Orbán Béla:

 

Shabbat Jitró

Tisztítsátok meg a ruhátokat!

2.Mózes 18:1-20:23

Ézsaiás 6:1-7:6; 9:5-6

Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén

2015. február 7.

 

.Mózes 19:1-9: „A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.  Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.  És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.  Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét. És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.”

 

Folyamatokról beszélünk mindig a Bibliában, az amálekiták felett való győzedelem után jön Jitró története, amikor Mózesnek szólt az apósa, aki Istenhívő volt, de nem tartozott a választott néphez, ami számunkra is tanulság, mert olykor a pogány népek közül eredendők is kapcsolatban vannak Istennel. Mózesnek szól az apósa, hogy nem lesz ez így jó, nem fogod bírni az ítélkezést, válassz magadnak bírákat. Nem Mózes az egyszemélyes bíró, rendcsináló, hanem szétosztja a kisebb ügyeket és kérdéseket, hogy az értelmesebbek, kiválasztottak, akikről látszik, hogy tudják Isten törvényeit, azok döntsenek a kisebb ügyekben és a nagyobbakban Mózes döntsön, aki magával Istennel van kapcsolatban. Majd a következő lépésben Isten hívja magához Mózest „mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak”, hogy népemmé akarlak tenni. „Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket”. Nem arról szól a hívő élet, hogy megállunk, kihoz a világból, kihoz Egyiptomból és a tenyerén hordozgat, s minden rendben működik úgy, ahogy Isten akarja, a lázadások ellenére is, hanem eljön egy pillanat, amikor Isten dönt egy következő szakasz elkezdéséről. Isten szól: Vége, szállj le Rólam, idáig vittelek, láttad mit cselekedtem, a szárnyamon hordoztalak. Mint a madár, amely szárnyára veszi a kisfiókát, úgy vitte Isten a választott népet, abban a bizonytalanságban, hogy kapaszkodnia kellett, és ez a hitnek az erősödése. Itt vagy rajtam, viszlek (ez a hívő élet első szakasza), de itt az idő, le kell szállnod, innentől szárnyat kell bocsájtani, vége a kis kölyökkornak (itt kezdődik az Isten szerinti szocializálódás). Karján vitte a választott népet Egyiptomban, mint a kis sasfiókát, de a következő lépésben a talpadra kell állni. Amikor a választott népet így leválasztja magáról Isten, lábára állítja saját szabad akaratából, hiszen megkérdezte, hogy akarjátok-e azt, amit Én adok nektek erre a világtörténelemre, hogy megéljétek. Önállóan kell járnod, itt Isten magához hívja a népét, hogy az Enyém leszel az Én uralmam alatt, azonban amikor Babilonhoz érkezik a választott nép története, ott viszont már nem a gondoskodó Istenről van szó, hanem arról, hogy tudsz-e dönteni, hogy kijössz Babilonból, s utána még szűkül ez, amikor az Újszövetség könyveiben már úgy hívjuk, hogy elhívás és kihívás. Van, amikor Isten gondoskodik, van, amikor a saját lábadra állít, s van, amikor a saját lábán álló embereket ki tudja hívni – ez a három lehetőségünk van, ami a hívő életnek az úgymond fejlődése is. Isten valóban a tenyerén hordozott, magasságba vitt föl, jó visszaemlékezni olykor a hívő élet első idejére, amikor megtért az ember és kijött a mocsokból, szárnyalt magasan, s nem az ő szárnyain, hanem Isten a szárnyain vitte őt, ahonnan nagy kilátásai voltak, messzire látott, de ennek egyszer vége van. Vége van a kisfiú/kislány korszaknak, Izráel népének is fel kell és fel kellett nőnie az érett felnőttkorúságra, vége van annak, hogy Isten sétarepülésben szálldogál veled és minden rendben van.

 

10-13 versek: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat; És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre. És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.  Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen.”

 

Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat”.

Nagyon sok mindent szentelgetnek mindenféle vallási ceremóniákkal, önmagunkat kóserítjük, mindenféle szépeket mondunk önmagunkról, másokról, viszont amikor itt a megszentelődés elhangzik, akkor az arról szól, hogy mossátok ki a ruháitokat. Hát hogy is koszolódik be a ruha? Kívülről és magadtól... naponta egy csomó elhalt részünk, bőrhám darabka, lehullott szőrszál kerül kapcsolatba a ruhánkkal – mennyi, de mennyi halott dolog tőlünk származik. Isten újat akar adni, oda akar állítani, s a következő szakaszt akarja adni: a kicsi gyerektől immáron a felnőtt ifjúsági korba akar léptetni, hogy a saját lábadon járjál. Tessék megmosakodni, tessék kimosni a ruhát! Magunkat még megmosogatjuk, sokan olyan macskamosdással, reggel csak a csipát szedik ki a szemükből, de megmosakodtunk-e úgy, hogy ami tőlünk lejött halott dolog, attól nem szennyezett a ruhánk? Viszünk-e halott dolgokat Isten elé? Mert itt Isten elé való menetelről van szó! Sokszor csodálkozunk, hogy nem mehetünk Őeléje, mert nem fogad és olykor meg is égünk, mert ezt nem vesszük figyelembe. A ruhánkat még megigazítjuk, de attól, ami a bőrünkön, az életünk külső részén elhalt, attól megtisztítottuk-e a ruhát, mert ha nem, akkor életveszélyes Isten elé menni! A Biblia mondja, hogy csak tisztán lehet odamenni. Ezeket a dolgokat nagyon komolyan kellene venni. Jó lenne megállni Isten előtt, hogy Uram, erre nem is gondoltam, hogy énbennem halnak meg naponta ötletek, gondolatok, tettek, a hámréteg csak úgy jön le, korpás a fejem, hullik a hajam, tele vagyok elhalt részekkel. Oda kellene menni Isten elé, hogy bocsánat Istenem, hogy nem is gondoltam, hogy mindez beszennyezte azt a ruhát, amivel Eléd megyek. Jó lenne megfürödni és a holt dolgoktól végre egyszer megszabadulni, az icipici halott dolgoktól megszabadulni, mert nem tudsz továbblépni. Ha az életedben vannak halott dolgok, nem mehetsz Isten elé, nem tud továbbléptetni. Örüljünk annak, hogy sokszor Isten nem büntet azért meg, hogy képesek vagyunk így is odamenni, elrejteni a büdös lábunkat, korpás fejünket és a leprás testrészünket. Őszintén, saját magunk akaratából – hiszen Isten ennyire tiszteli a választott népet is – lezuhanyozni, hogy minél előbb tűnjön el rólam, amit én hordozok. Mennyi dolgot hordozol a hajszáltól a lepráig? Isten itt ruhamosásról beszél, majd később lesz, amikor a táborból is ki kell menni a leprásnak, mert még a néppel se lehet együtt. Itt még csak arról van szó, hogy ki vagy, és mi az, amit Isten akar neked adni.

 

A ruha jellemzően adta azt, aki vagy, azt a feladatot ábrázolta, amelyiket Isten neked szánt ezen a földi életben. Tényleg megmosakodtunk, vagy rejtegetjük a dolgainkat, miközben sírunk, hogy Isten nem szól, nem visz előre, meg itt állunk? Sose felejtem el, amikor az egyik vidéki gyülekezetben megdicsértem Krisztus menyasszonyát, hogy nagyon szépen fel van öltözve, gyönyörű ruha van rajta, csak büdös és rohad... most nem akarok ilyen durva lenni, a Biblia itt még finomabban szól: mosakodj már meg, a világ Ura elé mész! Ha ketten mentek elé, akkor ketten mosakodjatok meg, ha hárman, akkor hárman mosakodjatok meg, és ha sokan, akkor mindenki mosakodjon meg – az egész népről szól! Mennyi halott dolog van a beszélgetéseinkben, mennyi halott dolgok vannak a lakásainkban, amikor a nagyapám meghalt, egy külön teherautóval kellett elvinni mindazt az értéktelen, halott dolgot, amit összehalmozott, aminek semmi értelme nem volt (felhalmozta húsz évre visszamenőleg a Sportfogadás című újságot). Nem vesszük észre hogy a holt dolgainkat még kincseknek is tartjuk? Nézzünk meg egy vitrin szekrényt, ami tele van mindenféle mütyürökkel (jártam Hévizen, a Mátrában... hát kit érdekel?), tisztulj már meg a halott dolgoktól! Annak kell lennie egy élő résznek, hogy köszönöm, hogy egészséges voltam, hogy fogtam a kezét, hogy jó levegő volt és felejtsd el a túrista sétabotodat. Mi az, amit olyan szépen elrejtegetünk a ruhánk alatt? Én ez vagyok... – ha levetkőznénk, akkor olyan büdösek és ótvarosak lennénk, s Isten azt akarja, hogy ettől tisztuljunk meg, hogy a következő lépésbe, a törvényadás lépésébe tudjon továbbvinni:

 

20:1-3: „És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:  Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” S erre odaállunk, hogy hol van nekem Rajtad kívül más istenem, hisz nem vagyok bálványimádó, miközben elsiklik e mondatnak az üzenete, Én hoztalak ki Egyiptomból. Egy népet hozott ki Isten Egyiptomból, nem téged hozott ki, te a népnek a része vagy! Ne legyenek idegen isteneid, mert egy néphez tartozol! Nem lehet én hitem, én Istenem, én szolgálatom, én... mindezeket meg kell szüntetni, s ezektől megmosakodva képes leszek meghallani, hogy valahova tartozom, valahol együtt voltam a világban másokkal és együtt hozott ki bennünket; kihozta a feleségemet egy családból, engem egy másik családból, és közösek vagyunk, őt is, meg engem is kihozott. Nem őt hozta ki nekem, vagy engem őneki – egy népet hozott ki! S mi önzéssel azt dalolásszuk, hogy jaj de jó, az Úr megmentette az életemet, megúsztam a bulit. Nem! Isten Izráelt mentette meg, Egyiptomból Izráelt hozta ki! Isten munkája ma is az Ő népével van, ne legyenek idegen isteneid! Abban a népben, amelyik ki lett hozva Egyiptomból, abban neked ne legyen idegen istened. Ezek az idegen istenek ott vannak a ruha alatt: az elhalt vágyak, a rohadt és üszkös dolgok... ne imádd ezeket, vedd már észre, hogy rühes vagy! Vedd észre, hogy le kell fürödnöd, mert különben nem tudok veled mit tenni! Vedd már észre, hogy így lemaradsz! Akit kihozott, annak szól a többi, innentől történik egy változás, s ha valaki nem tud megtisztulni, kimarad ebből a lépésből, közösségtelen, testvértelen lesz, és Isten népében azért nem találja meg a helyét, mert nem történt meg a holt dolgoktól való lemosakodás, s mert ma is őrzi az elhalt fekélyeit, a lányság/legénység múzeális értékű semmijét, terveit. Takarítsuk ki őket, mert Isten nem tudja azt mondani, hogy oda tartozol és ott van a helyed, és ott akarlak valaki(k)vel közösen használni, hiszen egyedül senki sem tud csinálni semmit.

 

Isten elsősorban a tenyerén hordoz, utána lerak, s mikor nagyon nagyon bénulsz és nem tudsz lépni, akkor azt mondja, hogy gyere ide, adok neked valamit. Istennek ez a szocializálós folyamata. Gyerekként a karján hordoz, felnőttként meg a népben közösséged van a másikkal, Krisztus Testében a másik résszel, majd onnan is kihív valami feladatra, mert céllal és feladattal teremtett bennünket Isten.

 

Dehogy mosakodunk mi meg! Fölvesszük a ruhát és az álszent pofát (én vagyok a jó), közben meg alatta holt mocsok minden. Nem mennek előre életek, házasságok, közösségek, Krisztus Teste, mert Isten vár a mocskos, hullaszagú, leprás, korpás, tetves emberekre... Kérlek, mosakodj már meg, szeretnék továbbmenni, hiszen ha Isten egy népnek adja az Igéit, akkor azt a népet együtt indíttatja el! Ez fárasztó, mert nem történnek a dolgok és fájdalmas, mert van, aki lemarad. Meg kellene értenünk a fürdésnek a szükségességét, s nem szabadító mozgalmakról és egyéb misztikus dolgokról kellene beszélni, hogy volt egy vágyam, ami aztán elment, meghalt... – dobd ki! Lehet, hogy nem volt jó, lehet hogy engedetlen voltál. Ha Istentől való volt, amit elvettél, ha őszinte vagy, lehet hogy visszaadja, mert Ő szeret és akar adni, meg akarja adni mindazt, ami a testednek és a lelkednek kell, hogy ne kerüljél bűnbe, de a szellemit úgy tudja adni, ha tiszta vagy érzelmileg, gondolatilag, agyilag. Ha tiszták a gondolataim, akkor tudja Isten azt mondani, hogy Én viszont most adok neked törvényt. Az első szembesítés az, hogy nem egyedülálló vagy, hanem Izráelhez, Krisztus Testéhez tartozol, vagy sem. Korunkban nagyon égető ez a kérdés: megtisztul-e a kereszténység, mert Isten továbblépteti, csak nem mindenki fog menni, mert nem fogadta el ezt az alapvető parancsot, hogy mosakodj meg.

 

Kicsit meglepődök, hogy egymásután kopognak Nyugat-Európából az email-ek, hogy nincs gyülekezetem... szeretnék valahol enni kapni, élni. Ugyanakkor kapom a meghívást Afganisztánból – a hátam közepére nem kívánnám most, de ha Isten akarja, akkor meg is fog győzni engem erről – de nem a szokásos kéregetés, hogy drága testvérem, eljönnél-e, de rakd a kasszába a lóvét, hanem valóban őszinte keresés van. Tegnap is olyan levelet kaptam, amelyben több áldás volt, mint amit itthon keresztényektől kaptam fél év alatt... és imádkoznak, hogy kaphassanak tőlünk Igét. Még van idő azoknak, akik akárhány évtizede engedetlenek és nem mosakodtak meg, de nem hiszem, hogy még sok idejük maradt, mikor ilyen jelzéseket kapok sorba-sorba, sőt az egyik jóismerősöm épp’ 12-én megy Afganisztánba, meghívták oda egy nagyobb szolgálatra, és bármennyire tehetős ő, mégis ők hívták, ők állják és ők keresik az igazságot. Ez a keresés pozitív, de fel kellene sikoltani, mert ha ez a keresés nincs benned, akkor valami nagyon meghalt! Ha rejtegetsz valamit a ruhád alatt, s nincs megmosva a ruhád, akkor nagyon-nagyon lemaradsz. Isten a kegyelmi idejét is más irányba nyitogatja, más célcsoportok vannak, de a Bibliának az Igéje ma is szól: mosakodjál meg! Ne hisztizzél, mint a kisgyerek, hogy apuci letett a válláról, a sasszárnyáról, s most jaj... Isten talpra akar állítani! S a talpraállás következő lépése az, hogy megtisztulva Elé állva a közös akaratba, Igébe, Isten tervébe bele tudjon illeszteni. Ne legyenek idegen isteneid, mert van, lesz, vagy volt, hiszen az idő, a létezés igéje nem bontható!

 

Valóban ott állunk közösen családilag, testvérileg vagy nyüszítünk, hogy jaj, Istenem hol vagy? Nem lehet a múltadban, a jelenedben és a jövődben sem idegen istened – ez az első parancsolat! Ezen a földi úton, ahol megyünk az idegen istenek folyamatosan kacsintgatnak, csábítgatnak, kínálgatnak, a pénz istenétől kezdve minden. Nehogy elcsábuljál! Ha nem akarsz megmosakodni, és ott van eldugva az, amit nagyra tartasz, akkor el fog csábítani egy másik isten, egy másik törvény, sőt, magadnak fogsz kitalálni törvényeket, mint ahogy ez a világ tette, amely ma már mindent megmagyaráz a saját törvényeivel. Isten pedig nem magyaráz, Ő azt mondja, hogy ne legyen más istened. Mások is figyelték a választott nép menetelét, Mózes apósa, Jitró, a midjánita is figyelte, mint ahogy az egész őket körbevevő környező népek. Ma is figyelnek és kínálnak, de tudom-e azt, hogy kitől jön a kínálat? Az első parancs után (ne legyen idegen istened) Isten többi parancsát is megérted, ha az elsőt betartod és a múltadból kizavarod az isteneket, a jelenben nem, és a jövőben sem akarsz, akkor tudsz előremenni Istennek az útján, oda be a Kánaánba.

 

Szárnyára emel – letesz. Önállóan hazamehetsz Babilonból. Abban az időben, amikor a földi életútját élte Jézus, akkor kihívta azokat, akiket Ő akar; azokat, akik tiszták voltak, hogy megtisztítsa és még közelebb engedje Magához. Ezek a kihívások zömmel arról szóltak, hogy tisztulj meg, mint bemerítő János tisztítása: a bűnöktől való tisztulás. A bűnök mindig párhuzamban vannak, összefüggnek egymást koszolva és elhalásokat okozva, a bálvánnyal szoros kapcsolatban van. Ha valakinek izzadt és büdös a ruhája, vagy leprás a ruha alatt, akkor milyen veszélyes tud lenni! Érezzük, hogy büdös, hogy valami nem stimmel, s bizony ha te vele közösségbe vagy, elfogadod, akkor teveled se fog beszélni Isten. Addig, amíg a férj és a feleség között nincs rendezve a dolog, amíg van közöttük halott dolog, addig Isten várakozik, kettőjükkel együtt nem tud beszélni. Lehet menni zuhanyozni, de nem illatosítót kér Isten, hanem mosást!

Keresztény szinten nagyon szeretjük használni az illatósítókat, s ha megnéznénk, mennyi hámsejt, elhalt bőrréget és miegymás van ott a ruhánkon! A napi fürdés és a napi ruhamosás nemcsak otthon az alsónemű levételével kell, hogy meglegyen, hanem azzal kell, hogy folytatódjon, hogy leveszem azt, ahol ma jártam, kimosom, és holnap újra tisztán kezdem (vagy ha Isten azt akarja, hogy egy órán belül, akkor egy órán belül újra kezdem). Nem tudod hogy miért nem megy előre az életed vagy a családod, közösséged, miközben valaki, akivel közösségbe vagy, önmagad, nagyon őrzöl halott dolgokat. Mindenkinek a saját felelőssége kimondani, hogy én menni akarok és nem körözni, mint a búgó csiga!

 

Az elindulásnak nem az a lényege, hogy Isten felkap és a szárnyain billegtet, hanem az Isten akarata, hogy a talpadon sétálj oda a hegyhez, a heggyel szemben, és várd, hogy Isten mit akar adni, de ne felejtsd, hogy oda csak tisztán lehet menni, odáig, és ne tovább, de a jelenlétében mindent megkapsz. Sokszor találkozunk emberekkel, akik évtizedeken át nem mennek előre egy lépést sem, csak körbepörögnek, ők tudják, hogy mi az, ami halott dolog az életükben – de itt a Biblia nem ír arról, hogy ki volt az, aki nem mosta ki a ruháját, hiszen ebben a helyzetben Isten szinte kényszerít, hogy mosd meg, de ma már szabad akaratból van lehetőség megmosakodni és tisztán Isten elé állni, Isten első parancsolatát elfogadni és megélni: a múltban-jelenben-jövőben nem akarok idegen istent, halott részeket és a halál jelenlétét! Előbb-utóbb a nép fog odamenni, hogy itt vagyok és menni akarok – így szakad szét ma is Krisztus Teste, van, aki nem akar menni! Nehéz elindulni, mert ilyenkor a létszám csökkenőben van, a megtisztulásnál csak az marad, aki átadta teljesen az életét (múltját, jelenjét és a jövőjét). A múltnak és a jelennek a halott dolgai nem irányítják és motiválják. Ez kicsinek tűnik, de Isten a kicsi dolgokkal is foglalkozik! Mi szeretjük azt mondani, hogy nem vagyok én bűnös, nincsenek bálványaim – a vitrinedre nézek és tudom, megnézem a kertedet és tudom, hogy ki ültette a bodzafádat, hogy odakerült, vagy valaki belerakta... Egymásnak is lehet szólni: ezt rakd le, ez halott. Miattam is tedd le, mert nekem menni kell; miattunk is tedd le, hiszen Izráelnek menni kell!

 

Lehetséges, hogy akkor mindenki egyöntetűen megmosakodott, azonban ne felejtsük el, hogy a szabad akarat, ami a mi áldásunk is, nem ment fel attól, hogy hogyan döntesz. Az igen és a nem, a tisztulás és a nem tisztulás, a saját akaratunktól függ, a halott dolgainkat jó lenne kisöpörni, úgy mint Széder- estéjekor, kisöpörni a homecot, azt, ami erjedt és ami meg tud erjeszteni mást! Isten adott élő Igét az Ő Fiában – kitakarítottál-e már a saját ruhádból mindent? Lehet mosakodni, mosni, hogy tudjál indulni, hogy együtt tudjunk előremenni. Lehet látni, hogy mi történik, hiszen Isten jelenléte ott a hegyen hatalmas volt, lehet látni mások életében, hogy Isten jelenlétében mik történnek... ne legyen az, hogy elszalasztottad a lehetőséget, mert engedetlenségből nem mostad meg a ruhádat, mert nem a ruhádat fogod elveszíteni, hanem önmagadat.



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2015 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat