egyik piramis előtt, hanem Isten cselekedett! Összegyűjtötte a népet a fájdalmakon keresztül, az egyforma nyomorgatattásnak az okán, s ez a későbbi időkről is szól, s az összegyűjtetésnek van egy célja és egy következménye is. Úgy, ahogy volt a tíz csapás, azaz a tíz Ige, az, ami történt az egyiptomi kivonuláskor, ugyanúgy minden ilyen kimenekítésnek, kivonásnak is van következménye. Az, hogy Isten kivitte Izráel népét, a választott népet Egyiptomból, majd Babilonból is, voltak következményei, mint ahogy amikor kiviszi Krisztus Testét, az Övéit ebből a világból, annak is lesznek következményei.
Ezékiel 29:1-6: „A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedikén lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! vesd tekintetedet a Faraóra, Égyiptom királyára, és prófétálj ellene és egész Égyiptom ellen. Szólj és mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened megyek, Faraó, Égyiptom királya, te nagy krokodil, a ki fekszik folyói közepette, a ki ezt mondja: Enyém az én folyóm, és én teremtettem magamnak. És horgokat vetek szádba, és azt cselekszem, hogy folyóid halai odaragadjanak pikkelyeidhez, és kivonszlak folyóid közepéből, és folyóid minden halait, melyek odaragadnak pikkelyeidhez. És kivetlek a pusztába téged és folyóid minden halát; a mező színére esel; egybe nem szedetel s nem gyűjtetel; a földi vadaknak s az égi madaraknak adlak eledelül. És megtudják mindnyájan Égyiptom lakói, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy ők nádszál-bot valának Izráel házának;” Mi is a Nílus? Az a szennyes áradat, az a nagy folyó, amelyben ott a krokodil! Azok a nagy hullámok, nagy globalizációk, amelynek ott van a fenekén a krokodil, s kapdossa be a halakat. Most is ez történik, a világ jelen ura a folyam közepén folyamatosan és pofátlanul zabál. A nagy áramlatok, amelyek lelki és szellemi állapotok, amelyek lenyelik azokat, akik a folyóban vannak. Isten megállítja ezt a folyamatot, akár gazdasági válsággal vagy bármi mással, hogy kiszedje ezekből a folyamatokból azt a krokodilt, amely mindent eszik „És megtudják mindnyájan Égyiptom lakói, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy ők nádszál-bot valának Izráel házának”. Megtudja ez a világ, hogy kicsoda Isten. Nem a Nílusban fekvő krokodil, amely már mindent fölzabál, Isten kihozza onnan, s a folyamot így megtisztítja attól a rablótól, „Mivelhogy ők nádszál-bot valának Izráel házának” (Isten népének). Isten megítéli e világot, hogy te ne támaszkodjál rá! Ha rátámaszkodsz a nádszál botra, s az eltörik, elvágja a kezedet! Azt hiszed, hogy rátámaszkodhatsz, pedig sebet fog ejteni rajtad! Rátámaszkodtál erre a nagy folyamra, a nagy hullámokra, a nagy áramlásokra? Rátámaszkodtál a nagy gazdasági, lelki és szellemi folyamokra, hogy majd az megold mindent? Isten megítéli, mert te támaszkodtál rá, mert becsapott és uralt, s neki meg kell szűnnie – Isten kiráncigálja onnan! Megszűnteti ezeket a társadalmi folyamatokat, amely most a világban Nílusként, főfolyóként működik (amelynek persze vannak oldalágai is, amelyek erősítik egymást), amelyben ott a krokodil, de azt Isten kipecázza, kicsáklyázza onnan, mert az Ő népe erre támaszkodott. Isten népe miatt bűnteti meg ezt a világot Isten. A tudatlanság ott van mindenkinél, ott volt annak idején a zsidóságnál is – erről beszél a prófécia is – a nagy áramlatokra, modernségre számítunk és támaszkodunk, mire Isten azt mondja, hogy erre ne támaszkodj, mert megszűntetem. Kicsit nehéz belegondolni ebbe a próféciába úgy, hogy mi van, ha ez ma aktuális... mi van akkor, ha ez a nagy Nílus egyszer megáll? Mi van akkor, ha a pénz helyett más kerül be, mint fő erő? Mert a pénz hatalma már mindenkit megevett, mindenki abban bízik (van elég tartalék, ennyit és ennyit tudok keresni, jobb lesz, kamatozik, ellophatom), s Isten azt mondja, hogy ezt kiveszem, mert az Én népem, úgy, mint a világ népei, csak erre támaszkodnak. Lehetséges, hogy pont most fogjuk megélni azt, hogy a nádszál megsérti a kezét annak, aki rátámaszkodik. A nádszál bemerítő Jánosnál is előfordul: „jöttetek nádszált nézni?”. De ti nézzétek meg, hogy mire támaszkodtok, nézzétek meg a mai törékeny világi helyzetet! Isten megbünteti ezt a világot miattunk, hogy minket össze tudjon gyűjteni, hogy az Ő akarata, az egybegyűjtés meglegyen, hogy az Ő népét összegyűjtve be tudja vinni. Nem elragadtatásról, hanem elkülönítésről, megszentelésről van szó, leleplezi a krokodilt és azokat a folyamatokat, amelyek ezt a világot működtetik. Ezekből a folyamatokból veszi ki az Ő népét! Hogyan? – Ez Istennek a titka, de egy biztos: Istennél nem lehet ezt a folyamatosságot csinálni, mert a türelme is véges, ahogy mindennek az idejét is megszabja, jónak és rossznak egyaránt.
Ma nagy folyamatok zajlanak, s ezek egy Nílusba torkolnak, amelynek a fő rablóját, a krokodilt, Isten egyszer meg fogja sebesíteni, azt, aki az életeket elnyelve nevetve és gúnyosan harácsol, de akkor tudja csak összegyűjteni az Ő népét, ha az nemcsak nyavalyog azért, hogy vonják ki abból a szituációból (mentsél meg, szabadíts meg, tartsál meg), hanem tovább is megy, hogy az Ő népeként az Ő országában már itt benne is legyen. Csak ezekre vonatkozik Ezékiel próféciája, s csak azoknak szól Krisztus által e földön elmondott ígéretei, testamentuma. Az Övéi nem azok, akik megszabadultak, megmenekültek, azok csak lesznek, ha azt mondják, hogy „Te vagy az Úr!”, nemcsak Ő mondja, hogy „Én vagyok az Úr”, hanem elfogadó válasz is van erre, hogy „Igen, Te vagy az Úr!”. Nem a krokodil, nem a folyamatok, hanem Isten akarata, az az ÚR, s én ebben az akaratban, az Ő királyságában akarok élni, ahol a három ígéreten túl az is benne van, hogy mit kell tennem és mindazt hol teljesítsem be, mert Isten nemcsak Jézust, hanem Krisztust is adott nekünk! Krisztus nélkül Jézus akár másik Jézus is lehet! Jézustól tovább kell lépni és ki kell mondani, hogy Jézus a Krisztus, Krisztus a Jézus! Ezt a kettősséget meg kell élni!
A három ígéret (kiviszlek, megszabadítlak és megmentlek titeket) a szabadításra vonatkozik, mielőtt még elindult volna az egyiptomi kivonulás, a másik kettő (népemmé fogadlak és béviszlek titeket) viszont Krisztusra vonatkozik, az uralomra és az uralom helyére, ami természetesen magába foglalja azt is, hogy mi a feladata a királyi alattvalónak. Az ígéret ma is ugyanúgy működik, mert Istennek terve van az Ő népével! Ha te egyszer azt mondtad, hogy az Övé vagy, akkor ez a terv minden pontjában rád is vonatkozik! Ha ott Egyiptomban a választott nép nem lett volna sanyargattatva a nehéz munkák által, mert Isten csak az emberi vágyaikra adott volna egy pozitív választ, akkor Izráel még ma is Egyiptomba lenne, s Egyiptom eltűnt volna, míg Isten azon ígérete, amit az elődöknek adott, nem lett volna meg. Az elődöknek is ugyanazt adta Isten, amiben ma élünk. Amiben akkor volt Izráel népe, azt adta Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, folyamatosan a jövőbe.
Isten akaratában – megmentsen, megszabadítson – ha részes vagy, annak célja, ideje és helye is van, s mindez Krisztusnak, Jesua HaMassiah-nak az uralmában! Ő nem azért ment meg, hogy a körülményeid változzanak, hanem azért ment meg, hogy a királyod legyen, Ő akar a Király lenni az életünkben!
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |