|
139. Zsoltár
Elhangzott a SÓFÁR Jeshua HaMassisah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán 2015. október 14.
Orbán Béla:
Ezen a szerdán a 139. zsoltárt venném elő. Kicsit aktuális. De igazából a zsoltárok mindig aktuálisak, hiszen a zsoltárok nem más, mint egy hívő ember életének különböző szakaszaiban való folyamatos imádsága, vagy bizonyságtévő megnyilvánulása, megjelenése. Tehát a 139. zsoltár így kezdődik: „Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram! Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem, és a világosság körülöttem éjszaka lesz, A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! És jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük. És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája! Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok. Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem! Akik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid. Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne utáljam-é? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek! Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” Én azt hiszem, hogy nagyon érdekes zsoltár ez. Nagyon sok mondanivaló van benne, és mindjárt az első versével, első gondolatával kezdem, amikor Dávid mondja: „Uram, megvizsgálsz engem, és ismersz”. És egy kicsit mindjárt meg is állok, amikor a hívő ember életéről beszélek. Ebben az egy mondatban már benne van: Uram, Te. Kimaradt a személyes névmás, ebben benne van a megszólításban, Te, Uram, engem ismersz. És, amikor ebben a világban élünk, akkor valóban tényleg úgy élünk-e Istennek a betakarásában, és Istennek az uralma alatt Krisztus uralma által, mint, ahogy a zsoltáros elmondja? Előttem mész, fölöttem mész, betakarsz, bekerítesz, és tulajdonképpen bevallja azt, hogy igazából nem sok mindent tud tenni, mert Isten irányítja, vezeti. Bárhova bújnék, sőt, felmerül benne a kérdés, hova bújhatok még. De tényleg az a kérdés elsősorban: meg van-e Istennel a személyes kapcsolatunk? Meg van-e? Akkor, amikor nagyon nagy bajban vagyunk. Ez a zsoltár is egy bajban született, és mégis bizonyságtevő. Az ellenségeimet gyűlölöm, és kérem Istent, hogy ezt, meg azt tegye velük. Ez ószövetségi lehetőség, az Újszövetségben erről már szó sem lehet. De ebben az esetben is ott áll, bajban van, szorításban van, az ellenség körbeveszi, ahogy olvastam is. És mégis ott van: Istenről tesz bizonyságot Dávid. Amikor bennünket körülvesznek a problémák, itt, most, és ebben a korban, amiben élünk, valóban az első mondat a szánkon: Uram, Te? Istenem, Te. Te ismersz engem. Ott van-e ez a bizonyságtétel, hogy Ő ismer engem mindenestől? És ez a hitnek is az alapja, nem kell nekem magyarázkodni. Nem kell nekem bemutatkozni Istennek. Abba kellene hagyni az összes nyavalygó, lökött imánkat, jaj, Uram, Te látod. Látja. Nem távol van Isten, és nem valaki, akit meg kell külön ajánlott levéllel kínálni, hogy figyeljen már rám is, hanem meg kellene vallani. Te, Uram, Te. Te, és ebben azért benne van az egyetlenség: nem ti, nem ők, Te, Uram. Ebben a világban igazából nagyon nagy csűrcsavar az, amikor egyre inkább tapasztalom, hogy mindenki ismeri a másik embert. Furcsa dolog. Keresztény területeken, amikor most nézem a kínálatot, kínálják magukat rendesen. Egymás után jönnek a pszichológiára épülő tanítások. A pszichológiára épülő tanítások, ami arról szól, hogy valósítsd meg magadat, az erő benned van, és így tovább. És ismerik az embernek az állapotát, hogy elérik azt a rétegét a hívő embereknek, akik Istent nem ismerik, akik nem azt mondják: Uram, Te ismersz, és itt vagyok, mert keresik a megoldásokat, és megtalálják azt a megoldást, hogy ismerlek. A kereszténység legnagyobb területén és legnagyobb formájában, nagyon nagy mennyiségben folyamatosan látom azt, amikor pszichológiára, emberismeretre épülnek az úgynevezett tanítások. Jó lenne szétválasztani a kettőt. Nem ismer engem senki, de Isten ismer engem. Tudja, hogy hova megyek, mert hogyha embertől kérek segítséget, azonnal előveszi a lélektannak azon pontjait, hogy hogyan lehet jót cselekedni irányomba, hogy lehet szépet ígérni, hogy lehet biblikusan pszichológia tudományokat használni, akár pszichiáterként is viselkedni irányomba. Tegnap is olvastam olyat, amin kicsit elborzongtam. Valaki azt írta, hogy hát Jézus is elfáradt, és a szent emberek is tudnak olykor depressziósak lenni. És erre felhördültem. Mi az, hogy Istennek az embere, aki szolgál, és aki Istennek a munkájában van benne, legyen az család, házasság, bármi, depresszióba jut? Milyen alapon állítja valaki azt, hogy hát elfáradhatsz, de saját erődből kijöhetsz. Ezek a tanítások mennek. Ezek a tanítások mennek, hogy depressziós lehet az, aki szolgál. Nem lehet depressziós. Senki nem volt depressziós, Saulnak volt egy kis problémája pszichésen, a többinek nem volt depressziója. Dávid, amikor itt, a zsoltáraiban látjuk, hogy elfárad és üldöztetés éri, és sok területen tényleg reménytelen helyzetben van, egyetlen egyszer nem volt depressziós. Igazából a depressziós ember ott kezdődik, és ott rontja el az életét, hogy elmegy emberekhez, hogy te tudod az én problémámat. És az az ember tudni fogja a problémádat, mert te árulod el a gyenge pontodat, és úgy használja az életedet, ahogy akarja. Tudunk-e valahogy más formában úgy élni, hogy odamegyek közvetlenül Istenhez? Te ismersz engem. Higgyétek el még a férj-feleség kapcsolatában is csak részben ismerjük egymást. A maximumnál is még mindig vannak ismeretlen, rejtett dolgok. És még közben fejlődik az ember és különböző benyomásokat kap kívülről, változik is. Nem mondhatom el azt, hogy a feleségem engem ismer, hiszen egy órával egészen más voltam, mint most. De ne fordulj emberhez, hogy ugye, te megértesz. A legnagyobb öngólok egyike, a legnagyobb károkozás a saját életünkben, amikor Isten helyett más istenhez megyünk oda. És itt hadd legyen a 139. zsoltár ebben mégis csak példa. Isten elé odamehetek. Uram, Te ismersz engem. Te ismersz Istenem a teremtés előtt és úgy, ahogy van, elolvashatom újra és újra ezt a zsoltárt. Példát mutat ebben Dávid. Példát. Ő ismer, Ő teremtett, Ő adott nekem utat, célt, életet, mindent Ő adott. Hát kihez mehetnék? Akivel üzleti viszonyban vagyok, házasság címén? Akivel testvéri viszonyban vagyok, mert hát összetereltek valami templomba, vagy gyülekezetbe? Ki ismer téged, és ki ismeri a te problémáidat, ha nem Ő? El vagyunk tévedve, keresünk, fűhöz-fához rohangálunk, jaj, te mit mondasz? Lehet, hogy tudok valamit mondani, amit tényleg az Igével alá tudok támasztani, de biztos, hogy az rád vonatkozik? Lehet, hogy nagyon szép bibliai verset mondok, és egészen másnak szól, és nem neked. Neked éppen más üzenetet kellene adni, és ha én ismernélek, akkor biztos, hogy azt adnám. De hát nem ismerjük egymást, csak bizonyos mértékben, bizonyos fokon. Miért nem megyünk oda egyből Istenhez, hogy én-Te? Megvan ez a viszony, Te, Istenem, Te ismersz. Miért van az, hogy ő ismer engem, nem Ő. Egy fokkal közelebb kellene kerülni Istenhez. Te, aki ismersz. Aki az Atyám vagy, mert Őt szoktuk tegezni, Te, aki az Atyám vagy. Testvérem nem lehet, így marad az, hogy Te, aki Atyám vagy, Te ismersz. A születésemtől kezdve ott voltál mellettem. Mint egy földi családban is, normál esetben, aki megszülte, a szülőpár, az ismeri egy gyereknek az életét. De aki elhatározta a mi életünket, hogy mire és mit akar tenni velünk ebben a földi életünkben, az nem úgy ismer, mint a földi szülő, akinek igencsak keresztrejtvény, hogy mi lesz a gyerekéből. Hiszen erről szól az évtizedek sokasága, hogy jaj, mit kellene vele csinálni, meg hogy taníttassam, meg egyéb. Isten mindent tud. Nem oda kellene menni? Nem oda kellene menni, és nem úgy kellene megélni az életünknek a nagy nehézségeit, mint Dávid, aki a nehézségben ellenséggel volt körülvéve, hogy Uram, Te tudod? Mekkora, de mekkora szabadság van ebben a szóban! Te vagy, aki tudsz mindent. Ez nem azt jelenti, hogy nem teszek semmit. Nem azt jelenti, hogy feladom. Hanem azt jelenti, Rád bízok mindent. Rád bízok, nem rá bízom az ismeretlen távollevőre. Rád bízom, és Te és Rád az annyit jelent, hogy közel vagyok, ott vagyok vele, beszélő viszonyban vagyok, meg tudok osztani minden dolgot. Méghozzá úgy tudom megosztani, hogy hiába akarok én magyarázkodni, és hiába akarom én itt a saját igényemet és vágyaimat előterjeszteni, Isten úgy is tudja, mit akar csinálni. Ebben a zsoltárban benne van az is, hogy odaadom, átadom magam. Benne van az a megvallás is, ott van az önlelepleződés is, hogy Istenem, hova bújjak Te előled? Aki ezt megélte, az tudja, hogy mennyire jó ez az állapot. Nekem is volt olyan állapotom, amikor üvöltöttem: Istenem, hova bújjak, már nincs hova bújjak, és itt is megtalálsz? Mikor az ember pucol, amikor Jákóboskodik, ez a pont, amikor kimondom: hova mehetnék? Nincs mentség. Nincs mentség Isten szeretete és védelme alól. Nem mehetek ki, mert a Tiéd vagyok. Nem mehetek ki, mert Te meg én. Én a Te tervedben, Ő pedig az én Atyám. Nem tudok elválni Istentől. A problémák megoldásánál azt hiszem, nagyon kell arról beszélni, hogy annyi, de annyi másítás van ezen a világon. Igen. Nagyon-nagyon is használja a Sátán az emberismeretet, a pszichológiát. Nagyon-nagyon használja. Nagyon-nagyon és biblikusan használja. És amikor ezekről beszélek, akkor arról is beszélhetek, ami mostanában többször is előjött: sok antikrisztus van. Sok, sok antikrisztus van. Nem én mondom, János levelében olvashatjuk. Ott már akkor volt. Már akkor volt, hiszen néhány évszázad talán, vagy évtized, hogy elment a mennyekbe Krisztus, itt hagyta az övéit, és ígéretet tett a Szent Szellemmel együtt, hogy felismerjék a szellemek megismerésében, tényleg felismerhessék a különbözőket. De akkor is, már Jánosnak a szájából elhangzik: már itt vannak. Közülünk valók voltak, és még sem voltak közülünk valók. Már akkor elkezdődött az, ami most már dúl, és mérhetetlen mértékeket ért el. Amikor Krisztus nevében szólnak, ők akarnak uralkodni, amikor Krisztusra hivatkozva, az Igére hivatkozva, pontosan ellenkezőt tesznek, mint amit tett Isten, Krisztus által. A szószékeken van a legtöbb antikrisztusi. Tessék megérteni. Mert az, akinek idegen istene van, Isten ellenében felépítette a maga vallási akármilyen szekularizált istenét, annak antikrisztus, Krisztus ellenes maga az egész teológiája, és az egész tanítása. Bizony, jó lenne odafigyelni, ki akar engem ismerni és tanácsolni. Mert, aki ismer és tanácsolhat, az maga Isten, és Isten által Krisztus, és Krisztus által a Szent Szellem. Az Ő Szelleme az, amely megmutat mindent, még az én életemben is. Ez az abszolút karizmatikusság, amit itt Dávid bemutat előttünk. Uram, Te ismersz engem. Ez az abszolút. Az abszolút, amikor alárendelem magam, elfogadom, tudom és kinyilvánítom azt, hogy be vagyok takarva, csak oda mehetek, ahova Ő akarja. Hova mehetnék? Nem tudok elpucolni, nem tudok elmenni, és ez pozitív. És ez annyit jelent, hogy majd amikor az ellenség engem támad, akkor még én is becsapható lehetek. Védjél meg, Istenem. Védjél meg, tudom, hogy nem mehetek el, de emlékeztetem Istent, hogy a Te Igazságodban, abban akarok járni, amit Te tudsz rólam. És itt van a zsoltárnak a végén is, hogy ne hagyj engem, vizsgálj meg engem, hogyha mégis. Vizsgálj meg engem. Én úgy gondolom, hogy nagyon is meg kellene vizsgálni sok olyan tanítást, és olyan szolgálatot, amikor úgy kezdik, hogy én tudom, hogy neked mi kell. Az Úr szólt, és ezt üzeni általam, rajtam keresztül neked. Álljunk meg. Tényleg? Tényleg szükség van arra, hogy ember beleavatkozzon az életembe? Szükség van, hogy valaki nekem olyan tanácsokat adjon, hogy neked konkrétan utasításként ezt mondta az Úr, vagy én így tudom, neked mit kell csinálni? Ő ismer engem. Egyedül Ő. Ezt tanuljuk meg, hogy egyedül Te ismersz. Nem ők, meg mi, meg egyebek. Ő ismer bennünket. Természetesen egy másik kérdés, hogy véd meg, hogy takar be bennünket, és milyen eszközei vannak irányunkba. De ennek ellenére ebben az egy mondatban nagyon sok minden van. Uram, Te ismersz engem. És ebben benne van, hogy Te ismersz, akkor nem megyek el keresni, hogy ki ad az én kérdéseimre választ, meg ki az, aki beleérzi az életembe magát. Ki az, aki empatikus, ki az, aki? Csak bajt okozok magamnak. Te ismersz engem. És kérhetem azt, hogy ezt az ismeretet hadd kapjam meg, és ismerjen meg, aki által akarod, és ami által számomra fel akarod tenni azt, amit nem ismerek. Láthatóvá akarod tenni. És ebben a zsoltárban is már ott van a bizonyság, a sötétben nincs sötét, a világosságban látok. Ott van, hogy Isten olyan rendezetté teszi a mi életünket is. Nincs elvakítás, nem járok sötétségben, még a sötétségben sem. Érdemes elolvasni még egyszer Dávidnak a szavait, hogy hogyan tesz bizonyságot arról, hogy Ő tudja, hogy én ki vagyok, Ő tudja mi a problémám, és Ő nem hagy engem a sötétségben, és nem hagy az elvakultságomban, és nem hagy engem védtelenül, mert betakar és látásom, hallásom van. Jártomban, keltemben, ültemben, mentemben, megvizsgáltál Te engem. „Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.” Messziről. Nincs ott, nem súg, nem automata vagy, hogy jobbra, balra, messziről érzed a gondolataimat. De mégis, Isten így irányít bennünket, hogy menned kell. De mégis, tudsz bizonyságot tenni, hogy Ő ismeri a gondolatot, Ő van velem, fölöttem, előttem, mellettem, mint a választott népnek a tűzoszlop ott volt, és a ködoszlop ott volt. De mégis, ismered ülésemet és felkelésemet. Van, amikor az ember úgy ül, mint a börtönben. Ő tudja, Ő tudja. Gondolod, hogy amikor az ember ilyen depressziós jellegű helyzetében van –mert ez nem depresszió, amikor nem tudja, merre kell menni-, Ő nem adja meg távolról is? Nem adja meg, hogy kelj fel? Nem fékez meg, hogy most ne ugrálj? Ne kelj fel, maradj veszteg. Isten minden helyzetben ott tanácsol bennünket és ezért jó ez a dávidi zsoltár, mert a nehézségben adja meg nekünk a választ. És így sorba hozhatom a kérdéseket. Tudom-e, hogy Ő? Az egy személyes viszony, az Te. Tudom-e, hogy Ő minden egyes, még el nem kezdett tevékenységemet, gondolatomat, a gondolat megvalósulását is tudja? Tudja, mit akarsz tenni. Ő tudja, hogy holnap mit akarsz tenni. Te még itt téblábolsz, de Ő tudja már, hogy mit akarsz tenni. Talán oda kellene adni a gondolataimat is, hogy akkor keljek, és akkor üljek, akkor maradjak csendben és akkor induljak. Hogy Isten, Te indíts és Te pihentess. Tudom-e, hogy nem kell félnem? Hogy fölöttem van, előttem van, úgy, ahogy a zsoltáros írja, hogy végig be vagyok kerítve. És tudom-e azt a nagy bizonyságot, hogy akárhogy is vagyok én, akármi is van, nehéz helyzetek, még sincs bennem az, hogy most megpucolok. Nincs. Tudod-e, hogy nincs lehetőséged megszökni Istentől? Én azt hiszem, hogy egy nagyon nagy áldás. Ha az Övé vagy, mint Dávid, Őt megvallja, akkor te már nem fogsz elfutni. Akkor is, hogy ha nagyon akarnál. Akkor is, hogy ha belülről jön a kényszer, a kísértés, hogy kívülről zavarnak, akkor is te nem tudsz már elmenni. Nem tudsz már elbújni. Egyszerűen meg kell érteni, hogy Isten uralma mindig élettel párosul. Aki másképpen akar uralkodni, másképpen ismer, figyeld meg, mindig élettelenné akar tenni valamit. Amikor egy pszichológiai alapokon álló tanítást hallasz, megfigyelheted. Nem életet akar adni, hogy lépjél, bűnvallás, stb. stb. Van benned erő, amivel meg tudod oldani a kérdést, kelj fel, valld meg. És az ember saját eszével tudja, hogy lehet, így több erőm van, hogy most felpiszkáltak, de nem sokáig fog ez tartani, ember vagyok. A lehetetlenben lehet serkenteni embereket, de a tény akkor is, hogy tehetetlen vagyok. Lehet, hogy most felfújom magamat, mint a kakas a szemétdombon, attól még a világ nem fog megváltozni, mert én erősebb lettem. Semmi nem változik. Isten, amikor bennünket indít, amikor beleszól az életünkbe, az Ő uralmával mindig élet jár. Élet jár. És minden, amit Ő ad, mert ismer, az mindig élettel folytatódik. Isten tudja azt, hogy kell egy társ, akkor az élettel fog folytatódni. Tudja, hogy kell egy gyermek, akkor az a gyermek egy életet meghatározó változás lesz, és nem arról szól, hogy megtartjuk, vagy nem tartjuk, vagy a szocpol. által nagyon kellemes jövedelme jött a házhoz. Tényleg tudjuk-e, hogy a tanácsadásoknál melyik az, amit Isten ad? Isten mindig életet adó tanácsot ad. Mindig mobilizál, és minden mobilizálásnak van életszerű, életet adó, életet megadó következménye. Ha Isten valamit akar, akkor téged mozgásban tart. Ha Isten valamiben továbbléptet, annak gyümölcsei vannak. Ne tanácsoljon senki olyan bennünket, aki úgymond jól ismer bennünket, és altatni akar. Mert a pszichológusoknak a zöme el akarja nyomni a bajokat, a keresztény pszichológusnak a legtöbbje bevisz hamis megvallásokba, és ott van az antikrisztusság jellege, amikor azt mondja, hogy ingyen kegyelem van, nem kell fizetni érte, és belehalsz. Ugyanazokat a szavakat használja, ugyanazokat a fogalmakat, élettelenül és tevékenység nélkül. „Viselkedjél jól és az Úr gazdagon meg fog áldani”. Hány, de hány ilyen tanítást lehet hallani. Nem! Élj úgy, hogy Isten törvénye szerint, és az életed gazdag lesz, meggazdagodik, Isten megad hozzá minden feltételt. Figyelni kell, hogy élet-e, vagy élet nélküli, előrevivők-e a tanítások, azok, akik ismernek téged, mit akarnak adni. Mit akarnak adni, akik téged ismernek, fel tudod fogni, meg tudod érteni, hogy Krisztus szerint ismernek téged, mert akkor bármi tanácsuk életre mobilizáló. Ha valaki pedig nem krisztusi tanácsot ad, az azt mondja: ne törődj vele, majd az Úr, meg van kegyelem, meg stb. stb. stb., szépen elaltat, míg be nem áll a halál az életednek azon a részén. Beáll egy olyan változás, hogy nem tudsz már lépni sem, mert meghalt. Én úgy gondolom, Isten meghallgat bennünket minden egyes zsoltárunk esetén is, s amikor tényleg az ellenség körbe vesz bennünket, nem harcolni kell. Persze, hogy a bűnt ma is gyűlöljük, de a bűnöst nem. Ez már tényleg a váltságmű, a Golgota utáni időszak. Dávidnak joga volt, hiszen akkor még a földön volt az ítélkezés. A Golgota után már nincs földi ítélkezés, és a bűnért nem statárium van. De mégis, utálhatom és gyűlölhetem a bűnt. Úgy, mint Dávid a bűnöst, és utálta az ellenséget. A bűn és ellenség ebben a pillanatban változik, hogy ma a bűn az ellenségünk. A bűn az ellenségünk. De amikor tényleg mások bűne körbevesz bennünket, és ez most nagyon nagyfokú, akkor előjöhet: Isten, Te ismersz engem. Nincs mitől félnem, tudom, hogy Te megóvsz, amikor én nem is akarom, még akkor is meg fogsz óvni. És tudom azt is, hogy a bűnnek van következménye, és pontosan ezért kérem én is: Uram, vizsgálj meg engem. Van-e még valami? Mert nem akarok a bűnösökkel együtt ítéletet kapni, és nem akarok én is a bűneim miatt önmagam ellensége lenni, mert erről szól az életünk. Sokszor mi vagyunk a saját magunk ellensége. De miért vagyunk az ellensége? Azért, mert nem ismerjük önmagunkat. Azért. Ha tudnánk, hogy mi a jó nekünk, akkor nem lennénk önmagunknak az ellensége. De mivel Isten tudja, hogy te ki vagy, úgy, ahogy Dávid megvallja: Uram, Te tudod, ki vagyok, akkor gondolod, hogy nem mutatja meg neked, hogy ki a te ellenséged, önmagadban? A gondolataidban, a tetteidben, és egyáltalán benned, mi az, ami háborog? Mi az, ami ellene van Isten akaratának, Krisztus uralmának? Gondolod, nem mutatja meg? Akkor kellene feltenni ezt a kérést: Uram, ha Te ismersz engem, vizsgálj meg, hogy én is ismerjem magamat. Én nem ismerem magamat. Nekem reményem van, elképzelésem van, terveim vannak. Uram, vizsgálj meg azért, hogy ez mind a Te tervedben, a Te akaratodban legyen, hogy én is úgy nézzek önmagamra, mint, ahogy Te nézel énrám. Az abszolút béke ez. Az abszolút védelem, sőt a győzelem is ugyanez. Mert, ha Isten szemével látjuk önmagunkat, és ki tudjuk mondani folytatásként: Uram, Te ismersz engem, ki tudom mondani folytatásként, hogy ha ismersz, mutasd már meg magamat, akkor Ő hűséges ebben. Hűséges azért, hogy ne kövess el bűnt Őellene. Én úgy gondolom, hogy ennek a 139. zsoltárnak az első verse nagyon fontos számunkra. Uram, Te ismersz minket, Te ismersz engem, szeretném megismerni magamat. És abban a pillanatban tudom, hogy ki vagyok, abban a pillanatban kérhetem a tisztulást, abban a pillanatban kérhetem mindenre a kegyelmet, abban a pillanatban egyre inkább az Ő betakarásába kerül az életem. Szeretném megismerni magamat. Szeretném megismerni magam ebben a változó világban is, hiszen a változások kihoznak néha olyan meglepetéseket, hogy jé, ez is bennem van. Jé, ez a lehetőség is bennem van? Plusz, mínusz, kijönnek a válaszok a saját életemre. Jön egy szituáció és máris tudom, hogy én ekkor nem egészen krisztusi vagyok. És jön egy másik szituáció, amikor ja, hát ez ilyen egyszerű. Hát ilyen egyszerű. Kérd meg Istent, hogy amit Ő tud rólad, mint tényleg Atya, tanítson meg arra, hogy te ki vagy. Én azt hiszem, nagyon fontos lenne személyenként tudni: én ki vagyok. És nem más ember, nem pszichológus az, akinek meg kellene mondani. Természetesen a pszichológusnak van emberi tulajdonsághoz is, az emberi léleknek a működéséhez ismerete, de minden más Isten kezében, és Isten akaratában van. Ezért lehet most is ebben az országban is mindenféle gagyit eladni, különösen Amerikából jöttet. Amerikában mindenkinek van pszichológusa. Ez egy olyan dolog, mint a Kalmopyrin volt régen. Mindenkinek van pszichológusa. Mert abban a rohanó világban, abban az elidegenedett világban, hogy ismerhetné meg az ember saját magát? És kell egy külső segítség. És ezek már jól képzettek, és ezek tudják Bibliával is vezetni az embereket. Tudják. Ezek a nagy tanítóknak a többsége. Nem Isten Igéjét hozzák, és Istennek az ismeretét terólad, hanem a saját maguk üzleti szemszögét. Tudom, hogy most baj van, mondjuk Magyarországon, miről kell beszélni? Valósítsd meg önmagad, előtted az élet, áldásod lesz, hogy ha ezt, meg azt csinálod. És bekajálja, mert szeretne kikerülni az adósságából. Ebben az országban, amikor ennyi fizikai és egyéb beteg van, akkor mit kell csinálni? Valld meg, és máris mondják, hogy kell csinálni. És értenek hozzá, mert értik az embereknek akár placebóját is, mert tudják azt, hogy te hajlamos vagy a placebóra, és te meg fogsz gyógyulni, és azt fogják prédikálni. Placebó prédikálások mennek, pszichológiai tudással, és módszerekkel megvezetnek embereket. Hamis képeket adnak, és az ember azt hiszi, hogy jó és szép, mert olcsó, csak ne felejtsük el, ami olcsó, az élettelen. Az élet az mindig vagy vérrel, vagy valami munkával, vagy valamivel párosul. Az élet az nem olcsó dolog. Úgy, mint a bűnbánat is fájdalommal jár, az üdvösség, az újjászületés fájdalommal jár. A szülés fájdalommal jár, és így tovább. Nem úgy van, hogy kapok valamit ingyen. Ingyen kapod, de teneked is kell tenni hozzá. És én úgy gondolom, hogy az embernek nagyon fontos lesz akkor, hogy kérem. Kérem végre, hogy vizsgálj meg engem, lásd meg, hogy milyen vagyok, mutasd meg, hogy milyen vagyok. Mert, aki Isten szemével meglátja önmagát, megismeri önmagát, nem is tehet mást. Uram, még többet akarok tudni, mert egyrészt megérzi az áldásait annak a változásoknak, ami élettel jár. Megérzi, és megérzi azt, hogy nem akarok több élettelen gagyi, kamu dolgot az életemben. Megérzi azt, hogy mi az, hogy Igehirdetés, és megérzi azt, hogy mi egy pszichológus előadása Ige nevében. Megérzi. És egyre inkább, ha megérzem és megtudom, ki vagyok, mert Isten kinyitja, miért ne nyitná ki, hiszen az az Ő akarata, hogy elkészítsen addigra, míg hazamegyünk, akkor minél előbb kellene lépni. Minél előbb kellene lépni, mert ami előttünk van, bármi probléma, ha nem tudom, ki vagyok, és én hogy viselkedek, akkor a sok-sok bűnt el fogom követni. És hogyha egyre nehezedik a világnak a történelmi állapota, akkor nagyon jó, ha tudom, hogy nekem ebben mi a feladatom, hogy viselkedjek, ki vagyok én, ebben az egész nagy világtörténelmi szakaszban, amiben éppen itt vendégszereplünk. Nagyon jó, ha tudom, ki vagyok, és mi a feladatom ebben a világban. Dávid erről tesz bizonyságot, hogy Isten tudja, és ezt kéri a szorongatásában, Uram, vizsgálj meg. „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” Ez egy nagyon érdekes ellentét, amikor kijelenti azt, hogy tudja Isten, hogy ki vagy, ismeri a gondolataidat, a vesédet. A vese a tisztítóberendezés, az elménknek a mérlegelése, hogy mi a jó, mi a rossz. Ismerem a szívemet, ami a vérkeringés, tehát a szellememet is, és mégis ott van: vizsgálj meg engem. Mert Dávid nem egészen tiszta, és nem egészen tudja azt mondani, hogy Isten engem ismer, én meg Őbenne vagyok, tehát nincs probléma. „Vizsgálj meg engem Isten, és ismerd meg szívemet.” Ez az ismerd meg szívemet egy kicsit olyan anomália. Ő, aki ismeri a szívemet, ismerje meg a szívemet? Megismerni a szívet, nem más, mint találkozzon a Szellemed az én szellememmel. Úgy, mint a házasság, megismerte a feleségét X és Y ősatya úgy, ahogy van. A Te Szellemed egyesüljön az én szellememmel. Ismerd meg az én szívemet, azt, ami az én szellemem. Ismerd meg, mert van persze földi emberként mindig olyan rész, ami még nem az övé. Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat. Dávid kéri a lelkének és a szellemének az átvizsgálását, és olyanná tételét, összehangolását, ami Krisztus Szelleme, maga Isten Szelleme. Nekünk is ezt kellene kérni. Uram, vizsgáld meg, mi az, ami nem illeszkedik, nem kontabilis a Krisztus Szellemével. Vizsgáld meg. Ismerd meg, azonosulj vele, egyesülj vele, ismerd meg, legyünk ketten egyek. Dávidnak a szava nagyon aktuális a nehéz időkben is. Uram, vizsgálj meg engem, semmiben, de semmiben nem akarok véletlenül sem, se gondolatban, se más szellem hatására, idegen szellem hatására, bármi Ellened valót tenni. Ismered-e Istent, mert Ő ismer téged? És, ha Ő ismer téged, csak egyetlen egy dolgod van: Uram, mutasd meg, hogy ki vagyok én. Lehet, hogy fájni fog, lehet, hogy nem lesz könnyű, de hadd legyen ott mindig az a nekem nagyon-nagyon kedves dolog: hiába pucolsz. Tudd meg, ha már beszélő viszonyban vagy Vele, Őróla, akiről azt mondod, hogy Te, akkor te már nem úsztad meg. Mert, ha úgy beszélsz, hogy Ő az Isten, meg az az Isten, akkor te még csak közelítesz legfeljebb. Próbálkozol. De amikor azt mondod, hogy Te, Istenem, Te, az én Istenem, Te tudod, ki vagyok, az már nagyon közeli, az már olyan közeli, hogy nyugodtan kérheted: ismerd meg a szellememet, Szellemben legyünk egyek. A Te Szellemed vezessen minden lépésemben, gondolatomban, és szellemben egyek vagyunk. Természetesen mindentől védve vagyok, és minden, ami ebben a zsoltárban felsorolás, már az enyém. Jó dolog, nincs pucolás. Jó dolog, nincs elbújás. Kicsit fájdalmas olykor, Isten keres akkor. Nemcsak Ádámnak mondta, hogy Ádám hol vagy? Látta Ő, neked is ki fogja mondani: hát nem veszed észre? Ismerlek. Csak ne félj, mert pontosan ez a legjobb dolog, hogy Ő ismer. Ez a lehetőség, ha elfogadod, annak a lehetősége, hogy tudod, hogy te önmagad ki vagy. Meg azt is, hogy milyen veszélyes lehetsz önmagadra és ezáltal másokra is.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |