90. Zsoltár

Bölcs szívet kérjetek!

Elhangzott a SÓFÁR Jeshua HaMassisah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán

2014. április 24.

 

Orbán Béla:

 

Ezen a majdnem szerdai, vagyis csütörtöki alkalmunkon most mégis pozitív a csúszás, mert tegnap ilyenkor a könyv beérkezett és ki kellett pakolni. Tehát önhibámon kívül került a szerdai alkalom a csütörtökire. Ezen a csütörtökön a zsoltárok közül a 90. zsoltárt veszem elő. 90. zsoltár és annak is a 9. versével kezdek:

 

Bizony, elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt, megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat? Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”

 

Azért is mondom ezt, mert a legfiatalabb 14 éves közöttünk, és ez most nagyon üzenet számára: a mi életünk, hatvan, hetven, legfeljebb nyolcvan esztendő. A Biblia szerint igazából így van, hatvan, hetven, nyolcvan esztendő. Ne ijedjen meg senki, mert a hatvan és a hetven között vagyok. Nem akarok itt jajgatni, hogy hát, elmúlt és ennyi. Nem erről szól. Azért is mondom ezt, mert általában igazából a tanításokat, hogyha az ember végig hallgatja, akkor ilyen öreges zsoltár lesz a 90. zsoltár. Hát, bizony elmúlt, hatvan, hetven, és emiatt olyan mérhetetlen fájdalom és keserűség van, hogy elmúlt. Elmúlt. Miről beszél itt egyáltalán a zsoltáros?

 

Miről beszél itt a zsoltáros? Nem a hatvanról, nem a hetvenről, és nem a nyolcvanról. Nincs bekvalifikálva az embernek az élete, ezt tessék tudomásul venni. Én igazából nem is tudom, hogy hány éves vagyok, de ez az én magánügyem. De miért mondom, hogy hatvan, hetven, nyolcvan esztendő a Bibliában? Miért van ez a szám benne? És ezért inkább azt a kérést mondom, ami Mózes szájából is elhangzik, hiszen a 90. zsoltár tulajdonképpen Mózesnek a búcsúéneke is. „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”

 

Hogyan is kell számolni. Visszafelé? Éltem ennyi évet, azután az egész micsoda? Összeadunk, kivonunk és a számlánk az majdnem, hogy mínuszos, éppen, hogy csak kijöttünk. Így kell számlálni? Számláljuk azt, ami előttünk van? Melyiket kell számlálni? Ez a kérés, hogy „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”

 

Mit jelent ez számunkra ma? Mi úgy kezdjük, hogy ennyit tettem, kitüntetés, jutalom, elszámolás. Én most azt mondom, hogy felejtsük el már végre ezt az elszámolósdit. Felejtsük el az önvádat, hogy ennyit éltem, ennyi idős vagyok, és most már nincs előttem, mert mögöttem sincs semmi, az egész egy értelmetlen dolog volt. Felejtsük már el ezt az önsajnálatot, hogy jaj, megöregedtem. Felejtsük el az önsajnálatot, hogy jaj, túléltem a mai napot. Mert itt kezdődnek a bajok, túléltem a mai napot. Túl vagyok a mai napon. Bizony előre kell számolni, de a mai napot is számold bele, meg a tegnapot is, és az azelőttit is. Az éveknek a számlálása és a napok számlálása bizony nemcsak arról szól, hogy mi van a mai napon, és mi lesz holnap, a múlt is benne van, és ez összességében nem más, mint a létezés. Újra és újra a folyamatosságot kell megtanulnunk. Újra és újra előjön, hogy „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez juthassunk, jussunk.”

 

Tehát nem okosnak kell lenni. Nem a fejünkben lévő fejszámoló művész, aki kiszámolja, ennyi jó volt, ennyi rossz volt, üdvözülni fogok, még gyorsan rálapátolok egy kis jócselekedettel, mert mínuszos vagyok, és még van egy kis időm, hogy behozzam. Nem ez a számolás! Bölcs szívhez jussak! A szellemem legyen bölcs. De mi az, hogy bölcs? Az, hogy Szellemben ismerjem Istent! Mert a bölcsesség kezdete Isten ismerete. Bölcsesség kezdete Isten ismerete, és ha én Szellemben ismerem Istent, akkor én tudom számolni a perceimet. Nemcsak a napjaimat, a perceimet is tudom. Ez az a bizonyos bölcs órák, bölcs napok és a bölcs szív, amikor tudom azt, hogy mi volt Isten szerinti a múltban, tudom, hogy most mi Isten szerinti, és a jövőben is mi Isten szerinti. Tudom.

 

Márpedig, amikor a 90. zsoltárt összevetem Mózes búcsúénekével, szinte pontosan ugyanaz a kettő együtt. Mózes ezt akkor mondta, amikor éppen nem ment már be az Ígéret Földjére. Meg éppen 38 év alatt meghalt egy generáció, amelyik ott volt a pusztában, a pusztai generáció meghalt. Akik mind meghaltak, alig maradt maradék. S akkor azt mondja, hogy számoljunk, legyünk bölcsek. Úgy számoljuk a napjainkat, hogy bölcs szívhez juthassunk. Igen, mindennek van tanulsága, ami annyit jelent, hogy Istent megismerem. Annyit jelent, hogy megismerem Isten Igéjét. Megismerem, hogy az életemben hol volt Isten Igéje, hol volt az én engedetlenségem, és hol volt Isten Igéjének, Törvényének a betartása, az engedelmességnek hol voltak gyümölcsei az életemben.

 

Ez a bölcs szív, amikor Szellemben tudom. Szellemben tudom, hogy Isten kihozott Egyiptomból és most itt vagyok. Szellemben tudom, hogy kihozott Egyiptomból és én itt vagyok, és a többi ezért, meg ezért nem. Mert Isten akaratát nem fogadták el, lázadtak, és bűnben voltak, és egyebek. Ez a bölcs szív, amikor Szellemben tudom, nemcsak az agyammal, mert Istent megismerni aggyal sosem fogom. Van valami képem, hogy van egy Isten, van ilyen, meg olyan. De Istennek a megismerése Szellemben történik, amikor a szellemem megismeri Isten Szellemét. S ez csak Krisztus uralma alatt lehet, amikor kijöttem Egyiptomból és ott vagyok az Ígéret Földje előtt.

 

Valóban ez a kérdés, hogy meg tudjuk-e az életünket így változtatni, hogy föltesszük ezt a kérést, hogy Uram, „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” Tényleg ki tudjuk-e mondani Istennek, hogy Uram, egyáltalán miért vagyok én itt? Mert annyi holt cselekedetünk van, annyi holt napjaink vannak, annyi túlélt napunk van, annyi elvacakolt napunk van. Annyi fölösleges napunk van, annyi vargabetűnk van, mert nem voltunk bölcsek és nem voltunk Istennek az akaratában. Csak ezért vannak. Ezért van, hogy a napomat akarom számlálni bölcs szívvel, az annyit jelent, hogy minden nap oda kell mennem Isten elé. Istenem, mutasd meg, hogy a mai napnak mi a célja és a feladata, Te szerinted.

 

A legnagyobb baj ott kezdődik, amikor tényleg látjuk Istennek a munkáját az életünkben és látjuk az engedetlenség következményét is, és látjuk azt, hogy Isten nem tűri egy idő után azt, hogy mi körbejárjunk, mi ne menjünk előre. Akkor vajon tudjuk-e, hogy a mi életünkben pontosan ezek a problémák? Járunk körbe-körbe. Nem tudjuk, merre menjünk, és nem hangzik el a szánkból, hogy Uram, bölcs szívet kérek, hogy a napjaim legyenek rendben. A nap az annyit jelent, hogy cselekvés. A nap azt jelenti, hogy Isten idejében történő cselekvés, Isten akaratának a megtétele. Mi megyünk körbe-körbe és egyetlen egy ima kellene, amikor már tényleg ott vagyunk a határon, amikor tényleg az újba belépünk. Egy ima kellene. Uram, mutasd meg az én utaimat. Taníts Önmagad akaratára, az Igére, hogy mit kell nekem tenni abban a folyamatban, ami az én életem folyamata, s abban a folyamatban, amiben az én életem bele van illesztve. Nem mi szabályozzuk az életünket, és ha mi szabályozzuk, a mi eszünk szerint szabályozzuk. Az eszünk szerint.

 

És csodálkozunk, hogy mindaz, amit itt olvashatunk, bizony, sokszor legszívesebben nem is emlékeznénk rá. Rá kell döbbennünk arra, hogy minden gyümölcstelen, rá kell jönni, hogy az egész összeomlik, és akkor elkezdünk reménykedni, elkezdünk nem reménykedni. Egyszerűen körbejárunk, tétovázunk, és nem megyünk előre. Ez azért félelmetes, mert az ember az útjára nem egyedül megy. Isten sosem azt mondta, hogy te erre mész. Mózes is, amikor elmondta ezt az imát, és amikor a 90. zsoltárt olvassuk, az sem arról szól, hogy én, én, én, hanem az énnek a helye bent a közösségben. Abban a közösségben, amit Isten népének hívunk, hogy ott mi a feladatom, és mi Istennek a bizonysága, azt kell tudnom, és azt kell közreadnom.

 

Az embernek az élete hatvan, hetven, nyolcvan év, és értsük meg, a hatvanas, a hetvenes, és a nyolcvanas jelent valamit. Mindig is jelent a Bibliának az ún. pozitív számmisztikájában, ami nem misztika, hanem üzenet Istentől, mindig van jelentése. Hatvan? Az ember élete, ami Isten szerint elő van írva, hatvan. A hatos az ember, az emberi teljesség tízszer. Az emberi teljesség hatvan. Hetven? Isten teljessége a hét, szorozva tízzel, tökéletes teljessége. Nyolcvan? Tökéletesen új.

 

Hatvan, hetven, nyolcvan. S mindjárt megkérdezem, hogy te emberként tényleg tökéletesen megélted azt, amit emberileg Isten adott neked? Használod a testedet, használod a lelkedet, használod a talentumaidat, mindent, amit kaptál Istentől? Ezt adta Isten százszázalékosan. Teljességgel éld meg az emberi teljességet. Ha majd tele leszel az életeddel, a teljességgel, ha eléred a hatvanas számot, akkor mondhatod, hát akkor itt a vége. Nem lefele megy az ember élete idős korára, hanem beteljesedik. Hatvan. S azután van a másik szám, amikor azt mondom, hogy a hetven. Tényleg Istennek a teljessége hol van az életünkben? Nem akarok viccelődni, hogy teljesen hülyék vagyunk. Nem akarok viccelődni azzal, hogy ez a teljesség nagyon nem teljesség. Nagyon nem mondhatom el az életemről azt, hogy az életem Isten akaratának a teljességét betöltötte. Sokszor mondhatnám azt is, hogy de jó, hogy nem mondom, mert még van egy kicsi. Mert, ha betöltöttem, ha befejeztem mindazt, amit Isten előirányzott nekem, amit tervezett, és amit akart, akkor értem el a hetven évet. Nincs tovább. Akkor emeld fel a lábad, és mehetsz haza a nyolcvanasba. Abba a tökéletes újba, a teljesen újba. Az a mennyországi élet.

 

Meg kellene érteni a számokat a Bibliában így is. Hatvan, hetven, nyolcvan, legfeljebb nyolcvan. A hatvan, meg a hetven az úgy ott van. Legfeljebb nyolcvan. De én úgy érzem, hogy aki ott van Jesuában, és Ő vezeti, az a nyolcvanat is meg fogja élni. És ez nem születési dátum lesz, hanem az a teljesség, az újnak a teljessége. Amikor az emberi teljesség továbblép és lesz belőle isteni teljesség, akkor jön az a teljesség, ami az újnak a teljessége. Ez egy emberi életnek a folyamata, és mi számolgatjuk, hogy mikor született. Mi számolgatjuk, hogy miért halt meg negyven évesen, és miért halt meg akárhány évesen. Számolgatjuk, hogy hogyan egyezik a Bibliának az év előírása, és bizonysága a mi életünkre. Negyven évesen el lehet koptatni, tönkre lehet tenni azt, ami hatvan. Tönkre lehet tenni a szervezetemet, és mindent, amit Istentől kaptam. Hatvan, itt a vége. Húsz évesen lehetsz hatvan éves. Kizsigerelted, tönkre tetted, eldobtad, és levágták és hadd ne mondjam tovább, mert te voltál, aki nem vigyáztál. Mert te voltál az, aki két végén égetted a gyertyát, későbbiek során te voltál az, aki el sem fogadtad, és tovább nincsen. Sőt a hatvanból már nem lesz hetven. Sőt a hetvenből nem lesz nyolcvan. Tudod milyen veszélyes, hogy azt a hatvanat, aki te vagy nem fogadod el? Akit nem fogadtál el, az nem tudja megélni a hetvenet. Azt, hogy Istennek a teljessége ott legyen az életemben. Hogy mindazt betöltsem, azt, amit Isten adott.

Ha nem fogadod el a testedet, nem fogadod el azt a teremtett lényt, aki te vagy, akkor hiába, nem lesz Isten szerinti teljességed. Ez az eldobása az életnek, ami kihat a lelkünkre, és kihat szellemileg is.

 

Értsük meg, a hatvan az egy emberi teljesség. Neked meg kell élni azt, amit a tükörben látsz, ami az érzelmeidben, ami a lelkedben van, amit kaptál Istentől teljességben. Mert hatvan után jön a hetven, és esetleg nyolcvan. Esetleg. Mert amit Isten teljességgel akar megindítani, a kegyelemnek az a pontja, hogy nem jár, hanem adható. Nem jár az örökélet, adható. Mindegyikünknek meg kell ott jelenni az Isten ítélőszéke előtt. Akkor tudsz igazából belépni a nyolcvanba, hogyha a hatvan, meg a hetven rendben van. Mert az ember élete ennyi. Mert az ember élete ennyi, és ezt csak úgy tudja megélni, hogyha Isten akarja, tehát megérti a szellemem, hogy szellemben bölcs vagyok. Az a bölcsesség, ami Isten megismerése. Tudom, Isten miért teremtett, mi a szándéka, és most így Húsvét után, még van sokkal több lehetőség, mint az Ószövetségi népnek volt, hogy vezess engem. Akkor Dávid azért imádkozott, hogy taníts meg az utaidra. Most van Utad, és most Ő taníthat benned, maga Krisztus Szelleme, Ő vezet. Megélheted a hatvanat, megélheted a hetvenet, és elvihet a nyolcvanadik évedbe. Elvihet. Elvihet, hogy ott az Atya előtt Ő tesz bizonyságot, hogy az enyém, Őelőtte lesz bizonyság az életed, annál az ítéletnél, amikor Ő tanúskodik a nyolcvanról, hogy bemehetsz a nyolcvanadik évbe. Bemehetsz a nyolcvanba, az új időbe. Abba az új időbe, amire mindenki vágyik.

 

Itt jön tényleg az a kérdés, hogy megélem-e azt a hatvanat? Megélem-e? Hogy ott a tested és nem élsz a testeddel. Ott van maga az, amit Isten adott, érzelemben, IQ-ban, és sok minden másban, ami a lelked, az érzelmeid, és minden, ami lelki és nem élsz vele. Ez a világ nem veszed észre, hogy miért hal meg korán? Nem éli meg egyetlen egy ember sem lassan azt, hogy mi az, hogy van teste, nem éli meg a hatvanat sem. Mert ott a kényelem, meg kivették a szándékot, hogy egyáltalán mi az emberi teljesség. Az emberi teljességnek ma már nincsen, nincs értéke, az ember egy géppé vált. És mi az, hogy hetven? Mi az isteni? Annyi minden hatvanivá válik, hatvanévessé válik, mert mindazt, amit Istennek kellene, az Ő akaratában kellene beteljesíteni, ott viszont, ott van egy másik istennek az oltárán, és egy másik istennek az uralmát növeli. Ez a világ legfeljebb hatvanat élhet meg, legfeljebb hatvanat. Nincs hetven, és nincs nyolcvan.

 

Azonban nekünk itt van az az áldás, tudhatjuk, hogy mi kérhetjük azt: Istenem, Te engedd számlálni a napjainkat. Mert minden napon számon kér Isten, de nemcsak számonkérés van, hanem minden napunk, amit Isten tervében, akaratában megyünk, az továbbvisz, az éveket ad, többet ad, mert megállhatunk mi egy napnál, és nem megyünk tovább. Megállhatunk egy évnél, és nem megyünk tovább. Megállhatunk, ami ma a világban általános, a gyerekkorban, és nem éljük meg a hatvan évet. Nem éljük meg azt az emberi teljességet, ami nem években mérendő, hanem képletesen abban, hogy Istennek a terve, hogy te hatvan évet megéljél, hogy testben, lélekben kiteljesedjél az Ő terve szerint.

 

Én úgy gondolom, hogy nagyon sokszor itt kezdődik a baj, hogy körbe járunk, nem megy semmi, mert már önmagunkat nem fogadjuk el. A testünket és a lelkünket nem fogadjuk el. Már azt sem fogadjuk el, hogy éljünk, hiszen ez erről szól. Aki nem fogadja el a testét és a lelkét, az már mínuszos, nem fog, nem lesz az. Nem léphet túl a határokon, nem érheti el azt a határt, és egyébként tényleg az embernek az életében még úgy is mondható a hatvan, hetven, nyolcvan, hogy az emberi teljességet, amikor megéli egy ember, akkor nem lefele megy a hatvan után, hanem kezd egyre inkább felfele és befele nézni.

 

Nézd meg az időseket, azért mindenki valamit elszámol, és egy hívő embernél ott kellene lenni ennek bizonyságként is: most már egyre kevesebbet foglalkozom a testi dolgokkal, hiszen nem is érnek el bizonyos területeken, mert egy hetven éves embernek már igazából nem az a gondja, mint egy húsz évesnek, és nincs kísértése, és nincs bűnbe esése sok területen. De ott van az elszámolásnak és a felkészülésnek az ideje, hogy most hetven éves korban vagyok, hetedik x-emben, egyre tökéletesebb leszek. Egyre istenibb, egyre inkább Isten teljességében, a hetvenes számot megélve, egyre inkább Rá nézek, Rá tekintek, és rendezem magamat. Rendezem mindazt, ami van.

 

Az ember életében ez a két szakasz ott van. A hatvan, mikor kiteljesedik egy élet, a hetven, amikor Krisztus kiteljesedik az életünkben, és a nyolcvan, amikor mi az örökéletben és Krisztusban kiteljesedhetünk. Ott van a nyolcvan. Nem kell dátumokat húzni, hanem most kell megnézni akárhány éves vagy, hogy azt a hatvanat megéled-e. Tényleg, amit kaptál Istentől testileg, lelkileg, azt betöltöd-e? Mert ezt be kell tölteni azért, hogy a hetven is meglegyen, hogy Isten szerint is az az ember, aki önmagát elfogadja, szereti, és Isten szerint szereti és elfogadja, az Isten szerint éljen, és Isten munkájában kiteljesedjen, és teljes legyen. Ez a hetvenes szám. Mert csak utána van tényleg az, hogy az igazi új, teljes újba -a nyolcas szám az új kezdete-, a tökéletes új kezdetben ott lehessünk.

 

Én úgy gondolom, amikor a 90. zsoltárt, a reggeli zsoltárként a zsidóság olvassa, ez nemcsak napi zsoltár, hanem egy teljes program. Ez nemcsak annak a napnak a zsoltára, a mai napnak is. Hiszen a mai nap úgyszintén benne van az időknek a sodrásában, folyamatában benne, mint az évek, a nagyobban, ugyanúgy benne vannak. Jó lenne reggel megkérni Istent, hogy mutasd meg. Ki vagy Te? Hogy én is ezt a napot Neked szenteljem, én is ezen a napon Veled menjek. És nemcsak a napnak, hanem minden időszaknak, azt hiszem, imájának kellene lenni, hogy szeretnék eljutni az emberi teljességre. Nem az emberek szerinti teljességen túlira, hiszen ott van a büntetés mindig, amikor túllépjük a határainkat, akkor a következőt már nemigen éljük meg. Amikor az ember a hatvan helyett már még többet akar, az már önmaga istenítése, és az már nem hetven, hanem az egy másik szám. Az már a halálnak a száma. Mert, amikor az ember már túlságosan sokat akar a testéből kihozni, akkor nem él meg sok mindent. Vagy annyira imádja a testét, hogy nem jut el a hetvenhez, ami Isten teljességét jelenti.

 

Számolni a napunkat taníts minket, s ebben benne van természetesen az, hogy a mi napjainknak a bölcsességét és a szívünknek a bölcsességét egyedül Isten tudja megadni. Nem egymást kell idomítani, mit csináljál. Sőt, te sem fogod kitalálni. Ez pedig annyit jelent, hogy növekedni csak az tud, és Istennek a hatvan, hetven, és nyolcvanas számát csak az tudja megélni, aki ezt önmaga kéri önmagának Istentől. „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”

 

Taníts minket! Teach me! Sokszor hallottam ezt a szót, amikor divatosan jöttek Amerikából a mesterségem címere gyülekezetek. Nem rossz szót mondtak, de végül is el kellene hangzani most is ennek, taníts minket. Taníts minket! Ne emberekre nézzünk, ne divatokra nézzünk, ne módszerekre, ne rabszolgaként, ne úrként, ne azt tegyük, amit kell mások szerint, más istenek, akár úgy is, hogy én vagyok az isten, más istenek szerint tenni. Te mondd meg, mi a mai napnak a célja, Te mondd meg. Látni akarom, mert itt vagyok reggel, fölkelek és nem tudom, mi van. De Te megmondhatod, hiszen a napot és mindent Te teremtetted, akkor terved van és akaratod van, és akkor mondd meg. Hadd ne kelljen keresnem, kutatnom, mert mindig csak a csőd, meg a baj, meg az időveszteségem van.

 

Nem vesszük észre, hogyha mi akarunk valamit, akkor rengeteg időt veszítünk? Nem vesszük észre, hogyha valaki ad nekünk programot, akkor rengeteg időt veszítünk? Hány évet, de hány évet, olykor évtizedet is elmulaszt az ember, tékozol az ember. Mert oda figyeltem, mert ő mondta, és nem hangzott el a számból, hogy Te taníts. Te taníts, taníts minket, és ebben a taníts minket, benne van, nemcsak egy Mózese, egy vezetője volt a népnek, hanem a népnek része volt. Taníts minket! Tanítsd a családot, hogy együtt menjünk. Tanítsd a családot, hogy a családok közösségében, a gyülekezetben együtt legyen. Egy akaraton legyünk. Egy szellemi bölcsességben legyünk. Együtt akarjuk Istennek a tervét megérteni és együtt legyünk ebben engedelmesek. Ebben benne van a minket, nemcsak a mi, hanem minket, a mi részünkre add. Ez a szó egy kicsit több is valamennyire, indíts fel bennünket. Ilyen jelentése is van a héberben. Nemcsak taníts, hanem indíts fel valamire. Indíts fel minket, hogy a Te akaratodat kérjem. Indíts meg, hogy ismerjelek meg, és ebben az indításban benne van: nem akarok tespedt lenni, nem akarok körbe járni, nem akarok várakozni fölöslegesen, mert az idő szent, és Istené.

 

Nem akarok. Taníts, indíts fel. A tanításnak van egy ilyen fontosabb, erősebb kifejezése, hogy indíts valamire. Rá indítok, rá kényszerítek, úgy tanítok, kötelezvénnyé teszem a tanítást. Körülbelül ennyit jelentene ez a szó. Ennyit jelent, hogy taníts minket. Ne csak elméletileg, ne csak fizikailag, hanem szellemben. Ez annyit jelent, hogy szellemben felindulok és teszem Isten akaratát. Indíts fel bennünket. Indíts fel bennünket, hogy a Te akaratod és az én akaratom azonos legyen, és akkor mondhatom magamat bölcsnek, mert akkor megismertem Istent és Istennek az akaratát az életemre. De akkor már benne vagyok abban a tervben, ami időterv, mert az idő Istené, és abból én nem szeretnék kilépni, nem szeretnék kiesni, és nem szeretnék sietni. Mert mind a kettő Isten ellenes, mind a kettő Isten akarata ellenes.

 

Ki tudjuk-e mondani azt, hogy taníts minket? Indíts fel? Indítsd fel a szívünket, hogy a Te szívedet megértsük. Indítsd fel a mi szellemünket, hogy a Te Szellemedet megértsük. Azért, hogy Krisztus uralma alatt, az Ő Szellemének uralma alatt tudjak menni. S abban a pillanatban nincsenek fölösleges napjaink, nincsenek várakozásaink, nincsenek eltékozolt időink, de valami van. Megéljük a hatvanat, mert megismerem és elfogadom önmagamat. Megélem a hetvenet, mert megismerem Istent és Isten akaratát, és azt betöltöm. És megélem a nyolcvanat, amikor már se a testre nincs szükségem, a teljes testemre, se arra, hogy betöltsem Isten akaratát, mert azt a részt, amit nekem adott, betöltöttem, és abban a pillanatban, nyolcvan. Én kívánom azt, hogy mindenki legyen nyolcvan. Kívánom mindenkinek.

 

De először el kellene indulni a hatvannál. Rengeteg betegséget meg tudnánk gyógyítani, önmagunkban is szinte, ha elfogadnám, hogy ki vagyok. Elfogadnám azt, hogy mi vagyok. Teljes lennék, hatvan lennék. Mert Istennek ez a terve, hogy mindenki önmagában teljesedjen ki. És Istennek az az akarata, hogy az Ő tervében és munkájában teljesedjen ki, hogy utána az örök teljességben, a mennyországban valójában már nyolcvan, egy új kezdete legyen. Teljes, tökéletes új. A nyolcas szám, az új, nyolcvan a teljesen új. Mi a teljesen új? Az újjászületés. Mi a teljesen új? Az újjászületett és üdvözült ember találkozása ott Isten előtt, Istennel.

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2016 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat