|
Ahol nincs félelem 14. és 53. Zsoltár Elhangzott a SÓFÁR Jeshua HaMassisah-ban hívő Közösség szerdai istentiszteletén 2014. november 26.
Orbán Béla:
Ezen a szerdai napon egy kicsit az adventi időszakról is gondolkodván a zsoltárok könyvéből vettem elő, mégsem az Újszövetségből. Nem szeretnék advent idején keresztény zsoltároskodásba, adventi ömlengésekbe belemenni, de nagyon sokszor inkább csak egy rossz szájíz marad az emberben benne, mert jön a karácsonyi készülődés, és a rohanások közepette olyan álvallásosság az adventi gyertyagyújtás, meg koszorúkészítés. Általában, nem mindenütt, de általában. De mégis most a Zsoltárok könyvének a 14. fejezetét veszem elő, a 14. Zsoltárt és hozzá majd az 53. Zsoltárt. Ennek egy külön érdekessége lesz, lehet majd benne látni.
„Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem. Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, akik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják? Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van! A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma. Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákob örül majd és vigad Izráel.”
Most pedig észrevehettek valami különlegességet: 53. Zsoltár
„Az éneklőmesternek a mahalathra, Dávid tanítása. Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak és utálatos hamisságot cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék. Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvőiben, akik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, akik az Istent segítségül nem hívják? Ott félnek nagy félelemmel, ahol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, akik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti őket. Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az ő népének foglyait, örül majd Jákob és vigad Izráel!”
Két zsoltár, ami majdnem ugyanaz. Majdnem, szinte szószerinti és mindkettőnek az a vége: vajha csak eljönne a szabadítás. A szabadító. Ha valami, akkor ez tényleg adventi, adventi várakozás, amikor már a szükségektől kapom, hogy bárcsak lenne szabadítás. Bárcsak jönne a szabadítás, és tényleg sokszor a mai időszakban is elhangzik éppúgy, mint a 14. és az 53. zsoltárban. „Ezt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Mert megromlottak, utálatosságokat cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék.” Megromlottak, utálatos hamisságot cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék. Én azt hiszem, hogy a mai kornak pont ez a jellemzője. Pontosan adventi időszakban, adventi várakozási időszakban erről szól. Nincs, aki jót cselekedjen. Ne áltassuk magunkat a mindenféle karácsonyi cipős dobozokkal, ne áltassuk magunkat azzal az állapottal, hogy minden szép és minden jó. Ne legyünk abban a gyerekes állapotban, hogy ha a szemünk elé tesszük a kezünket, sötét van, nem látunk. Nem, nem lehet elbújni. Itt arról van szó, hogy bűnbánatba kell menni. Itt arról van szó, hogy ez az állapot, a mi kevélységünknek, a mi életünknek a hőmérője, állapota és ennek a világnak, akiknek nincs Istenük. Ez a kettő együtt működik. A mi felelősségünk, mert mi nem vagyunk szabadok. Azért nem vagyunk szabadok, mert nem vagyunk ennek a világnak bizonyságtevői, kívánatosságai nem vagyunk. Telve vagyunk mulasztási bűnnel. Az, ami történik, ez semmi más, mint ugyanaz, amit tesz a világ, csak mi kevésbé tesszük.
Valamelyik nap pontosan rá kellett eszmélnem arra, hogy a kereszténységnek az egyik legnagyobb problémája a távolságtartás. Az a távolságtartás, amikor azt mondja, én nem csinálom azt, amit a világ. Nem teszem, én azt már nem. És amikor a világban növekszik a bűn, akkor én is megyek a világgal együtt. Állandóan egyforma a távolság egymás között. A világban nagyon nagy a bűn, itt is elég nagy már a bűn. Ha a világban ordító a bűn, akkor a kereszténységben nagyon nagy a bűn. Mindig ezt a távolságot viszi magával.
Amikor a társadalom erkölcsös volt és tisztelettudó, és volt erkölcs, morál, akkor a kereszténység is nagyon-nagyon törvénytisztelő volt puritán, sőt farizeus szinten. Ahogy változik a világ, a kereszténység teljes pontossággal követi és büszke arra, hogy én nem vagyok a világban. De ott vagy. Ami 40-50 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt egy gyülekezetben, vagy a kereszténység közepette, az ma már elfogadott és természetes. Mert nem Istenben bíznak, hanem követni kell a világot. Kiderül ám, hogy ez a vallásos kereszténység nem más, mint ugyanaz, mint a hitetlen világ. Csak fölvesz egy pózt, hogy én azért nem. De igen, ugyanúgy benne van a bűnben. Ugyanúgy érvényes a ma emberére, hogy „megromlottak, utálatosat cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék. Mindnyájan elhajlottak egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen egy sem.”
Igen, nézzünk körül, nézzük körül az éhezőket, nézzük a csöveseket, nézzük körül a nem éhező, nem csövező, de nagyon-nagyon alacsony szinten levő embereket, nézzük meg az országnak a felét, aki szenved. Ez az állapot van.”Rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van.” És közben ez a világ retteg, amelyik ezt követte el, ezt a disznóságot, ezt az állapotot. Az meg retteg, retteg a válságtól, retteg attól, hogy a vagyona eltűnik, retteg az árfolyamoktól, retteg a saját konkurenciájától, ez a világ retteg. Ez a világ retteg, a félelemnek a korába léptünk. Dávid korában is ez volt. A félelem korában vagyunk, a félelem idejében vagyunk. Telve vagyunk szegényekkel, telve vagyunk kizsákmányoltakkal, telve vagyunk olyanokkal, mint, amit Dávid ír. Nemcsak a 14.-ben, hanem az 53. zsoltárában. Nincsen, nincs értelem, mindnyájan elhajlottak, 53. zsoltárban, és valamennyien megromlottak, nincsen, aki jót cselekedjék, nincsen egy is. Súlyos vádbeszéd ez. Nincs egy is. Akkor hol van? Pedig a népéről beszél Dávid. Nemcsak az idegenekről, nemcsak a hitetlenekről beszél, hanem a saját népéről is. Nincs egy sem. És én úgy gondolom, hogy ez egy súlyos megállapítás, tényleg nincs. Isten tudja ki az, Isten tudja milyen mértékben, de teljességgel én azt hiszem, egy olyan kort élünk, ahol magunknak köszönhetünk mindent. Magunknak köszönhetjük a bűnöknek a beszivárgását, a bűnöknek a növekedését, az önzést, a fogyasztói társadalom ugyanúgy bent van a kereszténységben. Valamelyik nap is megdöbbentem és beszéltem is róla, hogy üzleti vezető képzését végzi valaki Magyarországon, a legolcsóbb belépő az előadására 15-35 ezer forint és a gazdagoknak 500 ezer forint. És azokban a gyülekezetekben, amelyekben a vezetők elmennek egy ilyen alkalomra, azoknak a gyülekezetében ott van, akiknek 15 ezer forintból karácsonya lenne egy családnak, ha nem többnek és nem lennének éhezők, de ők továbbképzésre mennek. Hogy lehet még több tizedet bevenni, hogy lehet világi módszerekkel még jobban építeni a céget, a kft.-t, vagy nem tudom minek nevezett gyülekezetet. Itt tartunk. És ők nem rettegnek, mert rettegnek, hogy mi lesz, hogy ha nem szól Isten Igéje, és nem lesznek a gyülekezetben, akkor hogy kellene megfogni őket, milyen trükkel, milyen módszerrel. A világtól kell gyorsan kérni valami kölcsönt, hogy építi valaki a maga kis bizniszét. Biznisszé tettük a kereszténységet. Biznisz bizony. A tizedet így rontják el, hogy nem kerül a helyére. A pásztorok így hitelképtelenek, mert egymással szórakoznak, és tényleg ismételésbe jutok bele, amikor valamelyik gyülekezetben az evangelizálás termékbemutatóval van összekötve, akkor maradjunk már abban, hogy ez nem Istentől való. Maradjunk abban, hogy ez nem karizmatikus, hanem sátáni.
Erről beszél Dávid, nincs már. Erről beszél Dávid, amikor a mai kereszténységet látom, nincs már. Magam is találkozok sokakkal és beszélek sokakkal, legtöbb ember, legtöbb pásztor és legtöbb félelemben levő azt keresi, hogy lehetne megmaradni. Hogy lehetne növekedni, a bevételeket és a gyülekezet létszámát növelni, szó sincs Isten Igéjéről. Arról van szó, hogy hogyan maradok meg, arról szól, hogy lehet profitálni a dologból, hogy lehet megélhetővé tenni és közben rongálják Krisztus Testét. Nem is tudják. És ilyenkor tényleg fel kell szakadnia belőlünk is a sóhajtásnak, amelyik mind a két zsoltár végén zárómondatként van: „vajha eljönne Sionból Izraelnek a szabadítás”, vajha eljönne. Vajha eljönne Sionból, és azt Királynak hívják. Nem Jeruzsálemből, a templomból a Főpap, hanem a Király, vaj’ csak eljönne és tenne már itt rendet. Tenne már az ítéletével rendet, tenne már végre rendet abban, hogy ne legyen több szenvedő, ne legyen több dölyfös, és ne legyen ez a káosz, amiben élünk. Abszolút adventi kérdés, amikor a boltok polcain is alig van ajándék, meg kell nézni, már a kereskedők is tudják, ez a karácsony már sokkal rosszabb lesz, mint, ami volt. Már a lehetőségben, a vásárlás, ajándék területén is ott vannak a problémák, hogy már nincs tőke. Ahol nincs tőke, ott meg nem vásárolnak karácsonyi ajándékot, nem biztos, hogy lesz rá vevő. Itt tartunk. Idáig szaladtunk el, és nem az a baj, hogy nincs ajándék, hanem az, hogy miért nincs ajándék. Azért, mert a fogyasztói társadalom összes átkát, az önzést, és mindent megéltük, és az egymással rettegők harcában a kis ember, a tömeg úgy, ahogy van, elveszik. Erről szól, nem pártokról, politikáról, itt erről szól. A hitetlenek megromlottak, és mindenfélét tesznek, miközben önmaguk is félnek. Önmaguk is rettegnek, önmaguk is rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van. Mondja a 14. zsoltár.
Rettegnek, tényleg tudják ezek, hogy Isten velünk van? Hát tudják meg. Tényleg tudják, tényleg rettegnek? Nem rettegnek ezek. Itt arról van szó, tudniuk kell, hogy te kié vagy. Tudniuk kell, hogy én a Királynak vagyok, annak a Királynak, aki a Sionról jön szabadítással, annak az országának vagyok a tagja, én Őalá tartozok. Őalá tartozok, ne félj. Ne félj, ne rettegjél, a Király jönni fog, hiszen erről szól advent, erről szól az adventi várakozás. Erről szól, nem a csecsemő Jézuskáról beszél az advent, hanem arról, hogy várjuk a Messiást, várjuk a Királyt.
53. zsoltárban, 6. versben: „Ott félnek nagy félelemmel, ahol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, akik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti őket.” Ott félnek nagy félelemmel, és észrevesszük a különbséget a 14. zsoltárban. Pontosan a kizsákmányolókról szól a félelem, és történik egy váltás a későbbi korban, amikor ott félnek nagy félelemmel és nincs okuk félni. Te is most éppen félsz. Valamennyien, a kereszténység alaptulajdonsága, félek a holnaptól, nem tudom mi lesz, félek a jövőtől, félek mindenfélétől, nem tudok, nem látok semmit. Felelősséget nem tudok vállalni, nem tudom azt az utat, ami előttünk van, és amikor, az 5. verset olvasom, az 53. zsoltárból. „Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvőiben, akik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, akik az Istent segítségül nem hívják?” Tényleg nem érti ez a világ, tényleg nem értik? „Ott félnek nagy félelemmel, ahol nincsen félelem, mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, akik tábort járnak ellened;” Itt a mi félelmeinkről van szó, arról a félelemről szól, hogy ez a világ ítéletre kerül. Ez, ami történt, hogy ez a világ megromlott, ebben a világban hamisságot cselekednek, ebben a világban nincs, aki jót cselekedjen, tényleg egy Noé korszakhoz érkezünk. Vagy tényleg Krisztus születése előtti időhöz, amikor nem volt már lehetőség, nem tudott senki semmit. Nem tudták a nagy birodalomban, hogy mi a jövő, nem tudták, hogy megmarad-e Izrael, nem tudták, ki a király, ki a főpap, egy teljes káosz volt. Ugyanezt az időt éljük meg. Ugyanezt az időt éljük, és mégis itt az 53. zsoltárban, ott van benne elrejtetten, ott van az üzenet. Ott félsz, ahol nincs félelem? S ebben benne van Istennek az időrendje. És nemcsak ebben a Messiásváró időszakban, adventben. Ott félsz, ahol nincs félelem? Ott félsz, ahol már Isten rég elintézte a dolgokat? Tényleg nem ismered ennek a világnak a sorsát? Tényleg nem ismered, hogy itt rinyálsz, félsz, hogy lesz veled holnap? De, ha az Övé vagy, a Sionról jövő Királynak a népéhez tartozol, akkor rég el van intézve a te életed. Rég el van intézve, nem kell félned! Krisztusban nincs félelem. Tényleg megértjük ezt, hogy a világ akármilyen, nekünk bizonyságnak kell lenni, hogy ők féljenek. Nekünk bizonyságnak kell lenni, hogy kapjanak a fejükhöz, hogy van itt nagyobb is. Lássák meg. Tényleg szabad azért imádkozni, hogy rázza már meg Isten ezt a kereszténységet, rázza meg ezt a világot, úgy ahogy van. Hogy tényleg hulljon le az összes mocsok, és lepleződjenek le a szép álcaruhákba bújó akármilyen gonosztevők is. Lepleződjenek le. Mert ebben a pillanatban önmaguk is saját maguktól is meglepődnek, de ugyanakkor látható az is, hogy ki Istené, ki az, aki Krisztus uralma alatt van. És amikor mi szabadítást kérünk, akkor ne a magunk helyzetére kérjünk szabadítást, hanem ítéletet kérjünk. Mert amiben vagyunk, ez a saját megítélésünknek is áldását élhetjük meg, hogy Isten azt mondja, te voltál, aki. De megbocsátok, és ha az enyém vagy, akkor kihozlak, megsegítelek, arra a célra és arra a feladatra, amit neked szántam és neked adtam. De ugyanakkor ott van a mi imádságunknak, és a mi kérésünknek is a helye, Istenem, ítéld meg őket. Nem én intézkedem, de jó lenne ennek a világnak, ha jól megrázná Isten.
És én határozottan kimondom, bármennyire nem szeretnék hallani sokan, ezt a kereszténységet Isten úgy rázza meg, hogy essen ki minden álcaruhájából. Rázza meg, mert rettenetes állapotok vannak. Nem lehet félrebeszélni, nem lehet azt mondani, majd az Úr. Nem lehet az álmokban élni. Mindenféle illegitim ígéretekkel, itt nagy baj van. Ugyanaz, mint a 14. zsoltárban, ugyanaz, mint az 53. zsoltárban, mind a kettőben, és nekünk harmadikként is egy feladatunk van: vaj’ csak jönne már a Sionból a szabadítás! Kérni, vágyni, kérni, könyörögni, imádkozni. Nem félni, mert nemcsak rólunk szól ez a világ, hanem más emberekről is. Amikor nekem is ma is fáj a szívem, azokért a gyerekekért fáj, akiknek nem lesz karácsonyuk, nem lesz ajándékuk és éhesek, fáj. Igen, rázza meg Isten ezt a világot. Igen, rázza meg, azok, akik felelősek, úgy szellemben, lélekben, mint fizikailag. A vezetőket, a keresztény vezetőket és így tovább, kinek mi adatott. Rázza meg, mert tényleg félelemben van mindenki. És nem félek, mert meg fogja rázni. Nem félek, mert az övéit meg fogja tartani. Nincs bennem rettegés, azért, hogy velünk valami baj lesz. Ígéretünk van, mert a szabadítás a miénk. A miénk, és a Messiás uralma, ha mi kérjük, akkor úgy, ahogy van, egyre szélesebb, de mirajtunk mindenképpen rajta van.
A király kérése, hogy bárcsak eljönne a szabadítás. „Oh vajha eljönne Sionból Izraelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az ő népének foglyait, örül majd Jákob és vigad Izrael!” Mikor visszajönnek a foglyok. Nemcsak babiloni fogságról szól, hanem arról a szellemi fogságról, ami fogyasztói társadalom, elszálltak az igényeid, te is a világnak tetsző akarsz lenni. Uram, hozd vissza őket. Istennek az eszközei sokszor fájdalmasak. Nem lesz pénzed, hogy túlköltekezzél. Megoldja Isten. Meg, elengedi. Megengedi a káoszt, megengedi a gazdasági válságot, és te tudod mindjárt, hogy kell imádkozni. Mert valamikor imádkoztál, tudtad, hogy Isten mit enged meg, mi Isten törvénye. Ez, vajha eljönne Sionból, ennek kellene lenni a szívünkben. Hogy Uram, Te beszélj azzal az emberrel, aki eldorbézolta a maga vagyonát, és már nem tud élni se, Te add neki a bűnbánatot, bűntudatot, a bűn ismeretét egyáltalán. Hogy tudjon bocsánatot kérni, és Te adjál neki annyit, amennyit Te kiutalsz neki. Nagyon sokan vannak ilyen helyzetben, ők másban hittek és nem Istenben. Foglyok. Foglyok a kölcsönöknek, foglyok a pénznek, foglyok a vágyaiknak, foglyok most már a cégeiknek. Most már mindenkinek a foglyai. Babilon foglyairól beszélünk, a mai Babilonról. Lehet imádkozni, van kiért imádkozni.
Néha-néha benézek egy-egy gyülekezetnek a honlapjába, különösebben nem kíváncsiskodva. Tegnap is egy nagy gyülekezetnek az oldalára bementem, mert olyan tanítás volt, ami érdekelt volna egy kicsit legalább, és nézem, alig vannak a gyülekezetben a video felvételen, régebben egy nagy gyülekezet volt, most alig. És nem egy rendkívüli, nincs már idő elmenni gyülekezetbe, nincs már erő felkelni, szombat, vasárnap, hogy elmenjünk közösségbe. Nincs már buszjegyre sem pénz, és otthon szanaszét van minden, mert nincs otthon az anya, nincs otthon a szülő és a gyerek sincs már otthon. Mert a gyerek is egész nap az iskolában van, alig marad idő a családnak találkozni, és Istentől elvette az, aki kényszerítette a családokat, hogy szétessenek. Istentől vette el. És mivel Istentől vette el, szabad imádkozni, hogy Istenem, ez így nem megy. Szabad, szabad emlékeztetni Istent, hogy ne hagyd. Mert azt az időt, amit nekem szántál, amit a családomra szántál, azt add vissza nekem, mert ellopta valaki. Elrabolta, fogoly vagyok. Szabad kimondani, fogoly vagyok. Szabad kimondani, fogoly vagyok a pénznek, lehet, Isten megszabadít a vágyaidtól és így egész jól leszel. Lehet, hogy Isten azt mondja, hogy akkor tudok segíteni, én a kezedbe teszem azt, amit más ellopott.
Magam életéből is tudok olyat mondani, hogy más miatt kerültem nagyon mély helyzetbe. És, amikor Istenhez könyörögtem, hogy én nem tudok, tehetetlen vagyok, megoldotta a problémát mástól, nem az, aki engem tönkretett, vagy kizsarolt, vagy kizsebelt. Más irányból Isten rendelkezett arról, hogy ne legyek sérültje más bűnének. Más kirablásának és egyebeknek. Szabad ilyen bizonyosságról is emlékezni, igen, én is voltam úgy, hogy nem tudtam, hogy hol alszom. Voltam, nem kevés ideig. Voltam, hogy itt voltam szombaton, és nem volt buszjegyem arra, hogy idejöjjek, gyalogoltam az Erzsébet-hídtól idáig. És szóltam, hogy Istenem, ez valahogy nem jó. Buszt nem kaptam, de nem kellett sétálnom tovább. És a lakásom is ugyanúgy megoldódott, nagyon záros időn belül, mert Istennek fontos volt, hogy én ne éljek félelemben, ne éljek rettegésben más miatt. Sikerült kapnom nehézséget. Szabad. Szabad elmondani, ami a zsoltár végén van, vajha, vajha visszahoznád a foglyainkat. Vajha megszabadítanád a foglyainkat. Vajha engem megszabadítanál, ha engem visszahoznál. Próbáljuk ezt személyessé tenni, vajha eljönne Sionból Izraelnek a szabadítás. Vajha eljönne nekem Krisztus által a szabadítás. Hogy ebben a nyomorult világban, ebben a bűnös világban, ne legyek szenvedő rab. Igen, szabad kérni. Ekkor történnek azok a csodák, amiről sokat tudnék akár az életemből is elmondani. Akkor történnek olyan dolgok, hogy Isten mindig is megmutatja az övéinek, megad mindent, amit Ő akar és szükséges. Elmondhatom azt, hogy az ún. átkos világban szombaton dolgozni kellett, mint minden napon. De szombaton mindig gyülekezetben tudtunk lenni. Érdekes módon mindenkinek szabadsága volt, aki akart menni. Isten kinyitotta a lehetőséget, az átkos kommunista időszakban. Ma a mammon ördöge, a mammonnak a szellemisége nem enged téged vasárnap se, szombaton se, pénteken se, semmikor. Mert megetetett, mert te követed, és te írtál alá neki. Te adtad oda a kezedet a bilincsbe, igen, kell ez nekem, hát most rabszolgaként hajthatod a napi 20 órákat. Mi vagyunk a bűnösök, be kell vallani, hogy én mentem rabságba, utána szólni, Uram, hozzál ki a rabságból. És a Messiás ezért jött. Azért, hogy a népét annak idején is megszabadítsa, és annak idején is a népnek a történetét ismeritek, úgy kezdődött, hogy az ígéret beteljesedik. Mert Isten megígérte, hogy megszabadítja az Ő népét. Isten megígérte, hogy beviszi a Kánaánba, Isten megígérte, hogy vele lesz mindig. Isten sok mindent megígért, és Isten az ígéreteit soha, de soha nem bontotta fel. Az egy dolog, hogy benne vagyok, vagy nem vagyok benne. Ha nem vagyok benne, rab vagyok. Ha nem vagyok rab, akkor benne vagyok Isten ígéreteiben. Akkor nem kell ott rettegnem, ahol mások rettegnek, mert én tudom, hogy befejezett tény az, ami lesz. Isten, amit eldöntött és az én engedelmességemtől függően az én engedelmességemnek a következménye az, hogy amit én kimondok, elfogadtam, meg is történt.
Ha tudom, hogy Isten ígért nekem valamit, Isten adott valamit, Istennek fontos vagyok erre vagy arra, már én tudom, hogy a feltételeket meg fogja adni. Tudom azt, nem félek. Nem félek. Mondhatnám a sokszor mondott szavaimat is, nem félek, hogy fel fogom-e nevelni a gyerekemet. Pedig emberi számítás szerint már túlórázok ezen a Földön. Túlórázok, igen. Az osztálytalálkozónk nem jött össze, mert hárman vagyunk a 32-ből. Igen. A többiek már elsétáltak a minden élők útján, vagy elvitték pontosabban őket, úgy talicskán. Igen, és nem félek attól, hogy mennyi időt kell még ezen a Földön tölteni, mert be kell töltenem a feladatokat. És nem félek, hogy egészséges leszek vagy agylágyult, mert nekem értelmesen, egészségesen kell betöltenem azt, hogy ő, a fiam felnevekedjen érett felnőttkorúságra, amikor tud dönteni. Biztos, hogy meg fogom kapni. Ettől még vigyázok az egészségemre, ahogy tudok, de ennek ellenére nem félek, nem rettegek ott, ahol rettegni kellene. Nem félek. Igen, hitből élek, igen, fizetésem semmi nincsen, és nem rettegek. Mert tudom, hogy Isten ebben a helyzetben is meg fog adni mindent. Meg fog adni. Tudom és a félelem nem uralkodik rajtam. A félelem azt jelenti, pont az ellenfél, pont a rabtartód, az próbál mindenképpen félelemben tartani. Még jobban hajtsál, egzisztenciálisan, munkában, sikerben, amit akarsz, még nagyobb célokat tűzz ki, hogy ne félj, majd akkor ez lesz, az lesz, akkor majd jobb lesz. Nem, akkor te majd nem fogsz élni, mert összeesel. Így volt a GMK, meg így voltak a túlórák, meg a 4-5 munkahelyünk annak idején, ami most már fordítva is működik, ha nincs, akkor azért félsz. Igen, a félelmet a Sátán adja.
Ne rettegj, tudd meg ki vagy, tudd meg milyen helyzetben vagy, tudd meg, hogy ki és mi volt az, ami ennyire elferdült. Ez a világ, vagy te? Amíg te vétlen vagy, azt Isten az Ő népének hatástalanítja, gyakorlatból mondhatom, és amit viszont te elrontottál, szabad odamenni és azt mondani, hogy Uram, jöjj a Sionból, jöjj, ítélj meg engemet. Ítélj meg. Hiszen szabad kérni, azért, mert része vagy valahol a Messiás Testének, hogy Uram, küldd a Szabadítót a Messiás Testének. Küldd, hogy ettől a vallásos, üzleti társaságtól szabadítsál meg. Nem ébredésről beszélek, tisztításról beszélek. Mert ez a megmaradás, ez az, amikor a Messiással találkozik, Krisztus Testével a Test, a Fej a testtel, ez a Vőlegény és a mennyasszony találkozása, és ez az adventnek a lényege. Isten által megígért találkozás közeli. Most tényleg ezt éljük meg. Félelem mindenhol, rettegés mindenhol. Retteg a rettegésben tartó, mert ő még a másik kollegájától is retteg, egymástól félnek az emberek.
Viszont nekünk az az üzenet, hogy te ne rettegj. Ott, ahol rettegni kell, elintéztem már. Ez nem a te dolgod. Nem a te dolgod, neked csak a vágyakozás, a tiszta, szívből jövő vágyakozásnak kell ott lenni, Uram, gyere már. Vaj’ csak jönne. Vaj’ csak, ez egy fohász igazából, vajha eljönne Sionból a Messiás. Várakozás, adventi várakozás, szabadítással. És ne élhesse senki bele magát a kiskarácsony, nagykarácsony, megsajnált Jézuska a bölcsőben, meg egyéb különböző vallásos szórakozásokba. Nem ez a dolgunk ebben a nyomorult nagyvilágban. Valóban ott kell állni Isten bizonyságaként. Ebben a nyomorult világban, amikor rettegni kellene, nem kell rettegni. Ezt pedig nem tudod megoldani, mert Isten adja azt a békességet, amikor a hited erősítve azt mondja, nincs mitől félned. Vedd már észre. És nincs előtted más példa, csak azt mondom, ott van Izrael népe, retteghetne ma is. Már 6000 éve lassan, retteghetne. Na de hát Isten vele van! Ne használjuk rosszul a 90. zsoltárt, hogyha Isten velünk, kicsoda ellenünk. Nem, nem erről szól. A te ügyeidben Isten nincs veled, de látja, hogy Hozzá tartozol-e? És ha Hozzá tartozol, akkor tényleg nem ér el az ellenség, amelyik olyan, mint a 14. zsoltár, 53. zsoltár, vagy bármelyik napilapban olvasható népség. Pontosan olyan, amelyik a bűnökben már tobzódik, amelyik félelmében még több gyilkosságot csinál. Már önmagát gyilkolja, már társait, társadalmilag most már. Nem késsel, géppisztollyal, hanem karakteri gyilkosságtól kezdve bármilyen nevezőket mondhatnék.
Itt beindult valami, ami minket még jobban kell, hogy erősítsen abban, hogy vajha, vajha befejeződne már az egész. Itt a halál uralkodik. Itt a rettegő öli a rettegőt. Én meg majd’ meg halok a rettegésemben. Ezt Isten nem akarja. Isten leveszi a kezét a rettegőkről, leveszi a kezét a bűnösökről, és az övéinek azt mondja: te ne félj attól, amitől félnek. Mert kellene. Ez az adventi üzenet végül is én azt hiszem, hogy nagyon jókor, nagyon sokaknak szólhat. Ne félj, amikor félni kellene. Csináld a dolgodat, hívjad, vágyjad, óhajtsad, hogy jöjjön az ítélet, aki eljön a Sionról. Kérjed az ítéletet. Először magadra, hogy mint megkegyelmezett lehess a világ Uránál, és kérd az ítéletet, hogy másoknak az ítélete által az ő bűneik téged el ne érjenek. Az ítélet Istennél van, de a kérés nálad. Istennél az ítélet ott van rád is, csak kérjed. De ha szívből kéred, akkor nem kell félned, mert ott a kegyelem. Advent egyben a kegyelem várása is, vaj’ csak jönne a Király. Ha én félek a Királytól, hogy engem kivégez, akkor nem nagyon hívogatnám. Ez a hívő embernek a kérése. Vajha a Sionról jönne, vajha a Sionról jönne az ítélet, a Király és minden. Vajha.
Ebbe benne van a hit, ebbe benne van a hitvallás. Ha te nem vagy Krisztusé, te ilyet nem fogsz kérni. Te akkor azt kéred, hol van még több, hol lehet még többet szerezni, hol lehet kinyírni a másikat. Ez a hívő embernek az adventi felkiáltása, oh, vajha eljönne. A zsoltáros idejében eljönne volt, bekövetkezett. Ma már más, picit átfordított, tovább pontosított szavak hangoznak el: oh, csak visszajönne, oh, csak visszajönne! Akkor eljönne valóban a karácsonyi történet, Isten ígéretének beteljesedése volt a zsoltáros szájában, de mivel megtörtént, számunkra ugyanaz a kérés annyiban változik: oh, vajha visszajönne már. Nem elmenni akarok, dehogyis. Hanem a Király uralma alatt, a Király védelme alatt, a Király kegyelme alatt itt élni, amíg Ő úgy gondolja.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |