|
Orbán Béla:
Shabbat Parah/Pekudei Megtisztulás Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén 2015. március 14.
Ezékiel 36:16-17: „ És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! Mikor Izráel háza a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete előttem.” Embernek fia! – Így szól Isten a prófétához és nem azt mondja, hogy Ezékiel próféta, te, aki... Valamennyien egyformák vagyunk. Te nem vagy Isten, nem vagy különb, nem vagy nagy szolgáló, próféta, ahogy ma divat mindenféle rangokat odabiggyeszteni a nevünk mellé. Isten csak azzal tud beszélni és azzal tud üzenni, aki ilyen egyszerű, olyan, mint te, semmiben nem különb. Isten mindig is deklarálja nekünk azt, hogy az emberek mind egyformák és Krisztus Testében, Isten Népében mindenki egyforma. Ebben látni kellene még a zsidóságnál is a maradványokat, hiszen a zsidóságnál olyan mindegy, hogy ki kicsoda, és a magam ismeretségi és baráti köreimben is ugyanúgy beszélgetek a legmagasabb rangon levő vállalkozó emberrel, mint az öreg és elesett zsidó emberrel. Ha Isten küld valahova, akkor te nem vagy felül, vagy alul, és a többieknek is tudomásul kell venni, hogy most egyformák vagyunk: Isten áll a nép fölött és a nép minden tagja egyforma, így Ezékiel is egyforma a többivel. Embernek fia – állj vissza, nyugi-nyugi! Ne tartsd magad többre, de kevesebbre se!
„Mikor Izráel háza a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete előttem.” Olyan, mint a menstruáló nő, aki havonta, ciklikusan megéli azt, hogy Isten adja az életet. Tudd meg ember, hogy Én vagyok az élet Ura! Isten vádol: olyan vagy te, mint akinek lehetett volna, aki megtermékenyülhetett volna az Igével, akinek gyermekei születhettek volna, aki a lehetőségeknek, és minden ígéretnek a birtokában van – csak nem élt vele! Mint egy nő, aki minden hónapban elveszít egy életet – bár Isten adja az életet. Ezt az emlékeztetést azért adta Isten a nőnek, hogy Nélkülem, az Én engedélyem nélkül nincs élet, mindig elveszik az, amit te hordozol magadban. Lehetett volna gyereked, mint ahogy lehetett volna a mi életünkben is sok minden történés, ha Isten magja megfogant volna bennünk. Ez a helyben járásos és impotens állapot a jellemző mindenhol az egyházakban és a felekezetekben is: férfiként impotensen, nőként úgy, hogy lehetett volna, befogadhattad volna Isten Igéjét, megtapadhatott volna benned és már rég meg kellett volna születni annak az újnak, már az unokádnál kellene tartani – de te nem fogadtad be az Igéjét és megfertőztetted magadat.
18. vers: „És kiöntém haragomat reájok a vérért, a melyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertéztették azt.” Annak ellenére, hogy nem szültek, nem lettek fogékonyak és nem lettek életkihordozók, még ők ítélkeztek (a Bibliából elő lehet keresni, akármikor az ellenséget körülmetélték és kihasználták a fiak az ő gyengeségüket és megölték az ellenséget), önkényesen, saját akaratból tévén megsértik az élet Urát. Az ítélkezés nem más, mint vér kiontás, mert a vér hordozza a szellemet, és embernek nincs joga ehhez hozzányúlni. Isten meg akarja áldani mindazt, ami megtermékenyíthető élettel, de az ember megtagadhat mindent bálványimádásaival, mert az idegen istenek miatt Isten Igéje nem tud megfoganni benne. 19. vers: „És eloszlatám őket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életök és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket.” Isten szétszórta a választott népet, de most is szétszórattatás van, hiába beszélünk ökümenéről és mindenféle szövetkezésekről. 20.vers: „És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták róluk: az Úr népe ezek, és az ő földéről jöttek ki!” (Eszembe jutottak a gyászvitézek, akik jöttek vissza a mai Svájc területéről, a Gaál csatából, és így néztek ki.) Vissza kell kérdezni, hogy mit mond az a világ, amelynek közepette élünk? – Hát így néznek ki! Így néznek ki az üres templomok, az egymással való viszálykodások, rivalizálások, a különböző bálványok felemelése... s amikor azt mondják, hogy így néztek ki, akkor ott van mellette a még súlyosabb dolog: és titeket neveznek Isten Népének? Téged? A világ nem is minket ítél meg, hanem azt, akinek a nevét hordozzuk! Jesua HaMassiah nevét így hordozni, a világ azt mondja, hogy te tróger vagy, a szemedbe teszi a bűnt, hogy a bálványimádásodból mi történt, hogy itt van az élettelenség – ez bizony Isten akarata ellen és Krisztus uralma ellen megy. Mit mond rólunk, az egész kereszténységről és zsidóságról, ez a pogány nemzetség, akik között élünk? Talán jobb, ha nem tudjuk! De Isten hallja mindezt és Isten válasza erre nem az, hogy kiirtom Krisztus Testét, Izráel népét, mert elég volt belőletek, pedig mondhatná. Sokszor nagyon fáj, amikor emberekkel találkozom és van képük azt mondani, hogy hívők; egyre több közösség maradványaival találkozom, akik nem a bűnről beszélnek, hogy miért is van a szétszóratás, ez az állapot, hanem arról beszélnek, hogy hogyan kellene megint egy bálvány mögé besorolni, ki lesz a főnök és melyik tanításon menjünk tovább... Nincs bűnbánat, nincs szembesülés önmagunkkal, hogy mi Isten nevét szentségtelenítettük meg – ez a kereszténység Krisztus nevét köpte le – így sokszor egymás elé állni is szégyen. Egymáson is láthatjuk a bűnöket: a pénz bálványának a jelenlétét, hogy valaki akarok lenni, a bálványimádás és impotens élettelen dolgokat. A szájtépés az megy, halott emberek a halott bálványokkal foglalkoznak, és teszik egymást még jobban bálvánnyá. Azért, mert titeket a világ ilyennek tart, Engem nem fog ilyennek tartani a világ - Isten Önmagáról tesz bizonyságot: a kutyából lesz szalonna című történet így történik, Isten bekényszeríti az Ő népét, hogy megmutassa Önmaga hatalmát, uralmát rajta. A választott nép, Izráel nagyon nehéz idő előtt van, önmagának köszönhetően, pontosan amiatt, amit itt ebben a szakaszban olvashattunk, s ez a kereszténység is ugyanannak köszönheti: a pénzimádatnak és az istentelen életmódjának, annak, hogy szekularizálódik. Nagyon nehéz időszakot élünk meg, s határozottan ki tudom mondani, hogy az arab tavasz után lesz izraeli tavasz is, káosz lesz, és akkor Isten azt mondja, hogy na, most hogy néztek ki... de az Én Nevemet mégis felemelem és megmutatom Izráel népén, hogy Én vagyok az Isten, abban a néptengerben, amely ellenségként ott van, de ez nem Izráel érdeme lesz, hanem Isten akarata. Kicsit fájdalmas belegondolni abba, hogy mik várhatóak; kicsit nehéz belegondolni, hogy ebben a kereszténységben, ami itt van Magyarországon, mi várható: teljes káosz (már most az van), és Isten mégis az Övéin meg fogja mutatni, hogy Ő az Isten. A mi bűnünknek és állapotunknak a következményeként Isten az Övéin meg fogja mutatni az Ő saját akaratát! Itt mindenki ébredésről beszél, és mindenféle vágyakkal vagyunk tele, amelyre keressük a recepteket... – Nem a bálványok fognak fölemelkedni! Már annyi bálvány van, hogy egymás ellen se tudnak harcolni azok sokasága miatt és annyi erő verseng egymás irányába, hogy itt már nem lehet választani, se válogatni, de Isten azt mondja, hogy most Én! 25.vers „És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.” Ez megtörtént. Amikor a vörös tehén történetét olvassuk Shabbat Páráh néven, a tisztító víznek az áldozatát – ez megtörtént! Ez a golgotai váltságmű megtörtént és ez az ígéret beteljesedett, az akkori Izráel, több, mint kétezer évvel ezelőtt megkapta a lehetőséget, de ez most is ismétlődik és Isten megint fog önteni tiszta vizet, megint megadja a bűnbánatnak, a holt dolgoknak a megvallását, azt a vágyat, akaratot és muszájt, hogy meg kell tisztulnunk. Isten akaratának van folytatása és akkor történik meg az, amit oly nagyon vágynak (csak másképpen): 26.vers „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.” – adok nektek új szellemet! Ugyanez a Golgotán megtörtént: a kőszirt nem más volt, mint a törvény és a törvény általi ítélet. Ma más történik, a törvény és a kegyelem ott van. Amikor belülről meg fogod érteni és meg fogja érteni a nép és érezni fogja a bűneit. Nem elegettevően a törvény és az ítélet állapotába kerül, hanem van tisztítása, van víz, bűnbánat, bemerítkezés, mikve – minden úgy, mint bemerítő János idejében – hogy az Ő Szelleme benned legyen! Ez Isten ígérete az Övéinek. Adok néktek új szívet, nem mindenkinek meg nekik, hanem néktek, s ebben a szóban benne van, hogy neked személyesen, hiszen a néktek az birtokos viszony, társalgó viszony, amikor hozzád beszélek és nem a fellegekbe és az ismeretlenbe!
27. vers: “És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” Akkor van ez az ígéret, amikor mindenki ki szeretné dobni a törvényt és leválasztják az Ószövetséget – vagyis adok neked Krisztust, hiszen parancsolni a világ Ura parancsol, Ő, Aki minden hatalmat megkapott. Isten szelleme fog parancsolni a hitből való megtérésre és életátadásra a világ Urának, hogy az Ő királyi parancsolatában, akaratában járhassunk, ami természetesen ugyanaz, mint Istené. Parancsolat és törvény, hogy Istennek a törvényeit megőrizzétek és betöltsétek. Mi a törvény betöltése? Erről is sok-sok tévtanítás van, hogy be van töltve a törvény, nem kell ide törvény, már elfelejthetjük... Nem! A törvény betöltése az, hogy ismerjétek, ne felejtsétek el a törvényt, őrizzétek meg azt, amit Isten adott ennek a földnek, minden teremtményének, a világnak az egész működésére, benne mindenkinek személyesen, és betöltsétek. Ha tudod, hogy mi a törvény, akkor vállald az ítéletet is, és menj oda a világ Urához, hogy kérem a kegyelmet, hiszen Ő a jogosult, az élete által tett értünk áldozatot. Betölteni a törvényt az annyi, hogy a törvény ítélete rajtam van. Nem könyvek vannak a polcon, hanem a törvény érvényre jut, és Istennek a Szelleme az, ami rávezet arra, hogy Krisztus Szelleme ítéljen meg bennünket és Őáltala legyen kegyelmünk, a királyi kegyelmet megkaphassuk. Ez az ígéret ebben a nyomorult világban, amelyben élünk! Isten szereti az Ő népét még ebben a roncs, impotens állapotában is, és szereti azt, aki Ő saját maga, az akaratát úgy ahogy van, be fogja tartani. Nem lesz itt semmi keresztény végóra, lesz, hogy Krisztus Teste a helyére kerül. Ő fog kényszeríteni, hogy ismerd meg a törvényt, hogy oda tudjál menni a kegyelem királyi székéhez. Amiről beszélgettünk is, hogy hogy lehet az, hogy a rossz Isten akaratában van? Nem, Isten megengedi, hogy ilyen bálványimádó, parázna, impotens és magtalan legyen a kereszténység és a zsidóság is, hogy Ő tudja megáldani élettel, ítélettel, kegyelemmel. Itt van a feladata annak, aki Isten szolgálatában van, mert a hitet Ő adja, viszont a törvényt embereken keresztül ebben a látható világban is adja, és a mi bizonyságunk nem más, mint a kegyelem. Igen, tudom, hogy mit nem lehet, és igen, én is amikor letettem, nem volt más lehetőségem, maga Isten kényszerített, mert szeretett, hogy tedd le a bűnödet, és első lépésként legyél az Én népem, hogy a kegyelem által az Én betakarásomban, az Én országomban élhess.
28. vers: „És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.” Te hol laksz most? Ahol bálványok vannak ott Isten nincs, ott nincs Élet (aki Krisztus)! „Laktok azon a földön” – nem ott, ahol akarsz, ahol a bálványokra kacsintgatsz és ahol csak önző módon csak te vagy és az Igének semmi foganata sincs benned. 29. „És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget.” – ez a legszebb ígéret. Akkor megtudod, hogy ki az Isten, aki valamire elrendelt és azt akarja, hogy életet adó legyél, hogy Isten Igéje benned megfoganva gyümölcsözzön, hogy másoknak is ehető legyél te, mint mag. „Megtartalak titeket”, „születik nektek Megtartó” - de a Megtartó csak azt tudja megtartani, aki az Övé. Isten akarata, hogy Krisztus uralma alatt legyen az, aki az Ő népe, és így adott az Ő népének Megtartót Krisztusban, Isten Benne Önmagát adta.
31-32.vers „És megemlékeztek a ti gonosz útaitokról és cselekedeteitekről, melyek nem voltak jók, és megútáljátok ti magatokat vétkeitek és útálatosságaitok miatt. Nem ti érettetek cselekszem, ezt mondja az Úr Isten, tudtotokra legyen! Piruljatok és szégyenüljetek meg útaitok miatt, Izráel háza!” Megvan minden kegyelem, betakarás és Krisztus uralma az életünkben és ezzel nincs befejezve, visszafordul keresztény szinten egy egészen negatív ígéretbe: égni fog az arcod, barátom! Az óember neked olyan kedves ma is? Mert az is te voltál, aki húsz évvel (vagy húsz nappal ezelőtt) és még most is ez vagy, s Isten belénk ülteti, hogy megutáljuk azt, nem vállalok közösséget azzal, aki voltam, új ember vagyok és utálom. Az utálat az nem támadás, csak köszönöm szépen nem kérek belőle... Ki tudom mondani, hogy köszönöm szépen, sok évtizedemből nem kérek, utálom azt, aki csinálta velem, és ami történt, azt is utálom (és szomorú is voltam sokáig, amíg Isten valóban meg nem szabadított és nem tett szabadságra ebben). Pirultam és szégyenkeztem sokat, hogy ki is voltam én, de nem kell folytatni és nem kell ebben megállni, mert ott van a „megtisztítalak”, „kegyelmezek” – újat ad Isten, akárki voltál! De utálod ezt a régit? Mert ha nem, vagy csak úgy csinálsz, akkor mindez nem teljesedett be! Nagyon sok mindent, ami volt, utálok az életemben. Néha-néha mikor bemocskolódok, csavarja az orromat, mert ahhoz értem hozzá, azt tettem, fáj és rossz, mert nem akarok találkozni azzal a régivel, aki voltam, mert utálom. Felejtsük el, ha Isten elfelejtette, akkor mi is felejtsük el! Mindaz a bizonyság és jó, ami az életemben történt, az nem miattam történt. Nem az én érdemem, nem az én kedvemért csinálta Isten, egy rész vagyok, Isten akaratának, tervének vagyok egy része, amiben benne vagyok, és ehhez kell az a bizonyos Shabbat Páráh, a vörös tehénnek a mindentől megtisztító, holt dolgokat lemosó, a világ áldozatát bemutató Krisztusnak is a beszennyeződése ott van, hogy a mi bűneinket, az én bűnömet is vitte oda föl. Mégis miattam történt, de nem miattam: miattam történt a váltságmű, de az Atyának történt a váltságmű; azért történt érettem, hogy az Atyáé lehessek, hogy az Ő népe lehessek, hogy valóban befejeződhessen Isten akarata az én életemben is (remélhetőleg be is fejezi), hogy újra Istennel, ott, Vele mindannyian hazamehetünk az örök életbe.
Tudok-e abban az alázatban lenni, hogy mit tettem? Tudok-e hálaadással abban az örömben lenni, hogy ennek ellenére Isten szeret, de nem teéretted, hanem Önmagáért szeret, mert veled egy akar lenni egykor az örökkévalóságban. Tudunk-e úgy élni ebben a mai állapotokban, hogy tudom, hogy Isten mégis közbeszól? Nem úgy, hogy kiment, hanem szétszór, kipróbál és összeszedi az Övéit, hogy megmutassa Önmagát, az Önmaga szentségét és dicsőségét a mi életünkön. Ez nem sikertörténet, se nem jutalmazás. Isten szereti annyira az Ő népét, ma is meg akarja mutatni a teljes világnak, hogy Én vagyok az Isten! Meg akarja mutatni, hogy terve van az egész emberiséggel, s ezt mi rajtunk akarja megmutatni, de ehhez úgy kellene állni először is, hogy a tükörbe nézni, hogy vajon mit mond rólam valaki, aki kívülről néz... vagy akár a testvérem mit mond rólam? Tudod, hogy az az állapot, bűn, amiben benne vagy, másokat Istentől visz el? Rád néz, és azt mondja, hogy nekem ez az Isten nem kell, mert nálad sokkal tisztességesebb emberek mászkálnak az utcán, akik Istenről még csak nem is beszélnek! Minden egyes megjelenésed, szavad Istenre mutat? Minden bűnünk, engedetlenségünk, lázadásunk Isten nevének a megszentségtelenítése, de mégis ott van a megtisztulásnak a vize, amely a halott dolgoktól való megtisztulásról szól elsősorban és bizony a halott dolgoktól meg kell végre tisztulni! Meg kell tisztulnunk, hogy Isten dicsőségét hordozzuk magunkon, mint a bolygó és ne úgy, mint aki sziporkázik, hogy milyen nagy vagyok. Alázatban Isten dicsőségének a hordozása – ez a dolgunk! Készülni arra, hogy a többi ígéret is mind a mienk legyen, s ebben a legfontosabb, hogy „megtartalak”, mert ebben a világban most nagyon fontos, hogy tartson meg bennünket, tartsa meg ezt a kereszténységet, a zsidóságot és olyat kérhetek, amit végül is Isten akart: tisztíts meg engem, hogy a Te dicsőséged, a Te szentséged látható legyen ebben a világban. Ez az alap akarata Istennek, Önmagát megmutatni ennek a világnak.
36-38. vers „ És megtudják a pogányok, a kik körülöttetek megmaradtak, hogy én, az Úr építettem meg a lerontottakat s plántáltam be a pusztaságot. Én, az Úr mondtam és megcselekedtem. Így szól az Úr Isten: Még arra nézve is kérni hagyom magamat Izráel házának, hogy cselekedjem ő velök: Megsokasítom őket, mint a nyájat, emberekkel. Mint az áldozatra szentelt juhok, mint a Jeruzsálem juhai az ő ünnepein, így lesznek a rommá lett városok teljesek emberek nyájával; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.” – ez a fokozása Isten szeretetének: nem baj fiam, kérjél amit akarsz. Kérd azt, hogy megtisztulhass, kérd azt, hogy Hozzám tartozzál, kérd azt, hogy az Én akaratomban legyél – megengedem! S ebben a megengedő akaratban ott van, hogy gyere közelebb! Aki érzi, emlékezik a szülői kapcsolatokra, hogy sok csínytevés után, ha megsimogatta a szülő a gyerek fejét, a te fejedet, akkor az milyen jó volt! Itt pedig életről van szó: nem baj, megkegyelmezek... még azt is engedem, hogy jobb legyen neked és „megsokasítom őket”. Annak az impotens, életet be nem fogadó népnek azt mondja, hogy innentől kezdve gyerekeid fognak születni, még erre is megengedem azt, hogy kérjed. Kérjed azt, hogy az életed fogékony legyen, életeket adjon; a mások felé való szolgálattal életeket közvetíts, hogy a szavadban levő mag, maga Isten Igéje másoknak élet kezdete lehessen. Azok után, ami voltál, képzeld el, még azt is hagyom, hogy általad legyen élet, meg hogy benned legyen élet. Hagyja Isten magát – egy baj van, hogy mi nem hagyjuk magunkat... Nekünk ott vannak a bálványaink, az állapotaink, az önzéseink, és Isten megmutatja ennek az ellentétét: Én pedig hagyom magamat. Érzed ezt a szeretet, hogy Ő hagyja magát az Övéinek, hogy kérjenek? Kérhetsz életeket, hogy a te szavad gyümölcsöző legyen és kérhetsz szolgálatot, hogy életet adhass tovább és megváltozik minden.
A kulcsmondat, a heti szakasz alapszava, Páráh, tisztulj meg azzal a vízzel, ami nem más, mint Krisztus vére! Szükség van a megtisztulásra, s ez nem arról szól, hogy változtatunk, vagy holnaptól másként csináljuk, hanem újat kell kezdeni. A halott dolgoktól meg kell szabadulni és a halott dolgokon Isten keze épít újakat, de már Krisztus alapján és nem a halott dolgokon az új elképzeléseket! Isten Szelleme a szívünkbe költözve új szívet ad: 27-28.vers „És az én szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.” Akkor vagy te az Ő népe, ha az Ő Szelleme van benned, az Ő parancsolatait tartod meg, az Ő törvényeit őrizted meg és betöltötted, vagyis az Ő törvénye megítélt Krisztus Szelleme által és bűnbánattal, kegyelemmel párosulva jogosít arra, hogy azt mondom, hogy akarok a Te néped lenni. Ez a peszachi, ez az egyiptomi kivonuláskor elhangzó ígéret lehet most is valóság: lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek. Ez, ami jogosít arra, hogy Ő az enyém és én is az Övé vagyok, és Isten is kimondta, hogy te is az Enyém vagy, mert az az áldozat teérted szólt, akármilyen is voltál, Én tettem fontossá, hogy legyél más.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |