Orbán Béla:

Shabbat Mispatim/Shekalim

A kevert vetés

2.Mózes 21:1-24:18; 2.Kir.11:17-12:17

(1.Sám. 20:18,42; Jer. 34:8-22, 33:25-26)

Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén

2015. február 14.

A törvényekről szól ez a hetiszakasz, s a felsorolás, ami a 2.Mózes 21.fejezetében olvasható a szabadságról, a szabadság törvényeiről szól.  

„Ha héber szolgát vásárolsz” – Ez nem az a klasszikus értelemben vett rabszolga, hanem a zsidóság idején az volt a szolga, aki elszegényedett, valami probléma érte, vagy tartozást kellett megfizetnie és önhibája végett szolgává vált, s nem a másik hibája miatt szegényedett el. E hetiszakasz sorban arról szól, hogy hogy kell elbocsátani a szolgát, hogy kell a kártételeket megtenni...

Ez a szombat a különleges szombatoknak is az egyike, Shabbat Shekalim, a fél sékelek szombatja:

2.Mózes 30:11-16: „Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: Mikor Izráel fiait fejenként számba veszed, adja meg kiki életének váltságát az Úrnak az ő megszámláltatásakor, hogy csapás ne legyen rajtok az ő megszámláltatásuk miatt. Ezt adja mindaz, a ki átesik a számláláson: fél siklust a szent siklus szerint (egy siklus húsz gera); a siklusnak fele áldozat az Úrnak. Mindaz, a ki átesik a számláláson, húsz esztendőstől fogva felfelé, adja meg az áldozatot az Úrnak. A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet fél siklusnál, a mikor megadják az áldozatot az Úrnak engesztelésül a ti lelketekért. És szedd be az engesztelési pénzt az Izráel fiaitól, és add azt a gyülekezet sátorának szolgálatjára, hogy az Izráel fiainak emlékezetéül legyen az az Úr előtt, engesztelésül a ti lelketekért.” – Ez a fél siklus, amit mindenkinek be kellett szolgáltatni, az engesztelés, a megváltás pénze. Egy olyan időszakba érkeztünk, amikor számot kell vetni, mert évente oda kell menni Isten elé (de egyszer mindenképpen) a megváltás pénzével, azaz meg kell vallani, hogy hova tartozol. A szent siklus a megváltás, a megszámláltatás pénze, az engesztelés által tartoztak a néphez. Annak a felhasználása sokféleképpen folytatódott, hiszen a templomba ment be és a leviták használták fel Isten előírásai szerint. Annak idején a templomadót maga Jesua HaMassiah is megfizette, amikor Pétert leküldte pecázni, horgászbottal egyetlenegy halért leküldte, s ennek a nyelve alatt volt a kettőjükért szóló pénz... Nekünk ezt a mostani Templomba meg kell-e ezt fizetni? Igen! A megváltásnak az ezüstjét le kell tenni, azért, hogy oda lehessünk számláltatva abba a templomba, amit Krisztus Testének hívunk.

2.Királyok 12:1,4-16: „Jéhunak hetedik esztendejében tették Joást királylyá, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának pedig Sibja vala neve, a ki Beersebából való volt. És megparancsolá Joás a papoknak, hogy minden pénzt, a mely Istennek szenteltetik és az Úr házába bevitetik, mind a megszámlálás pénzét és a személyek váltságának pénzét, mind pedig, a melyet kiki szabad akaratja szerint az Úr házához bevisz. Vegyék magokhoz a papok, mindenik a maga ismerősétől, és építsék meg az Úr házának romlásait mindenütt, a hol romlást látnak rajta. De mikor Joás király huszonharmadik esztendejéig sem építették meg a papok az Úr házának romlásait, Előhivatta Joás király Jójada papot a többi papokkal együtt, és monda nékik: Miért nem építitek meg az Úr házának romlásait? Ezután ne vegyétek a pénzt magatokhoz a ti ismerőseitektől, hanem az Úr háza romlásainak építésére adjátok azt.  És a papok beleegyeztek, hogy többé semmi pénzt nem vesznek el a néptől, és nem javítják ki a ház romlásait. És Jójada pap vett egy ládát, és annak a fedelén csinált egy nyílást, és helyhezteté azt az oltár mellé jobbfelől, a mely felől az Úr házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a templom küszöbinek őrizői minden pénzt, a melyet az Úr házába hoznak. És mikor látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király íródeákja a főpappal együtt, csomóba kötötték és megszámlálták a pénzt, a mely az Úr házában találtatott. És a megmért pénzt a munka vezetőinek kezeibe adták, a kik az Úr házához voltak rendelve, és ezek kiadták azt az ácsoknak és építőknek, a kik a házon dolgoztak, És a kőmíveseknek és a kőfaragóknak, fa és faragott kő vásárlására, az Úr háza romlásainak kijavítására, és mindarra, a mi a ház javítására szükséges volt. De abból a pénzből, a melyet bevittek az Úr házába, nem csináltattak az Úr házához sem ezüst poharakat, sem késeket, sem medenczéket, sem trombitákat, sem valami egyéb arany vagy ezüst edényt. Hanem a munkásoknak adták azt, és csak az Úr házát javították ki abból. Számot sem vettek azoktól az emberektől, a kiknek keze által kiadták a pénzt a munkásoknak, mert híven jártak el. De a vétekért és a bűnért való pénzt nem vitték az Úr házába; az a papoké lett.”

Kötelező beadni a templomadót, mint Jesua idejében is beadták és ennek a pénznek a negatív felhasználásáról van itt szó. Szépen ment a dolog, mindenki beadta azt, amit be kellett adni, csak volt egy probléma: semmi nem történt. Szépen működött az evangélizáció, az Istentiszteletek, csak nem történt semmi, nem épült Krisztus Teste, mint annak idején nem épült a Templom. Nem épül a mi életünk sem, mert valami nem stimmel. Van ima, van igehallgatás, de nem épül semmi. Erre jött a válasz: nem jó helyre használtátok! Nem nyúlhattok többé hozzá, hanem Isten közvetlenül annak adja, aki építi a Templomot – elvette a papoktól az üzleti lehetőségeiket, az önzést, a saját célra használást, és ez így fog történni minden ember életében! Ha Isten Igéjét saját célra használom, nem az épülésemre, ha azt az örömöt, amit Isten ad nekem, a saját örömködésemre használom, ha Isten Igéjét a saját igazság mondásomra használom, saját céljaimra használom, akkor Isten azt mondja: ne nyúlj hozzá, többet nem nyúlhatsz hozzá! Ez nem büntetés, csak elveszi egy idő után a megtért embertől is a lehetőséget. Adtam neked idáig Igét, bizonyságot, időt, lehetőséget, láttad, hogy hogy nézel ki, láttad, hogy hogy néz ki, amit fel kell építeni, mégse arra használtad! Előveszed a Bibliát és azt keresgeted, hogy mi szól neked... nem neked szól, hanem az építésre szól és neked parancs, hogy építsél!

Mire használjuk Isten Igéjét, Istennel való kapcsolatunkat? Beadtad (megtértél) azért, hogy megússzad a balhét. Hálás vagyok Istennek, mert az én bulim sikeredett... – megy a papi félrejáték. A papok nem bántak hűen azzal, amit Isten adott mindenkinek, hogy befizesse, és minden embernek adott Isten megtérési lehetőséget, Igét és mindent, ami a saját épülésére elegendő. Isten a saját magunk építésére mindenből eleget adott – nagyon sokat adott! Csodálkozunk, hogy nem épülünk, állunk és inkább lefele bomlunk, fedeleket rakunk a roncsaink fölé, állagmegóvás nekünk az Ige, mi az állagunkat akarjuk megjavítani. Restauráljuk magunkat, össze nem dőlünk, és csodáljuk a roncsainkat – Isten nem tatarozásra adott pénzt, hanem építésre adott! Nem arról szól, hogy magamat bekenjem sárral és milyen szép vagyok... Kaptunk fél sekel ezüstöt, ami a megváltásnak a jelképe. Bevitted-e a Templomba? Tényleg Isten céljára, építkezésére van a megszületésed, megtérésed, vagy sem? Nem arról akarok most beszélni, hogy hogy kell a földi, helyi gyülekezetet építeni, hogy lóvét kell betömni a résekbe (sajnos ezt hallom mindenhol), teljesen recsegnek-ropognak a gyülekezetek, tucatjával hallom az összeomlásokat, köszönhetően az egyházi törvényeknek, mert nem tudják önmagukat fenntartani, s mikor nincs megélhetési lóvé, sorban mennek tönkre és nem tudják, hogy mi baj van. Semmi baj nincsen, csak nem oda raktad a pénzt, ahova kellett volna! Nem oda helyezted el az újjászületett embereknek az életét, ahova kellett volna! Nem Isten elé raktad, hogy itt van, hoztam Neked – egy bemerítés után nem Isten elé vitték az embereket, hanem a gyülekezet építésére, és Isten erre azt mondja, hogy ezzel nem az Én munkámat csináltátok! A mai magyar kereszténység állapota erről szól. Kaptál ezüstöt, adományra, hálaadásra valót, de te nem oda tetted! Annak fogom adni, aki az Én országomat, az Én uralmamat, Krisztus Testét építi. Ezt vissza kell bontani a saját életünkre is: amit kaptam Istentől, mire használtam? A tudásomat, a Bibliámat, az örömömet, a bánatomat – bármit amit Istentől kaptam, hova használtam? Isten elveszi úgy, ahogy itt nem megy a dolog! Sír mindenki, hogy nem megy az élete, elmegy más helyre, ahol konfortosabb a roncstelep, hogy ott építkezzen, de belülről semmi, de semmi építkezés sincsen! Isten nem engedi, hogy az Ő terve ne működjön, el fogja venni az Igéjét ettől a kereszténységtől, mert nem jól használta! Tudod milyen fájdalmas sötétben járni vakon és süketen? Te is kaptál! Elővetted-e a Bibliát? És miért vetted elő? Úgy fáj valamid és arra kerestél egy kis gyógyírt... valakit, aki aláírja a hülyeségeidet, kiragadva valamit a magad épülésére. Nem a magad épülése kell, hanem a Benned levőnek az épülése! Arra adta Isten az Igéjét, hogy benned a hála és a dicsőség, Isten dicsőítése, Isten ismerete növekedjen, hogy éljél! Ezzel nem éltél.

Tudjuk-e, hogy nemcsak le kell adni a templomadót, hanem azzal élni is kell, úgy kell használni, ahogy Isten rendelte el, nem kitűzőket és cégéreket kell csinálni, hogy ki vagy –senki sem kíváncsi rá–, hanem azt, amit Isten adott, azt jól kell, hogy használjam és én magam is építőkő kell, hogy legyek. Nem én akarok a malteros legény lenni, kő akarok lenni! Isten adta nekünk azt a befizetési félpénzt...

Amikor Jézus kiveri a kofárokat a Templomból, akkor azokat ítélte meg, akik saját hasznukra a szent siklusra beváltották a görög pénzeket, hiszen a Templomba csak a szent mehetett be. Mikor egymás szavait a saját hasznunkra használjuk, egymás bizonyságait gyülekezeti koszorúnak, skalpnak, kitüntetésnek hirdetjük, hogy nálunk megtért valaki, nálunk bemerítkezett valaki, nálunk meggyógyult valaki, stb. – ezek pénzváltások! Mikor emberek nem tudják, hogy milyen buták, s hálálkodnak a pásztornak, a gyülekezetnek, az nem oda való, azt nem kell átváltani, a te szavadat nem kell átváltani, a te megtérésedhez nekem semmi közöm sincsen, nem az én ezüstöm a te életed és nem az én aranyom (örömöm) az, hogy teveled mi van! Istené a dicsőség és a hála azért az ezüstért és aranyért is, azért a fél szent sékelért éppúgy, mint azért a többiért, ami adomány!

Amikor az építőmesterek helyreállítják a Templomnak és a városnak a falait is, akkor számolatlanul adták oda nekik a pénzt, hogy használják. Tudod milyen nagy fájdalom valakinek, ha egyszer elveszik tőle az Igét, míg a másiknál számolatlanul rengeteg van? Tudod mennyire szeret bennünket Isten? Számolatlanul adja számodra azt, ami ezüst, hogy az életedben ez is a megváltás része lesz, ez is megváltozik; és számtalanul adja az aranyat is, hogy legyen mivel dicsőíteni Őt!

Ezt a bibliai részt szeretik használni, mert itt van a Bibliában először leírva a persely, előtte nem volt sehol. Itt a király csináltatott egy dobozt, s rá egy lyukat, de itt nem a perselyről van szó! A persely valóban megmutatja, hogy az, amit közösen kell építenünk, ahhoz hogy kell használni mindazt, amit mi kaptunk, de itt többről van szó, itt a te ezüstödről és aranyadról, a te épülésedről (vagy leépülésedről) van szó. Ha Isten elveszi a lehetőséget, elveszi az Ő szavát, az Ő Igéjét, akkor neked keresned kell, te pedig nem fogod megtalálni Istennek az Igéjét, mint tudományt, hogy hogy kellene csinálni, hogy kellene jobbnak lenni, s hogy kellene felépítenem önmagamat... nagy gond, ha Isten egyszer elveszi!

Nincs épülés, mert a magam céljaira, terveire használtam az embereket, a bizonyságokat és mindent, veregettem a vállamat, hogy nálunk aztán a gyülekezetben van minden. Mikor körbenézek, mindenki önmagát dicsőíti... de aki önmagát dicsőíti, bálványozza, attól Isten elveszi, és az ott lesz a porban.

Ennek a szombatnak van egy másik, sokkal egyszerűbb tartalma is, amit tegnap este magam is gyakoroltam: a fiammal kimentünk játszani, s amíg ő hajóskapitányt játszott (a magaslatokban építettem neki egy faépítményt), mint matróz és szolgálószemélyzet, kellett valamit tennem és az ottani virágoskertet kezdtem el gyomlálni, s eszembe jutott, hogy pont a mai szombat shabbat kijálim, a kettős vetés megszüntetésének az ideje. Ez Izráel földjén a madarak és fák napjának megfelelő ünnep, de van egy másik mezőgazdasági-természeti időszak is, amikor el kell menni és ki kell írtani a kevert vetést. Ebben az időszakban a Szentföldön már serkennek ki a növények és hogy ki ne nőjjön a gaz, a nem kellő növény, most ki kell tépkedni. Tubisvát-kor, a fák ünnepén, már látszik az, hogy melyik fa lépett be a negyedik évébe, amikor már lehet használni a gyümölcsét, most viszont még jobban kiterjed a mezőgazdaság területén arra a feladatra, ami ennek a szombatnak az üzenete: ne legyen kevert vetés, ne legyen semmi kevert az életedben! Mint ahogy nagyon sok gazdasági hasonlat van a Bibliában és a zsidóság hitéletében is, úgy most vagy kiszántják, vagy kigyomlálják a kevert vetést. Most derül ki, mikor pár centis a növényke, hogy mennyi a kevert vetés, és most tavasszal van még meg a lehetőség arra, hogy ki legyen szántva az egész, hogy új vetés legyen. Az új kezdete úgy kezdődik, hogy már eleve kell takarítani. A Bibliában nagyon sok helyen szerepel, hogy ne legyen semmi vegyes: ruházat, anyag, vetés, stb.

Tavasz van, kinőttek a tavaszi növények és nincs más lehetőség, szántani kell, minden régit és minden kevertet ki kell szántani az életünkből! Még most lehet újat ültetni: ha újat akarsz kezdeni, a régit ki kell szántani a gondolataidban is. Ha akarsz valamit kezdeni a következő évben és tiszta vetésből tiszta aratást akarsz csinálni, akarsz az életedben egy megújulást és egy új korszakot, akkor szántanod kell. Ne mondd azt, hogy nem ismered fel, hogy megint mi jött ki a földből, ne mondd azt, hogy nem ismered a saját életedet és minden évben ugyanaz a gaz jön ki. Nem veszed észre, hogy hány éve már, hogy vegyeset, a konkolyt a búzával aratod? Itt az idő: ha újat akarsz, akkor szánts fel mindent a régi berögzött teológiától kezdve és kérd Istentől a megszentelt új magot! Nincsenek kevert, felemás, múltból megtartott hullaszagú dolgok... most jött el az ideje a szántásnak, amikor még a gazok nem nyomták el az igazi magot, míg nem szívták el tőle a tápanyagot és nem szedték le az erődet. Ez nemcsak egy mezőgazdasági parancs, hanem áldás is. Még van idő a tavaszi vetésnek, de az őszi vetésed, amit elraktál, most már látszik, ha látni akarod. Ne engedd megerősödni a gazt, azt a keverést, azt a kettősséget, ami nem odavaló. Sokszor fájdalmas, mert ki kell szántani azt is, ami jó volt, mert együtt van a régivel, a szennyezővel. Az ember élete nem arról szól, hogy nekiállunk gyomlálni a nagy területeken a konkolyt a búza közül – ezzel nem jutsz semmire! – szántani kell és újat kell ültetni. Mindenki tudja, hogy mit jelent ez. Nagyon sok régi tarack és egyéb gyomnövény van az életünkben, ami minden évben felüti a fejét. Lassan úgy élünk, hogy ez is van, meg az is van, és örülünk, ha valamit aratunk. Most lehet már látni a legkisebb kihajtásból, hogy mi a gaz: szántsál! Ez egy nagyon komoly parancs, a Bibliában minden területen tiltott a kevert, megtűrni a pipacsot, a konkolyt és a többit, nem tűrheted meg, nem lehet kettősség az életedben, a területeden! Nincs tolerancia, de eke van, még akkor is, ha fáj! Ősszel dolgoztál, ültettél, és most tavasszal látszik, hogy mennyi szenny és gaz hajt ki. Nem mérlegelni kell az arányokat, hogy maradt ez is és az is, hanem szántani kell! Isten parancsa az új előtt erről szól. Nem lehet kétféle ruhád, kétféle hited, kétféle szocializálódásod, kétféle identitásod, kétféle arcod! Ha akarsz élni, enni és életet adni, akkor tessék szántani! Ha odaállunk a tükör elé, akkor láthatjuk, hogy nagyon szeretjük mi a gazokat (olyan jó volt, olyan szép volt...).

Gyerekkoromban én is nagyon szerettem a mezei virágokat, csokrokat kötöttem aratás előtt és vittem nagy örömmel anyámnak – tudod hogy az mind gaz volt? Tudod, hogy azok a szépségek, amelyekkel mezei csokrokat kötögetsz magadnak, az tele van méreggel és beszennyezi a búzát, Isten Igéjét? Nemcsak saját mező van, hanem vannak közös földek - közösségi földek - Krisztus Teste - az egész világ... Isten nem tűri meg. Nem Ő tépi ki, hanem megadta azt a látást, hogy a földből kijövő kis növénynek már a lándzsa alkatából tudom, hogy mi jön. Mindig tudjuk, hogy mi nő ki az életünkben, mert már volt olyan: már megint nagyképű voltam, már megint többre tartom magamat, már megint hazudok, már megint színt játszok... Nem veszed észre, hogy ugyanaz kelt ki belőled, hogy ugyanabban a problémában vagy, mint tíz évvel ezelőtt? Ha felelős vagy egy területért, akkor neked kell befogni a lovakat (vagy a traktort) és neked kell szántani, nem Isten fogja kitépni. Nem fogja Isten elvenni a te tulajdonságaidat és a te bűneidnek a következményeit, ha te magad nem szántod ki. Isten hagyja az elgazosodást, miközben meg te sírsz, hogy nincs élet, csak egy nagy rekettyés...

Itt az ideje az aratásnak és a félsékelek megfizetésének – itt van az ideje, hogy belépjél a Templomba, itt az ideje hogy a megváltottakhoz tartozzál, itt az ideje, hogy megfizesd, itt az ideje, hogy önmagadat restauráljad (mint templomot), itt az ideje az elválasztásnak!

1.Királyok 12:1-19: „És elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék őt. Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Égyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elől, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám, És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván: A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.  És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jőjjetek vissza hozzám. És a nép elméne. És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, a kik Salamon, az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek? És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked. De ő megveté a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik ő vele együtt nevekedtek volt fel, és a kik ő előtte udvarlottak. És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád? És mondának néki az ifjak, a kik együtt nevekedtek volt fel ő vele: Így szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál. Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket. És elméne Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint meghagyta volt a király, ezt mondván: Jőjjetek hozzám harmadnapon. És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, a melyet adtak vala néki; És szóla nékik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.  És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítse az ő beszédét, a melyet szólott volt az Úr a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának. Mikor pedig látta az egész Izráel, hogy meg nem hallgatta őket a király, felele az egész nép a királynak ekképen: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában: menj el a te hajlékidba, óh Izráel! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért az Izráel az ő hajlékiba; Úgy hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik Júda városaiban laktak. És a mikor elküldé Roboám király Adorámot, az adószedőt, megkövezé őt az egész Izráel, és meghala, és maga Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe. Így szakada el az Izráel népe Dávidnak házától mind e mai napig.”

A tíz törzs levált a tizenkettőből, Dávid háza megmaradt Júdában, ott maradt a kicsi, a másik tíz pedig eltűnt, ahogyan ma sincs (de megvan, mert Isten gondot visel rájuk, Isten össze fogja szedni a tizenkétszer tizenkettőt, összeszedi a tíz törzset is ígérete szerint). Az engedetlenségük miatt váltak el, mert nem vállalták Isten akaratát, nem akarták tovább Isten akaratát, így maradt Dávid háza mellett a kevesebb, de mégis az maradt meg és nem a lázadók, akik elmentek, mert arra (Dávid házára) volt és van az ígéret Jesua által is. El kell válni, nincs vegyes, nincs egyik és másik király, nincs egyik ígéret és másik, Isten ígérete és akarata – ezt a választott nép ezen a történeten keresztül bemutatja. Nincs a világban való élés, miközben eljátszom azt, hogy Isten népéhez tartozom, egyszer el kell válni! Nincs olyan, hogy az én meg a te akaratod, egy házasságon belül egy akarat van, ami Isten akaratával egyező. Nincs felemásság, nincs lehetőség toleranciára, elnézőnek lenni, nincs lehetőség megtartani az összes gazt, s hogyha valami újra kikel, azt ki kell irtani. Az nem szaporodás után, hanem a gyökérről jön, s előtte is ott volt, tavaly is ott volt, és holnapután is ott lesz – ki kell írtani! Vagy szántasz, vagy az egész kertet nem lehet használni, lesz gyümölcs, de kevert lesz. Egy életet nem akarom, hogy valaki kevertségben éljen, mert annak nem sok az ehető gyümölcse.

A toleranciának, ennek a keresztény szlogennek nem nagyon lehet beszédülni, ha valóban ismerem Isten törvényét. Sokszor mi vagyunk a kegyelmes urak (kegyelmes, méltóságos és címzetes urak), Isten pedig ennyit mond: Nem lehetsz! Elsősorban önmagadhoz nem lehetsz irgalmas és kegyelmes. Ha azt akarod, hogy legyen új, akkor ne hazudj: ha egymás után többször kikel valami, az ott van! Legfeljebb egy kicsit lenyírtam, földet dobtam rá, hogy ne látszódjon, de előbb-utóbb ki fog hajtani, a növénynek ez a természete.

Ebben a korszakban, amikor mindenki újat akar és újat vár, akkor mi ne próbáljunk keresztezéssel élni, hogy a jót akarjuk keresztezni a rosszal és majd lesz egy hibrid növény az életünkben – ne próbáljuk. Nincs hibrid keresztény: Istennek nincs hibrid akarata, Istennek konkrét akarata van! Istennek nincs olyan akarata, ami a bűnnel bármiféleképpen is köszönő viszonyba lenne, Őneki az az akarata, hogy szűnjön meg a bűn és megszentelt életet éljünk. Tíz év alatt nagyon sokszor kimondtam, hogy nincs tolerancia és erre nagyon sokan azt mondták, hogy nem tudok szeretni... Isten nagyon szeret: nem akarja, hogy gazos legyen az életed, nem akarja, hogy gyülekezetek sorozatába beálljál, ahol megengedtek dolgokat és ma már a gyülekezetnek a nyomait se lehet látni. Nem akarja, hogy a te életed öszvér tipusú élet legyen, szeretlek is meg nem is, és egyéb más felemás igában legyen. Isten a tisztaságot, a szentséget akarja – ekével! Nem tépkedni, ahogy szoktuk, amikor már nagyon látszik, hozzuk a sarlót és levágjuk (kedvenc szórakozása némelyeknek, hogy hetente fűnyírózik). Hetente vágjuk tőre a dolgot, de mi van a tövével? Mi van a bűnöknek a gyökerével? Ha fönt nem is látszik, de a gyökér nagyon erősödik. Minél inkább vágod azt a bűnt, hogy ne látszódjon, annál erősebben ott van ám! Nyírod a bűneidet, hogy ne lássák és olyan erősen belegyökerezett az életedbe, hogy csoda, hogy nem halsz bele, ha kitépődik, csoda, hogy van olyan eke, amely ki tudja szedni.

Isten nem akarja, hogy ebben a tavaszi időszakban úgy kezdjük, hogy nem számít... Nagyon is számít! Amikor ismétlődő dolog van az életünkben, azt ki kell tépni tövestől, ha akarsz a következő évben aratni, szüretelni és élni. Mivel a te életed, a te területed, ez a te dolgod!

A tükör előtt jól láthatjuk, hogy már megint ugyanaz nőtt ki, még mindig nem változott, már megint elájult magától – két hónap csend és már megint el van ájulva magától... Senki ne mondja, hogy nem ismeri azt, ami már megint kihajtott. Saját magunk tanultuk, hogy hogy néz ki, saját magunk láttuk az életünkbe, hogy már megint kidugta a fejét, saját magunk előtt történnek dolgok, hogy már megint ugyanaz – az nem azt jelenti, hogy lepottyant egy mag és most kikelt, az a réginek az újra megújulása, ha pedig megújul egy régi gaz, azt azonnal ki kell tépni, mert jön a napsütés és az eső, és együtt fog a rossz a jóval nőni, de ne felejtsük el, hogy a bűn mindig erősebb, még az embernél is. A rossz az mindig erősebb a jónál. A jót akarjuk, a rosszat meg mindig szeretjük – emberek vagyunk. Amíg nem saját magunknak kell mélyre nyúlni, kérhetjük Istent, hogy most inkább Ő szántson, szedje ki belőlünk, szedje ki minden vetésből azt, ami nem odavaló. Ne legyünk gyávák, humanisták, ha ugyanaz kelt ki, az már nem tévedés, ott tenni kell!

AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2015 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat