67. és 118. Zsoltár

Nem az a nap

Elhangzott a SÓFÁR Jeshua HaMassisah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán

2014. május 21.

 

Orbán Béla:

 

Ezen a szerdai napon a 67. zsoltárt szeretném elővenni. Bár eléggé erős indításom volt arra, hogy a 118. zsoltárt vegyem elő a mai napon, de mégis a 67.-et kezdem el olvasni.

 

Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár ének. Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket, világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Szela. Hogy megismerjék e földön a te utadat, minden nép közt a te szabadításodat. Dicsérnek téged a népek, oh, Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Dicsérnek téged a népek, oh, Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk; Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!”

 

Tehát a 67. zsoltárt igazából az aktualitása miatt vettem elő, hiszen most Pünkösd előtt, akarom mondani Savuot előtt, Ómerszámlálás van. És 49 napon keresztül fel kell vinni naponta a föld gyümölcsét, fel kell vinni a nap termését. Azt, ami kezdődik az aratástól, ami úgy kezdődik Peszachtól, a különböző gabonanövényeket és elsősorban a rozsnak a felvitelével kezdődik.

 

Az Ómerszámlálásról szól és annak a felvitelnek a zsoltára az, hogy felvisszük Istennek. Felvisszük Istennek, felvisszük minden nap azt a kévét, azt, ami elrendelt Pünkösd előtt a zsidóságnál, illetve szellemben is értendő, nekünk is mindig fel kellene vinni. Minden nap. Amikor Peszach után vagyunk, amikor valóban átadtuk az életünket és elindult a hívő életünk, akkor minden nap fel kellene vinni a hálaadást, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm. És mindig is bizonyságot tenni arról, úgy, ahogy itt a zsoltáros is bizonyságot tesz. Megadta az ő gyümölcsét a föld, egy hálaadó és nem akármilyen ünnepség ez. Egy folyamatos ünnep 49 napon át, hogy az 50. napon bekövetkezhessen, elérkezhessen a Savuot, vagyis az, amit a kereszténység Pünkösdnek hív. Vagyis, amikor a peszachi ünnepnek egy időszak után, 49 nap után legyen egy folytatása, ami nem más, mint Isten Szellemének kitöltetése. Krisztus Szellemének a kitöltetése, ami a megtérés után érkezik el, amikor Krisztus uralma valóság lesz.

 

A Szent Szellem kitöltetése gyakorlatilag nem arról szól, hogy mindenféle ajándékok és örömök vannak a középpontban, hanem pontosan arról van szó: Peszachnak van egy folytatása és a folytatás az, hogy Krisztus uralkodik. De mindennap fel kell mennem, Istenről bizonyságot tennem, hogy a mai napnak is már van gyümölcse, és mindig fokozódik, mint az időjárásbanban is fokozódik az aratásnak a mennyisége. Gyakorlatilag, amikor az ember megtér, újjászületik, el kell indulni egy folyamatnak. Van mit tennem, oda Isten elé. Van mit tennem, van mit tenni, van mit odatenni bizonyságként. Ez azt eredményezi, hogy a hálaadás, mint olyan, Isten előtt visszaáld, és ez a visszaáldás arról beszél nekünk, hogy igen, most ettől a pillanattól, hogy te Istenről teszel bizonyságot, az Ő mindenhatóságáról, erre Isten válasza az, hogy a mindenhatóságáról átlép egy másik formába, amikor örökkévaló módon a Szent Szellem által vezeti az Ő népét.

 

Miért is vettem volna elő a 118. zsoltárt? Azért, mert pontosan erről kellene beszélni. De csak említést teszek. Elfelejtjük azt, ami a 67. zsoltárban gyakorlatilag felvezeti a 118. zsoltárig a mi életünket. Azt olvasom a 118. zsoltárban, a 21. verstől:

 

Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél! A kő, amelyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt, örvendezzünk és vigadjunk ezen! Oh, Uram, segíts most, oh, Uram, adj most jó előmenetelt! Áldott, aki jő az Úrnak nevében, áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok!”

 

Az Ómerszámlálásnál, amikor fölviszik oda a Főpap elé, oda a templom ajtóiba a mindenkori Ómert, a kévét, akkor hangzik el a 118. zsoltár. És amikor elhangzik, hogy „ez az a nap”, akkor kicsit furcsállom. Nincs hálaadás, nincs kéve, nincs Ómer. De van, hogy halleluja. És félreértelmezzük a dolgokat, amikor itt elhangzik: „Óh Uram, segíts most, oh Uram, adj most jó előmenetelt!” Ez gyakorlatilag ott a Főpappal való találkozás. Ott a Főpappal való találkozás, aki átvette akkor is a kévéket, a grádicsok, lépcső zsoltárok után is láthatjuk ezt. A főpap átveszi mindazt, amit a föld termett, amit hálaadással felviszünk, és nem egy üres dicsőítés, hogy itt vagyok, halleluja. Hanem felviszem a bizonyságokat és hozsannát, segítséget kérek. Hosiána, hogy hadd menjek tovább, és erre Istennek a válasza: Én adok neked az én Szellememből, és vezetlek. Ez az, amikor erre adódik válasz, a pünkösdi válasz. Igen. Innentől én uralkodom, és az Én Szellememet adom, és kitöltetik 49 után az 50. napon, ott Savuotkor maga a Szent Szellem.

 

Azonban a 67. zsoltárnak a kezdetét mégis előveszem, amiért nekünk kellene gyakorlatinak lenni. Nemcsak örömködni kell, hanem ezt az első két verset, 2-3. verset kellene ismernünk. Nem más, mint az ároni áldás.

 

Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket, világosítsa meg az ő orczáját rajtunk.

 

Ez nem más, mint az ároni áldás. És nem úgy, mint a papok adják, hanem amikor már mindenki pap. Rajtunk. Ez többes szám. Ez már mi, itt már népként jön elő. És én úgy gondolom, hogy amikor Isten elé megyünk, és újat szeretnénk, egy újat, hogy tényleg Ő vezessen, Segíts hát, hiszen ebben az időben élünk, amikor folyamatosan kellene elhangozni, hogy Hosiána, segíts, segíts, mert itt is baj, ott is baj, mindenhol baj van, akkor valahol ezzel kellene kezdenünk. Ezzel kellene kezdenünk, hogy egy közösségben egységesen azt tudjuk mondani: az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket.

 

Egymásnak mondani. Egymásnak mondani, hogy kérjél áldást. Kérd el magadra az ároni áldást, mert ennek a szavai vannak itt, többes számban. Egymásnak elmondani, hogy áldás nélkül nem megy. És itt kellene megérteni az áldásnak azt az ismérvét, itt kellene ismernünk, hogy az ároni áldás nem a kezem kinyújtása, és lejmolás és mindenféle örömködés. Jaj, de jó nekem, hogy áldott legyek. Ott kezdődik: az Úr könyörüljön rajtad. „Könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket, világosítsa meg az ő orczáját rajtunk.”

 

„Világosítsa meg az ő orczáját rajtunk.” Sokszor el kell mondani. Sokszor is mondom, és fogom is mondani. Ha valamit akarsz, valami hálaadást, valami újat akarsz, akkor annyit kell tenned, hogy ott kell Isten előtt állnod. Ott kell. Ott kell Előtte állni. Hálaadással, köszönöm a mai napot, úgy, ahogy itt a zsoltáros bizonyságot is tesz. A föld gyümölcsétől kezdve az ő saját életének is a gyümölcséről, ha úgy tetszik. Ezt kellene nekünk is megélni, hogyha valami újat akarunk. A „segíts hát” előtt ott kell lenni a 67. zsoltár kezdetének, ami Istennek a megvallása, és a mi bizonyságunk előtt ott kell lenni valami formában mindig is: világosítsa meg az Úr az orczáját rajtad.

 

Ezt kellene elmondani, ezt az áldást. Állj Isten elé, mert nem lesz semmi. Állj oda! Mert először oda kell állnom, hogy könyörüljön rajtam. Először az életemet kell átadnom, és nem vallásosdi, meg karizmatikus, meg akármilyen játékszerként éldegélni. Oda kell állni, hogy legyen utána hálaadás. Legyen utána 49 napon keresztül, amit felviszel Istennek, és akkor válaszol. Először a könyörülettel válaszol, mert Előtte állsz, és megkegyelmez. Előtte állsz és könyörül rajtad. Könyörül rajtad, és ebben a szóban már benne van, hogy nem ingyen kegyelemről van szó, hanem a te könyörgésed, az a bűnös emberi ott van, mert tudod, hogy milyen ítélet érne. Az a szó van benne: könyörüljön rajtad. Ő könyörüljön. De legyen könyörgés a szádban, hogy tudd, ki vagy, és erre Ő meghallgat. És erre jön a folytatás, a 67. zsoltárban olvasandó, hogy hálásan tudok felmenni.

 

Mert mindaz, ami a földön terem, mindaz, ami az én életemben terem, azt már hálaadásként odatehetem Isten elé. De mindenkorban és mindenképpen az első, úgy, ahogy a zsoltárban elhangzik: „…könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket, világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Hogy megismerjék e földön a te utadat, minden nép közt a te szabadításodat.” Nem azért, hogy te megúszd. Nem azért, mert ügyes kisfiú, kislány voltál, és most dicséretet fogsz kapni Istentől. Ennek célja van. Annak az áldásnak, hogy te Isten elé mész, annak célja van. Annak, hogy téged megítél, annak következménye és célja van. Mert, ha Isten engem megítél, akkor azt fogják látni, aki kegyelmet kapott, és azt fogják látni, akit megmentett. Azt fogják látni, akin Isten könyörült. És akin Isten könyörült, az tud hálát adni.

 

Ez az első, legnagyobb hála, ennél már nagyobb nem lehet. És az első hálaadás után jön az, hogy a mindennapok hálaadása. Tudod, ez kellene ennek a világnak. Ez kellene minden népnek. Hiszen itt a zsidó nép akarja minden népnek elhívatása, és küldetése szerint is tovább adni a zsoltáros szava szerint ezt. Hát ezért kellene már végre egyszer minekünk rendezni az életünket és megélni azt, hogy Uram, ma is volt, amit oda tehetek Eléd. Uram, ma is volt áldás az életemben. A föld áldása, a két kezemnek, a gondolatomnak, és mindennek ott az áldása. De ez egy folyamat. Tehát az első az, hogy Uram, könyörülj rajtam. Mert nem vagyok különb a világban lévőnél. És az Ő könyörülése úgy kezdődik: odaállok Elé, és itt vagyok, Istenem. Ennyi. Itt vagyok Istenem, könyörülj rajtam, mert a pokolban, a halálban kötök ki, hogyha nem könyörülsz rajtam. És Ő megítél, és a megítélés nem olyan, mint az emberi megítélés, hogy kinyír. Hanem áldások jönnek.

 

Jönnek, hogy egyszerűen kinyílik a világ, a teremtett világ is, és neked adja azt, amit Isten neked rendelt. De amíg nem könyörül rajtad, addig te máshol vagy. Amíg nem vagy Őelőtte, akkor vajon hol vagy? Nem véletlen az ároni áldásban is ez a szó, hogy hol vagy. Állj Elé. Áldjon meg az Úr, világosítsa meg az orczáját rajtad. Ez nem azt jelenti, hogy te leszel a nagy, hanem pontosan Ő néz rád. És, ahol világos van, ott van a tűz. Ebben benne van az ítélet. Isten előtt állni, ott tűz van. Ítélet. És az ároni áldásnak a legnagyobb áldása, hogy oda lehet állni Elé, és mégis életet kapsz.

 

Mindaz, ami szemét és mindaz, ami van, az el fog égni. Igen, ez a megszentelődés. A megszentelődéssel folytatódik tovább, amikor Peszachtól elindulok. Ott van a megszentelődés. Álljunk oda, te is, én is, mi. Hiszen népe vagyunk már. A népnek szól. Mindannyian álljunk oda. És Ő megítél. Ott éget az Ő tüze. Éget. És, aki ezt nem élte meg, az valami furcsa vallásban van. Én nem tudom, miben? Meg kell érteni azt, hogy most te megsemmisülsz, mert tényleg könyörül rajtad, és meg kell élni azt, hogy Isten elkezdi benned a megszentelődést, mert a megszentelődés erről szól, hogy kiégeti belőled, nem félre teszi, hogy másnap visszavedd, kiégeti belőled azt.

 

Ez a kulcsa a továbbiaknak. Ha kiégeti, egyre inkább elindulsz a megszentelődés folyamatán. Akkor mindaz, ami Istené, megszentelt formában számodra hálaadásként ugyancsak visszamegy Istenhez. Mert, ha téged megszentel, akkor a környezeted is szent. Akkor a munkád, a családod, és minden szent. És akkor nem tudom elhinni, hogy te nem tudsz úgy felkelni, hogy Uram, köszönöm a mai napot, és köszönöm a mai napnak a befejezését is, köszönöm. Köszönöm a családomat, mindent köszönök. És hogyha valaki egyszer odaállt Isten elé ezzel, amit itt a 67. zsoltár mondott, hogy Uram, könyörülj rajtunk, világosítsd meg az orcád, akkor itt férfinek kellene lenni. Odamegyek Isten elé, hogy ne legyek férfi abban az értelemben, hogy ne legyek nagyképű és ne magamban bízzak továbbiakban.

 

Találkozni Istennel elég veszélyes dolog. Égni fogsz. Igen, égni. És, ha valaki ezt nem élte meg, akkor nem találkozott Istennel. Nem találkozott Istennel. Csak kóstolgatta, próbálkozott, úgy távolságból nézte, bekukucskált, és egyebek. Nem. De amikor valaki találkozott Istennel és ott vannak a bizonyságai, akkor tudomásának kell lenni, hogy mások miatt van. Hadd lássák meg. Hadd lássák, megismerik a földön a Te Utadat. És tudjuk Ki az Út, az Igazság és az Élet.

 

A mi életünknek ezért kell bizonyságtevőnek lenni, mások miatt. Ezért, és nem misszionálni kell, meg különböző mozgalmakat csinálni, és különböző pálizmusba, missziós parancsokként embereket ijesztgetni. Nem. Ott kell állnod, megtisztultan, megszentelve, hogy lássák. Lássák a te életedben azt a folyamatot, hogy tudtál ott lenni, hogy Uram, könyörülj. Lássák a te életedben, hogy oda merek állni, Istenem, ítélj meg, és lássák és hallják is, hogy hála, köszönöm Neked, Istenem.

 

És amikor a 118. zsoltárt rosszul használja valaki, hogy „ez az a nap”, ez nem ez az a nap. Az egészen más nap. Ha te nem rendezed ezeket a dolgokat, akkor egy másik ez az a nap hangzik el. Az ítélet napja. Ne játszunk ezekkel a szavakkal, hogy „ez az a nap”. Ne játszunk. Mert, ha ez a folyamat nincs meg, akkor ott szédítés van. Akkor nincs áldás. Ott elvarázslás, az lehet. Ez az a nap kétféle. Ha végig megyek ezen a lépcsőkön, és viszem Istennek a hálaadásomat, akkor Ő vissza fog válaszolni. Mint tette egykor, hogy vitték a kosárban fel a mindennapoknak a termését a főpaphoz oda Jeruzsálemben a lépcsőn. Akkor elhangzik az, hogy áldott, aki jő az Urnak a nevében. Nem aki magán úton jön, meg 2500 forintos napidíjjal, belépőjeggyel, hadd ne mondjam tovább. Hanem, aki az Úrnak a nevében jön. Aki azt tudja mondani, köszönöm, én az Övé vagyok, és én most hálából, nem fizetségként hozhatok valamit, amit Ő adott nekem. Amit az Ő uralmának, az Ő vezetésének köszönhetek. Mert az Ő vezetése mindig fölfele visz. Mindig fölfele visz. Minden egyes kéve, és minden egyes gyümölcs mindig fölfele visz. De mindegyik oda kell, hogy vigyen a Főpap elé. Aki megszólal: áldott, aki az Úrnak a nevében jön.

 

De miért megyünk mi? Hogy megyünk mi? És én úgy gondolom, hogyha nem ismerjük ennek a két zsoltárnak az összefüggését, akkor sok bajt tudunk okozni. Mert emberként „ez az a napot” játszani, Isten elé menni, ítélet. Mert lehet, hogy azt mondja, jó, jöttél, és adja a tüzet. És megmutatja, de adja a kegyelmet is, hogy menj vissza. Kezdjük elölről. Menj vissza oda, hogy könyörületre van szükséged. Tanulj meg imádkozni, hogy könyörülj, Istenem. Tanulj meg hálát adni, és akkor majd Én is cselekszem. Mert különben emberi játékok ezek, és emberi produktumok, és emberi módszerek.

 

Az ároni áldást így sokszor mondtam. Kéred az ároni áldást? Nagyon sok helyen kellett elmondanom, héberül, magyarul, mert kérték, hogy áldjál meg, és sokszor megkérdeztem: te tudod, mit beszélsz? Tudod, mit beszélsz? Én nagyon szívesen kérem rád Isten ítéletét. Csak kész vagy-e rá? Világosítsa meg rajtad. Akkor én azt kérem, hogy teneked sorakozó, és Isten úgy megvilágít, hogy égni fogsz. Te kérted. Nem játék. Nem játék Isten nevében Isten elé menni, és Isten rendje nélkül. Nem játék.

 

De komoly, és mégis üzenet számunkra, talán az, amit el kell mondani még egyszer, a 2. verstől a 67. zsoltárban: „Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket, világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Hogy megismerjék e földön a te utadat, minden nép közt a te szabadításodat. Dicsérnek téged a népek, oh, Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.”

 

A zsoltárosnak ezt a lüktetését érteni kellene. Érteni kellene, mert már benne van a bizonyság is, hogy megismerjék a földön, és a folytatás, dicsérnek téged. Ebben benne van az a dinamika, aminek a mi életünkben is benne kell lenni. Uram, áldalak Téged, hogy megítéltél, hogy könyörültél, hogy megvizsgáltál, megindult az életemben a megszentelődés, és köszönöm, hogy ezt mások is láthatják. Ez folyamat. És ebben a folyamatban kell benne lennünk, hogy találkozzunk a Főpappal, Aki azt mondja: áldott, aki jő az Úrnak nevében. Mert, amikor ez elhangzik, az annyit jelent: könyörögtél - megkegyelmeztem. Megszenteltelek, megáldottalak és ezt más is látta, akkor te az Én nevemben jöttél. És akkor kapod meg azt az áldást, hogy tovább nem kell egyedül oda menned, hanem Ő veled megy azon az úton már, amit úgy hívnak, hogy földi életed.

 

Ez a vezetés. Ez a vezetésnek a folyamata, és visszafelé. Ez a visszafelé vezetés, ami a Pünkösdnek megint csak félremagyarázása, mondhatnám. Amikor Pünkösdkor úgy kell visszajönnöm, hogy Ő bennem, a Szent Szellem emlékeztet, vezet. Ismeritek a Szent Szellemnek valamennyi sajátosságát és munkáját bennünk. Csak akkor lesz Szent Szellemben való betöltetés, ha megvan a könyörgésem, megvan a kegyelmem, megvan a hálaadásom, és növekvő hálaadás, amikor el tudom mondani: Uram, de jó, hogy most úgy világosítottál meg, hogy Te énrajtam látszol. Mint a bolygón a fény, mint a csillagok, mikor visszatükrözik a Nap fényét. Köszönöm Istenem azt, hogy most kétféle világosítás van. Az egyik, az a megítélés Teelőtted, és a másik az, ami az egyszerű embernek a hálaadása. Uram, köszönöm, hogy mások is látnak Téged énrajtam. Azt a világosságot, Aki a világ Világossága, azt a Fényt, Aki engem is vezet, és köszönöm, hogy láthatnak emberek. Köszönöm. De ebben te nem vagy benne! Ebben nem vagy benne! Ebben csak egy bolygó vagy. Ebben csak egy megkönyörült, kegyelmezett ember vagy, ebben csak egy hálaadott ember vagy, ebben csak az az ember vagy, aki ahhoz a néphez tartozik, aki ott találkozik minden pontnak a végén, amikor Ő adja Önmagát és azt mondja: nem kell egyedül tovább menned.

 

És ennek a folyamatnak nincs vége, mert a hálaadásnak nincs vége. Én úgy gondolom, hogy ha meghalunk, akkor sincs vége. De ezt még nem próbáltam ki, és igazából én szeretnék egy darabig még itt hálát adni Istennek, hogy még több ember lássa, mert a mennyben már mindenki dicsőít, akkor nem tudunk attól kezdve szolgálni. Nem üzletelek Istennel és nem viccelődök ezzel, de azért komolyan elmondva: úgy szeretném valóban, hogy elhangozna: minket. Olyan jó lenne rajtunk: minket. Mert Isten népénél nincs az, hogy én, te, ő. Egyetlen egy szó van: mi. Még olyan sincs, hogy ők, meg azok. Olyan jó lenne, ha a 67. zsoltárból végül is kijönne üzenetként mindegyikünknek, hogy én már nem én vagyok, hanem mi vagyunk, mi. Egy nép. Az a nép, amelyik az Ő nevéről neveztetett, és nem magunknak találjuk ki a kitűzőket, és a címereket, és a címeket, rangokat. Hanem hálásan tudjuk mondani valamikor, hogy megismerjék a földön és dicsérnek Téged a népek. Már dicsérnek. Már dicsérnek, mert Övé a dicsőség, és nem a miénk. 

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2016 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat