|
42. Zsoltár
Elhangzott a SÓFÁR Jeshua HaMassisah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán 2015. október 24.
Orbán Béla:
Ezen a szombaton nem a szombati heti szakaszt veszem most elő a délelőtti időszakban, hanem előveszem itt a csendes napon a 42. zsoltárt. A 42. zsoltár csatolandó a Lukács 8-ra, amit Eszter tegnap elmondott, ahhoz kapcsolódóan. Egy lényeges pontra szeretnék kitérni a Lukács 8-ból, ami nagyon nagy problémánk. Tehát a 42. zsoltárból olvasom a 6. verset: „Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.” 12. verset olvasom: „Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlnakodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” 43. zsoltár 5. vers: „Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” Bocsánat, hogy háromszor ugyanazt olvastam el, de hogyha egy zsoltárban kétszer ugyanaz van, akkor az nagyon fontos, és a következő zsoltárban is olvasható, mert a 42. és 43. zsoltár lényegében egy zsoltár. Ha egy zsoltárban, ami a 42. 43. együttese, háromszor van benne valami, akkor érdemes elővenni. Érdemes elővenni, mert amikor tegnap is említettem, egy hétközbeni beszélgetésemben előkerült az a probléma, ami a mai magyarság problémája, ma Magyarországon mi a probléma? Amerikai testvéreknek a szemében egy mondatban van összegezve: az emberek nem bíznak egymásban. Magyarországon a magyar emberek nem bíznak egymásban. És ez valóban így van. Beszélni kell arról, hogy mi az, hogy nem bízunk egymásban, miért nem bízunk egymásban, és egyáltalán miért vagyunk leblokkolva, akár az emberi kapcsolatokban, akár gyülekezeti, akár csendes napi, akár utcai, akár telefoni, akármilyen kapcsolatunkban. Egyszerű a dolog: nem bízunk egymásban. Elfogadom ezt a külső szemlélőknek a megállapítását, hogy nem bízunk egymásban. Na de mi az, hogy bízni? Ez a hit, vagy a bizalom kérdése? Tegnap szó volt erről, és igazából, amikor előveszem a bizalom kérdését, a tegnapi szolgálatból is előveszem a gyógyításnak a történetét, Lukács 8-nak a 48. versét: „És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!” Na, most egy kérdés van, melyik van előbb, a bizalom vagy a hit, vagy a hit a bizalommal? És én meg kell, hogy fordítsam ezt a bibliai verset, hogy először van hitem, és rábízom magamat. Nem csak a 42. és 43. zsoltárokban van ez az önbiztató biztatás, hogy „bízd magad”, ezt az önmagamnak szóló figyelmeztetést, hogy bízd Istenre magadat, megbeszélem magammal, sőt másnak is üzenem a magammal megbeszélt megállapításokat, hanem itt van, amikor a zsoltáros mondja, hogy „bízzál Istenben, mert segítséged és pajzsod Ő. Bízzál Őbenne, mert bőséges nála a szabadítás. Bízzál Őbenne mostantól mindörökké.” Na, akkor most milyen bizalom hiányzik belőlünk? Az Isten iránti bizalom hiányzik belőlünk. Mi valahogy megállunk ott, hogy egymásban bízunk és egymásban csalódunk. Mert emberektől várjuk a segítséget, embereket tartunk pajzsunkként magunk elé, és minden másban bízunk. Bízni annyit jelent, hogy rá teszem, az ő feladata, az ő felelőssége, csinálja meg ő. És ez az, amikor tétlenné válik valaki, bízok valakiben, hogy megmondja nekem a tutit. Nem fogja megmondani, se én, se Eszter, se senki a tutit neked. Itt tovább kell engedni a gondolatot, ne bennem bízzál, bízzál Őbenne. A zsoltárosnak a szavai kellenek: bízd Rá az ügyedet, mert aki emberben bízik, átkozott az. És itt tévedünk el. Az emberek közül legjobban szeretjük önmagunkat, magunkban bízunk. És ezt diktálja a világ is, és ezt diktálta még az előző érában is, hogy nagy lehetsz, kisfiam, ha tanulsz, akkor a tudás hatalom, és egyebek. Mindenféle bizalomba próbáltak belevinni bennünket. Nagyon sok erőt is adtak, hogy meg tudták emberek valósítani valós önmagukat, de amikor emberek nyomnak, hogy bízd rá magadat, mondjuk, valld meg a dolgokat, abban a pillanatban bizony jégre tesznek, ahol lehet csúszni, mert te magadban nem bízhatsz. Ha emberben bízol, akkor átkozott vagy, magadban nem bízhatsz. Azonban, ha Istenre bízod önmagadat, hogyha azt az ügyet, azt a dolgot, azt a helyzetet Istenre bízod, hogy ez az Ő ügye, Tőle kaptam, meg fogja védeni, s ha valami hiányzik, ha akarja, Ő megadja minden szükségemet. Ha az Ő Igéjében így bízok, ami rám vonatkozik, akkor nem leszek olyan csalódásoknak az áldozata, mint aki emberben bízik. Áldott leszek, és nem átkozott. Áldás és átkozódás kérdése az, hogy kiben bízok, és hogyan bízok. És amikor tényleg ott van, hogy bízd magad Istenre, azért ott van pontosan a Lukácsban olvasandó történet is, és ott van a bélpoklos, ott van a vak meggyógyulása, ott van Pál a börtönben. Bízzál, mindenhol elhangzik, bízzál. Ez nem a te ügyed. Amikor mi eljutunk oda, hogy nem tudunk megoldani valamit, akkor keresünk emberi megoldásokat. Majd a pásztor megmondja, majd olvasok hozzá valamit, vagy interneten lekutatom, hogy mit mondott X.Y.. Emberben bízunk. És itt egyszerűen másról szól. Tessék megérteni Dávidot és a többi zsoltárokat, hogy bízzál Istenben. Mindörökké, és a mindörökkében ott van a mindenben. Ez a hívő embernek a lényege és az ereje. Én Őbenne bízom. Nem vakon, hanem tudom, hogy Isten élő Isten, működő Isten, aki tudja az én per pillanatnyi helyzetemet. Ne embertől várd, hogy elmész egy közösségbe és kapsz egy feleséget, vagy férjet. Ne emberben bízzál, hogy itt majd megmondják a tutit, hogy hogyan kell a valutámmal és a nem valutámmal, az adósságommal küzdeni. Isten kezében van az életed, vagy sem? Mert, amikor itt a Lukács 8-at elővette tegnap a feleségem, Eszter, itt sorozat van. Hinni, bízni, Reá bízni, és békességed lesz. És ez az egész csendes napnak is az egymondatos üzenete: ha hiszel Őbenne kevés, tedd oda. Bízzad Rá a te ügyedet mindenben, mindörökké. Akkor békességed van. Ő nem fog neked rosszat adni. Ő meg fogja adni a tutit, mert Ő a világ Ura. Ő meg fogja mondani neked szeretettel azt, hogy mit kell tenned. Ez a vezetés és a hívő életnek a lényege. Hiszed? Tedd oda. Hiszel Benne? Tedd oda. Annyira egyszerű a hívő ember élete, nem kell itt össze-vissza bonyolítani. Hiszel Benne? Ha tudod, hogy miben hiszel, akkor tedd oda. Látod magadon, hogy ki vagy, látod a paramétereidet, látod, hogy férfi, vagy nő, látod, hogy magyar, vagy kínai. Mindent látsz. Tedd oda, hogy legyek én nő, hogy legyek én férfi, hogy éljek én Magyarországon? Bízd oda, és Ő meg fogja mutatni. És amikor itt a zsoltáros önmagát erősíti, hogy bízzál Istenben, amikor egy király mondja azt, hogy Istenben bízzál -pedig neki van hadserege-, mikor Istenre bízza az országát, az életét egy király, akkor hadd legyen már előttünk példa az, hogy ha egy király ezt teszi, akkor én, X.Y.Z., abban a faluban, vagy városban, miért nem tudom odatenni? Hiszen annyi erőm sincsen, hogy a szomszédot lekezeljem. Akkor miért nem tudom megérteni, hogy a hatalmas Király, mindennek Ura, ha leteszem a kezébe, akkor minden rendben van, jön a békességem. Ez itt egy sorozat, ami ennél a gyógyításnál van, hogy amikor megillette a Mester ruháját az asszony, akkor ezt a sorozatot kell megélni: hit, és nem békesség a hitben. Bizalom, és majd a békesség. És itt van a hívő embernek a problémája, hogy hiszek Benne, de nem teszem oda. Hiszek Benne, de majd én megoldom. Hiszek Benne, de majd én adok Istennek ötleteket. Hiszek Krisztusban, hogy Ő az uralkodó, de azért hadd csináljam én. Nekem is nem tudom hány ilyen esetem volt az életemben, amikor azt mondtam, tudom Uram, mit kell csinálni, de engedd meg, majd szólok, hogy ha nehéz és nem bírom. Addig én megcsinálom, jó, köszi, majd szólok, és elhúztam. És az én magamban bízásaimban állandóan ott voltak a pofára esések, a lábtörések, lelki és szellemi értelemben. Ott voltak. Hány, de hány ilyen probléma volt az életedben? Nem bíztad Rá, és nincs békességed. És én azt hiszem, hogy ez egészen a halálig érvényes ez a történet. Mi lesz, ha meghalok? Mit tudom én? Istenem, Te tudod. Ha meg nem halok meg, azt is Te tudod. Mit tudom én? Miért kell ezzel foglalkoznom, miért kell azon agyalnom? Mert a félelem azonnal párosul az oda nem bízott dolgokkal. Aki fél, nem bízza Rá. Aki fél, ez egy minősítés, hogy Krisztusban van, vagy sem. Mert a vallásos ember hisz és várja a békességet. De a hívő ember hisz, Rábízza és lesz békessége. Mi békességet akarunk csinálni. Isten meg békességet akar adni. Ezek között óriási különbség van. Óriási különbség, és ez a vallásos és az újjászületett ember különbsége, hogy bízzál. Na de emberi szinten is kell bízni, mert ha azt mondom, hogy csak Benne bízok, akkor még a feleségemben sem fogok bízni, mert csak Ő. Nem. Meglátni azt, amit Isten neki adott, azt, ami krisztusi, amin az Ő uralma van, abban bízhatsz. És, ha te nem teszel bizonyságot másnak, akkor nincs miben bízni. Ha te nem mutatod meg az orcádat más előtt, akkor majdnem azt mondtam, hogy éghet. Mert miattad nem fogja ő is a bizalmát növelni, a hite nem fog növekedni, hogy lásd, ő Rábízta ezt a dolgot. Ha nem leszel bizonyság, más nehezebben jut el a hitig. A te bizonyságod kulcs másnak a hitének a megszületéséhez, amit Isten ad persze, de te eszköz lehetsz benne. Miért nem szólalunk meg? Nem bízok a másikban. Miért nem szólalok meg, nem hiszek még a feleségemnek sem. Én általában hiszek. De úgy alapjában itt vannak az ún. testvéri kapcsolatok. Na, mit mond, mit akar mondani? A bennünk levő félelem visszaszorítja a bizalmat. Krisztusban pedig nincs félelem. Krisztus Testében nem szabadna lenni félelemnek, nem szabadna egymástól félni. Ezért pontosan ki kellene nyílni, hogy nyitott legyél, nincs semmi félelem bennem és ne félj tőlem. Mint a kézfogás is azért történik, hogy nincs tőr a kezemben, ezért jattolunk egymással. És tessék ezt megérteni szellemben, jelenlétben, mindenben. Figyelj, ez vagyok. Illeszd bele az életedbe azt, amiben közösek vagyunk, illeszd bele, amit én tudok adni neked. És, ha nem tudok, akkor lehet, én fogok tőled kérni, hogy ezt hogyan látod. Mert szükségünk van egymásra. Szükségünk van meglátni a másikban, mi az, ami krisztusi, mert abban bízhatok, abban az emberben, aki krisztusi. Én nem bízhatok úgy emberben, hogy majd ő megcsinálja. Abban viszont totálisan bízhatok, ha tudom, hogy Isten elrendelte neki azt, amit. Akkor az be is lesz fejezve, teljesen nyugodt vagyok. Tehát, ha Istentől kapok egy feleséget, akkor én teljesen nyugodt vagyok, hogy be fogja tölteni a feleség minden vonatkozását, az anyaságtól kezdve és az öregkoromtól kezdve az ő betegségén át, minden rendben van. Mert Rá bíztam. És, amit én Rá bíztam, Ő ad olyat, hogy beteljesíti. Nem részletkérdéseket old meg, hanem beteljesíti. Van egy problémád, azt Isten meg akarja oldani. De amíg te belekontárkodsz Isten munkájába, addig nem lesz megoldva. Istennel nem tudsz te össze-vissza barkácsolni az életedben. Vagy Isten csinálja, vagy te? Itt el kell dönteni. Rá bízod, vagy magadban bízol? Ha magadban bízol, akkor bennem nem fogsz bízni, ha én magamban bízok, akkor benned sem fogok bízni. Itt lesz az, hogy mindent egyedül fogok csinálni. Itt van az, hogy nem engedlek be az életembe, de még a szolgálatomba sem. Én leszek, aki mindenben tuti, és én leszek az, aki egy önző majom leszek, már bocsánat a szóért. Én leszek az, aki csalódok akkorát, mert nem lesz rendezett a saját életem sem. Mert az ilyen kiskirályságot megépítem, mindent én csinálok. Lesz egy csendes nap, ő megszervezi, ő mindent megcsinál, prédikál, bezárja az ajtót, visszaadja a kulcsot. Nem erről szól. Arról szól, hogy mindenkinek megvan a feladata. Arról van szó, hogy a bizalomban benne van, hogy tudom, hogy ezt ő csinálja, azt ő csinálja, és tudom, hogy Isten munkájában az tökéletes lesz. Az tökéletes lesz. Legyen pogácsa, vagy felvétel, a pénzügyek rendezése, vagy bármi. Bízd a másikra. Bízol a másikban? Ha Krisztus munkáját csinálja, és látszik benne, akkor bízd rá. Nem minden dolog a tied, még a saját életedben sem. Neked kell csinálni sok mindent, de nem mindent. Rá kell bízni a feleségemre sok mindent, néha nagyon nehéz, de akkor is, és neki is rám kell bízni bizonyos dolgokat, ami az én reszortom, ami férfiként és férjként is feladatom. Rá kell bízni. De ez akkor van, ha isteni rendben megy egy házasság, és nem én akarom, ő akarja, bízok magamban, őbenne nem. Tehát megpróbálok sakkozni, hogy tudom érvényesíteni az akaratomat, mert, aki érvényesíti az akaratát, az fél. És, ha fél, akkor már nem bízza rá. És itt van, hogy amikor valakinek hite van, az nem fél, hanem rá tudja bízni magát Krisztusra, és Rá bízta magát, akkor Istennel való békessége is rendben van. Rendben van, hogy ez vagyok, itt vagyok, ennyim van, és minden a maga méretében, léptékében, minden a helyére kerül. Nem akar több lenni, hogy más helyett mást csináljon, hiszen, ha más helyett mást csinálok, nem bízom másra, akkor én loptam. Én nem megyek be Eszter konyhájába, mert az az ő dolga, és néha kéri is, hogy ne csináld. De azért, mert ez az ő dolga, el kell fogadnom. Bízom benne, hogy ő tudja azt, amit csinál. Ha én nem bízok őbenne, abban a pillanatban letaposom, lealacsonyítom. Ez a másik ember el nem fogadása annyit jelent, hogy fölötte uralkodok is. Rá tudom-e bízni a másik emberre magamat? Ne bízd rá. Aki emberben bízik, átkozott. De az az ember, aki Krisztusban van, és Krisztusnak az uralma alatt tesz-vesz valamit, akkor Krisztusban bízol, mikor emberrel találkozol. Az Ő munkája bármilyen szolgálat, nem a tied. De ott már többen vagyunk együtt egymásban bízva, hogy te is krisztusi vagy, én is az övé.
A hit, bizalom, békesség hármasságában kell lenni. Bizony ott van, a bizalom hiányzik. Félünk. Igen Uram, de azért jó lenne, ha a kezembe adnád a hatalmad, majd én megoldom. Játszunk mi Istennel nagyon sokat, sokszor. Tudom Uram, de azért jobb, hogy ha én csinálom. Tudom Uram, hogy ez a Te akaratod, de azért én is hozzátennék valamit. Nem bízzuk oda. És ilyenkor, amikor együtt vagyunk, és amikor közösségnek kellene lenni családban is és sok helyen, azért meg kellene érteni, a bizalom mennyire fontos számunkra. És a bizalom csak akkor születhet meg, ha nincs bennem félelem, és ha nincs bennem félelem, akkor megérzem, hogy kiben van félelem. Hogy miért akar szolgálni állandóan, és miért akar fontoskodni itt-ott-amott, mert fél, semmi más. Nem tudja Istenre rábízni, ő bizonyítani akar. Bizonyítani akar önmagának, másoknak és átmennek hamis szolgálattól kezdve mindenig. A hamis megvalláson át, mindennel megzavarható az élete. Félelemből sokan szolgálnak, félelemből sokan megtérnek, félelemből sok minden történik. És a bizalom pontosan arról szól, hogy többet nem félek. Bizalom a félelemnek pont az ellenszere. Uram, lesz, ami lesz, a kezedbe teszem. És Isten ezt várja el tőlünk: lesz, ami lesz, tedd a kezébe. És embertől biztos, hogy megkapod az átverést, vagy legalábbis az uralmat, megkapod. Ha rá bízod, akkor a másik ember, aki erős akar lenni, örül neki, hogy rá bíztad, mert azzal elismerted, hogy gyenge vagy, és máris elkezd uralkodni. Krisztus viszont nem azt mondja, hogy le akarlak nyomni, hanem az én uralmamban fel akarlak emelni, hogy békességed legyen Istennel. És Istennel való békesség nem más, hogy betöltöd azt a földi hivatásodat, amit neked Isten szabott és tudod, hogy meg fogod csinálni, és érzed is, hogy teljes, tökéletes, amit Isten által, Rábízva teneked kell tenni. Ez a békesség. Ez egy házasság békessége, hogy Isten szerinti házasságban nincs mitől félni a másiktól, a gyerektől, az időjárástól, a pénzügyektől, semmitől nem kell félni. És itt vannak a bizalomnak az áldásai. Hogy, ha úgy élek, hogy mindent Rábízok, teszem azt, most éppen tegnap beszélgettetek távollétünkben is az adományról és a tizedről, bízzátok Istenre. Akkor, ha tovább megy valahova egy adomány, bízzátok Istenre, hogy most az az ember Isten szerint használja fel, és békességed lesz benne. Tudod, hogy nem kaszablanka van és kéregetés, és így tovább. Minden egyes téren, a pénzügyön, a szabadidőn keresztül, az életem minden egyes pillanatától pontosan ez a kulcs: ne csak higgy, hanem bízd is Rá. Egy lépéssel tovább, és akkor érzed meg azt a csodaszép állapotot, hogy van békéd. Akkor nem sajnálod az adományt letenni, hogy jaj, akkor tudom, hogy jó helyen van. Isten szerinti helyre valaki elviszi, kész, ennyi. És tudom azt, hogy az időmet is most itt töltöm, akkor nem fog beázni a házam otthon. Tudom, mert ha Isten itt akar látni, akkor ott is védelem van. Rá tudod-e bízni magadat, vagy csak hiszel? Ez egy nagy kérdés. Mert, hogy ha nincs Rábízás, akkor számtalan kényszer, helyettesítő szolgálat, ügyködésünk, kínlódásunk van. Rengeteg félelmetes ember van, aki fél, és nekiáll szolgálni mindenféle irányba. Rengeteg. Mert el kell menni X.Y.Z-hez csinálni, hajrá. Te nem vetted észre, hogy veled van baj? Állj már meg. Ha Rábíztad az életedet, akkor ők fognak jönni hozzád, és nem neked kell rohanni másokhoz. Mint én is meséltem, hogy voltam sok éven keresztül fogyatékosok között, ott dolgoztam, és akkor utána, sok évvel később döbbentem rá, hogy nem nekik volt rám szükség, hanem nekem őrájuk. Hadd szembesítsen Isten azzal, hogy te nem Rábízod magadat. Hiszel, és eleget akarsz tenni önmagadnak. Önmagadnak. A saját félelmedet taposod le azzal, hogy milyen fontos lettél, milyen nagy lettél, és hát pontosan ellentétes azzal, hogy bízzál Istenben mindenkor. Lesz elég dolgod, lesz elég áldásod, és lesz elég békéd ebben. Bízzál Benne. Hit, bizalom, és utána békesség. Bár itt a Lukácsban fordítva van, bízzál, a te hited megtartott téged. Ez oda-vissza hatásban van, de a sorrend mégis ott van: hiszem, Rábízom és élvezem azt a békét, ami Istennel való rendeződött viszonyom. És ezt most így közösségileg is hadd mondjam: bízzál a másikban, de ne higgyél a másikban. Higgyél Istenben, hogy őbenne is meg lehet bízni, és Ő megmutatja Önmagát abban a másik emberben. Ebben vagy abban, vagy amabban. És a te bizalmad, hogy Rábíztad az életedet, a más embernek a félelméből való letámadása, hogy ő akar valamit az életeddel, az nem lesz érvényes. Nincs belépője az életedbe. Nagyon sok ember nagyon akar szeretni, meg tenni-venni a másik embernél, de nincs jogköre. Mert ő magát akarja eladni, ő akar ebből bármit előhozni. Nem. Bízd Istenre. Először magadat, és a te békéd viszont vonzó lesz másoknak. Tényleg sokszor elmondom, hogy a feleségemnek is pontosan a legnagyobb dicsérete irányomban az, hogy kitartó és rendíthetetlen vagyok. Ezt nem másnak hívom, mint hitnek, mert különben enélkül nem menne, már rég összetörtem volna. Ha én magamban bízok, és valakiben bízok, akkor én már rég tényleg ólomkatona lettem volna, a rendíthetetlen katona, aki aztán végül elolvad, mert ólomból volt. A hitem a rendíthetetlenségem, és nem az én erőm. Ő ott áll, és olyan békességet ad, ami nekem békét, nyugalmat és mindent ad. Nem nyüzsgök. Nem szolgálok fölöslegesen, nem teszek semmi olyat, hogy most én bebizonyítsam önmagamat. Uram, ha van, éppen elég az.
Orbán Eszter: Nem várom ki a következő alkalmat, úgy, hogy ez most kettő az egyben lesz. Kettő az egyben lesz, azért, mert ha megszakítjuk, akkor nem lenne meg az egysége. Ugyanis az, amivel még én készültem, igencsak kapcsolódik ehhez, amit most mondtál. És akkor tényleg legyen egy egységes láncba belefoglalva, és ne szétszabdalva. Szintén Lukácsból, a Lukács 16,16-ot olvasnám: „A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig valának: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba.” És pontosan ez volt az, amit beszélgettünk, a hit, a bizalom, az erő kapcsán itt az elmúlt órákban, napokban. Ezek a kulcsszavak hangzottak el: bízni, hinni, erősödni. És tulajdonképpen ez fogalmazódott meg bennem, hogy ezt a sokszor félreértelmezett részt is jó lenne egy kicsit kibontani és talán majd tudom éreztetni, hogy mennyire kapcsolódik a hit és a bizalom, illetve az erő egymáshoz. A törvény és a próféták adattak Jánosig, és ami egy kritikus szakasz, az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, jó még ezt így értjük is, és mindenki erőszakkal tör abba. Pont beszélgettünk a napokban Bélával, hogy az erőszakosoké a mennyeknek országa? Mi ez az erőszak, mi ez az erő? Szó esett a tegnapi napon is az erőről, arról a belső erőről, ami kell, hogy tartson minket, és ami tényleg átsegít, és megerősíti a hűségünket, a hitünket. És engedjétek meg, hogy ezt is úgy olvassam fel, ahogy itt a héber szövegben szerepel. „A Tóra és a próféták Jánosig voltak, az időtől, onnantól fogva Istennek a királysága hirdettetik, prédikáltatik, (és ami lényeges számomra, ez a következő rész) és minden ember szalad azután, hogy csatlakozhasson abba erővel.” Nem erőszakkal, hanem azzal az erővel csatlakozhasson. Nincs itt semmi betörésről szó, nincs itt semmi misszióról, missziói parancsról szó, amiről szó esett tegnap is, hogy mi az akadálya annak, hogy nem térnek meg emberek, és pontosan ez az, ami romba dönti ezeket a missziós tevékenységeket, és ezeket a direkt leevangelizálásokat. Itt nincs erőszakról szó, itt nincs törésről szó, hanem arról van szó, hogy mindenki szalad az után, hogy csatlakozhasson abba bele, erővel. Itt ennél az utolsó szónál a hazak szó szerepel, ami ugyanaz a szó, amit Krisztus mondott a meggyógyított asszonynak, hogy erősödjél meg. Az a hazak, ami egy belső megerősítést jelent. Vagyis, hogy ha csatlakozom és szaladok megismerni a Tórát és a prófétákat, megismerni Istennek a kijelentett szavát, és abban szeretnék részessé válni, akkor ez úgy történhet meg, ha ott van az az erő. Mert az az erő, az a belső erő csatlakoztat rá engem. Mire? Arra, amit itt ír, hogy az Istennek országa hirdettetik, és Istennek a királysága, Istennek a kijelentett szava, ami nem más, mint a törvény és a próféták, amik adattak. Ezt akkor fogom megérteni, akkor fogom beteljesíteni, akkor tudok abba beleszaladni, és részesévé válni, és rácsatlakozni, hogyha ott van az az erő. Mert hogyan mennek ebbe bele? Hogyan vesznek részt ebben az emberek? Hogyan szaladnak utána? Nem erőszakkal, nem törtetve, hanem azzal a belső erővel. És amikor a hitéletről beszélünk, akkor úgy érzékelem, hogy amikor nincs ott az a tartás, az az erő, az a belső erő, akkor nagyon nehéz az embernek megismerni az Isten országát. Anélkül nem megy. És sokszor azt mondjuk erre, hogy igen, a Szent Szellemnek az ereje az, ami kinyitja előttünk az Igét. Ő, az Ő munkája az, ami érthetővé teszi előttünk a törvényt és a prófétákat, hogy ezáltal az Isten országa, ami hirdettetik, az a mi életünkben is felálljon. De úgy gondolom, hogy itt megint egy külső és belső erőkülönbségről kell beszélnünk. Nem egy külső erővel, kívülről nyomjuk az emberek fejébe, vagy szellemébe az evangéliumot, hanem annak a belső erőnek kell munkálkodni az emberben, hogy tudjon szaladni az után, hogy az Isten országa benne kiteljesedjen. És, hogy miért csatlakozik ez a bizalomhoz? Azért, mert amit Béla említett az előbb, a zsoltároknál különösen, hogy bízzál, bízzál, az Ószövetségben a bizalomnak a szava, az a teljes ráhagyatkozást jelenti. És az újszövetségi részekben, amikor Jézus beszél arról, hogy bízzál, bízzál. Ott viszont ez a hazak szó szerepel, vagyis erősödjél meg. És ebben is látok egy változást, hogy míg az Ószövetségben ott volt az Isten kijelentett szavára való ráhagyatkozás, és a teljes rábízás, és tulajdonképpen az ígéretekben való bízás, hiszen küldi majd a megígért Messiást, küldi majd azt, aki be fogja tölteni a törvényt, tehát ott volt az a ráhagyatkozás, addig már az Újszövetségben Krisztusnál már nem ez a teljes ráhagyatkozás van. Te már itt ismered. Te itt már látod, neked itt már ki van nyilatkoztatva a megígért, és itt már nem az van, hogy csak bízni kell, itt már sokkal több van a bizalomban. Itt már erősödni kell. Itt már a bizalom át kell, hogy alakuljon erővé. És amikor Jézus folyamatosan a bizalomról beszél, hogy bízzál Istenben, bízzál, bízzál, amikor Pál is folyamatosan a bizalomról, és a bizonyosságokról beszél, akkor ott már erőről beszél. Tehát, ami eddig ígéretként jelent meg az Ószövetségben, hogy bízzál Istenben, bízzál az Ő kijelentéseiben, bízzál a törvényben, bízzál abban, hogy betölti és beváltja az Ő ígéretét, és szinte egy reménységként jelent meg a bizalom, addig itt már Krisztusnál és Krisztus után erőként jelenik meg. És én úgy érzem, hogy ez hatalmas, radikális változás a bizalomban, hogy neked már nem egy ismeretlenben, egy majd valamikor bekövetkezőben kell bíznod, meg egy valamikor megvalósulóban kell bíznod, hanem te már tudod, hogy miben bízol. Neked már az erő van ott a bizalmadban. Ezért mondtam, hogy legyen kettő az egyben most, mert úgy éreztem, hogy ez a kettő nagyon-nagyon összefügg. Orbán Béla: Szeretem, ha provokálnak. Gyakorlatilag ez az, amit egy kicsit megmutatunk itt előttetek, és nem szándékosan, de nem tehetünk mást. Most elmondtál Eszter valamit, ami még tovább nyitogat, és gondolatokat ébreszt. Remélhetőleg nincs benne emberi gondolat, de azért megkérdezem: hogy lehet a mennyországba erőszakkal bemenni? De hogy? De minek? Hát oda megvan a meghívásod, és stb. stb. És ebben a pillanatban úgy kinyílt előttem, hogy hát kettéhasadt a kárpit, falak omlottak le. És ettől a pillanattól, ha te törsz a mennyországba, az nem más, mint Krisztusnak az ereje, a Sátán feletti győzelmének a birtokosa vagy. Vagyis téged is legyőzött és szabaddá tett, hogy ezeket a falakat, ezt a kárpitot át tudd hasítani. Nincs többé Isten és ember között elválasztó kerítés, mert Krisztus váltságműve úgy, ahogy van, széttépte a kárpitot. És ez az a bizonyos erő. Nem te erősödsz az eleget tevő keresztény módodon, nem te erősködsz, más burájának a megtérítésében. De az van, hogy van erőm Krisztusban, és Vele be tudok menni, Általa be tudok menni, enyém a győzelem és Ő győzött. Tehát, nem olyan simán besétálok a mennyországba, hogy itt kínáltak nekem egy ilyen pulmann kocsit, amivel majd a fotelben ücsörgök ott és lógatom a felhőkön a lábamat. Nem erről szól. Hanem győztesként lehet csak bemenni a mennyországba. Azt a törvényt legyőzni, amelyik határt von, mert a kegyelem és a törvény valóban kinyitja együtt azt a határt, hogy Isten országába belépjél. De addig persze van egy út azért. Természetesen Krisztusban van egy út, amikor megszabadít, megtisztít, megszentelődsz, de ez az erő az, és nem a saját erőd. Erőszakkal? Azzal az erővel, ami Krisztusnak a váltságműve, azzal tudsz bejutni a mennyországba. Aki az Övé, az Ő győzelme által, és azzal, hogy én győztem, mert Ő győzött. Erőszakkal, erővel megyek be, de ebben nekem semmi közöm nincsen, mert Krisztusnak a váltságművéről beszél nekem ez a bibliai vers. Valóban így tudok betörni az országba, így tudok bemenni, mert különben nem tudnék bemenni semmi jócselekedettel, semmi törvénybetartással, semmi farizeussággal, semmivel. Kinyílik az ajtó, le tudom erővel, az Ő erejével bontani azt a falat, ami Isten és ember között van, mert Ő bontotta le.
AZ OLDALAINKON SZEREPLŐ ÍRÁSOK SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLNAK, ÍGY AZOK BÁRMILYEN JELLEGŰ TERJESZTÉSE ÉS PUBLIKÁLÁSA KIZÁRÓLAG ELŐZETES BELEEGYEZÉSSEL TÖRTÉNHET! |