Békesség néktek!

Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség Csendesnapi Istentiszteletén Tagyospusztán

2015. április 6.

 

Orbán Eszter:

 

Húsvét második és Peszach harmadik napján vagyunk, és szeretném elővenni egy kicsit a feltámadás történetét, és abból is egyetlen egy részt, János evangéliumának a 20. fejezetéből egy verset fogok felolvasni. A 20. fejezet arról szól, ahogy Mária Magdaléna elmegy a sírhoz, és látja az üres sírt, és jönnek a tanítványok, konkrétan Simon Péter és János, és ők is észreveszik az üres sírt. Nagyon érdekes így az első 18 vers, ahogy konkrétan ez a 3 ember, Péter, János és Mária hogyan viszonyul, mi az első reakciója, amikor meglátják az üres sírt, hogyan viszonyulnak ehhez a váratlan helyzethez. Azonban nem ezt szeretném részletesen kifejteni, hanem a 19. verset olvasom:

Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybe gyűltek vala a tanítványok a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla középen, és monda nékik: Békesség néktek.

Ez az egyetlen egy vers már régóta foglalkoztat, és valahogy aktuálisnak is éreztem most elővenni így a Feltámadás ünnepén is. Illetve aktuálisnak éreztem egy kicsit a Peszach révén is hozzányúlni, és picit jobban megnézni, hogy mi is történik itt? Ebben az egy versben tulajdonképpen 3 olyan szakasz is van, amit sikerült az évszázadok és évezredek alatt a kereszténységnek a dogmái és teologiái által totálisan tévútra vinni és elferdíteni, és a gyökerektől szinte levágva tanítani és taníttatni a népnek és az embereknek, ugyanis máris itt, az első tagmondatban az van, hogy mikor azért este vala, azon a napon, a hétnek első napján.

És egyből beugrik az embernek, hogyha gondolkodik, hogy mi is a hétnek az első napja, mikor van a Feltámadás ünnepe? A hétnek első napja: vasárnap. Most nem akarok részletesen bele menni az időszámításokba, de azért azt tudnunk kell, hogy másképp számoljuk az időt, másképpen számolják a keresztények és másképpen számolja a zsidóság. A zsidóság a holdnaptár szerint megy, tehát az azt jelenti, hogy este kezdődik a nappal. Vagyis az este bejövetelével, az első hajnalcsillag megjelenésével kezdődik egy új nap. Míg általánosságban az ember úgy van vele, hogy ha reggel feljön a Nap, akkor van nappal. És itt van egy csúsztatás és egy idő eltolódás, mert a Károli-féle fordításban, és a bibliafordításokban és értelmezésekben az európai kultúrkör azt vette át, hogy a napfelkeltétől kezdődik a nappal. Míg a zsidó kultúrában és a zsidó hagyományban és időszámításban pontosan éjjel. És ha megnézzük, akkor szinte 12 órás csúszás van a fordításokban, de nem is erre szeretnék kitérni, hogy akkor most szombaton volt a feltámadás, vagy vasárnap, vagy pénteken, vagy csütörtökön, hanem ami engem megfogott ebben: az időknek a csúsztatása. És mi is nagyon hajlamosak vagyunk erre, hogy csúsztatjuk az időket. Vagy kitoljuk, vagy előrébb hozzuk, de valahogy nem akarjuk azt elfogadni, ami Isten rendelt ideje. Engedjétek meg, hogy felolvassam héberül ezt a szöveget, hogyan hangzik ez, hogy: mikor azért estve vala, a hétnek első napján. Így szól: Vajechi báerev báshabbat hahu. És itt ezt a szót emelném ki, hogy báerev báshabbat, ami annyit jelent, hogy a Szombatnak az estéjén. A szombatnak az estéje, az már egy olyan szertartása a zsidóságnak, amikor már köszönnek el a Szombattól. Tehát nem a péntek estéről van szó, amikor fogadják az ünnepet, hanem arról, amikor a Szombatot megülik, megtartják, és egy záró része következik be a Szombatnak, vagyis a Szombat estéje ez az időszak, ami itt írva van. Ezen az estén mi történik? Amikor az ajtók zárva valának, ahol egybe gyültek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt. És egy újabb pont, amit említett is a testvérnőm, az antiszemitizmus megjelenése. Bármilyen hihetetlen, ebben benne van, hogy a zsidóktól félni kell! A zsidóktól való félelem miatt jöttek össze, mert féltek, rettegtek, és ez szinte tudatalatti az emberben, amikor olvassa, mert tényleg évszázadokon keresztül beszűrődött, hogy 2 lépés távolságot tartsunk a zsidóktól, mert ki tudja? Ki tudja? Olyan különösen ott elvannak, nem lehet kiszámítani őket. És most tényleg azt mondom, ha hiszitek, ha nem, ez beszűrődött évszázadokon át a teológiákba, a tanításokba: a zsidóktól való félelem. És ez máris egy választó vonal lett kereszténység és zsidóság között.

 

A másik, ami elgondolkoztatott, hogy álljunk meg egy pillanatra: 11 felnőtt férfiemberről van szó. És ezek az emberek tényleg bezárják magukra az ajtót? Egybegyülnek és depresziósan félnek a zsidóktól? És egy kicsit vizuálisan magam elé képzeltem ezt az egész képet, hogy ott van 11 zsidó ember, akik összejönnek egy házban, és tényleg félnek? Félnek attól, hogy a népbeliek, a többi zsidó rájuk fogja törni az ajtót? Vagy elhurcolják őket? Tényleg ennyire féltek és rettegtek, és tényleg a félelemnek a szava van itt? Beesnek ebbe a depis helyzetbe, hogy jaj, most mi lesz, s most nem tudunk tovább lépni? Nekem ez a kép jött le, és valahogy abszurdnak tűnt, hogy ez nem lehet. Nem lehet....És nem a félelem szava van itt. Ezt is szeretném egy kicsit a héber szövegből leforditani: amikor a ház ajtajai zárva voltak, akkor összegyülekeztek ott, a zsidók tisztelete miatt. Azért érzitek a külömbséget, nem a zsidóktól való félelem miatt jöttek össze, és nem azért kulcsolták be az ajtót, hogy be ne törjék, és hogy védekezzenek. Az ajtók miért voltak zárva? Mert Szombat volt. És a tanitványok mit tartottak meg? A Szombatot. Ugyanis a Törvényben meg van írva, hogy Szombaton otthon legyél, a tieiddel, zárt ajtók mögött. És a zárt ajtó nem azt jelentette, hogy azért zárom kulcsra meg 3 lakatot rá, mert borzasztóan félek, hanem azért van zárva az ajtó, mert Szombat van. És ilyenkor az én belső szobámban, az én házamban az enyémekkel kell, hogy legyek. A tanítványok nem azért jöttek össze és nem azért gyültek egybe, mert féltek egyedül lenni a saját házaikban, hanem azért jöttek össze, hogy a Szombatot megtartsák. Vagyis a Törvényt betartsák. És azért gyűltek össze, hogy a Törvény köré jöjjenek és megüljék azt, ami a saját identitásuk. Itt a zsidóság tiszteletéről van szó, és azt írja, hogy a zsidóság tisztelete miatt gyűltek össze azon a helyen, vagyis az önmaguk identitásának a tisztelete miatt, hiszen itt 11 zsidó emberről van szó. Nem tagadták meg az identitásukat, nem tagadták meg azt, amibe bele születtek, felnevelkedtek, ami az övék volt, nem tagadták meg. Van egy váratlan helyzet az előző nap, nem tudják mi lesz, fogalmuk sincs róla, hogy a kereszthalál után, amikor eltűnt a Mester, mit csináljanak, nincs köztük a Mester, de egy valamit tudnak, hogy mit kell tenniük. A Törvényt be kell tartani, össze kell jönni, össze kell gyülekezni. Nagyon érdekes ez, hogy nem szétszóródtak. Nem a semmibe mentek. Volt egy olyan állapot azért ebben, bizonyára mindannyian belegondoltunk már, hogy eltűnt az Úr, milyen lehetett? Egy hihetetlen nagy bizonytalanság érzés lehetett, hogy most mi lesz? Egy teljes sötétség: hogyan tovább? Egyikük se tudta, de egy valamit tudtak: hogy Szombat van, és meg kell tartani a Törvényt! És nem szállhatnak ki abból, amit tanultak. Meg kell őrizniük a Törvényt és ebben a helyzetben a Szombat megtartása nem más, mint az Istennel való szövetségnek a megtartása. És tudták, hogy csak az adhat következő lépést, ha az alap, amit eddig éltek, amit eddig kaptak, tanultak, az alap megmarad. Vagyis nem féltek és nem új egyházat alapítottak, és nem új hitet vettek fel, hanem megtartották a Szombatot a zsidók tisztelete miatt. És itt van egy teljes falomlás, egy Jerikói falomlás történt akkor, amikor elővettem ezt az Igeszakaszt az én gondolkodásomban is, hiszen bennem is az a kép volt, hogy a tanítványok féltek. Hogy jaj, most mi lesz? És biztos imádkoztak, és várták az Urat, vagy kétségbeesetten tördelték a kezeiket, hogy mi lesz ebből az egészből? Nem. Tisztelték a zsidókat. És ebben benne van az önmagam tisztelete, az önmagam identitásának a tisztelete, a népem identitásának a tisztelete, annak a tisztelete, ahova tartozom. És akkor itt benne van az az üzenet számomra ebben a részben, hogy megvan a krisztusi identitásom, (kérdőjel is ez, hogy meg van-e?) és ha az megvan, akkor annak a tiszteletében tudok élni és annak a tiszteletében meg tudok állni.

 

Itt felmerült egy kérdés, ennek kapcsán bennem, hogy mi vajon hogy gyűltünk össze? Mi vajon miért gyűltünk össze? Milyen indíttatásból? Devizahitel félelem miatt? Házassági kavalkád félelem miatt? Milyen félelem miatt gyűltünk össze? Mert első olvasatra a zsidóktól való félelem miatt jöttek össze a tanítványok, tehát akkor egyből jött a kép, hogy vajon mi milyen félelem miatt gyűlünk össze? Vagy az identitás tisztelete miatt gyűltem össze, a másikban Krisztus Szelleme miatt gyűltem össze, hogy tisztelem őt, mert dolgozik benne a Krisztus. Tisztelem magamat, mert dolgozik bennem a Krisztus. Miért gyűltünk össze? Félelem miatt, és azért keressük a támpontokat, és azért keressük a közösséget és magunkra zárjuk az ajtót, hogy jaj, de jó, itt nem fognak bántani, vagy azért, mert van egy identitásom, van egy tartásom, tudom, hogy ki vagyok, tudom, hogy mit kell tennem, tudom, hogy mi Isten Törvénye, és ennek a tisztelete miatt vagyok itt, hogy betartsam Istennek a szavát.

 

És a következő, ahogy folytatódik: egybe gyűltek vala a tanitványok a zsidóktól való félelem miatt, és ekkor eljöve Jézus és megálla a középen és monda nékik: békesség néktek! És ebben is egy kicsit a zsidó gyökereket éreztem újra felfedezni, itt nem azért mondta ezt a két szót: „békesség néktek”, hogy lenyugtassa a tanítványokat. Mert ha úgy olvassuk, hogy féltek a tanítványok, akkor logikusan jön, hogy jött Jézus, és mondta nékik: békesség néktek, és akkor megnyugtatta őket, hogy ne féljenek. Mert ez jönne a következtetésből, hogy Jézus majd megnyugtat, Ő majd békét ad, Ő majd elveszi a félelmemet... De nem. Hogyha nem a zsidóktól való félelem miatt jöttek össze, hanem a zsidók tisztelete miatt, akkor hogy hangzik ez, hogy „békesség néktek”? Mert akkor ez a „békesség néktek” egy egész más tartalomba kerül. S engedjétek meg, hogy elmondjam ezt a szót héberül, lehet valakiknek ismerős lesz: shálom aléchem. A shálom aléchem a Szombati szertartásnak a záró szakasza. Van egy ének a zsidóságban -nem függ össze ezzel, ugyanis ez az ének később született meg, mint amikor a Mester ezt mondta-, amelyik úgy szól: „Shálom aláchem malaché hasáresz, malachei Eljon.” Ami annyit jelent: „békesség néktek, szolgálattevő angyalok, a Magasságosnak küldöttei”. És ez a Shálom aléchem ének, illetve köszöntés, nem másnak a szájából hangzott el, mint Krisztusnak a szájából. Amikor a tanitványok a Mestertől halloták meg ezt, akkor a Mester, mint Küldött, Követ jelent meg: Ő hozta el a békét. Így számomra, egy Krisztusban hívő zsidónak, valahogy többet jelent már ez, hogy „békesség néktek”. Valahogy olyan beteljesedést jelent, ami nem csupán egy lenyugtatás és egy megsimogatás, hogy ne félj, majd Én veled leszek, hanem ennél sokkal több és mélyebb. Itt, ha belegondolok ebbe az ősi imádságba, mely az egész Szombatnak a lezárása és egyfajta elengedése, hogy kezdődjön egy új, kezdődjön egy új hét, és az Istennel való együttlétnek, a szövetségnek szinte a csúcspontja ez az ének, és talán még azt is mondhatom, hogy a legszebb és legmeghatóbb jelente, ebben ezt a záró-szakaszt nem más mondja ki, mint Jesua HaMassiah. És ez a fajta „békesség néktek” már nem csupán annyi, hogy ne aggódjon a lelked az aznapi problémák miatt, hanem sokkal inkább távlatokat nyit ki. Sokkal inkább arról a fajta beteljesedésről szól, ami talán mondhatom azt, hogy a próféciáknak is a beteljesedése. Elhoztam a békét. A zsidó szív folyamatosan vágyódik a béke után. A Shálom szó az nemcsak egy olyan fajta köszöntés, hogy hello, szia, hanem több ennél. A békének a szava a héberben azt jelenti még: FRIGY, BARÁTSÁG, EGÉSZSÉG, ÜDV. Akkor itt mivel köszöntötte a Mester az Ővéit és mi volt az első a feltámadást követően, amivel odaállt eléjük? Nemcsak a béke, nemcsak a nyugalom, annál több. A SZÖVETSÉGGEL, a FRIGGYEL. Itt Vagyok. És innentől kezdve így értjük meg, hogy a Szombat Krisztusban teljesedik ki. Ő a Szombat utolsó óráiban jelent meg, és ezt a frigyet megerősítette és örökkévalóvá tette. És ezért írja Pál is, hogy Krisztusban van a Szombatunk. A nyugodalom napja Benne van, de ezt csak akkor értjük meg, hogy hogyan, ha akár ezt a fejezetet is, ezt az egy verset is értjük, hogy mikor jelent meg a feltámadását követően legelőször? Szombaton este jelent meg a zsidók között, az Ő tanítványai között. És akkor miért is Benne van a Szombatunk beteljesedve? Hát ezért. Mert Ő zárta a Szombatnak az eseményét. Vagyis Ő nyitotta ki ezzel. Lezárta és egyben ki is nyitotta mindenkinek, hogy Én Vagyok a Frigy. És Én Vagyok az, akiben benne van a barátság, az egészség, az üdv. Shálom álechem! Nektek, nektek akarja adni ezt a békét, nektek akarja ezt a frigyet. Veletek akarom kötni folyamatosan meg ezt, hogy abban a teljességben, abban a baráti viszonyban legyünk, többé nincs vége a Szombatnak. És így értjük meg, hogy nem kell elbúcsúznotok és elengednetek, hanem: Itt Vagyok! És ez egy kapcsolódási pont a hétköznapokra, hogy megéled a szövetséget Istennel. És nem kell kijönni belőle. Itt Vagyok: békesség néktek, folytatódik Velem a frigy.

 

Amikor ezt az egy verset elővettem, ezt a három szakaszt éreztem egy kardinális pontnak: az idők eltolása, amire sokszor mi is hajlamosak vagyunk; a félelem, ami tulajdonképpen nem is félelem a zsidóktól, hanem valóban a zsidók tisztelete, és így ebben az önmagunk tisztelete, ami számomra egy üzenet lett, hogy vajon tényleg tudom-e tisztelni önmagamat, és tényleg tudom-e önmagamban tisztelni azt, akit Krisztus kiformál? És a másik a „békesség néktek”, hogy ez ne legyen egy szleng, hanem valódi tartalommal megtöltött, kifejlett üzenete legyen.

 

Azonban ami még mindig foglalkoztatott, az magának a feltámadásnak a kérdése. Hiszen itt már a feltámadott Krisztus jelent meg. És egy kicsit szerettem volna ismételten a zsidó gyökerekből táplálkozva megtudni azt, hogy mit jelent a feltámadás? Ez a szó már az Ószövetségben is szerepel. De mit jelent a feltámadás? Egy nagyon egyszerű kifejezés a héber szövegben, így hangzik: kum! Felkelni! Felébredni, felkelni! Egy nagyon egyszerű kifejezés, nem egy elmisztifikált dolog, hanem teljesen hétköznapi és gyakorlatias. Felkelni, felébredni, és ez a szó, ahogy elővettem, egyre több és több jelentést adott maga után. Nagyon érdekes, ha megfigyelitek a folyamatokat, hogy hogyan jönnek a szavak egymásutánságai: felkelni, fennmaradni. Nemcsak felkelni, fenn is maradni. Ha fennmaradok, akkor segíteni, támogatni, keletkezni, eredni valamiből, valamihez készülni, állhatatosan benne maradni. És jön a következő lépcső: szerződést kötni, elismerni valamit, helyre állítani, életben tartani, felemelkedni. A feltámadás az nem egy momentum, egy pillanat. Az egy állapot. Az egy fennmaradás, az azt jelenti, hogy működik valami. Ez nem egy időszakra szól, ez egy állapottá válik. Olyan ez a felsorolás, mintha egy felépítmény lenne. Mi az alapja? Felkelsz, fennmaradsz, és ebben állhatatosan megmaradsz. És rákészülsz már valamire, rákészülsz az elhívásodra, rákészülsz a szolgálatodra, és azt is jelenti még ez a szó, hogy időzni, időt tölteni el benne. S azt is jelenti, hogy érvényesíteni, valamit érvényre juttatni. Ezeknek a szavaknak mind összekapcsolódása van, és van egy dinamikája. A feltámadás az nem egy pillanat. Az egy állapot, egy felépítmény, és az egész hívő életem tulajdonképpen erről szól. Hogy hogyan épül fel bennem a feltámadott Krisztus? Hogy hogyan érvényesíti a Törvényét, hogy hogyan tartja életben bennem a Törvényét, hogy hogyan emelkedik Ő fel bennem, és hogyan állítja helyre az Ő Szavát bennem, és akkor rájövök, hogy tulajdonképpen nem is rólam szól, hanem arról, ahogy Ő kiteljesedik bennem. Mert általában csak arra gondolunk, hogy a halálból feltámadt, a halálból jött az életre. De a szavak mélységei egész mást mutatnak. Itt egy építkezésről van szó, egy folyamatról van szó, egy állandó feljődésről van szó, és ez a feltámadott Krisztus az, Aki megállt a tanítványok között, és ezt a részt még szeretném zárszóként kibontani, ismételten a héber szövegből fordítva: és eljött Jeshua és mégállt köztük, és azt mondta: Shálom áleichem! Itt Károli úgy fordítja: eljöve Jézus és megálla középen. Azonban itt nem az van, hogy megállt Jézus középen, s a tanítványok meg valahol szélen állva nézték, hanem az, hogy megállt közöttük. Közöttük állt meg, a tanítványok körbe vették, Ő megállt köztük és ennek a héber szava az, hogy „bátochem”, ami annyit jelent, hogy bennük! És persze, hogy ezt nem lehet így lefordítani, hát, mi az hogy a feltámadott Krisztus megállt bennük?! De benned megállt-e? Benned áll-e? Benned ott áll-e a feltámadott Krisztus? Felkelt-e benned a Krisztus, mert a tanítványokban, amikor megállt középen, az nemcsak egy fizikális dolog volt, hogy körbe vették középen, hanem a tanítványokban felkelt Krisztus! Akit eddig csak Mesterként ismertek, most már felkelt bennük, nemcsak Mesterként, hanem Megváltóként, Messiásként, ekkor emelkedett fel bennük a Krisztus. A szellemükben, a szívükben, a lelkükben állt meg Krisztus. És amikor itt azt mondja, hogy megállt, akkor itt már nem a felállásnak a szava van, nem a feltámadásnak a szava, hanem az, hogy megállni, képviselni valakit. És benned Krisztus képviseli-e Isten Törvényét? Benned áll-e Krisztus, benned képviseltetve van-e, megállt-e? Az egész feltámadás, és az egész megjelenése Krisztusnak, már úgy, mint a Messiási megjelenése, ezt a képet, és ezt a gyönyörű összeállást, a puzzle darabkáknak az összerakását adta bennem, hogy a feltámadás az egy folyamat, és ebben a folyamatban ott van, hogy benned megáll. És ha te benned megáll Krisztus, akkor te már nem vagy a földön. Mert akkor neked is állni kell, akkor Ő ad tartást, akkor te már nem gugolsz és nem félsz, és nem rettegsz, hogy mi lesz, hanem benned áll, akkor te kénytelen vagy állni, kiegyenesedni. Ha benned valami áll, ha csak arra gondolunk, hogy a belsőnkben valami szúr vagy valami történik, egyből kihúzzuk magunkat, és nem görnyedünk össze, hanem érezzük, hogy valami feszül, akkor gyorsan máris egyenesítjük ki magunkat. Ha Krisztus bennem áll, akkor a szellemem nem alszik, nem tunyaságban van, nem plöttyedt, hanem áll. Tartásom van. És itt van az, ami visszacsatolás ebben, hogy megvan az identitásomnak a tisztelete. Tisztelem magamban azt a Krisztust, Aki bennem áll. És nem tudom magamat éppen ezért lekicsinyíteni, nem tudom magamat ledegradálni, hogy mennyire kis semmi vagyok én, apró kis porszem. Ez nem arról szól, hogy nincs bennem alázat, de van tartás. Úgy gondolom, hogy egy hívő embernek pontosan a feltámadás erről szól, hogy innentől kezdve tartásod van, mert Krisztus áll benned. Ha nem állna benned, akkor összeomlanál, aztán hernyó lennél, de áll. Feltámadt, és ott áll, és tartja a szellemedet, és tartani akarja, és azt akarja, hogy álljon a szellemed, álljon a szíved, a lelked a helyére. Álljon benne a Törvény, és mindaz, amit itt felsoroltam, az épüljön föl rá. Hogy maradjon életben, hogy érvényesíteni tudja az Ő barátságát, az Ő frigyét, az Ő békéjét, az Ő üdvösségét, érvényesíteni tudja benned.

 

Áll, megállt köztük, és mindanyiunknak ezt tudom mondani üzenetként is, ezt kívánom: álljon meg bennünk a Krisztus és halljuk meg ezt a Shálom áléichemet, halljuk meg azt, hogy békesség néktek. Nemcsak egy megnyugtatás, nemcsak egy vigasz a nehézségekre, nemcsak egy feloldása a görcsös hétköznapoknak, hanem ennél sokkal több. A teljességet akarja felállítani bennünk Krisztus. A feltámadás számomra így nyílt ki, és így vált üzenetté: a teljességet hozta el, állni akar benned Krisztus. Hagyd, hogy álljon!

 

 

 

Orbán Béla:

 

Nagyon jó hogy fölprovokálsz, mert körülbelül egy hónapig tudnék erről beszélni még, már folyamatosan, de egy kérdésem van: mi a shálom szónak a többi jelentése? Béke, frigy, barátság, egészség, üdv.

Most, amikor előveszem ezt az Igét, amit elővettél, illetve az életünk történetét, így is mondhatom, akkor mindjárt föl teszem a kérdést: mi is kell neked? Nem az, hogy itt csinálunk egy kis fegyverszünetet egymással meg Istennel, hogy béke legyen, az Istennel legyen békéd, nem emberek közötti békéről van szó. És én egy másik aspektusból közelítek most, nem akarok, és még véletlenül se tudok ellent mondani Eszternek, amit elmondott, itt rengeteg olyan momentum van, amire oda kellene figyelni: a 8. napon. A 8. napon, s a 8-as szám a Bibliában mindig is jelképezi az új kezdetét. A körülmetélésnek és a többinél is ott látjuk a 8. napot. Nem a feltámadás után azonnal rohant a tanítványaihoz, hogy itt vagyok, nem. 8. nap. És amikor itt összejövünk, mondhatnám tovább, hogy a hét első napját mennyire áttették vasárnapra, és itt mondhatnám tovább a Shabbat és a Shevuának a leírásában, aki nem érti s nem ismeri a héber írást, akkor azt olvas, amit akar, mert nincs pontozva, nincs magánhangzó. Mennyire szándékosan ferdítették el a Bibliát, ez egy külön kérdés, de ne foglalkozzunk vele. Azzal foglalkozzunk, hogy a 8. nap. Ennek az ünnepnek is van egy 8. napja. A mi életünkbe is bejön a 8. nap, s amikor csendesnapon itt vagyunk, akkor valóban feltehető a kérdés, hogy miért jöttél, milyen békét keresel? Megpucoltál a világ elől, meg magad elől, meg itt üdülni akarsz, itt egészen más a történet, mert egyszer elhangzik a 8. napon a parancs. Mert Krisztus itt már Krisztus! Itt azt mondja: Békesség néktek! Nem azt mondta, hogy: kínálok, meg lesz, meg ütyülü-pütyülü humanista módon...Itt van! Tudjátok meg, ezt akarom adni! Tudjátok meg, itt vagyok, s neked kötelességed van elfogadni az egészséget, a békének minden válfaját! Nem könyörögni, nyüszíteni, mi kellene? Parancs. Parancs. Itt már Krisztusnak a parancsa jelenik meg: Békesség néktek! Az a parancs, ami benned ott van, hiszen a hétkönapokban ott van minden, amire vágyunk és erre megkapod Krisztust, aki azt mondja: Parancsolom, hogy legyen ez neked! Ez a teremtésnek egy másik foka, hogy legyen: semmi közöd hozzá, lesz! Tudd meg, hogy el kell fogadnod Krisztust! Tudd meg, hogy itt a 8. napnál parancsba kaptad, hogy békesség: shálom áléichem! Muszáj elfogadnod! Ha az Övé vagy és ott vagy, de ennek a fokozatait is ismerni kell. A 8 előtt mégis van valami: összejöttek, úgy, ahogy a zsidó identitás vallási módon megkívánta, pontosabban a Tóra szerint összejöttek. Nem történt semmi valóban az identitásban, de itt van az identitásnak a kérdése: a kereszténységnek mi az identitása? Neked mi az identitásod? És bizony ki kell mondanom: a Tóra az identitásod. Nincs elválasztva az Ó és Újszövetség, mert ha elvágom a felét, akkor nincs identitásod. Akkor kéregetsz, hogy szeretnék meggyógyulni, meg shalom-nak fölsorolod az összes létező jelentését, kéregető módon. Itt arról van szó: Isten azt tudja az Ő Fiával,és Krisztussal megáldani, és akkor kapod meg a parancsot: békéd kell, hogy legyen! De mikor kapod meg? Amikor ott ülök a Törvénynek a rendjében. És ez nem a farizeus judaizmus akármilyen törvény, hanem amit Isten adott nekünk. Az. Most, amikor Húsvét után csend van, hiszen még nincsen Pünkösd, nincsen Savuot pontosabban, amikor még eltelik az 5o nap, mikor tényleg a várakozás van, hogy mi legyen? Semmi, de semmi más dolgod nincsen, menjél, üld meg azt a Szombatot, ami valóban ettől a pillanattól minden napra kiterjedő Szombat, bár amit Szombaton emlékezünk az egy másik, az egy elrendelt nap. És akkor megérted azt, hogy Isten népének, Krisztus népének van Szombatja, maga Krisztus. Mert ha megkapod Krisztusban azt, ami a Shalomnak a jelentésében nyilvánvaló, akkor neked nyugodalmad van. Nyugalmad van. Mert a béke kiteljesedik benned. És akkor, még ha megáll, eszembe jut egy ének, amit kántorként még nyomogattam sokat, hogy megáll Istennek az Igéje, kérdés az, hogy megállt a te szavad? Mert Ő meg akar állni benned. S ha tovább viszem ezt a gondolatot, meg akar állni benned, mint egy zászló, hogy másoknak bizonyság legyél. Megáll-e Isten Igéje benned? Vagy gagyarászol itt össze-vissza minden bibliaiskolát. Isten Igéje ez, Isten Igéje az, hogy parancs, hogy békességed legyen. Parancs, hogy békességed legyen Istennel, hamár egyszer Velem jártál és tanitvány voltál, hamár tudod, hogy ki vagyok, akkor onnan, attól a pillanattól neked parancsod van. Köteles vagy rendezni az életedet, úgy, hogy te járjál jól, rosszul mondom, te járjál abban a békességben, ami te és Isten között örök békesség békessége. S ezért jöttünk most is össze, csendes nap. Ezért jöttünk össze. Találkozni Vele, de nem a kéregetés ideje, hanem elvenni azt a parancsot, ami nekünk jó. És ez a parancs csak ennyi hogy Shalom. Ez a parancs csak annyi, hogy Shálom áleichem! Semmi más. És egyben tanítás is arra, nézd meg az előzőket: nem lettek mások, ugyanúgy zsidók maradtak, ugyanúgy megélték a Tórát, és ugyanúgy gazdagodtak a békességgel. Szükség volt erre, mert a farizeusi zsidóságban nem volt békességük. Mert vol törvény-ítélet, törvény-ítélet. És most változott ez. Isten megajándékozta a világot azzal, hogy van Törvény, de a Törvénynek a vége békesség. Rendeztem Istennel a viszonyomat és Shalom áléichem valóság lesz, és bennem van a Szombat, nyugodt vagyok. Bennem van a zászló, Krisztus, Aki mutatja magát a világnak. És ha te mész, akkor te benned Őt látják. Megállt-e benned, ez a kérdés? Ez egy kicsit olyan belemagyarázó zászló kérdés, de körülbelül így tudom vizuálisan mutatni, hogy látszik-e benned az, ami megállt? Ad-e gerincet neked Krisztus? Mert a gerinced áll, arra épül fel az egész léted. Van-e gerinced, Ő a gerinced, Aki tartja az egész életedet, amire ráépültek a külömböző dolgaid, a kezed, lábad és az egyébb? Shálom áléichem!

 

Tényleg hadd mondjak egy kicsit én is hozzá, nem azért, mert tolakodni akarok. Ugyanez a történet előjön az 1.Korintusban a Pál szavaiból, amikor Pál bizonyságot tesz: És hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek, aztán megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, ki közül a legtöbben mind máig élnek, de némelyek azonban el is aludtak, azután megjelent Jakabnak, aztán mind az apostoloknak, legultólsószor mindeneknek közül mint egy idétlennek nékem is megjelent. Mert én vagyok a legkissebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek az anyaszentegyházát. De az Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok (…) ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.

S ez Húsvét üzeneténél ott van, ha te nem fogadtad el ezt a Shálom áléichem-et, akkor felesleges volt itt lenni. Ha te nem fogadtad el ezt a Shálom áléichem-et, akkor te ugyanolyan betegen és ugyanolyan békétlenséggel és ugyanolyan akarnoksággal mész tovább. És ezt kellene megélni. Hogy én, mint egy hülye, én, aki az voltam, nem tudok mást mondani: békém van. Nem veletek, Istennel. Őáltala és ennek a következménye, hogy egymás között van béke. Először Ővele, ott Előtte tanuljuk meg végre, hogy Isten mit akart ezzel a világgal, és Isten meg fog áldani azzal a békével, hogy ebben a világban, mindent, de mindent el tudunk fogadni Tőle, és abban a békességben élhetünk, ami a földi életünk minden percében érvényes. Ez az, amikor tudja az ember, hogy nem is tudom, miért van békém, amikor itt háború van, nem is tudom miért van a víz tetején nekem sétálási lehetőségem, vízen járásom a dolgok fölött, nem is tudom, miért csinálom azt, ami az emberek szemében nem normális, tényleg hülye vagyok, komolyan. Azért, mert békém van Istennel. És ez parancs. Parancs, és a feltámadással meg van erősítve. Az egész életünk zárszava ez, még abban is békességem van, hogy Ő feltámadott és az Ige rám is vonatkozik, hogy én is feltámadok. Ez a békének a csúcsa. És igazából olyan sok száz éven keresztül magunk is szeretnénk úgy nem tudni a legnagyobb ígéretet: az örökéletet. Nem akarjuk tudni. Mi üzletelünk, fegyver szüneteket kötünk, uniókat, szövetkezünk keresztbe, mondhatnám azt, hogy még az ördöggel is cimborálunk, csak legyen rendbe a dolog. Ő egy teljes békét ad. Ami a teljes földi életünkre ad megoldást, örömöt és mindent. És akkor tényleg itt van az a kérdés, amit olykor és nagyon sokszor el is mondtam a shálom kapcsán: amikor 2 zsidó találkozik, elhangzik: má shlomcha, má shloméch? Van-e békéd? Nem szevasz. Hanem egymással így kell találkoznunk: van-e békéd, van-e békéd? Van-e békéd Istennel? Van? Akkor meg mit sírsz itt nekem! Akkor tegyél bizonyságot, ha van békéd, akkor van egészséged, van mindened. Tudod, ezt a békét Isten még tovább, az egész életünkre ki akarja terjeszteni és minden helyzetbe. És amikor elmegyünk, valóban mi viszont kérdezhetünk a shálom áléichem-re: ma shlomchá? Ő mondta, legyen békéd, és én testvérként megkérdezem: van békéd Istennel? Minden találkozásunknak ez legyen a köszönése: van-e békéd Istennel? Ha neked békéd van Istennel, akkor nem érdekel, nem fogunk összeveszni, mert mi ketten egy helyen, együtt testvérként nem tudunk összeveszni. Nem tudunk egymásnak ártani, nem tudunk bűnt elkövetni, mert ha neked békéd van Istennel, abban a pillanatban békességben vagy, ami körül is vesz. S amikor két békesség találkozik, akkor mi van: nem ütközik az össze. Amikor egyek vagyunk szellemben. De mindig ezzel kell kezdenünk: ma shlomchá? Hogy vagy? Dehogy hogy vagy! Mi a dolgod és van-e békességed Istennel? Meggyógyultál-e Általa, és itt sorba mondhatnám megint csak, sokszor elővettem én is a békesség szavának a jelentéseit, nagyon, nagyon hiányoznak ezek. Ne szürkítsük el a békesség szavát, a shalom szavát, mindegyik jelentésre szükséged van. Ez a bajod. S ha elmondod még egyszer pontosan, teljesen az összes jelentését a békességnek akkor azért lehet is imádkozni: Uram, én kérem. Frigy, barátság, egészség. Ha csak ezt a hármat megkapod, csak ezt a hármat külön-külön kérem, akkor amögött rengeteg üzenet van.

A barátságban, hogy valóban azt tudjam mondani, hogy én az Ő barátja vagyok, a Messiás barátja. Mert Ő mondta, hogy Én a te barátod vagyok, akivel mindent meg tudok osztani egy csendes napon, vagy akárhol, telefonon, bárhogy. Erre szükséged van, ezért vagyunk itt. Nincs békességünk és más békességet keresünk. Nagyon, nagyon sok esetben. És ilyen eseteken így összejövünk akár a következő alkalommal is bárhol, bármikor, legyen olyan, mint a tanítványoknak, ott voltak, csinálták. Hogy kell csinálni? Isten megmutatta, nem rinyáltak, hogy hova lett? Hol van Krisztus az életemben? Nem féltek, csináld a dolgodat! Meg fog jelenni. Meg fog jelenni a zűrös időben, amikor egy kicsit hitetlen vagy, a 8. napon. Meg fog jelenni akkor, amikor újat akar kezdeni az életedbe. Nem azt, hogy itt vagyok, megijedtetek? Újat kezdek, legyen békességed. Shalom áléichem! Parancsa van.

 

Az én érzetemben ez van, mert akármikor is várakozások voltak az életemben, mert nem tudtam hogyan, akkor visszavonultam, és Isten előtt voltam csak, és nem akartam itt más tanítványi dolgokat csinálni, akkor jelenik meg és azt mondja: legyen békességed. Nem azt, hogy jól vagy? Meg egyebek. Parancs! Kötelességed Krisztusba lenni és akkor tudok újat adni. Akkor, a 8. napon. Én így gondolnám, vegyük ezt a parancsot most szó szerint is Istentől. Szükséged van, parancsolom, hogy legyen Krisztusod. Legyen Szombatod, és az nem a hajnalcsillag feljövetelétől és kihunyásáig tart, hanem mindenkor tart. Ennek természetesen a földi, látható világban is legyen egy jelképe, amikor a Szombat az Szombat. És nem adventista vagy bármilyen módon mondom ezt, de ha neked a szívedben van egy békesség, akkor benned van Krisztus, akkor most kell mondani, hogy kell még egy olyan nap, ami a Békességnek a napja? És így lesz Szombat a Krisztus napja. A békességé, a lenyugvás valóság lesz. Mert Ő mondta: legyen békességed. Legyek én már ott középen, benned. Ne körbe álljuk, hanem benne, a szívünkben.

 

Nem folytatom tovább, mert sok minden van még ebben a bibliai Igében, de ugyanúgy, mint Pál, nem nagyképű volt és azt mondta, hogy én ilyen apostol, főapostol, vagy nem tudom milyen rangot kaptam. Tényleg, mint kis hülyék, menjünk, úgy, ahogy ő mondta, Pál szavaival élek, kedves kersztényeknek is üzenem, tehát nem magam bohóckodok itt, menjél, én, az, aki az idétlen voltam, az a hülye voltam, aki úgy élt, az, az, az. Én most nem tudok mást mondani, szükséged van Krisztusra. Mert én megláttam, és van békességem, egyre nagyobb békességem. Sőt annyira békességnövekedést élek meg, hogy akár az utolsó pillanatban is, ha valaki nekem az utolsó kenetet akarja hozni, jót fogok röhögni. Nekem ne hozzanak ilyeneket, én már a békességben vagyok. Nem kell. Én a békességből békességbe megyek, naponta egyre inkább.

 

Legyen békességünk, shalom áléichem! Ez az egyetlen egy, ha berögződik a szívünkbe, szükséged van a békességre. Ne titkold! Hát azért kínlódsz, hogyan menjünk tovább. Semmi, csak a szívedbe bemoccant, hogy kéne egy kis békesség, kéne egy kis Krisztus, mert te így föladtad és nem tudsz mit csinálni. Menjél be! Menjél be a Szombatba, és tudd meg a Törvényt és meg mondja azt, hogy azt hol alkalmazd, és mikor alkalmazd. Meg fog jelenni. A parancsal. Nekem a béke bizony parancsot jelent és a Törvény úgyszintén parancsot jelent, mert jó neked. Nem jó a béke? Nem jó együtt lenni, és hogy Ő bejön középre? Legyen békénk! Nem feladtam és elfogadok egy új ötletet. Vele, Istennel legyen békém. De csak akkor van Istennel békém, ha ismerem az Ő akaratát, Törvényét, Igéjét, és Isten meg azt mondja, jó, ismerd meg. Beleteszem a szívedbe, és innen többé nem szabadulsz, és ez az igazi békesség, amikor Ő van a szívemben. A békesség az parancs nekem. Parancs. És ekkor nem fog szeretni a világ.

 

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2015 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat