|
Shabbat Béháálotecha Amikor felteszed Elhangzott a Sófár Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati Istentiszteletén 2015. június 6.
Orbán Béla:
Ezen a szombaton a heti szakasz Mózes 4. könyvének a 8. fejezetétől kezdődik, és a haftarai rész Zakariás könyvének a 2. fejezetében kezdődik. Igazából mind a kettőnek az összefüggése nem más, mint a Menóra, de azon kívül Mózes 4. könyvének az erre a hétre szabott heti szakasza szintén az arany gyertyatartóval kezdődik, majd a Levitáknak a szolgálatával és Izráel fiai megtartják a Páskát. Valamint kellene beszélni a tisztátalanoknak a Páska ünnepéről, ami nem más, mint azok, akik nem tudtak részt venni ott a Páskának az ünnepén. Azonban ennek a szombatnak mégis van egy olyan oldala, hogy nem szeretnék arról beszélni, hogy a gyertyatartó miről szól, a Menóráról elég sokat beszéltem, jó lenne természetesen mindig is újra és újra tisztázni a Menórának a 6 ága hogy mutat a hetedikre, és mi az, ami a Zakariásban fel van jegyezve, azonban mégis most hátra kell lépnem. Azért kell hátra lépnem ennek a heti szakasznak a tárgyalásánál, mert hogyha elkezdeném, akkor egy részkérdést vennék elő, és sokkal több van ebben, mégpedig egy folyamat van benne. Egy folyamat, amit az elmúlt hetekben Eszter elkezdett, úgyhogy meg is kérem, hogy folytassa ezt, ami ebben a heti szakaszban van.
Orbán Eszter:
Elérkeztünk a 3. részhez, ha így vesszük a bontást, de nem is szeretném bontani, pont emiatt, mert tényleg ahogy elkezdtük Mózes 4. könyvét, úgy éreztem, hogy belekerültem egy folyamba, és a folyamot nem lehet megtörni, megszakítani, szét lehet választani, az utakat lehet keresztezni, de a folyam attól még folyam marad. És kicsit ezt érzékelem itt, ebben a mostani heti szakaszban is, a 3. egységnél is. Kezdődött a Bámidbár heti szakasszal, amikor Isten a pusztában szól, és valóban a pusztában megtörténik a felemelése a népnek, megtörténik az, hogy egy identitást kapnak, egy elhívást, egy kollektív elhívást kapnak. Aztán azt vehettük észre - a múlt héten erről tettem említést-, hogy a Nászó heti szakaszban kezd konkretizálódni, egyre jobban kezd szűkülni már Istennek a felszólítása, hogy kiknek szól, és azoknak mit ad. Ugyanis ott van a Lévitáknak a konkrét leírása, hogy mit, hogyan kellett tenniük, és milyen feladatokat bízott rájuk Isten. És erről is szó esett, hogy tulajdonképpen a „vedd föl” volt ennek az üzenete: vedd föl azt a szolgálatot, ami a tied. Hogy amikor Isten helyre állít és ad egy kollektív elhívást, abban mindig megtalál téged, mint egyént. És mindig ott vagy, mint egy egyén, akihez személyesen szól Isten. És a múltkor a szolgálatról és annak a felelősségéről volt szó és érzékeltettem, hogy a nagyból, a tömegből hogyan megyünk egyre inkább a szűkebb körbe, egy konkrét csoportba, már a Léviták feladatáról volt szó, és most ebben a részben érzékelem azt, hogy a csoportból, egy közegből valóban az egyénre szabott elhívásról és konkrétan a személyes kapcsolatról van szó. Az Istennel való személyes kapcsolatomról van szó. Hiszen amikor a 8. fejezetben kezdődik ez a Beháálotechá -nak nevezett szakasz, akkor a címét is erről a mondatról kapta, olvasom az első verstől: ,,és szóla az Úr Mózesnek mondván: szólj Áronnak és mond meg néki, mikor felrakod a mécseket a gyertyatartó elé világítson a 7 mécs.” És ez a szó: „amikor felrakod”, ez a szó jelenti azt, hogy beháálotechá. És ez nagyon érdekes, mert ahogy az elmúlt hetekben próbáltam egy kicsit tényleg a gyökerekre visszatérni és a héber forrásból hozni a szavaknak a jelentését, és érzékeltetni azt, hogy mennyire sokrétűek, hogy nemcsak egy cselekedetről van itt most szó, hogy felteszed a mécseket, meggyújtod és akkor innentől kezdve jön a Lévitáknak a felszentelése és a szolgálatuk leírása, hogy mit kell tenni, hanem ennél azért jóval több. És minden egyes heti szakasz címben tulajdonképpen már tényleg benne van az a tartalom, amiről ez az egész egység itt most szól, és ismételten ez a szó fogott meg: ,,amikor felteszed,,. Ebben valóban azt érzékelem, hogy itt már annyira konkrétan egy megadott szituációra szól ez a felszólítás, hogy mit és hogyan tegyél, hiszen itt vagyunk bent már a Szentélyben. Eddig voltunk a nép között, kezdődött a Bámidbárral, amikor a pusztában a sokaságnak szól, aztán a Nászó heti szakasznál már bementünk a Léviták körébe, és most ennél a Béháálotéchánál már egészen bent vagyunk a Szentélyben, és itt valóban azt érzem, az a kérdés: amikor Isten elé megyünk, hogyan megyünk Isten elé? És úgy gondolom, hogy ez mindannyiunknak egy aktuális és napi kérdés, hogy én hogy élem meg Istennel a személyes életemet, milyen az én belső szobámnak a csendje, hiszen itt már a Szentélyben vagyunk, és amikor felteszem a mécseket, akkor valóban a szellemi életemet hogyan élem meg? Ez a Beháálotecha szó az olach szóból eredeztethető, ami annyit jelent, hogy fölmenni, föllépni és egy olyan jelentése van, hogy egy alacsonyabban fekvő helyről egy magasabbra kerülünk. Ezt használhatjuk fizikális síkon is, de első sorban ennek a szónak valóban lelki és szellemi vetületében használja a Biblia is ezt a kifejezéset, vagyis a felmenetelt. Ez az olach szó az alijának is a törzsszava és a gyöke. Amikor alijáznak a zsidók, akkor haza települnek Izráelbe, vagyis felmennek Izráelbe, és minden egyes ilyen felmenetelnél ez a szó szerepel, pl. a 3 zarándok ünnepnél is fel kellett menni Jeruzsálembe. Szimbolizálja és érzékelteti azt, hogy ki kell kerülni abból a közegből, amiben a hétköznapok vannak. És csak úgy tudom azt a nagyon belsőséges és nagyon konkrét személyes kapcsolatot megélni Istennel, hogyha tényleg föl teszem magamat, föl teszem azt az időt, amit Vele töltök, föl teszem a kérdéseket, hogy aztán kapjak konkrét választ, konkrét üzenetet.
Amikor a múltkor beszéltem arról, hogy a szolgálatnak mennyire sokrétű szava van a héberben, hogy mennyire kifejezi azt, hogy mikből áll, sokféle értelme van, akkor ott szerepelt az imádkozás is. Említettem, hogy igenis az imádkozás az nem az, hogy egy bizonyos időegységben elmondom a magam mondandóját, hanem az egy állandó állapot. Viszont tényleg vannak konkrét helyzetek, amikor kérem, elkérem az utasításokat, elkérem a következő konkrét adott pillanatokra a vezetést. A 8. fejezet az Istennel való kapcsolatunknak ezt a vetületét tükrözi vissza, amikor fel kell, hogy emelkedjek, felül kell, hogy emelkedjek a hétköznapokon, ki kell, hogy szakadjak abból a monotonitásból, hogy a következő szellemi lépést és a következő erősödést, a lelkemnek, a szellememnek az erősödését meg tudjam lépni.
És ez az olach szó annyit is jelent még, hogy magát az áldozatot bemutatni, az áldozat füstje, ahogy felszáll, és maga az égőáldozatnak a kifejezése is ez az olach szó volt, és ebben is azt érzem, hogy a személyes kapcsolat nem működhet áldozat nélkül. Tehát nincs akkor kapcsolat, és nincs kommunikáció oda-vissza Istennel, hogyha nincsenek áldozat bemutatások. Hogy ha nincsenek letéve dolgok, hogyha nincsenek rendezve dolgok, akkor hiába várnék egy választ, akkor nem tud felszállni az a füst. És egy ilyen, pont, egy ilyen kis mérföld kő is volt ez így számomra, hogy amikor mi úgy érezzük, hogy mi mondanánk, és ott vagyunk Isten előtt, és csak csend van és hallgatás a másik oldalról, és nincs válasz, és azt érezzük, hogy már nagyon régóta nincs válasz, akkor egy pillanatra meg lehet állni és elgondolkodni azon, hogy vajon felment az a füst? Vajon tényleg úgy ment fel Isten elé a gondolatom, az érzületem, a szellemem, hogy feltettem a mécset? Felraktam-e? Tényleg a Szentélyben úgy vagyok-e, hogy oda feltettem-e, vagy még mindig valami hátráltat abban, hogy én azt fel tudjam vinni Isten elé.
Amikor tovább megyünk, ennél a szónál az értelmezésekben azt is jelenti ez hogy: fölhasználni, és megmenteni valamit. És valahogy az Istennel való kapcsolatunkban is mindig ez van, hogy Isten az életünkben bármi történik, mindent fölhasznál és mindent használ arra, hogy Vele való viszonyunkban egyre edzettebbek legyünk és egyre jobban érlel bennünket. Nincsenek használhatatlan dolgok az életünkbe. Isten mindent föl tud használni, és ehhez az szükséges, hogy tényleg fel tudjam tenni, fel tudjam rakni azt a mécset. Mert ha nem teszem föl, akkor nem tud hozzá nyúlni, akkor, hogy használja föl? Én úgy érzem, hogy nagyon aktívan ott kell lennünk és jelen kell lennünk akkor, amikor a személyes Istennel való kapcsolatunkról beszélünk, hogy milyen a Vele való viszonyunk. Valahogy mindig ezt érzékeltem, már egész régóta, hogy ez egy nagyon aktív intenzivitást igényel az ember részéről. Nem lehet passzívan várni a dolgokat, hanem egy nagyon intenzív, nagyon aktív ott létet igényel, hogy én tényleg Isten előtt vagyok, én tényleg leteszek mindent, én tényleg fölrakok mindent, és ehhez az szükséges valóban, hogy arról az alacsonyabban fekvő helyről, egy magasabb –ami akár egy fizikálisan is elkülönített rész is-, hogy ki tudjak szakadni a monotonitásból. És ennek a másik jelentése a fölhasználás mellett a megmentés szava is, egy érdekes szó volt számomra, hogy Isten mindazt, amit belénk adott és nekünk adott, és amivel megteremtett, azt meg kívánja menteni magának. És magának kíván megmenteni bennünket pontosan amiatt, hogy tudjon használni az Ő tervében. Ez a megmentés és fölhasználás szava, a héber értelmezésben összefügg egymással. Hogyha valamit Isten megment, azt nem azért teszi, hogy félre tegye, hanem hogy fölhasználja. És ez is egy érdekes üzenettel bír számomra, hogy ami megmenekül, az mindig fölhasználásra kerül, nem válik feleslegessé. És bennem is hogyha valami érzület, vagy gondolat, vagy tett megmentésre került, az valahol, valamikor biztos hogy fölhasználásra is kerül Isten tervében.
És aztán tovább menve ez a szó azt is jelenti: bemutatni, betakarítani, a gabonát felmutatni Isten elé. Tulajdonképpen most, hogy Savuot után vagyunk, és akkor is az ünnepnél ezt a szót használják, hogy fölvitték, és bemutatták a kévéket Isten előtt, akkor valahol ez a felvitel és a bemutatás része kellene, hogy legyen mindig, amikor a személyes kapcsolatról beszélünk, hogy meg tudom mutatni Istennek, konkrétan meg tudom nevezni azokat a dolgokat, amiket Elé tudok tárni. Nagyon sokszor vagyunk úgy, hogy általánosságban beszélünk, és általános dolgokat mondunk, mikor tényleg egy nagyon belsőséges csendben imádkozunk, és akkor olyan általános dolgokat kérünk. Viszont sokszor van az, hogy konkrétan nekünk kell kimondani és megnevezni dolgokat. Konkrétan be kell mutatni, hogy ezt hoztam, ezt rakom föl, ezt teszem föl. És ekkor, ha mi magunk tudjuk konkretizálni nemcsak a kérdéseinket, hanem az elmondott gondolatokat, vágyakat, látásainkat, érzületeinket, akkor sokkal könnyebben kapjuk meg a választ, és sokkal könnyebb értelmeznünk azt a választ, ami Istentől jön.
És aztán ennek a szónak még a további jelentése az is, hogy nőni, kikelni .Ez is nagyon érdekes, hogy minden egyes gondolat, minden egyes érzés, ami mondjuk kikel, kinő a szívünkben, a lelkünkben megfogalmazódik, vagy tényleg a fejünkben elkezd növekedni gondolat szintjén, azokat is mind oda fel tudjuk-e tenni Isten elé? S azokat is mind fel tudjuk-e így rakni, fel tudjuk-e vinni, ahogy a mécseket feltette Áron?
A következő pár jelentését elmondanám még ennek a szónak: lépcsőt is jelent, ez is számomra egy újabb üzenet, hogy egyértelmű, hogy a hívő életünkben fokozatok és folyamatok vannak. Nem tudunk leragadni egy szinten. Aki aktív életet él Istennel, az nem tud egy szinten megmaradni, hanem mindig vágyik arra, hogy a lépcsőn feljebb menjen, és ez nem egy feltörekvést jelent, hanem egy természetes érzést, hiszen még közelebb akar kerülni ahhoz az Isteni akarathoz, ami számára adatott. Ezért számomra elképzelhetetlen az, hogy valakinek a hitélete stagnáljon, ha tényleg az a személy ezt érzi, akkor tekintsen erre a heti szakaszra. Akkor itt van az, amit Isten megmondott Áronnak, hogy rakd fel, rakd fel a mécset, tedd Elém. És pontosan ez a felrakás érzékelteti azt, hogy nincs semlegesség, nincs megállás, nincsen stagnálás, nincsen egy síkon levés, hanem folyamatos lépcsőkön halad a hívő életünk. És azt, hogy kinek, mikor kell a következő lépcsőt megtenni, ez is mindig személyre szabott. Isten az idő ura, nem pedig mi. Mi hiába akarnánk előre rohanni, hogyha nekünk még egy lépcsőt kell csak megtenni és nem 3 fokot. Tehát ebben is Isten nagyon szépen megadta az Ő utasításait a szabályok által és a törvények által, hogy mikor kell meglépni a következő lépcsőt.
És ez a szó még annyit is jelent, hogy hozzátapadni. Ez is egy annyira szép kifejeződése ennek a személyes kapcsolatnak, hogy mi össze vagyunk tapadva Istennel. Aki tényleg ezt megéli, hogy mit jelent számára az, hogy nem tud még levegőt se venni nélküle, az megéli azt, hogy minden egyes pillanatban felrakja azt a mécsest, és minden egyes pillanatban ott van a Szentélyben, és ott tud lenni, fölmenni, kikerülni Egyiptomból, kikerülni a világból, egy szintből, fölfelé menni. És számomra az is egy érdekes gondolat és üzenet volt, hogy Isten soha nem lefelé visz, hanem mindig fölfelé. Minden egyes jelentése ennek a szónak arról szól, hogy föl, föl, föl, föl...És ugye mennyire érdekes, hogy ebben a fogyasztói társadalomban, meg ebben a felgyorsult világban is mindenki felfelé törekszik. De akkor hogy tudom megkülönböztetni ezt a felmenetelt, hogy mi az Isten szerinti felmenetel, és mi mondjuk az emberi törekvés és feltörekvés? És úgy gondolom, hogy pontosan ennek a szónak az utolsó jelentése adja meg erre a választ, hogy a gondolat születése, a gondolat születésének a milyensége, az a nem mindegy. És ez az olach szó annyit jelent még, hogy megszületik egy gondolat és felkerül azonnal Isten elé. Tehát már amikor megszületik bennem valami, az azonnal Isten elé kerül és attól válik Isten szerintivé. Hogyha ez nem történik meg, hogy a gondolatom keletkezése és születése Isten előtt van, akkor fogom az egómat építeni, akkor fogom saját magam feltörekvését és karrierjét ápolni és kialakítani, úgy, hogy tényleg letiprok mást és nem érdekel senki, csak én, én, én. Azonban amikor ez a gondolat úgy születik meg, hogy Isten előtt van, és mint egy áldozati füst megy föl, akkor az valóban egy Istentől jövő, építő gondolat. És a gondolat általában cselekedetet szül, és így ez az egész egy folyammá válik ismét, hogy jön az Isten szerinti gondolat, jön az Isten szerinti cselekedet, és itt kapcsolódik vissza, az előző heti szakaszra, hogy jön az Isten szerinti szolgálat, és vissza a Bámidbárba, jön az Isten szerinti elhívás.
Hogy milyen lépései és területei vannak még ennek a személyes kapcsolatnak, azt nagyon szépen leírja ez a 8., 9., 1o. és még a 11. fejezet is. Ugyanis ezek, ahogy Béla is említette, pont a léviták felszenteléséről szólnak. És amikor tényleg itt az Istennel együtt dobbanó szellemről és szívről van szó, akkor a léviták felszentelése erre üzenet, hogy ezt te aktivizálod? Nem magadban, hanem Isten által tényleg cselekedetté váltod, tényleg ami szellemben megtörténik, azt te cselekedetté váltod? És milyen érdekes, hogy a 9. fejezet itt arról szól, hogy megtartják a Páskát, vagyis a Peszachot Izráel fiai a pusztában. És mi az, ami soha nem hiányozhat a hívő életünkből? Az emlékezés. Az emlékezés, hogy honnan jöttem, és hogy mi lett belőlem. És erre Isten mindig emlékeztet, hogy emlékezz, hogy honnan jöttél, emlékezz, hogy honnan mentettelek meg, emlékezz, hogy miből hoztalak ki, és hogy most mi vagy. És az egyik legszebb pontja szerintem egy kapcsolatnak az éltetéséhez és működéséhez az emlékezés. És nem az emlékekből való élés, hanem bizonyos időszakokban az emlékezés, hogy emlékszel, akkor mi történt? Igen, emlékszem. És ezt tud erőt adni és tud hitet adni abban, hogy holnap is meg tudom ezt oldani, hogy van jövőm. Amikor van mire emlékeznem, van olyan pillanat a múltamból, amire tudok emlékezni, akkor van jövőképem, igen, akkor velem volt Isten. Igen, akkor kihozott ebből. Igen, akkor megmentett akkor, éreztem a karját. Igen, éreztem a kezét, hogy velem volt. Igen, akkor holnap is velem lesz, holnapután is, mert már van egy megbizonyosodásom afelől, hogy Ő kicsoda? És ezt a Peszach ünnepet egy kivételes ünnepnek is érzékeli a zsidóság, pontosan emiatt, mert ez volt az első ünnep, amit meg kellett tartani a népnek a pusztában. És valamiért különleges helyre került a Peszachnak az ünnepe a 3 zarándok ünnep közül.
És aztán, itt a 9. fejezetben megy tovább, hogy felhő- és tűzoszlopként kísérte a népet, ismerjük a történetet: amikor fölszállt, akkor útra keltek, amikor leszállt, megnyugodott rajtuk, akkor letáboroztak. Valahogy ez van nálunk is, a mi életünkben is: amikor Isten azt mondja, hogy föl: akkor menni kell, akkor nem lehet maradni, akkor menni kell. De amikor azt mondja, hogy maradj veszteg, akkor meg ne kapkodjunk, meg ne akarjunk indulni, akkor maradjunk veszteg. És itt az utolsó 1o. résznél, az ezüst kürtök használatáról, vagyis a sófárnak a fújásáról van szó, hogy mikor, hogyan kell fújni, és valahol ez is meg szólalhat bent a lelkünkben, a szellemünkben, a szívünkben időnként, halljuk ezt a hangot. Halljuk, amikor felszólító üzenete van Istennek, halljuk azt, amikor most készülni kell valamire, mert valami riadó, kürtök hangja szól, érezzük azt, amikor Isten visszatart valami miatt, és úgy érzem, hogy ha tényleg elolvassuk ennek a szemszögéből ezt a részt, akkor láthatjuk azt, hogy az egész szellemi, lelki életünket mennyire átitatja az, ami itt a néppel történt.
És aztán elérkezünk egy nagyon érdekes részhez, mert következik a tábor égés, következik az, hogy a nép kíván fürjeket és húst. És a 12. fejezettel úgy záródik, hogy Miriám poklossá lesz, mert Mózes ellen szólt. És valahogy megtöri ezt az egész szentséget, és ezt az egész felemelkedést egy ilyen lázadás, egy ilyen irigység, és akkor felmerül a kérdés, hogy most ez hogy kerül bele ebbe a szent kapcsolatba, ami köztem és Közte van? Hát úgy, hogy mindig lesznek kívánságok, amik ellen fel kell lépni, amik ellen ki kell mondanod, hogy igen vagy nem. És ez is rajtad áll. Mindig jönni fognak a kísértések, mindig fognak jönni a kívánságok, mindig fognak jönni az irigy szavak. Mindig jönni fognak a féltékenységek, mert amikor az ember megéli valóban a hitéletét, akkor bizonysággá válik a világnak és a világ nagyon nem szereti a bizonyságot, mert irigy rá, mert neki miért van, mert... sorolhatnám a kérdéseket és a támadásokat. És itt van az a kérdés, hogy valóban ezeket a felmerülő, kísértő helyzeteket hogyan kezeli az ember? A kívánságokat, a támadásokat, az irigységeket, ezekre is mind, mind benne van a válasz.
És ezzel a szakasszal lezárul egy rész, ugyanis a következő heti szakaszoknál, már a Slách, a Korach, a Bálák heti szakaszoknál cselekmény sorozatokat lehet észre venni: a kémek kiküldését, a Korachék lázadását, a Bálák, Bálám történetét, már ismerjük mind. Mind már erőteljes esemény sorozatok lesznek, és valahogy lezárul egy szakasz, egy olyan szakasz, amikor Isten konkrétan szól, személyekhez szól, beszél, és olyan, minthogyha átalakulna ez a beszéd a látható világban egy megnyilvánulássá. Isten mindig kijelent valamit, mindig mond valamit, és annak szinte nem sok idő elteltével látható formátuma lesz. Ugyanis Isten megmondta a népnek, hogy lesz kísértés, lesz támadás, lesz ez, lesz az, és egyszer csak tényleg jönnek, támadnak, ellened vannak, stb., stb. Ez is egy annyira szép része nekem Mózes 4. könyvéből, hogy Isten amit megmond, az beteljesedik. És ezt nagyon sokszor a hívő életünkben nehéz elhinni. Mert nem látjuk, nem érezzük semmi jelét, hogy megmondta és beteljesedik. És sokszor vagyunk úgy vele: dehát Istenem megmondtad, hogy ez és ez kellene, hogy legyen, de nincs, és telik az idő, és telik az idő, és nincs és nincs. És itt van úgy érzem ebben egy óriási nagy bizonyság számunkra: beteljesedik. Beteljesedik, minden egyes szó láthatóvá lesz, és én megköszönöm Istennek azt a szavát, amit konkrétan, személyesen az én életemre is kinyilatkoztatott, azt is, amit még nem tudok és nem ismerek, mert azt tudom, hogy be fog teljesedni. Mert tudom azt, hogyha felteszem ezt a mécsest, hogyha felteszem a szellemi, lelki, testi, fizikális életemet is Őelé, akkor minden egyes szó be fog teljesedni. Mert a Beháálotécha szakasz után kezdődnek a cselekmények. Akkor kezdődnek el a cselekmények, amikor megtörténik az, hogy te felteszed. És számomra sokrétű, talán kicsit nehezen áthozható heti szakasszá vált ez a rész, egy szép folyamatot, egy nagyon szép összefüggést érzékeltem ebben, ezt próbáltam átadni.
Orbán Béla:
Olyan vagyok, mint egy rossz diák: köszönöm, nem készültem, de mikor a tanár elmond valamit, akkor volna még egy pár dolog, amit elmondanék, én így is éltem valamikor meg diákságomat, hogy nem tanultam, mégis tudtam. Köszönöm azt, amit elmondtál, mert rengeteg dolgot nyitott ki, megpróbálom felelősen folytatni azt, amit átgondoltam, nem készülve, de mégis volt valami előkészülete ennek persze... Tedd fel, tedd fel...és én most egy pillanatra úgy érzem, hogy itt vannak párhuzamok, és vannak változások. A mécsesnek, pontosabban a Menorának a feltétele ott bent a Szentélyben történt, és parancsként: tedd föl! És ott van a 7 ága, pontosabban 6 plusz 1, tedd föl ott a Szentélyben. És most jött egy kérdés bennem, hogy tulajdonképpen hogy működik ez ma? Ő teszi fel a Menórát, most a Főpap, a Templomban. És a Templom viszont Krisztus Teste, változás történt úgy érzem ebben a tedd fölben, Ő teszi föl. Úgy érzem, hogy egy teljes változás van ebben, a Törvény és a Törvényrend megfordult, hogy a Templom Ti vagytok, a Menóra bennetek van, és maga a Főpap teszi föl. És a Menórának az ágait ismervén, tudjuk, hogy a Menóra Zakariásban is kijelentett, a tanács, és a bölcsesség, sorolhatnám az ágakat, ezek mind, mind az egyetlen egy mécsesre világítanak, magára Krisztusra. És én azt hiszem, hogy egy új korba érkeztünk, amikor a Templomban a Főpap fölteszi azt a Menórát, azt működteti, ami ti vagytok, ami mi vagyunk. Hiszen a Menórának az ágait azt külön-külön hordozzuk: a bölcsességet, ami nem más, mint Isten ismerete, és így tovább a többit. Ez, amit a Sátán gyönyörűen ellopott és a bölcsességet áttette tudománnyá és okossággá és agyilag képzettséggé. A tanácsot, azt a különböző méltóságoknak a tanácsára, pontosabban uralkodására, ezeket a lángokat, kicserélte a Sátán. De az, amit Ő adott, Isten a saját ismeretét, azt, amit Krisztus tesz élővé, gyújtja meg benned, benne, benne...az mind Krisztusra mutat ma. Tehát ez a Menóra mi vagyunk, aki Krisztusra mutat és azt a Menórát, magának Istennek az ismeretét, a Menóra minden egyes ágát maga a Szent Szellem adja nekünk, hogy Krisztusra világítsunk. Érdekes állapotot érzek most jelen pillanatban.
Ezekben a párhuzamokban azért nekem is volt néhány gondolatom, bár nem folyamatban, amikor itt találtam ebben a történetben a következő részt, 11:24-et: ,, Ki méne azért Mózes és elmondá a népnek az Úr beszédét, és össze gyűjte 7o férfit a nép vénei közül, és állíta őket a sátor elébe.,, Ez pedig Istennek a parancsa volt, hogy állíts oda olyan embereket, akik fedhetetlenek, stb., ebben a részben olvashatjuk. És ebben a részben megtalálhatjuk a párhuzamot, amikor bizonyos változást látok, amikor elmegyek az Apostolok cselekedetének az 1 fejezetéhez, és ott is történik az Ap. Csel. első fejezetének a 15.versében: ,,Ezek mindnyájan egy szívvel, egy lélekkel foglalatosok valának az imádkozásban és a könyörgésben és Máriával, és a Jézus atyjafiaival együtt...,, és ezek bizony 12o- an voltak, 15-ödik vers: ,,és azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között monda, vala pedig ott együtt mint egy 12o főnyi sokaság volt.,, A Szent Szellem kitöltetése gyakorlatilag erre a 12o embernek a jelenlétére volt, Isten megígért válassza a próféciák beteljesedése. És elkezdtem gondolkodni, hogy amikor Isten azt mondja, hogy 7o ember álljon a Sátor nyílásában, nekik akarom megmutatni, ők is hallják azt, amit neked mondtam, akkor itt Jesuánál is ott van, hogy amit Jesuának mond az Atya, azt még többen, az a 12o hallja. Aki mindjárt bizonyság is lesz, aki mindjárt Menóra is lesz, mert aki tud, annak világítani kell, annak tovább kell adni az ismereteket. És ez történt Pünkösd ünnepén, ez történt Savuotkor. És a 7o és a 12o számomra megint elkezd magyarázni: mert a számmisztikát lehet nagyon rosszul használni, és nagyon, nagyon spiritiszta módon is akár, bár a Kabbalához is eltérhetnénk, hogy mennyire filozófia, és mennyire káros, én mégis azt mondom, hogy a Bibliában a számoknak a jelentése nem egészen véletlen, Isten még ebben is akar közölni. Amikor azt mondja, hogy 7o férfi álljon oda a Sátor nyílása elé, ennek volt egy nagyon megelőző, régi része is. Ha visszamegyek a Biblia írásaiban és visszagondolok, akkor Jákobnak 7o leszármazottja volt. Amelyekkel elkezdte a népnek az építését. 70. A 7o a Szentség és az emberi teljességnek a szorzata: 7 a szentség, a 1o pedig a teljesség. Isten amikor teljes valami, akkor nyilvánítja ki magát. 70-el kezdett Jákob, 70 leszármazottjával, 70 vénnek mondta, hogy állj oda és te is halljad azt, amit Mózessel beszélek, legyél tanú. S a tanúság viszont nem arról szól, hogy te vagy a tanú, aki aláírsz, hanem vigyed tovább, vidd tovább. 70. Isten szerint megszentelt, teljes emberi létszámnak kellett eggyé lenni ahhoz, hogy Isten tudjon szólni, már ne csak Mózesnek szóljon. Ugyanígy a 12o is, van természetesen jelentése, amikor Pünkösdkor a felházban összegyűlt 12o ember, és ezeknek Péter beszélt. Péter bizonyságot tesz, elmondja, ez az indulása lényegében a Szent Szellemnek, hogy mi is fog történni, ez az indulása: 120. Ennek is van jelentése, a 12o pedig a Krónika 2. könyvében van, ott egy érdekes hasonlat van, a Templomnál 12o kürtölő papnak kellett lenni. 120 Sófár fújónak. 120-nak. És az Újszövetségnek ez a része ott az Ap. Csel-nél elkezdődik: azért szólt Péter 120 ember előtt, képletesen, hogy 120 ember fújja meg a kürtöt. Hiszen kürtzengés van, ünnep van, Istennek a Joeli próféciájának a beteljesedése, ideje van. És én úgy gondolom, hogy a 12o-as szám ma is érvényes, Ő oda hív 10-szer 12-t, vagyis 12o -at, azt a teljességet, ami igencsak azonos a Jákobi teljességgel. A Jóeli prófécia természetesen Izráelnek szólott, és Jóeli prófécia akkor tudott beteljesedni, amikor Izráel teljessége volt ott. 12o. És amikor ezt a két számot is össze hozom, hadd ne legyen filozófia, számmisztika, a 120-ból kivonom a 70-et, marad 50. Pentakoszta, Pünkösd van. Pünkösd van. A 120 átalakul 70-re, a 70 és a 120 közötti, oda-vissza különbség, az bizony 50. Pünkösd van. És az 5o-es számot előveszem, ott megint benn van az 5-ös szám , amelyik jelentésében elég sokat jelent, a megváltásnak is a száma, a szolgálatoknak is a száma, de belegondolhatok, akár Dávid is 5 kavicsot vett ki a patakból, hogy Góliát felett győzzön, valamelyiket használta, és mondhatnám sorba ezeket az ajándékokat, amik egy új kezdetre mutatnak gyakorlatilag, valaminek a kezdete az 5-ös szám is. Lehet akár a megváltásnak a jelképei is, de megint a 1o-el együtt, az 5 és a 1o-nek a szorzata az embereknek a tökéletes mindenre kiterjedő megváltás. És ebben a pillanatban, amikor azt mondom, hogy 12o pap fújja a kürtöt, 12o tanítvány hallja a kijelentését Péternek, pontosabban a prédikációját, mondjuk így, akkor ma a Menóra mégis azt mondom: ti vagytok. Mert változott, ebben a Templomban, amiben mi vagyunk, a Menórának égni kell, s a Főpap fölteszi a bölcsességet, a tudást, a tanácsot, valamennyi lángot begyújtott, csak egy a különbség: bármennyire Krisztusra mutat, most mindenkinek látni kell. Mert ebben a Templomban most kifelé megy a Menóra lángja. És ez az érdekes számomra, hogy 12o kürtfújó, 12o sófáros, és mégis ott van az a másik 5o-es szám, és az a másik 7o-es számnak az üzenete számomra, hogy a Menórát valóban tedd fel. Tedd fel. Tedd fel az életedet, hogy most már kifele mutasson. És ezt a Főpap fogja megmutatni, és ma is meg van az a szűrő, hogy 7o olyan ember álljon oda, aki,.. de ma is megvan, akit Jesua állít oda, hogy adtam neked ezt, adtam neked azt, adtam neked amazt, tedd fel az életedet, hogy világítson Rám, mert most már az egész világnak kell látni a Templomból kijövő fényt. Az egész világnak kell látni azt, ami Jesuára világit, és Jesuának a fénye, dicsősége, maga az egész bizonysága a világnak szól ma már. Annak idején a Templomban zárt volt, és ma már nyitott ez a fény, nekünk kell a fényt vinni. Talán ez, ami bennem van, és amikor nem véletlen a 7o-es számnál, és azért megint a párhuzamot hozhatom, 7o vénnek jelentette ki ott a sátornál, hogy jelen legyenek. Annak a párhuzama Lukácsban is olvasható. Az első tanítványok kiküldése. 7o tanítvány volt, pontosan 7o. Pontosan 7o volt. Isten rendelkezik arról, hogy kinek kell ott lenni, kinek kell tovább menni, de ez bővül is a 12o-ra, bővül arra a teljességre, ami végül is a 12 és a 1o-nek a szorzatából összejövő üzenet, de a 7o-esnél mégis ott van: kit küld ki? 70 tanítványt. Kit állít oda Isten a találkozás sátrához? 70 kipróbált és megbízható előljáró férfiút, azt állítja oda. A 7-es szám nem más, mint a szentségnek a száma, 1o-es szám a teljességnek a száma. Azt a teljes szentséget akarja odaállítani, hogy Őket bemutassa és ők vigyék tovább azt a lángot, ami a Menóra, és bizony ezt a szót mindig is ki kell mondanom: a Menóra ti vagytok. A Menóra ti vagytok, valami lángot mindenki hordoz, a szívünkben valamennyiünknek ott van a 6 láng, ami rámutat Jesuára, a 6 a 7.-re. De magában a Templomban égni kell a Menórának, és ebben a Menórában mi, akik elégünk, akik hordozzuk az olajat, mi vagyunk a Menóra, akik Jesuára mutatunk, de ma már nem bezárva, ott bent a Szentélyben, hanem a világban kifele mutatóan kell, hogy világítson a láng.
Talán ennyi adalékot hadd tegyek hozzá ehhez a folyamathoz. Én úgy érzem, a „tedd fel” annak idején a Templomban szólt ott bent, és a Golgota után, pontosabban Savuotkor, Pünkösdkor a 12o és a 7o közötti 5o teljesedett be, vagyis kezdődik az új. Az 5o -es számnak vannak természetesen más jelentései is, hiszen a Jovel év is az 5o. év, és a Pünkösd is az 5o. nap és ezek mind jelentéssel bírnak. Számomra most ez annyit jelent, hogy a változást tedd föl, már nem belső, már nemcsak Izráelnek, nemcsak Izráelnek a Szentélyéről szól, hanem a világban épülő templomnak, működő Krisztus Testének a Szentélyéről szól, ami mind kifele kell, hogy most már világítson. Nyitott lett a Templom, nyitott lett, és a fényt nekünk kell föltenni. És ott az a bizonyos szűkülés is, a felmenetelnek mindig van egy szűkülése, van egy megszentelő, megtisztító keskeny út. Amire mondhatnám, hogy végső sorban 7o ember volt tanúja a Mózessel való párbeszédnek és a kijelentéseknek ott a bejáratnál, későbbiekben Péter és a 12o ember, de Isten most is a megszentelés folyamatában szólni akar, és úgy akar szólni, hogy nekünk adja a Szent Szellem által mind a 6 lángnak az energiáját, fényét és üzenetét. Azt, hogy ismerjük Istent, ismerjük az Ő lényét, és ez mind rá világít magára Jesuára. És ez a fény pedig reményt és világosságot ad ennek a világnak.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |