43. Zsoltár

Elhangzott a SÓFÁR Jeshua HaMassisah-ban hívő Közösség szerdai istentiszteletén

2015. január 7.

 

Orbán Béla:

 

Ez a szerdai nap egy kicsit nehéz lett egy pillanat alatt. Mégis, több gondolat is van bennem, így a zsoltárok tájékán gondolkodtam ma, 40, 41, 42, 43. zsoltárok voltak előttem, egy kicsit úgy szörfözgettem bennük. Úgy döntöttem most, hogy a 43. zsoltárt veszem elő. 43. zsoltárt, ami igazából nem is önálló zsoltár, de azért olvasom.

Ítélj meg engem, oh Isten! És oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem. Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba. Hadd menjek be Isten oltárához, vigasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem! Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.”

A 43. zsoltár igazából nem önálló zsoltár, hiszen a 42.-nek a folytatása, szerves része. Magam sem értem igazából, hogy miért van szétválasztva, hiszen ez a zsoltár egy folyamat része, már a 42.-ben is ugyanezeket a szavakat olvashatjuk. „Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az ő orczájának szabadításáért.” Ez a 6. vers a 42.-ben és ezzel záródik a 42. „Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” és ugyanezt olvasom a 43.-nak a végén, tehát a két zsoltár összevonásáról, egy folyamatról beszélünk, ahol mindig felmerül ez a kérdés, önmagunknak, önmagamnak szóló kérdés: miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem, lelkem? Na, most itt a kérdés az, hogy a gondolatom nyugtalankodik, az érzelmeim nyugtalankodnak, vagy bennem a szellemem az, amelyik nyugtalankodik? Ha bennem Krisztus szelleme van, akkor miért nyugtalankodna? De igen, nyugtalankodhat. Nyugtalankodhat, mert a világ láttán abban a helyzetben vagyunk benne. Az embernek, akár mint Pál Athénban, nyugtalankodik a szelleme, az ő lénye azon, amiben benne van. És itt, én úgy gondolom, hogy ebben a korban, amiben élünk, tényleg ott van most is, és ebben az újév kezdetén is ott van, ami a 42. zsoltárnak a kezdetén is ott van: mint a szarvas, úgy kívánkozom a vízhez, és a folytatása: ne nyugtalankodj. Ne nyugtalankodj, ne csüggedj el lelkem, ne nyugtalankodjon bennem. Igen, Isten mindig bennünket türelemre tanít. Türelemre tanít még akkor is, ha mi vágyunk arra a csendes vizekre. Mikor vágyunk arra, hogy ott legyünk a folyóvizeknél, ott legyünk az Ige mellett, ott legyen. Szeretjük ezt a sima folyamatos életet, hogy ott ülünk, van vizünk, van Igénk, van minden, ami táplálja az életünket, a növekedéshez, az árnyassághoz, a fürdéshez, a megtisztuláshoz. Minden ott van a folyóban. És most, ha körül nézünk, ez nagyon nincs ott, nagyon-nagyon nincs ott. Vágyódunk ahhoz, hogy egy békés életünk legyen, és ma nincs béke. Vágyódunk azután, hogy egy nyugalmas élet legyen és nincs nyugalom. Vágyódunk arra, hogy minden olyan szépen és egyszerűen menjen, amit mi elálmodtunk, hogy milyen szép az embernek a hívő élete, hogy megtértem, minden szép, minden jó.

Ezzel szemben pontosan az van, hogy egyre szomjasabb leszek, egyre inkább türelmetlenebb leszek, mert ez egy pozitív szomjúság, pozitív türelmetlenség és pozitív csüggedés, hiszen te kapsz egy új sebességet, hogy de jó, hogy megy előre az életem, és változik, és ők miért nem. És a környezetem miért nem, mi van itt? Ez egy pozitív. Ez nem az elkeseredés, ez nem a feladás. Ez nem az apátiának az állapota, hogy jaj, mi van itt. Hanem pontosan a sebességkülönbségek azok, amelyek az embert elválasztják ettől a világtól. És ez a sebességkülönbség az, amikor nekem több innivalóra van szükség, több kegyelemre van szükségem, több megfürdésre, több vízre van szükségem és ezért is vágyok, mint szarvas a folyóvizekhez. Azért vágyom oda, mert naponta inni akarok, és nem azért, mert puputeve vagyok, aki kibírja hosszú távolságokon. Igen, nekünk a füves legelő és a víz az éltető elemünk, az éltető környezetünk, és én úgy gondolom, hogy a 42. zsoltárt annyiszor félremagyarázott, és annyiféle formában hallottam. Van ebben szuicid forma is, amikor temetési nótává teszik, és ez az életnek a zsoltára. Még többet akarok, még többet, és csüggedek, mert kevés, és csüggedek, hogy nem jönnek velem, és csüggedek, mert nincsenek megtért emberek, és nincsenek együtt szarvascsordában, mondjam így, mások is velem.

És ebben a pillanatban a 43. zsoltár megtalálja egy kicsit a választ, mint folytatása a 42.-nek, vagy egység a 42-vel: „Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem.” Ítélj meg engem. Ítélj meg engem azért, hogy miért nincs elég vizem, elég-e ez, vagy türelmetlen vagyok, vagy magam nem vagyok a folyónál. Ítélj meg engem, ítélj meg, hogy az én életem azon az úton és azon a helyen van-e, amit Te adtál nekem. „… oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen;” Igen. Oltalmazd meg az én ügyemet. Meg kell mondanom, hogy naponta ezt egyre többet fogjuk majd érezni. Ha nem vagy együgyű, akkor nem vagy Istennél megelégedett állapotban a folyóvíznél. Ha viszont együgyű vagy, akkor téged le fognak hülyézni, és irgalmatlanul meg fognak téged vádolni, mocskolni és mindenfélét kapsz. Irgalmatlanok az emberek. Nem kegyesek, hanem irgalmatlanok, a halálodat kívánják, és mindenben keresztbe tesznek, mert együgyű vagy és nem az ő ügyükben vagy harcaikban vagy benne. Az együgyűségével Isten ad mindenkinek tényleg egy olyan védelmet, ami az irgalmatlansággal szemben megvéd bennünket. Itt jó a kérése, itt aktuális a kérése a zsoltárosnak, az „…irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem.” Ez az egész világ erről szól. Irgalmatlan. Azt, amit fogyasztói társadalomnak, amit ennek a világnak nevezünk, olyan mindegy, mi a jelzője. Én azt mondom, a tulajdonságát mondom, ez egy gyilkos világ. Irgalmatlan. Irgalmatlan a könyöklés, a taposás, más dolgának az elvétele, megszerzése, ez halálos játék. Játék? Harc, ez halálos. Itt van, hogy Uram, Te védd meg azt, amit nekem adtál az irgalmatlan emberektől. Mert tőlem el akarnak mindent venni. Mindent, de mindent elvesznek. Elveszik a hitet az embertől, elveszik a keresztény külsőségeket a világiak, elvették a zsidóságtól a kereszténységnek nem krisztusi ága, ami a zsidónak adatott. Irgalmatlan, ezek gyilkos történetek. Halálos, amit elvesznek, azt meg is ölték. Míg a másik ember, aki ezt nem tudja csinálni, az élete értelmetlenné válik, mikor valakinek a szolgálatát, a felelősségét nem tudja betölteni. Ez gyilkos, irgalmatlan állapot. Irgalmatlan cselekedet és ehhez képest ott vannak az álnok és hamis emberek.

Álnok és hamis emberek. Álnok, az annyit jelent, hogy lesnek rád, hogy ott állva figyelnek, hogy mikor fogsz legyengülni, mikor fogsz elbukni. Az álnokságnak, ennek a két „ll-„es változatával szembesülhetünk, hogy ott állnak, ott figyelnek, hogy mikor gyengülsz le, mikor csaphat le rád és veheti el tőled azt, ami neki kell. Veheti el azt, ami ott van, és ott van a hamisság is természetesen, mert itt a szédítésnek, a képmutatásnak is a megmutatkozása, mint a múltkor is beszéltünk róla. A hamisság és a képmutatás együtt járva olyan képeket rak elénk, ami látszólag ugyanaz, de mégsem az. Hamisítvány. A hamis ember az pontosan titkolja az igaz és a nem igaz közötti különbséget azzal, ahogy egybe teszi. Hasonlít egymásra, az üveggyöngyöt gyémántnak mondja, és így tovább.

Ezektől óvjon meg engem Isten, kéri a zsoltáros, a hamis embertől és az álnok embertől. „Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?”  Bizony, gyászban járni, hogy ezt meg azt elveszítettem, hiszen mindenben vannak halottaink, elképzeléseinkben, terveinkben, szolgálatainkban, felelősségeinkben. Nem tudjuk teljesíteni, mert megölték a lehetőséget is, és emiatt az ember sokszor gyászol. Ebben a világban olyan szépen lehetne élni a hívő életet és annyira lehetne menni minden hitetlen és pogány irányába, hogy az életük megmeneküljön és kegyelemben legyenek, és mégis megölik a lehetőségeket. Megölik a lehetőségeket, hogy nem tudsz elmenni közösségbe, gyászolhatod az idődet, amikor napi tizenóra után megölték azt a napodat, és nem tudsz Isten elé menni. Hiába énekelsz, hogy folyóvízhez mehetsz, mikor napi 16 órát kell bent töltened a munkahelyeden. Gyászolhatsz, igen. Miért kell gyászolni? Azért, mert belekerültél abba, amit hamisnak hívnak és irgalmatlanul öli az idődet, az energiádat, magyarul rabságban vagy. Ez egy kérdés, hogy önszántából van ott az ember, vagy beterelték, mint rabszolgát. Egy a kérés, Uram, Te vagy az oltalmam, ments ki ebből. Ments ki, és kérhetem azt, hogy én a folyóvíznél akarok inni, akarok a füves legelőn lenni, és nem tudom nézni azt az állapotot, ami másokkal van, és nem tudom megélni azt, amiben én vagyok. Hiszen megölték az időmet, megölték az akaratomat, az energiámat, ellopták, lecsapolták vámpírként.

Ezért szabad így Isten elé menni, és szabad kérni azt is, hogy „Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem;” Igen, sokszor nagyon sötét ez az állapot, és egyre sötétebb lesz. Igen, kérnünk kell, hogy küldd a Te világosságod, küldd azt a világosságot, ami nem luxokban mérhető, hanem azt az energiát, amivel Isten teremtett a teremtésnél is. Istennek a világosságnál, amikor világítótestek nélküli világosság volt, az energiája volt jelen. Az, ami Krisztus uralma, és így mondhatnám tovább. A világ Világossága, az nem luxokban és a fény különböző mérésfokával mutatható be. Nem azt mutatja, nem csak azt mutatja, hogy mi van a sarokban, a sötétben, hanem erőt adó energia. Nekem is az erőt adó energiádat kérem, hogy jól lássak és erős legyek az utamon. Azt a krisztusit, ami a teremtésnél már ott volt, amit Isten teremtett. Küldd el a világosságodat és igazságodat, hiszen a világosság és az igazság egy és ugyanaz. Krisztusról beszél a zsoltáros. Ő a világ Világossága, de Isten Igazsága maga Krisztus, aki győzedelmeskedett a Sátán felett. Feltámadása pillanatában a halál felett is győzedelmeskedett. Küldd el nekem Őt, azok vezessenek engem. Dávid itt egy messiási vezetésről beszél. Az igazságban járás, és a világosságban járás. Az igazságban járás annyi, hogy Isten Igéjével megvilágított, megítélt állapotba legyek, úgy, ahogy kérte, és hogy ítélj meg Istenem. Ítélj meg Istenem, legyen világos minden cselekedetem. Legyen a Te erőd uralkodó, a Te világosságod az életemben, az erő, ami kisöpri bennem a sötétséget és minden maradványát. Ez az életünknek az útja, és korunkban ez nagyon aktuális, ez a 43. zsoltár a 42-vel együtt. És a vágy is nagyon-nagyon hiányzik manapság, még hívő emberek tájékán is.

Hadd menjek be Isten oltárához, vigasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!” Hadd menjek be Isten oltárához, hogy hadd legyen az egész életem nemcsak megvilágítva, és megtisztítva, és megítélve, és annak a másik folytatását is megélhessem, a kegyelmet, hogy szabad vagyok, hogy kegyelem alatt vagyok, megtartott ebben a nyomorult világban, ami miatt éppen most is szenvedek. Hogy hadd élhessek ott hálaadással. Bármilyen ez a világ, én nem különb vagyok, hanem megtartott. Bármilyen ez a világ, nekem van erőm és világosságom. Bármilyen a világ, én már meg vagyok ítélve, a világ csak meg lesz ítélve, és én abban az ítéletben már nem azt az ítéletet kapom. Ez az én hálaadásomnak, a citerám pengésének ez az alapja. Az, hogy nem hogy vége a dolognak, hanem már az Övé vagyok. Már folyik rajtam a megvilágítása, folyik az Ő energiájának, az Ő Szellemének minden porcikámban, és vérkeringésem minden részébe való behatolása, ami megtisztulást, megszentelést ad, és a bűneimtől való teljes megtisztulást, ami által védett is vagyok ettől a világtól, ahol viszont megy a képmutató, megy az álnok és a gyilkos áradat is.

És ugyanakkor én azt hiszem, tanító is ez a zsoltár, úgy, mint a 42.-ben is kétszer is megismétlődik. Tanító ez a zsoltár, mert valóban, emberként szabad megkérdeznünk: most mi bajod van, miért csüggedsz el? Szabad beszélnünk önmagunkkal, szabad kérdezni, miért csüggedsz el? Szabad megkérdezni a bennünk levő Szellemet, hogy Ő adjon választ, bizonyságot. Szabad megkérdeznünk a bennünk levő Krisztust, magát a hitünket. Most miért csüggedsz el? Miért csüggedsz el? Szabad kintről a gondolatainkkal a szellemünk irányába kérni, add a visszaigazolást, hogy jó, a hitünkben járunk. A hit megerősítése, ott kezdődik, hogy megkérdezem, hogy tényleg, nekem mi bajom van. Mikor tettük fel ezt a kérdést, ez egy másik kérdés is? Mikor tesszük fel a kérdést magunknak, hogy most mi bajom van? Hát minden szép és minden jó. És hogyha te igazából Krisztusban lévő hívő ember vagy, Messiáshívő vagy, akkor miért nem teszed már fel a kérdést? Miért csüggedsz, mikor látod, hogy száraz a világ, látod, hogy sötét van, látod, hogy a megítélése iszonyatosan kemény lesz a világnak ebben az állapotában. Látod, hogy mi folyik a világban, a hamisság és a gyilkos szándékok, és téged nem ér el. Akkor most mi bajod van? Mit csüggedsz el, hát nem vagy része! Másokról legfeljebb annyi dolgod van, szolgálni és bizonyság lenni előttük. Nem tudsz Sátánt legyőzni. Nem tudod korunknak a nagy áramlatát megállítani. Miért csüggedsz el? Ha te elcsüggedsz, a hited nincs rendben. Ha te elcsüggedsz, akkor hitetlenségbe is belekeveredhetsz. Szabad kipróbálni a mi hitünket. Miért csüggedsz el? Szabad önmagunknak bizonyságot tenni.

Lehet, furcsát mondok, mert ez akár önszuggeszcióhoz is elvezethet, nem arról beszélek. Arról szabad megkérdezni önmagadat, hogy van-e elég hited? És akkor belül jönnek a válaszok, belül jönnek az olyan egyszerű válaszok. Nem veszed észre te együgyű, hogy ebben a sokügyű világban, te védett vagy? Nem veszed észre, hogy mennyi, de mennyi dologért adhatsz hálát? Mennyi, de mennyi, akár fizikai vagy lelki dologért adhatsz hálát, hogy nem ér el ez a mocsok áradat? De tudsz-e azért hálát adni, hogy előtted van Isten Igéje, akkor mégy inni, amikor akarsz. Tényleg, miért csüggedsz el? Miért vagy belülről elcsüggedve? És az eszünkkel is megkérdezhetjük, miért nincs hitünk? De a hitünket is megkérdezzük, meg lehet kérdezni. A bennünk levő messiási Szellemet, hogy miért csüggedsz el? És a válasz az, hogy nem elcsüggedtem, te gondolod rosszul. De, amikor te csüggedsz el, akkor is megkapod az erősítést. Mert Isten kinyitja előtted a saját képedet, mint egy tükröt, kinyitja a saját helyzeted, és láthatod. Van víz, van világosság, ez a világ nem ér el, együgyűként bármi is megy ellened, szomorkodhatsz miattuk, de magadért nem. Miért csüggedsz el? Miért csüggedsz el? Ő benned van, és így nem érhet el. Ő benned van, és így van világosságod, és van vized. Benned van, benned van, és ez a kérdés, ha elhangzik, „Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” Szabad önmagamat erősíteni. Nem úgy, hogy lesz ez még másképp. Nem úgy, hogy mi emberként is azt mondjuk, most baj van, majd csak lesz valahogy. Nem. Hanem úgy, hogy hálás leszek majd én Neki. Tudom. A tudat nem más, mint a hit. Tudom, hogy más lesz, tudom, hogy hálát fogok adni. Tudom, hogy abban a helyzetben, amiben most vagyok, ez hálaadásra fog ösztönözni. Miért? Mert van vizem, van világosságom, van megítélésem, van kegyelmem, van megtartásom, mert Isten megtartott. Ezért már hálát lehet adni, és ebben a helyzetben, amit látsz, valóban iszonyatos, valóban borzalmas, de mégis hálaadásra ösztönöz, mert Isten ebből kiemel majd téged. Azzal már eleve, hogy kérdezed, azzal már eleve, hogy vágysz a vízhez, ki vagy emelve. Aki egyszer elindult a vízhez, azt már Isten meghívta és megérintette. Ennek a világnak nem kell a víz, nem kell Isten Igéje. Ő ma is ebben az álnokságában és hamisságában akar élni, ami most már az egész emberiségnek az alap jellemvonása, a bűnös jelleme. Ez van most. Ha benned ez nincs meg, akkor hálát fogsz adni.

Igen, nincs bennünk hamisság. Ezért leszel más a világnak, ezért lesznek ellenségeid, és ezért kérheted azt, ítélj meg engem és oltalmazd az én ügyemet. Az oltalmazás az több, mint betakarás, több, mint védelem. Oltalmazás a Te oltárodon. Benne van a szóban: vigyáz. Oltalmazni, az oltáron védve lenni, ott lenni. Mint egykor a bűnös bemenekült a templomba, az oltárnál oltalmat kapott, mint az oltárt, ha valaki megfogta, akkor kegyelmet kaphatott és menekedés volt. Igen, oltalmazza, úgy, hogy ha ott vagy az oltáránál, ott belekapaszkodsz abba a kegyelembe, abba a bűnbocsánatba, és mindabba, amit Isten ad. Így tud oltalmazni, így tudsz az oltáron lenni, és Isten oltalmában lenni. És akkor, hogy ha fogod, akkor tudod, hogy a kegyelem az nemcsak ígéret, hanem valóság. Ahogy odamész, odamész Istennek a jelenlétébe, akkor hadd menjek be Isten oltárához, vigasságos örömömnek Istenéhez. Akkor megérted, hogy az oltárnál van az oltalmazásod. Ahogy itt a 4. versben olvastam, hadd menjek be Istennek az oltárához.

Én úgy gondolom, hogy ebben az állapotban semmi nem oldhatja meg a mi életünket, és ez adhatja meg a hálaadást és az örömöt is, hogy mindig mehetünk az oltárhoz. Amikor besározódunk ettől a világtól, amikor támad a világ, ott van az egyedüli menekülésünk. Ott az Ő vérének a betakarásában, az Ő vérének erejével, ott a bűnbánatban, ott az oltárnál, ahol aztán ezt később folytathatjuk hálaadással és örömmel. Isten oltárához odajutni, maga az öröm. A bűnbánat, maga az öröm, mert tudjuk, van kegyelem. Tudjuk, amikor bűnösök vagyunk, akkor is elhangozhat, miért csüggedsz. Miért csüggedsz el lelkem? Fogsz te hálát adni, hogy most sírsz. És, aki igazából hívő emberként megélte ezeket, akkor el is tudja mindenkinek mondani, de jó volt, amikor tudtam sírni magam fölött. De jó volt, amikor odamehettem az oltárhoz. De jó volt, és most is tudom mondani, hogy ha oda eljuthatnék, akkor még több öröm lesz, mert ott a meghallgatás, ott a kegyelem, ott a megtartás, és ott van mindaz, amit Istentől kaphatunk. Nem a hamis világban, nem a tolakodó és rohanó világban.

Ott az oltárnál, amelyiknél mindig is ott van az Ő világossága, Istennek az ereje. Valóban ott van, és újra mondom, szabad megkérdezni magunktól: miért csüggedsz el? Hát nem tapasztaltad még meg, hogy az oltárnál van az oltalmad? Nem tapasztaltad meg, hogy az a világ, amelyik az oltárt, a templomot lebontotta és gyűlöli, annak nem lesz oltalma? Annak ítélete lesz. Nem azért örülök, hogy nekik lesz, hanem azért, hogy Ő megtartott engem. Megtartott és ebben az időben, őszintén mondja itt a zsoltáros is, mint szarvas a folyóvizekhez, úgy vágyódom. Nem haza vágyódom, erőért vágyódom.

Az élet alapvető feltétele a víz, ami nélkül nem tudunk élni. Az alapokért vágyódom, a Te Igédre vágyódom. Ebben a helyzetben, ami most kezdődik vagy folytatódik, ebben a nyomorult világban is, még akkor is, ha sokszor elcsügged az ember, lesz rosszabb, volt rosszabb. A világtörténelemben volt egy-két érdekes dolog már. Nekünk mit adott Isten, mit engedett meg, ez egy külön történet. Még nem tudjuk. De mindig legyen előttünk: ne csüggedj. Van oltár, van oltalom, van víz, van világosság, és mindez elegendő az ellenségre, a sötétségre, a hamisságra és a gonosztevőkre. Nem érhet el a világnak az a támadása, ami ebben a zsoltárban is ott van. De akkor igencsak könnyen elérhet, ha nem akarod, hogy Isten megítélje az életedet. Azt mondod, hogy ússzam meg. Itt a zsoltárosnál Kóráh fiainak tanításában, a 42. zsoltárban úgy hangzik, ítélj meg engem Istenem. Ítélj meg. Ha ezt valaki megérti, akkor tudja, hogy szükség van Isten törvényére. Ha valaki ezt megérti, tudja, hogy szükség van a törvény általi megítélésre. Ha valaki tudja ezt kimondani, akkor tudja, hogy ott már igazság is van. És meg tudja mondani, hogy ahol igazság van, ott kegyelem is van. És ott, ahol kegyelem van, ott citera, öröm és hálaének. Erre vágyjunk!

 

 



 


AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2015 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat