|
Igazság gyümölcse: Békesség Filippi 4,7; Jakab 3,17-18 Elhangzott a SÓFÁR Jeshua HaMassisah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán 2014. március 26.
Orbán Béla:
Ezen a szerdai alkalmon most újszövetségi bibliai verset veszek elő, Pálnak a leveleiből. Majdnem, mert Jakabtól is olvasok. Tehát amit szeretnék a mai szerdán elővenni, az a Filippibeliekhez írt levélnek a 4. fejezete, és annak a 7. verse az, amit elolvasok nektek:
„És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
Nagyon sokszor hallottam ezt a nagyon kedves bibliai verset, néhai kántor koromban majdnem mindig ezzel zárták a vasárnapi Istentiszteletet, és valóban nagyon szerettem ezt a bibliai verset, mert még egy ének volt hátra, és a tőlünk levő harmadik házban levő kocsmában már kikérték a fröccseimet. A presbitériummal ott találkozott a kántor, és megéltem a kántorok - bő torok című igen ocsmány viccet. Igen, nagyon szerettem ezt a bibliai verset. Nagyon szerettem, mert amikor ez elhangzott, akkor nekem már békességem volt, hogy már ott a hűvös fröccsöm, vörös borom a Smidt kápolnában, így hívták. Ott már várt a másik kápolnában a pohár. Nem véletlen mondom. Nem véletlen mondom, mert legyen bizonyság is az, hogy hogyan változtatja meg Isten az ember életét. Erről azért mostmár egy kicsit másképpen kell beszélni.
Másképpen kell beszélni, mert ebben a pillanatban meg kell kérdezni: tudod-e, hogy mi az Isten békessége? Ez az első kérdésem: az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad. Tisztában vagy-e ezzel? Jó, nagyon nehéz. Minden értelmet felülhaladóval hogy lehetek tisztában? De mégis, tudod-e, hogy mi az, hogy Istennek a békessége?
Nem az a békessége, hogy én jól vagyok, rendben vannak a számláim, stb. stb. Nem erről beszélek. Nagyon könnyen azt mondjuk, hogy hát én jól vagyok. Ha megkérdezek valakit, hogy nincs-e valami problémád, jó az Úr, semmi, jól vagyok. Ezért szoktam sokszor mondani mikor kérdezem azt, hogy van-e valami kérdésed, hogy ha minden jó, akkor nem egészen minden jó. Akkor valami másfajta békesség elnyom egy olyan békességet, ami Isten békessége. Mert én Isten békességében nagyrészt vagyok, de sok tekintetben azért van mit változnom, és folyamatosan megy a változásom. S ha őszinte vagyok, Istennek a békessége nagyrészt az életemen rajta van, az a pecsét is rajta van, de azért nem tudom, Isten néhány dolgomért mit szólna. Be kell vallanom. Nem kell támadni, mert mutogathatnék bárkire is, hogy... A százalékos arányokat Isten tudja. Ha egy százalék, akkor is ott van.
De Istennek a békességével kapcsolatosan mégis a Jakab levelének az egyik versét olvasom fel. Jakab 3. fejezetének a 17-18. versét:
„A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak.”
Össze is kötöm mindjárt, itt van Istennek a békessége. Itt van ebben a 18. versben, amit olvastam. „Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak.” Ez Isten békessége. Ez Isten békessége. Isten békessége, az Isten Igazsága. A te békességed, ami Isten békessége az életedben, az Isten megítélő kegyelme. A két szót össze is hozom azonnal. Isten megítélő kegyelme. Nem megítélése kegyelem nélkül, és nem kegyelem megítélés nélkül. Az a békessége Istennek, ami a Golgotán a váltságmű által megtörtént. Az a békesség, amiben benne lehetsz, és aminek van gyümölcse.
De amikor ott állunk, és gyümölcstelen az élet, és látjuk mindenhol a gyümölcstelenséget, akkor mégis meg kell állni. Miért nincs gyümölcs? Miért olyan halottak a gyülekezetek? Miért halottak az életek? Olyan zöldellgető, meg sarjadozó, meg miegymás.
S most tavasszal hagy legyen ennek aktualitása. Már mondogattam néhányszor, de most konkretizálom. Van egy meggyfám, ami bizony elkezd száradni. Már a végét járja, mondhatnám így. Majdnem azt mondom keresztény humanizmussal a kisfiam nem engedte, hogy kivágjam. Nem, ne vágjuk ki a fát, felkiáltással, és ott álltam, most mit csináljak. S el kellett gondolkodnom a meggyfának a mi létén. Szárad, még itt-ott zöldellget, most legyen. Gyökérről jönnek a hajtások, gyönyörű szép. Gondoltam, kivágom a fát és a gyökérnek a részét, amelyikből kijött, ami már lassan olyan magas, mint én, már szépen hajtott, azt meghagyom. És akkor kecske-káposzta, ki is vágtam, meg van is. Igen ám, közben még vannak ilyen kis hajtások a fa alatt, amelyek a magokból keltek ki. Most mit csináljak? Melyiket tartsam meg? A magokból kihajtott már-már életképesnek tűnő csemetéket, a gyökérből kihajtott már eléggé izmos részeket? Melyiket tartsam meg? El kell mondanom, hogy utána kellett néznem, mert döntenem kell, miképpen nekünk is az életünkben döntenünk kell. Nekünk is át kell gondolni Isten törvénye szerint, és Isten törvénye nagyon sok esetben ott van a természetben és nekünk megmutatja, hogy mi is van veled, velem. Hiszen Isten nagyon sok hasonlatban mondja, hogy fák vagytok, meg láttalak faként, és így tovább. Hát akkor nézzük. Mit kell tenni a meggyfával? Ki kell vágni. Újat kell ültetni, mese nincs.
Megpróbálom, a gyerekem már egy év múlva nagyobb lesz, most adok még neki egy kis eshetőséget, meg azt a pár szem meggyet hozza le. De ki kell vágni. Ami kiszárad, ki kell vágni. Ami élettelen, nincs tele, ki kell vágni. Igen ám, csak ami gyökérből jövő hajtás, ha meghagyod, hogyha vad alanyba van beoltva a fa, az neked csak lombos lesz, zöld lesz, de egy fikarcnyi gyümölcs nem lesz rajta. Ha meghagyod a magokból kikelt csemetéket? Hát körülbelül jó esetben 50-50 százalékos esélyed van, hogy mi lesz belőle. Mert hozhatja a régit, és hozhatja az újat. Most mit csináljak?
Most mit csináljak ezzel a magyar kereszténységgel? Ami megy, összeszárad. Gyökérhajtása van, és nem tudom milyen gyökér? Nem tudom, hogy vad alany, vagy tiszta. Nem tudom. Vannak most ilyen magokból kikelt kis ágak. Arra nincs idő, hogy kivárjuk, hogy ebből a csapatból, ebből a közösségből mi lesz. Erre nekem nincs időm. Isten gyümölcsöket vár az Ő kertjében. Itt nem várhatunk, jaj, azután, majd öt év múlva kiderül, hogy kár volt várni, mert ez ugyanolyan satnya, mint amilyen az őse volt.
Mi is a probléma a gyümölcstelenséggel? Milyen tőbe vagy beoltva? Te. Milyen tőből keltél ki? Milyen tőbe lett beoltva az életed? Egy vad, pogány kereszténységbe oltottad be az életedet, egy ideig hozod a gyümölcsöt, és el fog vadulni. Az életed is kihal, és nincs folytatás. Meghalsz, gyümölcstelen, kész, és nincs folytatás. Istennek a munkája mindig is folyamatosságról beszél. Egymásnak tovább adni. Ki kell vágni.
Új ültetés. Vagy egyetlen egy lehetőség. Oda az eredeti gyökérbe, a tiszta gyökérbe beoltódni. Ha nem vagy beoltódva a tiszta gyökérbe, valami gyülekezetbe vagy oltva, valami embernek a tanaiba, vagy hagy ne mondjam a gyökeret, szívod azért a tápanyagot. A merő jó szándékod, az életed hoz gyümölcsöket. De egyszer vége van, nincs folytatás. Neked már nem lesz gyümölcsöd. Mert, ami lepotyog arról a fáról, az életednek a magjai, amit te adsz, az már nem fog kikelni igazi tiszta gyümölcsként. Nem fogsz gyümölcsöt hozni olyat, ami tovább fog gyümölcsöt adni, ha nem vagy a tiszta gyökérbe beoltva. És a tiszta gyökérbe való beoltás, az nem más, mint Krisztusba való beoltás. A tiszta gyökérbe való beoltás nem más, mint az Igazság gyümölcse. Hogy Krisztus ítéljen meg Isten törvénye szerint. Ebbe a beoltásba, az Igazságba való beoltás, az Igazság gyümölcse a Békesség. Az Igazság gyümölcse, Isten megítélő szeretetének a következménye az, hogy Krisztusban vagyok. Nemcsak Jézuska hívő vagyok és nemcsak akármilyen -ista-Pista, meg –es. Ez a beoltás.
Hova vagyok beoltva, miből táplálkozom? Borzalmas, amikor számtalan könyv, meg mit tudom én, szentebbnek titulált emberek, próféták, meg nem tudom kicsodákba oltódnak be, abból szívják az erőt. Akik valamikor tiszták voltak, csak rossz helyre oltattak be. Tiszták, és hoznak valami örömöt, és élik a hívő életüket, de nincs folytatás. Borzalmas. Tiszta szándékkal beoltatnak egy gyülekezetbe. Tiszta szándékkal beoltatnak egy izmusba. Tiszta szándékkal élnek, hadd ne mondjak neveket, ilyen meg olyan misszionárius, meg evangélista, meg nem tudom milyen cafrangok és rangokban szenvedőkbe. Nincs folytatás. Egy darabig hozza a gyümölcsöt és nincs folytatás. Ez pedig a halált jelenti ám.
Isten életet akar adni, hogy Krisztusba beoltatva, a te gyümölcsöd magja nem kétséges, hogy milyen új sarjadást hoz. Annak a Sarjnak, ami Krisztus, annak a sarja később te vagy. Annak a Gyümölcsfának a magja te vagy, és a te magod ugyanazt fogja kihozni a földből. Az Igazság gyümölcse a Békesség.
Ha most körülnézünk a világ összes békétlenségében, vagy az önmagunkban lévő békétlenségben, az egymás közötti békétlenségekben, a gyülekezetek közötti békétlenségben, a hívők közötti, hagy ne mondjam, nem is akarom minősíteni békétlenségben. Ott arról szól, hogy nem az Igazság gyümölcse a békesség. Hanem a sokféle igazság okozta háborúk vannak. Ebben a világban pontosan Isten törvényei nem működnek. Isten törvényeit nem fogadja el a világ, és ezért van olyan béke, amit háborúval érnek el. Ez köztudott, hogy a békét csak háborúval lehet elérni. Köztudott. Nem akarom idézni a bölcseket, többen is mondják. A békének az alapja mindig is a háború.
Krisztus békéjének, Isten békéjének az alapja egyetlen egy győzelem. Egy végleges győzelem a Sátán fölött. Az abszolút Igazságnak, Isten Igazságának a helyreállása. És a mi életünkben is rengeteg félelem van, rengeteg baj, rengeteg háború, rengeteg mindennek ez az egyetlen egy oka. Nem az az igazság, nem az a gyökér. Valami igazság van. Van egyházi, fegyházi igazság, politikai, mindenkinek igazsága van. Pláne ebben a New-ages világban, mindenkinek igazsága van. Így mindenki mindenki ellen harcol. Úgy szeretnénk mi békességet. Úgy szeretnénk Isten békességét, mely minden értelmet felülhalad. Hát pont fordítva működik ez, az az érzésem. Mi nagyon hülyék vagyunk, hogy más igazságot keresünk. Mi értelmetlenül élünk ezen a földön, és a halálba visszük az önmagunk virágzó ágából, az önmagunk gyümölcseiből lett semmit. Itt a földön jól lehet élni, virágozni, gyümölcsöt teremni. De hol a folytatás? Nem lehet folytatás a gyökér mássága miatt. Nem lesz. Kegyelem, hogy te egyáltalán virágozhatsz és gyümölcsözhetsz. Kegyelem. De nagyon szomorú, hogy nincs folytatás. Nagyon szomorú.
Sőt hagy legyen azért bizonyság az is, ha te jó tőbe vagy beoltva, Krisztusba, van esély, hogy a lepottyant mag, a gyermeked, szintén jót fog kihajtani. Jó, eltapossa, veszélyeztetett, stb., rossz talaj, mindenfélét lehet az elhullott magról beszélni, de nagyobb esélye van. Ő is gyümölcstermő fa lehet egyszer. Hát szereted te a gyerekedet? Ott van. A te életed, a te jó helyre beoltott életed az a jövő generációnak a nagy esélye. Hiszen szabad akarat azért van.
Mi Isten gyümölcse? Isten gyümölcse az a Béke, amelyik az Ő Igazságának a gyümölcse. Béke. Az Ő Igazságának a gyümölcse Krisztus uralma. Az Ő Igazságának a gyümölcse az, hogy Krisztus uralma által a te életed békességben lehet. Nem kell xanax, és nem kell egyéb marhaság. Békesség kell. S ennek egyetlen egy útja van, oda be. Oda beoltatni. Teljesen megszűnni más gyökerektől. Teljesen megszűnni a múlttól, a családi hagyományoktól kezdve az egyházi, fegyházi hagyományokon át a szokások és sorolhatnám mit nyomtak a fejedbe, hogy milyennek kell lenned.
Mit hoztál otthonról? Kislányom, ilyennek kell lenni, kisfiam, azt szeretném, ha.., és már oltják beléd azt, ami néha annyira Isten ellenes. Mert Isten egészen mást gondolt el terólad, mint a jó édes apukád. Egészen mást. Nekem is nagyon sok háborúm van a múltam miatt. Megpróbáltak beültetgetni sok helyre. Megpróbáltak azzá tenni. Ugye milyen szép a magyar nyelv? Azzá tenni. Egyház, család, vigyem azt, amit, és amikor felismertem, hogy köszönöm szépen, az a gyökér nem az én gyökerem. Az én gyökerem sosem lehet baptista, református, pünkösdi, ahol jártam. Nekem mást adott Isten. Úgy a személyes identitásban, mint a Krisztusiban is. És ki kellett mondanom, én oda nem. Nekem egyedül Ő a gyökerem. Nekem nem kellenek egyházi igazságok, nem kellenek dogmák, és egyházi tanítások, és boldogan mondom ki, hogy én 20 éve nem olvastam keresztény irodalmat, mert nem akarom, hogy beszivárogjon bármi is.
És mégis van, amit kapok Istentől. És mégis több van, mert most pontosan azon szenvedek, hogy agysérvet kapok, hogy viccesebben mondjam, annyi gondolat van bennem, hogyha ki tudnám adni, lenne mód, idő, és könyörgök, Isten adja meg a lehetőséget. Amikor egyszerűen nemcsak a jelenlétében vagyok, hanem tele van a fejem, mondjam ilyen egyszerűen. Félek, hogy a gondolatok elszállnak, és ezek olyan értelmetlenek lesznek, nem tudom tovább adni. Nem magam bizonygatni, hanem azt a kényszert érzem, hogy adni kellene, és olyan sok van, és nem mástól szívom. Természetesen a segédtudományok kellenek, mint a trágyák, bocsánat, amelyek alátámasztják, erősítik a dolgokat. Minden növénynek kell még plusz tápanyag. Persze, hogy erősít egy nyelvtudás, persze, hogy erősít egy történelmi ténynek, vagy bárminek az ismerete, segédtudományok hogyne segítenének. De nem azért vagyok. Én nem a trágyát akarom holnap elültetni, hanem beforgatni a talajba, hogy utána a gyümölcstermő fa is, meg minden kapjon életerőt. Segítséget, mert nem a trágyából fog kikelni, csak segíti. Nem kellenek a trágyák. Nem abban akarok élni. Hanem csak segítségül használni némely dolgokat, amiket Isten adott.
Szintén törvényeket, szintén azt, amit Ő adott, akár a természet által. Akár a meggyfám által, ahogy tanít. Azokat akarom csak, nem érdekelnek a mindenféle gyökerek, a 20-30 éve villogó egyházacskák, meg a 400 éves egyházak, meg a 2000 éves semmi. Nem kell. Mert ezek mind elhervadnak. Gyümölcsöznek, virágoznak egy darabig, de nincs folytatás. Az öröklétre teremtett Isten, abba a folyamatosságba akar betenni és mi van, ha meghalsz? Nincs folytatás. Azért adhatsz hálát, hogy te legalább megkóstoltál valamit. Te legalább valami szépséget láttál Isten Igéjéből, meg ott, ahol Isten megengedte, hogy lehess.
Istennek az Igazsága nem más, mint az Igazság gyümölcse pedig Békességben vettetik. Békességben, Krisztusban. Krisztusban vettetik. Melyik szó ez vajon? Az ültetés, vagy az odadobás? Vettetik, a gyümölcsben már benne van a folyamatosság. Ebben az üzenetben a gyümölcs azért van, hogy elvessék. Az a barack azért van, hogy a barackmagból újabb barackfa legyen. Nem azért, mert ott a húsát te megeszed. Nem azért van. A gyümölcs azért van, hogy a magja új fát teremjen. Új legyen, egy folyamatosságról beszél. Krisztusban vettetik az Igazság. Krisztusban az Igazság újabb életeket ad. Mert, ahol nincs Igazság, ott halál van, és a halál megöl mindent, még azt is, ami pillanatnyilag virágzik.
Sokszor nagyon rossz arra gondolni, amikor lát az ember gyülekezeteket és megnyilvánulásait tapasztalja. Virágoznak, mint a májusi almafa, és hordozgatják a gyümölcseiket, és villognak vele, ez, meg az. De hogyan tovább? Nincs folytatás. Nincs folytatás, és borzalmas visszagondolni félévszázadra, amikor 170 féle gyülekezetet ismertem, és abból talán 5 van. A történelmieket, egyebeket nem rakom bele. Nincs. Nincs, beoltódtak valahova és abból éltek, éltek. Kész, elmúltak.
Mi Isten Igazsága? Annak az eszköze, hogy Békességben legyünk. Isten Törvénye, a megítélő Törvénye az én Békességem. A megítélő Törvény nem más, mint Krisztus. A megítélő Törvény nem más, mint Aki betöltötte, mert a betöltött Törvény nem más, minthogy meg is ítél. Nemcsak ott van a polcon a BTK, hanem ott állsz a bíróságon, ahol persze ott a kegyelem is. De ezen végig kell menned. Törvény – ítélet – kegyelem. Ez a Békesség. S ez, amikor Krisztusban vagy, és nemcsak virágzol, és soha többet. Ahogy elszárad, ki kell vágni tövestől együtt. És tövestől ki lesz vágva az összes hamis, bármilyen erős tő, kihalnak.
Isten akaratában nem az van, hogy ezek a hamis tövek meglegyenek, ezek ki lesznek szántva. Talán emlékszel arra, nem teremtél gyümölcsöt, száradj el. Ez bármikor, bárhol elhangozhat ma is. Bármikor, bárhol, személynél, gyülekezetnél, egyháznál, bárhol. De felelősek vagyunk egymásért, emberekért. Ha látsz virágzó ágat, látsz virágzó hívő életet, azért jó lenne figyelmeztetni. Ha te nem Krisztusban, hanem egy egyházban virágzol, annak a vége, vége. Ha Krisztusban virágzol, akkor van gyümölcs, a gyümölcsnek van magja, és van folytatás. Akkor Isten tervében, Isten időtervében és Isten akaratában te egy olyan eszköz vagy, ami az Életnek az eszköze. És ennek az életnek olyan szépségei vannak. Van egy Békességed. És nem a virágaidat, és nem a gyümölcseidet nézed, hanem tudod, hogy a folyamatosságban vagy benne.
És ennél nagyobb nem kell. Bizony néhány évtized után az ember rájön arra, hogy percek alatt, pillanatok alatt elszalad ám az a hatvan év is, hogy észre sem vettem. És az ember elkezd gondolkodni, nem a félelem, és nem a búcsúzás, hogy tulajdonképpen miért is volt ez az egész. Hát volt benne szép, itt egy virág, volt benne gyümölcs, ez az akármi. Na de mi a folytatás? Azért mégis ott van az emberben, nem szomorúan: ami Krisztus, ami Krisztus Szelleme által a tőből jött, annak van folytatása. De a gyümölcs nem fogja megnézni, hogy belőle mi kelt ki. Nem láthatja.
Az átadott életünk annyit jelent, hogy a te életednek a gyümölcsei Istené, és megkegyelmez, hogy ne lásd, hogy milyen gyümölcs. Megkegyelmez. Mert különben önmagadat kezdenéd dicsérni és imádni. Egy új fafajtát találni ki, hogy belőlem mi sarjadt. Nagyon sokan ebbe bele is esnek. Enyém a gyülekezet, enyém a siker, sok mindenbe beleesnek. Az én gyümölcsöm, akit bemerítettem, az én gyümölcsöm akárki. Nem az enyém.
De sokan nem értik meg ezt a Békességet, az Igazság gyümölcsét, a Békességet. Nem értik meg Isten Igazságát. Istennek a gyümölcsét nem értik meg. Nem értik, pedig pontosan az érthetetlent adja Isten elénk. Ma már nincs titok. Te ezt nem érted, Istennek a tervét, mert emberként sosem értheted meg, ezt az érthetetlen kegyelmet. Ezt az érthetetlen szeretetet. Ezt ember nem értheti meg. De mégis ez Isten Igazsága, az az érthetetlen. Hogy belőled is fát akar tenni, hogy a te szavaid által terem élet. A te szolgálatodnak van gyümölcse, és nem a tied, és nem a tied az ember, és nem magadnak meríted be, és nem magad alá sorozod be, és nem magadhoz verbuválod. Övé! Övé! Ez az érthetetlen.
Amíg te önmagadat imádod, és embereket imádsz, önmagadnak akarsz dicsőséget, hatalmat és sikert, nem fogod megérteni. Pedig az érthetetlent szabad megérteni. Mert Isten érthetetlen, de fantasztikus nagy Békesség, és nagy öröm, az Övé. Vele együtt munkálkodni úgy, hogy Beleoltva, az Ő vérkeringésében, az Ő erejéből, senkinek lenni, ez a fantasztikus érthetetlen. Ez a nagyon nagy, ez a nagyon nagy békesség, hogy nagyon sok szolgálatod van, nagyon sok gyümölcsöd van, de te nem vagy sehol. Nem látod, mert nem a tied. És ezt akkor értheted meg, ha az Övé vagy, mert megérzed azt a folyamatosságot, ami egy örök folyamat, ami egy olyan békességet ad az embernek, hogy ebben az örök folyamatban, egy kis porszem, ebben az évezredben, vagy akármiben, ebben a kis időszakaszban Isten odarakott, életet adott, hogy életet adhassak tovább. Nem magamnak, nem a vállamat veregetve, nem öndicsérésre, nem azért, hogy az én hárememet, és népességemet, vagy mit tudom én, micsodát növeljem, nem az én népemet akarom szaporítani, hanem az Övét, amihez igazából semmi közöm, mert én is csak a része vagyok.
Talán megértjük Isten Igazságát így. Talán megértjük. Isten Igazsága, ami minden értelmet felülhaladó, maradjon köztetek. Hoppá. Köztetek? Ez már az egymást mutató kapcsolatunkra is érvényes. Akkor lesz békességes kapcsolatunk, ha Isten Igazságában, vagyis Krisztusban maradunk. Ha minden szavunk meg van ítélve, minden tettünk meg van ítélve, akkor miért félnénk? Nem félek a számonkéréstől, és mástól sem félek, mert nem érhet el, mert Krisztusban el nem érhet. És ha Őbelé bele vagyok oltva, akkor nekem nem kell mindenféle tananyag meg infúzió, meg nem tudom, micsoda. Akkor csak annyi, hogy Istenem, mutasd meg, hol akarsz, milyen formában akarsz szólni nekem. Ennyi.
Isten Békessége, mely minden értelmet felülhalad, maradjon velünk. Köztünk. Ne az a békesség, ami egykor huszonéves koromban a másik kápolnába vitt. Úgy hívtuk. A borozónak a neve Smidt kápolna volt. Templomból kápolnába. És békességem volt, mert meghívtak, szerettek, elismertek, fizettek. Jól is esett akkor, mert szeretett a bor, én is őt. És ez volt az Istentisztelet, templomból kápolnába. A Békességből egy másfajta békességbe, ami sokszor a kábulatba vitt.
Vajon nem ezt csináljuk mi? Istennek a Templomából, Krisztusból elmegyünk egy másik kápolnába. Itt megcsináljuk azt, de az emberi jobb. Az jobb, ami szédít. Isten Igéje helyett a löföcskék, a fröccsök, a kevertek, és egyebek. Elég nekünk Isten Igéje! Nagyon elég. De hogyha elvetem Isten Igéjét, Törvényeit, hogy lehetne békességem? Nagyon egyszerűen. Megölöm a másikat. Csak úgy csönd van. Vagy szolgámmá teszem. Akkor úgy, ha jó erőben vagyok, akkor sokáig tudom tartani a frontot és a legyőzést. Milyen békesség kell? Amilyen igazságban élünk, olyan békességünk van. Ha önigazságban, akkor vagy vesztes vagyok, vagy győztes. Vagy békétlen vagyok, vagy győztesként békém van, mert mást magam alá tepertem, vagy megöltem. Melyik igazság? Melyik béke?
De Pálnak a szava a Filippibeliekhez írt levélben mégis hagy legyen aktuális. „Isten Békessége, Isten Igazsága maradjon, legyen mivelünk.” És azért itt is egy kicsit tanítson Pálnak a szava, nem velem és veled, mivelünk. Pedig ezt levélként írta, és még a levélben is a közösséget jelezte. Nem én és te közötted, mivelünk. Én úgy gondolom, Isten azt akarja, hogy minekünk legyen egy Igazságunk, így lesz egy Krisztusunk, egy Békességünk. És ez a krisztusi gyümölcs így lesz közös gyümölcs Isten kertjében, sok fának, sok gyümölcse, egy folyamatos, örök termésben, termőszakaszban, amelyiknek csak egy vége van, amikor Isten azt mondja, itt a vége.
Hangsúlyosan újra és újra meg kell kérdezni, milyen gyökérbe vagy még mindig beleoltva? Még mindig! Azért, mert van egy otthonról hozott valamid, az nem biztos, hogy a te gyökered. Tudsz belőle használni, de a te életed, a te életed. Egy néphez tartozás, egy egyházhoz tartozás, bármihez való tartozás gyökér lehet. A gyökér egyetlen! Maga Krisztus! Senki más! Ha más van helyette, ha Krisztus valahol el van tolva, és helyette tanuk vannak, krisztológia, vagy mit tudom én, micsoda, abban a pillanatban ott más gyökér van. És ahol más gyökér van, annak mindig van már ellenfele. Az én igazságom már nem a te igazságod, az ő igazsága, egyikünknek sincs igazsága, és eljutunk odáig, hogy egyetlen egy igazság lesz. Az, hogy senkinek nincs igaza és elfogadjuk, hogy mindenkinek igaza van. Csak Valakit kihagytunk, az Élet Urát! Az egyetlen Igazságot!
Így van ilyen vagy olyan, vagy amolyan öröm. Így van olyan, vagy amolyan békesség. Minden szinten, széles palettán. De aki megéli egyszer azt a Békességet, ami Krisztusban van, már kötelessége is elmondani: én ebben nem akarok részt venni. Nekem egy Igazságom van, Ő! Én nem a magam tanait, teóriáit okítom, hanem szeretném megérteni. Azt az érthetetlent, Békességben vagyok. Békességben, és amikor keresztény szájakról elhangzik, hogy békesség, békesség, békesség, shalom, shalom, fel sem fogják, hogy pontosan arról szól, Isten Igazságában van csak Békesség, és a Békességnek gyümölcse.
Fellengzősen használjuk ezt a szót, hogy békesség. Használjuk egyszer, naponta legalább egyszer, másoknak is, nem módszerként mondom, véletlen sem. Ha valakinek azt mondom: békesség, kívánjam azt, hogy Isten Igazságában, Isten Békessége legyen. Az Ő életének a gyümölcse, mely gyümölcs által élet sarjad ki, és az örök folyamatnak az utolsó, az emberiség megszűnéséig, az utolsó ítéletig tartó folyamatának legyen része az a kis porszemnyi életünk, az övé is.
Van-e Békességed? Dehogy van. Dehogy. Győztél? Dehogy győztél. Igazad van? Dehogy van igazad. Nem veszed észre, sosincs igazad. Mert valaki mindig igazabb nálad, okosabb nálad, így fórumozhatsz, így teológizálhatsz, Biblia órákat tarthatsz, meditálhatsz. Nem. Egyetlen egy Igazság! Ott a lábainál meg kell kérdezni Őt: és Istenem, Te ezt, hogy gondoltad? És akkor kinyitja az Igét, és érdekes módon egyformán értjük. Mert egy Igazságban, egy Békességben, egy gyümölcsöt termünk, az Életet.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |