|
141. Zsoltár -Ha igaz fedd engem- Elhangzott a SÓFÁR Jeshua HaMassisah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán 2013. január 30.
Erdős Tamás:
A 141. zsoltárból felolvasnék egy részt: „Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged. Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen. Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását! Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből! Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban. Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.”
Idáig olvasnám el. Elkezdtem vizsgálgatni ezt a zsoltárt. Mégpedig úgy jött elő bennem, hogy egy pár héttel ezelőtt imádsággal az Úr elé mentem, mert úgy éreztem, hogy sok minden kavarog bennem, és valami meggátolja azt, hogy Krisztussal a kapcsolatom, az a mindennapi, úgy helyreálljon, és akkor kaptam egy ilyen dorgálást. Megkaptam, hogy hol rontottam el egy dolgot a mindennapjaimban. Melléadtam magamat a hazugságnak, és gondolkoztam ezen, hogy miért van az, hogy tud az ember dolgokat az életében, hogy nem tehet meg, és mégis megcselekszi. És jönnek ezek a kötések, meg ezek a mindenféle rabcellák, amikről szólni szoktunk, így alkalmakon, és úgy éreztem, hogy mégis, nincs ez így rendjén, hogy miért van az, hogy esetleg belelép az ember újra ugyanabba a dologba. Innen indult ki aztán, hogy amikor ezt így rendezni tudtam, ezt a dolgomat az Urral, akkor ütött bele a szívembe nagyon mélyen, főleg ez az Igerész, hogy ha igaz fedd engem, akkor jól van az, és ha dorgál engem, akkor az olyan, mintha fejemet olajjal kenné.
Gyakorlatilag innen indultam ki ebben a zsoltárban is, hogy mit akar ez nekünk üzenni. És ahogy már az első versében, Dávidnak ez egy imája, ahogy mondja, hogy siessen az Úr hozzá és figyeljen a szavára, akkor elgondolkoztam, hogy valóban megéljük-e ezt így, és megélem-e én ezt az imaéletemben, hogy nemcsak úgy szokásból, vagy a mindennapok imádságaiból, ahogy azt nagyon sok felekezetben, vagy különböző vallásos közegekben tanítják, hogy imádkozzunk. De mit imádkozunk, és mit mondunk vissza? Azt gondolom, hogy aki Krisztusé és hívő életet él, annak nem lehetnek bevett sablonjai. Ez nem egy ilyen sablonos élet, hanem valóban, mikor van az, amikor szellemben megéli az ember azt, hogy na, most este rendezem a dolgaimat. Szellemben odaállok az Úr elé, hogy Ő vizsgáljon meg, hogy minden napom rendezett legyen, hogy a következőt is már akkor Vele kezdem el, hisz ez az estvéli áldozat, ez arról is szól, hogy letesszük az előzőt, és egy folytonosság van benne, hogy már este elkezdődik a következő nap. Nem pedig reggeltől folytatjuk a mókuskereket, és rohanunk abban, amit tegnap még be sem fejeztünk.
Nem véletlenül mondja azt Dávid is, imádkozza azt, hogy az imádságunk úgy jusson Isten elé, mint a jóillatú füst az áldozásoknál. Hiszen csak az tud füstként visszamenni, amit megkaptunk Istentől, hogy áldozzunk. Ha valaminek teljesen el kell égnie azon az oltáron, akkor az égjen el, és az imádságunk viszont hálaadással kell, hogy menjen Isten elé, abban, amit rendezett az életünkben, amire mi rájöttünk. Vagy akár amit kaptunk is, amiért hálát adhatunk.
Itt sok mindenről szól, ebben a zsoltárban Dávid. De valahogy azért azt érzem, hogy valamikor olyankor jöhetett ez, és fogalmazódott meg benne, amikor sok gonoszság volt körülötte. Támadták, és sokan olyanok vették körül, akik hát, nem biztos, hogy a legjobb szándékkal voltak feléje. És ez a saját életünkben is így van, mert rengetegszer olyanok vesznek körül minket, akikről nem tudjuk, hogy mi a szándékuk. Akikről azt gondoljuk, hogy segíteni jönnek, vagy akár jóakarattal. De, ha ők azokban a gonoszságokban vannak, amik nem Isten szerintiek, a törvényben járásban és az élet igazságaiban, akkor nagyon könnyen tévútra vezethetnek minket, hogyha megvannak még a régi kötelékek.
Sokszor szokták ezt tenni, az ötödik vers alapján, „ha az igaz fedd engem, akkor jól van az”, hogy megfeddjük egymást, megdorgáljuk egymást, hát, bizony testvérem, ez azért nem jól van. Ez nem így van, ezt nem így kell csinálni. De nekem ez abszolút nem így szólalt meg. Hanem itt számomra arról van szó, hogy az Egy Igaz feddjen minket, és az Egy Igaz, ha dorgál minket, Krisztus a Szent Szellem által, a Szent Szellemen keresztül, ha megmutatja az életedben, hogy ez, vagy az bizony ott mocskos és rendezendő, és bűnben élsz, akkor az nem egy ütésként kell, hogy érjen minket. Nem egy sebet okozó ütésként. Bizony, az levágja azt a részt, ha elfogadjuk Isten akaratát. De mint az olaj, betömi azokat a régi sebeket, ami által fertőződhetünk is. Itt egy kicsit tovább mentem, hogy azon túl, hogy az olaj befedez, a sebek gyógyítására, főleg égési sebek gyógyítására jó. Mi sokszor megégethetjük magunkat. Olyan dolgokhoz nyúlunk, amihez nem kellene, ami ég. Ezt Isten megmutatja, és akkor viszont azáltal, hogy felismertük ezt és szabadulni tudunk ezekből a dolgokból, jön, mint az olaj, és nem, mint egy megfeddés, mintegy lenyomó, aki uralkodik rajtunk, hogy na, ezt nem jól csináltad, és ne is csináld. Hanem teljesen máshogy van. Pont azért van, hogy a te szellemed, a te főd kell, ami Krisztus Szellemének uralma alatt kell, hogy legyen, az kapja meg a felszabadítást azok alól a kötelmek alól, amik miatt nem tudsz esetleg előre lépni, vagy ami miatt nagyon sok háborúság és gond van az életünkben. Az, hogy bűnben élünk, az, hogy ezeket nem rendeztük.
Az olajjal kapcsolatban jutott eszembe egy másik dolog, hogy az olaj az a felkenés is. Így is fordította Károli, mintha a fejemet kenné. A királyokat uralkodásra is felkenték és itt jut az eszembe, hogy nagyon-nagyon sok mindenen szeretnénk mi uralkodni. Szeretnénk nagy egzisztenciát, a családot, a gyerekeinket, akár a közvetlen környezetünkben élőket uralni. Azért mégis jó lenne egy kicsit úgy a saját szánk íze szerint, meg, ahogy nekünk kényelmes, meg, ahogy mi gondoljuk, úgy viszonyulni másokhoz, és úgy kapcsolatban lenni velük. Egy kicsit így uralkodni, de valahogy nagyon-nagyon félre van ez értve. Mert itt azt mondja az Ige, hogy felkenlek. De azért kenlek fel, hogy uralkodjál a bűneiden. Nagy király lehetsz a kis kísértéseid, és a kis csábításaid között. Megkapod a felkenést legelőször arra, hogy uralkodni tudjál a bűnön, ami csábít, ami ott van benned. Ez volt az egyik olyan üzenet, hogy mi sok mindent gondolunk, hogy nagy-nagy ajándékokat kapunk, meg tényleg a hívő életünkben most hogyan kell tovább menni. Mi az, amikor majd egy következő lépcsőre érünk, ha ezt megtesszük, vagy mi egyáltalán a feladatunk? Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy legelőször is meg kell kapnunk ezt a felkenést. Hogy kenjen fel Isten, hogy ismertesse meg a Szent Szellem által veled a te bűneidet, azokat, amiket még nem rendeztél. Hiszen ebben a világban élünk, itt még nincs olyan, hogy valaki bűntelen lenne. Nem arra buzdítok senkit, hogy folyamatosan a sebeit vakargatva, vagy akár az ostort elővegye és üsse magát, hogy jaj, milyen bűnös vagyok. Mert ez pontosan az a kategória, ami csak bent tart abban a mindennapi taposómalomban, amiből nem jössz ki. Hanem éld meg ezt, hogy milyen az, amikor az Egy Igaz fedd meg téged. Amikor az a Caddik fedd meg téged, Aki mindent tud rólad, és mindenben a javadat akarja.
Persze az nem egyezik azzal, amit mi elképzelünk, és ne azonosítsuk be ezt a részt azzal, hogy most nekünk itt egymásra kellene mutogatnunk, hogy na, édes fiam, neked ezt itt az életedben nem kell csinálni, nem így kell csinálni. Vagy inkább ezt csináld, meg azt csináld, mert ezek mind valóban módszerek. De mikor van az tényleg az életünkben, hogy jön az a feddés, ami igazából utána egy kitörő örömbe csap át. Igen, ez van, de áldott vagyok, mert Isten megáldott azzal, és szeret annyira, hogy megmutatja, hogy mi az, ami elválaszt, akár a mindennapokban, akár a hosszú távú lépteidben. Akár azzal, hogy lehet, valamit most kell megoldanod, amiben majd több év múlva fog csak egy változás, vagy egy áldás érkezni. De amíg az nincs megoldva, addig nem lépnek előre az életek, és addig csak ugyanabban a helyben járunk.
Ide kapcsolódik, azért olvastam a hatodik részig, hogyha a sziklához paskoltatnak az ő bíráik. Itt utána néztem azért az eredeti szövegnek, és azért itt más fordításokban úgy is szerepel, hogy a sziklákról lelöketnek, a sziklák oldaláról majd a bíráik. Vannak nekünk is nagyon jó kis bíráink, ügyvédeink is. Van egy egész kis bíróság bennünk, amivel mi megítélgetjük a dolgokat. De hogyha nem a Szent Szellem és nem Isten mutatja meg, és nem Ő ítéli meg a dolgainkat, akkor bizony mi is felállíthatunk ilyen sziklamagaslatokra szép kis bálványkákat, szép kis bírákat, akik megmondják, hogy na, most ezt csinálod, most azt csinálod, mert ezek a régi kötelékek még élnek bennünk. Ugyanúgy működhetnek, ha nincsenek onnan lelökve, mint a régiek. Hiszen addig senki nem fogja hallgatni azokat a beszédeket, amik igazak, amik gyönyörűségesek, amik Istentől jönnek, ami Istennek az Igéje, és ami Rá mutat, az Egy Igazságra, és konkrétan a saját életünkben a megoldásokra.
De amíg ott őrizünk egy ilyen kis bírát, hogy majd én ezt eldöntöm, majd én ezt meg tudom ítélni, mert azért vagyok én olyan okos, hát azért olvastam a Bibliát is akár, akkor már eljuthatunk akár oda is, hogy nagyon szépen kihozunk egy saját ítéletet, hogy megítéljük, hogy végül is ez jó, mert ez így van. De nem szabad ezt a hibát elkövetnünk, mert amíg állnak ilyen magaslatokon kis bíráink saját magunkban, addig meg sem fogjuk hallani azt, ami rámutatna, azt a feddést, ami Istentől jönne. Szellemben, amikor imádságban akár az Úr előtt vagyunk, hogy meglássuk, itt ezt rendezni kell, és ez az, ami köt, és ezt nem jól teszed, tetted és aztán ez hozza így a mindenféle kamatos-kamatait is, és a további láncolatokat.
Úgy, hogy én kívánom mindenkinek, hogy tudjon valóban időt szentelni arra, hogy felemelt kézzel, azzal, ami mutatja, hogy nincs a kezemben semmi, nincsen eszköz, nincsen semmi, amivel most cselekedni akarok, hanem elé megyek oda Istennek, hogy igen, Uram, most Te cselekedj. Mert Szellemben csak Ő tud cselekedni. Szellemben Ő megmutatja, hogy mi az, amit rendezni kell, mi az, amiben tovább kell lépned. Mi az, amit Ő leválaszt rólad, de lélekben és fizikailag már neked kell megtenned, és erre megkapod a kenetet, megkapod azt. Ott lesz az a kis első királyságod, amiben először uralkodj, a bűneiden is. Máson meg különben sem kell uralkodnod. Ez az egyik legnagyobb uralom, amit meg tudunk kapni, hogy a Szent Szellem által is, az Isten ereje által ellent tudunk állni azoknak a testi és lelki kísértéseknek, csábításoknak, ami ott leselkedik.
Hisz nem is kell nagyon a Biblia elejébe belelapoznunk, már ez I. Mózesben elhangzik Káinnak, hogy a bűn ott leselkedik az ajtó előtt és csak rád van vágyódása, de te uralkodjál rajta. Hát kérjük ezt a kenetet, és kérjük ezt a felkenést erre a királyságra, és ne pedig más uradalmakat akarjunk birtokolni, vagy mást akarjunk uralni, és más királyságokban gondolkozzunk. Hanem gondolkozzunk először ebben, amiben valóban nehéz, emberileg megoldhatatlan, de pont ezért van szüksége az embernek a mindennapi vezetésre, és a mindennapi útmutatásra, hogy el tudja választani a jót a gonosztól. Én így gondoltam, tegyetek hozzá, vegyetek el.
Tóth Ágnes:
Én is gondolkodtam az elmúlt napokban ennek a zsoltárnak az üzenetén. Egészében próbáltam áttekinteni, mind a tíz versét, majd ha odaérek, akkor tovább olvasom.
Az egész két gondolatra fűződik fel számomra. Az egyik az az, hogy mit mondasz, és a másik az, hogy milyen szellemben mondod. Mindjárt kifejtem, hogy miért jött számomra ez az üzenet. De először ez az illatáldozat engem is megfogott, és utána néztem, hogy mi is volt ez a füstáldozat. Ahol füstölőszert áldoztak a Szenthelyen, ahol úgy írja II. Mózes, amire itt hivatkozik, ahol Isten találkozott Mózessel és Áronnal. Tehát ez a legbensőségesebb hely és ez a füstáldozat, ez a forró és bensőséges ima jelképe lett. Ugyanilyen forró és bensőséges imával tudunk-e az Úr elé állni, és naponta kétszer kellett akkor Áronnak ezt megtennie.
Elgondolkodtató számomra, amit te is mondtál, hogy milyenek a mi imádságaink. Rögtön a zsoltáros első kérése az volt, hogy a szájára adjon őrizetet. Tehát, amit mond a szónak a kapuja, ajkaim nyílását őrizd. Először magára gondol, hogy az Urat kéri, hogy amit ő mond, az az Úr előtt legyen kimondva. A következő kérése pedig az, hogy ne engedd a szellememet rosszra hajlani. A szellemet ne engedd, hogy elforduljon Tőled Uram, és rosszra hajoljon, és istentelenül cselekedjen. Tehát hitetlen cselekedetekbe menjen bele az ember. A következő kérése az, hogy a szelleme tiszta maradjon, az Úr előtt állhasson meg, és utána fordul a kérése arra, hogy mi történik, hogyha az Egy Igaz fedd. Mert előfordul, amikor jövünk tanításokat hallgatni, akkor hirtelen úgy érezzük egy-egy tanítás során, hogy ez rólam szól, vagy most hirtelen annyira megütött ez a tanítás, vagy megfeddett ez a tanítás, hogy úgy érezzük, hogy az Úr akar ezzel valamit mondani.
Azt mondja ez az Igeszakasz, hogy jól van az, hogyha egy olyantól jön ez a feddés, vagy más szóval ütés, sújtás, olyantól jön, aki Igaz, tehát aki Szellemben az Úrral egységben van, és azt mondja, amit az Úr akar Vele közölni, és nem öncélúan jön ez a feddés, hanem amit megértett az Úrtól, és hogyha küldi Őt valakihez, hogy elmondja neki. Az jól van, és itt ez a jól van szó azt is jelenti, hogy szeretet az, vagy más szóval kegyelem az. Igen, jó az, és én is voltam már ilyen helyzetben, amikor valakinek szólnia kellett, mert olyan irányba ment az életem, vagy nagyon kezdtem eltávolodni, hogy igen, kellett valakinek szólni, kellett valakinek feddeni, és áldom az Urat azért, hogy jött hozzám valaki. Tudom, hogy ez nem azért jött, hogy most engem a földbe dorongoljon, hanem azért, mert meglátta és az Úr küldte hozzám, hogy mit mondjon. Ha dorgál engem, ez a dorgál szó, ez olyat is jelent, hogy vitatkozik, érvel, bizonyít. Tehát nem egy ilyen felülről való kijelentés, hanem egy párbeszéd. Ha dorgál engem valaki, akkor olyan, mintha a fejemet kenné.
Te is mondtad ezt a felkenetést, és én is ezen gondolkodtam el, hogy felkenni valamire. Hogyha valaki dorgál, akkor azért teszi, hogy az embernek az élete változzon, hogy a bűnöktől szabaduljon, hogy tovább tudjon lépni az akadályokban, és azért, hogy be tudjam tölteni az elhívásomat, amire felken az Úr, hogy ez az én feladatom. Tehát, hogyha valakit az Úr küld hozzám, hogy mondjon valami feddést, vagy dorgálást, vagy helyreállítson, vagy felrázzon, azt azért küldi hozzám, hogy változzon az életem, felismerjem, ezzel alkalmas legyek arra, hogy majd betölthessem azt a feladatot, amire az Úr elhívott.
Itt egy érdekes módon folytatódik ez az Igeszakasz, és ezen el is gondolkodtam, hogy itt hirtelen többes számra vált. Másik héber Biblia szerint itt nincs a mondat között írásjel, a két vers között, tehát olyan mintha így össze lenne a gondolat kötve. „Nem vonakodik a fejem, sőt imádkozom is értük nyavalyájukban ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik.”
Tehát mi erre a válasz, ha valaki dorgál? Ugye láttunk már olyanokat, akik soha többet nem jöttek, hogyha Béla megdorgálta, vagy megmondta, hogy miben kellene változni. Megsérültek, és ahelyett, hogy végig gondolták volna, hogy valóban igaz-e, csak az embert látták, hogy egy ember akar nekem valamit mondani. Tehát mi a válaszunk a dorgálásra? A legjobb válasz az, ha az Úrhoz megy az ember és előtte megáll, hogy mennyire igaz az, amit hallottam, ami megérintett igaz-e? Ha nem, akkor tovább lép az ember, de majd erről a továbbiakban is van szó. De ha igaz, akkor rendezze az ember az Úrral az életét.
Itt viszont azt írja, hogy nem vonakodik a fejem, sőt még imádkozom is értük nyavalyájukban, ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik. Te is mondtad a másik fordítást, ami olyasmit jelent, hogy szikla, vagy kőszírt oldalára estek, vagy zuhantak. Kőszírt. Ki az én Kőszírtem? Hogyha valaki lezuhan a Kőszírtről oldalra, tehát már nem az Úron áll. Nem az Úr az ő Kőszírtje, hanem mellette van, leesett. Oldalára zuhant. Tehát egy olyan valaki bíró, merthogy levettetnek, a Kőszírt oldalára zuhantak, levettetnek itt a bírók. Az a bíró, aki ítél, aki véleményt mond, és itt tér át a következő típusra, aki nem Szellemben az Úrral próbál ítélni. Hanem egy olyan ítél, aki a Szikla oldaláról lezuhant, tehát már nem az Úron áll, hanem úgy ítéli a másik embert, öncélúan, hogy beleavatkozzon az életébe, mert ő feljebb van, mert kinevezi magát bírónak, de nincs felhatalmazása arra, hogy feddjen, ill. dorgáljon. Hogyha egy ilyen dorgál, akkor nem vonakodik a zsoltáros, hanem imádkozik értük, az ő nyavalyájukban, az ő gonoszságaikban. És azok, akik a Szikla oldalára esnek, akik lepottyannak a Kőszírtről, látják azokat, akik még ott állnak a Kőszírten. Azt is írja, hogy azok az emberek megértik, hogy az én beszédeim gyönyörűségesek. Tehát nagyon jól látják azok, akik már eltávolodtak, de még nem mentek el, mert még az oldalon vannak. Azok, akik mondjuk, a gyülekezetekben már próbálnak eltávolodni, már leestek, és látják azokat, akik meg fönt állnak, és megértik, hogy az ő beszédük gyönyörűséges.
Itt a következő vers, Károli szerint azoknak a csontjaik szóratnak szét a Seol torkában, mert itt olvasom, mert csak eddig olvastad az előbb. „Mint aki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csonjaik a Seol torkában.” és abban a fordításban, ami a héber Bibliában úgy van írva, hogy: „a mi csontjaink”. Tehát ezek a bírák, akik úgy, mint aki a földet hányja, meg szétszórja, úgy írnak le bennünket, úgy szórják szét a mi csontjainkat a Seol torkában. Próbálják az olyanok, akik nem az Úr által, és az Ő küldése által mondanak nekünk dolgokat, hanem öncélúan, a saját maguk küldetésével próbálnak minket helyreigazítani vagy vezetni. Ezek az emberek azt gondolják, hogy ők magasabban állnak, mint mi, és szinte földbe döngölnek, szinte leírnak, leírják azokat az embereket, akik még az Úrhoz közel vannak.
A következő vers arról szól: „De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!” Tehát ebből a helyzetből egyedül az Úrhoz való menekülés az egyetlen út. Hogy nem megbántani, hanem amit mond a másik, aki a Kőszírtről leesett, az az ő dolga, tovább kell lépni, nem kell vele foglalkozni. Nekem az én szemeimnek csak az Úrra kell nézni. Minden ilyen dologgal az Úrhoz kell futamodnunk, és nem megsértődni, meg nem vitába szállni az ilyen bírókkal, hanem egyedül az Úrhoz futni és Vele rendezni a kapcsolatot.
A következő vers: „Őrizz meg a tőrtől, amit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól! Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!” Aki igaz, az csak üt, fedd, egy másik jelentése, üt. De aki nem az Úrban van, annak tőr és háló, tőr és csapda. Tehát a tőr, ami megsebesít, ami vérzik, meg más komoly gondok is keletkezhetnek egy tőrtől levő sebtől. Az fájdalmat okoz, és megakadályozza az embert abban, hogy tovább menjen. Tehát az olyan szó, az olyan ítélet, ami nem az Úrtól érkezik, az hasonlatos a tőrhöz, amelyik már sebet okoz a másikban. És hasonlatos a hálóhoz, vagy a csapdához, ami viszont, ha nem az Úrhoz szaladok, akkor megakadályozhat abban, hogy haladjak. Egy darabig fogva tart a háló.
Ebből az egyetlen megoldás az, hogy egyben általmegyek és ez azt is jelenti, hogy átvezet, végig visz. Egyedül az Úr tud végig vezetni az ilyen csapdás, tőrös helyeken és visszatér újra ahhoz, hogy mennyire fontos ez a füstáldozat naponkénti kétszeri, reggel és este, hogy oda tudjon menni az ember, mert akkor tud az ilyen tőröktől és hálóktól tovább menni. És akik viszont ezeket felállítják, ott az van, hogy essenek bele. Ennek a szónak olyan jelentése is van, hogy nemcsak hogy esik, hanem elcsügged. Aki olyan sebeket okoz öncélúan, az bizony eltávolodhat, elcsüggedhet, leszakadhat, eltávolodhat tőlünk. De nekünk mindig a szemeinknek az Úrra kell tekinteni.
Nagyon tetszik az, hogy Dávid először magáért imádkozott, hogy az én szájamra vigyázz, hogy ne mondjak olyat, ami másnak esetleg tőr lenne, vagy háló lenne. Őrizd az ajkaim nyílását, tehát a szavaimnak a kapuit őrizzed, és a következő pedig a szívemet, hogy nehogy rosszra forduljon a szellemem, hogy maradjak abban a szellemben, és ha esetleg minket küld az Úr, erre nagyon figyeljünk, hogy csak Szellemben Vele kapcsolatban mondhatunk bárkinek, bármit is. Nekem ennyit jelentett ez a zsoltár.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |