|
120. Zsoltár
Elhangzott a SÓFÁR Jeshua HaMassisah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán 2014. szeptember 17.
Tóth Ágnes:
Múlt szombaton beszéltünk az első zsengék felviteléről a templomba a Főpap elé, és arra gondoltam, hogy akkor nézzük meg a grádicsok lépcsőjét. Lehet, hogy ti is hétvégén elolvastátok, hogy vajon milyen lépcsőfokokon kell felmennünk a templomba Jesua elé. És, ha nem is megyünk végig minden lépcsőn, legalább az első lépcsőfokra, hogyha együtt felállunk, és megértjük, hogy mit akar a zsoltáros mondani, akkor talán felléphetünk otthon a következőre és végig mehetünk mind a 15 lépcsőn. Én sok izgalmas dolgot találtam már az első lépcsőfoknál, bár megszenvedtem egy kicsit vele. Olvasom a 120. zsoltárt, a Grádicsok énekét: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem. Mentsd meg, Uram lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! Mit adjanak néked, vagy mit nyújtsanak néked, te csalárd nyelv?! Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával. Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és Kédár sátrai közt lakom! Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel! Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.” Sokszor nem ezt a fordítást fogom elővenni, hanem megnéztem a zsidó Bibliában a fordítást, ott egy kicsit jobban érthető számomra, hogy mit akar a zsoltáros mondani. Először is 15 lépcsőfok van, szerintem már ez a 15 lépcsőfok is beszél számunkra. Talán kétszer hét, meg egy. A hetes az a tökéletesség, szentség, irgalmasság. A kettő Krisztusnak a száma, a testté lett Fiú, és plusz egy. Isten maga egy volt, az abszolút tökéletesség. Már ezek a számok arra utalnak számomra, hogy felmenni a lépcsőn a legszentebb elé nem mindegy, hogy milyen szellemiséggel, milyen lelkülettel indulunk. Tehát jók ezek a lépcsőfokok, hogy megvizsgáljuk az adott lépcsőfoknak az üzenetét. Hogy tudjunk rendezni, és úgy tovább lépni és úgy haladni Jesha felé, felvinni magunkat, mint első zsengét, hogy tényleg legyen előttünk, hogy az abszolút tökéletesség szentsége elé megyünk, a Főpap elé. Legyen ez előttünk, már az elején is. És, ahogy olvastam ezt a zsoltárt, számomra egy olyan történetet írt le, hogy valahonnan indult, és valahova eljutott. Egy felkiáltással kezdi és a végén pedig egy pozitív mondattal zárja. Olyan, mintha egy bizonyságtétel lenne. Mintha Jesuának elmondana egy bizonyságot, hogy valamiből hogyan szabadult meg, hogyan tudott rendezni valamit. Ebből az irányból közelítettem meg, és néztem, hogy mit jelent számomra. Az első mondat így szól, hogy „Szorultságomban vagy nyomorúságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és Ő meghallgatott engem”. Az Örökkévalóhoz, ő már Örökkévalónak ismerte. Tehát egy rendezett életű valaki állhat fel az első lépcsőfokra is, aki már szellemben az Úrral van, aki Örökkévalónak szólíthatja meg az Urat. És felkiáltott szorultságában, nyomorúságában valami tusakodásban. Valamiben nem tudott továbblépni. Valamiben megállt, nyomorúságot érzett és nem megállt az élete, és nem elfordult, hogy ezt nem értem, hogy miért történik velem, és inkább egy kicsit távolodom az Úrtól, amíg megértem, hanem olyan jó, hogy ő egyből az Örökkévalóhoz kiáltott, tudta, hogy kihez kell szólni, és jó lenne, hogy ha én is mindig az Úrhoz tudnék kiáltani. Ha bármi szorultságot, bármi nyomorúságot érzek, akkor ne elforduljak, és a sebeimet nyalogassam, hanem az első üzenet az volt számomra, hogy találjak vissza mindig az Örökkévalóhoz, az Úrhoz. „… és Ő meghallgatott engem.” Meghallgatott engem. Nem egy olyan meghallgatás, hogy hallja, hanem ebben a meghallgatásban benne van a válasz is. Visszaválaszol. Ő mindig úgy hallgat meg, hogy visszaválaszol. Valahogy, ha nem értjük, akkor általában velünk van a baj, hogy miért nem értem a választ. Mi akadályoz meg, hogy nem hallom meg, hogy mit akar nekem mondani? Múlt időben mondja, meghallgatott engem. De miből kellett őt kimenteni, miből kiáltott a zsoltáríró az Örökkévalóhoz? A következő vers így szól ebben a fordításban: „Örökkévaló, mentsd meg lelkemet a hazug ajkaktól, a csalárdság nyelvétől!” Ments meg, itt kéri, hogy mi a problémája, valamiből kéri a szabadulást. Szabadítsd meg a lelkemet és itt nem a szellem szerepel, hanem ez a szó a lelket jelenti ebben az igeszakaszban, ebben a versben. Azt a lelket, ami a gondolat, ami az érzés, ami az akarat, a szándék, a lelkemet kell valamiből megmenteni. És mi ez, amiből kéri a szabadulást? A hazug ajkaktól. Hazugság, valami valótlanság. Hamisság, becsapás, tévelygés, valamilyen olyan beszédtől, olyan tanítástól, ami félrevezet, ami elvezet. Ettől a beszédtől kéri a szabadulást. Milyen beszédektől fertőződtünk meg, amiből kérhetnénk a szabadulást? Hiszen sokan sok helyről jöttünk és sokan látom, hogy vannak, akik úgy érkeznek, hogy nem teljesen nyitott szívvel állnak az Úr elé, hogy Uram, ha Te jobbra tanítasz, akkor elengedem minden eddigi ismeretemet és add a tiszta Igét, hanem sokan ragaszkodnak régi, hozott, talán valótlan tanításokhoz, és nem tudnak ebből szabadulni. Gondolhatok itt a Máriával kapcsolatos tanításokra, hogy nagyon nehéz ebből szabadulniuk. Vagy a Szent Szellem tanításairól sokszor azt látom, hogy annyira védenek egy-egy ilyen tanítást, ami nem egyezik meg a Biblia üzenetével és mégis fontosnak tartják, és nem tudnak ebből szabadulni, és inkább tovább mennek, keresnek valami más gyülekezetet, valami más forrást. Tehát valótlanságtól, hamisságtól, félrevezetéstől szabadíts meg. Ki merjük-e mondani, hogy Uram, itt vagyok, ha valamit eddig rosszul tudtam, rosszul hallottam, rosszul gondoltam, hajlandó vagyok letenni, hogyha Te mondod. Hogyha Te mondod, hogy az valótlanság, akkor elengedem és kész vagyok elindulni egy új úton. Ki merjük-e így mondani, mint a zsoltáríró, hogy ments meg a hazug ajkaktól? És az ajaknak van még egy másik jelentése, egy szél, perem. Nemcsak szót jelent, hanem peremszél, part, határ. Vigyázat, ezek a hazug tévtanítások vagy hamis vakvágányra vezető valótlanságok elvihetnek minket egy peremhez, egy szélre. Miért nem megyünk be, miért maradunk valaminek a szélén? Miért akarunk csak a szélén lenni valaminek, amikor megismerhetnénk az egészet? Miért nem akarjuk a tiszta forrást hallani, és nemcsak beérni valami szél, valami kenyérsarokkal, ha megehetnénk a kenyeret, miért csak a kenyérhéjhoz ragaszkodunk? Mentsd meg lelkemet ezektől. Nem tudom, kinek van ilyesmi, de jó lenne, ha meg tudnánk állni az Úr előtt, hogy Uram, nem tudom, hogy eddig mit gondoltam Rólad, igaz-e. Te győzz meg, Te mutasd meg, hogy ki vagy valójában. És ha cipelek valami tévtanítást, becsapást, akkor Te szabadíts meg ettől és szabadíts meg a csalárdság nyelvétől. Ez a csalárdság nyelve, ez jelent félrevezetést, ami nem igaz félrevezetés a csalárdság, de van még egy érdekes jelentése is: elengedést, elernyedést, tétlenséget is jelent. Tétlenség, elernyedés? Ez olyan, mintha már bennem okozna valamit, hogy nem vagyok a helyemen, szólhatnék, de nem szólok, elernyedtem. Vagy hallom a tanításokat, félrevezetéseket, észreveszem, hogy én sok mindenben mást értek, de nem szólok, nem mondom, elernyedt a nyelvem, inkább maradok, mert mi lenne, hogyha ki kellene mondanom, hogy tovább megyek és keresek egy igaz forrást. Mi lenne velem? Egyedül lennék, lehet. Tehát csalárdság nyelve, a félrevezetés nyelve. Szabadíts meg ettől Uram. És a következő versszak egy kicsit más, mint a Károli fordításban. De nekem jobban tetszett, mert nagyobb üzenetet hordozott a számomra a zsidó Bibliában lévő versszak, ami így szól: „Mit ad neked és mit gyarapít neked a csalárdság nyelve?” Mit ad neked, mit terem a számodra, milyen hasznod van belőle? Mit ad hozzá az életedhez, milyen többletet ad neked, hogy ennyire ragaszkodsz a csalárdság nyelvéhez? Mi az, amit ajándékoz neked? Van-e valami egyáltalán, amit ad? Hiszen azt adja, hogy látom ugyan, de nem merem mondani. Látom Uram, hogy mi igaz és mi nem igaz, és mi félrevezetés, de mégis ad nekem, azt, hogy valahová tartozhatom talán. Adja nekem azt, hogy nem egyedül kell járnom, hanem egy közösségben vagyok. Na, jó hát nem értek mindennel egyet, jobb, hogyha nem is mondom el a véleményemet néha, magamban tartom. Ezt adja számomra, a közösség érzését, a hamis közösség érzését. Mit ad neked, mit gyarapít neked? Következő versben megadja a választ. „Vitéznek élesített nyilait, meg rekettyének parazsát.” Vitéz. Vitéz, egy erős harcos, egy emberi harcos, amikor egy emberben bízok, nem pedig Istenben. Isten helyett egy hamis biztonságot találok, mert még mindig jobb valakihez tartozni, mint esetleg egyedül lenni. De vigyázz, ott van a vitéznek az élesített nyilai, amelyek megsebezhetnek. Tehát azt adja a csalárdság nyelve, hogy egy hamis biztonságban érzem magam, és bármikor ezek a nyilak felém fordulhatnak. Bármikor megsebezhetnek, bármikor bánthatnak. Hamis biztonságot nyújt, meg rekettyének parazsát. A Károli fordításban itt nem rekettyét ír, hanem fenyőfát. Valószínű, hogy ez inkább egy rekettyebokor szerű volt, ami a nagy melegtől néha biztos felgyulladhatott. És viszont a parázs olyan, ami már elégett, de még nem oltódott el, ott izzik, bármikor lángra kaphat, ha egy kis szél kerekedik. És ez a hamis biztonság is ilyen, hogy ott van egy konfliktus, ami bármikor lángra kaphat, bármikor kipattanhat, izzik ott a mélyben, hiszen látják rajtunk, a körülöttünk lévők, akár egy munkahelyi közösségben, hogy valami nem stimmel, nem vagyunk olyanok, mint ők. Látják rajtunk, ott valami izzik a mélyben, ami bármikor kipattanhat, és ezt adja számunkra, ezt a rekettyének parazsát. Hogyha egy olyan közösségben vagyunk, ahol eltűrjük a félrevezetést, a hamisságot, a csalárdság nyelvét, az olyan, mint egy parázs, ami ott izzik a mélyben és bármikor lángra pattanhat. Bármikor egy kis szikrától felizzhat. Nem egy biztonságos dolog, sem a vitéznek élesített nyila, sem a parázs. Ezt adja a csalárdság nyelve. És jaj nekem. „Jaj nekem, hogy Méseknél tartózkodtam, vagy lakozom Kédár sátrai mellett.” Mések Nóé unokája volt Jáfet fia, de nem Sém. Hiszen Noénak Sém fia ágából lett Ábrahám, és Jáfet fia pedig egy másik irányba ment el. Akiknek a nevéből, a Mések, Jáfet egyik fiát Méseknek hívják, aminek jelentése: szúrás és tulajdon. Ez a nép megkapta azt, hogy kivonulhatott és leigázhatott, területeket szerezhetett magának, és meg is gazdagodhatott, tulajdont szerezhetett magának. Később viszont nem jó irányba ment el. Tehát miért Méseknél tartózkodunk? Miért nem Sémnél lakozunk, aki Ábrahám és Izsák vonala? Miért fordultunk el és érjük be Jáfet fiánál Méseknél, aki szúrás és kivonulás? És náluk tartózkodom, náluk bujdosom. Náluk tartózkodni az azt is jelenti, hogy elbújtam. Elbújtam, mert nem vagyok a helyemen. Ott tartózkodom, ott vagyok Méseknél, pedig máshol kellene lennem. Isten azt szeretné, hogy beálljak arra az elhívásra, amit magam kaptam. Nem pedig megbújjak, és egy oldalirányba letérjek és Méseknél tartózkodjam hosszabb ideig. Miért tartózkodom ott? Azért tartózkodom ott, mert ott elfogadnak talán, hogy Méseknél szerezhetek, lehetek valaki. Lehet, hogy elfogadnak? Elismernek, lehetek valaki, tulajdont szerezhetek magamnak vagy kaphatok feladatokat? Lehet, hogy engem is leigáznak, betagozódnak és kivonulnak rám, és akkor családtagnak tarthatnak engem és kaphatok érte tulajdont? Ez a nyereségem, és jaj nekem, hogy itt vagyok! Jáfet fiánál, Méseknél, ahelyett hogy tovább mennék, és visszatérnék arra az útra, amit az Úr nekem rendelt. „..és lakoztam Kédár sátrai mellett!” Kédár Ismael fia. Nem Izsák, nem Izsák utóda, hanem Ismael. Itt szintén van egy letérés, letérek megint egy útról, és Kédár sátrai mellett lakozom. Letértem, ahelyett, hogy Izsák vonalán mennék és megtudnám, hogy mi a feladatom, mi az elhívásom. Mit kellene betöltenem, mit akar Isten velem megcselekedni, hanem letértem egy oldalirányba, Kédár sátrai mellett. Jó, nem mentem be, csak mellette lakoztam. De nyilván, hogy ha valami mellett vagyok, az már hatással van rám. Az már befolyásol engem. Az már megfertőződhet engem. És a sátor amúgy is jelenthet nemcsak lakósátrat, hanem templomsátrat is. Kédárnak vajon milyen templomsátrai lehettek? Hát nem az igaz élő Isten sátra és én mégis eltűrtem, és jaj nekem, hogy ott lakoztam mellettük, ahelyett, hogy tovább mentem volna az élő Istenhez. Tovább mentem volna ahhoz, ami az én feladatom. Az élő igaz Isten sátra mellé. Izsák sátrai mellé. És sokat lakozott a lelkem a béke gyűlölői mellett, és azért tetszik ez a fordítás, mert itt még mindig múlt időről beszél. Ez a múlt. Hogy hozzá kiáltottam, hogy mit adott nekem, hogy Méseknél tartózkodtam, de jó, már tovább mentem. Lakoztam Kédár sátrai mellett, de jó, hogy észrevettem és tovább tudtam menni. És a 6. vers is még múlt idő. „Sokat lakozott a lelkem a béke gyűlölői mellett!” Béke, shalom. Mit jelent ez? Istennel való békesség. Istennel megbékélve, és jelenti ez a szó azt is, hogy egészséges és épp. Lakoztam olyanok mellett, akik gyűlölték az Istennel való békességet. És gyűlölték azt, hogy Istennel helyreállhat az ember élete és épp és egészséges lehet, és felépülhet. A béke gyűlölői mellett lakoztam sokat, hosszú időt töltöttem itt. És a lelkem, tehát hatással volt a gondolataimra, az, hogy ott lakoztam közöttük. Hatással volt az érzéseimre, és hatással volt az akaratomra is. Hogy teljes szívből meginduljak és elinduljak az igaz Isten felé. Sokáig lakoztam. Sokáig lakozott a lelkem a béke gyűlölői mellett. És az utolsó vers, az pedig számomra egy pozitív. Mintha egy megérkezés lenne. „Én merő béke vagyok, de midőn beszélek, ők harcra készek.” Tehát merő béke lettem. Istennel békességben vagyok. Egészséges vagyok, épp vagyok. Megtisztult vagyok. Merő béke vagyok. Ez a merő egy olyan szó számomra, mint hogyha én teljesen Istennel békességben vagyok. Elérkezett oda, hogy ráléphet az első lépcsőfokra. Megbékéltem Istennel. De midőn beszélek, ők harcra készek. Kik azok az ők? Akik gyűlölik a békét, akik gyűlölik Istent, akik ellene vannak, harcra készek, vitára készek. De midőn beszélek. Hogyan beszélhetek, hogyha Istennel békességben vagyok? Hogyha felépít, hogyha épp vagyok, hogyha egésznek felépít. Akkor az én beszédem olyan szó lehet, amit Isten ad a számba, hogy én tovább adjam a többi embernek. És hogyha ők ezt meghallják, akkor nem nyitottak, nem befogadóak, hanem harcra készek, vitára készek. Tehát békétlenséget szít közöttük az én szavam. De nincs már itt a múlt idő. Én béke vagyok, jelenben. És már nem számít az, hogy ők harcra készek, hiszen felléphetek az első lépcsőfokra, és mehetek az élő Isten elé. Mehetek a Főpap elé, mint első zsenge. Jesua elé. Megszabadított a hazug ajkaktól, megszabadított a csalárdság nyelvétől, megszabadított a hamis biztonságtól. Az izzó konfliktusoktól. Megszabadított attól, hogy oldalirányba letérjek, és féligazsággal beérjem, mint Mések vagy Kédár sátra, és tovább vezetett, hogy megtaláljam Istennel a békességet. Felépülhessek és ráléphessek az első lépcsőfokra. Olyan jó lenne, ha meglátnánk, hogy hol tartunk mi ebben a történetben, hiszen ez olyan, mintha egy bizonyság lenne a zsoltárírótól, mint hogyha elmesélné a Főpapnak, hogy ez volt velem. Távol voltam, de békét leltem Benned és itt vagyok, hozom magamat. És kíváncsi vagyok már most, hogy a következő lépcső mit üzen. Úgy, hogy szerintem az elkövetkezendő időt ezzel fogom tanulmányozni, hogy megnézzem mind a 15 lépcsőfokot, hogy mit üzen számomra.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |