33. Zsoltár

Örüljetek, vigadjatok, ujjongjatok!

33. Zsoltár 1-5; Filippibeliek 4,4; I. Thessalonika 5,16-18.

Elhangzott a SÓFÁR Jeshua HaMassisah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán

2014. január 22.

 

Orbán Béla:

 

33. Zsoltár 1-5; Filippibeliek 4,4; I. Thessalonika 5,16-18.

Ezen a szerdán a 33. zsoltárt veszem elő részben, egymáshoz kapcsolódva más újszövetségi páli levelekből vett idézetekkel. A 33. zsoltár így kezdődik: „Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dicséret. Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón. Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges. Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.”

 

Folytathatnám tovább a 33. zsoltárt önmagában. Számtalan üzenete van. Azonban folytatom tovább a Filippibeli levélből, az utolsó fejezet, 4. fejezet 4. versében. „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” Folytatja tovább „A ti szelídlelkűségetek…” és egyéb intelmekkel.

 

És még tovább Pál levelével, méghozzá az I. Thessalonikának az 5. fejezetének a 16. versével, vagyis: „Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.”

 

Örüljetek, legyetek vidámak, vigadjatok, ujjongjatok, és most teljesen össze kell hozni, hogy mi is a különbség a három szó között. Mert a mai nap, hogyha azt mondom, hogy örülök, hát vannak kétségeim, hogy mi az öröm, és vannak kétségeim, hogy kimondhatom-e, hogy igen, a mai napom örömmel teljes. Azonban mégis el tudom mondani, hogy ez a napom nemcsak örömében kissé sérült, de ujjongok, és tényleg hálaadással ott vagyok Isten előtt. Ujjongás van bennem, vigadás van bennem, és az örömöm mégis kevesebb. Sok okot lehetne mondani. A látható világban tudnék mondani okokat, és induló okokat és sok minden mást, hogy miért nincs örömöm. Mert az öröm az a meglévő életünk folyamata. Az, amiben benne vagyunk.

 

Az ujjongás megint egy másik szó. És a vigadás megint egy másik történet. A vigadás. Mikor vigad az ember? Ha egy esemény van. Akkor „lakodalom van a mi utcánkban”, mondja a nóta. Vagy éppen vigadás van egy trónteremben. Vagy valami megtörténtét ünnepli az ember. Az ujjongás megint egy másik szó. Az ujjongás nem más, mint amikor jön a Király. Az ujjongás nem, mikor valami győzelem után vagyunk, a győztesnek a szava ujjongás. Ujjongás végestelen végig a Bibliában ennek a szónak a megjelenítése. Mindig is kapcsolódik valami hatalomnak győztes bevonulásával.

 

És én úgy gondolom, hogy ezt a három szót a mi életünkben bizony nagyon-nagyon rosszul és nehezen éljük meg. Mi csak az örömöt keressük. Azt az örömöt, hogy sokan vagyunk, szépen vagyunk, öleljük egymást, pusziljuk egymást. De ugyanakkor vajon hol van bennünk az ujjongás, hogy győzött? Nem én, Ő! Hogy jön, jön a Király! Jön a Szabadító! Ujjongás! És hol van az a vigadalom, mikor győzött, ujjongás után a folytatásában az a vigasság, hogy találkozom a menyegzőn a feleségemmel, már nem menyasszonyom, ott a lakodalom. Mert győzelem történt, mind a ketten elhagytuk a legénységünket és a lányságunkat. Ott van az a győzelem, hogy Isten Törvénye győzött. Ott van. Isten Igazsága győzött az életemben. Hol van az az ujjongó öröm, ami egészen más, és hol van az a vigadalom, ami az embernek a felszabadulásából adódó vigasság? Vigadás, bizonyára minden esetben azzal jár, hogy az ember megszabadult valamiből, és Isten Törvényében, akaratában jár már. Ujjongani, vigadni, örülni.

 

A mai napnak mondjuk, tényleg milyen kérdései vannak. Nem titok, ha kimondom. Ma is telefonon az első kérdés az volt, hogy: és a gyülekezet megvan még? Hát nem egészen örültem. Nem egészen örültem, ez egy nagyon pozitív kérdés volt. Ha nem ujjonganék, és nem vigadnék, akkor bizony ez mellbevágó kérdés lett volna. Vagy ugyanakkor a gyermekem éppen a betegségében van, nem igazából örülök, mert… De ugyanakkor ott van az ujjongás bennem, hogy legyőzte a betegséget Ő, aki meggyógyította. Nehogy azt higgyük, hogy olyan természetes dolog a gyógyulás. A gyógyulás az minden esetben, nemcsak egy esetben, vagy rendkívüli esetben, minden esetben Isten akaratának győzelme. Isten törvényének a helyreállása. Isten akaratának a helyreállása az életünkben. Amikor én beilleszkedek Isten akaratába, akkor nem engedi, hogy a testem ebben gátoljon. Ezért nem engedi a Sátán, a betegségeket adó Sátán is, vagy akár önmagam akarata elrongálja a testemet, hogy ne tudjam betölteni.

Bizonyára tudjátok, sok éve, harmincegynehány éve nem voltam orvosnál. Nem azért, mert szupermen vagyok és nem azért, mert bio életmódot folytattam, habár a szesz eléggé bio. Elég sokat ittam belőle, szuper bio voltam, kifertőtlenítettem magamat, de emberi számítások szerint körülbelül három évtizede nem volna ildomos élnem sem. Ja a cigarettákról nem beszélek, ami szintén bio ugye, mert növényi eredetű akárhogy is, és a természet erejével füstölgött a fejem is…De mégis Istennek más volt az akarata. Más volt az akarata, nem engedte a testemet úgy elrongálódni, hogy az Ő tervében, amikor engedelmes lettem, ne tudjak teljességben, vagy legalábbis a teljességhez közelítő módon benne lenni, vagy legalábbis én ne igyekezzek arra, hogy vigyázzak magamra. Ott az ujjongás, hogy legyőzte! Legyőz Maga Ő, a Szabadító! Jön, és legyőz, legyőzi a betegséget, legyőzi azt, ami gátol a szolgálatban, gátol abban a rendben, amit Isten nekem adott. Ez az ujjongás! Jön a Király! Na, de hát a Királynak tudsz szólni is, imádkozz. Mindig örüljetek! Szüntelen imádkozzatok! Mert azért az ujjongás és a vigasság az örömmel együtt jár. Kicsit furcsa lenne, ha egy esküvőn valaki vigad és közben szomorú is. Ez valahogy nem lenne ildomos együtt.

 

Azonban a mi emberi örömünk sokszor kizárja a vigasságot, és kizárja az ujjongást. Mert természetes az, hogy mi megszereztünk valamit. Természetes az, hogy a testünknek, lelkünknek vágyait beteljesítettük. De ujjongás nélkül és vigasság nélkül tesszük ezt. Ujjongás nélkül nincs győzelem. Ez a mi győzelmünk ez nagyon csak egy olyan felületi győzelem, kis dióhéj a tengerben, nagyon kicsi méretű. Mi sehol sem vagyunk a győzelmek területén. Perc emberkék vagyunk, ahogy a néhai püspök mondta naponta többször is. Perc emberkék vagyunk, akiknek nagyon kicsi győzelmeik vannak. A mi örömeink azok ilyen hétköznapi, ilyen pár perces, ilyen felületes örömeink.

 

Értsük meg: az öröm igazából akkor teljes, amikor az ujjongással együtt ott van a vigadalom is, és ez nem a testi ujjongás, és nem a testi vigadalom, bár lehet testben is. Lehet testben és lélekben is örülni és vigadni, mert szabadított, győzött, ott vagyok Nála, mert a vigadásnak megvan a helye. Vigadni csak Isten előtt lehet.  Mi pedig minden isten előtt össze szoktunk jönni. A bálványisten előtt is megy a vigadalom. Megy az ereszd el a hajamat, hegedű húzása. Megy a hancúrozás, és utána döbbenünk rá, hogy ez nem volt semmi, mikor eltelik néhány év, és egy másik győztes pont téged a porba le fog taposni.

 

Az a vigadalom, és az, amit mi megélhetünk ujjongást, az örök. Mert győzött, végleg győzött! Győzött, és ez a vigasság olyan, mint egy ház menyegzői vigasság, hogy örökre, elválaszthatatlanul az enyém. Mai nap örültem? Is. De inkább ujjongtam és vigadtam. Belül. Ujjongtam, amikor arra gondoltam, hogy bizony hány, de hány embernek az életében történt meg a szabadulás. Nem az, hogy most mi van, hanem mennyi, ami valós. Megtörtént, folyamatába került élet, Isten kezében, Krisztus uralmában, folyamatába került élet. Ezért valóban ujjongani tudok, hogy jó, hogy megtapasztalhattam a Király bevonulását az életekbe. Jó, hogy megtapasztalhattam azt, hogy testvérekkel lehettem együtt, vigadhattam Isten előtt, mert a vigasság csak ott történhet, ahol Isten van. Csak ott.

 

A mi vigasságunk, az bizony egy másik istennek a tróntermében van. Örülhetsz az ötös találatodnak, vagy hatosnak, vagy akármilyen szerencsejáték, ma már nem tudom, melyik dívik. Valamikor az ötösnél megálltam, a hatosba már nem tettem pénzt, elég rég volt, de szabad vagyok tőle. Bizonyára valaki akármennyit nyer, akkor vigadozik és örül. De mennyire más az a vigadalom és öröm, ami az örök. Mert, amit Isten megcselekedett az életemben, én soha nem felejtem el azt, amikor bevonult és győzött bennem. Akár az alkohol, akár a cigaretta, akár sok más. Azt nem tudom elfelejteni, az valós, és megváltozhatatlan. Még a kísértése sem érhet, hogy én betelefonálok az ellenségnek, hogy jöjjön, szabad. Nem. Ez az igazi ujjongás. Győzött. Igazi ujjongás, hogy megtörtént. Az ujjongásnak a megtörténtsége, az hiányzik belőlünk. És becsapjuk önmagunkat, amikor örömöket keresünk. Becsapjuk önmagunkat, amikor örömöket keresve elővesszük a hangszereket.

 

Úgy, ahogy a 33. zsoltárban benne van, hogy mivel kell dicsőíteni Istent, hogy történjen az örvendezés. Örvendezhetek? Igen, csak ennek a zsoltárnak van egy szépséghibája, hogy ez ma nem érvényes. Zsidóságnál nem érvényes. Azért, mert, amit itt felsorol a 33. zsoltár, ez a Templomra szól. A Templomban volt zene, a Templomban volt dicsőítés, a Templomban volt minden, amit itt felszólított Dávid, hogy csináljátok. A Templomban. Ma viszont a zsidóságnak nincs Temploma. Ezért a zsinagógákban nincs is zene. Nincsen dob, citera, és semmi. És ha most én ezt parallel megnézem, sok-sok keresztény gyülekezetben van dob, citera, de nincsen Templom. Nincsen szentség. Nincsen. Öröm van, de nincs ujjongás, és nincs vigadalom. Műujjongás, művigadalom és testi örömök, és mindezt Isten nevében.

 

Én úgy gondolom, hogy pontosan ezért nincs örömöm, mert nincs igazi öröm. Nincs olyan öröm, ami összekapcsolódik az ujjongással, összekapcsolódik a vigadalommal. És talán a hétköznapi embernek is a hétköznapi életében is valahogy hiányzik ez. Ujjongok, hogy társat kaptam, ujjongok, hogy megszületett a gyermekem, mert legyőzte és életet adott, és így tovább, és így tovább. Vigadok, mert Őtőle kaptam és Őneki adom oda és odaviszem a gyermekemet is, meg a házasságomat is, mindent Isten elé. Ez vigasság. Ez valódi menyegző, valódi Isten előtti, és ennek a természetes következménye az öröm. Az öröm önmagában semmi. Az öröm sebtapasz. Az öröm önmagában sokszor önbecsapás. Az öröm esetleg egy fájdalomcsillapító akkor, amikor operálni kellene. Az örömködő keresztény, ha nem értette meg, és nem érezte meg azt, ami az ujjongás, azt, ami a vigadalom, akkor valami más öröm az, ami elszédíti.

 

Isten arra akar bennünket mindig is vezetni, és ezt kínálja is fel: ujjongj. Ujjongj! Ujjongj, mert győztes lehet az életedben, és minden dolgodban, Aki mindennek az Ura, és mindent legyőzött, a halált is. És vigadjál, mert ott lehetsz előtte. Ott lehetsz a tróntermében. Ott. Ott, ahol mindig is ujjongás van. Nem, kevés nekünk az öröm. Ma nem sok örömöm volt, de mégis volt ujjongásom, vigasságom. Volt. Nemcsak azért, mert volt, hanem tudom, hogy van. Meg tudom, hogy lesz. Az ujjongás és a vigadalom, ez most, ha Ő, Aki győzött, és Ő az, Aki közel enged Magához, ez egy örökös örömöt jelent.

 

És nem a hétköznapi csiklandozásunkat, magunk csiklandozását. Olyan jó lenne megélni ezt az örömet, és akkor érthetnénk meg Pálnak is a szavait, hogy „Mindenkor örüljetek.”. Ez annyit jelent, hogy mindenkor legyél Krisztusban. Ez annyit jelent. Nem azt jelenti, hogy vegyétek elő a citerát, meg mindenféle eszközöket, dehogyis. Az csak következménye lehet. Mert elő lehet venni, valóban elő lehet venni énekeket, valóban elő lehet venni mindent. A zsidóságnál is a templomi rend az úgy nézett ki, a Tórát felolvasták, és utána citera, zene, tánc. Minden volt, öröm. Miért? Mert benne volt Isten ígérete, benne volt Istennek a biztos ígérete, és a hívő zsidó tudta, hogy ez meg is történt. Benne volt az idő folyamatában, és nem azt mondta, hogy volt, van, lesz, hanem Létezik. A Törvény Létezik, és nem volt, van, lesz. És akkor utána dicsőítette, ott, a Templomban.

 

Nekünk van Templomunk. Ebben az értelemben a zsidóknál jobb helyzetünk van. De a Templomba bemenetel csak így lehet. Ujjongás, vigalom és majd ott az öröm. Krisztusba bemenni csak úgy lehet, hogyha győzött. Ha megéled azt a vigasságot, hogy Ő és én. Ha megéled azt a vigadalmat, ami több, mint egy menyegző, ami ott előtte a trónteremben, az az állapot, hogy ott lehetek. És ezeket nem lehet leírni, mert ezeket szellemben érzi az ember. És ebben a pillanatban, szellemben is vannak örömei az embernek. Még akkor is, hogyha a földi örömök nem egészen úgy néznek ki, ahogy. A földi örömök nem egészen úgy néznek ki, hogy most nekem tapsolni és nevetni van kedvem, akkor is van egy másik örömöm. Mert teljes ez a hármas. Teljes, és akkor megérthetem, hogy nem nekem kell csinálni az örömöt, hanem nekem csak egy engedelmességem van. Tied az életem, szabadíts föl. Induljon meg más területeken is az életemben a szabadulás, hogy abban is odamehetek, hogy köszönöm, hogy ez is megszűnt. Köszönöm, hogy ettől is szabad vagyok. Köszönöm, hogy ezt is elfoglaltad, és ott már lehet vigadalom.

 

Mert Istennek is van öröme, ez egy másik téma lehet. Az örök öröm, viszont már Istené. Isten jelenlétében élni, örök öröm. Az már nem ujjongás, nem vigalom. Az az örök öröm. És amikor az emberben mégis van öröm, a fizikai, a hétköznapi örömtelenségek közepette, akkor valahogy átszűrődik az az örök öröm, ami pontosan az ujjongás és a vigalom utáni. Tudom. Tudom. Ez a szó, hogy tudom. Tudom, hogy Ő ma is szabadít. Tudom, hogy van miért ujjongani. Tudom és látom, hogy oda is be akar menni, csak várja az ajtónyitásokat. Tudom, hogy győzött és csak annyi kell, hogy igen. Valakinek. Tudom azt, hogy lehet ünnepelni. És az ember sok esetben megéli ezt, megszenvedi, hogy nincs öröme. Ugyanakkor persze, hogy örülök, másféleképpen.

 

Amikor több száz kilométerről cigányok jelentkeznek tanácsért, hogy milyen a normális, Isten szerinti bemerítkezés. Az, amit kínálnak nem egészen olyan, mint ők elképzelnek. Persze, hogy öröm. De nem az az öröm. Mert tudom azt, hogy ebből ujjongás lesz. Tudom, hogy győzelem lesz, mert valaki át fogja adni az életét. Tudom, hogy ebből vigalom lesz, mert meg fogja élni, hogy milyen Krisztussal együtt élni. És ez az én belső örömöm. És ez nem tartozik, se őrá, senkire. Ez Krisztus és én közöttemi öröm. Hogy köszönöm. Köszönöm, és köszönöm Istennek azt, hogy ezek az örömök nem mulandó sikerek, könyvelések, nem eredmények. Nem. Ennek vannak láthatatlan folyamatos következményei is. Az örökös öröm nem a miénk, az az Övé. Ebből mi csak részesülünk, és ez nem mérhető. Örökös öröm. És tényleg örül az ember akkor, amikor ilyenek, ilyen levelek és ilyen jelentkezések történnek. Isten működik.

 

Ugyanúgy működik, mint egy másik ember írta, hogy ment az egyik gyülekezetbe, valami oknál fogva egyszer, cigányember, és közben a szolgálatomat hallgatta. És a gyülekezet portásának odaadta, aki teljesen meglepődött. De ő már nem ment be a gyülekezetbe. Nem konkurencia szinten volt egy velem, hanem ezek a szolgálatok, amikor nem örülne az ember, mert rengeteg ember nincs itt, és rengeteg embert ölelnék és rengeteg fizikai, testi öröm hiányában vagyok, akkor valahonnan több száz km-ről jön a hír, hogy olyanok, akik elesettek, olyanok, akik elvetettek, azt hallgatják, amit itt Budapesten nem akarnak sokan hallani. Vajon miért nem akarják hallani? Megmondom. Félnek az ujjongástól, félnek attól, hogy vigadjanak, de az öröm kell. Félnek attól, hogy a Király bevonul az életük bizonyos területeire, hogy át kell adni akármit. Az idejüket, akármit, mindenüket. Félnek ettől és így soha nem fogják megélni azt a lakodalmi, azt a menyegzői ujjongást, hogy, jaj de jó. És ennek nem lesz meg az a következménye, hogy mily jó, hogy a testvérek együtt. Nem fogják megélni. Nem fogják megélni azt a szellemi örömet, hogy, jaj de jó látni valakinek az életében, hogy Isten munkálkodik. Jaj de jó, ujjongok más miatt, és nemcsak ujjongok, hanem vigadok más miatt is. Jaj de jó, hogy van testvérem, mert ott is Isten győzött, és Krisztus hatalma kiteljesedik, működik benne. Nem fogja megélni. Másféle öröm ez. Ő másféle örömöt keres. Azt az anyagi örömöt, azt a testi örömöt, azt az emberi kapcsolatokból adódó örömöt. Ki tudja, ki hol van? Ki tudja? Nem helyi specialitásról beszélek, ez mindenhol így van. Mindenhol.

 

A kínálat nagy, örülj ennek, örülj annak. A reklám hatalmas, teljes szélességben megy. Sátánnak a médiája az tökéletes. Minden porcikádat eléri. Az egészségedtől kezdve a továbbképzéseden keresztül a gyógyszereken át, bármi. És örülsz a nem létező gyógyulásodnak, mert megint valami csodaszer, és örülsz a legújabb kenceficédnek, mert nem fogsz megöregedni. Dehogynem. Örülsz mindennek. Örülsz, hogy a Marsra került valami és hamarosan a Vénuszon már kutya fog ugatni. Már mindennek örülsz. Csak az igazi örömöt elfelejted. Hogy létezik, hogy van igazi öröm. És Pálnak ez a szava, hogy szüntelen örüljetek, ebben ott van, hogy szüntelen imádkozzatok is.

 

Lehet imádkozni. Lehet imádkozni, hogy sokan megértsék, hogy van lehetőség úgy vesztesnek lenni, hogy ujjongok, hogy szabad lettem. Van olyan vigasság, ami nem a kocsmában és akárhol történik. Hanem egy mennyei trónteremben. Lehet. Lehet elmondani másoknak, és akkor lesz örömöd. Ne ezt a földi örömöt keresd, ami a tested, meg a lelked, a vágyaidnak a betöltésére. Az van, hogyne. Szüntelen örüljetek, ebben benne van a tested is. De úgy, hogy szabad vagy ettől, és Őelőtte történik az életed minden testi dolga is. Szabad vagy minden olyan gondolattól, és Őelőtte nyitottak a gondolataid. Akkor vannak örömeid. Mert akkor nem te kínlódsz.

 

A te örömöd nem harmatgyenge és múlékony, illékony. Nem. Ha végre egyszer megérezted: szüntelen imádkozok, szüntelen örülök. Egymásra hatás, nem sikerélmény. Megköszönöm, hogy ujjonghatok, megköszönöm, hogy vigadhatok, megköszönöm, hogy örülhetek. Megköszönöm Isten akaratát, hogy valós lett az életemben Krisztus által. Szüntelen. Naponta. Naponta, és ez egy olyan automatizmus, ha megérzed ezeket az örömöket, ezeket a vigasságokat, ezeket az ujjongásokat, nem is tehetsz mást. Akkor úgy kelsz fel, hogy nem örülök, hogy fáj az ízületem, nem örülök annak, hogy ez, meg az van, de ujjongok, hogy szabad leszek, mert megszabadít. Vigadok, hogy újra beszélni fog velem és fogad, és Elé mehetek, és örülök, hogy olyat kapok Tőle naponta, ami nem mulandó sikerek, mulandó értékek, hanem több annál. A szellemi ajándékokat kapom. Nem az örömöket szellemi ajándék néven, a testi és lelki vágyaim beteljesülését. Egészen mást. Ez egy más dimenzió. Ez az a mennyország, amelyik a földön megkóstolható, amelyik elérkezett a földre, ami itt van, ahol az ujjongás, a vigadás árán lehet az ember mindig is a teljes örömnek a részese. Már itt a földön.

 

Ezt az örömöt nem lehet elvenni. Sokan elveszik az ember vágyainak és a testi kívánságainak az örömét. Olyan jó lenne ez, meg az, meg amaz. El lehet venni. Olyan rossz sok dolog, de mögötte mégis ott van Valaki. Aki azt mondja, tudod, a te kis munkádat tudom használni. Megint győztem valahol 400 km-rel odébb. Megosztja veled a Király. Nem kitüntetéssel, csak elmondja, bizonyságot ad, visszaigazol, hogy érdemes. Ez az érdemesség nem földi értelemben érdemes, hanem azt az ujjongást éled meg: győzött megint. Nem a missziós parancsnak lettem a nagy harcosa, és itt globalizálok, meg feudalista módon csinálom a dolgaimat, nem, nem, nem. Olyan jó, olyan jó a Király mellett ujjongani. Ő győzött, és olyan jó ezekről hallani. És olyan jó látni egy gyermeknek a fejlődésében, és olyan jó látni a saját házasságomban, és olyan jó látni a környezetemben, és olyan jó látni mindaddig, amíg ellátok, hogy Ő győzött. És olyan jó látni, hogy ezt meg is hallhatom Tőle. Meg is tapasztalhatom, azt, ha ott lehetek Előtte. És olyan jó, hogy akármilyen helyzet is van, akkor odamehetek Hozzá, és azt mondhatom: köszönöm. Köszönöm, mert ezen a földi öröm fölött sokkal nagyobb örömöm van, és az örömtelenség fölött egy még nagyobb öröm van. Mert nem az az akarata, hogy te örömtelen legyél, nem az az akarata, hogy dobd el a fejedet, az agyadat, és a testedet. Szó se róla. Hanem arról, hogy az Ő örömében, az Ő szabadításában, az Ő jelenlétében, más örömben legyél együtt másokkal. Vagy lásd más örömének a megvalósulását, hogy ő is Őbenne van. Egy egészen más életet kezd élni.

 

Én úgy gondolom, ezt a három szót érdemes lenne most már valahogy a helyére tenni. Ujjongani tudunk még egy focimeccsen is, gól! Mekkora nagy ujjongás és különbség, amikor benned győzött Valaki! A reménytelenségben. Nem egy kényszer passz által rúgott gól. Hanem egy helyzet, amiből neked már csak a halál jutott volna. Mennyivel más, mikor az ember tanácstalanul rohangál körbe-körbe és keresi a megoldásokat, és úgy mégis ujjong, hogy megtaláltam. Legalább másfél óráig, vagy két napig. Mennyivel más, amikor az ember azt mondja, itt most minden békében, és biztonságban van, mert ott vagyok az Ő betakarásában, az Ő jelenlétében. Mennyivel másabb ez? Csak ezt tudom mondani, tegyünk különbséget. Tegyünk különbséget öröm és öröm között. Tegyünk az ujjongás és a vigasság között különbséget.

 

Isten egészen mást adott Krisztusban. Egészen mást adott Krisztus által. Isten egészen mást kínált föl, és ne éljük meg azt a vallásos örömködést, ami az ujjongástól és a vigasságtól mentes. Az ujjongásnál harc van és győzelem. Ő le akar téged győzni. A vigasságnál mindenki meghívott oda az asztalhoz. Mindenki lehet a Király asztalánál vendég. Saját szabad döntésed ez. Engedelmesség döntése ez. És akkor megéled azt az örömöt, ami szó szerint minden értelmet fölül halad. Amit te sem értesz, miért örülsz. Mikor közben zúg a tenger, halnak meg az emberek, tűnnek el a mélybe. Ilyen öröm, olyan öröm elviszi őket. Ujjonganak, elhervadnak, vigadnak, szomorkodnak. Ezeknek az ujjongásoknak mindig másnaposság a következménye. Ezek között a másnapos emberek közt olyan jó lenne vinni sokszor, tegnap elszédültél valami földi ujjongásodban. Valami nagy sikertől. Ma fáj a fejed, tudok adni neked mást. Bizonyságot a valódi ujjongásról, a valódi örömről. A valódi, a valódi ujjongás ott a trónteremben, és a valódi vigasság ott Istennel, Isten előtt. Az lehet a részed velem együtt is. Ha valaki megszabadul, ha valaki megéli ezt a vigasságot is, akkor keresni fogja az örömöt veled is.

 

Az örömnek van egy tulajdonsága: azt az ember nem tudja magában tartani. Ha valakinek nincs öröme, ott valami baj van. Nem szabad, nem ujjongott soha, vagy csak kicsit. Vagy csak reménye volt, hogy győzött fölötte. Ott inkább fegyverszünete van a Sátánnak. Hogyha valaki az örömét nem osztja meg, akkor ő nem tud még vigadni sem. A vigasság és az öröm együtt jár. Lógó arccal, orral nem lehet vigadni. És aki vigad, az az örömöt tolmácsolja ennek a világnak, és a közvetlen környezetének. És abban természetesen keresi azt, hogy kibe karolhat bele. Úgy, mint a zsidóságnál a tánc, az nem két személy, nem egyszemélyes táncok. Azok körtáncok, horák. És ezt a táncot nem lehet letagadni. Hogyha a zsidók együtt vannak, és testvérként vannak együtt, elragad a tánc, és egyszer csak hömpölyög a kör. Miért? Mert bennük van egy közös, egy közös öröm. És ez a közös öröm bizony bármennyire furcsa, erősebb sokszor keresztény örömöknél. Mert amikor a zsidók horát, körtáncot járnak, akkor mindig elhangzik a Messiás neve, hogy várják. Mindig elhangzik a Mikdás, a Szentélynek a neve, hogy mikor lesz, mikor jön? De lesz. Kicsit szégyellhetjük magunkat. Nekünk van Szentélyünk, nekünk van Templomunk. Csak nem vagyunk benne. Közösen. És nem táncolunk, és nem zengenek a hangszerek. Ugyanakkor termekben, szellemileg üres termekben szólnak a dobgépek, szólnak az erősítők, megy a fény és hangeffektus. És mindez üres. Emberi öröm, ami nem a valódi öröm.

 

Lehetne a Bibliából sok idézetet hozni, hogy melyik bibliai versben van elkülönítve az öröm. Elkülönítve az ujjongás, elkülönítve a vigadás. Most nem teszem, hiszen a zsoltárokat, ha előveszem, számtalan zsoltár erről szól. Sőt, még előtte is. Előtte is az ujjongásról szól számtalan bibliai vers. Én most ilyen leegyszerűsítve szeretném ezt a három szót illeszteni egymásba, hiszen olyan egyszerű: ujjongj, te föld. Isten nemcsak neked, hanem az egész földnek felkínálta a győzelmét. Ujjongj te föld. Az egész teremtett világnak. Az egész teremtett világnak ígérete, felszólítása, még a zsoltárostól is. És olyan sok bibliai vers mondja, milyen jó ott lenni együtt, együtt vigadni. Együtt vigadni, nem szomorkodni kell. Keresztény sajátosság ez a szomorodás.

 

Nem veszed észre? Itt teljes öröm van. Nem is részöröm. De az örömnek az ára a győzelem, az együttlét Istennel. A vigasság és az ujjongásnak az egysége, ami a teljes örömöt adja. Örömben vagyunk örömtelenül. De lehet ez fordítva is. Öröm nélkül nagyon nagy örömeid lehetnek. Egy másik öröm, ami mindent felülír. Ami minden fölött van. És én ezt köszönöm Istennek.

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2015 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat